„Egyengesd el lábaid ösvényeit, s minden te utaid állhatatosak legyenek! Ne térj jobbra, se balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól!"
Példabeszédek 4:2627
A Biblia arról tanít, hogy Isten mozgással teli életet tervezett gyermekei számára. Ugyanezt a gondolatot találjuk Jézus meghívásában – „Kövess engem!" (Lk 5:27); valamint önmaga jellemzésében – „Én vagyok az Út" (Jn 14:6). Jézus tehát nem statikus, hanem dinamikus életre hív; nem azt javasolja, hogy kényelmesen, egy helyben éljünk, hanem kimozgat a komfortzónánkból, fölemel, mozgásba hoz, és szeretne elvezetni a célhoz, amely nem más, mint örök, mennyei országa.
Lelki szempontból Istennel lenni valójában a cél felé járást, futást (Fil 3), utazást feltételez, aminek az a célja, hogy növekedjünk „a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére" (Ef 4:13). Vajon a fizikai, testi élet tekintetében más lenne a helyzet? Természetesen nem! Csak akkor lehetünk biztosak abban, hogy javul az egészségi állapotunk, ha dinamikus életet élünk, és arra használjuk a testünket, amire teremtve volt, azaz a mozgásra, izmaink, csontjaink és ízületeink megdolgoztatására.
Megjegyzendő, hogy ha már elindulunk, fel vagyunk szólítva, hogy egyenes utakon járjunk (kerüljük a veszélyeket, és válasszuk a biztonságot), legyünk állhatatosak a helyes irány tartásában, még a jobbra vagy balra felbukkanó, ígéretesnek tűnő útvonalak ellenére is! Ha így járunk, és mozgásban maradunk, el fogjuk kerülni a helytelen szokásokat és gondolatokat.
Uram, segíts, hogy ne a kényelmet, hanem a mozgást válasszam mind a hitéletben, mind pedig a mindennapokban!
Válassz ma egy útvonalat a lakónegyedben vagy a természetben, és szakíts időt a sétára, ami alatt elmélkedhetsz jelenlegi lelki utazásodról. Olyan útvonalat is választhatsz, amely egy magányos vagy beteg személyhez vezet, akinek bátorításra és támogatásra van szüksége.
Rebecca Nedelcu, orvostanhallgató