„És amint hallottuk, megolvadott a mi szívünk, és nem támadt többé bátorság senkiben sem miattatok. Bizony az Úr, a ti Istenetek az Isten fenn az égben és alant a földön! Most azért esküdjetek meg, kérlek, nékem az Úrra, hogy amint én irgalmasságot cselekedtem veletek, ti is irgalmasságot cselekesztek majd az én atyámnak házával, és igaz jelt adtok nékem.” Józsué 2:11–12
Ráháb biztosan tájékozott volt. Hallott azokról a csodákról, amelyeket Isten cselekedett Izrael népéért. A pusztai felhőoszlopról és a Vörös-tenger kettéválásáról szóló hírek a negyven év alatt eljutottak Jerikóba is. Most pedig Izrael fiai elérkeztek a határukhoz. A város lakosai meg voltak rémülve, Ráháb azonban elhatározta, hogy túllát a félelmen.
Amikor a kémek bejutottak a városba, ő azonnal rájött, hogy kik ők. Gyorsan betessékelte őket az otthonába. Miért fogadta őket? Miért kockáztatta az életét értük? Vajon a szíve mélyén érezte, hogy Isten különb a kananeusok isteneinél?
Bármilyen oka is volt, Ráháb befogadta őket, és ami még fontosabb: szívébe fogadta az igazságot. Ráháb hitte, hogy ezeknek az embereknek az Istene az igaz Isten.
Hite erősebb volt a félelemnél, és mivel a hitet választotta, Isten megmentette őt a családjával együtt. Így hát Ráháb, az elítélt város pogány lakosa Isten népének tagjává vált. Ilyen Istennek szolgálunk. Az Úr szerette volna, ha Jerikó összes lakosa megtér, mint ahogy évszázadokkal később Ninivével megtörtént. Így a város pusztulása sosem következett volna be.
Isten ma is megszólítja a figyelmes szíveket. Lehet, hogy te is másoktól hallottál az Úrról, akárcsak Ráháb, Isten azonban meghív, hogy ismerd meg Őt személyesen. A hit nem minden esetben kezdődik nagy csodával. Néha apró lépésre van szükség – bátor elhatározásra, hogy kitárjuk szívünk ajtaját. A Ráhábhoz hasonló ember azonnal felismeri az igazságot, amikor találkozik vele, és követi Istent, még ha nem is ért mindent. Tettél-e ilyet eddigi életedben?
Teljes igazság Istene, a továbbiakban is vezess engem! Te túllátsz a félelmen és a múlton. Úgy tekints rám és a szívemre, amely Téged keres az árnyak között, ahogy a pusztulásra ítélt városban élő Ráhábra tekintettél! Bár nem értek mindent, Te erősítsd meg a hitemet, és adj bátorságot, hogy az igazságot válasszam, még ha kockázatosnak tűnik is! Lelkem lakhelyét változtasd olyan hellyé, ahol az ígéreteid kivirulnak!