Kedves barátom!
Múltkoriban bevásárlás közben a zsúfolt áruházban felfigyeltem egy kisgyerekre. Egyedül volt, félt, mintha keresett volna valakit. Láttára sok minden megfordult a fejemben, így hát megálltam és figyeltem, hogy mi lesz vele és kit keres. Az áruház másik felében eközben egy édesapa elkeseredett keresésbe kezdett. Azonnal rájöttem, hogy mi történt.
A gyerek egy óvatlan pillanatban elengedte az édesapja kezét és eltévedt. Amikor a férfi végre megpillantotta a gyermekét, odaszaladt hozzá és átölelte. Nem korholta amiatt, hogy elcsatangolt. Egy szempillantás alatt megfeledkezett az aggodalmáról. Arcáról öröm sugárzott, hiszen a keresés hosszú percei után végre épségben találta meg a fiát.
Az eset eszembe juttatta Isten szavait: Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged (5Móz 30:4). Bármilyen nagy igyekezettel próbálnánk is alkalomadtán elrejtőzni Isten elől, mégsem járhatunk sikerrel. Bármennyire is eltévednénk, igazából Ő ott van mellettünk, és várja, hogy vágyakozzunk a jelenlétére.
Én hiszem, hogy Isten ilyen. Ha elhagyjuk Őt, időt szakít, hogy megkeressen a föld legeldugottabb zugában is, és ha megtalál, megfeledkezik minden aggodalmáról és arról, amit okoztunk neki, majd pedig arról biztosít, hogy mindennél jobban szeret. Ugye, milyen csodálatos Atyánk van?
Engedd Istennek, hogy találjon meg és öleljen magához!
Baráti tisztelettel, Nejloveanu Monica
AMiCUS Nagyszeben