Aranyszöveg: Mikeás 8:8
„Megjelentette néked, óh, ember, mi légyen jó, és mit kíván az Úr tetőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te isteneddel.”
Jézus tanítványaival együtt Péreán keresztül, visszafelé tartott Jeruzsálembe és útközben sokszor megálltak, hogy tömegekhez szóljanak. Egy nap anyák jöttek Jézushoz gyermekeikkel, hogy áldja meg őket.
Jézus szeret minden kisgyermeket, de előbb megvárta, mit tesznek tanítványai. Ők nem tudták, hogy Jézus ismerte az anyák vágyát, hogy az Ő áldását szeretnék gyermekeik számára. A Szentlélek bátorította őket, hogy odavigyék gyerekeiket, ahol Jézus tanított.
A tanítványok nem örültek, amikor meglátták a közeledő anyákat és gyermekeiket. Úgy gondolták, a gyerekek túl fiatalok még ahhoz, hogy használna nekik a Jézussal való találkozás, és hogy Ő nem akarja látni őket. Ezért bár végighallgatták az anyák könyörgését és látták könnyes szemüket, mégis távozásra szólították fel őket.
Az anyák és gyermekeik nagyon csalódottak voltak. Jézus azonban látta és hallotta mindezt. Mire gondolt, és mit mondott tanítványainak? Mk 10:13-15
Azzal, hogy Jézus hozzátette: „mert ilyeneké az Istennek országa.” nem arra gondolt, hogy csak gyermekek juthatnak isten országába. Úgy értette, hogy még mielőtt Isten országába juthatnánk már olyan szeretetteljesnek, bizalomteljesnek és engedelmesnek kell lenünk, mint egy kisgyermek.
Jézus az ölébe vette a kisgyermekeket és mindet megáldotta. Soha nem fogják elfeledni, ahogy az édesanyjuk sem. Az anyák bátorítást kaptak, hogy továbbra is hűségesen tanítsák Istennek engedelmeskedni gyermekeiket, a gyerekek pedig elfogadták Jézust, némelyikük még mártíromságot is vállalt érte később. Jézust tanítványai is nagyon fontos leckét tanultak, amit meg kellet jegyezniük.
Alkalmazd a gyakorlatban: Ne feledjük, hogy Jézus ma is nagyon szereti a kisgyermekeket és a fiatalokat. Te már nem vagy kisgyermek, de sose feledd, hogy Ő ugyanúgy törődik veled, mint azokkal a kisgyerekekkel és fiatalokkal, amikor a földön élt.
Egy fiatal főember is ott állt és figyelt a közelben, amikor Jézus megáldotta a gyermekeket, akiket hozzá vittek. Látta milyen gyöngéd szeretetet mutatott Jézus a gyerekek iránt és ez az ő szívét is meleg szeretettel töltötte el Jézus iránt. Úgy gondolta, csodálatos lehet egy ilyen emberrel lenni.
Vágyakozva nézett Jézus után, amikor tanítványaival együtt távozott. Gyors elhatározással futásnak eredt és utolérte őket. Jézus lábai elé térdelt és egy nagyon fontos kérést tett fel neki. Mi volt az? Mk 10:17
Az ifjú főember „Jó Mester”-nek nevezte Jézust, Ő pedig azt mondta neki, hogy egyedül Isten jó. Azt akarta, hogy a fiatalember felismerje benne a Messiást, Isten fiát, és ne csak egy elismert tanítónak tartsa. Nagyon közel már az idő, hogy meghal érte, ezért tudnia kell, hogy Jézus a Szabadítója, aki a bűntől megmenti.
Válaszában Jézus felhívta az ifjú figyelmét, hogy meg kell tartania a Tízparancsolatot. Amikor elkezdte sorolni őket, a fiatalember biztosította, hogy egész életében mindazokat betartotta. Most azt akarta tudni, hogy ezen kívül, mit kell még tennie a megváltásért.
Mit érzett Jézus, ahogy lenézett az ifjú szemébe? 21. v. Pontosan tudta, mi a fogyatkozása. Vallása, akárcsak a farizeusoké, csupán külsőség volt. Ezért érzett belül ürességet és hiányolt még valamit.
Külsőleg betartotta Isten törvényének „betűjét”, de belül híján volt a Léleknek, aki erőt ad az engedelmességhez (Ez 36:27). Megvolt nála a kegyesség látszata, de az ereje nem (2Tim 3:5).
Alkalmazd a gyakorlatban: Formaság számodra a szombat, és hétről hétre üres maradsz belül? Ha igen, imában kérd Istent, töltse be ezt az űrt az Ő Szentlelkével és az iránta érzett őszinte szeretettel.
Jézus szeretete magához vonzotta a gazdag ifjút. Benne nem volt meg ez a szeretet, azért érezte olyan üresnek magát. Azt állította, hogy megtartja a Tízparancsolatot, és kíváncsi volt, mi egyebet kell még tennie.
