Egy hálás ember
Text de memorat
KULCSGONDOLAT:
Jézus segít köszönetet mondani.
6. hét: Egy leprás köszönetet mond Jézusnak
A tanulmány alapja: Lukács 17:11-19, Jézus élete, 348. o.
Shss-shss, surrogtak Jézus és a tanítványok szandálos lábai a fűben. Séta közben mosolyogtak, és Jézus csodálatos szavairól és cselekedeteiről beszélgettek. Egy nap (a gyerekek számoljanak el tízig, mutatva az ujjaikkal) 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10 férfi érkezett a Mesterhez. „Jézus! Kérünk, segíts rajtunk!” – kiáltották. (Lukács 17:13) Mind a tízen nagyon betegek voltak. A bőrüket fehér foltok borították, sebeik fájdalmát kötésekkel próbálták enyhíteni. Borzalmas betegségüket leprának hívták. Ezek az emberek nem élhettek a családjuk körében, különben ők is megbetegedtek volna. Senki sem akart a közelükben tartózkodni.
Jézus szerette ezt a 10 embert. Örült, amikor a segítségét kérték. Közelebb ment hozzájuk, mert nem félt a betegségüktől, majd azt kérte tőlük, hogy menjenek, és mutassák meg magukat a papoknak a templomban. Igen, megtehetik! A 10 ember azonnal sarkon fordult, és a templom felé sietett. Ahogy sétáltak, a testüket borító foltok és sebek kezdtek eltűnni. Jézus meggyógyította őket. A tíz boldog férfi tapsolt és ugrált örömében.
Majd 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9 férfi (számoljuk az ujjainkon) továbbment. Egy azonban (mutassuk fel 1 ujjunkat) hirtelen megállt. Vajon miért? (Tartsunk egy kis szünetet!) Megfordult, és visszasietett Jézushoz. Mind a tízen boldogok voltak, de csak egyetlen egynek jutott eszébe, ki az, aki meggyógyította. Ez az egy ember futott, hogy elmondja Jézusnak: „Köszönöm!” Jézus örült a férfi hálaadásának. Tízen gyógyultak meg, de csak egy mondott ezért hálát.
Jézus szeret téged, és örül, amikor jó dolgokat tehet érted. Szereti, amikor azt mondod: „köszönöm”. Boldoggá teszi, amikor hálát mondasz Neki a nap melegéért, vagy az ugráló békákért. Amikor megköszönsz valamit egy kedves személynek, ő is mosolyogva fogadja ezt. És amikor azt mondod valakinek, „köszönöm”, az örömöd még nagyobbra nő! (Mosolyogjunk, és tárjuk szét karjainkat.) A naponkénti hálaadás boldoggá tesz bennünket.
(Mondjuk együtt) Drága Jézus, segíts, hogy hálás legyek! Köszönöm a sok jót, amit értünk teszel.
Keltsük életre a történetet!
Lisztes kézzel „rajzoljunk” foltokat a gyermekünk karjaira, lábaira, majd helyenként fáslizzuk be fehér vászondarabokkal, és meséljük el újra a történetet! Amikor elérkezünk a gyógyulás pillanatához, tekerjük le a fáslikat, és finoman dörzsöljük le a lisztes foltokat! Tapsoljunk a gyermekkel együtt örömünkben! Adjunk hálát Jézusnak, amiért meggyógyította a tíz leprást!
Alkossunk!
Készítsünk együtt „Köszönöm” tányéralátéteket! Rajzoljuk le azokat a dolgokat, amelyekért hálásak vagyunk! Ha lehetséges, lamináljuk, és ezen a héten használjuk ezt az étkezések alkalmával! Amikor hálát mondunk, köszönjük meg Istennek azokat a dolgokat, amelyeket lerajzoltunk! Egy másik lehetőség, hogy készítsünk minden nap egy új rajzot valamiről, amiért hálásak vagyunk, és tegyük ki egy jól látható helyre!
