Ígéretek ÉS A HIT

Megígéred, hogy ezentúl úgy fogsz beszélni, mintha a hited legyőzhetetlen lenne? Ezen a héten arról fogunk tanulni, hogyan válik legyőzhetetlenné a hit. Hogyan is működik ez? A hit arra az erős meggyőződésre épül, hogy Isten meg tudja tenni, amit ígért. Róm 4:21 „És [Ábrahám] teljesen elhitte, hogy amit ő ígért, meg is cselekedheti.” Hogyan győződhet meg valaki teljesen Isten képességeiről? A válasz: „tapasztalatból”. 5Móz 8:3 „És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, amelyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik.” Isten arra hív el minket, hogy Tőle függjünk olyankor, amikor hatalomra van szükségünk a kísértések felett, bölcsességre a tanácstalanságban, segítségre a legszélsőségesebb szükségleteinkhez, sőt a mindennapi kenyér esetén is. Mindezeknek a biztosítása által tanít meg arra, hogy bízzunk Benne. Elgondolkodtál-e már valaha azon, miért engedte meg Isten, hogy Izrael fiai éhezzenek, mielőtt táplálékhoz juttatta volna őket? Ezáltal is arra tanította őket, hogy Tőle függjenek. Gondoltál-e az éhségre valaha úgy, mint egy lehetőségre, hogy megtanulj bízni az Úrban?

Isten azáltal tanít meg
minket bízni Benne, hogy
gondoskodik rólunk.

Ezt a fajta leckét ismétlés által tanítják. Minél inkább függünk Istentől, annál jobban megtanulunk hosszú távon függni Tőle és Igéjének erejétől.
Ábrahámnak rengeteg személyes tapasztalata volt az Istenbe vetett bizalommal kapcsolatban. Több próba is érte a hitét, miután úgy döntött, hogy hűséges marad a bálványimádók között. És amikor elvált tőlük, a hite még gyorsabban fejlődhetett, és Isten más módokat talált annak megpróbálására.
A megváltás kérdésének tanulmányozása során egy nagyon fontos ponthoz értünk. Itt az ideje, hogy néhány személyesen neked szóló isteni ígéretet találj, és elmélyítsd a bizalmadat abban, hogy Isten teljesíteni fogja azokat. Így leszel erős.
És így találnak majd igaznak az ítélet napján.
Róm 4:21-24 „És [Ábrahám] teljesen elhitte, hogy amit ő ígért, meg is cselekedheti. Azért is tulajdoníttaték néki igazságul. De nemcsak ő érette iratott meg, hogy tulajdoníttaték néki igazságul, hanem mi érettünk is, akiknek majd tulajdoníttatik, azoknak tudniillik, akik hisznek Abban, aki feltámasztotta a mi Urunkat a Jézust a halálból.”
A következő részben a „tulajdonít” szót fogjuk megvizsgálni. Lehet, hogy hallottad már korábban, és szembeállítottad a „részesít” szóval. De valószínű, hogy kevesen tudják ennek a szónak a jelentését azok közül a felnőttek közül, akiket ismersz.
Ebben az esetben a többféle fordítás sem könnyíti meg a dolgot.

 

