Férj és feleség – együtt a keresztnél

Ef 5:21-33 szakaszában Pál arra a gondolatra épít, hogy a hívők alárendelik magukat egymásnak (Ef 5:21). Ezután a keresztény feleségeknek (Ef 5:22-24) és férjeknek ajánl tanácsokat (Ef 5:25-32), majd mindkét félnek szóló szavait összegezve zárja a szakaszt (Ef 5:33).
A Biblia kutatói ma a feltámadt Krisztus hangját hallhatják ki ebből a tanácsból, aki a kapcsolatainkról szól. Akkor látjuk így a helyzetet, ha megértjük, hogy az apostol Ef 5:21–6:9 szakaszában aktualizálja a levél fő témáját, ami az egység, ekkor azonban a keresztény otthonra alkalmazva. Az ó ember hibás társadalmi rendszereinek erős bírálatát fogalmazza meg (lásd Ef 4:22), ugyanakkor dicséri az új ember megteremtését (lásd Ef 2:15), beleágyazódva az emberiség szélesebb körének helytelen társadalmi rendszereibe. A hívők ezeken a kereteken belül tesznek bizonyságot arról, hogy egy új erő, a Szentlélek (Ef 2:22; 3:16; 5:18-21; 6:17-18), valamint a Krisztusról mintázott új etika kezdte meg működését (Ef 4:13, 15, 20-24, 32; 5:2, 10, 17, 21-33), ami előremutat Istennek a népéért és a világért végzett munkája végső beteljesedésére.

 
Szeptember 2. – A nevelés napja
 

EGW idézet

Isten a nőt az emberből alkotta, hogy férjének társa és segítője legyen, egy legyen vele, vidámítsa, bátorítsa és áldására szolgáljon, a férj viszont erős segítője legyen neki. Mindazok, akik szent céllal lépnek házasságra – a férfi, hogy elnyerje felesége szívének legtisztább érzelmeit, a feleség pedig, hogy meglágyítsa, tökéletesítse és teljességre segítse férje jellemét –, betöltik Istennek velük való szándékát.
Krisztus nem azért jött, hogy megsemmisítse ezt az intézményt, hanem azért, hogy visszaállítsa eredeti szentségébe és magasztosságába. Ő azért jött, hogy helyreállítsa az emberben Isten erkölcsi képmását. Munkáját a házassági kapcsolat megszentelésével kezdte. – Boldog otthon, 99. o.

Krisztus, aki Évát hitvestársként adta Ádámnak, első csodáját egy menyegzői lakomán tette. Nyilvános szolgálatát egy lakodalomban kezdte, ahol a barátok és rokonok együtt örvendeztek. Így szentesítette a házasságot, és olyan intézményként ismerte el, amelyet Ő maga alapított. Úgy rendelkezett, hogy férfiak és nők szent házasságban egyesüljenek, családot alapítsanak, amelynek tisztességgel megkoronázott tagjait a mennyei család tagjainak kell tartanunk. Krisztus azzal is megtisztelte a házastársi viszonyt, hogy a közte és megváltottai közötti kapcsolat egyik szimbólumává tette. Ő maga a vőlegény, az egyház a menyasszony, akiről mint választottjáról ezt mondja: „Mindenestől szép vagy, én mátkám, és semmi szeplő nincs benned!” (Énekek 4:7) […]
A családi kötelék a legszorosabb, leggyöngédebb és legszentebb minden kötelék között a földön. Isten az emberiség áldásául szánta. És áldás is az mindenütt, ahol értelmesen, istenfélelemben és a vele járó felelősséget kellően mérlegelve lépnek a házasság kötelékébe. – A nagy Orvos lábnyomán, 356. o.

A házasság életre szóló egyesülés: a Krisztus és egyháza közötti egység jelképe. A férjnek és a feleségnek azt a lelkületet kell kinyilvánítania egymás iránt, amelyet Krisztus nyilvánított ki egyháza iránt. Ha Istent mindenekfelett szeretik, akkor egymást is szeretni fogják az Úrban. Mindig udvariasan kezelik egymást, és egy irányba húzzák a kötelet. Kölcsönös önmegtagadásuk és önfeláldozásuk áldás lesz egymás számára. […] A férfiak és nők magas színvonalat érhetnek el, ha elismerik Krisztust személyes Megváltójuknak. Vigyázzatok, imádkozzatok, és mindent rendeljetek alá Istennek! Az a tudat, hogy az örök életetekért küzdötök, mindkettőtöket megerősít és megvigasztal. Gondolatban, szóban és cselekedetben legyetek a világ világosságai... Krisztus legyen a példaképetek! Magasztaljátok fel Őt, aki erőt adhat nektek a győzelemre! Végleg irtsátok ki magatokból az önzés gyökerét! Magasztaljátok Istent, mert gyermekei vagytok! Magasztaljátok Megváltótokat, és Ő helyet ad nektek országában. – Boldog otthon, 95–96. o.

Pál egy kapocsként szolgáló szakasszal, Ef 5:21 versével indít, összekötve 5:1-20 részét 5:22-33 verseivel. Amellett érvel, hogy a gyülekezeti tagok engedelmeskedjenek egymásnak (vö. Mk 10:42-45; Róm 12:10; Fil 2:3-4). A hívőknek „Krisztus félelmében” (Ef 5:21, ÚRK) kell így tenniük. Ez az egyik első alkalom, amikor Pál a Krisztussal való kapcsolatot mutatja be a legfontosabbnak és a legmeghatározóbbnak a hívők életében.

1. Mire gondol az apostol, amikor buzdítja a gyülekezeti tagokat, hogy engedelmeskedjenek egymásnak? Hogyan értsük ezt (Ef 5:21)?

