Tisztaság ÉS KEGYESSÉG

A nyári táborokban néha kihívást jelent meggyőzni a táborozókat, hogy naponta zuhanyozzanak. A jó táborvezetők azonban gondoskodnak róla, hogy ez megtörténjen. Látni fogjuk, hogy Isten ragaszkodik ahhoz, hogy gyermekei tiszták legyenek. Közel 40 éves pusztai vándorlásuk során az izraeliták táborokban éltek, és nem álltak rendelkezésükre mellékhelyiségek. Ha pogányok lettek volna, undorító lett volna bárki számára körüljárni a tábort. Minden bokor és fa mögött emberi ürüléket talált volna. Néhány pogány országban még ma is undorító a falvakban tartózkodni, mert a szennyvízcsatorna az ereszcsatornába folyik. De a héber tábort nem árasztották el kellemetlen szagok. Isten konkrét utasításokat adott nekik arra vonatkozóan, hogyan lehet az ürüléket olyan higiénikus módon kezelni, hogy tiszta maradjon a föld felszíne és csökkenjen a betegségek terjedésének kockázata. Erre a szabályozásra azért volt szükség, mert Isten csak akkor tartózkodott közöttük, ha nem látott semmi „tisztátalant”. Ha tisztátalanságot talált, akkor „elfordult” tőlük, és nem számíthattak arra, hogy győzelmet aratnak az ellenségeiken. Alapos egészségügyi rendelkezéseket is életbe léptettek. Ezeket nem csak azért adta parancsba Isten, mert az egészségük szempontjából szükségesek voltak, hanem annak érdekében is, hogy szent jelenléte közöttük maradhasson. „Mert az Úr, a te Istened, a te táborodban jár, hogy megszabadítson téged (…) legyen azért a te táborod szent.” (5Móz 23:14)
Ebben a leckében arról fogunk tanulni, hogy Isten milyen nagy fontosságot tulajdonít a tisztaságnak. Mielőtt bárki beléphetett volna a szentélybe, tisztának kellett lennie. A sátrát is meg kellett tisztítania. A sátra körüli területnek hulladéktól és bármiféle szeméttől mentesnek kellett lennie.
Jussanak eszedbe ezek a dolgok pénteken, amikor majd a szombatra készülsz. Ha azt akarjuk, hogy Isten velünk legyen, a ruhánknak, a testünknek és az otthonunknak tisztáknak kell lenniük.
Tudtad, hogy a dolgok tisztán tartása a lelki igazságot szemlélteti? Gyermekkorodban a szüleid és a tanáraid megtanítottak arra, hogy mosd meg az arcod, töröld le az íróasztalodat, vesd be az ágyad és mosd ki a ruháidat. Fiatalként ezt a szokást be kell építened az életedbe. Miközben tisztára mossuk a testünket, kitakarítunk a szobánkban és az otthonunkban, Isten emlékeztetni akar minket arra, hogy a jellemünk is ugyanígy tisztításra szorul.
„Isten a szülőkre és tanítókra bízta a gyermeknevelés feladatát. Tanítsuk meg nekik, hogy életük minden mozzanatából lelki tanulságot vonhatnak le. Míg a test tisztaságára szoktatjuk őket, egyúttal tanítsuk azt is, hogy Isten elvárja tőlük szívük tisztaságát is. Míg a szobát seprik, megtanulhatják, hogyan tisztogatja az Úr a szíveket. Ne csukjuk be az ajtót és az ablakot, hogy a tisztítószerek anyaga a levegőben terjengjen, hanem tárjuk ki azokat, s szorgos munkával szabaduljunk meg a portól. Így kell az ösztönök és az érzékek ablakait is kitárnunk a menny felé s kiűznünk az önzést és a világiasságot.” – Gyermeknevelés, 497. old.

Ahhoz, hogy a legjobb szolgálatot
nyújthassuk Istennek, meg
kell gyógyítanunk és meg kell
tisztítanunk a hozzáállásunkat
és az érzelmi sebeinket.

