Jézus SZÜLETÉSE

Mennyit tudsz a saját születésedről? Tudod, hol és mikor születtél? Talán a szüleid arra számítottak, hogy fiú leszel, vagy esetleg lány, és aztán meglepődtek? Ez manapság már nem igazán fordul elő, ugye? Többet tudunk Jézus születéséről, mint bárki más születéséről az ókori történelemből, és ennek jó oka van. Nemcsak arra volt szükségünk, hogy Jézus meghaljon a bűneinkért, hanem arra is, hogy úgy szülessen meg, ahogyan történt. Születését olyannak tervezték, hogy bátorsággal töltsön el minket, és éppen erre van szükségünk. Valószínűleg jól ismered a történetet. Ezen a héten áttekintünk néhány verset, amelyek úgy magyarázza, ahogyan korábban talán nem is gondoltál rájuk. Először is, Jézus megtapasztalta azt, amit „újjászületésnek” nevezünk. De van különbség aközött, ahogyan Jézus tapasztalta meg, és ahogyan mi éljük meg. Először „testtől” születünk, később pedig „Lélektől” (Jn 3:6). Jézusnak azonban a kezdetektől része volt mindkét születésben. Így már a kezdetektől győzött a bűn felett. Mt 1:18 „A Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték a Szent Lélektől.” Jézus születése egy csoda volt! Egy szűz nő szülte. De ez a csoda egyáltalán nem adna nekünk bátorságot, ha nem ajánlanának fel nekünk egy hasonló csodát – az újjászületést. (Lásd Jn 3:3.) De felkínálják nekünk ezt a lehetőséget, így amikor Jézus életét szemléljük, többféleképpen is bátorságot nyerünk.
Először is, bátorít minket, hogy Jézus tud a kísértéseinkről, és arról, hogy azok milyen érzéseket keltenek bennünk. Így pontosan azt a segítséget tudja megadni nekünk, amire szükségünk van.
Másodszor az is bátorít minket, hogy Jézus ismeri a gyengeségeinket és a tehetetlenségünket, mégis könyörül rajtunk. Bátorít minket a tény, hogy Ő egy megértő Főpap.
Zsid 2:17, 18 „Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek.”
Egy ilyen bátorító esemény, mint amilyen Krisztus születése, ünneplésre méltó, és meg is ünnepelték. Mária, Erzsébet, az angyalok, a pásztorok és a bölcsek mind ünnepeltek, és örültek neki. Az év különböző napjain ünnepeltek, és ez elég ok arra, hogy mi is megragadjuk az alkalmat, és dicsérjük Istent az ajándékért, amit Fia személyében adott nekünk. Az angyalok is ezt tették!
Lk 2:13, 14 „És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, akik az Istent dícsérik és ezt mondják vala: Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!”
Jézus békét hozott a földre és Isten jóakaratát az emberek számára. Igen, dicsőség Istennek Jézus születéséért!

Amikor Jézus életét
szemlélem, többféle
módon is bátorságot nyerek.

(Lásd: Megbeszélendő kérdések)

 