Az apostol kéri a keresztény feleségeket, hogy úgy „engedelmeskedje­ nek saját férjüknek, mint az Úrnak” (Ef 5:22, ÚRK). Egyértelművé teszi, hogy minden feleség a saját férjének engedelmeskedjen (lásd még 1Pt 3:1, 5). Vajon azt érti ezen, hogy a feleség úgy engedelmeskedjen a férjének, mintha ő lenne Krisztus? Vagy inkább azt gondolja, hogy a nőnek végeredményben, igazából Krisztusnak kell engedelmeskednie?
Tekintettel Ef 6:7 versére – ahol a szolgákat kéri, hogy úgy szolgáljanak, „mint akik az Úrnak szolgálnak és nem embereknek” – és Kol 3:18 versére – ahol a feleségektől azt kéri, hogy úgy engedelmeskedjenek a férjüknek, „amiképpen illik az Úrban” –, az utóbbi nézetet kell előnyben részesítenünk. A feleségek maguk is hívők, akiknek végső soron Krisztust kell tisztelniük a férjük előtt.
Efézus és Kolossé levelei egyaránt Krisztust – egyedül Krisztust – nevezik az egyház, azaz a test Fejének (Ef 1:22; 5:23; Kol 1:18): „Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanő megtartója a testnek” (Ef 5:23). A hasonlat szerint a férj „feje a feleségének” (Ef 5:23), az egyház számára pedig a Krisztushoz való hűség tekintetében példaként szolgál a feleség hűsége a férje iránt. Ez a szakasz a szerető, gondoskodó, nem pedig a boldogtalan házasság képét feltételezi. Nem szabad ezt a verset semminemű családon belüli erőszak igazolására használni!
 

Az imént olvasottak fényében miért olyan fontos emlékezni arra, hogy e tanács szerint járjunk el? „Ha a férj nyers, durva, féktelen, önző, érdes, basáskodó férfi, akkor soha ne ejtse ki azt a mondatot, hogy »a férj feje a feleségének«, és hogy »a feleségnek mindenben engedelmeskednie kell az ő férjének«, mivel nem ő az Úr. Az ilyen férfi a szó valódi értelmében nem igazi férj” (Ellen G. White: Boldog otthon. Budapest, 1998, Advent Kiadó, 100. o.).

EGW idézet

Milyen sok nehézséget, nyomorúságot és boldogtalanságot el lehetne kerülni, ha a férfiak és nők kölcsönösen ápolnák a tiszteletet, a figyelmességet, a kedves és értékelő szavakat, az apró előzékenységeket annak érdekében, hogy megőrizzék a szeretetet, és olyan érzelmeket tápláljanak egymás iránt, mint korábban, amikor meghódították egymás szívét! Ha a férj és a feleség alkalmazza a szeretet megőrzésének ezen figyelmes ápolási eszközeit, akkor boldogok lesznek egymás társaságában, és megszentelő befolyást gyakorolnak a családban. Önmagukban egy kis boldogságvilágot fognak kialakítani. – This Day With God,
335. o.

Az Úr úgy döntött, hogy a férfi legyen az asszony feje és oltalmazója, neki kell egyben tartania a családot, mint ahogy Krisztus is az egyház feje és Megváltója. Minden házastárs, aki vallja, hogy szereti Istent, tanulmányozza figyelmesen az Úr elvárásait saját családi pozíciójára vonatkozóan. Krisztus bölcsen, szelíden és gyöngéden gyakorolja tekintélyét, és a férjnek hasonló módon kell eljárnia, így kell utánoznia azt, aki feje az egyháznak. […]
Se a férj, se a feleség ne törekedjen a másik fölötti uralkodó magatartásra. Ne próbáljátok elérni, hogy a társatok vesse alá magát a ti elvárásaitoknak. Ha így viselkedtek, nem fogjátok tudni megőrizni a társatok szeretetét. Legyetek szelídek, türelmesek, megbocsátók, figyelmesek és előzékenyek. Isten kegyelme által boldoggá tehetitek egymást úgy, ahogy azt megígértétek a házassági fogadalmatokban. – The Faith I Live By, 259. o.

A zsidók nem voltak készek alávetni magukat az Úr utasításainak és korlátozásainak. A maguk útját akarták, a maguk feje után akartak menni, belátásukat követni. Ha ezt az Úr rájuk hagyta volna, nem zúgolódtak volna Mózes ellen, a fegyelem alatt azonban egyre nyugtalankodtak.
Isten azt akarja, hogy népe fegyelmezett legyen, egy akarattal cselekedve. Azt akarja, hogy megértsék egymást, hogy fogjanak össze egyazon elvben, egyazon felfogásban. Az ilyen állapot eléréséhez sokat kell még tennünk. Le kell csillapítanunk, át kell alakítanunk gonosz szívünket… Az Úr nem akarja, hogy feladjuk egyéniségünket. S ki lehetne alkalmas bírája, hogy mennyire terjedhet az egyéni függetlenség? […] Ismét Pál inti testvéreit: „A szeretet képmutatás nélkül való legyen.
Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz. Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.” – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 3. köt., 360. o.

2. Vessük össze Ef 5:25-27, 29 szakaszát Ez 16:1-14 részében a lelenc gyermek történetével! Pál mely elemeit idézi a példának?

Az apostol Ef 5:25-27, 29 verseiben az esküvő-házasság metaforáját alkalmazza az egyházra és annak Krisztussal való kapcsolatára, eközben pedig találékonyan merít az ókori esküvői szokásokból és szerepekből. Az egyháznak mint menyasszonynak Krisztus a mennyei vőlegénye, aki:
1)    Úgy szereti az egyházat, mint menyasszonyát (Ef 5:25). Sosem szabad elfelednünk, hogy ez Jézus szívéből fakad! Szeret bennünket.
2)    Váltságul adja magát a menyasszonyért. Az ókori házasságok fényében a vőlegény „megvette” a menyasszonyt egy bizonyos „váltságdíj” fejében, ami az esetek többségében drága értéktárgyak mellett egy jelentősebb pénzösszeg volt, olyan nagy, hogy egész falvak gazdasága függött ettől a szokástól. Testet öltésekor és a kereszten Krisztus megfizette menyasszonya, az egyház váltságdíját,
„Önmagát adta azért” (Ef 5:25).
3)    Megfürdeti a menyasszonyát. A menyasszony előkészületei fontos részét képezték az ókori esküvői ünnepségeknek. A menyaszszonyt ma is a nőrokonai és a koszorúslányok készítik fel a szertartásra. Pál viszont úgy képzeli, hogy a Vőlegény készíti fel menyasszonyát az esküvőre. Ő az, aki megszenteli és megtisztítja „a víz fürdőjével” (Ef 5:26, ÚRK), ami valószínűleg a keresztségre utal.
4)    Ígéreteket tesz. A tisztítást „az ige által” (Ef 5:26, ÚRK) végzi, ez utalás a fogadalomra, amit az isteni Vőlegény tesz menyasszonyának, talán az eljegyzés szertartásakor (vö. Ef 1:3-14; 2:1-10, ami megjegyzi, hogy Isten mit ígért megtérésükkor a hívőknek). A mai eljegyzés ókori változata volt a lánykérés, aminek igen komoly tárgylások képezték a részét, ennek keretében írásban állapodtak meg a menyasszony megváltásának díjáról (a férj részéről) és a hozományról (a menyasszony családjának a házassághoz való hozzájárulásáról).
5)    A menyasszony felkészítése és felékesítése. A menyasszony csodaszép, káprázatosan ragyog, amikor végre megjelenik Vőlegénye előtt (Ef 5:27). Krisztus nem csupán megfürdeti a menyasszonyt, hanem fel is készíti és ékesíti.

