Kedves barátom!
Az évszázadok során a filozófusokat és a tudósokat is foglalkoztatta a lélek kérdése. A merészebb kutatók némelyike szerint a lélek tapintható, mérhető dolog.
A massachusettsi dr. McDougal 1907-ben hat, végső stádiumú tuberkulózisos betegen végzett megfigyelésekkel próbálta kideríteni, hogy a halál beálltának pillanatában, amikor szerinte a lélek távozik a testből, változik-e a test súlya. Számításai szerint a halál beálltakor mindegyik test változatlanul 21 grammal nyomott kevesebbet.
A „21 gramm” című film ezt a gondolatot ragadja meg: „Azt mondják, hogy amikor meghalunk, 21 grammot veszítünk a testsúlyunkból. Ennyit nyom egy pénzérem, egy fülemüle, egy kocka csokoládé – és a jelek szerint egy emberi lélek.”
Habár sem te, sem én nem grammban fogjuk meghatározni a lélek súlyát, mégis feltesszük a kérdést: Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? (Mk 8:36).
Mit használ a világ összes vagyona, ha semmi sem marad bizonyságként utánunk ezen a földön?
A lélek elvesztése több az élet elvesztésénél, mivel az élet igazi lényege a lélek tisztasága. Igazságtalan, hátrányos „üzlet” bármire is elcserélni a tiszta lelket, mivel ez az egyedüli tényező, ami igazolhatja, hogy életünk megfelel a mennyei célnak.
Kedves barátom, kérlek, őrizd meg tisztán a szívedet ma és mindenkor!
Baráti tisztelettel, Daria Duță
AMiCUS Bukarest