Mitől éreznéd jobban magad: ha valaki egyszerűen kijelentené, hogy „gazdag vagy”, vagy a melletted ülő ember átnyújtana neked egy 100 dolláros bankjegyet? Ez a példa jól illusztrálja a „tulajdonít” és a „részesít” szavak jelentését. Amikor az első ember kijelenti, hogy „gazdag vagy”, akkor vagyont tulajdonít neked. Amikor a második ember 100 dollárt ad neked, pénzben részesít.
Példa a tulajdonításra: Szeretjük, ha az emberek szépeket mondanak nekünk. Amikor azt mondják „Kedves ember”, vagy „Milyen aranyos ember!”, vagy „Milyen nagylelkű család!”. De ezek nem tesznek minket jobbá. Szép szavaik nem képesek erre. Az emberi szónak nincs teremtő ereje.
Tudjuk, hogy Isten szava nagyon különbözik ettől. Mi történne, ha Isten azt mondaná neked: „Igaz keresztény vagy”?
Pontosan ez történt Ábrahámmal, amikor elkezdett hitben járni. A hite igazságul tulajdoníttatott neki. Olyan volt ez, mintha Isten kijelentette volna, hogy „Ábrahámnak kifogástalan jelleme van.”
Ábrahámnak azonban nem volt tökéletes a jelleme.
De ez nem jelentett gondot. Emlékszel arra, amit tanultunk? Isten a nem létező dolgokat úgy nevezi meg, mintha valóságok lennének. Az Úr szava tehát küldetésre indult. Isten azt mondta: „Ábrahám egy igaz ember”. Isten igéje nem tért vissza Hozzá, amíg el nem végezte a rá bízott feladatot. És mi volt a feladata? Igazzá tenni Ábrahámot.
Más szóval, amikor Isten kijelenti: „gazdag vagy”, akkor az Ő ereje gazdaggá is tesz, még ha ez időbe is telik.
És bár ilyet ritkán jelent ki az emberekről, azt gyakran mondja, hogy „igaz ember vagy”, és ez fontosabb. Amikor Ő igazságot „tulajdonít” valakinek, szavai teremtő ereje által az illető „részesül” is az említett ajándékban.
Lehet, hogy töprengened kell egy ideig ezen a dolgon ahhoz, hogy felfogd a szépségét. Isten értünk (is) tulajdonított igazságot Ábrahámnak, amelyben mi is részesülni fogunk, amennyiben ugyanabban a hitben járunk, amelyben Ábrahám is járt.
Hogyan tehet szert valaki hitre? Van egy híres bibliavers erről.
Róm 10:17 „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által.”
Röviden: a hit olyasvalami, amit Isten Igéjével teszel. A hit nem vélemény, puszta egyetértés azzal, hogy valami igaz, hanem az Isten Szavának erejére való támaszkodás, bizalom abban, hogy amit mond, azt meg is cselekszi.
Valahányszor elolvasol egy ígéretet a Bibliában, az lehetőséget jelent a hited gyakorlására. Mielőtt olvasnád az ígéreteket, nincs lehetőséged hitet gyakorolni. Az emberi szavak, a saját szavaid, reményeid és ígéreteid – ezek egyike sem képes igazzá tenni minket. De Isten szavára mindig számíthatunk!
Isten tehát lehetőséget adott Ábrahámnak a hit gyakorlására, amikor azt mondta, hogy az egyik leszármazottjában „megáldatnak (…) a földnek minden nemzetségei” (1Móz 22:18). Ez lehetővé tette Ábrahám számára, hogy valami szilárd, megbízható dologra összpontosítson, és pontosan ezt is tette.
1Móz 15:6 „És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.”
Mindannyiunknak szükségünk van valami szilárd dologra, amiben hihetünk, amitől függhetünk. Ezért van szükségünk az Úr ígéreteire.
A következő rész tárgyát Isten ígéretei képezik.

Minden igazság lényege a Megváltónk iránti hűség. – Krisztus példázatai, 97. old.

