„Hallgasson meg téged az Úr a szükség idején; oltalmazzon meg téged a Jákob Istenének neve.” Zsoltár 20:2
Egy augusztusi délután történt 2008-ban. Az Egyesült Államokban éltünk, és akkoriban költöztünk Ohióból Illinoisba. Lakást kerestünk, ezért megnéztünk egy lakóparkot, azon belül is egy elérhető áron hirdetett házat.
Elhatároztuk, hogy szánunk rá elég időt, és alaposan áttanulmányozzuk a szerződésben foglaltakat. Egy nagyobb teremben ültünk, amelynek az egyik üvegfala a kondomínium medencéjére nyílt.
Miközben a szerződést olvastam, az ablak előtt álló férjem hirtelen elkiáltotta magát:
– Valaki belefulladt a vízbe!
Azonnal a medencéhez szaladtunk. Fiatal férfi közeledett felénk egy 67 éves alélt kislánnyal a karjaiban. A medence körül mindössze néhány gyerek állt, illetve két nő, az egyikük a kislány édesanyja volt.
A kislány már cianotikus állapotban volt, nem volt pulzusa és nem lélegzett. Kitört a pánik. Az édesanyja sírt, a másik hölgy a mentőket hívta… Abban a pillanatban tudtam, hogy sürgősen tennem kell valamit, különben nagy lesz a baj. Miközben a földre helyeztem a kislányt, így imádkoztam: Uram, ha Te is akarod, mentsd meg ezt a gyermeket!
Elkezdtem az újjáélesztést. A mellkasi kompressziók nyomán elég sok vizet kiöklendezett magából. Jó néhány kompressziós és lélegeztető művelet után az arca lassan színt változtatott; elkezdett lélegezni, és a szíve is újra dobogott. Isten meghallgatta az imámat: a kislány megmenekült! Időközben a mentő szirénázva megérkezett. A későbbi orvosi vizsgálatok igazolták, hogy a kislánynak valóban keringés és légzésleállása volt, aminek következtében minimális iszkémiás károsodást szenvedett.
Miután odaköltöztünk, két drága lélek látogatott el hozzánk: Kayla, a megmentett kislány, és az édesanyja. „Angyalnak” nevezett, és ez kiváló alkalmat biztosított arra, hogy Isten nevét magasztaljuk. Még mindig őrzöm az üdvözlőlapot, amit Kaylától kaptam.
Embertársaim szenvedését a sajátomnak kellene tekintenem. Uram, segíts, hogy észrevegyem a szükségleteiket, és adj erőt, hogy azzal segítsek nekik, amivel tudok!
Edita Dănăiață, egészségügyi asszisztens