Aranyszöveg: 1Pt 5:5-7
„Az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád. Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Min-den gondotokat őreá vessétek, mert néki gondja van reátok.”
Saját biztonságuk érdekében Jézusnak tanítványaival együtt el kellett hagynia Bethánia és Jeruzsálem környékét. A vallási vezetők gyűlöletétől űzve északnak mentek az Efraim nevű kisváros felé, ami Jeruzsálemtől mindössze húsz kilométerre feküdt, de átmenetileg biztonságos tartózkodási helynek tűnt számukra.
A várost valószínűleg József második fiáról nevezték el, aki még Egyiptomban született, amikor József a fáraó főembere volt. Efraim leszármazottaiból lett Efraim törzse. Akkor alapították ezt a várost, amikor Izrael törzsei Kánaánban letelepedtek.
A város Jézus idejében a Júdea nevű országrész területén feküdt, Samáriától délre, mintegy 16 km-re. Júdea és Samária ugyanahhoz a római kormányzó, avagy helytartó, név szerint Poncius Pilátus által felügyelt római tartományhoz tartozott. Kormányzói székhelye Czezáreában, a Földközi-tenger partján volt, de Jeruzsálemben is volt egy palotája, ahol lakott, amikor átmenetileg ott tartózkodott. Helytartóságnak nevezték, ott fogunk nem sokára találkozni vele (Mk 15:16).
Efraim kisvárosa félreeső helyen állt. Távol a Jeruzsálemből észak felé, Samáriába vezető főúttól. A legtöbb zsidó amúgy sem utazott Samárián keresztül. Mivel gyűlölték a Samáriaiakat, inkább kerülő úton mentek a Jordán-folyótól keletre. Jn 11:54
Alkalmazd a gyakorlatban: Efraim városka fekvése lehetővé tette Jézus és tanítványai számára, hogy egy időre elmeneküljenek a Szanhedrin haragja és gonosz tervei elől. Ez volt egyik oka, amiért odamentek. Valódi védelmet azonban Isten angyalaitól kaptak, akik rád is vigyáznak. Zsolt 34:7
A Biblia nem szól arról, mennyi időt töltött Jézus tanítványaival az észak-júdeai kisvárosban, Efraimban. A kisvárost elhagyva észak felé, Samáriába folytatták útjukat. Jézus minden bizonnyal egész úton tanította a népet és gyógyította a betegeket végig Samárián át és a galileai határ mentén.
Útja során, egy helyen Jézus ismét lenyűgöző csodát tett. Éppen mielőtt egy faluba ért volna tíz férfi kiáltása szólította meg Őt távolról. Tilos volt közelebb jönniük, mert mind a tízen a szörnyű betegségben, a leprában szenvedtek. Mit kiáltottak ezért Jézusnak? Lk 17:12-13
A leprások élő halottak voltak. Semmilyen gyógymódja nem volt akkoriban és Isten átkának tartották. Mi több, egyenesen a bűn jelképévé vált. A tíz leprás kegyelemért való kiáltása az összes, vétkeit őszintén megbánó bűnös kiáltása volt. Mit mondott nekik Jézus, mit tegyenek? 14. v.
Azok a betegek hitték, hogy Jézus meg tudja gyógyítani őket, de a hitnél többet is kellett tenniük. Hitüknek cselekednie is kellett (Jak 2:17), engedelmeskedniük kellett Jézus szavának. Amint megtették, meggyógyultak, mind a tízen.
Kinek a hatalma tisztította meg a leprásokat? Az engedelmességük és a futásuk tisztította meg őket? Nem. Isten hatalma tette, amikor őszinte hittel engedelmeskedtek. Ha hiszünk Jézusban és neki engedelmeskedünk, az Ő hatalma meggyógyít minket is, olyan tisztává és jóságossá tesz, mint Ő. A hit és az engedelmesség mindig együtt jár. Ef 2:8-10; Fil 2:12-13
A tízből hányan tértek vissza köszönetet mondani Jézusnak? Lk 17:15-19
Alkalmazd a gyakorlatban: Mi vajon hálásak vagyunk, mint az egyetlen leprás, vagy természetesnek vesszük Jézus ajándékait, mint a többi kilenc? Segítenénk tíz embernek, ha tudnánk, hogy csak egyetlen lesz hálás érte? Jézus segített.
