Mennyegzői ruha nélkül

Jézus elmondott egy példázatot a gonosz vincellérekről, akik megölték a gazda fiát. A vallási vezetők, akik feszülten figyeltek, azonnal kijelentették, hogy a gazdának el kell pusztítania a gonosz vincellért és „a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében.”

A vallási vezetők azonban hamarosan rájöttek, hogy Jézus őket mutatta be a gonosz vincellér példájával és az Ő, Isten Fiának megölésére szőtt tervüket. A vincellér elítélésével önmagukat ítélték el! Ezért az Isten országát bemutató tanítás előjoga hamarosan elvétetik tőlük és a keresztény egyháznak adatik. Mt 21:43

Jézus szerette azokat a vezetőket és meg akarta menteni őket, de nem tehette, amíg elutasították Őt és nem fogadták el Megváltójuknak. Jézus a számukra ismerős Írásokból idézett, hogy bemutassa hová vezet ez a döntésük. 42. v.

A 118. Zsoltárból idézte a 22-23. verseket. Az írástudók azt tanították, hogy a zsoltárban szereplő szegletkő a Messiást jelképezi, akinek eljövetelére még mindig vártak. Ő azonban már eljött, és Jézus elutasításával a vallási vezetők be is teljesítették azt a próféciát.

Jézust jelképezi a kő, illetve a szikla sok bibliaversben (1Kor 10:4). Ő így mondta: „És aki e kőre esik, szétzúzatik.” Ez büszke szívünk összetörését jelenti, bűneink alázatos megvallását és az új életünk sziklára, Jézusra alapozását. Ő az egyetlen biztonságos alap. Lk 6:47-48.

Jézus azt is mondta: „Akire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.” Ez azt jelenti, hogy mindenkire ítélet vár, aki elutasítja, hogy alázatosan megvallja bűneit és Megváltójának fogadja el Jézust. Azok a vallási vezetők visszautasították ezt, ami városuk pusztulásához és népük szétszóródásához vezetett.

Alkalmazd a gyakorlatban: Tehát, vagy Jézusra, az „Élő kőre” kell esnünk (1Pt 2:4-6), vagy sírni fogunk és a kövekhez kiáltani, hogy essenek ránk és rejtsenek el Jézus haragja elől (Jel 6:15-16). Dávid így írt erről: „Csak Ő az én kősziklám.”  (Zsolt 62:7). Te is Őt választod?

Már kedd volt, és csupán három nap volt hátra, míg Jézus mindenkiért meghal, mint húsvéti áldozati Bárány. Természetesen a vallási vezetőkért is, akit a megölését tervezték. Jézus meg akarta menteni őket a szörnyű bűntudat terhétől, ami tervük kivitelezését követi majd.

Már elmondta nekik a két fiúról szóló példázatot és a szőlősgazdáról szólót is.

Ezek figyelmeztetések voltak, és ők fel is ismerték szerepüket mindkét példázatban (Mt 21:45). Ezek után Jézus elmondott a vallási vezetőknek még egy példázatot. Olvassuk el mi is az első részét! Mt 22:1-7

A király fiának esküvője ebben a példázatban azt jelképezi, amikor Isten Fia egyesül népével. Jézus emberi természettel született közénk (Ézsa 9:6), hogy mi is részese lehessünk az Ő isteni természetének (2Pét 1:4). És könyörgött visszaeső gyermekeiért, hogy térjenek vissza hozzá. Jer 3:14

Két ilyen esedezést példáz a történetben a két meghívás az esküvőre. Az első könyörgést Jézus és tanítványai közvetítették három és fél évvel Jézus halála előtt. A másodikat pedig a keresztények, három és fél évvel Jézus halála után.

Mindkét esedezés visszautasításra talált. És ahogy a példázatban: „Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.” (Mt 22:7), úgy nem sokkal később a római seregek is szétszórták a zsidókat és lerombolták Jeruzsálemet.

Alkalmazd a gyakorlatban: Milyen szomorú!  Gondoljunk csak bele, mivé lehetett volna a zsidó nemzet, ha Jézust elfogadták volna! Gondoljunk azokra is, akik nem ismerik Jézust, és arra, mivé lehetnek, ha mi beszélünk nekik Róla!

Az esküvői vacsora példázatában a meghívottak két meghívást is visszautasítottak és nem jöttek el. Semmibe vették a meghívást és még a király szolgáját is megölték, aki hívta őket. Ezért a király elküldte seregét és elpusztította városukat.