Előfordult, hogy bizonyos személyeket nem láttak szívesen a szentélyben végzett szolgálatokon. Például azt, akinek nyílt sebe volt, amely nem gyógyult be olyan mértékben, hogy tapintásra száraz legyen. A hölgyek sem látogathatták a szentélyt a ciklusuk ideje alatt.
Ezekről a szabályokról 3Mózes 15-ben olvashatsz. Most képzeld azt, hogy te vagy az a nő, akit Jézus meggyógyított Lukács 8. fejezetében! „… vérfolyásban volt tizenkét esztendőtől fogva.” Ez hosszú időn keresztül kizárta őt a gyülekezetből!
Miért rendelte el Isten ezeket a szabályokat? Azért, hogy megóvja népe egészségét. A nyílt sebek és a vér olyan fertőzéseket hordozhatnak, amelyek veszélyesebbek, mint a tüsszentéssel terjedő fertőzések. És az Úr még azzal kapcsolatban is intézkedett, hogy megelőzze a tüsszentés útján terjedő baktériumok terjedését. A férfiaknak és a nőknek gyakran meg kellett mosakodniuk, ha részt akartak venni az istentiszteleteken. Még egy tál is volt a papok számára, hogy mossák meg a kezüket és a lábukat, mielőtt bemennek a szentélybe.
Mit tanított Isten? Fizikai értelemben azt tanította, hogy törődik az egészségünkkel, ezért elvárja tőlünk, hogy tiszták legyünk. Meg akarja akadályozni a fertőzések és a kellemetlen betegségek terjedését. Azt akarja, hogy tiszták, egészségesek és boldogok legyünk.
Lelki értelemben azt tanította, hogy ahhoz, hogy a legjobb szolgálatot nyújthassuk Istennek, meg kell gyógyítanunk és meg kell tisztítanunk a hozzáállásunkat és az érzelmi sebeinket.
Ugyanakkor nem tanította azt, hogy a beteg, vérző vagy tisztátalan embereket ne szeressük. Jézus bemutatta ezt az igazságot, amikor megszánta a vérző embert, akivel találkozott. Inkább érintéssel, mint szóval gyógyította meg, és ezáltal megmutatta, hogy senki sem túl „tisztátalan” ahhoz, hogy Hozzá jöjjön. Nem fogják megfertőzni a mi bűnös problémáink. Őt nem szennyezi be a megsebzett szívünkkel való érintkezés.
Amikor az asszony megérintette Jézust a tömegben, igyekezett észrevétlen maradni. Jézus azonban észrevesz mindenkit, aki szeretne megtisztulni és gyógyulásra vágyik. Felszólította a nőt, hogy vállalja fel magát. Figyeld meg, hogyan gondoskodott erről a tisztátalan személyről!

Isten eléggé törődik az egészségünkkel ahhoz, hogy elvárja tőlünk, hogy tiszták legyünk.

Lk 8:47, 48 „Mikor pedig látta az asszony; hogy nem maradt titokban, reszketve előjöve és előtte leesvén, megjelenté néki az egész sokaság előtt, miért illette őt, és hogy azonnal meggyógyult. És ő monda néki: Bízzál leányom, a te hited megtartott téged; eredj el békességgel!”
A mindennapi zuhanyzás emlékeztessen ezentúl arra, hogy Isten szeretné, ha minden nap szánnál időt Rá, összehasonlítanád az életedet Jézuséval. A következő tüsszentés, amit hallani fogsz, emlékeztessen arra, hogy gyakran moss kezet, és olyan egészségben őrizd meg a testedet, hogy a Teremtőt megtisztelje annak kiváló működése.
Isten népe a szentélyhez fűződő kapcsolata révén tanulta meg a higiénia leckéit, mi pedig saját otthonunkban tanulhatjuk meg őket.

