Az advent hirdetése

Dániel 12:4-ben Isten azt mondja, hogy a vég idején „nagyobbá lesz a tudás” Ez azt jelenti, hogy a végidőkben az emberek többet megértenek majd Dániel próféciáiból. Ehhez valószínűleg minden másnál többet tett hozzá William Miller felfedezése, miszerint Dániel könyvnek 8. és 9. fejezete összetartozik. Hogyan kapcsolódik össze a két fejezet? Először is Gábriel utasítást kapott, hogy magyarázza el Dánielnek a nyolcadik fejezet látomását, de a fejezet végén Dániel azt mondja, hogy senki sem értette azt meg. Ezért Gábriel a kilencedik fejezetben visszatért, hogy befejezze a látomás értelmének magyarázatát. Dán 9:20-23
A második kapcsolódási pont a következő, 24. versben található. A „szabatott”-nak fordított héber szó a „chathak”, ami azt jelenti, hogy levágni. Hogyan jelentheti a levágni azt, hogy szabatott? Nos, tegyük fel, hogy van egy deszkánk, amit kézifűrésszel kettévágunk. A vágás helye meghatározza a két darab méretét, ugye? Ebben az esetben azonban a 70 hét volt az, ami leszabatott. Namármost ahhoz, hogy egy félméteres darabot leszabjál, annál hosszabb deszkára lenne szükséged, ugye? Ha tehát Isten leszab egy bizonyos időszakot, akkor szükség van egy hosszabbra, amiből leszabja. Dániel könyvének 9. fejezetében nem szerepel hosszabb időszak, de a nyolcadikban igen. A két fejezet közötti harmadik kapcsolódási pontot a látomásnak fordított kétféle héber kifejezés adja. Nem megyünk most mélyebben ennek részleteibe, elég annyi, hogy Dániel kétféle kifejezést használt, amivel világossá tette, hogy az, amit nem értett meg, a 2300 évről szóló látomás része. Nem csoda, hogy amikor Gábriel visszatért, arról az időről kezdett beszélni.

Alkalmazás: Nem ámulatra méltó, hogy egy ennyire egyszerű dolog oly sokáig „bepecsételt” maradhatott? Mennyi felismerésre váró dolog lehet még a Szentírásban? Száz? Ezer, vagy még több? Ezért nem hagyhatjuk soha abba a Biblia tanulmányozását. 

Amikor Miller rájött, hogy a két fejezet összetartozik, azt is felismerte, hogy a 2300 napos (éves) prófécia időszaka ugyanakkor kezdődött, amikor a 70 hétről szóló. De vajon mikor? Dán 9:25
Erre már szinte könnyű volt rájönni. Millernek csak utána kellett néznie egy történelemkönyvben, hogy mikor adta ki Artaxerxes perzsa király a „Jeruzsálem újraépíttetése felől való” rendeletet. Ez Kr. e. 457 őszén történt. Ez volt tehát az időszak kezdőpontja. És mikor ér véget a 2300 esztendő? Miller tudta, hogy a Krisztus előtti éveket visszafelé kell számolni, ezért a 2300 évből kivont 457 évet, hogy megkapja a Kr. u. részt. Az egyenlete így nézett ki: 2300-457=1843 Eléggé megdöbbenhetett. A 2300 éves időszak vége igen közel volt már. Miller azt nem vette észre, hogy egyszerű számítási hibát követett el. Később majd ezzel is bővebben foglalkozunk. Ezután egy még súlyosabb hibát vétett. Miller mindenki mással együtt azt hitte, hogy a szentély megtisztítása a 2300 nap végén a Föld megtisztítását jelenti. Arra számítottak, hogy Jézus második eljövetelekor megtisztíttatik a Föld. Ez azt jelentette volna, hogy Jézus csupán néhány éven belül visszatér. Ez természetesen jó hírnek tűnt. De Miller tévedett. Talán ha alaposabban áttanulmányozta volna a szentélyről szóló bibliai igehelyeket, megértette volna, hogy az soha nem jelképezte a Földet. A megtisztítandó szentély a mennyben van. Isten azonban még ezeket a tévedéseket is az emberek megmentésére használta.

Alkalmazás: Tévedhetnek időnként a jó emberek is? Lk 24:13-27 Érted már, miért nem szabad olyan eszméket elfogadnunk, amik nem a Biblián alapulnak? Jézus annak ellenére sem hagyta magára népét, hogy az össze voltak zavarodva. Ha helyesbítését elfogadják, továbbra is vezetni fogja őket. 

