ISTENNEL A VILÁGOSSÁGBAN!

„Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” 1János 1:7

Az ember motoros rendszere a mozgást és a testtartást biztosító több szervből, a csontrendszerből (csontok és ízületek) és az izomrendszerből (izmok és inak) áll. A csontok szerkezeti támaszt és védelmet biztosítanak, az izmok pedig összehúzódásukkal mozgást generálnak.

Ha Istennel akarsz járni, nincs szükséged sem erős lábakra, sem rugalmas ízületekre, de még kényelmes lábbelire sem, viszont szükséged van meghajló térdekre és imádkozó szívre. Az Istennel járás tapasztalata sokkal több annál a külső, mulandó motivációnál, hogy remek külsővel rendelkezve a virtuális térben közzétett posztokkal érjünk el kívánt hatást.

Azt mondják, volt egy hívő halász, aki minden nap kora reggel felkelt, amikor még sötét volt, és mielőtt kievezett volna a nyílt tengerre, a parton imádkozott, elmélkedett és énekkel dicsőítette Istent. Szívesen nézte a homokot, és mindig két pár lábnyomot látott maga előtt: az Istenét és a sajátját. Sajnos azonban nyomorúság sújtott le rá, de a fájdalomtól összetört lelkű férfi mégis minden nap kiment a tengerpartra imádkozni. Szomorúság ült a szívén, az arcán pedig patakokban folyt alá a könny, amikor egyik reggel észrevette, hogy a homokban már csak egy pár lábnyom van. Azonnal térdre rogyott, és imában kiöntötte a lelkét. Emlékeztette Istent, hogy immár egyedül maradt, mert már nem látja az Ő lábnyomait. Ahogy térdelt, egyszer csak egy kellemes, szelíd hangot hallott: „Azok az én lábnyomaim, mivel karjaimban hordozlak téged!”

Istennel járni a világosságban valójában Énok tapasztalatának folytatása. Énokról olvassuk: „Mivel Énok Istennel járt vala; eltűnék, mert Isten magához vevé őt” (1Móz 5:24).

„Imádkozzatok kamráitokban; mindennapi munkátok és hivatásotok közben is gyakran emeljétek fel szíveteket Istenhez! Énok is így járt Istennel” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út, 98. o.). Maradjatok tehát a Világosságban, és járjatok alázatosan Istennel!

Rebeca Poloboc, kardiológus rezidens