Felkészülés a vezetésre
Text de memorat
„Bízz az Úrban teljes szívedből, és ne a magad értelmére támaszkodj! Minden utadon Őrá gondolj, akkor Ő igazgatni fogja útjaidat.” (Példabeszédek 3:5-6)
Saul király számtalan győzelmet aratott Izrael ellenségei fölött, és a legutóbbi, az amálekiták fölötti volt a legnagyobb. Annyira büszke volt rá, hogy még emlékművet is állíttatott magának (1Sám 15:12).
A háború célja az volt, hogy teljesen elpusztítsák azokat a gonosz embereket, az összes tulajdonukkal együtt. Saul azonban ezt nem tette meg. Úgy gondolta, elég, ha az utasítás egy részének engedelmeskedik. Szabad így döntenünk? 5Móz 12:8
Saul azt hitte, azzal, hogy ilyen sok győzelmet aratott, bőven elfedezi hibáit. Isten azonban nem így tartja számon a dolgokat. Ezék 18:24
Azt is gondolta, hogy igazságtalan megvonni tőle a királyságot csak azért, mert nem pontosan azt tette, amire Isten utasította. Minél többet gondolkodott ezen, annál lehangoltabb és reményvesztettebb lett. Mi volt az igazi problémája? 1Sám 16:14
Isten küldi a gonosz lelket, vagy megengedi a gonosznak, hogy eluralja lelkünket, amikor azt választjuk, hogy ellenálljunk a Szentléleknek? Ha erővel venne rá minket az engedelmességre, akkor elvenné tőlünk a választás szabadságát. Ő soha nem tesz ilyet. Saul nem engedelmeskedett Isten Lelkének, ezért Isten megengedte Sátán lelkének, hogy megszállja a királyt.
Mikor Saul különösen rosszul érezte magát, Dávidért küldetett. A gonosz lélek gyűlölte Dávid nyugtató hárfamuzsikáját, ezért eltávozott. Akkor Saulnak békessége volt egy ideig, és Dávid visszament a juhokat őrizni.
Az izraeliták rövid időn belül ismét háborúban álltak a filiszteusokkal. Mikor a két hadsereg felsorakozott egymással szemben, egy Góliát nevű filiszteus óriás előrejött és kihívta az izraelitákat, hogy aki mer, álljon ki ellene.
Góliát csaknem három méter magas volt. A testét védő bronzpáncél 50 kg-ot nyomott, és súlyos kardot és dárdát is cipelt. Semmi kétség, az izraeliták féltek tőle! 1Sám 17:3-11
Ha csak annak engedelmeskedünk, amit mi fontosnak gondolunk, akkor bölcsebbnek gondoljuk magunkat Istennél?
Egy napon Dávidot elküldte édesapja, hogy élelmet vigyen három bátyjának, akik Saul seregében szolgáltak. Amint testvéreihez sietett, látta az izraelita katonákat a harcra készülődni.
Mikor Dávid meghallotta Góliát kihívó kiáltozását, ahogy Izrael Istenét átkozta, feltámadt benne az Isten és népe iránti hűsége, és kérdezősködni kezdett. Mi történik itt? Miért engedjük, hogy ez a gonosz óriás szembeszálljon a mi Istenünkkel? Miért szaladnak el előle a katonáink?
Dávid legidősebb bátyja, Eliáb, mérges lett, amiért az öccse olyan bátor. Féltékeny is volt, mert betlehemi látogatásakor Sámuel Dávidot részesítette tiszteletben őhelyette. Nem tudta pontosan, miért tette ezt Sámuel, de volt róla elképzelése és egyáltalán nem örült neki. 1Sám 17:28-30
A Dáviddal kapcsolatos aggályok híre hamarosan Saulhoz is eljutott, aki azonnal hívatta. Olvassuk el a bátor pásztorfiú és az aggódó király párbeszédét! 31-37. v.