 William Miller hitte, hogy Jézus hamarosan visszajön. Örült neki, mert szerette volna meglátni Jézust, ahogy eljön és véget vet minden gonoszságnak és szenvedésnek. De erről senki sem beszélt. Úgy tűnt, mintha egyedül csak ő tudna róla. Ahogy teltek a hónapok és az évek, egyre inkább úgy érezte, hogy szólnia kell róla az embereknek. Még mindig gazdálkodásából élt. Nem volt befolyásos ember. Nem szokott emberek előtt beszélni. Hogyan is tehetne bármit? Zak 4:6 Időnként talált egy barátot vagy rokont, aki egy darabig odafigyelt, míg felfedezéseiről beszélt. Ám ez alig volt több a semminél, és nem nyugtatta meg a lelkiismeretét. Végül 1831-ben Miller imádkozott, és megfogadta Istennek, hogy ha valaki felkéri rá, prédikálni fog. Ez elég tisztességesnek tűnt, de Miller tudta, hogy életében még soha senki nem kérte fel ilyesmire, és valószínűleg nem is fogja. Nem tudott róla, hogy miközben Istennel alkudozott, unokaöccse, Irving Guilford már elindult hozzá, hogy megkérje bácsikáját, prédikáljon vasárnap a közeli faluban, mert a lelkészük éppen távol volt. Miller nem örült, mert nem akart prédikálni. Azt hitte, „alkuja” elég biztonságos, de lám, mi történt! Komoly imádság és önvizsgálat után Miller azt tette, amitől tudta, tennie kell. Becsületes ember volt. A szavát adta, és Isten most számon kéri. Préd 5:4-5 Amikor a következő héten hazaérkezett, egy levél várta. Újabb felkérés állt benne. És egyre újabb felkérések érkeztek. Bár Miller karrierje szerényen indult, ő és Istentől kapott üzenete hamarosan felrázta a világ népeit.

Alkalmazás: Olvassuk el: 1Kor 1:27-29 igeverseket! Mit gondolsz, miért dolgozik oly gyakran így Isten?

Miller üzenete Jézus második eljöveteléről nagy kavarodást okozott, bárhol is prédikált. Sokan megtértek, és Miller beszédeinek hatására általános megújulás volt tapasztalható a gyülekezetekben. Sok szempontból mégis úgy tűnt, hogy nem sok minden történt. Egyrészt, Miller nem alapított új egyházat. A Jézus adventjét, második eljövetelét váró hívők nem alkottak külön csoportot. A metodisták továbbra is a metodista templomba jártak, a baptisták pedig a baptista gyülekezetekbe. Ezért nehéz lett volna megmondani, hány „adventista” várja Jézus közeli eljövetelét. Nem mindig nevezték őket „adventistáknak”, Sokan úgy gondolták, hogy „a fanatikus” Miller „agymosást” hajtott végre követőin, és milleritáknak nevezték őket. Pedig Miller nem volt fanatikus. Akik az összejöveteleken meghallgatták beszédeit, tapasztalhatták, milyen nyugodt, kiegyensúlyozott és értelmes ember. Prédikációi inkább egyszerűek voltak, mint divatosak. Alapos bibliatanulmányok voltak. Szónoki képességeinek hiányosságait azonban bőven kipótolta alapos bibliaismerete. Sokan meggyőződtek róla, hogy igaza van, még azok is, akik csak a szónok kigúnyolása miatt mentek el az összejövetelekre. Az 1839-es esztendő végén Miller megismerte a fiatal bostoni prédikátort, Joshua Himest. Miller előadásainak meghallgatása után Himes úgy érezte, Isten elhívta, hogy Jézus második eljövetelét hirdesse. A két férfit Isten rendelte egymás mellé, kiegészítették egymást. Miller idős volt már (a hatvanas éveiben járt), Himes pedig fiatal harmincas. Miller nyugodt és csendes volt, Himes merész és bátor; Miller vidéki gazdálkodó volt, Himes pedig a nagyvárosokban is ismerős. Himes néhány héten belül kiadta „Az idők jelei” című folyóirat első nyomtatott példányát. Ez volt az első magazin, mely az adventet hirdette. Himes több száz brosúrát, szórólapot és könyvet is kiadott. 1843-ban nyomtatta ki híres próféciai táblázatát. Számos konferenciát és összejövetelt szervezett olyan nagyvárosokban, mint New York, Philadelphia és Washington D.C.