 

Ha jártál volna a kétezer évvel ezelőtti korinthusi gyülekezetben, valószínűleg megfájdult volna a fejed. Képzeld el, hogy belépsz a terembe, és egyszerre négy vagy öt különböző hangot hallasz. Ketten közülük egy ismeretlen nyelven beszélnek, és úgy tűnik, mintha senkihez se szólnának személyesen. Másik két személy Isten útjairól beszél a gyülekezetnek, de úgy tűnik, nem tartják tiszteletben, hogy két másik személy is beszél már.
Ebben az összefüggésben Pál olyasvalamit ír, ami a héber szentélyre emlékeztet:
1Kor 14:40 „Mindenek ékesen és jó renddel legyenek.”
Pontosan így végezték el a szolgálatokat a szentélyben – ékesen és jó renddel. A papokat két csoportra osztották. Mindkét csoport felváltva szolgált a különböző hónapokban. A papi családok különböző feladatokat láttak el: a szentelt kenyérről való gondoskodás, a gyertyák rendben tartása, az énekszolgálat vezetése stb. Meghatározták az áldozatok feldarabolásának és oltárra helyezésének sorrendjét. A templomi tömjén pontos összetételéről isteni utasítás döntött, és nem volt szabad megváltoztatni. Pontos leírás volt a szentély különböző részeinek szállítási módját illetően is. (Uzza tudta ezt, és részben ez is volt halálának oka.)
Miért adott Isten ilyen sok előírást és útmutatást? A szentély egy tankönyv volt, egy oktatási eszköz, amely bemutatta, hogyan dolgozik Isten a néppel. Az útmutatások pontosságából levonható tanulság pedig könnyen érthető: Isten azt akarja, hogy rendezetten végezzék el a munkáját. A találgatások, a véletlenre bízott improvizáció teret enged az ördögnek az ártalmas gyakorlatok bevezetésére. Így, amennyire lehetséges, gondos tervezéssel meg kell előzni ezeket.
Amennyiben Isten munkáját rendezett módon végezzük, megáldja az igyekezetünket. Ilyenkor az angyalok is segítséget tudnak nyújtani nekünk.
„Az angyalok egyetértésben fáradoznak. Tökéletes rend jellemzi minden mozdulatukat. Minél szorosabban követjük az angyalsereg összhangját és rendjét, annál eredményesebb lesz a mennyei eszközök értünk tett erőfeszítése. Ha nem látják be az összecsendülő tettek szükséges voltát, ha fegyelmezetlenek, szervezetlenek, szétszórtak, akkor a teljesen megszervezett, tökéletes rendben cselekvő angyalok nem fáradozhatnak értünk eredményesen. Szomorúan elfordulnak, mert nincsenek felhatalmazva megáldani a zűrzavart, figyelmetlenséget, fegyelmezetlenséget. Aki a mennyei hírnökök együttműködését szeretné, egyetértésben kell fáradoznia velük. Aki felülről jött áldásnak, kenetnek örvend, minden igyekezetében bátorítani fogja a rendet, fegyelmet, egyesült igyekezetet, s akkor Isten angyalai együttműködnek velük. Ám a mennyei hírnökök soha, de soha jóvá nem hagyják a rendetlenséget, a szervezetlenséget és szabálytalanságot. Mindezek a gonosz dolgok Sátán erőlködésének a következményei, hogy gyöngítse hadainkat, pusztítsa bátorságunkat s megakadályozza az eredményességet.” – Bizonyságtételek, 1. köt., 649. old.
Szóval, hogy néz ki az íróasztalod? Tiszta a konyhád? Hogyan készülsz fel az Úr dicsőítésére? A cipőid a szekrényben sorakoznak? Megvárod a sorod a vacsoraasztalnál, mielőtt megszólalnál?
Mihelyt megtanulunk rendszert vinni az életünkbe, és tisztességesen élni, angyali áldások fogják varázslatosakká tenni a hétköznapjainkat. Ez a szentély egyik tanulsága.