De megígérted!” Mondott már ilyet neked valaki? Amikor fiatalabb voltál, mondtál-e valaha ilyesmit édesanyádnak vagy édesapádnak, ha változtattak
a terveiken?
Vagy tettél-e már ígéretet magadnak arról, hogy megteszel vagy épp semmi szín alatt nem fogsz megtenni valamit, és végül csalódtál a saját ígéreteidben? Ez a tapasztalat sokakat arra késztet, hogy kételkedjenek saját őszinteségükben, és úgy érezzék, Isten nem tudja elfogadni őket. Van remény az ilyen emberek számára! Olvasd el a következő gondolatokat!
Sokan kérdik: „»Hogy adhatom át magamat teljesen Istennek?« Szeretnéd átadni magad; de ahhoz, hogy ezt saját erődből elérd, gyenge és tehetetlen vagy, mert a kételkedés kötelékei és bűnös életed szokásai rabságban tartanak. Ígéreteid és elhatározásaid fövényre vannak építve; gondolataidat, szenvedélyeidet és érzelmeidet nem vagy képes uralni. Megszegett ígéreteid és be nem tartott fogadalmaid megingatják őszinteségedbe vetett hitedet, elcsüggedsz, és azt hiszed, hogy Isten nem fogadhat el. Azonban ne ess kétségbe! Amit meg kell értened, az az akarat tényleges ereje. Ez az emberi természetet uraló erő, a döntés vagy a választás hatalma. Minden az akarat helyes irányától függ. Isten megadta az embernek a választás képességét; tőled függ, hogy helyesen élj azzal. Bár szívedet nem változtathatod meg, és saját erődből Istent nem szeretheted, mégis szabad választásodtól függ, hogy Őt szolgáld. Mihelyt átadod neki akaratodat, Ő fogja benned munkálni úgy az akarást, mint a cselekvést. Ily módon egész lényedet Krisztus Lelke uralja; szereteted Isten Fiában összpontosul s gondolataid összhangban lesznek vele.” – Jézushoz vezető út, 47. old.
Nem minden ígéret olyan megbízhatatlan, mint a sajátod. Isten ígéretei nem fulladnak kudarcba. Azok, akik értelmes módon tesztelték őket, teljesen megbízhatóaknak találták azokat. Azoknak pedig, akik megbízhatatlanoknak találták őket, további útmutatásra van szükségük a kereszténységben való járásukat illetően.
Hogyan használhatod fel Isten valamelyik ígéretét? Először is, rátalálsz. Valószínűleg láttál már Isten ígéreteiről szóló könyveket. Ezek hasznosak lehetnek számodra, amikor azonnali ígéretre van szükséged. De nincs feltétlenül szükséged rájuk ahhoz, hogy ígéreteket találj a Bibliában. Csak egyszerűen kezdd el olvasni a Szentírást! Tele van ígéretekkel. Íme két kedvenc:
2Kor 12:9 „Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.”
Mt 28:20 „Ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”
Miután találsz egy ígéretet, imádkozz Istenhez, és könyörögj, hogy teljesítse azt!
Íme egy példa az ilyesfajta imára:
„Mennyei Atyám, túl gyenge vagyok ahhoz, hogy a Neked tetsző módon éljek. De megígérted, hogy a Te erőd elég nekem, és munkálkodni fog bennem.

Hiszek az ígéretedben, és köszönöm, hogy erőt adsz úgy élnem, ahogyan helyes. Jézus az a személy, aki megérdemli az erődet, és Te meg is adtad Neki. De mivel Ő átvállalta a bűneimet, és meghalt helyettem, kérlek, add meg nekem azt, amit Ő érdemel meg: erőt a szent élethez.”
Nézd meg ezt az imát! Látod benne a „hitnek lelkét”? Amikor még azelőtt köszönetet mondunk, hogy megtapasztalnánk a változást, gyakoroljuk az Istenbe vetett hitet.
Látod, miben hasonlít ez az ima a százados és a kananeus asszony könyörgéséhez? Mindketten méltatlannak érezték magukat Isten segítségére, de mégis könyörögtek érte. Bíztak benne, hogy Jézus részesíti őket abban, amit nem érdemelnek meg. Ez a hit gyakorlása.
Látod, hogyan fejezi ki ez az ima az abban való bizalmat, hogy Isten meg tudja tenni, amit megígért? Ez a hit.
A bibliai ígéret használatának három eleme röviden:
Kérj!
Higgy!
Igényelj azáltal, hogy hálát adsz!
Egy egyszerű ima, amely segítségként használja Isten ígéreteit, képes megváltoztatni az imádkozó egész életét. Sokak életét megváltoztatta. Szeretnéd-e, ha már most kezdetét venné az életedben ez a folyamat?