Saul nem tudta, hogy egy angyal mondta Dávidnak, hogy menjen és védje meg népét. Végül mégis beleegyezett, hogy kiálljon Góliát ellen, de ragaszkodott hozzá, hogy az ő páncélzatát és fegyverzetét viselje. Dávid felvette, de érezte, hogy így nem tud mozogni. Visszafordult, levette a páncélt és visszavette egyszerű ruháját.
Dávid tervének híre gyorsan elterjedt a táborban. A katonák feszülten figyelték, mi következik. Amikor Dávid először elindult, majd megfordult, biztosak voltak benne, hogy meggondolta magát.
De aztán újra kijött, mindenféle védőfelszerelés nélkül. Alig hittek a szemüknek, amikor látták, hogy még egy kardja sincsen, csak a pásztorbotja és a parittyája.
Mindkét sereg a helyén állt. Közöttük a völgyben egy patak csobogott. Mikor Dávid a patakhoz ért, felvett öt sima követ és pásztortarisznyájába tette őket, majd egyenesen továbbment.
Góliát alig hitt a szemének.
Miért nem félt Dávid Góliáttól? Mi védte őt, annak ellenére, hogy nem volt fegyverzete?
Góliát a szokásos szidalmait kiabálta, és Dávid úton volt, hogy megvívjon vele. Mindenki figyelte, ahogy az óriás felé szaladt, aki átkozni kezdte. Hogy merészel bárki egy gyereket küldeni ellene! 1Sám 17:42-44
Mit kiáltott vissza neki Dávid? 45-47. v.
A mérges óriás visszatolta a sisakját Dávid felé sietett. Dávid is szaladt. Gyorsan egy követ helyezett a parittyájába és többször megforgatta. A kő süvítve hasította a levegőt és Góliát homlokába fúródott. Éppen azon a ponton, ahová Dávid célzott.
Mindenkinek elakadhatott a lélegzete, amint látta az óriást megtántorodni és a földre zuhanni.
Dávid azonban egy pillanatot sem vesztegetett, azonnal Góliátra vetette magát. Előrántotta az óriás súlyos kardját, teljes erejéből meglendítette és levágta vele a fejét.
Minden olyan gyorsan történt! Abban a pillanatban, amikor az izraeliták felől felharsant a győzelmi kiáltás, a filiszteusok rádöbbentek, hogy bajnokuk meghalt! Az izraeliták győztek! A megrémült filiszteusok szaladni kezdtek, az izraeliták üldözőbe vették őket. Micsoda győzelem!
Annak ellenére, hogy Dávid hárfázott és énekelt Saulnak, a király valószínűleg csak egy pásztorfiúnak gondolta őt, aki szépen zenél. Most viszont, hogy az óriás legyőzésével hatalmas diadalhoz segítette Izraelt, többet is akart tudni róla.
Ezért amikor Dávidot az óriás fejével a kezében a király elé vezették, hosszan elbeszélgettek. Olyan nagy hatással volt rá ez a bátor ifjú, hogy maga mellé vette.
Dávid megmutatta, mennyire fontos az Úrban bízni. Ezt a hitet és bizalmat a hosszú magányos órák alatt tanulta meg, míg apja juhait őrizte Betlehem mellett.
Jonatán és Dávid már a kezdetektől a legjobb barátok lettek. Együtt tanulták Istent szeretni, Őbenne bízni, és engedelmeskedni Neki. Mivel bizonyította Jonatán, hogy nem féltékeny Dávidra? 1Sám 18:1; 3-4
Góliát megölése után Dávid ismertté vált. Mivel Saul maga mellett akarta tartani, már nem őrizte otthon a nyáját. Ennek ellenére szerény maradt és mindenki szerette.
Valószínűleg csak Dávid és Sámuel tudták, kit választott Isten Izrael következő királyául. Dávid tudta, hogy bízhat Istenben, aki a maga idejében és módján beteljesíti majd tervét.
