Luther szilárdan helytáll

Luther Márton szilárdan a Bibliára alapozta hitét. Szerinte a búcsúcédulák (a bűnök megbocsátásának ígéretével) nem azért helytelenek, mert ő ezt állítja róluk; nem is azért, mert egyes egyházi vezetők tévednek, hanem azért, mert a Biblia egyértelműen kijelenti. Ez az álláspont rövidesen szembeállította őt a pápával. A baj egyre közeledett. 1520-ban a pápa egy bullát (pápai rendeletet) adott ki, melyben 60 napot adott Luthernek hitelvei visszavonására. Ha addig nem tagadja meg tanait, őt és mindenkit, aki bármilyen módon is segítette, kiközösítik. Az ilyen ítélet azt jelentette, hogy halálos ítélet terhe mellett kiátkozzák az egyházból és a pokolra kárhoztatják. Luther tisztában volt a helyzet komolyságával, mégsem ingott meg, nem félt. Inkább fogta a pápai bullát és nyilvánosan elégette. „Komoly küzdelem kezdődött most – mondta. – Isten nevében kezdtem ezt a munkát, de Isten hatalma által, nélkülem fog befejeződni." Képzeljük csak el, hogyan érezte volna magát Luther, ha nem lettek volna olyan bibliai igék, mint a 2Krón 14:11 , melyek megerősítették. V. Károly nemrég lett Németország császára. Első jelentős tevékenysége az volt, hogy országgyűlést hívott össze Worms városában. A pápa képviselője rögtön a megbeszélés elején Luther halálos ítéletét követelte. Mivel Luther nem volt jelen, a szász választófejedelem szerint az lenne tisztességes, ha a szerzetes lehetőséget kapna az ellene felhozott vádak megválaszolására. A császár ezért menlevelet adott Luthernek, hogy biztonságban Wormsba mehessen. Ez lesújtó volt Róma számára, hiszen a pápa már elítélte a reformátort. A német fejedelem azonban nem ismerte el a pápa tekintélyét.

Alkalmazás: Miért bízhatott Luther Istenben még ilyen nagy veszély közepette is? Jer 1:17

A pápa képviselői nagyon rossz hangulatban voltak, amikor a német császár és az országgyűlés követelésére Luther Wormsba érkezett. A pápa elrendelte, hogy Luther ne beszélhessen senkivel, most pedig ezrek előtt fog felszólalni. Meg kellett volna égetni és elfelejteni, nem pedig a figyelem középpontjába állítani. Ennek gyorsan véget akartak vetni. Luther az országgyűlés elé került, és a császári tiszt két kérdést tett fel neki, melyekre igennel, vagy nemmel kellett felelnie. Először megkérdezte, hogy Luther írta-e az asztalon álló könyveket. Erre könnyű volt igennel válaszolni. Majd azt kérdezte, hajlandó-e Luther elítélni és gonosznak nyilvánítani az írásait. Luther azonban bölcsen kijelentette, hogy egy ilyen fontos kérdést nem szabad elhamarkodottan megválaszolni. Időt kért tehát másnapig, hogy alaposan átgondolhassa. A vádlott nyugalmától és méltóságától meglepve a császár jóváhagyta Luther kérését. Komoly tanulságot vonhatunk le ebből, amire ma is nagy szükségünk van. Tudod, hogy mi az? Péld 29:11, 20; Préd 5:2; Jak 1:19 
Egy imádkozással töltött éjszaka után Luther másnap visszatért, hogy ugyanazzal a kérdéssel szembesüljön. Vajon megtagadja írásait, vagy sem? A legnagyobb tisztelettel magyarázta el, hogy különféle írásai láthatók az asztalon. Néhány a hit és a becsületes munka kérdéseivel foglalkozik. Ezek ellen senki sem emelhetett kifogást a teremben. Nem engedi a lelkiismerete, hogy olyasmit tagadjon meg, aminek helyességével mindenki egyetért. A könyvek másik csoportja a katolikus egyház romlottságára mutatott rá. Ezek elítélése még nagyobb visszaélésekre sarkallná őket. Más kötetek a hibák védelmezői ellen íródtak. Luther elismerte, hogy azokban helyenként a szükségesnél barátságtalanabbul jellemezte őket, de semmit sem mondhatott, amivel azokat a hibákat igazolni tudná. Luther alázatosan elismerte, hogy mivel ő is csak ember, lehetnek tévedések is az írásaiban. Ha valaki Isten igéjének fényében rámutat elkövetett hibáira, hajlandó azokat beismerni és elsőként elégetni azt a könyvet, amiben a tévedés szerepel. 