A parancsolatoknak való engedelmesség azt jelenti, hogy teljes lényeddel szereted Istent, és a felebarátodat, mint magadat (Mt 22:37-40). Ez a fiatalember viszont önmagát és gazdagságát szerette. Kifelé, látszatra megtartotta a törvényt „betű szerint”, de belül nem engedelmeskedett a törvény szellemének. Mit mond erről a Biblia? 2Kor 3:6
A fiatalember lelkét és örömét elpusztította, hogy kifelé teljesítette Isten törvényét, de mindezt szeretet nélkül tette.
Jézus szerette az ifjút és egyik misszionárius munkásává akarta tenni. Isten gyermekévé akarta tenni és örökségül nekiadni a mennyei életet. Előbb azonban fel kell hagynia önmaga és gazdagsága szeretetével. Istent kell inkább teljes szívéből szeretnie, és a felebarátait, ugyanúgy, mint önmagát. Jézus látta, hogy gazdagsága rossz hatással van az ifjú jellemére. Mit javasolt neki, hogy segítsen legyőzni önzését? Mk 10:21
Ó, mennyire szerette volna Jézus, hogy az ifjú jól döntsön! A fiatalember önzése azonban nagyon erős volt. Szerette a holmiját, ragaszkodott tulajdonához, és nem akarta Isten munkájának szentelni azt. Ezért „elméne búsan”, feladván az örök élet lehetőségét, mert romlandó földi gazdagságához ragaszkodott. 22. v.
Jézus is elszomorodott. „Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.” – mondta, majd hozzátette: „Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél, mert az Istennél minden lehetséges.”
A gazdag ifjú példája éppen bemutatta, hogy lehetetlen egy gazdag embert megmenteni, ha a vagyonában bízik, és ahhoz ragaszkodik. A gazdag Ábrahám élete viszont azt mutatta meg, hogy egy gazdag ember is megmenekülhet, ha jobban szereti Istent a vagyonánál, vagy bármi másnál, még egyetlen fiánál, Izsáknál is (1Móz 22:1-18).
Néhány héttel később a világmindenség leggazdagabb lénye ki fogja mutatni szeretetét azzal, hogy odaadja egyetlen fiát, Jézust, hogy meghaljon értünk. Viszonzod ezt a szeretet azzal, hogy most, rögtön átadod neki életed?
Alkalmazd a gyakorlatban: Akár gazdagok vagyunk, akár szegények, tudnunk kell, hogy semmi tulajdonunk nem a miénk. Kié valójában mindenünk? Zsolt 24:1; Agg 2:8
Amikor Jézus azt mondta, hogy nehéz a gazdagoknak Isten országába jutni, a tanítványai nagyon elámultak. Azt hitték, hogy a gazdagok Isten kedveltjei. S amikor Jézus még azt is hozzátette, hogy egy tevének könnyebb a tű fokán átmenni, még inkább megdöbbentek.
Egy teve természetesen nem fér át a tű fokán. Tudták ezt a tanítványok is, és ettől nagyon megijedtek, hiszen ők maguk is gazdagok, és befolyásosak szerettek volna lenni.
Még mindig azt várták, hogy Jézus földi királyságot alapít és gyakran vitatkoztak, melyikük lesz nagyobb abban. Mint sokan mások kortársaik között, ők is azt hitték, hogy a gazdagság Isten méltánylásának és áldásának jele.
Ezért arra gondoltak, hogy ha egy gazdag embernek szinte teljesen lehetetlen Isten országába jutni, akkor hogyan juthat oda egyáltalán bárki is? És velük vajon mi lesz? Talán ők sem mehetnek be? Még aznap szertefoszlott az Isten országában való gazdagságba, és nagyságba vetett minden reményük? „Kicsoda idvezülhet tehát?” – tették fel a kérdést. Mit válaszolt nekik Jézus? Mk 10:27
Péternek eszébe jutott, amit Jézus a gazdag ifjúnak, mondott, hogy adja el mindenét, a pénzt adja oda a szegényeknek, és kincse lesz a Mennyben. Emlékeztette Jézust, hogy ők mindent otthagytak, és követték Őt. Mijük lesz tehát? Olvassuk el Jézus válaszát! 29-30. v.
Alkalmazd a gyakorlatban: A vagyonát szerető és abban bízó gazdag embert kincsei távol tartják Isten országától. Kizárhat akár egy szegény embert is a Mennyből egy egészen kicsi pénzösszeg szeretete is? 1Tim 6:10
Ám nemcsak a pénz szeretete lehet gonoszság. Bálvány lehet bármilyen tulajdonunk, vagy cselekedetünk, amit jobban szeretünk, mint Istent. Vannak bálványaid? Nem akarod Jézust jobban szeretni? Kérd Őt, hogy segítsen ebben!
Péter emlékeztette Jézust, hogy ő és a többi tanítvány mindenüket elhagyták az Ő követéséért. Aztán megkérdezte: „Mink lesz hát minékünk?” Többen a halász szakmát hagyták ott, Máté a jól jövedelmező állami munkáját. Ezeken az áldozatokon kívül, legalább a felük első követői közé tartozott. Mindnyájan Jézussal maradtak, amikor sokan elhagyták Őt. (Jn 6:66-68). Hittek benne, amikor még a fivérei sem (Jn 7:5). Nem érdemelték-e ki hát ezzel, hogy Isten országába kerüljenek?
