A reformáció hősei

John Wycliffe volt az első azok sorában, akiket Isten arra indított, hogy megőrizzék a Bibliát az emberek számára. Befolyása még jóval halála után is éreztette hatását. Egyesek szerint Anna, angol királyné is az ő tanításának hatására tért meg. Annyi bizonyos, hogy udvartartásának tagjai megtértek, és mivel Csehországból származó hercegnő volt, a reformátorok tanításai utat találtak kelet felé is. Csehország fővárosában, Prágában egy hűséges igazságkereső papot, Husz Jánost mélyen megérintették Wycliffe írásai. Husz komolyan vette az angol reformátor felszólítását, amiért az érsek hamarosan eretnekké is nyilvánította. Többek között azzal vádolták, hogy a köznép nyelvén prédikált. A pápa állítása szerint: „A Mindenhatónak (Istennek) tetszett, hogy a papok az istentiszteletet ismeretlen nyelven tartsák.” De valóban ezt kívánná Isten? 2Kor 14:9-11; Mt 13:19, 23 Valójában a pápának tetszett az, hogy a nép nem érti Isten igéjét. Husz nem engedelmeskedett a pápai utasításnak, ezért Prága városát „kiközösítéssel” sújtották. Ez azt jelentette, hogy semmilyen szokásos egyházi szolgálatot nem volt szabad elvégezni ott. Sok babonás embernek ez szörnyű félelmet okozott, mert azt hitték, ha papi áldás nélkül halnak meg, akkor nem üdvözülhetnek. Husz János egy időre elhagyta Prágát, de más helyeken örömmel fogadták az igazságra éhes emberek. Örültek, hogy prédikációit olyan nyelven hallhatják, amit meg is értenek. Nagy szükség volt akkoriban Husz reformációra szólító üzenetére. Több mint harminc esztendőn át három különböző pápa versengett a hatalomért. Mindegyikük Isten földi helytartójának állította magát és halálra ítélte azokat, akik nem engedelmeskedtek neki. Mindegyik azt állította, hogy a másik kettő az ördögtől van. Mindegyik pápa saját hadsereget állított fel az egyházi viszály erőszakos rendezésére, és persze mindegyik hatalmas lelki áldásokat ígért azoknak, akik az ellenségeiket gyilkolják. 

Alkalmazás: Lehetnek idők, amikor nehéz eldönteni, hogy egy bizonyos tanítás helyes-e, vagy téves. Honnan tudhatjuk, mi az igaz és mi a hamis? Mt 7:15-20; Ézs 8:20

 Zsigmond császár uralkodása alatt nagy zűrzavar volt. A három egymást átkozó pápa egyházszakadást idézett elő. Husz másokkal együtt felhívta a figyelmet a gonoszságokkal teli egyház megváltoztatásának szükségességére. Mitévő legyen hát Zsigmond császár? Attól félt, ha az egyház szétesik, ő is elveszíti uralmát birodalma felett. Zsigmond kérésére végül az egyik pápa egyetemes egyházi zsinatot hívott össze Konstanz városába. Magához hívatta mindhárom pápát és Husz Jánost is. Mivel Husz nyilvánvaló veszélynek volt kitéve, a császár a védelem hivatalos ígéretével menlevelet adott neki. A zsinat először is mindhárom pápát elítélte és újat választott. Husz Jánost is letartóztatták és tömlöcbe vetették. Zsigmond tiltakozott, mondván, hogy ő menlevelet adott Husznak. A papok és a püspökök viszont azzal érveltek, hogy Husz János eretnek, aki nem ért egyet az egyház tanításaival, ezért a császárnak nem kell megtartania az ígéretét. Több hónapon át tartó rettenetes bánásmód után Husz Jánost a zsinat elé vitték. Amikor emlékeztette a császárt védelmének ígéretére, Zsigmond úgy elpirult, hogy az egész közönség láthatta szégyenét. Mégsem tartotta meg a szavát. Zsolt 119:76-78 
Husznak mindenesetre tiszta volt a lelkiismerete. Ő csak az igazságot tanította. A papok, miután mindent megtettek, hogy Huszt nevetségessé tegyék és megszégyenítsék, „a lelkét az ördögnek áldozták”. „Én pedig – szólt Husz szemét az égre emelve – rád bízom lelkemet, ó Úr Jézus, mert Te megváltottál engem.” Nagy pompával rendezett szertartás keretében égették meg máglyán 1415-ben. Istent dicsőítő énekkel az ajkán halt meg.  

