„Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.” (Jn 6:35)
Nem hiszem, hogy különösebb magyarázatra lenne szükséged annak megértéséhez, hogy a mai nemzedék teljesen eltérő módon viszonyul a múlt eseményeihez. A mai fiatalok érdeklődési köre távol áll a szüleikétől. Ezért is mondják gyakran, hogy a mai fiatalok „konfliktusban” állnak az idősebb nemzedékkel. Látszólag ebben van is némi igazság, alapjában véve azonban másként állnak a dolgok. Ahogy régen, úgy napjainkban is a legerősebb kapcsolatok a „társasesték” során alakultak ki. A társaseste amolyan csoportos, játékokkal, érdekes beszélgetésekkel és nevetéssel fűszerezett összejövetel volt, ami talán még egy szemináriumnál is érdekesebbnek tűnt.
Leginkább elfogadásra és közösségre vágyunk. Oda vonzódunk, ahol a figyelem középpontjában lehetünk. Én azt gondolom – és biztosan te is –, hogy ez a hely nem más, mint a szülői otthon. Ott mindig terített asztallal várnak. A szüleid gondoskodnak a szükségleteidről. Nem kerül semmibe, mégis a legízletesebb falatokat készítik el számodra. Odahaza sosem kell éhezned.
Jézus ezt a szemléltetést használva próbálta bemutatni, hogy mennyire törődik velünk. Az ételt Ő maga készítette el. Ezzel a kínálattal vár téged Isten. Sem pénzedbe, sem erőfeszítésedbe nem kerül. Mindezt ajándékként kínálja fel számodra. És ne feledd: mindezt ingyen!
Imádkozz, hogy megkaphasd Jézus áldozatának legnagyobb ajándékát!
Kihívás: Kínáld meg finom falatokkal a körülötted élőket!