Hogyan segítenek ezek a versek megérteni, hogy mit érez irántunk Krisztus? Miért olyan vigasztaló ez a tudat?

EGW idézet

E veszedelmes idők záró eseményei között élünk. Az Úr előre látta az eljövetele küszöbén uralkodó hitetlenséget. Ezért ismételten figyelmeztetett, hogy eljövetele váratlan lesz. „Mintegy tőr, úgy lep meg mindeneket, akik az egész föld színén lakoznak.” (Lk 21:35) Két csoport él a földön… Lesznek, akik készen várják a vőlegény érkezését, és vele együtt bemennek a menyegzőre. Mily becses ez a gondolat azoknak, akik várják és vigyázzák megjelenését! „Krisztus szerette az egyházat, és önmagát adta azért, hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek fürdőjével az Ige által. Hogy majd maga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy, hogy ne legyen rajta szeplő vagy sömörgőzés vagy valami afféle, hanem legyen szent és feddhetetlen.” (Eféz 5:25–27) Akiket Isten szeret, azért nyerik el tetszését, mert szépséges a jellemük. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 6. köt., 129. o.

Tanítványaiért mondott közbenjárói imádságában így szólt: „És én azt a dicsőséget [jellemet], amelyet nékem adtál, őnékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk; én őbennük, és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél.” (Jn 17:22–23)
Isten célja továbbra is az, hogy megszentelje, megtisztítsa, és „önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy, hogy azon ne legyen szeplő vagy sömörgőzés vagy valami afféle” (Ef 5:26–27). Krisztus az általa bemutatott jellemnél nem kérhet nagyobb ajándékot az Atyától hívei számára. Milyen nagyszerű dolog! Micsoda kegyelem, hogy kiváltságában részesülhet minden egyes követője! Bárcsak jobban értékelnénk azt a megtiszteltetést, amelyben Krisztus részesít minket! Igáját hordozva és tőle tanulva hozzá hasonlóvá válunk vágyainkban, szelídségben, alázatban és jellemünk szépségében. – Isten csodálatos kegyelme, 322. o.

Krisztus és az egyháza között nagyon szoros és szent kötelék van. Ő a vőlegény, az egyház pedig a menyasszony, Ő a fej, az egyház pedig a test. A Krisztussal való kapcsolatba tehát az egyházzal való kapcsolat is beletartozik. Az egyház szervezetének célja a szolgálat, és a Krisztusért való szolgálatra szánt élet egyik első lépése az egyházzal való kapcsolat. A Krisztushoz való hűség megkívánja a gyülekezeti szolgálat hűséges végzését is. Ez fontos az egyén képzésében, és az olyan gyülekezetben, amelyet áthat a Mester élete, a szolgálat a kinti világra fog irányulni. – Nevelés, 268. o.

3. Hogyan használja fel Pál az ókori esküvő egyes elemeit, amikor megszólítja a korinthusi keresztényeket? Mikor jelenik meg a menyasszony a Vőlegény előtt (2Kor 11:1-4)?

Az apostol Ef 5:25-27 szakaszában az ókori esküvők egy utolsó elemével úgy mutatja be Krisztust, mint aki:
1)    (Önmaga) elé állítja a menyasszonyt. Annak idején a vőfély, a vőfélyek vagy a menyasszony édesapja adta a menyasszonyt a vőlegényhez, semmiféleképpen sem a vőlegény! Itt viszont Pál úgy vázolja fel, hogy Jézus maga elé állítja az egyházat menyasszonyaként.
Pál a házassági szokásokkal és szerepekkel világít rá Krisztusnak az egyházzal való kapcsolatára, méghozzá úgy, mint ami időrendben bontakozik ki: 1) Eljegyzés. Jézus odaígérte önmagát az egyháznak („a menyasszony váltságdíjaként”), ezzel jegyezte el (Ef 5:25). 2) Előkészület az esküvői szertartásra. A Vőlegény tovább fáradozik a menyasszony megszentelésén és megtisztításán (Ef 5:26). 3) Maga az esküvő. Krisztus jelenleg a menyasszony esküvői megjelenésére figyel (Ef 5:27). Ez a rész előretekint a visszajövetelekor sorra kerülő nagy menyegzői ünnepségre, amikor  a  Vőlegény  magához  veszi  az  egyházat  mint  menyasszonyát, maga elé állítja (Ef 5:27; vö. 2Kor 11:1-2; Kol 1:21-23, 28).
Az ókori esküvők gyakran éjszakai felvonulással kezdődtek (lásd Mt 25:1-13). A vőlegény és kísérete a vőlegény házánál – a pár új otthonánál – találkozott, majd nagy szertartással megindultak együtt. Fáklyákat gyújtottak, és boldog, lendületes zenére, vigadozva haladtak a menyaszszony apjának háza felé. Ott csatlakozott hozzájuk a menyasszony, esetleg útközben találkoztak a menyasszony menetével, a tömeg pedig az új otthonához kísérte a párt. A vendégek ott egy egész hétig tartó lakodalomba kezdtek, ami az esküvői szertartással végződött, akkor állították a menyasszonyt a vőlegény elé.
Pál erre a felvonulásra és pillanatra utal azzal, hogy Krisztus maga elé állítja az egyházat. Dinamikus képet mutat visszajöveteléről, amit egy jövőbeli esküvőhöz hasonlít, akkor teljesedik be Krisztus és egyháza hoszszú eljegyzési időszaka, és megtartják az esküvőt.
 

Milyen üzenetet szűrjünk le ebből a pozitív, boldog és reményteljes képvilágból?

