„Mert mindentudó Isten az Úr, és a cselekedeteket Ő ítéli meg.” (1Sámuel 2:3)
Az Úr a mindentudás Istene. Az Igéje úgy beszél róla, mint aki vizsgálja az embereket, a jellemfejlődésüket és minden indítékukat, legyenek azok jók
vagy rosszak. Mindenkinek örök érdeke, hogy megvizsgálja a saját szívét, és fejlessze az Istentől kapott valamennyi képességét. Mindenki tartsa emlékezetében azt, hogy egyetlen emberi szívben sincs olyan indíték, amelyet az Úr ne látna tisztán. Minden indítékot oly gondosan mérlegel, mintha az ember végső sorsát ez az egy eredmény befolyásolná. A menny Istene igaz, és nincs olyan szándék, bármilyen bonyolult is, vagy indíték, bármilyen gondosan titkolt is, amelyet Ő ne látna tisztán. Ő olvas a szív minden titkos szándékában. Az emberek terveket szőhetnek a jövő csalárdságaira nézve, és azt gondolhatják, hogy Isten nem látja; de azon a nagy napon, amikor a könyvek megnyílnak, és minden embert az ott leírtak alapján ítélnek meg, azok a tettek úgy jelennek meg, ahogyan megtörténtek. Sokan vannak, akiknek most el kell gondolkodniuk a következő szavakon:
„Tekel, azaz megmérettél a mérlegen és híjával találtattál.” (Dániel 5:27) Isten szent, örökkévaló, változtathatatlan törvénye az a mérce, amely alapján az embert megítéli. Ez a törvény határozza meg, hogy mit tehetünk és mit nem – azt mondja: „Tedd” és „ne tedd”! E törvényt a következő két nagy alapelv foglalja össze: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.” (Lukács 10:27)
Ez pontosan azt jelenti, amit állít. Ó, milyen kevesen készülnek fel arra, hogy szembesüljenek Isten törvényével az ítélet nagy napján! Az ember, Isten szent törvényével összehasonlítva, híjával találtatik. A törvény parancsolatai megvilágosítanak ugyan bennünket, de általuk senki sem igazulhat meg. A bűnös természetünk megmérettetett és híjával találtatott. Azonban Krisztus a mi közbenjárónk, és ha elfogadjuk Őt Megváltónként, akkor bízhatunk az ígéretében: „Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (Róma 5:1) – The Review and Herald, 1906. március 8.
Milyen ruhát ne vegyenek magukra a testvérnők? - Boldog otthon, 213. o.