Farizeusok egy csoportja jött Jézushoz egy kérdéssel, miután a tíz leprás férfit meggyógyította. Mivel tudták, hogy Messiásnak tartja magát, azt kérdezték tőle, mikor jön el Isten országa. Mint sokan mások, ők is azt várták, hogy a Messiás földi királyságot alapít, és abban uralkodik majd. Lk 17:20
Majdnem négy esztendővel azelőtt ugyanezek a farizeusok Keresztelő Jánosnak tették fel ugyanezt a kérdést, aki így prédikált erről: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa!” (Mt 3:2). Jézus is ugyanezeket a szavakat használta hónapokkal később, amikor prédikációs munkáját Galileában megkezdte. Mt 4:17
Jézus ellenségei semmi olyasmit nem láttak, ami az általuk várt királyságra hasonlított volna. Ezért mindenkivel el akarták hitetni, hogy ezek a jövendölések tévesek voltak. Népük volt azonban az, aki tévedett. Küldetésük lett volna, hogy „papok birodalma és szent nép” (2Móz 19:6) legyenek, de Jézus idejében egyáltalán nem voltak szentek.
Előző tanulmányainkból tudjuk, hogy a megváltozásra kapott idejük 3 és fél esztendő múlva lejár. Jézus ezt is elmondta: „Elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét.” (Mt 21:43)
A keresztény egyház lesz az a nép, amelynek Isten országa adatik majd (1Pt 2:9). Gyümölcsi pedig a Szentlélek gyümölcsei, melyeket a Krisztusra hasonlító jellemű tagjai teremnek. Gal 5:22-23 Erre utalt Jézus, amikor így szólt:”Ímé az Isten országa tibennetek van.” (Lk 17:21).
Isten országa az ószövetségi időkben is ott volt Isten népének őszintén megtért tagjaiban. Jobban érthető azonban azóta, amióta Jézus példázatokban, és életének példájával tanított róla.
Alkalmazd a gyakorlatban: Életeddel megmutatod másoknak, mit jelent, hogy Isten országa a szívedben él? Olvassuk el: 2Pt 3:11-12, 14
A kegyelem országának hívják a királyságot, amiről Jézus beszélt, hogy bennünk van. A kegyelem pedig olyasmi, amire nem szolgáltunk rá, és nem is érdemeljük meg,
Isten hatalma viszi végbe életünk változásait, amik alkalmassá tesznek minket az Ő országára. Pál apostol így fogalmazott: „De Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok.” (1Kor 15:10) „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem titőletek van; Isten ajándéka ez.” (Ef 2:8). Isten kegyelme által lehetünk „polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek”. (Ef 2:19) Ő készít fel minket, hogy a földről Isten dicsőséges királyságába ragadtathassunk, amikor Jézus eljön.
Jézus figyelmeztetett, egyesek állítani fogják, hogy Ő megjelent különböző helyeken. Mi azonban ne keressük Őt egyik állítólagos helyen sem, mert az Ő eljövetele olyan lesz, mint a villámlás az éjszakai égbolton. Mindenki meglátja akkor Őt. Lk 17:23-24
Nem lesz mindenki kész a vele való találkozásra. A legtöbben éppolyan készületlenek lesznek, mint azok, akik az özönvízben megfulladtak Noé idejében, vagy azok Szodomában, akikre tűzeső hullott az égből azon a napon, amikor Lót elhagyta a várost. 26-30. v.
A mennyben jelenleg is folyamatban lévő vizsgálat dönti el, ki az, aki elkészült arra, hogy a Mennybe vitessen Jézus eljövetelekor, és ki az, aki itthagyatik a pusztulásra. 34-36. v.