I. RÉSZ
1. Felismerted-e már, hogy egy olyan egyszerű tevékenységben is, mint a sepregetés, jelentős lelki tanulság rejlik?

Ennek a gyakorlati leckének az a lényege, hogy kisöpörjük a piszkot a helyiségből, ahelyett, hogy annak eltávolítása nélkül próbálnánk meg kitakarítani azt. Gondolj más olyan takarítással kapcsolatos tevékenységre, amely ugyanezt az elvet illusztrálja!

2. Ezek a takarítással kapcsolatos példák hogyan mutatják be azt a munkát, amelyet a lelki megtisztulás érdekében kell elvégeznünk?

Felkészülhetünk-e a mennyországra, ha továbbra is ragaszkodunk a világhoz és az önzéshez?

II. RÉSZ
3. Milyen értelemben számít udvariasnak a tisztaság másokkal szemben?

4. Mit tanít a vérfolyásos asszony története Jézusról?

5. Milyen lelki gondolatokat tudnál társítani a napi zuhanyzáshoz és egyéb higiéniai szokásaidhoz?

III. RÉSZ
6. Miért vannak gondosan megtervezve a szombati istentiszteletek az imaházban, és miért nem hagyjuk, hogy ehelyett inkább minden spontán módon történjen?

7. Mi készteti az angyalokat arra, hogy elforduljanak tőlünk bánatukban?

Melyik rendetlen szokásodon tudnál javítani azért, hogy az angyalok ne forduljanak el tőled?

Gyógyszer az elveszettek számára

Thaiföldi ASAP misszionárius-orvosként és gyülekezetalapítóként Wichien számára nagyon fontos volt, hogy a családja elfogadja a hármas angyali üzenetet és Jézust személyes Megváltóként. Csekély volt az esélye annak, hogy ez bekövetkezzen, mert szülei és legidősebb testvére gyűlölték a kereszténységet, és nem akarták, hogy bármi közük legyen hozzá.