Alkalmazás: Mit szeretnél inkább: hatalmat, hogy megtedd amit csak akarsz, még ha ígéreted megszegésével is járna, vagy tiszta lelkiismeretet? 1Pt 4:12-16   

Amikor Husz Jánost először börtönözték be, barátja Jeromos (nem az, aki a Vulgatát fordította) Konstanzba ment és megpróbált segíteni neki. Ám semmit sem tehetett, és őt magát is rövidesen börtönbe vetették. Jeromos hosszú hónapokat töltött egy rettenetes tömlöcben Husz János kivégzése után. A hideg, nyirkos cellában, minimális élelem mellett Jeromos nagyon legyengült és elcsüggedt. Végül rávették egy nyilatkozat aláírására, amiben elítélte Husz munkásságát, kivéve az egyház által is „szent igazságoknak” tartott tanait. Jeromos hamar rájött: az egyház vezetői azt akarják a néppel elhitetni, hogy mindent megtagadott, amit Husz valaha is leírt vagy hirdetett. Amikor Jeromos rádöbbent, hogy valójában Jézust tagadta meg, elhatározta, hogy vállalja érte a hűséges mártíromságot. Visszavonta hát előző vallomását és bátran kiállt az igazságért, bár tudta, hogy ezért ő is a lángnyelvek között leli halálát. Péld 14:32 
E két hős befolyása azonban nem halt el. Ellenségeik soha nem végezték volna ki Husz Jánost és Jeromost, ha ismerték volna a mártírok példájának befolyását, ha tudták volna, hány ezren követik majd Jézust az ő bátorságuk hatására. A rendelet ellenére, hogy Husz és Jeromos minden írását meg kell semmisíteni, egyre több példányuk terjedt el, és ezrek tanulmányozták őket. Zsigmond császár és a pápa végül hadsereget küldött a bibliai igazságok terjedésének megállítására. A császár csapatai szégyenszemre újra meg újra vereséget szenvedtek a sokkal kisebb létszámú cseh hadseregtől, amit egy Žižka nevezetű bátor, vak hadvezér irányított. Amikor néhány esztendő múltán Žižka meghalt, a pápa keresztes hadjáratot hirdetett Csehország ellen azt remélve, hogy most meg tudja semmisíteni Husz követőinek táborát. Európa-szerte katonákat toboroztak biztos mennybe jutást ígérve nekik, ha csatlakoznak a kicsiny Csehország elpusztítására induló keresztes hadhoz. De nem úgy történt. Amikor a két sereg találkozott a folyónál, a pápa serege farkasszemet nézett a huszitákkal. Aztán megmagyarázhatatlan félelem tört rájuk, és kincseiket, fegyvereiket hátrahagyva, hanyatt-homlok menekülni kezdtek. Jó pár év múlva megismétlődött ugyanez.

Alkalmazás: Gondolod, hogy egy ilyen helyzetben Isten ígéretei bátorították a cseheket? Zsolt 3:1-6; Zsolt 53:5

