„Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel.” (Zsidók 12:28)
Nem a legkedvezőbb az egyhangúság a lelki növekedéshez. Néhányan csak az események megszokott rendjének megváltoztatása árán érhetik el a lelkiség legmagasabb szintjét. Amikor a gondviselő Isten úgy látja, hogy a jellemépítés sikeréhez már elengedhetetlen a változás, akkor felkavarja az élet egyenletes áramlását…
Az Úr látja, ha egy szolgájának szorosabb kapcsolatba kell kerülnie vele, és ennek érdekében elválasztja őt barátaitól és ismerőseitől. Amikor Illést a szolgálatára készítette fel, egyik helyről a másikra költöztette, hogy kényelembe helyezve magát ne veszítse el lelki erejét. A menny terve az volt, hogy a próféta befolyása olyan erőt közvetítsen, amely sokak számára jelent segítséget. (…)
Azok, akik nem tudnak nyugodtan pihenni, akik állandó mozgásban vannak, akik ma este az egyik helyen sátoroznak, holnap este pedig máshol, ne feledjék, hogy őket is az Úr vezeti, és mindez az ő módszere arra, hogy segítsen nekik tökéletes jellemet fejleszteni. Minden változásban, amire sor kell, hogy kerüljön, ismerjük fel Istent, aki kísér, irányít, akitől függ az életünk. (…)
Sokan nem tudják, hogyan szolgálhatják Istent, de nem azért, mert ezt nem tudhatják, hanem amiatt, hogy nem hajlandók alárendelni magukat a vezetésének. A próféta azt mondja Moábról, hogy kudarcot vallott: „Nyugodtan élt Moáb gyermekségétől fogva, és pihent az ő seprejében, és edényből edénybe nem öntötték, és fogságra sem ment, azért maradt meg az íze rajta, és nem változott el az ő szaga.” (Jeremiás 48:11) Így van ez mindazok esetében, akik nem tisztultak meg a rosszra vezető öröklött és szerzett hajlamaiktól. (…)
A kereszténynek olyan munkára kell felkészülniük, amely kedvességet, türelmet, kitartást, szelídséget, békességet igényel. Ezeknek a drága ajándékoknak gyakorolt jellemvonásokként kell beépülniük a keresztény emberek életébe. Így, amikor a Mester szolgálatba hívja őket, készen álljanak arra, hogy minden képességüket latba vetve segíthessék a körülöttük élőket, és lehessenek áldásukra. – The Review and Herald, 1907. május 2.
Hogyan ne tekintsünk a pihenésre, a kikapcsolódásra? - Boldog otthon, 415. o.