Ez a zsidók szétszóratását jelképezte és Jeruzsálem pusztulását Kr.u. 70-ben. A második hívás Kr.u. 34-ben befejeződik és ezzel véget ér a 70 hetes (490 napos) prófétai időszak, melynek során sok lehetőségük volt. Vagyis ettől kezdve a zsidóság már nem Isten kiválasztott népe. Dánielnek erről szóló próféciáját áttekinthetjük a B évfolyam 1. negyedév 5. tanulmányában. Dán 9:24-27

Rövidesen beteljesedik, hiszen a 490 esztendő 3 és fél év múlva letelik. Akkor ítélte a zsidó nemzeti tanács megkövezés általi halálra Istvánt, az első keresztény vértanút, és kezdte meg „a keresztények nagy üldözését.” ApCsel 7:59-8:3

Akkor kezdődött az esküvői példázat második részének beteljesedése is. A kiválasztottak két meghívást is visszautasítottak. Ezért a király kiküldte szolgáit „a keresztutakra,” és ők „begyűjték mind, akiket csak találtak vala. És megtelék a menyegző vendégekkel…” Mt 22:8-10

A király szolgáinak munkája, akik az utakról vittek vendégeket az esküvőre, Isten munkásait jelképezik, akik minden nemzetből és fajból embereket hoznak a keresztény egyházba.

Ez a munka Kr.u. 34-ben kezdődött, amikor a zsidók üldözése szétszórta a keresztényeket. Akkor „széjjeljártak, hirdetve az igét.” Prédikáltak a zsidóknak, és a pogányoknak is, a samáriaiakat is beleértve, akiket pedig a zsidók különösképpen gyűlöltek. ApCsel 8:4-5

Alkalmazd a gyakorlatban: Isten munkásai ma is hirdetik az igazságot Jézusról, de még mindig nagyon sokan nem ismerik Őt Megváltójukként. Sokan közülük nem is tudják, hogy Jézus meghívta őket a „Bárány menyegzőjének vacsorájára.” Jel 19:9; 22:17 Néhányuk talán a közeledben él és arra vár, hogy elmondj neki mindent, amit Jézusról tudsz.

Az esküvői vacsoráról szóló példázatban a király szolgái mindenkit bevittek a terembe, akit az utakon találtak. Így egy jó és rossz emberekből álló, vegyes vendégsereg gyűlt össze. Lehet, hogy a szolgák nem is tudták, hogy rosszak is vannak köztük, egyszerűen mindenkit bevittek, aki szívesen ment. Mt 22:10

Ezek a vendégek az Isten földi egyházába bevitt embereket jelképezik, nem a Mennybe menendőket. Az esküvői terem nem jelképezheti a Mennyet, mert oda rosszak nem juthatnak be. A rossz emberek ebben a példázatban azokat jelképezik, akik kereszténynek vallják magukat, de valójában nem tértek meg.

Ahogy a példázatbeli szolgák, Isten munkásai sem tudják mindig megállapítani, hogy rosszak is vannak azok között, akiket a gyülekezetbe visznek. Isten azonban tudja. Erről szól a példázat hátralévő része. Olvassuk el! 11-14. v.

A király bemegy a terembe, ahol az esküvői vacsorát tartják és megvizsgálja a vendégeket. Ez az ítéletet ábrázolja mindazok felett, akik Isten népéhez tartozónak vallják magukat. Ők azok, akiknek neve be van írva az Élet könyvébe. Ez az ítélet most is folyamatban van a Mennyben, és Jézus eljövetele előtt ér majd véget. Olvassunk róla! Dán 7:9-10

A példázatban a vendégeknek menyegzői ruhát kellett viselniük. Saját ruháik bűnteljes életünket jelképezik, ami nem juthat be a Mennybe. A menyegzői ruha pedig Jézus tökéletes igazságosságát jelképezi, ami nélkül nem kerülhetünk a Mennybe. Olvassunk róla Ellen White: Krisztus példázatai, 213.o. (Advent kiadó 1990)

„Ha alárendeljük magunkat Krisztusnak, szívünk egyesül az Ő szívével; akaratunk beleolvad az Ő akaratába; lelkünk eggyé lesz az Ő lelkével; gondolatainkat foglyul ejti; és az Ő életét éljük. Ez történik, ha Krisztus felöltöztetett igazságába.”

Alkalmazd a gyakorlatban: A menyegzői ruha példázatával Jézus megmutatta, milyen jellemmel kell rendelkeznünk, ha el akarjuk nyerni az örök életet. Te milyen jellemet építesz magadnak?