„Nem tekintelek többé a testvéremnek, ha hetednapi adventista leszel” – fenyegetőzött a legidősebb testvére. Szülei pedig dühösen jelentették ki: „Ha Istennek dolgozol, szégyent hozol ránk, mert nem fogsz pénzt keresni. Egyetlen bahtot [thai pénznem] sem fogunk adni neked.” Egy adott ponton megkérték, hogy hagyja el az otthonukat. Wichien így emlékszik vissza: „Ez egy magányos időszak volt. Sokat sírtam és imádkoztam.” Wichien úgy döntött, hogy bármi áron Istennek fog szolgálni. Részt vett egy misszionárius-orvosi képzésen Phamor lelkésznél Észak-Thaiföldön. Élvezte a munkát, amelynek során meglátogatta a beteg falusiakat, imádkozott értük, egyszerű természetes gyógymódokat alkalmazott, és tanúja volt Isten gyógyító erejének. Megosztotta velünk egy látogatása történetét, amelyre a Phamor lelkésznél végzett gyakorlati képzésének idején került sor: „Nyob Zoo!” – kiáltottam (ez egy barátságos üdvözlet Hmongban), amikor egy kis kunyhó elé értünk a Hay Taoru nevű faluban. „Gyere be!” – válaszolta egy idős nő félénken. Miközben egyszerű otthonukat fürkésztem, észrevettem a látogatásunk okát: egy csendes alakot, amely a szoba egyik sarkában feküdt egy ágyon. „Három napja nem tud felkelni az ágyból” – mondta Mrs. Jarun a férjéről, miközben aggodalom futott végig egyébként is ráncos arcán. „Amikor rádőlt a fa, egyikünk sem gondolta, hogy komolyabban megsérült.” „Ne aggódj, imádkozni fogunk érte, és az Úr segíteni fog rajta” – mondta Phamor lelkész megnyugtatóan mosolyogva. Hamarosan elkezdtük a munkát, és olyan természetes kezeléseket alkalmaztunk, mint a hidroterápia és a masszázs. Munka közben beszélgettünk velük, és történeteket osztottunk meg a Bibliából. Egészségügyi tanácsokat kértek tőlünk, és a náluk töltött két nap alatt láthattuk Mr. Jarun gyors felépülését. Amikor elbúcsúztunk ettől a kedves pártól, észrevettem, hogy könnyek folynak végig Mrs. Jarun arcán. „Senki sem látogatott meg minket korábban, és nem volt olyan kedves hozzánk, mint ti. Köszönjük” – mondta őszintén. „Köszönöm az imáitokat. Erős Istenetek van, gyorsan meggyógyította a férjemet.” Ez a tapasztalat, és még sok másik, megerősítette Wichien hitét. Isten sok embert elért általa és a munkája révén. De sohasem feledkezett meg arról, hogy a családja nem fogadja el Jézust, és minden este imádkozott az üdvösségükért. Phamor lelkipásztor késztetést érzett arra, hogy hazaküldje Wichient egy különleges megbízással – azzal, hogy bizonyságot tegyen a családjának és a szülőfalujában élő embereknek. Amikor hazaért, észrevette, hogy idős szülei egészsége megromlott. Bár apja korábban hevesen ellenezte a természetes gyógymódokat, ezúttal nyitottabbnak tűnt. Az imádság és az egyszerű gyógymódok alkalmazása révén szülei egészsége javulni kezdett. Egy napon elhunyt a nagybátyja (akinek a fia keresztény), és Wichien családjával együtt részt vett a keresztény temetésen. Wichien nem tudja, milyen éneket, prédikációt vagy bizonyságtételt használt fel a Szentlélek, de közvetlenül a temetést követően szülei odamentek hozzá, és azt mondták: „Mi is hetednapi adventisták akarunk lenni. Úgy akarunk táplálkozni, mint te, veled együtt akarunk gyülekezetbe járni, és úgy akarunk élni, mint te.” Két idősebb testvére is elfogadta Isten Igéjének igazságát, és hetednapi adventisták lettek. Wichien a következőket mondta a történtekről: „Ez a legnagyobb áldás az életemben, hogy láthatom, hogyan alakította át Isten a családomat.” 

Imádkozz azokért a szeretett személyekért, akik még el vannak veszve: Drága mennyei Atyám, kérlek, tedd meg mindazt, ami szükséges ahhoz, hogy a szeretteim a Te királyságodba kerüljenek! Ha engem akarsz felhasználni arra, hogy elérd őket, itt vagyok. Küldj el engem! Kérlek, add meg nekem és a délkelet-ázsiai hívőknek a megfelelő megközelítést a szeretteiknek való bizonyságtevéshez!

Hűség a kis dolgokban

Isten gyermekeiként nem szabad szem elől tévesztenünk a tényt, hogy próbatétel alatt állunk, és mi magunk döntünk a sorsunk felől, vagy az örök boldogság, vagy az örök halál mellett elköteleződve. Minden rendelkezésünkre áll ahhoz, hogy nyerjünk, vagy veszítsünk. Mindannyiunkra vár a munka. Együtt kell működnünk Istennel a bibliai mérce elérése érdekében, az Ő akaratához való igazodásban. A próbaidő eme értékes óráiban Isten szeretné, ha olyan jellemet alakítanánk ki, amellyel kapcsolatban azt kívánnánk Krisztus második eljövetelekor, hogy bárcsak tökéletessé finomítottuk volna (…).

