„Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.” Zsoltár 34:19
Az utolsó pillanatai voltak. A kórterem csendjét csak az orvosi műszerek és az ágyban fekvő személy nehézkes légzése törte meg. Nem ismertem különösebben, de tudtam, hogy küzdelme a végéhez közeledik. Abban a pillanatban nem kínálhattam fel neki mást, csak azt, amit a Lélek sugallt: egy imát.
Kezembe vettem a kezét, és remegő hangon imádkozni kezdtem. Nem azonnali csodáért, hanem békéért, megbocsátásért, hogy az Úr fogadja őt tárt karokkal. Éreztem, ahogy Isten jelenléte betölti a szobát. Könnyek gördültek alá az arcán. Beszélni nem tudott, de a szemei köszönetet mondtak.
Akkor értettem meg, hogy az ima nemcsak vallásos tett, hanem híd az emberi lélek és az örökkévalóság között. Néha a legnagyobb ajándék, amit felkínálhatunk, az, hogy ott vagyunk, és olyan szavakat szólhatunk, amelyek megérintik az eget valaki helyett, aki épp befejezi földi futását.
Áment mondtam, de még maradtam néhány pillanatig. Már nem volt, mit mondani. A súlyos csendben éreztem, hogy az Úr láthatatlanul, titokban dolgozik. Nem tudom, hogy az imám megváltoztattae a sorsát, de tudom biztosan, hogy békét hozott. És nemcsak a beteg számára, hanem számomra is.
Úgy álltam fel, hogy a torkom szorított, könnyes volt a szemem, de mélységes nyugalom volt a lelkemben. Megértettem, hogy Isten néha elhív, hogy legyünk néma tanúi annak a szent pillanatnak, amikor egy lélek befejezi az életét. Ilyenkor az ima nem csupán néhány szó, hanem világosság, ölelés, a szeretet utolsó kifejeződése. Lehet, hogy Isten nem minden esetben hatalmas dolgok véghezvitelére hív el, hanem arra, hogy jelen legyünk a nagy pillanatoknál. Legyünk ott, imádkozzunk, szeressünk! Hiszen a menny ilyenkor sokkal közelebb kerül a földhöz, mint azt hinnénk.
Talán sosem fogjuk megérteni teljességében a haldoklóért mondott csendes ima hatását, egy dolgot azonban tudunk: Isten ott van, és ahol Ő van, ott még az utolsó pillanatban is van remény.
Uram, adj bátorságot, hogy azok mellett legyek, akiknél kialszik az élet lángja, és őszinte imát mondjak értük! Legyél Te a szívemben! Segíts, hogy békéd hírnöke legyek még az élet és az örökkévalóság határán is!
Liliana Moraru, egészségügyi asszisztens