EGW idézet

Mind az Ó-, mind az Újszövetség felhasználja a házassági kapcsolatot a Krisztus és népe között fennálló gyöngéd és szent egység szemléltetésére. Jézus gondolataiban az esküvői szertartás öröme előremutatott arra a boldog napra, amikor menyasszonyát hazaviszi atyja házába, és a megváltottak a Megváltóval együtt ülnek le a Bárány menyegzői vacsorájához… Amikor János apostol mennyei dolgok látomását kapta, így írt: „És hallám mintegy nagy sokaság szavát és mintegy sok vizek zúgását és mintegy erős mennydörgések szavát mondván: Alleluja! Mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható. Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát. [...] Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak.” (Jel 19:6–7, 9) – Jézus élete, 151. o.

Pál kérte azokat, akik életükben már tapasztalták Isten erejét, hogy térjenek vissza az evangélium igazsága iránt érzett első szeretetükhöz. Megdönthetetlen érvekkel bizonyította be előttük, milyen nagyszerű kiváltság szabadnak lenni Krisztusban, akinek engesztelő kegyelme mindazokat igazságának öltönyével ruházza fel, akik teljesen átadják neki az életüket. Pál álláspontja az volt, hogy minden léleknek, aki meg akar menekülni, személyes tapasztalatot kell szereznie Istennel. Az apostol komoly intelmei nem maradtak eredménytelenül. A Szentlélek nagy hatalommal munkálkodott; sokan, akik tévútra léptek, ismét visszatértek hitükhöz, az evangéliumhoz. Attól kezdve állhatatosak maradtak abban a szabadságban, amelyre Krisztus felszabadította őket. Életük a Lélek gyümölcseit érlelte, amelyek „szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség” (Gal 5:22). Isten neve megdicsőült, és a hívők száma az egész tartományban gyarapodott. – Az apostolok története, 388. o.

Jézus Krisztus mindennapi társa és meghitt barátja hűséges követőinek, akik szoros kapcsolatban és állandó közösségben élnek Istennel. Rajtuk támad fel az Úr dicsősége. Visszatükrözik Isten dicsőségének fényét, amelyet Jézusban látnak. És amikor a királyok Királya eljön a maga fenségében, örvendeznek dicsőségének és ragyogásának fényes sugaraiban. Alkalmasak a mennyei lények társaságára, mert a menny a szívükben él. Felemelt fejjel, az igazság Napjának rájuk hulló fényes sugaraiban, megváltásuk elérkeztén örvendezve e szavakkal fogadják a Vőlegényt. Már csak egy rövid idő, és meglátjuk a Királyt a maga szépségében és dicsőségében. Már csak egy rövid idő, és Krisztus letöröl a szemünkről minden könnyet… Nemsokára számtalan ajak énekli majd: „Ímé, az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népe lesznek, és maga Isten lesz velük, az ő Istenük…” (Jel 21:3). – Isten csodálatos kegyelme, 358. o.

4. Milyen új érvet hoz fel Pál a férjek bátorítására, hogy gyengéden szeressék a feleségüket (Ef 5:28-30)?

Pálnak a keresztény otthonra vonatkozó szabályai (Ef 5:21-6:9) kihívásokkal teli társadalmi környezetet mutatnak be. Ef 5:28-30 szakaszában az apostol olyan férjekhez szól, akik az akkoriban túl gyakori mintát követték: gyűlölték a „saját testüket” (lásd Ef 5:28-29), vagyis bántalmazták, verték a feleségüket. A görög-római világban a családapa (latinul pater familias) jogi hatalma igen kiterjedt volt. Keményen megbüntethette, akár meg is ölhette a feleségét, a gyerekeit és a szolgáit, miközben a jog keretei között maradhatott (bár a hatalom ilyen szélsőséges gyakorlását egyre inkább visszaszorította a közvélemény).
Az apostol Ef 5:25-27 verseiben bemutatja a szeretet legnagyobb példáját: Krisztusnak az egyház iránti szeretetét, amivel gyökeresen eltérő mintát kínál a férjeknek. Mielőtt kifejtené az érvét, ismét a nagy Példaképre mutat. Arra kéri a keresztény férjeket, hogy úgy viselkedjenek, mint Jézus (Ef 5:28), aki „Önmagát adta” a menyasszonyáért, az egyházért, és minden szükségletére odafigyelt (Ef 5:25-27). Pál felszólítja a férjeket, hogy hagyjanak fel koruk bevett viselkedési formájával, és inkább Krisztus gyengéd szeretetét igyekezzenek mintául venni.
Ef 5:28-30 verseiben Pál új érvvel – önmaguk szeretetével – támasztja alá, hogy miért szeressék a férjek a feleségüket. A következő, alapvető igazságot mondja: „Mert a saját testét soha senki nem gyűlölte” (Ef 5:29, ÚRK) – legalábbis, aki tisztán gondolkodott. A férjek nem ártanak maguknak, nem verik a saját testüket, inkább táplálják és ápolják (Ef 5:29). Hogy megszüntesse a keresztény feleségek elleni durvaságot és erőszakot, Pál arra hívja a férjeket, hogy azonosítsák magukat a feleségükkel. Az érvelése szerint annyira egyek, hogy a nők bántalmazása felér az önsanyargatással, amit józanul gondolkodók nem tesznek.
Jézus példájára visszatérve az apostol úgy érvel, hogy Krisztus is szeretettel gondoskodik magáról, amikor „az Ő testének” tagjaival bánik (Ef 5:29-30). Azt mondja a férjeknek, hogy bánjanak úgy a feleségükkel, mint saját magukkal és ahogy Jézus bánik velük!

Pál Jézus példáját idézi úgy a feleségeknek, mint a férjeknek. Mit tanulhatunk Krisztustól a családtagjaink iránti szeretetről?