Egész életünk Istené, és az Ő dicsőségére kell felhasználnunk azt. Az Ő kegyelme megszentel és továbbfejleszt minden képességet. Senki se panaszolja azt, hogy jellemhibáit nem tudja orvosolni, mert aki erre a döntésre jut, biztosan nem fogja megszerezni az örök életet. A lehetetlenség a saját akaratodban rejlik. Ha nem akarod, akkor nem tudod legyőzni az akadályokat. Az igazi nehézség a megszenteletlen szív romlottságából és abból adódik, hogy valaki nem hajlandó alávetni magát Isten irányításának. Egyes fiatalok erősen ellenállnak a rendnek és a fegyelemnek. Nem tartják tiszteletben az otthoni szabályokat azzal, hogy időben kelnek. Néhány órával a napkelte után, amikor már mindenkinek talpon kellene lenni, még az ágyban fekszenek. Elégetik az éjféli olajat, mesterséges fényt használva ahelyett, hogy kihasználnák a természet biztosította fényt. Ezáltal nemcsak értékes lehetőségeket veszítenek el, hanem további kiadásokat is előidéznek. De szinte minden esetben elhangzik a kifogás: „Nem tudom elvégezni a munkámat, dolgom van, nem vonulhatok vissza korán.” Így olyankor, amikor együtt kellene ébredniük a természettel és a madarakkal, mélyen alszanak. A rend értékes szokásai megszakadnak, és az így tétlenül töltött kora reggeli pillanatok a teljes nap lefolyását meghatározzák. Istenünk a rend Istene, és azt akarja, hogy gyermekei rendbe tegyék magukat, és az Ő fegyelme alatt éljenek. Nem lenne-e jobb tehát felhagyni azzal a szokással, hogy az éjszakát nappallá, a friss reggeli órákat pedig éjszakává változtatjuk? Ha a fiatalok magukévá tennék a rend és a rendszeresség szokásait, javulna az egészségük, a lelkületük, az emlékezetük és a kedélyük. Mindenkinek kötelessége szigorú szabályokat felállítani életvezetési szokásait illetően. Ez testileg és lelkileg egyaránt a saját érdekedet szolgálja, kedves fiatal barátom. Reggel, amikor felkelsz, lehetőség szerint számolj azzal a munkával, amelyet el kell végezned a nap folyamán. Ha szükséges, legyen egy noteszed, amelybe feljegyzed a tennivalóidat, és határozz meg egy időintervallumot a munkád elvégzésére. Ha ezt a munkát bent kell végezned, bizonyosodj meg róla, hogy a szobádban megfelelő a levegő minősége, az ágyneműk el vannak különítve, és a teljes szobát friss levegő és napfény járja át. Hagyj magadnak egy bizonyos időt a munka elvégzésére. Ne állj meg számodra érdekes könyvet vagy újságot olvasni, amíg be nem fejezed a munkádat, hanem emlékeztesd magad arra, hogy ezt a munkát megadott időre be kell fejezned. A szobádban sok apró dísztárgy lehet, amelyeket a gyönyörködtetés céljával helyeztek oda, de ha a tekinteted Isten dicsőségére szegeződne, akkor minden bizonnyal eltennéd szem elől ezeket a kis bálványokat. Azzal, hogy leporozod és a helyükre teszed őket, sok értékes perc vész kárba, melyeket hasznos munkával tölthetnél. De ha nem tudod eltenni ezeket a csecsebecséket, akkor egy másik leckét kell megtanulnod. Legyél gyors! Ne álmodozz minden egyes tárgyat a kezedben tartva úgy, mintha sohasem akarnád letenni. A lassú mozgásúaknak kötelességük fejleszteni a sebességüket. Az Úr azt mondja: „Az igyekezetben ne legyetek restek; lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok.” Az ételek elkészítésekor végezz számításokat, adj magadnak annyi időt, amennyire tapasztalatból tudod, hogy szükséged lesz az étel alapos elkészítéséhez és annak megfelelő időben való tálalásához. De jobb öt perccel idő előtt elkészülni, mint késni vele. A mosogatást is serényen, ugyanakkor körültekintően és alaposan kell elvégezni. A lassú, késleltető szokások a kevés munkából is sok munkát teremtenek. De ha akarod, legyőzheted ezeket a kicsinyes és lassú lefolyású szokásokat.

