„Látok!”

A tanulmány alapja: Márk 10:46-52

Bartimeus a poros utca szélén üldögélt. Az ég tisztán, kéken ragyogott, a zöld fák a leveleiket lengették az enyhe szellőben. Bartimeus azonban nem láthatta sem az eget, sem a fákat, sem a járkáló embereket. Semmit nem látott. Vak volt. (Csukjuk be a szemünket! Mit látunk?)

Bartimeusnak nem volt munkahelye. A járókelőktől kéregetett, akik a mellette lévő kis tálkába dobták a neki szánt aprópénzt. Csirr-csörr. A legtöbben azonban egyszerűen továbbmentek. Csit-csat, sirr-surr, hallotta a mellette elhaladó szandálos lábak csoszogását. Az emberek túlságosan elfoglaltak voltak ahhoz, hogy észrevegyék őt. Nem volt idejük foglalkozni vele.

Bartimeus hallotta, hogy Jézus azon az úton fog elmenni. Jézus! Hallott már
erről az emberről. Hallotta, hogy csodákat tesz! Bartimeus izgatott lett (tapsoljunk).
Nagyon figyelmesen hallgatózott (tegyük a kezünket a fülünk mögé).
Vajon már közeledik Jézus? Biztos volt benne, hogy Jézust érdekelni fogja az
ő személye. Abban is biztos volt, hogy Ő segíteni fog. Kiáltozni kezdett: „Jézus!
Kérlek, segíts rajtam!” A körülötte lévő emberek csitították, de ő még hangosabban kiáltozott, újra és újra. Nagyon szeretett volna találkozni Jézussal.

Jézus hallotta Bartimeus segélykiáltását. Megállt mellette (tegyünk „Megállj!” – mozdulatot a kezünkkel), majd szelíden megkérdezte: „Mit akarsz, hogy cselekedjem veled?” (Márk 10:51) Bartimeus megmondta Jézusnak, hogy látni szeretne. Jézus pedig válaszolt neki: „Eredj el, a te hited megtartott téged” (Márk 10:52).

Bartimeus hirtelen visszanyerte a látását.
Az első dolog, amit látott, Jézus szelíd, mosolygó arca volt. Bartimeus annyira boldog volt, hogy Jézus után szaladt az úton.
Mindent észrevett: a zöld dombokat, a sárga virágokat, a ragyogó kék eget, és a fákon csiripelő apró verebeket.

Bartimeus szíve csordultig telt örömmel. Jézus csodát tett az ő életében!
Jézus ma is tesz csodákat. Szereti hallani, amikor Őt szólítjuk, hogy a segítségét kérjük. Ha bármikor szükségünk van valamire, imádkozhatunk Jézushoz. Köszönjük, Istenünk, hogy meggyógyítottad Bartimeust.
(Mondjuk együtt) Köszönöm, hogy mindenható Isten vagy!

Alkossunk!
Rajzoljatok együtt színes ceruzákkal egy képet a vak Bartimeus meggyógyításáról!

Játsszunk!
Menjünk ki a szabadba, és csukjuk be a szemünket!
Beszélgessünk a körülöttünk hallható hangokról! Mit érzünk? Mit tudunk megérinteni? Játszhatjuk a „Mit látnak, mit látnak szemeim?” című játékot, amelynek lényege, hogy arra kérjük a gyermeket, találja ki, hogy mit látunk (például: Mit látnak, mit látnak szemeim? Látok valamit, ami nagy, zöld, levelei vannak, stb.).

Tanuljunk!
Mondjuk el a gyermeknek, hogy Jézus öt érzékkel áldott meg bennünket, amelyek segítségével felfedezhetjük az Ő csodálatos, teremtett világát! Tanítsuk meg, hogyan fedezheti fel ezeket azáltal, hogy kipróbálja őket: tapintás, látás, szaglás, ízlelés, hallás!

Fedezzük fel!
Kössük be a gyermekünk szemét, majd vezessük körbe a szobában, kikerülve különböző, előre odakészített akadályokat! Kérdezzük meg, mit érzett, amikor semmit nem látott! Bíznia kellett bennünk, hogy nem vezetjük neki egyetlen akadálynak sem, és hogy vigyázunk rá, hogy el ne essen.
Bartimeus bízott Istenben, és hitte, hogy Ő meggyógyítja.
Mi is bízhatunk Jézus vezetésében!

Imádkozzunk!
Imádkozzunk sorban egy-egy dologért, amit látunk, hallunk, tapintunk, ízlelünk és megszagolunk!

Heti aranyszöveg: „Eredj el, a te hited megtartott téged.” (Márk 10:52)

Bartimeus tudta, hogy szüksége van a Megváltóra, és teljes szívéből vágyott Jézusra. Nem adta fel az első akadálynál. Hittel és határozottan kiáltott Jézushoz. Micsoda példa számunkra a zsúfolt hétköznapokban! Vajon felismerjük, hogy szükségünk van Krisztusra? Ég a szívünkben a vágy, hogy valóban megismerjük Őt? Hagyunk helyet az időbeosztásunkban Számára az akadályok ellenére is?
A mai napon legyünk mi is „Bartimeusok”. Jézus vágyik arra, hogy az Ő segítségét kérjük, és mindig válaszol. Ő lát bennünket. Ismeri a legkeserűbb fájdalmunkat és bánatunkat, és kinyújtja felénk segítő karját. Látja a hitünket is, és szeretné felnyitni a szemünket egy új életre, amelyet Ő készített számunkra.
„Nemcsak fizikai látása, hanem értelme is megnyílt. Krisztusban meglátta Megváltóját, és az Igazság Napja beragyogta lelkét. Mindenki, aki a vak Bartimeushoz hasonlóan érzi, hogy szüksége van Krisztusra, és ugyanolyan őszinte és határozott, megkapja az áldást, amire vágyik” (Ellen G. White, Sons and Daughters of God, 126. o.).
Nyerjünk áldást ezen a héten, amint szemeink megnyílnak, és meglátjuk, hányféle csodálatos módon szeret minket Isten, és miként gondoskodik rólunk! Keressük őszintén és határozottan Krisztus megismerésének és követésének útját!
„És megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.” (János 8:32)