Amilyen gyorsan csak lehet – 1. rész

Minden intézmény kezdetének megvan a története. Ez alól az Adventist South East Asia Projects (ASAP) sem kivétel. Isten elküldött egy csendes háziasszonyt Michiganből, és csodálatos módon dolgozott általa. Judy Aitken maga meséli el a történetét:

A figyelmem és az imáim Délkelet-Ázsia felé fordultak, miután megláttam a Time magazin 1979. november 12-i számának borítóján egy lesoványodott kambodzsai gyermeket, élettelenül az anyja karjában. Háromgyermekes anyaként egyből megérintett az anya szeméből kiolvasható gyász és rémület. A Szentlélek arra ösztönzött, hogy segítsek ezeken a szenvedő embereken. Megígértem az Úrnak, hogy el fogok indulni ezen az úton, amennyiben lehetőséget ad rá. Alig egy héttel ezt követően tudomásomra jutott egy sürgős felhívás a SAWS-tól (Seventh Day Adventist World Service, jelenleg ADRA), hogy önkénteseket keresnek, akik segíteni tudnak az éhhalál szélén álló, háborús sérülésekkel és betegségekkel küzdő kambodzsai, laoszi és vietnami menekülteknek. Rögtön válaszoltunk erre a felhívásra a családommal, ami által beléptünk a szenvedés világába. A háborúval párosuló kommunizmus férfiak, nők és gyerekek tömegeit késztette arra, hogy alig néhány ruhával a hátukon meneküljenek az életükért. Amikor sokan szemtanúi voltak a háború borzalmainak, és a szemük láttára vesztették el szeretteiket, titokban így töprengtek: „Hol van Buddha és hol vannak az őseink most, amikor a legnagyobb szükségünk lenne rájuk?” Egyeseknek minden viszontagság ellenére sikerült eljutniuk a Thaiföld határán található menekülttáborokba. A kambodzsaiak elhagyták a Pol Pot rezsim következtében létrehozott munkatáborokat – a „gyilkos mezőket”. Élelmiszert és vizet kerestek a sötét út során, hogy életben maradhassanak, minden lépésüknél a taposóaknákat kerülgetve. A laosziak órákon át úsztak a Mekong folyóban, és igyekeztek minél tovább a víz alatt maradni, hogy elkerüljék a felülről kilőtt golyókat. A vietnamiak gyakran érkeztek csónakokon, kalóztámadások és vízbefulladás elől menekülve. Életben maradásuk nem volt véletlen, Isten ki akarta nyilatkoztatni magát nekik. Arra vágyott, hogy áldássá alakítson egy szívszorító és pusztulást hozó helyzetet. Ápolónőként dolgoztam ebben a zűrzavaros környezetben. Nem hasonlított semmire, amit korábban csináltam. A gyakorlati módon elültetett szeretet magvai olyan kérdéseket szültek, mint: „Mit jelent az, hogy hetednapi adventista?”; „Ki az a Jézus, akihez imádkozol?” Ezek a kérdések bibliatanulmányozáshoz, majd kisebb csoportok létrejöttéhez vezettek. Isten csodálatos vezetésével 1980 és 1987 között tizenöt adventista gyülekezet alakult, és több mint tízezer menekült keresztelkedett meg. Ami csak egy rövid távú missziós útnak indult, a mai napig tartó szenvedéllyé nőtte ki magát. Az új hívők lelki és testi támogatása érdekében abbahagytam az ADRA klinikáján folytatott ápolói munkát, és elindítottam egy non-profit szervezetet Projects Asia néven. Isten önkénteseket küldött a világ minden tájáról, hogy bemutassák Jézust azoknak az embereknek, akik alig várták, hogy halljanak az evangélium üzenetéről. Családommal együtt abban a kiváltságban volt részünk, hogy egymást követő csodák szemtanúi voltunk, amikor Isten a politikai szabadság hiányát és a táborok külvilágtól való elzártságát arra használta fel, hogy meglazítsa Sátán kötelékeit, és lelki szabadságot hozzon. (Folytatjuk)

