Bukás
Text de memorat
„Mert olyan az engedetlenség, mint a varázslás, és az ellenszegülés, mint a romlottság és a bálványimádás." (Aranyszöveg – 1Sámuel 15:23)
Miután Saul győzelemre vezette az izraelitákat az ammoniták ellen, már készek voltak együttműködni vele. Így már több mint 300 ezer bátor katonája volt, akik alig várták, hogy harcolhassanak. Saulnak azonnal győzelemre kellett volna vezetnie ezt a hatalmas sereget. Ehelyett csak háromezer katonát tartott készenlétben. Kétezer vele maradt, ezer a fiával, Jonatánnal egy másik városba vonult, a többiek pedig hazamentek. Csak neki és fiának volt kardja és lándzsája, a többiek íjat és nyílvesszőket használtak, illetve parittyát a kőhajításhoz. Filiszteus ellenségeiknek viszont voltak kardjaik, lándzsáik és vasból készült harci szekereik. Miért nem volt az izraelitáknak kardjuk és dárdájuk? 1Sám 13:19-20 Miután Jonatán ezer katonájával bevett egy filiszteus helyőrséget, azok ellentámadásba lendültek. Saulnak csak az a kétezer katonája volt, ezért üzenetet küldött szét, hogy az összes izraeli katona azonnal gyülekezzen Gilgálnál. Sámuel azt mondta neki, hogy maradjon ott, mert ő hét napon belül csatlakozik hozzájuk, hogy áldozatot mutasson be, és megmondja neki, mi a teendő. Míg Saul várakozott, kémei híreket hoztak a filiszteusok táborából. Az izraelita katonák pánikba estek. Biztosak voltak benne, hogy nem győzhetnek egy ilyen hatalmas ellenség fölött. Mit tettek hatalmas Istenükről teljesen elfelejtkezve? 6-7. v. Saulnak bátorítania kellett volna a katonáit, emlékeztetve őket a csodákra, amiket Isten tett értük, de rajta is erőt vett a félelem. Mialatt türelmetlenül várakoztak Sámuelre, hatszáz katonája dezertált. Sámuel nem érkezett meg. Saul úgy határozott, hogy nem várhat tovább és valami nagyon bolondságot tett. 9. v.
Szerinted hogyan cselekedtek volna Saul katonái, ha királyuk helyett Istenükben bíztak volna?
Sámuel azt mondta Saulnak, hogy Gilgálnál várakozzanak, ahol majd áldozatot mutat be és elmondja neki, hogy mit tegyen. Az izraelita sereg zöme azonban elmenekült az ellenség elől, sőt néhányan életük féltve még a filiszteusokhoz is átálltak. Saul attól félt, hogy ha tovább várakozik, mindenki ott fogja hagyni. Ezért úgy döntött, hogy ő maga mutat be áldozatot annak ellenére, hogy sem lévita, sem pap nem volt. Mikor megérkezett, Sámuel megdöbbent és csalódott volt. Isten azért késleltette érkezését, hogy próbára tegye Saul engedelmességét. Saul azon túl, hogy elbukott a próbán, még mentségéért is keresett ahelyett, hogy bevallotta volna: helytelenül cselekedett. 1Sám 13:10-12 Ahhoz, hogy az izraeliták Isten népe legyenek, nekik és különösen a királyuknak bízniuk kellett Istenben, és engedelmeskedni Neki. Saul azonban kimutatta, hogy nem ezt teszi. Ezért Sámuel elmondta neki, hogy Isten egy másik embert választott ki helyette királynak. Egy olyan embert, aki bízni fog Benne és engedelmeskedni fog Neki. 13-14. v. Gilgált elhagyva Saul és kevés katonája csatlakozott Jonatán seregéhez. Egy mély szakadék déli oldalán táboroztak, amelynek az északi oldalán a filiszteusok tábora állt. Jonatánt és fegyverhordozóját a Szentlélek indította, hogy egy titkos rajtaütést tervezzenek a filiszteusok ellen. Micsoda hit! És milyen komolyan imádkoztak az indulás előtt! Mi volt a jele annak, hogy Isten akaratát teljesítik, és Ő győzelmet fog adni nekik? 1Sám 14:6-10 A filiszteusok kigúnyolták őket. Majd pontosan azokat a szavakat mondták, amiket Jonatánéknak hallaniuk kellett. Ez a két bátor katona rögtön tudta, hogy Isten csodát fog tenni. Félelmet nem ismerve másztak felfelé a meredek sziklafalon. Amikor felértek, a föld remegni és rázkódni kezdett. A filiszteus őrök tudták, hogy valami szörnyűség fog történni és szerteszét szaladtak. Az izraelita oldalon álló őrszemek azonnal jelentették, amit láttak. „A mi katonáink közül okozza ezt valaki?" – tanakodott Saul. Az azonnali névsorolvasás megmutatta, hogy Jonatán és fegyverhordozója hiányzik.
Eszedbe jut egy másik eset, amikor Isten szintén ilyen kevés katona által mentette meg népét?