Senki nincs, akinek a reformációról ne Luther Márton jutna eszébe. Amikor szülőföldjén, a német Szászországban először ismertté vált, Európa többi részén a szászországi Husznak nevezték. Ugyanazt tanította, amit Husz János, de az ő befolyása még sokkal nagyobb hatást gyakorolt az egyház történelmére. Luther történetét az ifjú, szorgalmas egyetemi hallgató megismerésével kezdjük. Kegyes, de szegény családban cseperedett, a legjobb oktatásban részesült, amit csak a szülei megengedhettek maguknak. Az egyetem könyvtárában egy nap véletlenül ráakadt a Vulgata (a latin nyelvű Biblia) egy példányára. Még soha nem látott Bibliát azelőtt. A Biblia olvasása közben Isten megérintette Luther szívét. Rádöbbent, hogy bűnös, és megbocsátásra van szüksége, de nem tudta, hogyan kaphatja azt meg. Bűntudattól vezérelve kolostorba vonult és szerzetesi életet élt. Ám ez sem sokat segített rajta. Ahelyett, hogy Jézusról beszéltek volna neki, a szerzetesek még jobban elcsüggesztették a tanáccsal, hogy neki kell megszabadulnia bűneitől. Luther böjtölt, imádkozott, korbáccsal sanyargatta magát, gyertyákat égetett és imákat kántált, mindent megtett, amire a szerzetesek a bűnökért való vezeklésül utasították. Ám mindez nem hozott békességet a lelkének. Bűntudata egyre csak növekedett. Végül egyik barátja beszélt neki Jézusról és arra biztatta, az Ő megbocsátásában bízzon. Ettől némi békére lelt, de gondolatai még mindig össze voltak zavarodva. A Jézusba vetett hit és a bűnért való vezeklés erőfeszítései kavarogtak benne. Római látogatása során látta, mennyire hiábavalóan próbálkozik bűneinek jóvátételére. Egy napon, amikor a „Pilátus lépcsőjén” térden kúszva haladt felfelé Isten kegyelmét keresve, hirtelen mennydörgésszerű hangot hallott: „Az igaz ember hitből él.” Azonnal felpattant és távozott onnan.

Alkalmazás: Neked mit jelentenek a következő, fontos igeversek? Róm 1:16-17; Ef 2:8-9

Luther visszatért Németországba és most még világosabban látta, mennyire téves dolog megpróbálni megdolgozni a megváltásért. Hogyan érdemelhetne ki bárki is egy ingyenes ajándékot? Még alaposabban tanulmányozta a Bibliát és ámulattal látta, milyen sokat beszél a hitről. Hogyan nem vette ezt addig észre? Végre békességre lelt a lelke. Prédikációiban mindent elkövetett, hogy könnyen érthetővé tegye a Jézusba vetett hit gyönyörű igazságát. Olyasmi történt akkoriban, amit Luther alig akart elhinni. Egy Tetzel nevű szerzetes járta a várost és búcsúcédulákat árult. A pápa új templomot akart építtetni Rómában, amit ma Szent Péter-bazilikának hívnak. A pápa, bár Jézus képviselőjének állította magát, nem akart hozzá hasonlóan szerényen élni. A Tetzel által árult búcsúcédulák bevételéből akarta az építkezés költségeit fedezni. A búcsúcédula vásárlásával megbocsátást lehetett nyerni. Ez esetben bármire és mindenre. Tetzel állítása szerint, ha valaki eleget fizet, minden addig elkövetett bűnére bocsánatot nyer, sőt még azokra is, amiket a jövőben fog elkövetni. Luther ezt már nem bírta szó nélkül hagyni. „Hogyan vásárolhatná meg bárki is a megbocsátás ingyenes ajándékát?” – kérdezte. Hogyan árulhatná a pápa azt, amit Jézus ingyen biztos? Ez egyszerűen nem igaz! ApCsel 8:18-22 
Luther tudós volt, így azt tette, amit akkoriban a tudósok. A templomhoz ment és annak kapujára tűzte hittételeinek listáját, a búcsúcédulákról szóló véleményét és egy felszólítást, hogy aki nem ért egyet vele, azzal szívesen megvitatja a kérdéseket. Fogalma sem volt róla, hogy ezzel mit indít el. A 95 tétel másolatának nyomtatott példányai egykét hónapon belül egész Európába eljutottak. Ezrek értettek egyet vele és ezrek voltak ellene, de mindenki aggodalommal várta, mi történik a szerzetessel, aki azt meri állítani, hogy a pápának nincs igaza. Bátor szerzetes vajon Luther, vagy csupán egy bolond?