Talán. Ha úgy gondolkodsz, mint a világ, vagyis, hogy a munkások bérét ki kell fizetni. Isten munkásai azonban nem ilyen módon kapnak jutalmat. Jézus ezt mondta: „Az én országom nem e világból való.” (Jn 18:36), és Ő nem úgy jutalmazza meg munkásait, ahogyan a világ.
Az egyetlen helyes út volt, hogy Péter és tanítványtársai hűségesek maradtak Jézushoz, amikor már nem volt annyira népszerű. Hitték, hogy Ő „a Krisztus, az élő Istennek Fia.” (Mt 16:16), és kiváltságuk volt, hogy vele maradjanak, amikor mások elhagyták Őt.
„Mink lesz tehát minékünk?” Péter kérdése megmutatja mit éreztek a tanítványok az Isten munkájában végzett szolgálatukkal kapcsolatban. Olyan volt, mintha bérmunkások lennének és most a fizetségüket kérnék. Olyasmi, mint a farizeusok vallásossága. Nagyon igyekeztek, hogy jók legyenek, és ezzel kiérdemeljék helyüket Isten országában.
A modern „farizeusok” is azt hiszik, hogy „fizetségük” a cselekedeteiktől függ. Pénteki leckénkből azonban megtudjuk majd, hogy Jézus éppen az ellenkezőjét tanította.
Alkalmazd a gyakorlatban: Bár a tanítványok minden tőlük telhetőt megtettek, csupán a kötelességüket teljesítették, és ettől még „haszontalan szolgák” voltak, akárcsak mi. Lk 17:10 Semmit sem tehettek, amivel kiérdemelték volna, hogy Isten országába jussanak. Ahogyan mi sem tehetünk ezért semmit.
Jézus ingyen, ajándékként adja a mennyei örök életet azoknak, akik Őt szeretik. Mi sohasem érdemelhetjük ki, nem dolgozhatunk meg érte, nem fizetségképpen kapjuk.
Péter kérdésére, „Mink lesz tehát minékünk?”, Jézus elsorolta a tanítványoknak az áldásokat, amiket ebben az életben kapnak „üldözésekkel együtt, a jövendő világon pedig örök életet.” Majd hozzátette: „Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők.” (Mk 10:30).
Jézus tudta, tanítványai azt várják, hogy majd ők kapják a legfontosabb tisztségeket az Ő országában. Korábbi figyelmeztetései sem gyógyították ki őket önző becsvágyukból. Mk 9:33-35
Még mindig nem értették meg Isten országának működését és hogy mennyire mások Isten gondolatai, mint a mieink (Ézsa 55:8-9). Ezért elmondott nekik egy történetet, amivel bemutatta, mennyire másképp gondolkodik Isten, mint mi.
Jézus története szerint egy szőlősgazda korán reggel munkásokat fogadott fel a szőlőjébe dolgozni. Megegyeztek, hogy mindenki egy dénárt kap a napi munkáért. Később a gazda látta, hogy több munkásra lesz szüksége, ezért ismét kiment és felfogadott még néhányat. Négyszer vett fel dolgozókat aznap a földbirtokos a szőlőjébe. A munkások mind megbíztak a gazdában, és beleegyeztek, hogy annyit fog fizetni, amennyit méltányosnak tart.
Milyen utasítást adott a szőlősgazda a vincellérjének a nap végén a munkások kifizetésére? Mennyit kapott mindenki? Mt 20:8-9
A szőlősgazda nem a munkaórák, hanem nagylelkűsége szerint fizette ki a munkások bérét.
A gazda nagylelkűségét látva a legkorábban felfogadott munkások igazságtalan bánásmódjára panaszkodtak. Mit felelt nekik a gazda? 13-16.v.
Ez a példázat a tanítványok figyelmeztetésére szolgált. Mint a példázatbeli reggeli munkások, ők is elsőként csatlakoztak Jézushoz nyilvános munkássága kezdetén. Azok a korábban kezdő dolgozók azzal foglalkoztak, hogy vajon több fizetséget kapnak-e, mint azok, akik rövidebb ideig dolgoztak. Elfeledkeztek róla, hogy a gazda pontosan annyit fizetett nekik, amennyiben megállapodtak. Akik kevesebb órát dolgoztak, szívesen, hálás lelkülettel tették azt, és ezért kapták jutalmukat, nem az elvégzett munkájuk mennyisége után. Hogyan jutalmazza Isten azokat, akik érte dolgoznak? Tit 3:5
Alkalmazd a gyakorlatban: Istennek ma is ilyen munkásokra van szüksége, mert „eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik.” (Jn 9:4). Jézus azt akarja, hogy szeretetből dolgozzunk érte és a többiekért, ne a jutalomért. Legyen bármilyen szerény is a munkánk, ha szeretettel végezzük, nem veszítjük el jutalmunkat.
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA
Máté 19:13-30; 20:1-16; Márk 10:13-31; Lukács 18:15-30;
Jézus élete 511-523.o.; Krisztus példázatai 390-404.o.