„Ki érintett engem?

A tanulmány alapja: Máté 9:18-26, Márk 5:21-43, Lukács 8:40-56, Jézus élete, 342–348. o.

Jézus mosolyogva fogadta a felé nyújtott kezecskéket. Gyöngéden megrázogatta a gyerekek kezét (rázzunk kezet). Lassan elindult a városon keresztül a tó felé. Menet közben Isten csodálatos, hatalmas szeretetéről beszélt. Körülötte minden hol emberek voltak. Sok-sok ember – egy hatalmas tömeg. Mindenki Jézussal akart lenni. 

Jézus szeretett időt tölteni az emberek között, akik mindenhonnan tolakodtak, lökdösődtek, hogy közelebb kerüljenek Hozzá. (Érintsük egymáshoz a könyökünket, majd térdünket!) Jézus azonban csak mosolygott, és beszélt. Egyszer csak hirtelen megállt. Végignézett a tömeg sorain. „Ki érintette a ruhámat?” (Márk 5:30) – kérdezte. Milyen furcsa, vicces kérdés! Sokan megérintették. Jézus azonban tudta, hogy ez az érintés más volt. „Ki érintett engem?” 

Egy asszony borult Jézus lábaihoz. Nagyon, nagyon régóta beteg volt. Sok orvosnál járt, de egyikük sem tudta meggyógyítani. Tudta, hogy Jézus képes erre. Valahogy, lassan-lassan sikerült átvergődnie a tömegen. Ő volt az, aki megérintette Jézus ruháját. „Mert azt gondolta: Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok.” (Márk 5:28) És valóban így lett! 

Az asszony Jézus lábaihoz hajolt. Ő kedvesen letekintett rá, és mosolygott. Tudta, hogy ő volt az. Végig tudta, hogy ő érintette meg a ruháját. Az asszony elmondta, hogy azonnal meggyógyult – épp úgy, ahogyan azt korábban gondolta. Ó, mennyire szerette őt Jézus! A Megváltó gyengéden felemelte, majd így szólt hozzá: „Leányom, a te hited megtartott téged” (Márk 5:34). 

Az asszony visszamosolygott Jézusra (mosolyogjunk), és erősen megszorította a kezét (szorítsunk kezet). Jézus pedig „lányomnak” szólította. Különlegesnek és szeretve érezte magát. Végre egészséges volt! Jézus meggyógyította. Boldog szívvel sietett haza. (Hurrá!) Jézus tudta, hogy aznap a tömegben van egy beteg asszony. Időt és energiát fordított arra, hogy foglalkozzon vele, és különlegessé tegye a napját. Jézus téged is lát és szeret. Mindig van ideje rád.

(Mondjuk együtt) Köszönöm, Jézus, hogy foglalkozol velem. 

Alkossunk!
Rajzoljuk le a tömeget! Ábrázoljuk ujjfestéssel az emberek fejét, majd rajzoljunk nekik arcot és testet! Helyezzük el a tömeg közepére Jézust és a beteg asszonyt, majd rajzoljunk köréjük egy szívet! Tegyük egy jól látható helyre, hogy a hét folyamán többször is emlékeztethessük a gyermekünket a történetre!
Fedezzük fel!
Keressünk az udvaron vagy a parkban néhány természeti „kincset”, és próbáljuk meg ezek segítségével bemutatni a történetet! Rakjuk ki gallyakból, levelekből vagy kövekből a tömeget! Vezessük el az asszonyt a tömegben Jézushoz! Köszönjük meg Jézusnak, hogy észrevette, és meggyógyította!
Játsszunk!
Bújócskázzunk! Néhány kör után öleljük meg a gyermeket, és magyarázzuk el neki, mennyire szereti őt Isten! Ő mindig tudja, hol vagyunk, és mindig szeret. Hangsúlyozzuk, hogy bár senki más nem vette észre a beteg asszonyt, Jézus látta őt, és gondoskodott róla! Mi is észrevehetjük azokat, akiket mindenki más figyelmen kívül hagy, és megoszthatjuk velük Isten szeretetét.
Kapcsolódjunk!
Jézus lát, és szeret minket. Neki mindig van ideje ránk. Ezt mi is megtehetjük másokért. Ezen a héten gyakoroljuk a barátságos viselkedést, amikor másokkal találkozunk! Tanítsuk meg a gyermeket, hogy nézzen azok szemébe, akikkel beszélget, köszönjön a szomszédoknak, és mosolyogjon rájuk! Szakítsunk időt egy szükségben lévőre! Mutassuk meg másoknak, hogy észrevettük és szeretjük őket, ahogyan Jézus is tette, amikor a földön volt!
Imádkozzunk!
Mutassuk meg a gyermeknek az újszülöttkori fotóit! Olvassuk el a Zsoltárok 139:13-14 verseit, és magyarázzuk el neki, hogy mennyire egyedinek és csodálatosnak alkotta meg őt Isten! Jézus terve volt, hogy ő már a születése előtt biztonságban fejlődjön az anyukája hasában. Ő tudja a nevünket, és meghallgatja az imáinkat. Imánkban köszönjük meg Istennek, hogy lát, ismer és szeret minket, és meghallgatja imáinkat!

Heti aranyszöveg: „A te hited megtartott téged. Eredj el békével.” (Márk 5:34)

Napjaink időhiánnyal küzdő világában, amikor könnyen túlterheltnek, kirekesztettnek és magányosnak érezzük magunkat, Jézus lát minket. Észrevesz bennünket a tömegben, és az összes idejét ránk fordíthatja, hiszen az Ő szeretett gyermekei vagyunk. Bármilyen gonddal és aggodalommal fordulhatunk Hozzá. Nyújtsuk ki hittel a kezünket, és kérjük az Általa megígért szabadságot!
A 12 éve beteg asszony így gondolkodott: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok” (Máté 9:21). Ő hitt, és ezt gyakorlatba is ültette. Hitének jutalma az azonnali gyógyulás volt.
Mi több, megismerte a Megváltót. Az ő Megváltóját. „Nem elégséges hinni valamit Krisztusról; Krisztusban kell hinnünk. Az egyetlen olyan hit, melyből hasznunk származhat, személyes Megváltóként fogadja el Őt” (Jézus élete, 347. o.).
Jézus nem akart észrevétlenül elmenni mellette, hanem értésére akarta adni, hogy szeretik, és tartozik valahová. Így szólt hozzá: „Bízzál, lányom, a te hited megtartott téged” (Máté 9:22). Igen, Jézus az Ő lányának, és az Ő fiának szólít bennünket.
Jézus látja szülői erőfeszítéseinket. Észreveszi, amikor egy nehéz nap végén Hozzá fordulunk, és utolsó erőnkkel kinyújtjuk Felé a kezünket. Elismeri a hitünket, és bátorít bennünket – fiait és leányait.