A Noé idejében élő emberek gondolatai, akárcsak Szodoma lakóié, Lót feleségével egyetemben a földi dolgaikkal törődtek. Ezekkel a példákkal Jézus arra figyelmeztet, hogy ne legyünk ilyenek 31-32. v.
Alkalmazd a gyakorlatban: Most, mielőtt Jézus eljön „az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel” (Kol 3:2), ami mind elpusztul. .Akkor nem fogtok aggódni, hogy el kell hagyni a holmitokat.
Jézus otthagyta a Samária és Galileai határvidékén élő emberek között végzett tanító és gyógyító szolgálatát. Tanítványaival együtt kelet felé indultak, átkeltek a Jordán-folyón és délnek fordultak Pérea felé.
Ha nyomon követed ezt Palesztina térképén, látni fogod, milyen hosszú utat tettek meg, míg visszaértek Bethániába. Több mint 160 kilométert.
De nem mentek azonnal Bethániába. Még nem érkezett el az ideje, hogy Jézust a mi húsvéti bárányunkként feláldozzák, ezért nem ment olyan helyre, ahol veszélynek lett volna kitéve. Ezen kívül tudta, hogy nagy szükségünk lesz a leckékre, amiket időközben Péreában tanít.
Az egyik lecke egy példázat az özvegyasszonyról, aki egy keményszívű bíró segítségét kérte valaki ellen, aki becsapta őt. A bíró végül is segített rajta, de nem jószívűségből, hanem mert zavarta az asszony folyamatos könyörgése. Olvassuk el az egész példázatot! Lk 18:1-8
Isten nem olyan, mint ez az igazságtalan bíró. Ő szereti népét, akiket a példázatbeli özvegy jelképez. Jézus arra mutatott rá, hogy még egy igaztalan ember is cselekedhet helyesen, ha elég sokszor kérik arra, Isten viszont azonnal és gyorsan segít gyermekeinek, csak kérniük kell és nem elcsüggedni.
Az özvegy ellenfele, vagy ellensége Sátánt jelképezi, aki „vádol minket éjjel és nappal” (Jel 12:10). Ezért tanítja a példázat, hogy „szüntelenül imádkozni kell” (Lk 18:1), ahogyan az özvegy kérlelte folyamatosan a bírót.
Ne gondoljuk azonban, hogy Sátán minden vádja hamis. Bűneink olyanok, mint a „szennyes ruha”, ahogy Jósua jellemezte Zakariás könyvében. Zak 3:3 Ezért tartott Jézus Jeruzsálembe, ahol átveszi helyünket a kereszten.
Alkalmazd a gyakorlatban: Soha nem lehetnénk Istennel újra, ha Jézus nem vette volna magára a mi bűneink következményét. Egyedül Jézus tudja levenni rólunk bűneink „szennyes öltözékét”, és az Ő igazságának palástját adni ránk. Kizárólag akik tiszták, amit Jézus tiszta öltözéke jelképez, láthatják meg élve Istent, és lehetnek majd vele mindörökre. Zak 3:4
Jézus következő példázata azokat figyelmeztette, akik saját igaz voltukban bíztak. Jézus idejében a farizeusok voltak ilyenek, de sokan ma is alig különböznek tőlük. Olvassuk el az egész példázatot, mielőtt folytatnánk tanulmányunkat! Lk 18:9-14
A farizeus hálát adott Istennek, amiért ő nem olyan, mint a másik ember. Isten törvénye helyett egy másik emberhez hasonlította magát. Ettől igaznak érezte magát és a másik embert, a vámszedőt bűnösnek. Meghallgatja vajon Isten az ilyen imádságokat? Mit mondott Jézus, kihez imádkozott ez a farizeus? 11. v. Mit mondott Jézus a farizeusok igaz voltáról? Mt 5:20
Aki jónak hiszi magát, kritizálni fogja azokat, akik szerinte nem azok. Minél több hibát talál másokban, annál jobbnak hiszi magát. Ezzel ítélkezni fog mások felett, amiről a Biblia így beszél: Róm 2:1
A farizeus azt hitte, hogy a cselekedetei által válik igazzá, és büszkén emlékeztette Istent arra, hogy böjtöl és tizedet fizet. A büszkeség az egyik leggyakoribb és legnehezebben leküzdhető bűn. Mi Isten véleménye róla? Péld 16:5
Mennyire más volt a vámszedő! Ő tisztában volt vele, hogy semmi saját igazsága nincsen, csak gonoszságai jutottak eszébe. Mellét verve könyörgött: „Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek!” Jézus azt mondta, ő nyer bocsánatot, és nem a farizeus. Vajon miért? A vámszedő Isten bocsánatát és áldásait szerette volna elnyerni, ezért megkapta, amit kért. A farizeus úgy gondolta, ő teljesen rendben van, és nem Isten áldását kérni jött, ezért nem is kapta meg azt.
