Menedék az Újvilágban

Az elmúlt héten láthattuk, hogyan próbálta a pápaság megállítani a reformációt. Tanultunk a jezsuitákról, a tridenti zsinatról és a „győzhetetlen” spanyol armadáról. Most megismerjük a negyedik eseményt, ami minden addiginál szörnyűségesebb volt. A Szent Bertalan- éji mészárlás története híven tükrözi a vallási türelmetlenség és a megtéretlen vezetők önző ambícióinak szörnyű következményeit. A hugenották (Franciaországban így nevezték a protestánsokat) száma a rendszeres üldözések ellenére is gyorsan növekedett. Bibliából tanított igazságaik vonzották a józan gondolkodású embereket, s gyakran a jó üzleti érzékkel rendelkezőket is. A hugenották rövid időn belül jómódúak lettek, és sok követőjük akadt még a felsőbb osztályok, a nemesség körében is. Mivel a pénz és a hatalom mindig irigyeket szül, hamarosan erőszakosan léptek fel ellenük. Több történetíró is lejegyezte, hogy 1562. március 1-én sok hugenotta vesztette életét Vassy városában. Sajnálatos módon ahelyett, hogy Isten oltalmában bíztak volna, a hadvezérhez, Coligny admirálishoz fordultak segítségért. Rövidesen a nemesség több tagja is csatlakozott ügyükhöz. Többek között a Bourbon-házba tartozó Navarrai Henrik is. A mozgalom növekedett, míg a hugenották létszáma elérte a kétmillió főt, és hatvan, erődítménnyel ellátott várost is uraltak. 1567-ben háború tört ki a katolikusok és a hugenották között. Amikor végül 1570-ben véget ért, IX. Károly király és anyja, Medici Katalin biztosítani szerették volna a békét. Úgy döntöttek, hogy Károly húgát, a 17 esztendős Margitot feleségül adják a szintén 17 éves Navarrai Henrikhez.

Alkalmazás: Mit mondott Jézus az Ő országáról, és arról, hogyan kell azt megvédeni? Jn 18:36

Ezerötszázhetvenkettőben mind a francia katolikus vezetők, mint a hugenották teljesen semmibe vették a Bibliát. Amikor Navarrai Henrik sok hugenottával együtt Párizsba, Franciaország fővárosába ment a katolikus hercegnővel tartandó esküvőjére, bekövetkezett a katasztrófa. Egyes történészek szerint előre eltervezett esemény, mások állítják, hogy egy félelmetes királynő és egy gyenge király elhamarkodott döntésének következménye volt. Bármelyik állítás legyen is igaz, az esküvő után néhány nappal párizsi sétája közben lőfegyverrel megsebesítették a hugenotta Coligny admirálist. Katalin királynő és sok udvari tanácsadója azt sugallták IX. Károlynak, a királynő fiatal fiának, hogy birodalma veszélyben forog. Azt állították, a hugenották soha nem bocsátják meg az admirális ellen elkövetett gyilkossági kísérletet. A tanácsadók szerint az egyetlen megoldás az összes hugenotta vezér meggyilkolása, nehogy követőik újabb háborút indítsanak és nyerjenek a katolikusok ellen. Miután órákon át győzködték, a király megadta magát, és elkezdődött a mészárlás. Elsőként Coligny admirálist ölték meg, de a párizsi erőszakhullám rövidesen az egész országra átterjedt. Legalább 70 ezer hugenottát gyilkoltak meg. Navarrai Henrik megmenekült, mert ígéretet tett, hogy áttér a katolikus hitre, de amint biztonságban Párizson kívül volt, visszavonta ígéretét. Huszonegy esztendővel később azonban csupán protestáns hite választotta el a tróntól. Akkor mondta a szállóigévé vált mondatot: „Párizs megér egy misét!”, és IV. Henrik néven Franciaország királyává koronázták. Ugyanolyan hűséges katolikus lett, mint amilyen protestáns volt.

