„Jobb… aki uralkodik a maga indulatán, annál, aki várost vesz meg.” Példabeszédek 16:32
– Nem sikerül lefogynom, pedig nagyon igyekszem!
Az illető 46 éves, átlagos magasságú és több mint 100 kilót nyom. Igazából ilyen mindenki náluk a családban.
Talán a háziasszony a hibás, mert ízletesen főz?
Hibás a száj is, a tányér is, ahogy a fotel, a televízió és a telefon is.
– Szeretném megműttetni magam. Ha kisebb lesz a gyomrom, kénytelen leszek kevesebbet enni, és akkor lefogyok. Ugye?
– Igen!
De mi történik hosszú távon, ha a beavatkozás csak a gyomrot érinti? Néhány év alatt újra elhízik az illető.
Másfelől pedig találkoztam olyan túlsúlyos személyekkel, akiknél már kialakult a II. típusú cukorbetegség, de az életmódváltoztatásnak és a testsúlycsökkenésnek eredményeképpen javulás állt be az állapotukban. Tehát van rá mód! De mi a kulcsa ennek?
Az önuralom és az akarat.
„Nem értékeljük eléggé az akaraterőt. Tartsuk ébren és irányítsuk helyesen, s ez erőt fog adni a szervezetünknek, és csodálatos segítség lesz az egészség megőrzésénél. Hatalom ez, betegség esetén is” (Ellen G. White: Értelem, jellem, egyéniség, 2. köt., 690. o.).
„Mai nemzedékünknek kétszer akkora szüksége van az Isten kegyelme által megerősített akaraterőre – mint néhány nemzedékkel ezelőtt volt –, hogy ellen tudjon állni Sátán kísértéseinek, és el tudja utasítani a megromlott étvágy kielégítését” (Ellen G. White: Hogyan étkezzünk?, 428. o.).
„Mindaz, ami testi erőnket csökkenti, gyengíti értelmünket is; roncsolja azt a képességünket, amellyel különbséget tudunk tenni jó és rossz között; kevésbé tudjuk a jót választani, és kevesebb erőnk lesz azt cselekedni, aminek helyességéről meggyőződtünk” (Hogyan étkezzünk?, 48. o.).
Segítsen meg az Úr, hogy bölcs döntéseket hozzunk, jó irányba gyakoroljuk az akaraterőnket, és embertársainkat is arra tudjunk buzdítani, hogy figyeljenek oda mind e földi, mind pedig örök jólétükre.
Ha túlsúlyos vagy, határozd el, hogy egy hétig semmit sem eszel délután 5 óra után!
Doina Iosub, orvos