Alkalmazás: Milyen bátornak kell egy kereszténynek lennie? Róm 8:31-39; Jel 2:10

Körülbelül egy évvel azután, hogy 1517-ben 95 tételét a templom kapujára kiszögezte, nézeteiért számadásra hívták Augsburg városába. Luther a Bibliával készült alátámasztani hittételeit, a pápa képviselője, Cajetan bíboros pedig minden érvét az egyházi hagyományokra alapozta. Miután meghallgatta a bíborost, aki szerint a Szentírásnak semmi jelentősége, Luther azzal lepte meg, hogy saját fegyverét, az egyházi hagyományokat fordította ellene, és rámutatott, azok milyen reménytelenül ellentmondanak egymásnak. A bíboros magából kikelve kiabálta: „Vond vissza, különben Rómába küldelek!” Kiközösítéssel fenyegette meg Luthert és mindenkit, aki segíti őt. Ki fogják taszítani őket az egyházból. A bíboros végül így kiáltott: „Vond vissza, vagy soha többé ne lássalak!” A bíboros legnagyobb meglepetésére Luther és társai felálltak, és nyugodtan elhagyták a termet. A bíboros nem számított a szerzetestől ilyen bátor viselkedésre. Arra számított, hogy Luther visszalép és visszavonja tanításait. Mit tehetett most a bíboros? Luther jól ismerte Husz János történetét és Zsigmond császár semmit sem érő menleveléről is tudott. Nem bízott ellenfeleiben és még másnap hajnal előtt elhagyta a várost. Mit mond Jézus arról, mivel vegyítsük a bátorságot? Mt 10:22-23 
Frigyes, a szász választófejedelem egy ideig védelmébe vette Luthert, aki számos könyvet és röpiratot írt, ezzel terjesztve az igazságot. Tisztában volt vele, nem számíthat hosszú életre, aki a római egyházzal szembeszáll. Luther különösen a szívén viselte a megfelelő oktatási intézmények szükségességét. Tudta, hogy a legtöbb diák a kapott oktatást tükrözi vissza. Ezt írta: „Attól tartok, hogy az egyetemek a pokol széles kapuinak fognak bizonyulni, hacsak nem fáradoznak szorgalmasan azért, hogy a Szentírást magyarázzák, és nem vésik be tanításait a fiatalok szívébe.”

Alkalmazás: Valóban ennyire veszélyesek lehetnek az iskolák, amelyek nem ragaszkodnak a Biblia alapelveihez? Mit mondanak az 1Kor 3:18-20 igeversek a világ bölcsességéről?

Olvassuk el a tanulmányban említett igeverseket és „A nagy küzdelem” című könyv 97–141. oldalait! 

„Ez idő tájt Angliából két idegen érkezett Prágába. Tanult emberek voltak. Elfogadták a világosságot, és azért jöttek, hogy e távoli országban elterjesszék. Első dolguk volt, hogy nyílt támadást indítsanak a pápai fennhatóság ellen. A hatóságok csakhamar elhallgattatták őket. De ők nem mondtak le szándékukról, és ezért más eszközökhöz folyamodtak. Mivel nemcsak prédikálni, hanem festeni is tudtak, felhasználták e művészetet. Olyan helyen, ahol mindenki láthatta, két képet festettek. Az egyik Krisztust ábrázolta, amint »alázatosan és szamáron ülve« (Mt 21:5) bevonul Jeruzsálembe, az utazástól elnyűtt ruhájú, mezítlábas tanítványai kíséretében. A másik egy pápai körmenetet jelenített meg: a pápa gazdagon díszített palástban, a hármas koronával a fején, pompásan felcicomázott lovon ül, előtte kürtösök haladnak, utána pedig kápráztató díszbe öltözött bíborosok és főpapok. Ez olyan prédikáció volt, amely minden rendű és rangú ember figyelmét megragadta. Tömegek jöttek, hogy a rajzokat megnézzék. Mindenki megértette az erkölcsi tanulságot, és sok emberre mélységes benyomást gyakorolt Krisztus, a szegény, alázatos Mester és állítólagos szolgája, a gőgös és fennhéjázó pápa közötti kirívó ellentét. Nagy volt a felbolydulás Prágában, és az idegenek egy idő után jobbnak látták, ha saját biztonságuk érdekében eltávoznak. De tanításuk nem ment feledésbe. A képek mély hatást gyakoroltak Husz lelkére. A Biblia és Wycliffe írásainak alaposabb tanulmányozására indították. Jóllehet ekkor még nem tartott ott, hogy teljes egészében elfogadja a Wycliffe által képviselt reformokat, de világosabban látta a pápaság igazi jellegét, és még szenvedélyesebben bélyegezte meg a papság gőgjét, becsvágyát és romlottságát.” (E. G. White: A nagy küzdelem, 99–100. old.)