Alkalmazás: Élhetnek helyesen a hétköznapi emberek akkor is, ha vezetőik nem azt teszik? Mennyire fontos a vezetők példamutatása? Péld 28:6, 15,  16; Péld 29:12

Anglia királya az egyház fejének kiáltotta ki magát, és sem ő, sem az országa nem volt jó lelkiállapotban. Mint mindig, most is voltak olyanok, akik Isten igéjének próbáltak engedelmeskedni, és olyanok is, akik a legnépszerűbb irányzatokat követték. Ahogy a dolgok rosszabbra fordultak, „puritán”-ként kezdték emlegetni azokat, akik a Bibliával szerették volna összhangba hozni az anglikán egyházat, mert meg akarták tisztítani azt (az angol purify = tisztítani szóból). Ez tiszteletreméltó névnek tűnhet, de valójában gúnynévként ragasztották rájuk. Ez sok mindent elárul az emberek gondolkodásáról, ugye? Olvassuk el a 2Krón 36:14-16 igeverseit! 1603-ban új király, I. Jakab lépett trónra Angliában. A puritánok úgy látták, elérkezett az egyház megjobbításának ideje, Jakab talán egyetért aggodalmaikkal. A következő évben a puritán vezetők lehetőséget kaptak. A Hampton Court-i palotában különleges megbeszélést tartottak a királlyal, és átadták neki azt az ezer puritán lelkész által aláírt listát, melynek megoldásában a segítségére számítottak. A listán olyan problémákat soroltak, mint a keresztségkor felmutatott kereszt, a jegygyűrűk használata, valamint a lelkészek által viselt látványos ruházat. Ez a lista természetesen nem tartalmazta mindazt, amit a puritánok elérni szerettek volna, csupán a király téma iránti nyitottságára voltak kíváncsiak. A kísérlet balul sült el, mert Jakab király mindent elutasított. A megbeszélés egy vonatkozásban mégis sikeres volt. A puritánok, mintegy mellékesen azt is javasolták, hogy a király engedélyezzen egy újabb bibliafordítást. A királynak tetszett az ötlet, és így született meg a „hivatalos változat”, ahogyan még ma is több millióan hívják, mások pedig „King James version”-ként ismerik. William Tyndale utolsó imájára válaszul Isten felnyitotta Anglia királyának szemét. Az új Biblia nagyrészt Tyndale munkáján alapult.

Alkalmazás: Milyen elveket találhatunk a Préd 11:1-6 igeversekben, melyek illenek ehhez a történethez?

A puritánok erőfeszítései ellenére, hogy együttműködjenek az anglikán egyházzal, sem a király, sem az egyház főtisztviselői nem voltak érdekeltek a reformok megvalósításában. Ahogy mindig, ha az egyház összefonódik a világi kormányzással, olyan törvényeket hoztak, melyek mindenkit a hivatalos egyházi hitelvek elfogadására köteleztek. Aki bármilyen nem hivatalos módon imádta Istent, azt pénzbírsággal, börtönnel büntették vagy halára ítélték. Sok puritán kényszerült a döntésre, hogy elhagyja hazáját, Angliát, mert csak így lehettek hűségesek meggyőződésükhöz. Néhányan Hollandiába mentek, és onnan utaztak az amerikai New England-i kolóniákra. Mások egyenesen New Englandbe települtek, különösen azután, hogy 1629-ben megalapították a tengerparti telepet. Ezeknek az embereknek titokban, mindent hátrahagyva kellett elhagyniuk Angliát. Csupán azt vihették magukkal, amit elbírtak. Vajon miért tették ezt? Fil 3:7-11
A puritánok egyik csoportja „zarándokatyák” néven vált ismertté. Hollandiát elhagyva 1620-ban ők alapították a Massachusetts-i Plymouth városát. Lelkészük nem szállhatott hajóra velük, búcsúbeszédében így szólt hozzájuk: „Ha Isten bármilyen más eszköze által bármit kijelent nektek, olyan készségesen fogadjátok el, mint ahogy az általam közölt igazságot elfogadtátok, mert meg vagyok győződve arról, hogy az Úr szent Igéjében még van kinyilatkoztatandó igazság és világosság." Ez az, amit az emberek olyan nehéznek találnak. Egyszerűbb azt mondani, hogy mindig is ezt hittük, és mindig is így tettük. A reformáció azt jelenti, hogy újra alakítani. A protestáns reformáció nem ért véget Lutherrel, Zwinglivel, Kálvinnal vagy Knoxszal. Sem az anabaptistákkal, hugenottákkal vagy a puritánokkal. 