Időközben a fiatalember jó tapasztalatokat szerzett az udvarnál. Megtanulta, hogyan kell egy nemzetet vezetni és hogyan kell az ellenségekkel harcolni. Népszerű volt és tudatta, hogy biztonságban van, mert Isten minden módon megáldotta. Azonban egy napon történt valami, ami mindent megváltoztatott.
Amint Saul és Dávid egy csatából tartottak hazafelé, különböző városokból származó énekesek jöttek eléjük. Mit énekeltek? Milyen érzések támadtak ettől Saulban? 6-9. v.
Ettől a naptól fogva a féltékenység gonosz szelleme hatalmába kerítette Saul lelkét. Már másnap képes lett volna megölni Dávidot, ha az angyalok meg nem védték volna. 10-13. v.
Attól kezdve Dávid tudta, hogy élete veszélyben forog. Saul azon kezdett gondolkodni, hogy Dávid lehet az az ember, akit Isten a következő királynak választott, és félni kezdett tőle.
Dávid naponta imádkozott, hogy tökéletesen járhasson az Úr előtt, de Saul átadta magát a féltékenységnek.
Látván Dávid feddhetetlen jellemét, és tudván, hogy Isten megáldotta, Saul minden eddiginél jobban meg akart szabadulni tőle.
Mikor a király ezer katona hadvezérévé tette Dávidot és a filiszteusok elleni harcba küldte, remélte, hogy az ellenség majd megöli. Ám Isten megóvta és a nép minden korábbinál jobban szerette.
A féltékeny ember nem szereti, ha másokat is elismernek. Minden tiszteletet önmaguknak akarnak. A féltékenység gyakran arra készteti az embereket, hogy másokról durva dolgokat mondjanak vagy tegyenek.
Saul ígéretet tett, hogy ahhoz az emberhez adja legidősebb lányát, aki megölte Góliátot. Később ismét megígérte, hogy Dávidhoz adja, ha még sikeresebben harcol a filiszteusok ellen. Ám amikor Dávid azt mondta, hogy nem méltó ekkora tisztességre, Saul valaki másnak adta a lánya kezét.
Mikor Saul rájött, hogy kisebbik lánya, Mikál szerelmes Dávidba, az ő kezét ajánlotta neki. Ezúttal Dávid azt mondta, hogy túl szegény ahhoz, hogy egy király lányát vegye feleségül. Ezért Saul azt mondta neki, hogy száz filiszteus katona megölése lesz az ára.
Valójában Saul azt remélte, hogy a filiszteusok majd megölik Dávidot. Ám Dávid a száz katona helyett kétszázat is megölt. Mivel nem sérült meg, Saul most még jobban félt tőle. 1Sám 18:28-29
A király végül utasította a szolgáit és Jonatánt, hogy öljék meg Dávidot. Jonatán azonnal szólt Dávidnak, hogy rejtőzzön el éjszakára. Mit mondott másnap az apjának? 1Sám 19:4-7
Ezután Dávid ismét Saul családjának része lett. De amikor a nép a következő, filiszteusok felett aratott győzelméért dicsőítette Dávidot, Saul még féltékenyebb lett, mint valaha. Még eltökéltebben akart Dávidtól megszabadulni. Mi történt, amikor ismét Dávid felé hajította dárdáját? 8-12. v.
Ha Dávidot nem figyelmeztette volna felesége, Saul katonái másnap reggel elfoghatták volna. Mikál hazudott apjának, hogy ne őt hibáztassák Dávid szökéséért. Helyes volt ez? Nem! Hazudni soha nem helyes, még a legnagyobb veszélyben sem. Saul még erősebben eltökélte, hogy megöli Dávidot. 13-17. v.
Mikor megtudta, hogy Dávid Sámuelhez menekült, Saul egymás után három csoport követet is küldött, hogy visszahozassa. De Isten Lelke mindannyiszor megakadályozta ezt. Feladta Saul? Holnap megtudjuk, hogy mi történt a követekkel.