EGW idézet

Isten maga adott társat Ádámnak. Ő szerzett neki „segítőtársat”, neki megfelelő segítőt, hozzá szabott társat, aki egy lehetett vele szeretetben és megértésben. Isten Évát egy bordából teremtette, amelyet Ádám oldalából vett ki, jelezve, hogy nem uralkodhat fejként Ádámon, nem taposhatja őt lábbal, mint alsóbbrendűt, hanem mellette kell állnia, mint vele egyenlő, akit Ádám szeret és véd. Az ember része, második énje volt, csont a csontjából és hús a húsából, tanúsítva azt a szoros egységet és szerető ragaszkodást, amelynek e kapcsolatban meg kell lennie. „Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja.” (Eféz 5:29) […] Isten adta össze az első házaspárt. Ennek az intézménynek a szerzője tehát a világegyetem Teremtője. „Tisztességes... a házasság.” (Zsid 13:4) Ez volt Isten egyik első ajándéka az embernek, és ez egyike annak a két intézménynek, amelyet Ádám a bukás után magával vitt az Éden kapuin túlra. Amikor az ember felismeri és követi a mennyei elveket ebben a kapcsolatban, a házasság áldás; őrzi az emberiség tisztaságát és boldogságát, kielégíti az ember társas igényét, nemesíti fizikai, értelmi és erkölcsi természetét. – Pátriárkák és próféták, 46. o.

A férj megsérti a házassági esküt és az Ige alapján ráháruló kötelességeket, amikor felesége egészségével és boldogságával nem törődve számos gyermekkel növeli az anya terhét és gondját. „Ti, férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta azért; úgy kell a férfiaknak szeretni az ő feleségüket, mint az ő tulajdon testüket. Aki szereti az ő feleségét, önmagát szereti. Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképpen az Úr is az egyházat.” (Eféz 5:25, 28–29)
Látjuk, amint ezt a szent rendelést még hitvalló keresztények is teljesen semmibe veszik. – Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 2. köt., 425. o.

Minden keresztény otthonból szent világosság áradjon szét. Szeretet nyilatkozzon meg minden cselekedetünkben és otthoni érintkezésünk során. Szeretetünket nyilvánítsuk ki figyelmes kedvességgel, szelíd, önzetlen udvariassággal. Vannak otthonok, ahol mindezt megvalósítják, ahol Istent imádják, és valódi szeretet uralkodik. Ezekből az otthonokból a reggeli és esti ima édes tömjénillathoz hasonlóan száll fel a mennybe, s Isten kegyelmi ajándékai és áldásai reggeli harmathoz hasonlóan szállnak le az imádkozókra. – Az én életem ma, 33. o.
 

5. Tanulmányozzuk 1Móz 2:15-25 szakaszából a teremtés történetét! Mi történt, mielőtt a férjről és a feleségről elhangzott, hogy „egy testté” (1Móz 2:24) lettek?

A feleségekre és a férjekre vonatkozó tanács kulcsa, hogy amikor Ef 5:31 versében Pál idézi 1Móz 2:24 versét, annak kiteljesedéseként értelmezi azt. Mózes első könyvének teremtéstörténete alapján elgondolkodik a keresztény gyülekezetek szükségleteiről és a családi kapcsolatok egészségéről. Hallja, amint 1Móz 2:24 versének üzenete visszhangzik a korszakokon át. Az isteni terv szerint a házasság „egy test” kapcsolata, amiben a testi egységet az érzelmi és lelki egység tükrözi, illetve amiben az érzelmi és lelki egység tartalommal tölti meg a szexuális kapcsolatot.
1Móz 2:24 versét idézve Pál olyan kijelentést választ a házasságról, ami még a bűnbeesés előtt hangzott el, azt alkalmazza a keresztény férjekre és feleségekre! Bűnbeesés utáni világunk vadul visszaél a férfi és nő közötti nemi kapcsolattal, ami mutatja, mennyire mélyen gyökerezik a mai kultúrában az a gondolat, miszerint az egyesülés a nő alávetettségét jelképezi. Az apostol úgy érvel, hogy Mózes első könyvében a nemi kapcsolat nem az alávetettségről, hanem az egységről szól. Nem jelképezi, nem testesíti meg a férfi uralmát, hanem a férj és a feleség egységét jelenti, ami olyan teljes, hogy „egy testté” lesznek. Tehát 1Móz 2:24 és Ef 5:21-33 verseihez fordulhatunk a házasságra és a nemi életre vonatkozó fontos, a kultúrával ellentétes és azt helyreigazító teológiáért.
A következő versben Pál ugyanebben az összefüggésben szól a „nagy” titokról (lásd Ef 5:32). Itt megtalálható az eddig tárgyalt kettős metafora mindkét oldala: a keresztény házasság értelmezése Krisztusnak az egyházával való viszonya fényében és Krisztusnak az egyházzal való kapcsolata, amit a keresztény házasság fényében határoz meg (Ef 5:32).
A Krisztus és az egyház közötti kapcsolat hasonlata a keresztény házasság értékét nemesíti. Továbbá ha az egyháznak a Krisztussal való kapcsolatára a gondoskodó keresztény házasság lencséin keresztül tekintünk, akkor a hívők tisztábban látják a Krisztushoz fűződő közös kapcsolatukat.
 

Ef 5:33 verse hogyan összegzi tömören Pál Ef 5:21-32 szakaszában közölt tanácsát? A párok hogyan alkalmazhatják még teljesebben ezeket az elveket a házasságukban?

EGW idézet

Ha a családtagok gyöngédséget ápolnának a szívükben, ha nemes tiszteletadást és nagyvonalú megértést tanúsítanának egymás véleménye és ízlése iránt, akkor a feleség keresné az alkalmakat, hogy férje iránti szeretetét gyöngéd gesztusokkal fejezhesse ki, a férj pedig kedves elismerést és tiszteletet tanúsítana a felesége iránt, és a gyermekek is hasonló lelkületet táplálnának. Ilyen befolyások uralnák az otthont, és így a nyomorúság számos hullámát el lehetne hárítani! A férfiak nem keresnék máshol a boldogságot, a feleségek sem vágyódnának más szeretet után, nem veszne ki az önbecsülés és a bátorság, és a házastársak nem válnának boldogtalanná. Egyetlen életet kaptunk, amit minden erőnkből elviselhetővé, kellemessé, sőt, boldoggá kell tennünk – önuralmat gyakorolva. – This Day With God, 335. o.