Milyen értelemben van „békesség e földön”? Az újságok főcímei nem jeleznek békét. A pásztoroknak éneklő angyalok mégis azt mondták, hogy Jézus születése békét hoz a földre.
A tény, hogy a világegyetem Istene odaadta a Fiát, hogy tagja legyen gyenge és tévedésre hajlamos emberi családunknak, csodálatos módon bátorít minket. Hogyan törődhetett velünk egy ilyen hatalmas Isten olyan nagy mértékben, hogy egyáltalán szóljon hozzánk, sőt még közöttünk is éljen?!
Mondtad-e valaha a szüleidenk, hogy éhes vagy, amikor gyerek voltál? Adtak enni neked? Történt-e valaha olyan, hogy fáztál, és a szüleid vastag ruhákat adtak rád? Ellátták-e a szükségleteidet?
Az árva gyermekeknek nincsenek szüleik, akik ételt, ruhát vagy meleg szállást biztosíthatnának nekik.
Tudtad-e, hogy sok keresztény úgy viselkedik, mintha árva lenne, és nem lenne mennyei Atyja, akit foglalkoztatnának a szükségletei?
Hogyan kapcsolódik ez a kérdés a békéhez és Jézus születéséhez? Jézus csecsemőként érkezett a bolygónkra, és egy lett közülünk, „velünk az Isten” (Mt 1:23). Ha belegondolunk ebbe, még a puszta tudata is annak, hogy Jézus ennyire törődik velünk, egy családi körülményekre emlékeztető biztonságérzetet kelthet bennünk, megkönnyítve számunkra, hogy szeressük Őt és bízzunk Benne. Ebben az esetben kevésbé viselkednénk árvákként, ehelyett többször cselekednénk annak tudatában, hogy Isten gyermekei vagyunk.
Sokan, akik Isten gyermekeinek vallják magukat, folyamatos bizonytalanságban élnek, mert árváknak érzik magukat. Nem ápolják magukban azt az értékes bizonyosságot, hogy Jézus a bűneik hordozója, hogy bár megszegték a törvényt, és bűnösök a szemében, Krisztus megtestesülésének célja mégis az volt, hogy örök békét és bizonyosságot hozzon a megtérő, hívő bűnösnek. A nagy Közbenjáró emberi természetet öltött, és testvéreihez hasonlatossá vált azért, hogy az emberi elmébe vésse: senki, aki hit által elfogadja őt személyes Megváltójának, nem árva, és nem kell elviselnie bűnei átkát.
„A keresztények naponta ápolhatják hitüket azáltal, hogy arra gondolnak, aki elvállalta az ügyüket, »irgalmas és hűséges Főpapjukra«. Miután szenvedett és megkísértetett, nem csupán néhány dologban, hanem mindenben, mint ahogyan mi is megkísértetünk, képes segíteni bárkin, aki megkísértetik. Még most, a mennyben tartózkodva is szenved minden fájdalmunkat látva, és élő Megváltóként közbenjár értünk.” – The Signs of the Times, 1896. november 12.
Ezért született Jézus, hogy velünk legyen, és Ő Isten. Micsoda békét és bizonyosságot nyújt ez nekünk! Vagy, ahogyan az angyalok mondták, „e földön békesség, és az emberekhez jó akarat”. Mivel Jézus emberré lett, úgy gondolhatunk rá, mint a Testvérünkre, és ez teszi Atyját a mi atyánkká is. Ez azt jelenti, hogy Isten a mi emberi családunkkal van, és ezért hívják Jézust Immánuelnek.
Mt 1:23 „Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten.”

Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok. – János 14:18 
(Lásd: Megbeszélendő kérdések)

Nincs jó okunk arra, hogy feladjuk a keresztény életet. A „szórakozás” nem jó ok. A mennyország sokkal élvezetesebb lesz, és milliószor tovább fog tartani. A „nem tudom, hogyan legyek keresztény” sem jó ok. Egy olyan értékes dolog esetében, mint az örök élet, értelemszerű annyit és addig tanulmányozni, amíg megtanuljuk, hogyan érhetjük el.
De létezik egyetlen jó ok arra, hogy valaki ne legyen keresztény. Hogy mi ez? – „Nem tudom megtenni.”
Ha nem tudsz keresztény lenni, akkor nincs sok értelme annak, hogy egész életedet a próbálkozásra pazarold. Egyesek azt mondanák, hogy keresztény életet élni akkor is jó, ha nem jut a mennybe az ember. De ez sem igaz. A Lélek ajándékai áldássá teszik az önmegtagadó keresztény életet. Lélek nélkül a kereszténység nem kellemes.
Jézus csecsemőként lépett a mi térfelünkre azért, hogy elvegye az egyetlen jó okot arra, hogy valaki ne legyen keresztény. Ha Jézus nem lett volna, könnyen meggyőzhetnénk magunkat arról, hogy lehetetlen engedelmeskednünk Isten törvényének. 4000 éven keresztül az emberi faj egyre romlottabb lett, egyre inkább lealacsonyodott, és erkölcsi ereje is egyre csak gyengült. A törvény azt mondja: „Legyél jó!”, de az ember képtelen volt megújulni. Ekkor küldte el Isten a Fiát.
Róm 8:3, 4 „Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben. Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.”
Talán ezért volt olyan boldog Keresztelő János, amikor még édesanyja hasában tartózkodva meghallotta, ahogyan Mária a megszületendő Jézusról beszél. (Lásd Lk 1:41-44.) János feladata az volt, hogy bűnbánatra és engedelmességre szólítsa az embereket. De csak azáltal erősödnek meg erkölcsileg, ha Jézusra gondolnak. Jézus születésének köszönhetően az emberek láthatták, hogyan lehet szentté válni. Látták, hogy Lélek által kell megszületniük. Ezért esett Mária József nélkül teherbe. (Lásd Lk 1:35.)
Nem is emlékszünk rá, hogy milyen volt csecsemőnek lenni. Így hát nem meglepő, hogy nem értjük, hogyan érte Jézust még gyermekként hozzánk hasonlóan a kísértés. Amikor azt mondjuk, hogy Jézus hozzánk hasonló, nem azt értjük alatta, hogy rossz szokásai lettek volna, vagy úgy vágyott volna a rosszra, mint ahogyan egy erőszakos férfi szomjazik a vérontásra. Rejtély, hogy létrejöhetett egy olyan gyenge ember, mint mi, aki azonban olyan szent volt, mint Jézus. De Jézus ilyen volt, és ez része az evangéliumnak.
„Soha, semmilyen módon ne hagyjunk helyet az emberi elmében annak a gondolatnak, hogy Jézusra jellemző lett volna a romlottság vagy az arra való hajlam, vagy hogy bármilyen módon utat engedett volna a romlásnak. Megkísértetett mindenben, mint egy ember, mégis szentnek bizonyult. A halandók számára megmagyarázhatatlan rejtély, hogy Krisztus minden ponton megkísértetett, akárcsak mi, és mégis bűn nélküli életet élt. Krisztus megtestesülése mindig titok volt, és az is marad.” – Adventista bibliakommentár, 5. köt., 1128., 1129. old.
Jézus lehetővé tette a szent életet. Tehát most „nulla” jó okunk van arra, hogy ne legyünk keresztények. Keressük hát teljes szívünkkel a szentséget!
(Lásd: Megbeszélendő kérdések)

MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK
I. RÉSZ
1. Írd le a saját szavaiddal két okát annak, amiért Jézus születése biztató számodra!

2. Olvasd el a Jézus élete című könyv 31-től 38-ig terjedő oldalait, majd szemléltesd több példán keresztül, hogy Jézus épp a megfelelő időben jött közénk!

II. RÉSZ
3. Miért viselkedik sok keresztény „árvaként”?

4. Mit jelent az „Immánuel” név?

Észben tudod-e tartani ezt ma, mialatt elvégzed a szokásos feladataidat?

Hogyan szolgálhatna ez bátorításul számodra egy teljes napon át?

(További tanulmányozáshoz olvasd el a Jézus élete című könyv 19-től 26-ig terjedő oldalait!)

III. RÉSZ
5. Melyik lenne a legjobb ok valamennyi közül arra, hogy valaki ne legyen keresztény?

Hogyan érvényteleníti Jézus még ezt az egy okot is?

6. Mivel nem létezik jó ok arra, hogy ne legyél keresztény, eldöntöd-e még ma, hogy bármit megteszel, és minden szükséges erőfeszítés elvégzésére hajlandó leszel azért, hogy elnyerd az örök élet jutalmát?

7. Mire van elengedhetetlenül szükségünk ahhoz, hogy láthassuk Istent? Zsid 12:14

8. Olvasd el a János 3:1-21-et és Róma 8:1-14-et!

Időnként miért olyan nehéz engedelmeskednünk Isten törvényének?

Lehetséges-e engedelmeskedni Isten törvényének még azelőtt, hogy megtérnénk, azaz újjászületnénk a Lélektől?

Mi az Isten törvényének való engedelmesség kulcsa?

A harcosokért dolgozni – 2. rész

Aung Aung* gyülekezetalapító és felesége elfogadták a felkérést, hogy tanítsanak és gyülekezetet alapítsanak egy észak-mianmari faluban. Történetének második részében befejezi annak magyarázatát, milyen érzés megosztani Jézust a lahu néppel.