Alkalmazás: Olvassuk el: 1Kor 12:1, 4-11 ! Úgy vezet vajon minket Isten, hogy ugyanolyanok legyünk, mint mások? Miért nem? 

Joshua Himes segítségével az adventizmus rendkívül gyorsan terjed az 1800-a évek elején. Az Egyesült Államokban, sőt más országokban is minden addiginál érthetőbben hallották az emberek Dániel könyvének és a Jelenések könyvének üzeneteit. Több ezren fogadták örömmel az üzenetet és mindent megtettek, hogy megosszák barátaikkal és szomszédaikkal. Különböző felekezetek lelkészei kezdtek prédikálni arról, amit Miller maga is oly régóta hirdetett. Az adventista prédikátorok bárhol szívesen beszéltek, ahol csak mód nyílt rá. Szónokoltak templomokban vagy közösségi helyiségekben, ha a templom kicsi lett volna. Amikor ellenségeik megakadályozták, hogy épületekben prédikáljanak, készítettek egy hatalmas sátrat. Csupán néhány napon belül összegyűlt a szükséges pénz, és egy hónapon belül már elkészült és fel is állították azt. Nem akármilyen sátor volt ez: Isten munkájához készült. A maga idejében a legnagyobb sátor volt Amerikában. 37 méter hosszú és 4000 ember befogadására volt képes. Az is előfordult, hogy 6 ezren zsúfolódtak be a prédikációt meghallgatni. Ha nem jutottak gyülekezeti vagy közösségi teremhez, az adventista prédikátorok bárhol szónokoltak, ahol csak tudtak: utcasarkon, hajón vagy akár vonaton is. Egyszer adventista hívők a salemi vasútállomáson várakozás közben adventi énekeket kezdtek énekelni. Ez elég nagy tömeget vonzott köréjük, és a következő szombaton, amikor az előadó az adventi üzenetről prédikált, legalább hétezren mentek el meghallgatni. 2Tim 4:1-4

Alkalmazás: Hogyan kell Isten népének lépést tartania Isten előrehaladó művével? Zsolt 110:3/a

 Az adventmozgalom egyre szélesedett, minden másnál nagyobb hatást gyakorolva a lelkekre és a szívekre. A hívők számára egyértelmű volt, hogy az első angyal üzenetének munkáját végzik. Jel 14:6-7
Amikor a becsületes emberek meghallották: „Féljétek az Istent… mert eljött az ő ítéletének órája”, semmi más nem számított nekik, csak Isten ügye. 1842 májusában bizottságot állítottak fel három nyári sátoros összejövetel megszervezésére. Akkora volt azonban a lelkesedés, hogy azon a nyáron 31 sátoros összejövetelt tartottak. A következő évben negyvenet, a rá következőben pedig ötvenötöt. Úgy tűnt, semmi sem állíthatja meg az adventi üzenet terjedését. Néhány ember mégis megpróbálta. 1844 tavaszára a legtöbb egyház elutasította az adventi igazságot. Sok hívőt kizártak a gyülekezetből csupán azért, mert Jézus közeli visszajövetelében reménykedett. Miért fordultak az egyházak az adventi üzenet ellen? Valószínűleg több oka is volt, de az egyik elég nyilvánvaló. Miller mindig azt állította, hogy a 2300 év vége 1843 körül várható. Soha nem a dátumra tette a hangsúlyt, hiszen tudta, hogy a legfontosabb dolog elkészülni a Jézussal való találkozásra. Amikor az 1843-as esztendő elmúlt, az emberek kezdték megkérdőjelezni az időpontot. Az adventhívők nem aggódtak, mivel a zsidó esztendőnek tavasszal volt vége. Ám amikor Jézus 1844. április végéig sem tért vissza, maguk sem tudták, mit gondoljanak. És ekkor fordultak igazán ellenük az egyházak. Már egyetlen gyülekezetben sem engedték őket szóhoz jutni. Az adventi szónokok előtt minden egyház ajtaja bezárult.

Alkalmazás: Az adventi üzenet elutasításával a protestáns egyházak is Babilonhoz csatlakoztak, beteljesítve ezzel a 8. v. próféciáját.

Tanulmányozásra
Olvassuk el a tanulmányban említett igeverseket, és „A nagy küzdelem” című könyv 325–356 és 368–390. oldalait!