Az őszinte szeretet nem erőteljes és heves szenvedélyt jelent. Ellenkezőleg: nyugodt és mélységes természetű. Túllát minden külső tényezőn, és csak a minőségi dolgok vonzzák. Bölcs és megfontolt, ezért az odaadása is valós meg tartós. Akinek a szíve megtelt Krisztus szeretetével, nem fog csökönyösen ragaszkodni a saját ötleteihez. A vallás maga a szeretet. A keresztény otthon pedig az a hely, ahol olyan szeretet uralkodik, amely szavak és tettek által fejezi ki a gondoskodást, a gyöngéd kedvességet és az előzékenységet. […] Az Úr Jézus boldog családokat és otthonokat szeretne látni. A férfiak és a nők elérhetik azt az eszményképet, amit Isten kijelölt számukra, ha Krisztushoz fordulnak segítségért. Aki szeretetteljes bizalommal adja át magát az Úrnak, annak életében Isten kegyelme elvégzi mindazt, amire az emberi bölcsesség képtelen. A gondviselő Isten képes mennyei eredetű kötelékkel egymáshoz láncolni az emberek szívét, s ennek eredményeképpen a szeretet már nem csak negédes és hízelgő szavakban fog megnyilvánulni. A mennyei szövőszékeken sokkal finomabb és tartósabb kelme készül, mint amit földi mesteremberek készíthetnek, és nem csupán egy darabka vászon lesz az eredménye, hanem egy olyan szövet, ami minden próbát kiáll. A szíveket egy tartós aranyfonál fogja egymáshoz láncolni. – The Faith I Live By, 255. o.

Azok a házaspárok, akik egyesítették életcéljaikat, különböző jellemtulajdonságokkal és egyéni felelősséggel rendelkeznek. Mindegyiknek megvan a maga munkája, de a nőket nem az elvégzett munkájuk mennyisége szerint kell értékelnünk, mint a teherhordó állatokat. A feleség a családi kör dísze, mint a bölcs férj felesége és társa. Minden lépésnél tegye fel a kérdést: „Ez az igazi nőiesség mértékegysége?”
„Hogy tegyem befolyásomat az otthonomban krisztusivá?” A férj adja tudtára feleségének, hogy értékeli a munkáját. A feleség tisztelje férjét. A férj szeresse és ápolja feleségét, és amikor házassági fogadalmuk egyesíti őket, Krisztusban való hitük tegye eggyé őket benne. Istennek tetsző, ha látja, hogy azok, akik házasságra lépnek, együtt tanulnak Jézusról, és egyre jobban átitatódnak Lelkével. – Boldog otthon, 114. o.

További tanulmányozásra: Ellen G. White, Boldog otthon, „Kölcsönös kötelezettségek” c. fejezet, Gondolatok a hegyibeszédről, „Szabad-é az embernek az ő feleségét akármi okért elbocsátani?” című fejezet, 63–65. o.

Ellen G. White következetesen bátorítja a házastársakat, hogy tartózkodjanak a másik irányításától: „Ne próbáld kényszeríteni a másikat, hogy engedjen kívánságodnak! Ezt nem tehetitek meg, ha meg akarjátok tartani egymás szeretetét. Legyetek kedvesek, türelmesek, elnézők, belátók és előzékenyek” (i. m. 101. o.)!
Közvetlenül utal Kol 3:18 (és Ef 5:22-24) verse értelmezésére és alkalmazására: „Gyakran teszik fel a kérdést: »A feleségnek ne legyen sa­ ját akarata?« A Szentírás világosan kijelenti, hogy a férj a család feje.
»Ti asszonyok engedelmeskedjetek a ti férjeteknek…« Ha e parancs itt végződne, akkor elmondhatnánk, hogy a feleségek helyzete nem irigylésre méltó. Nagyon sok esetben ez nagyon nehéz és próbára tevő helyzet, és jobb lenne, ha minél kevesebb házasságot kötnének. Nagyon sok férj megáll e szavaknál: »Ti asszonyok engedelmeskedjetek…«, de olvassuk el ugyanennek a parancsnak a végét is: »…amiképpen illik az Úrban« (Kol 3:18)” (i. m. 99. o.).
 

Naponkénti tanulmányozásra: Zsolt 106–112; Ellen G. White: Az imádság, 30. fejezet, a „Ne vígy minket kísértésbe…” alfejezettől a fejezet végéig

1.    Mi tulajdoníttatott igazságul nemzedékről nemzedékre?

2.    Mit kér Dávid imában az ellenségeire?

3.    Kinek van jó belátása, és kinek a dicsérete marad meg mindvégig?

4.    Ki nem fél a rossz hírektől?

5.    Miről gondoskodik saját hatáskörében a menny Ura?

Az egység visszatérő téma Pál Efézusbeliekhez írt levelében, és nemcsak a zsidók és a népek egyházban megvalósuló egységére vonatkozik (Ef 2). Pál a teljes levélben arról értekezik, hogy miként valósítható meg ez az egység a háromszemélyű Isten, az üdvösség, a keresztség, a hit, a lelki ajándékok, a Szentlélek bennünk lakozása, életünknek a krisztusi modell szerint való átalakulása és a keresztény bölcsesség által.
Végsősoron Pál számára a minden szempontot figyelembe vevő egység egyedül Krisztusban érhető el. A családnak fontos szerepet szán az egyház egységéről szóló vitában. Ha valaha volt modell az egységre, az kétségkívül a család; igazi egysége csakis Krisztus által létezhet, ahogy a zsidók és a népek is egyedül Krisztusban lehetnek egységben az egyházban, Krisztus testében. A családban a feleség engedelmeskedik a férjének Krisztusban, a férj pedig szereti a feleségét az Úrban. A házassági kapcsolat isteni szempontja arra kötelez, hogy úgy tekintsünk a családra, ahogyan Isten. A családnak be kell töltenie azon szerepét és célját, amelyet Isten adott neki a teremtéskor: „egy test”, feloszthatatlan egység. A két fél egy, és nemcsak a kölcsönös előnyök szempontjából, hanem azért, mert Isten teremtette őket így, Isten parancsának köszönhetően ilyen a férj és a feleség. A család egységének több jelentése van, ahogy az egyház egysége is a háromszemélyű Isten egységét és az emberiséggel való kapcsolatát fejezi ki.
A tanulmány témái:
Az egység témája ezúttal a keresztény család kérdését érinti, amint az a férj és a feleség közötti kapcsolatban megnyilvánul.
Az egyetlen út, amely által a keresztény család megőrizheti egységét, az „Úrban élés”: a család tagjai alávetik magukat egymásnak, úgy, ahogyan azt az Úr a teremtéskor elrendelte, és amint azt Jézus áldozatkész szeretete igazolta.
Abban a családban, amely igazán „az Úrban él”, nincs jelen az elnyomás és a visszaélés, a házasságtörés és az erőszak, mivel mind a férj, mind a feleség megtanulta tisztelni és szeretni „az Úrban” a másikat.
 
