FELBECSÜLHETETLEN ÉRTÉKŰ AJÁNDÉKOK

„Sőt eléje vitted javaidnak áldásait; színarany koronát tettél fejére.” Zsoltár 21:4

Minden nyáron távoli vidékre utazunk, általában valamelyik tengerpartra, de mivel irtózom a repüléstől – és mert a férjem szeret autót vezetni és országúti pihenőket tartani –, az esetek többségében a földi utazást választjuk.

Az arrafelé vezető út hamar eltelik, mert ilyenkor a türelmetlenségünk egybefonódik az üdülés régen várt örömével. Hazafelé viszont mintha hosszabb és fárasztóbb lenne az út. Sokszor megtörtént, hogy édesanyám meleg levessel várt otthon, amit a szabadság egész ideje alatt hiányoltunk. Kimondhatatlan öröm újra találkozni a családtagokkal, akik terített asztallal várnak bennünket.

Elképzelem, milyen lehet hosszú, kihívásokkal teli utat megtenni ezen a földön úgy, hogy az út végén senki sem vár… sőt, kimerülten és éhesen érkezel haza.

Ezzel a képpel ellentétben ott van egy másik jelenet: Megváltónk a karjaiba vesz az utazásunk alatt, támogat, és csatlakozik hozzánk, ha elfáradunk és rettegünk. Az út végén pedig korona várja azokat, akik befejezték a „versenyt”, és ezt a koronát a fejünkre helyezi. Micsoda boldogság! Micsoda határtalan öröm!

Az iskolában első helyezést elért diákok számára a jutalom átvétele ünnepélyes pillanat, éves érdemeik elismerésének szimbóluma. Az Úr „színarany koronával”, vagyis a legelőkelőbb díjjal jutalmaz bennünket, de nem azért, mert saját erőfeszítéseink miatt megérdemeljük, hanem mert Ő kiválasztott magának bennünket, szeret, megváltott, és abban az áldásban részesít, hogy az Ő gyermekei lehetünk. Uram, köszönjük ma „javaidnak áldásait”, amelyek táplálják lelkünket, és arról biztosítanak, hogy nemsokára, „hazaérkezésünk” napján megjutalmazol bennünket az általad előkészített „színarany koronával”.

Isten arra kér ma minket, hogy legyünk kedvesek és együttérzőek egy számunkra fontos személlyel, legyen az valamelyik rokonunk, barátunk vagy szomszédunk! Közvetítsük ma Isten áldását valaki számára!

Mădălina Costin, fogorvos