Bármilyen helyzetbe is kerülsz, bármilyen kötelességed is lenne, nemesen és hűséggel végezd azt, annak tudatában, hogy a teljes menny figyelemmel követi a munkádat.

Az akaraterő gyakorlása fürge mozgásúvá teszi a kezeket (…).
Ezeket a dolgokat sokan apróságoknak tekintik, és szinte figyelmen kívül hagyják. De tévednek az apró dolgok fontosságát illetően. Erősen ragaszkodnak a nagy egészhez. De Isten nem tekint semmit jelentéktelennek abból, ami az emberi család jólétét szolgálja. Egyszülött Fiát adta az ember testéért és lelkéért egyaránt, így mindent oda kell szentelni Neki.
Legyen határozott célod, hogy legyőzd az ártalmas szokásokat, és olyanokat fejlessz helyettük, amelyek kívánatosak. Ez a munka szüntelen éberséget és megingathatatlan erőfeszítést igényel. De a kis dolgokban való hűség önfegyelmet alakít ki az emberben, amely egyre könnyebb lesz, ahogyan a szív megszentelődik Isten kegyelme által. A komoly és állhatatos erőfeszítés győzelemre vezet.
„Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!” Örömteli várakozással és reménységgel tekintesz arra az időre, amikor majd az Úr, a te igazságos Bírád megvallja a nevedet az Atya és a szent angyalok előtt? A Krisztus második eljövetelére való felkészülés legjobb módja az, ha hittel nyugszunk meg abban a nagy üdvösségben, amelyet első eljövetelekor hozott el nekünk az Úr. Hinned kell Krisztusban mint személyes Megváltódban, és abban, hogy sokak bűnét hordozza, hogy az Ő szeretete él benned, és cselekvő erőként javítja, finomítja és megtisztítja az utaidat és gyakorlataidat, és ki tud menteni téged a hibáidból.
Az Úr nem szereti, ha gyermekei rendetlenek, ha életüket hibák rontják el, ha vallási tapasztalataik selejtesek, és a kegyelemben való növekedésüket akadályozzák az örökletes és megtűrt hiányosságaik. Ezeket a hibákat mások lemásolják, és sokszorosítják. Hallgass Isten szavaira, melyeket szolgája, János mondott, és amelyek korszakokon átívelve szólnak hozzánk: „És akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, amiképpen Ő is tiszta.” A kis dolgokba nagy igazságokat lehet elültetni, a gyakorlati vallást a mindennapi élet legjelentéktelenebbnek tűnő kötelességei esetén is meg kell élni. És ezeknek a kötelességeknek a teljesítése során olyan jellembeli tulajdonságokat fejleszthetsz magadban, amelyek ki fogják állni az ítélet próbáját. Bármilyen helyzetbe is kerülsz, bármilyen kötelességed is lenne, nemesen és hűséggel végezd azt, annak tudatában, hogy a teljes menny figyelemmel követi a munkádat.
– The Youth’s Instructor, 1897. január 28.

MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK
1. Mi történik, ha kijelentjük, hogy „Nem tudom orvosolni a jellemhibáimat”?

2. Mi a valódi gond olyankor, amikor problémába ütközünk?

3. Melyik a legmegfelelőbb idő a lefekvésre és a felkelésre?

4. Az idézett rész annak fontosságát hangsúlyozza, hogy észszerű időtartamot határozzunk meg a különböző feladatok elvégzésére, majd gyorsan végezzük el azokat. Milyen módon javíthatnál magadon ezen a területen?

5. Mi szükséges a jó szokások kialakításához?

Mitől lesz könnyebb kialakítani őket?