Alkalmazd a gyakorlatban: Nem azáltal menekülünk meg, hogy jót cselekszünk, és nem teszünk rosszat. Kizárólag Jézus az, aki megment bennünket és csak az iránta és mások iránt érzett szeretetből fakadó jócselekedeteink teszik Istent boldoggá. Ne feledd, ha őszintén vágysz segítségére és megbocsátására, Isten meghallgat és megadja, amit kérsz.
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA
Lukács 17:11-18:14;
Jézus élete 506-510.o.;
Krisztus példázatai 150-180.o.
Feladatok
1. Igaz, vagy hamis?
a.) Jézus váratlanul jön el, „mint a tolvaj”.
b.) Jézus eljövetele, „mint a tolvaj”, csendben, nyugodtan és titokban történik.
c.) Mindenki a Mennybe jut.
d.) Fontos a meggazdagodással törődni.
e.) Fontosabb a mennyei dolgokkal törődni, mint a földiekkel.
f.) Jócselekedetek által megigazulhatunk.
g.) A bíró a saját érdekében segített az özvegyasszonyon, mert önző volt.
h.) Sátán egy vádoló.
i.) Istenünk irgalmas.
2. Mi a tanulság a kitartó özvegyasszony példázatából? Írd le a helyes válaszok betűjelét!
a.) Szüntelenül imádkozni kell, és nem elcsüggedni.
b.) Egyes bírák tisztességtelenek.
c.) Büntetést kapnak, akik az özvegyeket becsapják.
d.) Sátán az ellenségünk. Szüntelenül vádol minket.
e.) Kérhetjük Isten segítségét ellenségeink tetteinek megbosszulásához.
f.) Istenhez kell imádkoznunk a Sátántól való szabadulásért.
g.) Rendben van, ha bosszút állunk azokon, akik tisztességtelenek velünk.
3. A farizeusra, vagy a vámszedőre vonatkozik? Írjál I (igaz) vagy N (nem) betűt attól függően, hogy igaz vagy sem az állítás!
a.) Meg akarta vallani bűneit, valamint bűnbocsánatot és békességet nyerni.
b.) Tökéletesen igaznak hitte magát és ezért dicséretet várt volna.
c.) Tudta, hogy bűnös és Isten bocsánatára van szüksége.
d.) Ki akarta érdemelni Isten kegyeit.
e.) Teljesen elégedett volt önmagával.
f.) Azt akarta, hogy az emberek még többre becsüljék.
g.) Mások jelleméhez hasonlította a magáét.
h.) Bűnbánatot érzett.
i.) Nem érzett bűnbánatot.
A csodálatos ígéret
„Isten semmilyen helyzetben nem hagyja magára azt, aki szolgálatára szenteli életét. Bárhova sodródunk, van egy Vezetőnk, aki eligazít; bármi a problémánk, biztos Tanácsadónk van; bármi fáj is, bárkit gyászolunk, bármi-lyen magányosak vagyunk, van egy Barátunk, aki velünk érez. Ha tudatlanságunk tévútra visz, Krisztus nem hagy magunkra. Világosan és érthetően mondja: "Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet" (Jn 14: 6). "Megszabadítja a kiáltó szűkölködőt; a nyomorultat, akinek nincs segítője" (Zsolt 72:12). E.G.White: Krisztus példázatai 116.o., Ad-vent kiadó, 1990.