Alkalmazás: Isten népének reformációja megállás nélkül tovább folytatódik egészen…, nos meddig is? És mi vajon vele tartunk? Ef 5:25- 27; Jel 19:6-9

Az Atlanti-óceánt átszelő puritánok közül a legnagyobb hálával Roger Williamsnek tartozunk. Latinul, görögül, héberül, hollandul, franciául és angolul beszélő, jól képzett fiatalember volt, jó állással. Boldog házasságban élt, és úgy tűnt, „övé az világ.” A tanulást és feleségét kivéve mindent otthagyott és New Englandbe költözött a vallásszabadság kedvéért. Bostonba érkezésekor azonnal lelkészi munkát ajánlottak neki, de amikor rájött, hogy az nem egy független gyülekezet, nem fogadta el a lehetőséget. A nem elkülönült (nem szeparatista) azt jelentette, hogy a gyülekezet még mindig az anglikán egyházhoz tartozott, és erőszakkal tartatta be annak törvényeit. Williams nem akart olyan egyház tagja lenni, amelyik erőszakkal büntette az első négy parancsolat meg nem tartóit. Miért éppen az első négyét? Lássuk, rájössz-e! 2Móz 20:1-11 
Williams meg volt győződve arról, hogy egyedül Isten joga megbüntetni az iránta való hűtlenséget. Mindig katasztrófába torkollt, amikor ezt emberek próbálták megtenni. Ebből következik, hogy Williams szerint mindenkinek szabadon, teljes lelkiismereti szabadságban kell szolgálnia Istent. Williams szerint a kormányzat felelőssége a hazugság, lopás, gyilkosság és egyéb bűncselekmények elleni törvények érvényesítése, de az egyének Istennel való kapcsolatáról nem hozhat törvényeket. Nézeteit újnak és veszélyesnek nyilvánították. Mindez elegendőnek bizonyult, hogy ki akarják toloncolni Angliába. Williams azonban inkább a vadonba menekült egyedül, a tél kellős közepén. Végül egy kis települést alapított Rhode Islandon. Williams itt ragaszkodott az – ahogy ő nevezte – elválasztó falhoz, az állam és az egyház között. Ő is, mint megannyi puritán, a lelkiismereti szabadságért küzdött. A többiektől eltérően azonban ő mindenki számára biztosítani akarta ezt, még azoknak is, akik nem értettek egyet vele. 

Alkalmazás: Számunkra nehéz lehet ezt elképzelni, de Roger Williams korának hívői őszintén mondták: „Hiszen mindenki üldözi az eretnekeket, mindig is így tettünk.” Mit mondott viszont Jézus? Lk 6:27-36

Természetesen nem minden puritán települt át Amerikába. A legismertebbek Angliában maradtak. John Bunyan egyszerű ember volt, kevés iskolával, de az angol Bibliát rendkívül jól ismerte. Ifjúkorában időnként gondatlan volt, de semmiképpen nem nevezhetnénk rossz embernek. Amikor bűneire rámutattak, olyan bűntudatot érzett, hogy sokáig vívódott, míg elfogadta, hogy bocsánatot nyerhet. Sajgó bűntudatot érzet, és lassan elhagyott mindent, amit bűnnek tartott. Ám még ez sem enyhítette bűntudatát. Amikor már semmit sem talált, amit Istenért elhagyhatna, de még mindig nem lelt békességre, növekvő kétségbeesésében arra gondolt, hogy elkövette a megbocsáthatatlan bűnt. Gyötrődésében egészsége is megromlott. Egyszer csak megvilágosodott előtte a hit lényege. Miután megértette, hogy egyszerűen csak el kell fogadnunk Jézus ígéretét a megbocsátásról, depressziója megszűnt és békességre lelt. Hamarosan nagy sikerrel, de az egyház felhatalmazása nélkül prédikálni kezdett. Ez letartóztatáshoz és 12 évnyi börtönbéli raboskodáshoz vezetett. Bármikor szabadon engedték volna, ha megígéri, nem prédikál többé engedély nélkül. Bunyan annyira gyűlölte az egyház állami felügyeletét, hogy soha, egy pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy ilyen ígéretet tegyen. Milyen hasonló lehetőségeket utasított el Jézus? Lk 22:66-71; Lk 23:8-9 
Bunyan inkább írt a börtönben, és a világ jobb lett ettől. „A főbűnös iránti túláradó kegyelem” című művében saját megtérése és vívódásai történetét írja le. Története sokaknak segített, mert ugyanazt élte át, amit a legtöbben. Legnagyobb műve viszont kétségkívül „A zarándok útja”. Ez az életteli allegória olyan történet, ami segít megértenünk a lelki igazságokat. Egy Christian nevű férfi tapasztalatait mutatja be, aki a „Romlás városából” (a földről) a mennyei városba (a mennybe) tartott. A Biblián kívül „A zarándok útja” a legolvasottabb és legtöbb nyelvre lefordított angol könyv.

 Alkalmazás: Ha ismered a zarándok történetét, felismerted a hasonlóságot Bunyan saját élményei és a „hitetlenség kastélyába” zárt zarándokéi között? 

Olvassuk el a tanulmányban említett igeverseket és „A nagy küzdelem” című könyv 289–298, 251–251, 271–279. oldalait!