A NYITOTT SZEMŰ EMBER

„Akkor elkezdé az ő példázó beszédét és monda: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyílt szemű embernek szózata. Annak szózata, aki hallja Istennek beszédét, aki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel.”

4Mózes 24:34

Előttem ültek, és egymást okolták személyes boldogtalanságukért: „El sem tudom mondani, mennyire rendetlen vagy!” – harsogta a szép, fiatal nő, miközben a szeme szikrázott a dühtől. „Késő estig robotolok, elvárom, hogy tiszta legyen a ház, de téged ez nem érdekel. Ha érdekelne, vigyáznál a dolgaidra, és tisztelnéd a munkámat! Nem tudok olyan házban élni, ahol káosz és szemét van! Azt akarom, hogy a ház legyen tiszta, és ne kelljen szégyenkeznem, amikor valaki benyit hozzánk. Annyira nehéz odafigyelni arra, hogy eltedd a dolgaidat?”

„Te viszont egy rideg nőszemély vagy!” – vágott vissza a férj, majd hozzám fordult: „Asszonyom, látott-e már olyan családot, ahol azért veszekednek, mert a szekrényben nincsenek vonalba állítva az ingek? Vagy hogy a poharat nem oda tettem le a konyhapulton, ahol a feleségem szerint a helye van? Én ebbe belefáradtam! Nem várom el, hogy ennyit dolgozzon, de nekem jobban esne, hogy amikor hazaérek, együtt együnk, megöleljük egymást és beszélgessünk. Nekem sokkal nagyobb szükségem van a feleségemre, mint ennek a múzeummá vált háznak. Idegennek érzem magam ebben a patikamúzeumban, és már szinte semmihez sem merek hozzányúlni!”

Mindkettőjüknek igazuk volt, és mindketten tévedtek. Bálámhoz hasonlóan nyitva van a szemünk, mégsem látjuk a valóságot. Elfelejtjük, vagy talán sosem tudatosult bennünk, hogy különbözőek vagyunk, és hogy a nő egyféleképpen, a férfi pedig másféleképpen látja a dolgokat. Készek vagyunk akár hegyeket is megmozgatni, csak hogy bebizonyítsuk az igazunkat, azt, hogy a mi szemünk nyitva van, viszont nehezen fogadjuk el, hogy bizony tévedhetünk is. Nehéz felfognunk, hogy milyen kevés dologra van szükségünk a boldogsághoz. Még akkor is boldogok lehetünk, ha a barátaink látogatásakor a poharak nem a helyükön állnak.

Tedd fel magadnak a kérdést: mit kell meglátnom a házastársam tetteiben? Mit kell másképp tennem, mit kell elfogadnom vagy megváltoztatnom? Tényleg én vagyok az, aki nyitva tartja a szemét?

Florentina Coman, pszichológus