Felhő és tűz

Kulcsgondolat

Isten mindig velünk van.

A tanulmány alapja

2Mózes 19-20. fej., Pátriárkák és próféták, 303–314. o.

Isten népe tovább menetelt a forró, poros sivatagban. A ragyogó kék égen erősen tűzött a nap, de nem égette az emberek bőrét. Isten különleges felhője terült el fölöttük. Ez tartott nekik hűs árnyékot a sivatagban, és megvédte őket a nap hevétől. Köszönjük, Istenünk! Amikor a hatalmas felhő lassan elmozdult a sivatag fölött, Isten népe is elindult. Követték, követték, követték (lassan lépkedjünk ujjainkkal a lapon). Isten a felhő által vezette őket! Amikor a felhő megállt, Isten népe is letelepedett. Gyorsan felállították sátraikat, és amikor a felhő újra elindult, mindent összecsomagoltak, és újra útra keltek. Követték, követték, követték (ujjainkkal lépegessünk a papíron). Annyira különleges volt Isten szemmel látható vezetése. Éjjel Isten felhője tűzoszloppá változott. Narancssárgán és vörösen izzott a fekete égen. (Pattogott, pattogott.) Melegen tartotta Isten népét a hideg sivatagi éjszakában. (Szorosan bújjunk össze.) Olyan volt, mint egy csodálatos őrfény. Biztonságban és szeretve érezték magukat. Isten velük volt nappal a hűvös felhőben, és éjszaka a meleg tűzben. Isten megígérte, hogy soha nem hagyja el népét. Hívta Mózest, hogy találkozzon Vele a hegyen. Mózes felment a hegyre, hogy találkozzon Istennel. Fel, fel, fel, nagyon magasra. Isten beszélt hozzá, és egy nagyon különleges ajándékot adott át neki a nép számára. Olyan jó dolgok listája volt ez, amelyet Isten és embertársaink iránti szeretetből teszünk. Ez a Tízparancsolat. Most már benne van a Bibliánkban. Mózes annyira boldog volt. Tudta, hogy Isten szereti őt és a népet. Isten minket is szeret. A Bibliában olvashatjuk hozzánk intézett szavait. Megtanulhatjuk, hogyan szerethetjük teljes szívünkből Őt, és embertársainkat. A Biblia arról is szól, hogy Isten mindig velünk van. Jelen van, amikor felébredünk, amikor játszunk, egész nap. Akkor sem hagy el, amikor álomra hajtjuk álmos fejünk. Éjszaka is őrködik felettünk. Köszönjük, Istenünk, hogy Te a népeddel voltál a felhőben és a tűzben. (Mondjuk együtt) Köszönjük, hogy mindig velünk vagy.

Alkossunk!

Konyhai törlőkendő gurigából vagy valami más hengerből készítsünk tűzoszlopot. Kérjük meg gyermekünket, hogy egy üres rajzlapra fessen egy nagy tüzet narancssárga és vörös ceruzával vagy filctollal. Töltsük meg a lapot élénk színekkel, majd vágjuk ki a lángokat és ragasszuk egy másik papírra. Ezután tekerjük a hengerre. Amikor a nép meglátta a tüzet, eszükbe jutott Isten jelenléte. Ő most is velünk van.

Kapcsolódjunk!

Ezen a héten különleges módon ünnepeljük meg péntek este a szombatkezdést, emlékezve rá, hogy Isten soha nem hagy el. Készítsünk ízletes vacsorát, és engedjük meg a gyermeknek, hogy segítsen szépen megteríteni az asztalt. Szedjünk a természetből virágokat, vagy gyűjtsünk színes leveleket a vázába, és ha lehetséges, gyújtsunk gyertyát. Kezdjük a szombatot énekléssel és közös istendicsőítéssel.

Játsszunk!

Játsszuk el, hogy Isten felhőjét követő izraeliták vagyunk. Beszélgessünk arról, hogyan követték ők Istent, a vezetőjüket és hűségesen mentek a felhő és a tűzoszlop nyomában. Két szék közé terítsünk ki egy nagyobb törülközőt sátornak. Használjuk a játékban a korábban készített tűzoszlopot is. Játsszuk el, hogy elérkezett a reggel, és Isten felhője megmozdult. Mondjuk: „Isten felhője elindult! Gyerünk, kövessük!” Amilyen gyorsan csak tudjuk, pakoljuk össze a sátrat, majd játsszuk el, hogy követjük a felhőt. Amikor a felhő megáll, gyorsan verjünk újra sátrat.

Imádkozzunk!

A Bibliában olvashatunk Isten irántunk érzett szeretetéről. Olvassuk el közösen az aranyszöveget. Próbáljuk meg kívülről elmondani. Köszönjük meg Istennek, hogy mindig velünk van.

Isten felhője és tűzoszlopa rávilágít az Ő szerető gondoskodására. Ő azonban többre vágyott. Még közelebb akart lenni népéhez. Bensőséges kapcsolatot kívánt teremteni velük, és velünk is ezt szeretné. Amikor a nép a Sínai-hegyhez érkezett, készülniük kellett a Vele való találkozásra. Alkalmuk volt többet megtanulni arról, Aki felszabadította és megmentette őket. Az izraeliták napokig készültek erre a találkozásra. Kitakarították sátraikat, kimosták ruháikat, megtisztították szívüket. Nagy izgalommal és álmélkodva borultak le Isten előtt a hegy lábánál. Ő pedig elképesztő dicsőségben és hatalommal jelent meg. „Amikor látta ezt a nép, megrémült, és hátrébb húzódott.” (2Mózes 20:18) Istenképüket addig a rabszolgaság keserű tapasztalata formázta. Ereje megijesztette őket. Ahelyett, hogy közelebb mentek volna, hogy találkozzanak az őket megmentő Istennel, rémülten hátrébb húzódtak, és elszalasztották a lehetőséget, hogy közvetlenül, személyesen átvegyék az Ő tíz szeretet-törvényét. Isten mindig közelebb lép hozzánk. De többre vágyik. Velünk szeretne lakni. Amikor elfogadjuk Őt személyes Megváltónknak, átveszi a legbensőségesebb helyet. „Nem ismeritek fel magatokban, hogy Krisztus Jézus bennetek van?” (2Korinthus 13:5) Az az útmutatás, melegség, biztonság és gondoskodás, amelyet gyermekeinek nyújtott a pusztában, csak előíze annak, amit Jézus felkínál, ha szívünk vezetőjévé válik. Közeledjünk Hozzá ma imában és bibliatanulmányozásban. Ő türelmetlenül várja, hogy közeledhessen hozzánk! „Közeledjetek Istenhez, és közeledni fog hozzátok.” (Jakab 4:8)