Az ígéret szép virágai

Amikor egy virágzó kertre tekintünk, emlékezzünk arra, hogy ez Atyánk szeretetének a jele. Mialatt a virágok változatos árnyalataiban gyönyörködünk, és beszívjuk azok különleges illatát, gondoljunk a következő szavakra: „Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.” Isten azért ajándékozta nekünk a virágokat, hogy megtanítson minket a bizalom leckéire. „Ha pedig a mezőnek füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek?” Ha a nagy Művész tökéletessé és széppé teszi azt, ami ma ugyan létezik, de holnap a kemencébe vettetik, vajon nem törődik-e még inkább azokkal a lényekkel, akiket egyszülött Fiának vére árán váltott meg? Vándorok és idegenek vagyunk ezen a földön. Olyan várost keresünk, amelynek szilárd az alapja, amelyet Isten alkotott. Keskeny az út, amelyen haladunk, önmegtagadásra és önfeláldozásra szólít. Próbákkal és konfliktusokkal tűzdelt. De Isten nem enged minket segítség nélkül vándorolni. A mennyei Kánaán felé vezető utunkat az ígéret szép virágai határolják. Végig virágoznak az úton, és gazdag illatukat úgy árasztják, akárcsak földi kertjeink virágai. Ha törölnénk az ígéreteket Isten Igéjéből, az olyan volna, mintha eltűnne a Nap az égről. Akkor semmi sem örvendeztetne meg bennünket. Isten azért helyezte ígéreteit az Ő Igéjébe, hogy hitre vezéreljen bennünket. Ezekben az ígéretekben fellebbenti az örökkévalóságot takaró fátylat, hogy valamelyest fogalmat alkothassunk az „igen-igen nagy és örök dicsőségről”, amely a győzőkre vár. Nyugodjunk meg Istenben, és dicsérjük Őt, amiért ilyen dicső kijelentést ad céljairól. Isten egész utunk mentén elhintette az ígéretek virágait, hogy felderítsenek bennünket zarándoklásunk során. Azonban sokan nem akarják összegyűjteni ezeket a virágokat, hanem inkább a tövist és bogáncsot választják. Minden lépésüknél sírnak és szomorkodnak, pedig örülhetnének az Úrban, hogy kellemessé tette a menny felé vezető utat. Isten ígéreteiben vigaszt, reményt és örömet találunk, mivel a Mindenható szavait szólják hozzánk. Hogy igazán értékelni tudjuk Isten ígéreteit, gondosan kell tanulmányoznunk és részletesen meg kell vizsgálnunk őket. Mennyi öröm volna az életünkben, és milyen jó irányba fejlődhetne a jellemünk, ha szívünkbe fogadnánk Teremtőnk ígéreteit. A fölfelé vezető úton haladva beszéljünk azokról az áldásokról, amelyek ránk áradnak. Amikor a mennyei hajlékokra gondolunk, melyeket Krisztus készített az Őt szeretőknek, elfeledjük csekély bosszúságainkat, amelyekkel napról napra találkozunk. Úgy érezzük, hogy a menny levegőjét lélegezzük be, lecsendesülünk és megvigasztalódunk. Istent úgy tisztelhetjük, ha jobban beleszőjük Őt és a mennyet mindennapi életünkbe. Ne számítsunk arra, hogy az önző szórakozásban majd rátalálunk a boldogságra. Az ilyen módon összegyűjtött virágok hamarosan elhervadnak és elpusztulnak. Egyedül a Mestert szolgálva lehetünk igazán boldogok. Benne, aki a világ világossága, vigaszt és reményt találunk. Boldogságunk nem abból fakad, ami körülöttünk van, hanem abból, ami bennünk van; nem abból, amink van, hanem abból, amilyenek vagyunk.

