„Seregek Ura, Istene! Állíts helyre minket; világoltasd a te orcádat, hogy megszabaduljunk!”
Zsoltár 80:20
Amikor a kisfiam egy év és három hónapos korában megpróbált járni, észrevettem, hogy a bal talpát helytelenül tartja, és emiatt nehezen egyensúlyoz. Meg volt benne az akarat, de függetlenné válását megakadályozta az eleséstől való félelme. Hosszabb kutatás és egy szakorvos felkeresése után megértettem, hogy a talpak bizonyos fokig való elhajlása természetes mindaddig, míg az izmok és az inak megtanulnak a test nyomása alatt „viselkedni”. A kisfiamnak mindössze arra volt szüksége, hogy különféle felületeken gyakorolja a járást, és hogy én folyamatosan bátorítsam őt.
A hitéletben is elesünk, tétovázunk és néha szokatlan dolgok felé hajlunk. Lelki lábainknak gyakorlásra, megerősödésre és göröngyös terepre van szüksége, szemünket pedig szegezzük Arra, Aki példát adva előttünk járt a földi, poros utakon.
„Foglalkozzanak gondolataitok az Ő szeretetével és jellemének tökéletességével! Krisztus önmegtagadása, alázatossága, tisztasága, szentsége és leírhatatlan szeretete legyen a tárgya elmélkedéseteknek. Csak ha Őt szeretjük, az Ő példáját követjük és teljesen rábízzuk magunkat, alakulhatunk át az Ő képmására” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út, 70. o.).
A zsoltáros gyönyörűen fejezi ki azt, hogy szükségünk van az Atya ragyogó, szeretettel és bátorítással teljes arcára, hogy folytathassuk járásunkat az üdvösség útján!
Lehet, hogy épp ma teszed meg az első lépéseket Isten felé. Vagy talán már szereztél tapasztalatokat Vele, mégis elveszíted az egyensúlyodat. Bármilyen hiányosságai is legyenek járásodnak, miközben a menny felé haladsz, imádkozz ekképpen:
„Emelj fel újra! Add, hogy rám ragyogjon a Te arcod!”
Hálás vagyok mennyei Atyám türelméért, hogy még mindig a kezünket fogja, és kész felemelni és megszabadítani a veszélyektől, míg e földön járunk!
Bátoríts ma valakit, hogy álljon fel a csüggedéséből, és induljon el bizalommal Isten szeretetének ragyogásában!
Denisa Onaciu, belgyógyász rezidens