Tudtuk, hogy a lahu nép erős akaratú, és nehezen veti alá magát a kívülállók elképzeléseinek. Ezért tanítottuk meg diákjainkat első perctől arra, hogy fejből tudják idézni a Tízparancsolatot. Gyorsan tanulnak! A szüleik azt mondták nekünk, hogy rendelkezhetünk a gyermekeikkel, velük azonban nem. Ez azt jelenti, hogy megengedik, hogy a gyermekeik higgyenek Istenben, ők azonban nem fognak hinni. Tudom, hogy még nem ismerik Isten szeretetét, de naponta imádkozom azért, hogy az Úr nyissa meg a szívüket. Panteista animistákként a lahuk egy szellembirodalomban és egy G’eu sha nevű legfelsőbb lényben hisznek. A falu sámánja vagy paw hku-ja (papja) a közvetítő G’eu sha és a falu között. Amikor a falusiak megbetegszenek, valamint gyermekszülés idején, elmennek a sámánhoz, és áldozatokat mutatnak be a szellemeknek és az őseiknek, hogy megbékítsék őket. Egyik nap a falu vezetőjének fia nagyon megbetegedett. Amikor felment a láza, engem hívott a sámán helyett, és megkérdezte, hogy tudnék-e tenni valamit a fiúért. Isten az érte mondott imák és a természetes gyógymódok révén teljesen meggyógyította. A hidroterápiás kezelés során a szülők végig nevettek, mivel sohasem láttak ehhez hasonlót. De tiszteletteljesek és hálásak voltak az „én” Istenem iránt, miután a gyermekük felépült. A falu vezérének felesége is megtapasztalta Isten szerető érintését. Segítettem neki, amikor komplikációk adódtak szülés közben. Mivel édesanyám szülészeti ápolónő, tudtam, hogyan kell világra hozni egy kisbabát. A biztonságos szülés híre gyorsan elterjedt a faluban. Azóta a falusiak nagyon gyakran kérik a segítségemet. Felhagytak azzal a gyakorlattal, hogy őseik szellemeinek hódoljanak a babák születése előtt, és ehelyett hozzám fordulnak segítségért. Isten áldásának és a megválaszolt imáknak köszönhetően egyetlen kisbabát sem veszítettünk el. Bár nem könnyű misszionáriusnak lenni a lahuk körében, nyilvánvaló, hogy Isten olyan élettapasztalatokban részesített minket, amelyek segítettek felkészülnünk erre a küldetésre. Megtanultunk imáink révén teljesen Istentől függni, mert egyedül Ő képes megváltoztatni az emberi szíveket. (Vége) 

Imádkozz misszionáriusi lelkületért: Drága mennyei Atyánk, használj fel továbbra is engem és az ASAP misszionáriusokat az elveszett lelkek megmentésére! Kérlek, készíts fel minket azokra a különleges feladatokra, amelyek várnak ránk!

Ha szeretnél többet megtudni az ASAP szervezetről, vagy arról, hogyan járulhatsz hozzá Isten Délkelet-Ázsiában végzett munkájához, látogass el a www.asapministries.org oldalra, vagy hívd a következő telefonszámot: 1-866-365-3541. 

Sokan várnak Délkelet- Ázsiában misszionáriusokra, akik segíthetnek nekik a cél, az öröm és az igazság megtalálásában. Legyél egy azok közül, akik misszionáriusokat küldenek a munka elvégzésére! Hálaadományaid Aung Aunghoz hasonló munkásokat támogatnak.

* Isten munkásainak biztonsága érdekében a neveket megváltoztattuk.

Az első 30 év

Krisztus életének első harminc éve Názáretben telt. A falu lakói gonoszságukról voltak híresek, ezért kérdezte Nátánael, hogy: „Názáretből támadhat-é valami jó?”