Sault még féltékenyebbé és dühösebbé tette az, amikor megtudta, Dávid Sámuellel van. Miután egyik csapatnak sem sikerült Dávidot visszahoznia, a király maga indult el érte. Mindhárom csoportot a Szentlélek állította meg, aki prófétálásra késztette őket.
Ugyanez történt Bálámmal évszázadokkal korábban, amikor próbálta megátkozni Izraelt. Most ez történt Saullal is. Isten újabb esélyt adott neki a megváltozásra.
Saul ismét megígérte Dávidnak, hogy nem fogja bántani, de Dávid nem bízott benne. Mikor titokban találkozott Jonatánnal és megosztotta vele félelmeit, a barátja biztos volt benne, hogy apja nem tesz semmit elhamarkodottan anélkül, hogy előbb vele meg ne beszélné. Végül kitervelték, hogyan ismerhetik meg Saul valódi érzéseit.
Másnap kezdődött az újhold ünnepe, és Dávidnak meg kellett jelennie Saul asztalánál. Ám azt tervezte, hogy meglátogatja családját Betlehemben és visszafelé elrejtőzik Saul palotájának közelében. Jonatán kijön majd íjászatot gyakorolni, és egy fiú lesz vele, aki a nyílvesszőket felszedegeti. Milyen jelben egyeztek meg, amivel Jonatán üzen Dávidnak a helyzetről? 1Sám 20:20-22
Az ünnepség első napján Saul nem tette szóvá Dávid hiányzását, de a második napon rákérdezett, miért nincsen ott. Jonatán elmondta neki.
Saul azonnal kijött a sodrából. Emlékeztette Jonatánt, hogy amíg Dávid él, nem lehet ő a király. Követelte, hogy azonnal vezesse oda, hogy megölhesse őt. Mit válaszolt Saul, amikor Jonatán megkérdezte tőle, hogy miért? 32-34. v.
Másnap reggel Jonatán kiment a mezőre, ahogyan Dáviddal előre megbeszélték. Tudta, hogy barátja ott rejtőzik és figyel. Jonatán kilőtte nyilait és a fiúnak azt a kódolt mondatot kiáltotta, ami azt jelentette, hogy Dávidnak menekülnie kell az életéért. Milyen szomorú! 35-42. v.
Féltékeny volt Jonatán Dávidra? Nem! Dávid – aki egy nap majd király lesz helyette – iránti önzetlen szeretete csodálatos példa számunkra. Hogyan hasonlíthatnánk jobban Jonatánra?
1Sámuel 17-20; Pátriárkák és próféták, 643–655. old.
Kereszttrejtvény
KI MONDTA? (Minden hivatkozás Sámuel első könyvéből származik.)
Kereszttrejtvény 1. Kinek a zenéjét szerette hallgatni a király?
Kereszttrejtvény 2. A fegyver amivel Dávid kiállt az óriással szemben.
Kereszttrejtvény 3. Hogy hívták az ellenség óriás katonáját?
Kereszttrejtvény 4. Akihez Dávid menekült.
Kereszttrejtvény 5. Milyen nemzetiségű volt Góliát?
Kereszttrejtvény 6. A hangszer amelyen Dávid játszott.
Kereszttrejtvény 7. Dávid legidősebb bátyja.
Kereszttrejtvény 8. Saul kisebbik lánya.
Kereszttrejtvény 9. Izrael első királya.
Kereszttrejtvény 10. Dávid legjobb barátja.
KI MONDTA? „Én ma gyalázattal illetem Izrael seregét.” (17:10)
KI MONDTA? „Nem mehetsz te a filiszteus ellen.” (17:33)
KI MONDTA? „Az Úr (...) meg fog szabadítani engem a filiszteus kezéből is.” (17:37)
KI MONDTA? „Én pedig a Seregek Urának nevében megyek ellened.” (17:45)
Studiul 12, 13-19 szeptember