6. Miért nem örül Isten a rendetlenség különféle formáinak?

7. Mi alakít ki olyan jellemtulajdonságokat bennünk, amelyek ki fogják állni az ítélet próbáját?

Nem véletlen: medvék

Isten egyes teremtményeket úgy teremtett, hogy gyorsan hízzanak! Vegyük például a medvét. A legnagyobb kifejlett hím barnamedvék némelyike 650-700 kg-ot nyom. A medvék mintegy 180 kg-ot híznak minden évben a késő tavasz és a tél kezdete közötti időszakban, és ez jó.

A testükben található hatalmas izomrétegek, különösen a válluk közöttiek, az erős alkarjukkal, valamint a nem visszahúzható, 6 hüvelyk hosszú karmaikkal végzett ásáskor a leghasznosabbak. Télre a hímek és a nőstények egyaránt megfelelő odúkat ásnak vagy barlangokat találnak, amelyekben meghúzhatják magukat a téli álomhoz. Ez egy nem véletlen, hanem istenadta eszköz az állatok életének megmentésére, mert különben éhen halnának a hideg éghajlaton. Az egész telet álomban töltő medve nem úgy alszik, ahogyan mi szoktunk. Minden lelassul benne. A pulzusszáma percenkénti 70-ről 10-re csökken. Csökken a hőmérséklete, és az anyagcseréje is lelassul. Ezenkívül – nem véletlenül – a medve az egyetlen hibernáló emlős, amelynek négy-hat hónapos évenkénti pihenése idejére teljesen leállnak a kiválasztási funkciói. Ez idő alatt nincs szüksége sem vízre, sem élelemre. A medve vizeletének hibernált állapotában való újrahasznosítása olyan hatékony folyamat, hogy az ezt tanulmányozó orvosok és kutatók rájöttek belőle, hogyan segíthetnek egyes veseelégtelenségben szenvedő pácienseiken! Az anyamedve a június körüli párzást követő 5-6 hónap során magában hordozza megtermékenyített petéit, ezt nevezik „késleltetett beültetésnek”. Hónapokkal később, amikor téli álomba merül, a peték a méh oldalához tapadnak, és megkezdik nyolc hetes növekedésüket. A bocsok végül tél közepén, anyjuk téli álmának idején születnek meg. A nőstény medve súlya körülbelül feleannyi, mint a hímé, de még így is többet nyom 200 kg-nál, szóval fel sem ébred egy kevesebb, mint fél kg-os bocs születésére! A kicsik csukott szemmel, fogatlanul és szőrtelenül érkeznek a világra. Mivel az anyamedve még alszik, nincs, aki megmutatná nekik, hogy mit tegyenek. De a Teremtőjük őket is megáldotta – mint sok más csecsemőt – azzal az ösztönnel, hogy az anyjuk meleg testén található mellbimbók felé induljanak. Hat hónapon belül súlyuk 6-10 kg-ra nő, és anyjukat követve megtanulják, hogy mi tápláló a világban található dolgok közül. Táplálékuk 90%-ban növényi eredetű. Megtanulják, hogyan kell engedelmeskedni és hogyan védhetik meg magukat – általában fára mászva. Amikor veszély fenyegeti őket, anyjuk hevesen küzd értük. Ösztönösen tudja, hogy a legnagyobb ellenséget általában a kifejlett hím medvék jelentik számukra. A medvék alkalmazzák Istentől kapott ajándékaikat – 48-56 km/h sebességgel tudnak futni, éles szaglásukat, hallásukat, amely messze meghaladja az emberi frekvenciatartományt és érzékenységet; kommunikációs készségeiket, amelyek magukban foglalják a morgást és a kereplést, a nyögéseket és a sírást, a fújást és a lihegést, az ütést és a ritka torokhangú dörmögést stb. Ezek a lények nagyon sokféle érzelemmel és figyelemre méltó intelligenciával rendelkeznek. A medve az egyik kedvenc játszótársunkká válhat az új földön. Ezen a földön azonban kevesen kockáztatnák meg az ilyen impozáns lénnyel való barátkozást! A Teremtő tudta, mit tesz, és hamarosan mi is megtudjuk!