„Most pedig, Uram, Atyánk vagy te, mi sár vagyunk és te a mi alkotónk, és kezed munkája vagyunk mi mindnyájan.” (Ésaiás 64:8)
Isten az Igében önmagát fazekashoz, népét pedig agyaghoz hasonlítja. Az ő munkája, hogy saját hasonlatosságára formálja és alakítsa a gyermekeit.
A lecke, amelyet meg kell tanulniuk, az engedelmesség. Az önző én nem kerülhet előtérbe. Ha kellően odafigyelnek Isten útmutatására, ha átadják magukat a menny akaratának, a fazekas keze formás edényt készít belőlük. – SDA Bible Commentary, 4. kötet, 1154. o.
A Krisztussal való igazi kapcsolat nagyszerűsége a következő felhívásnak való engedelmesség útján alakul ki: „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljatok tőlem…” Az a munkás, aki ezt tapasztalta, intenzíven vágyik arra, hogy megismerje a minden ismeretet meghaladó szeretet teljességét. Képessége folyamatosan növekszik, hogy Isten szeretete által éljen. Naponta tanul Krisztus iskolájában, és folyamatosan nő a képessége, hogy felfogja a magasztos igazságokat, amelyek az örökkévalóságig vezetnek el. (…)
Felismeri, hogy ő az az anyag, amellyel Isten dolgozik, és a Mester kezére kell bíznia magát. Próbák jönnek az életében, mert ha ezek és a csalódások nem teszik próbára, akkor soha nem ismerné fel, hogy hiányzik belőle a bölcsesség és a tapasztalat.
Ha alázattal és bizalommal keresi az Urat, akkor minden próbatétel javára válik. Néha úgy tűnhet, hogy kudarcot vall, de ez csupán feltételezett sikertelenség, mert nem jutott oda, ahová reménykedett eljutni, azonban lehet, hogy így munkálja Isten a fejlődését. Azt hiszi, hogy kudarcot vallott, de a feltételezett kudarc azt jelenti, hogy jobban megismeri önmagát, és szilárdabban bízik az Úrban. (…) Lehet, hogy megbotlik, de megtanulja, hogy ne ismételje meg ezeket a hibákat. Krisztussal, az igazi szőlőtővel egyesülve lesz képes arra, hogy gyümölcsöt teremjen az Atya dicsőségére. (…)
Az Úr azt kívánja, hogy szelídek, alázatosak és bűnbánóak legyünk, de mégis éljünk azzal a bizonyossággal, amely Isten akaratának ismeretéből fakad.