Alkalmazás: Mit mondott Luther, mi az egyetlen tekintély? Igaza volt? Ézs 8:20

A pápa képviselői tudták, hogy a Bibliát nem használhatják Luther írásainak elítélésére. Vallatói csupán igenlő, vagy nemleges választ fogadtak el. Megtagadja vajon írásait, vagy sem? Luther tisztán és egyszerűen nemmel felelt. Azt mondta: hacsak nem bizonyítják a Szentírásból, hogy téved, nem von vissza semmit. Záró mondata kétségkívül évszázadának leghíresebbje lett: „Itt állok, másként nem tehetek, Isten engem úgy segéljen. Ámen." A gyűlés minden résztvevője megdöbbent. Elképzelhetetlen volt, hogy egy ilyen nyilvánvalóan intelligens, de minden világi támogatást nélkülöző ember szembeszálljon a birodalom és az egyház együttes erejével. Luther ellenségeinek világos volt a következő lépés: a reformátornak a lehető leghamarabb meg kell halnia. Minél hamarabb, annál jobb. Azonnal az ifjú császár elé vitték ügyüket. Károly azonban nagyon jól ismerte Zsigmond császár esetét és a Husz János menlevelét semmibe vevő árulást követő háborúkat. „S ha az egész világból száműznék is a tisztességet és a becsületet, a fejedelmek szívében akkor is védelmet kell találnia” – mondta, de tovább győzködték: „Nem kell megtartanod egy eretneknek adott szavadat!” Bár gyenge volt és nem kedvelte Luthert, Károly hallani sem akart róla, hogy szavát megszegje. „Nem szeretnék úgy pirulni, mint Zsigmond” – mondta. Luthert biztonságban haza kell engedni. Csak azután szabad halálra adni.

Alkalmazás: Luther néhány napra megmenekült. Mit mondott Jézus a jövendőről? Mt 6:34

Wormsban aratott győzelmével elégedetten, de a jövő felől bizonytalanul tartott Luther Márton északnak a csaknem 400 km-re fekvő otthonába. Mi lesz vajon ezután? El kell vajon hagynia Wittenberget, s talán Szászországot is? Ugyan hová mehetne? Luther egy elhagyatott erdőben haladt éppen, amikor egy csapat fegyveres lovag foglyul ejtette. Utastársaitól eltávolodva alig használt erdei ösvényeken siettek tova vele, mígnem végül egy nagy kastélyban találta magát, ahol biztonságban elrejtették ellenségei elől. Olyan titokban hajtották végre ezt a mentőakciót, hogy sem Luther barátai, sem ellenségei nem tudták, hová vitték. Még Frigyes, a szász fejedelem, aki a titokzatos lovagokat küldte, is csak annyit tudott, hogy Luther biztonságban van. Minél kevesebbet tudott, annál kevesebbet árulhatott el. Luther közel egy esztendőt töltött az Eisenach városához közeli meredek hegyre épült Wartburg hatalmas kastélyában. Ellenségei eleinte azt feltételezték, hogy Luthert megölték, de a tollából származó röpiratok és brosúrák folyamatos megjelenése végül meggyőzte őket, hogy a reformátor nagyon is él. Isten azért biztosította Luther számára a magány és nyugalom idejét, mely annyira más volt, mint megszokott mozgalmas élete, hogy legyen ideje imádkozni, tanulni és írni. Hamarosan rájött, hogy a röpiratai is hasznosak, de amire a német népnek leginkább szüksége van, az a Biblia, mégpedig németül, a saját anyanyelvükön. Luther tehát kézbe vette Erasmus görög nyelvű Újszövetségét és munkához látott. Mindössze tizenegy hét alatt olyan alapos német fordítást készített, amiben kombinálta az ország összes nyelvjárását, mintha csak egyetlen nyelv lett volna. Mivel munkájával soha nem volt teljesen elégedett, egészen haláláig csiszolta, javítgatta a fordítást.