Kiváltság számunkra, hogy Sion énekeit zenghetjük, tekintetünket pedig a fény felé fordíthatjuk, hogy reményt hintsünk a saját és a körülöttünk élők szívébe. Isten azt akarja, hogy szedjük csokorba az ígéreteit, és ezáltal megerősödjünk és felüdüljünk. Vegyük le a tekintetünket az átokról, és nézzünk a kegyelemre, amely bőséggel árad ránk. Meggyalázzuk Istent, valahányszor bosszankodunk és aggódunk. Azt juttatjuk ilyenkor kifejezésre, hogy nem Benne bízunk, hanem önmagunkban.
Sokkal több fény lesz az életünkben, ha csokorba szedjük a virágokat, a tüskéket pedig magukra hagyjuk. Vigasz, bátorítás és támogatás biztosíttatik számunkra az élet bármely körülményei között. Nem ér minket olyan kísértés, amelyet Krisztus ne állt volna ki, sem olyan megpróbáltatás, amelyet ne viselt volna el. Mindannyiunkat név szerint ismer. Amikor teher nehezedik ránk, ott áll, hogy felemelje a legnehezebb súlyt. Értékes ígéreteket adott nekünk, amelyek minden terhünkön könnyítenek.
Biztosít minket arról, hogy az Ő kegyelme elég számunkra. Ma a segítségünkre siet. Holnap újabb próbatételek elé kerülhetünk, de az ígéret szilárdan áll: „Amilyen a napod, olyan lesz az erőd is.”
Örvendezzünk Isten szeretetében! Dicsérjük azt, aki ilyen fenséges ígéreteket tett nekünk! Isten ígéreteibe horgonyzott szívünket tartsuk meg tökéletes békében. Tiszteljük meg Istent azzal, hogy többet szövünk az életünkbe Jézusból és a menny légköréből! Jézus él, a kezünknél fogva vezet minket. A mostani élet nem a nyara, hanem a tele a kereszténynek, ennek ellenére folyamatosan élvezheti Krisztus igazságának fénysugarát. Szívében lehet az a békesség, „amely minden értelmet felülhalad”, még azt a békét is, amelyet Krisztus ad. – The Youth’s Instructor, 1902. január 23.

MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK
1. Melyik az egyik módja annak, ahogyan Isten kifejezi irántunk való szeretetét?

2. Melyik leckét szeretné Isten a virágokról megtanítani nekünk?

3. Olvasd el Máté 7:13, 14-et! Képzeld el a két utat – az egyik az örök halálhoz, a másik az örök élethez vezet. Melyik utat ragyogják be mindvégig „az ígéret szép virágai”?

Melyik a nehezebb a két út közül? Példabeszédek 4:14-19; Példabeszédek 13:15

Miért?

4. Isten ígéretei próféciák, amelyek felfedik jövőbeli terveit azok számára, akik legyőzik a bűnt. Miért részesít bennünket ezekben az ígéretekben?

5. Igazán boldog vagy?

Mi történik a hozzáállásoddal olyankor, amikor Istenre és neked tett csodálatos ígéreteire helyezed át a hangsúlyt magadról és a problémáidról?

6. Mit kell tennünk ahhoz, hogy megfelelően értékeljük Isten ígéreteit?

7. Miért boldogtalan sok ember?

8. Miért nem származik boldogság az önző örömökből?

9. Milyen okunk van az örömre? Sorolj fel néhányat!

10. Mit kezdhetnél el még ma gyakorolni annak érdekében, hogy megtiszteld Istent és több örömöt találj az életben?

11. Válassz ki egyet vagy többet a következő igerészekből, és olvasd el őket figyelmesen! Találd meg Isten ígéreteit bennük, és tedd azokat személyessé! Zsolt 23; 34; 40; Ézs 1:16-20; Ez 18:20-23; Ez 36:25-29; Zsid 4:14-16; Jel 21:1-8

Nem véletlen: tigrisek

Nem véletlen, hogy az erős tigrist választották meg a világ „kedvenc állatának”, amikor hetvennél több ország több ezer lakója szavazott egy Animal Planet által szervezett szavazáson.

