HÁLÁS ÉRINTÉS

„Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nékem van!” Lukács 24:39

Mozdulatlanul állt előttem, réveteg, befelé forduló tekintetével tanítónője fényképébe kapaszkodva, akit egyszerűen „hölgynek” nevezett, és barátságos színben tüntetett fel. „Mosolya az egyetlen, ami miatt még iskolába járok.”

Az angyalszőke, nagy és könnyes szemű kislány megosztotta velem bánatát. Testi fogyatékkal született, ezért csak nehezen kapaszkodott fel a három lépcsőfokon, hogy bejusson az osztályterembe, ahol a társai kinevették. Csak a Hölgy tudta lecsendesíteni őket, viszont még ő sem tudott a súlyos szavakról, amelyekkel bántották. Sosem hallotta, hányféle jelzővel csúfolták, testi fogyatékára utalva.

A tanítónő az első padba ültette, és mindig bátorította, értékelő szavakkal ösztönözte. Leginkább az esett jól neki, amikor a Hölgy gyöngéden rátette a kezét a vállára, és figyelte, hogyan dolgozik. Érezte parfümének illatát és vállaira helyezett keze melegségét. Napi jelenlétével védelméről, megértéséről biztosította. Érezte, hogy értékes, hogy van helye a nap alatt! Adina Ilyenkor boldog volt.

Amikor úgy érezte, hogy túl nehéz, hogy már nem bírja tovább, vagy hogy menekülni akar, mindig ránézett a tanítónőre, aki mintha megértette volna lelke bánatát, mintha tudta volna, hogy elérte a tűréshatárt, és mindig ott volt mellette. Szerette a Hölgyet! Néha titokban lehajolt, mintha leejtette volna a ceruzát, és boldogan simogatta meg a tanítónő cipőjét. Meg akart bizonyosodni arról, hogy nem fog elillanni, mint a pára, vagy mint az álom. Tudni akarta, hogy a Hölgy igazi, valós, az övé! Gyermekként akarta szeretni őt, ezért simogatta meg titokban a cipőjét. Ha szükséged van megbocsátásra, elfogadásra, támogatásra, és érezni, megérinteni akarod Jézust, vedd a Könyvet, és érintsd meg a lapjait, mert ez az Ő levele számodra. Amikor túl nehéz elhinni, hogy szeret, és már nem érzed a karját a válladon, hajolj le, és képzeletben simogasd meg a lábát. Ő ott van melletted mindig és örökre. Csak hinned kell!

Uram, add, hogy sose felejtsem el, velem vagy, és ha valaha is kétségbe esnék, mint Péter, gyengéden fordítsd újra feléd a tekintetemet!

Florentina Coman, pszichológus