Angyalok harcoltak Jonatán és fegyverhordozója oldalán, miután olyan bátran felmásztak a filiszteusok táborába. A föld úgy dübörgött, mintha lovak és harci szekerek ezrei vágtatnának az ellenség felé. A filiszteusok úgy megrémültek, hogy egymást öldösték zavarodottságukban. Ugyanez történt a midiánitákkal, amikor Gedeon háromszáz katonája kürtökkel, agyagkorsókkal és égő fáklyákkal a kezükben kerítette be a táborukat. 1Sám 14:20 Saul és vele maradt katonái az előzőleg elmenekültekkel együtt siettek a harcba. Azok, akik korábban átálltak a filiszteusokhoz, most ellenük fordultak. Mivel Saul megbecsülést akart szerezni, azt a parancsot adta seregének, hogy senki sem ehet, amíg le nem győzik az ellenséget. Az üldözés közben az izraeliták egy erdőségen vágtak keresztül, ahol méhkasok lógtak a fákon. A méz a földre csöpögött. Mennyire szerettek volna az izraeliták egy kis mézet enni! Saul tiltása miatt azonban nem merték megtenni. Jonatán is az erdőn keresztül ment és evett a mézből. Nem tudott Saul parancsáról. Mit mondott, amikor tudomást szerzett róla? 27-30. v. Később, amikor Saul tudtára jutott, hogy Jonatán mézet evett, azt mondta, hogy megtartja esküjét, még akkor is, ha ez fia halálával jár. Mikor a katonák rájöttek, hogy királyuk mire készül, egyértelműen tiltakoztak. 45. v. Saul tényleg „bajt hozott az országra", ahogyan Jonatán mondta. A katonák nagyon legyengültek az éhezéstől, és miután az eskü ideje letelt, az egészségügyi szabályokat megszegve siettek étvágyukat kielégíteni. 31-32. v. Saul rendelete azt mutatta, hogy a csata megnyeréséért inkább önmagát, mint Istent dicsőítette. Túl büszke volt ahhoz, hogy beismerje: a sereg megesketése bolondság és kegyetlenség volt. Rosszkedvűen és lehangoltan tért haza.
Boldog az az ember, aki büszke és önző, és többet gondol önmagára, mint másokra?
Saul és hadserege több csatát vívott ellenségeik ellen. Isten szívesen segített nekik. Az egyik ilyen csatát a gonosz amálekiták ellen vívták. Ez a nép volt az első, akikkel Izrael gyermekeinek harcolniuk kellett, miután kivonultak Egyiptomból. Az azóta eltelt négyszáz év során az amálekiták egyre mélyebbre süllyedtek a bűnben. Isten tudta, hogy soha nem fognak megváltozni. Most Isten újabb próba elé állította Sault, hogy meglássa: engedelmes lesz-e? Azt mondta, hogy el kell pusztítaniuk az amálekitákat és minden tulajdonukat. Ez a figyelmeztetés lesz a többi népnek, akik ellenszegülnek Istennek és megvetik kegyelmét. Saul összehívta a hadsereget és harcba indultak az amálekiták ellen. Megnyerték a csatát. De vajon teljesen elpusztították-e mindent? 1Sám 15:8-9 Isten elmondta Sámuelnek, hogy a király engedetlen volt. A próféta egész éjjel sírt. Saját fiaként szerette Sault. Másnap korán reggel Sámuel Saulhoz indult. Meghallotta, hogy emlékművet állíttatott fel magának. Ez még jobban elszomorította Sámuelt. Saul is Gilgálba ment, ahol találkozniuk kellett. Sámuel meghallotta az amálekiták juhainak bégetését és marháik bőgését. Mit mondott azonban Saul? 13. v. Mikor Sámuel az állatokról kérdezte, Saul azt felelte, hogy a nép azért hagyta meg őket, hogy áldozatot mutassanak be. Valójában azokat akarták feláldozni a saját jószágaik helyett. Valódi áldozat lett volna az? Mit mondott Dávid az ingyen való áldozatról? 2Sám 24:24 Mit jelentenek ezek a szavak? A lázadás vagy az Istennek való engedelmesség elutasítása ördöngösség. Az Sátán tisztelete! A makacsság, Isten javaslatainak és tanácsainak megtagadása bálványimádás! Olyan, mintha önmagunkat dicsőítenénk!
