„Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.” Zsoltár 143:10
Engedd, hogy Isten tervezzen számodra! Kicsiny gyermekként bízz annak a vezetésében, aki »híveinek lábait megoltalmazza« (1Sám 2:9)! Isten sohasem vezeti gyermekeit másképpen, mint ahogy ők maguk is választanák, ha látnák kezdettől a véget, és fel tudnák fogni, hogy milyen dicső az a cél, amit Isten munkatársaiként megvalósíthatnak” (Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán, 479. o.).
A mai társadalom arra bátorít, hogy magunk egyengessük az életutunkat, és saját erőnkre, bölcsességünkre támaszkodjunk. A Szentírás azonban más modellt kínál: engedjük, hogy Isten tanítson, és bízzunk az Ő akaratában!
Képzelj el egy gyermeket, aki zongorázni tanul. Számára nem elég, csupán nézni, miként játszik a tanára. Figyel, gyakorol, kérdéseket tesz fel, néha téved is, de tanul. Kezdetben nem érti, hogy miért kell olyan sokszor átismételnie az egyszerű gyakorlatokat, de a tanár, aki látja az összképet, tudja. Tisztában van vele, hogy minden ismételgetett hang, minden apró leütés hozzájárul ahhoz, hogy tökéletes előadóvá váljon. Isten is így bánik velünk. Látja, amit mi nem, teljes mértékben ismer minket, és mindig a legjobbat kívánja számunkra.
Ha megengedjük, hogy tanítson, valójában lemondunk arról a gondolatról, hogy mi jobban tudjuk, hogy mi a jó számunkra, és mindenekelőtt elhisszük, hogy az Ő akarata mindig tökéletes, függetlenül attól, hogy néha nehezen értjük azt meg.
Jézus még mindig olyan embereket keres, akik fenntartások nélkül mernek bízni Benne.
Szenteld ma oda az életedet Istennek, és imádkozz a következőképpen: „Fogadj el, Uram, a te tulajdonodnak! Összes tervemet a lábadhoz teszem. Használj fel ma is a szolgálatodra! Maradj velem, és engedd, hogy minden munkámat általad végezzem!” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út, 69. o.).
Alexandra Botnaru, gyógyszerész