BÖLCSESSÉG ÉS MEGFONTOLTSÁG A DÖNTÉSEKBEN

„És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtóit megnyitotta. És hullatott rájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik. Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget.”

Zsoltár 78:23–25

Egyszerű családban nőttem fel, ahol mindig első helyen volt a tanulás. Idővel kezdtem érettebben gondolkodni, és a líceumban a nővéremtől eltérő pályát választottam. Sajnos, ő túl korán távozott körünkből, hatalmas űrt hagyva lelkemben. Bár rendszeresen jártam vallási közösségbe, nem találtam meg azt a lelki békét, amire oly nagy szükségem volt. Minden megváltozott azonban, amikor a férjem által eljutottam egy adventista gyülekezetbe, ahol a bibliatanulmányozás és az Istennel való szövetségkötés által éreztem, hogy a lelkemet mennyei jelenlét tölti be.

Isten három csodálatos gyermekkel áldott meg. Családként tevékenyen részt veszünk a gyülekezeti szolgálatokban. Az évek során a Zsoltárok könyve a vigasz és az azonosulás forrásává vált számomra. A 78. zsoltár mértékletességre bátorít, és elveti az egészségtelen kívánságokat.

Családom számára sem volt könnyű lemondani a húsról, az édességekről és a feldolgozott élelmiszerekről, idővel azonban megtanultuk értékelni az egyszerű, egészséges ételeket: a zöldségeket, gyümölcsöket, teljes értékű gabonaféléket, zöld leveles zöldségeket és magvakat. Bevásárlás előtt mindig tanácskozunk, és felírjuk az egészséges élelmiszereket. A szünidőben a lányokat is bevonom a főzésbe, hogy elsajátítsák az egészséges étkezés alapelveit.

Családunk tapasztalata alátámasztja a következő ihletett gondolatot: „Miközben meg kell tanítani a gyermekeket az étvágy feletti uralkodásra és az egészséges táplálkozásra, azt is világossá kell tenni előttük, hogy ezzel csak azt tagadják meg maguktól, ami ártalmas. Káros dolgokról mondanak le olyasvalamiért, ami sokkal egészségesebb” (Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán, 385. o.).

A világ talán nem fogja elismerni szülői erőfeszítéseinket, de Isten megjutalmazza azokat, akik felkészítik gyermekeiket az Ő országára. A testet is ugyanolyan fontos táplálni, mint a lelket. Mindkettő számára a forrás legyen az, amit Isten ajánl számunkra, mert Ő szeret, és egy örökkévalóságon át velünk akar élni.

Tanulj meg ebben a hónapban egy zsoltárt! Kezdd el ma, és naponta ismételgesd!

Silvia Fetcu, diák, „Dr. Luca” Posztlíceum, Cernica