Pál családra vonatkozó teológiája
Efézus 5:21–23 mély krisztológiai és ekkléziológiai elemzés. Mint egyéb leveleiben, Pál itt is a gyakorlati megjegyzései közé szolid teológiai analízist sző (Krisztus és az egyház doktrínája). Az apostol véleménye szerint a bibliai teológia célja nemcsak az, hogy általa szép és koherens intellektuális rendszert építsünk ki; Pál gyakorlati üzenetének alapjául mindig a bibliai teológia szolgál.
Az apostol a család témájával nem mint marginális kérdéssel foglalkozik, melyet az általános emberi bölcsesség, a pszichológia vagy a szociológia megoldhatna. Családra vonatkozó elemzését a keresztény alapelvek kontextusában mutatja be (Isten, a teremtés, az üdvösség és az egyház). Pál tulajdonképpen nem ezeknek a doktrínáknak a bemutatásához használja a család témáját, hanem inkább ezeket a hitalapelveket használja fel a keresztény család szemléltetéséhez.
Akárcsak az egyház esetében, Pál ezúttal sem fogadja el, hogy a keresztény család témájának megközelítése a bukott emberi természet és társadalom kapcsolatainak függvénye lenne. Ellenben Jézus a „kezdettől fogva” interpellációs elvet használja („de kezdettől fogva nem így volt”, Mt 19:8), amely segíti a keresztény egyházat és annak teológiáját az isteni eszmények helyreállítása felé fordulni, ami éles ellentéte a bűnös világ értékei igazolásának. A keresztény család nem képezheti megalkuvás tárgyát, ezt támasztja alá az is, hogy Pál a család kérdését a keresztény hitalapelvek kontextusában elemzi.

Engedelmesek legyetek és szeressetek!
Pálnak a férj és a feleség közötti kapcsolatra utaló szavai – „Engedelmesek legyetek!” és „Szeressetek!”– sok vitát gerjesztettek, ennek köszönhetően címkézte azt időnként nőgyűlölő diskurzusnak a keresztény értelmezésirodalom. Ezek a reakciók azonban Pál üzenetének félreértéséből születtek.
Az alábbi gondolatok segítenek jobban megértenünk ezt a bibliai szakaszt:
1.    Mind a férj, mind a feleség magatartása a kölcsönös engedelmesség kontextusában gyökerezik (Ef 5:21), annak eredményeként, hogy mindketten telve vannak Szentlélekkel (Ef 5:18).
2.    A feleség engedelmeskedik az ő férjének, de nem úgy, mint a főnökének, hanem mint Krisztusnak, Megváltójának és Oltalmazójának. A feleség alávetettségén itt azt kell értenünk, hogy tisztelettel, elismeréssel és értékeléssel tartozik a férjének mint védelmezőjének. A Biblia sehol sem utal arra, hogy a feleség alsóbbrendű lenne a férjéhez képest, Pál azonban helyes magatartásként minősíti a férj iránti alázatot és tiszteletet. A keresztény életszemlélet értelmében a méltóság tekintetében a férfi és a nő egyenlő Krisztusban, egyik fél sem léphet fel a másikkal szemben arrogáns, felsőbbségi magatartást tanúsítva. A feleségnek szeretnie, bátorítania kell az ő férjét.
3.    A férjnek a maga során nem szabad megfeledkeznie arról, hogy a felesége a szeretet kiteljesedését az oltalmazásában és a védelmében éli meg. A férjnek a felesége iránti szeretete olyan, akár az Úrnak az egyház iránti áldozatkész szeretete. Pál arra ösztönzi a férfit, hogy alázatosan, értékelő lelkülettel szeresse feleségét.
4. Pál látásmódjában a feleség férje iránti engedelmessége az egyház Krisztus iránti engedelmességét szemlélteti, a férj felesége iránti szeretete pedig Krisztus egyháza iránti szeretetét. Pál itt nem légből kapott, teológiai elveket is magába foglaló összehasonlítást oszt meg az olvasóival, amelyek a férfi és a nő közötti hierarchikus kapcsolatot igazolnák. Ellenkezőleg, azonnal megfelelő keretbe helyezi az összehasonlítását, és nagy odafigyeléssel megmagyarázza, hogy mit ért ez alatt, és melyek az összevetési pontok ebben az allegóriában. Aranyszájú Szent János (347– 407), a konstantinápolyi egyház híres pátriárkája legjobb homiletikai tudását felhasználva ekképpen írt a férj felesége iránti szeretetéről: „Szeretnél olyan feleséget, aki úgy engedelmeskedik neked, mint az egyház Krisztusnak? Ha igen, vigyázz rá úgy, ahogy Krisztus is vigyáz az egyházra! Akkor is, ha az életedet kellene feláldoznod érte, ha tízezerszer is darabokra tépnének szét! Vállalj el érte minden szenvedést! S ha mindezeket megtennéd a feleségedért, még mindig nem tettél érte semmit, ha azt vesszük, hogy mi mindent tett Krisztus az Ő egyházáért. Hiszen te olyasvalakiért hozol áldozatot, akivel összekötötted az életedet, míg Krisztus olyanért, aki hátat fordított neki és gyűlölte Őt. Krisztus a lábai elé helyezte azt, aki hátat fordított neki, megvetette, gyűlölte és kigúnyolta Őt, és tette mindezt nem fenyegetések, erőszak vagy félelemkeltés, hanem fáradhatatlan szeretete által. Nos, te is hasonlóképpen bánj a feleségeddel! Még hogyha azt is tapasztalnád, hogy felsőbbrendűséggel és megvetéssel viszonyul hozzád, gondoskodásoddal, szereteteddel és jóságoddal a lábad elé helyezheted őt. Egy szolgát ugyan magadhoz láncolhatsz, ha megfélemlíted, de még őt sem, hisz sarkon fordul, és magadra hagy. Feleségedet, gyermekeid anyját, életed legszebb örömeinek okát azonban nem félelemmel és fenyegetéssel, hanem csakis szeretettel és szép magaviselettel láncolhatod magadhoz. Hisz milyen házassági egység az, amelyben a feleség reszket a férjétől való félelem miatt? Mi öröme származhat a férjnek, ha olyan feleséggel él együtt, aki rabszolgának, és nem szabad asszonynak érzi magát? Nem kellene szenvedned miatta, de ha mégis, ne fedd meg őt, hisz Krisztus sem tette” (Homilies of St. John Chrysostom, Archbishop of Constantinople, on the Epistle of St. Paul the Apostle to the Ephesians, in Philip Schaff, ed., Saint Chrysostom: Homilies on Galatians, Ephesians, Philippians, Colossians, Thes­ salonians, Timothy, Titus, and Philemon [Grand Rapids, MI: Eerdmans Printing Company, 1983], 13. köt., 144. o.).