Titokzatosnak tűnik például, hogy egy tigris – legyen a súlya bárhol 130 és 300 kg között – képes több mint 10 méter távolságnyira ugrani, akár vízszintes irányban is, amikor lecsap a zsákmányára. A magyarázat: Teremtője nem véletlenül tervezte a hátsó lábait hosszabbakra, mint az erőteljes mellső lábait, amelyek plusz lökést biztosítanak az ugráshoz. Futás közbeni sebességét pedig kulcscsontjának kis mérete segíti elő. Nem véletlen az sem, hogy lapockáinak nagyobb mozgástere lehetővé teszi számára a szélesebb lépések megtételét. Az általában éjjel vadászó tigris elrejtőzik a zsákmánya elől – mindaddig, amíg elég közel nem ér ahhoz, hogy megtehesse az ugrást. Aztán körültekintően célozva támadásba lendül. Időnként saját súlyát használja fel ahhoz, hogy kibillentse a zsákmányt az egyensúlyából, még akkor is, ha annak esetleg kétszer akkora a súlya, mint a tigrisé! A szintén nem véletlenül kapott ajándékai közé tartoznak félelmetes fogai és a visszahúzható, éles karmai, valamint erős vállai, binokuláris látása, bajuszának rendkívüli érzékelési képessége és éles hallása. A tigrisek képesek az emberi fül által érzékelhető hangok tartománya alatti és feletti hangokat is meghallani. A fülét, mint egy radart, tudja mozgatni és ez alapján meg tudja határozni, hogy milyen irányból érkeznek a hangok. A tigris hallása annyira éles, hogy infrahangot használ a kommunikációhoz – legyen szó figyelmeztetésről vagy hívásról. Hallása ideális a préda mozgásának lokalizálására, a potenciális tigris- társak felismerésére vagy kölykei szükségleteinek meghatározására. A kölykök vakon és gyámoltalanul kezdik az életet, súlyuk 1-1,5 kg közötti – ez kevesebb, mint a legtöbb emberi újszülött súlyának a fele. De nagyon gyorsan nőnek! Egy hím tigriskölyök nagy valószínűséggel már 45 kg-ot nyom, mire hat hónapos korában az anyja elválasztja. Ennek egyik oka a gondoskodó szeretet, melyet a Teremtő ültetett bele. A tigrisanya gondosan választja ki a szülés helyét – ez rendszerint nagyon félreeső, jól védett, és rengeteg préda által lakott terület. Ezután az anya a szülést követő első hetekben ideje 70%-át szoptatással tölti. Ahhoz, hogy elegendő tej juthasson a kölyöknek, az anyatigris 50%-kal több táplálékot eszik – így hát a környéken élő prédák jobban járnak, ha elhagyják a területet. Mire a tigriskölyök eléri a 6-8 hetet, anyja zsákmányt hoz neki, és megtanítja szilárd táplálékot fogyasztani. Mivel éjjel vadászik, és növekvő kölykei követni akarják. De nem véletlen, hogy képesek megtalálni anyjukat a sötétben. A Tervező illatmirigyeket helyezett a tigris lábujjai közé, így a kölykök figyelmesen követik anyjuk egyedi illatát, és nem tévednek el. Másfél éves korukban már önállóan tudnak vadászni, és amikor elérik a két évet, a legtöbben útnak indulnak mindazzal a bölcsességgel, amelyet az anyjuk átadott nekik. Szembenéznek az életveszély és a kihívások világával. Talán jobban odafigyelnénk szerető Mennyei Atyánkra – Istenünkre, Teremtőnkre és Megváltónkra –, ha igazán tudatosítanánk, hogy mi is az örök élet vagy halál kérdésével szembesülünk ebben a világban, amely napról napra veszedelmesebb és nagyobb kihívások elé állít bennünket.