Az evangelisták nagyon keveset árulnak el Jézus életének első éveiről. Annak a rövid beszámolónak a kivételével, amelyben Jézus elkíséri a szüleit Jeruzsálembe, csak a következő egyszerű kijelentés áll rendelkezésünkre: „A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.” Krisztus mindenben példa számunkra. Isten gondviselésének köszönhetően életének első évei Názáretben teltek, ahol a lakók jelleméből kifolyólag folyamatos kísértésnek volt kitéve, és igazán óvatosnak kellett lennie ahhoz, hogy tiszta és szeplőtelen maradhasson annyi bűn és gonoszság közepette. Krisztus nem maga választotta ezt a helyet. Mennyei Atyja döntött róla, ahol Fiának jelleme különféle próbatételek alá vettetett. Krisztus korai éveiben súlyos megpróbáltatásoknak, nehézségeknek és konfliktusoknak volt kitéve azért, hogy tökéletes jellemet alakítson ki, amely a gyermekek, a fiatalok és a férfiak számára egyaránt tökéletes példává teszi Őt. A gyermekek és a fiatalok gyakran olyan környezetben élnek, amely nem kedvez a keresztény életnek, és ilyenkor készségesen engednek a kísértésnek, környezetük kedvezőtlen voltát hozva fel mentségül a bűnös úton való járásra. Krisztus a visszavonulást és a kétkezi munkát választotta, így nem hagyott helyet életében a kísértésnek, ehelyett távol tartotta magát a romboló befolyású társadalomtól. A legegyenetlenebb ösvényre helyezte a lábát, amelyre a gyermekek és fiatalok valaha meghívást kapnak. Nem folytatott jómódú és hanyag életet. Szülei szegények voltak, és mindennapi munkájuktól függött a megélhetésük, így Krisztus életét a szegénység, az önmegtagadás és a nélkülözés jellemezte. Együtt osztozott szüleivel a szorgalmas munkával telt mindennapokban. Senkit sem hívnak el a tökéletes keresztény jellem kialakítására kedvezőtlenebb körülmények között, mint amilyenekben Megváltónknak volt része. A tény, hogy Jézus harminc évet élt Názáretben – ahonnan csodaszámba ment, hogy bármi jó származzék –, feddés azoknak a fiataloknak, akik úgy gondolják, hogy jellemüknek a környezethez kell igazodnia. Sokan ürügynek tekintik a kellemetlen és rossz környezetet arra, hogy ne tökéletesítsék keresztény jellemüket. Krisztus példája megcáfolja azt az elképzelést, amely szerint a helytől vagy a jóléttől függ, hogy Jézus követői kifogástalan életet élhetnek-e. Krisztus arra tanít minket, hogy Iránta való hűségünk képes tiszteletreméltóvá tenni minden helyet vagy pozíciót, ahová az isteni gondviselés küld, bármilyen megalázó körülményekről is lenne szó. Krisztus életét úgy tervezték, hogy bemutassa: a tisztaság, a stabilitás és az elvek szilárdsága nem a nehézségektől, a szegénységtől és a viszontagságoktól mentes életen múlik. A megpróbáltatást és a nélkülözést, amelyről sok fiatal panaszkodik, Krisztus zúgolódás nélkül kiállta. És éppen ennek a fegyelemnek a megtapasztalására van szükségük a fiataloknak, amely szilárdabbá teszi jellemüket, és Krisztushoz hasonlóvá alakítja őket, hogy lélekben erősek legyenek, és ellene tudjanak állni a kísértésnek. Ha elszakadnak azok befolyásától, akik félrevezetik őket és megrontják erkölcsüket, akkor Sátán mesterkedései nem győzik le őket. Az Úrhoz intézett napi ima által bölcsességet és kegyelmet nyernek ahhoz, hogy elviseljék az élet konfliktusait és szigorú valóságát, győztesen kerülve ki azokból. A hűség és a lelki nyugalom csak éberséggel és imával őrizhető meg. Krisztus élete a kitartó energia példája volt, amelyet nem engedett gyalázat, gúnyolódás, nélkülözés vagy nehézségek által elgyengülni. Ezt kellene tenniük a mai fiataloknak is. Ha növekedik a próbák száma és nehézsége, amelyben részük van, tudniuk kell, hogy Isten teszi próbára és bizonyítja a hűségüket. Lelkierejük, kitartásuk és tűrőképességük épp olyan mértékben erősödik, amilyenben megőrzik jellemük tisztaságát a csüggedés idején. – The Youth’s Instructor, 1872. március 1.

MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK
1. Hány dologban példa Krisztus számunkra?

2. Jézus nem választotta ki a helyet, ahol majd felnő. Választhat-e Isten olyan helyet a számodra, ahol nem könnyű kereszténynek lenni?

Mit tett Jézus azért, hogy tisztán megmaradhasson az Őt körülvevő környezetben?

3. Lesz-e valaha nehezebb dolgunk, mint amilyen Jézusnak volt?

4. Mire vonatkozóan jelent feddést a fiatalok számára „a tény, hogy Jézus harminc évet élt Názáretben”?

5. Használtad-e valaha a környezetedet és a körülményeidet ürügyként arra, hogy valami rosszat tegyél?

Gondolj néhány gyakorlati dologra, amelyek révén úgy viszonyulhatnál a környezetedhez, ahogyan Jézus tette!

6. Mi volt a terv, mit kellet Krisztus életének bemutatnia?

7. Sok fiatal panaszkodik a megpróbáltatásai miatt. De hogyan állta ki Jézus azokat?

És mit tesznek velünk ezek a nehéz tapasztalatok?

8. Nevezz meg néhány fontos dolgot, amely az éberségből és a naponként elmondott imából származik!

9. Hogyan segíthetnek nekünk a megpróbáltatások abban, hogy lelkileg erősebbekké váljunk?