Alkalmazás: Mennyire fontos Isten igéje? Mekkora felelősséget érezhetett Luther a fordítás feladata miatt? 5Móz 4:1-2

Franciaországban egy buzgó katolikus hívő, a párizsi egyetem professzora, Jacques Lefevre tette a köznép számára elérhetővé a Bibliát. A szentek életéről – akiket egyébként egész életében tisztelt –, írt éppen könyvet, és a Bibliába is belelapozott, hátha talál benne még valami fontosat róluk. Nagy meglepetésére a Biblia szerint a szentek azok az emberek, akik Jézusba vetett hitük segítségével legyőzik bűneiket. Abbahagyta a könyv írását és a Szentírás tanulmányozásába mélyedt, ahogy még soha azelőtt. Eközben felfedezte a Krisztusba és csodálatos áldozatába vetett hit egyszerű igazságát. Lefevre természetesen azt is azonnal felismerte, mekkora szükség van a köznép nyelvén olvasható Bibliára, és belekezdett lefordításába. Egyetemi előadásainak hatására több hallgató is elfogadta a Biblia igazságait. Legismertebb közülük William Farel volt. Akárcsak professzora, Farel is buzgó katolikus volt, de Isten igéjében az egyháznál magasabb tekintélyt ismert fel. A pápához való hűség helyett most már a Jézus Krisztushoz való hűséget választotta. Ahogy megtért, azonnal misszionárius lett. Mi teszi a Bibliát más könyvektől különbözővé? 1Thess 2:13 Sokan váltak hívővé Farel befolyásának hatására. Többek között a király nővére, számtalan tehetséges tanár és Meux püspöke is. Farel és a püspök egy ideig szabadon terjeszthették Lefevre frissen kiadott francia nyelvű Újszövetségét. Hatására sokan otthagyták a kocsmákat és inkább a Biblia tanulmányozására gyűltek össze, hogy örvendezzenek kinyilatkoztatásainak. Sajnálatos módon hamar megkezdődött a Biblia tanulmányozóinak üldözése. A püspök sajnos gyenge volt és a fenyegetés hatására nem sikerült szilárdnak maradnia, de sokan, akik tőle tanultak, bíztak Istenben és igéjében. Üldöztetésükkel és halálukkal bizonyságot tettek azoknak, akik azelőtt talán még soha nem hallottak a Biblia igazságairól.

Alkalmazás: Miért veszélyes egy embert követni Isten helyett? 1Kor 3:4-7

Willliam Farel munkássága révén a francia nemesség egy tehetséges tagja, Louis de Berquin elfogadta a Szentírás igazságát és azonnal kiállt a hagyományok hibái ellen. Berquin egy írásában egyértelműen kimutatta a szerzetesek hibáit és a királyt kérte fel döntőbírónak. I. Ferenc király szerette Berquint és évekig védelmezte is, de ő maga nem állt ki az igazság mellett. A szerzetesek nyomásának engedve végül a kezükre adta Berquint, akik nem vesztegették az időt, egy napon belül elítélték és ki is végezték. Berquin a legjobb ruháját vette fel az alkalomra, arcán mennyei békesség fénye tündökölt. Bár mártírhalált halt, állhatatosságának és bátorságának példája meggyőzte a bámészkodókat, hogy létezik az általuk ismerteknél nagyobb hatalom is. Mások is hittek és meghaltak hitük miatt. Sokan szétszóródtak, mert úgy biztonságosabb volt. Ily módon az igazság gyorsan elterjedt I. Ferenc király nagyon önző ember volt. Érdekei szerint hol üldözte, hol pedig támogatta a reformátorokat. Ha éppen előnyére vált, akkor korlátozta a szerzetesek, papok, püspökök hatalmát, és egy ideig engedélyezte az igazság hirdetését Párizsban. 1534-ben egyes protestáns reformátorok végzetes hibát követtek el. A legkevésbé sem bölcs módon kis röpiratokat, plakátokat postáztak Franciaország- szerte, melyeken a katolikus miseáldozatot kritizálták. A katolikus papok állítása szerint ugyanis a kenyér és a bor csodálatos módon Jézus testévé és vérévé változik. A plakátok miatt felháborodott Ferenc elhatározta, hogy minden reformátort kiirt az országból. Sokan börtönbe kerültek és kínzások áldozatául estek, harmincötöt máglyahalálba küldtek. Legnagyobb meglepetésére több száz polgár – többnyire képzett mesteremberek és jómódú kereskedők – az üldözés elől vidékre költözött. Ez akkora csapást mért a gazdaságra, amire a király egyáltalán nem számított. A franciák felháborodva tapasztalták, hogy oly sok tiszteletreméltó ember szerint is szükséges az egyház megreformálása. 

Alkalmazás: Mi a legfontosabb Isten népe számára, ha olyanok között élnek, akik nem ismerik, vagy tiltják a Biblia igazságait? 1Pt 2:15; Jn 17:15-16

Olvassuk el a tanulmányban említett igeverseket és „A nagy küzdelem” című könyv 144–170. és 211– 231. oldalait!