A vallási vezetők felismerték, hogy Jézus aznap a templom udvarán elmondott példázatai róluk szólnak. Mind a háromnak jelentését megértették. Ám ugyanaz a napfény, ami a füvet növeszti, a sarat megkeményíti. Ők pedig úgy döntöttek, inkább a sárra hasonlítanak. Kemény szívük még jobban megkeményedett, amikor Jézus figyelmeztetéseit elutasították.

Majd egy ravasz kérdést eszeltek ki, azt remélve, hogy Jézus olyasmit felel majd rá, amit felhasználhatnak ellene. Fiatal farizeusokat és Heródes-pártiakat küldtek Jézushoz a kérdéssel. A két csoport tagjai gyűlölték egymást, de Jézust egyaránt el akarták veszejteni. Ezen aztán szívesen dolgoztak együtt.

Biztosak voltak benne, hogy akármit is felel Jézus, azzal bajba sodorja magát. Mivel hízelegtek neki először és mi volt a kérdés, amit feltettek neki? Mt 22:15-17

Jézus azonnal felismerte miben mesterkednek. Tudta, hogy hízelgésük nem őszinte, ezért képmutatónak nevezte őket. Amikor pedig Jézus így szólt: „Mutassátok nékem az adópénzt!”, zavarba jöttek. 18-21. v.

Ha Jézus azt felelte volna, hogy nem kell adót fizetniük, akkor bevádolhatták volna a rómaiaknál, hogy ellenük lázítja a népet. Ha pedig azt feleli, meg kell fizetni az adót, akkor a népet fordítja maga ellen, mert senki sem szerette az adószedőket.

Jézus válasza erre a kérdésre igen fontos. Megmutatja, hogy hűségesnek kell lennünk országunk vezetőihez és engedelmeskedni törvényeiknek, amíg az nem áll ellentétben az Isten és az Ő törvénye iránti engedelmességgel. Olvassuk el: Róm 13:7

Alkalmazd a gyakorlatban: Jézus aznap csupán néhány szóval legyőzte ellenségeit. Te is megteheted ezt. Csak használd „a Léleknek kardját, amely az Istennek beszéde”, hogy „ellenállhass ama gonosz napon.”   (Ef 6:17, 13)

Jézus a farizeusoknak és a Heródes-pártiaknak adott válaszával világossá tette, hogy meg kell fizetnünk az adót. A kormányzatok megvédenek bennünket és sok szolgáltatást nyújtanak, ezért az adófizetéssel hozzá kell járulnunk ezekhez a költségekhez. Világossá tette kötelességünket a tized és a felajánlások befizetésére is.

Jézus a válaszával legyőzte a farizeusokat, most pedig a szadduceusok jöttek hozzá ravasz kérdésükkel, ami egy halott feltámadásáról szólt.

Ahogy a farizeusok, ők is Ábrahám leszármazottai voltak, és úgy tettek, mintha hinnének az Írások első öt könyvében.

Ez azt jelenti, hogy hittek a Mózes első könyvében leírt teremtésben. Mégis azt tanították, hogy Isten magára hagyta az emberiséget, miután megteremtette őket. A szaduceusok nem hitték, hogy eljön a halottak feltámadása, amikor a jók elnyerik jutalmukat, a rosszak pedig büntetésüket. A farizeusok hittek egy jövőbeni feltámadásban. Ezen a teológiai tantételen vitatkozott a két csoport a legtöbbet. A farizeusok általában úgy belezavarodtak a vitába, hogy mindig a szadduceusok kerekedtek felül. Milyen kérdést tettek fel Jézusnak azt gondolván, hogy őt is legyőzhetik? Mt 22:23-28

Válaszában Jézus kijelentette, hogy a feltámadott igazak olyanok lesznek, mint Isten angyalai, akik nem házasodnak és nem lesznek gyermekeik sem. Ezután az Írásokból rámutatott (2Móz 3:6), hogy bolondság azt hinni, Ábrahám, Izsák és Jákob soha nem támadnak fel a halálból.

Ezek a pátriárkák már több száz esztendeje halottak voltak és „az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. ” Ezért nekik is fel kell támadniuk a halálból egy napon. 29-32. v.

Alkalmazd a gyakorlatban: „És a sokaság ezt hallván, csodálkozék  az Ő tudományán.”  Te is elcsodálkoztál, amikor megtudtad, hogy Isten népe olyan lesz, mint az angyalok? Át fogják venni az angyalok helyét, akik fellázadtak és kiűzettek a Mennyből.

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA
Máté 22:1-33; Márk 12:10-27; Lukács 20:17-40;
Jézus élete 599-609.o.; Krisztus példázatai 307-319.o.