Miközben Sámuel a bűnéről beszélt Saulnak, olyat mondott, amit nagyon fontos megérteni és észben tartani. 1Sám 15:22-23
Saul király nem ismerte el a bűnét, amíg Sámuel el nem mondta neki, hogy Isten elvetette. De még akkor is másokat okolt a tetteiért. 1Sám 15:24 Mikor Sámuel elfordult, hogy otthagyja, Saul kétségbeesetten próbálta visszatartani. Mit gondoltak volna a katonái, ha Sámuel elmegy? Ők is elfordulnak tőle, mert jobban bíznak Sámuelben, mint a királyukban? 27-31. v. Saul ezután kifogások keresése nélkül bevallotta, hogy vétkezett, de a lelkében még mindig büszke volt. Mi történt, hogy Sámuel maradt, és együtt dicsőítették az Urat? 32-33. v. Más népek szokása szerint Saul meghagyta a gonosz Agág, az elfogott amálekita király életét, hogy győzelmi trófeaként mutogathassa. Lehet, hogy emiatt az azt hitte, nem kell meghalnia. De tévedett. Sámuel és Saul szomorúak voltak. Saul elszakadt Istentől, mert túl büszke volt, hogy a feddést elfogadja. Hová mentek, miután elváltak egymástól? 34. v. Sámuel elmondta Saulnak, hogy Isten egy másik embert választott ki királynak. Ezért a próféta elment, hogy felkenje az új királyt. Tudta azonban, hogy ha Saul tudomást szerez erről, olyan haragos és féltékeny lesz, hogy képes lesz még az ő életére is törni. Isten nem nyilvános szertartásnak tervezte a felkenetést. Mit mondott Sámuelnek, mit tegyen a biztonsága érdekében? 1Sám 16:1-3 Isten megbánása nem olyan, mint a miénk. Ismeri a jövőnket, de mégis megadja nekünk a választás szabadságát. Szomorú, ha rosszul választunk, és bánja, hogy a rossz döntéseink miatt szenvedünk. De az nem bánja meg, hogy hatalmat ad nekünk a választásra.
A Biblia szerint „Isten megbánta, hogy királlyá tette Sault". És amikor az özönvíz előtt az emberek gonosszá váltak, Isten megbánta, hogy embert teremtett. (1Móz 6:6)
Sámuel úton volt Betlehem felé, hogy az új királyt felkenje. Valószínűleg egy szolga vezette az üszőt (fiatal tehenet), amit az Úr utasítása szerint magukkal kellett vinniük. A mellettük elhaladó embereknek fogalmuk sem lehetett a Sámuel küldetéséről. Nem volt szokatlan, hogy Sámuel áldozatot mutatott be egy városban, de Betlehem vénei megrémültek. Nem tudták jöveteléről. Azon tanakodtak, nincs-e valami nagy baj. 1Sám 16:4-5 Sámuel összehívta a város véneit és Isait fiaival együtt az áldozatbemutatásra és az azt követő ünnepségre. Az áldozat bemutatása után Isai fiai felvonultak előtte. Eliáb, a legidősebb volt az első. Eliábot szemlélve Sámuel arra gondolt, milyen magas, jóképű és kellemes megjelenésű. Amit azonban az Úr mondott, azt mi se felejtsük el! 7. v. Miután Isainak mind a hét fiát látta, Sámuel tanácstalan volt. Egyiket sem választotta ki Isten! Miután megtudta, hogy a legfiatalabb fiú, Dávid a juhokat őrzi, elküldetett érte. Bizonyára Dávid is meglepődött, amikor Sámuelhez sietett, alig hitte, hogy ekkora tisztességben részesült. A Biblia szerint: „attól a naptól fogva az Úr lelke hatalmasan Dávidra szállt." Most még csak Sámuel és Dávid tudta, hogy egy napon ő lesz Izrael királya. Eközben Sault súlyos lelki gondok gyötörték. A szolgái azt javasolták, hívassa Dávidot a palotába, hogy hárfajátékával nyugtassa a király háborgó lelkét. Mi történt, miután Saul elküldött Dávidért? 1Sám 16:14,23
Melyik az igazán fontosabb: külsőleg hogyan nézünk ki, vagy hogy milyen a szívünk és a jellemünk? 1Sám 16:7
Sámuel 13-16; Pátriárkák és próféták, 616–642. old.
KI VOLT Ő? (Az összes hivatkozás Sámuel első könyvéből való). Írd a vonalra, kiről van szó!
Sorsvetéssel jelölték ki és Gilgálban koronázták Izrael első királyává. (11:15)
Engedetlensége miatt áldozatot mutatott be Gilgálban. (13:9)
Csak neki és fiának volt kardja és dárdája. (13:22)
Ezt mondta: „Az Úr előtt nincs akadály, hogy sok, vagy kevés által szerezzen szabadulást." (14:6)
Ő és fegyverhordozója meglepetésszerűen rajtaütöttek a filiszteus helyőrségen Mikmásznál. (14:13)
Megtiltotta az izraelita katonáknak, hogy naplemente előtt egyenek. (14:24)
Evett a mézből, amit az erdőben talált. (14:27)
Megfogadta, hogy megöli saját fiát, ahelyett, hogy hibáját beismerte volna. (14:38-39)
A gonosz amálekita király, akit Saul megkímélt, de Sámuel elítélt. (15:8; 33)
Nagyon boldog volt, amikor az izraeliták győztek az amálekiták fölött. (15:13)
Ezt mondta: „Teljesítettem, amit az Úr parancsolt." (15:13)
Ezt mondta: „Miért nem hallgattál az Úr szavára?" (15:19)
Betlehemben élt, és nyolc fia volt. (16:1)
Dávid legidősebb bátyja. (16:6)
Ezt mondta: „mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van." (16:7)
Isai legfiatalabb fia volt. (16:11-13.)
Ő kente fel Sault és Dávidot Izrael királyává. (16:13)
Studiul 11, 6-12 szeptember