Kutassunk!
Tegyünk egy „hálasétát” egy közeli parkban vagy erdőben! Mondjunk felváltva hálaimát: „Köszönöm, Istenem, a _______”!
Tanuljunk!
Találjunk ki egy jelrendszert (például: kacsintsunk, érintsük meg a fülünk, ami emlékeztetőül szolgál a gyermekünknek, amikor megköszönhet valamit! Legyen ez egy közös játék számunkra, és gyakoroljuk a nap folyamán! Keressük azokat az alkalmakat, amikor a gyer- meket rávezethetjük, hogy a megfelelő időben mondja a „kérem”, és „köszönöm” szavakat!
Kapcsolódjunk!
Készítsünk köszönetkártyákat a gyülekezet szolgálattevőinek vagy a közösségért tevékenykedő személyeknek (például a szombatiskolai tanítóknak, a lelkészeknek, a tűzoltóknak, az ápolóknak, az orvosoknak stb.)! Osszuk szét ezeket a hét folyamán!
Imádkozzunk!
Alakítsunk ki egy esti, lefekvés előtti hálaima- rutint! Kérdezzük meg a gyermeket, hogy a nap folyamán mi mosolyogtatta meg! Tanítsuk meg a következő imát a gyermekünknek: „Köszönöm, drága Jézus, hogy tudtam mosolyogni. Köszönöm neked a ________.” (A gyermekkel együtt soroljunk fel három dolgot, amiért aznap hálásak vagyunk!) Ámen.
Heti aranyszöveg: „Mindenért hálát adjatok.” (1Thesszalonika 5:18)
A hálaadás jót tesz nekünk. Jóllétünk és boldogságunk is összefüggésben áll vele. A történetben 10 beteg gyógyult meg a fizikai szenvedésből. Jézus a következőképpen válaszolt annak az egynek, aki visszatért köszönetet mondani: „A te hited megtartott téged” (Lukács 17:19). Milyen csodálatos válasz! Jézus szeretné, ha hálát mondanánk, hogy mi is egészen meggyógyuljunk.
Azzal, hogy a leprás köszönetet mondott Jézusnak, elismerte az Ő nagyságát és hatalmát. Amikor hálát mondunk Neki mindenért, amit értünk tett, mi is elismerjük Őt az életünk Urának. Istennek nincs szüksége a mi köszönetünkre, de amikor felismerjük a Tőle kapott áldásokat, tudatosítjuk magunkban az Ő folyamatos gondviselését és a Tőle való függőségünket.
Miközben a hálaadásról elmélkedünk, gondoljuk át, hogyan tudnánk kialakítani egy hálaadási szokásrendszert a saját otthonunkban! Íme néhány ötlet:
• A napi áhítat alkalmával kezdjünk el írni egy hálaadási listát, és minden nap adjunk hozzá újabb elemeket! Szakítsunk időt arra, hogy átgondoljuk, hogyan dolgozott ma az életünkben Isten! Köszönjük meg Neki az áldásokat!
• Ne hiányozzon a hálaadás az imáinkból és a beszélgetéseinkből!
• Tegyük a hálát az étkezések során is a beszélgetéseink témájává!
• Készítsünk egy családi „hálanaplót”! Az áhítat idején kérjünk meg minden családtagot, hogy soroljon fel néhány dolgot, amiért köszönetet szeretne mondani Istennek, majd jegyezzük fel ezeket! Olvassuk újra gyakran ezt a jegyzéket, és elmélkedjünk Isten csodálatos vezetéséről és gondviseléséről!
Jézus virágzó, bőséges, teljes életet kíván nekünk. Amikor hálát mondunk Neki, megnyitjuk a szemeinket azon áldások előtt, amelyeket már kiárasztott az életünkben. „Mindenkor örüljetek! Szüntelen imádkozzatok! Mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Krisztus Jézusban számotokra” (1Thesszalonika 6:16-18).
Studiul 6, 3-9 május
