Jerikó falai

Kulcsgondolat

Engedelmeskedhetünk Istennek.

A tanulmány alapja

Józsué 6. fej., Pátriárkák és próféták, 487–498. o.

Az izraeliták végre megérkeztek új otthonuk, az Ígéret Földje határához. (Hurrá!) Isten jó. Egyiptomból kezdve egész úton vezette őket és velük volt. Jerikó városa mellett letáboroztak. Ez egy újabb nagy akadály volt előttük. A falak magasak voltak (emeljük magasra karunkat). A falak vastagok voltak (tárjuk szélesre karunkat). A falak nagyon, nagyon erősek voltak (szorítsuk meg egyik kezünkkel a másikat). Isten azonban átvezette őket a nagy-nagy folyón, és Jerikóba is bevezeti őket. Józsuénak elmondta, mit kell tenniük. A nép reggel korán felkelt. Otthagyták sátraikat, juhaikat, meleg kenyerüket. Gyorsan és teljes csendben meneteltek Jerikó falai körül. Mentek, mentek, mentek. Csss! Egy szót sem szóltak. Mentek, mentek, mentek. Ezután visszatértek a táborba, megveregették juhaik hátát, és megették kenyerüket. Másnap ugyanezt tették. Egyszer körüljárták a várost. Egy... kettő... három... négy... öt... hat napon át tették ezt! Nem tudták, miben segít majd nekik ez a menetelés. Egyszerűen engedelmeskedtek Istennek. Isten megmondta Józsuénak, hogy a hetedik nap valami újat kell tegyenek. Józsué továbbította a népnek Isten üzenetét. Ők mosolyogva ingatták a fejüket. Igen, bíznak Istenben. Igen, engedelmeskednek Istennek. Mentek, mentek, mentek. Körüljárták a nagy várost, de nem csak egyszer, hanem kétszer... háromszor... négyszer... ötször... hatszor... hétszer. Ez alkalommal azonban nem maradtak csendben. A nép menetelt, és közben a papok fújták a kürtöt. Mentek, mentek, mentek. Tüüüt, tüüüt, tüüüt! Mentek, mentek, mentek. Tüüüt, tüüüt, tüüüt! Mekkora zaj volt. A hetedik kör után a papok hosszan megfújták kürtjeiket. T-ü-ü-ü-t! Józsué pedig ezt mondta nekik: „Kiáltsatok!” (Józsué 6:16) A nép kiáltott. A papok fújták a kürtöt. Majd egy másféle hang hallatszott. Dirr, durr, krrr! Isten ledöntötte Jerikó város falait! Istennek semmi sem túl nagy vagy túl nehéz. Bízhatunk vezetésében. Amikor a Bibliában Isten arra figyelmeztet, hogy legyünk kedvesek és szeretetteljesek másokkal, akkor is engedelmeskedhetünk, ha nehéz. Amikor arra kér, hogy segítsünk másokon, engedelmeskedhetünk, még ha e helyett játszani szeretnénk is. Amikor megmondja nekünk a Bibliában, hogy beszéljünk másoknak az Ő szeretetéről, engedelmeskedhetünk akkor is, ha szégyenlősnek érezzük magunkat. Isten a legjobbat akarja nekünk. Ő segít. Ledöntötte Jerikó hatalmas falait. Bármit megtehet! Köszönjük Isten. Te hatalmas vagy! (Mondjuk együtt) Szeretnék bízni Benned, és engedelmeskedni Neked.

Alkossunk!

Üres dobozokból, papírpoharakból, dominókövekből vagy építőkockákból építsünk egy kicsi Jerikót. Képzeljük magunkat az izraeliták helyébe, és járjuk körül építményünket. Számoljunk hétig, majd nagy robajjal döntsük le a falat.

Kutassunk!

Mondjuk el, hogyan kellet az izraelitáknak bízni Istenben, és Neki engedelmeskedni annak ellenére, hogy nem tudták, mi fog következni. Kössük be a gyermek szemét, és fogjuk meg a kezét. Sétáljunk körbe a szobában, kerülgessük az akadályokat, és magyarázzuk meg, hogy bízhat bennünk, mert mi vezetjük. Engedjük el a kezét, majd adjunk utasításokat. Kérjük, hogy engedelmeskedjen ezeknek. Vegyük le a kendőt a szeméről. Beszélgessünk arról, hogy bíznunk kell Istenben, és Neki engedelmeskednünk, mert amikor ezt tesszük, Ő a legjobb úton vezet minket.

Tanuljunk!

Gyakoroljuk a számolást hétig. Menjünk ki a szabadba, és számoljunk meg hét hasonló dolgot (leveleket, virágokat, köveket), vagy bent a házban keressünk hét hasonló tárgyat (evőeszközök, játékok, zoknik). Ez különleges szám volt. Isten azt kérte, hogy a hetedik nap hétszer járják körül a várost.

Alkossunk!

Díszítsünk ki egy rajzlapot színes zsírkrétával, festékkel, vagy csillámporral. Tekerjük fel kürt (trombita) formában, és a végeket ragasszuk össze. Engedjük, hogy a gyermek a szobában körbesétálva játssza el, hogy fújja a kürtöt.

Imádkozzunk!

Az áhítat ideje alatt játsszuk el a történetet, körbe-körbe menetelve a szobában. A falak leomlása után boruljunk térdre Isten előtt, és az egész család köszönje meg, hogy Isten mindig velünk van.

A jerikói csata valóban a hit próbája volt az izraeliták számára. Az Úr seregének vezére megjelent Józsuénak, és elmondta neki a város bevételének tervét. Az izraeliták döntése volt, hogy teljes mértékben megbíznak Józsué Istentől kapott parancsaiban, és engedelmeskednek neki. Képzeljétek el, ahogy körbejárták Jerikót, és közben azon gondolkodtak: Most komolyan, hogyan fogjuk mi bevenni ezt a várost? Teljes mértékben bízniuk kellett Istenben. A csoda nem történt meg azonnal. Egy egész hétig tartott. Egy egész hétig meneteltek, követték az utasításokat, és engedelmeskedtek. Egy egész hétig tűrték az ellenség gúnyolódását. „De a szertartás folyamatosságának terve hosszú időn keresztül a falak végső leomlása előtt alkalmat adott Izraelnek hite erősítésére. Emlékezetükbe kellett vésődjön, hogy erejük nem az emberi bölcsességben, sem hatalomban, hanem egyedül üdvösségük Istenében van. Megszokottá lett, hogy teljesen isteni vezetőjükre hagyatkozzanak.” (Pátriárkák és próféták, 493. o.) Isten azt szeretné, ha mi is Rá támaszkodnánk. Bízhatunk Benne, és engedelmeskedhetünk Neki akkor is, ha látszólag nem történik semmi, vagy úgy tűnik, hogy túlságosan későn kapunk választ imánkra. Legyünk biztosak abban, hogy Ő soha nem alszik, akkor is dolgozik érdekünkben, amikor nem látjuk. Így növekedik a hitünk. „Hit által omlottak le Jerikó kőfalai, miután körüljárták azt hét napon át.” (Zsidók 11:30) Bízol ma Istenben? Követed utasításait?