A házasságra és a családra vonatkozó adventista hitalapelv
A családra vonatkozó teológia annyira fontos, hogy  egyes  keresztény egyházak a hitalapelveikbe foglalták (lásd a Westminsteri hitvallást [XXIV. cikkely]). Sajnos egyes egyházak – mint a Római Katolikus, a Keleti Ortodox és az Anglikán – mindezt túlzásba vitték: szentségnek tartják a házasságot és a családot.
A Hetednapi Adventista Egyház családról vallott nézetét, amely főként a férj és a feleség kapcsolatára összpontosít, a 23. hitalapelv fogalmazza meg: „A házasságot, mely a férfi és nő között életre szóló egység szeretetkapcsolatban, Isten alkotta az Édenben és Jézus megerősítette. Mivel a keresztény számára a házasság Isten és a házastárs felé elkötelezettség, ezért csak azonos hitű társak között köttessen. E kapcsolat a kölcsönös szeretetre, megbecsülésre, tiszteletre és felelősségre épül, mely Krisztus és egyháza közötti szeretet, szentség, meghittség és állandóság kapcsolatát tükrözi… Noha nem minden családi kapcsolat eszményi, a Szentlélek vezetésével és a gyülekezet gondozásával a házasfelek között szeretetközösség jöhet létre, ha teljesen alárendelik magukat egymásnak Krisztusban. Isten megáldja a családot, és azt akarja, hogy a családtagok a teljes érettségre segítsék egymást. A szülők tanítsák meg gyermekeiket Isten szeretetére és a neki való engedelmességre. Példájukkal, szavaikkal, tanítsák őket arra, hogy Krisztus szerető, nevelő, örökké gyengéd és gondoskodó, aki azt akarja, hogy az Ő testének – Isten családjának – tagjaivá legyenek. A család növekvő összetartása az utolsó idők evangéliumi üzenetének egyik ismertetőjele.”
Az Adventista Egyház több hivatalos közleményben is foglalkozik a család témájával. Ilyen például az 1996-ban kiadott, „A házasságról” c. nyilatkozata (lásd lejjebb), amely egyértelműen utal Efézus 5. fejezetére, noha bibliai referenciák nem szerepelnek ebben a hivatalos, a házasság és a család kérdésének teológiai fontosságát hangsúlyozó közleményben.
A szóban forgó nyilatkozat elsősorban összekapcsolja a házasság témáját a Biblia szent és háromszemélyű Istenének természetével: „A férfi és női nem közötti különbségekből kiindulva, a házasság egysége a háromszemélyű Istenség egységét szemlélteti.”
Másodsorban, a házasság az Isten és az emberiség közti kapcsolatot jelképezi: „A Szentírásban a heteroszexuális házastársak egysége az Istenség és az emberiség közti kapcsolat szimbóluma. Emberi bizonyságtétel, mely Isten önfeláldozó szeretetét, népével kötött szövetségét szemlélteti. A férfi és a nő közötti harmonikus, házasságban megvalósuló kötelék a társadalmi egység mikrovilága, melyet az idő a stabil társadalom lényeges elemeként igazolt.”
Harmadsorban, a nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a családok a bűn állapotában szenvednek, és szükségük van a Jézus Krisztus és a Szentlélek általi helyreállításra: „Mivel a házasságot lealacsonyította a bűn, tisztaságát és szépségét vissza kell állítani eredeti állapotába. A házasság eredeti célja, valamint a férj és feleség által a házassági szövetség keretében megélt elragadó, egészséges tapasztalata Krisztus megváltó áldozata és a Szentléleknek az emberek életében végzett munkája által helyreállítható” (A Hetednapi Adventista Egyház Generál Konferenciája Bizottságának házasságról szóló hivatalos nyilatkozata, 1996. április 23. Angol nyelven elolvasható itt: https://www.adventist.org/official-statements/ marriage/).
Az Adventista Egyház hivatalos nyilatkozatokban ítéli el a családon belüli visszaéléseket és erőszakot (A Hetednapi Adventista Egyház Generál Konferenciájának Bizottsága, „Nyilatkozat a családon belüli viszszaélésekről és erőszakról”, kiadta Robert S. Folkenberg elnöki irodája, a Generál Konferencia 1995. június 29–július 8-i ülésszaka alkalmával, Utrecht, Hollandia); illetve támogatja a nehéz családi helyzetbe kerül nőket (A Hetednapi Adventista Egyház Generál Konferenciájának Bizottsága, „Nyilatkozat a családon belüli visszaélések áldozatául esett nők helyzetéről”, kiadta Robert S. Folkenberg elnöki irodája, a Generál Konferencia 1995. június 29–július 8-i ülésszaka alkalmával, Utrecht, Hollandia).

Elmélkedjetek a csoportban arról, hogy a tagok családjai miként működhetnének házastársi megbékélési központként, ahol a férjek és feleségek újra megtalálhatnák az utat egymás felé.
Kérd meg a csoportod tagjait, hogy képzeljék el, amint ezt a tanulmányt egy házastársi tanácsadáson adják elő. Mi lenne az a három téma, amit kiválasztanának, és milyen elemeket tartalmaznának a kiválasztott témák?
Kérd meg a csoporttársaidat, hogy azonosítsák és magyarázzák meg azokat a különbségeket (legkevesebb hármat), amelyek a férj és a feleség közti viszony bibliai és világi megítélése között léteznek. Hogyan javíthatnának saját családi kapcsolataikon, hogy a férj és a feleség viszonya a bibliai modellt kövesse?
Van-e tudomásotok olyan, az otthonotok közelében élő keresztény családról, amelynek súlyos gondjai lennének? Imában kérjétek Isten ihlető tanácsát, és szánjatok időt az előttetek álló héten arra, hogy segítsetek ennek a családnak!