„Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal; a dögvésztől, amely a homályban jár; a döghaláltól, amely délben pusztít.” Zsoltár 91:56
Amikor megtudtam, hogy a nagyapám rákbeteg, úgy éreztem, hogy összeomlik a világ körülöttem. Sokat megélt, melegszívű nagytatám, aki mindent derűsen fogadott, mindig támaszt, világosságot jelentett a körülötte élők számára. Erős félelem vett erőt rajtam, lelkem tehetetlenséggel telt meg, és teljes őszinteséggel rohantam Istenhez.
A betegség, de különösen ez a kór, amely a „döghalálhoz” hasonlít, „mely délben pusztít”, kegyetlenül, váratlanul és különösebb magyarázat nélkül szedi áldozatait. Félelem lesz úrrá a szíveken, de épp ekkor hallható Isten hangja: „Ne félj!” Nem azért nem kell félned, mert így enyhébb lesz a fájdalom, hanem azért, mert az Ő jelenléte hangsúlyozottabb lesz az életedben.
Lehet, hogy épp most élsz át nehéz időszakot. Tudom, hogy a betegség nyomasztó, fájdalmat okoz és néha hosszúnak, fárasztónak tűnnek a napok, de szeretnélek teljes szívből bátorítani: nem vagy egyedül!
Imában hordoznak drága családtagjaid és barátaid, és veled van Isten, aki ismeri minden sóhajodat. Még kimondatlan imádságaidat is hallja, mint ahogy könnyek között, ég felé küldött könyörgéseidet is.
Ezek a szövegek nem azt ígérik, hogy a szenvedés elkerülhető, hanem Isten oltalmáról biztosítanak a szenvedés közepette. Nem mentesülünk az éjszaka alól, ellenben nem kell félnünk a sötétségtől. Nem mentesülünk a betegség alól, viszont nem vagyunk egyedül a betegségben. Amikor a rémület meglátogat egy otthont, a gyógyító Isten leül a szenvedő beteg ágyához, és így szól: „Itt vagyok!”
Ez a mi reménységünk: jöjjön bármilyen „döghalál”, van egy Kéz, amely szorosan tartja a lelkünket. Van Isten, aki hűségéről tesz bizonyságot még akkor is, amikor a test már meggyengült.
Ilyenkor minden pillanat meghívássá válik a bizalomra, és minden félelem arra hív, hogy még mélyebben elrejtőzzünk Annak karjaiban, Aki megígérte: „Nem félhetsz!”
Szakíts ma időt arra, hogy többször is elolvasd a 91. zsoltárt, majd kérd meg Istent, hogy áldjon meg téged békével és az üdvösség bizonyosságával!
Timea Doboș, intenzív terápiás orvos rezidens