ÖNZETLENSÉG ÉS KEDVESSÉG

„Végezetre mindnyájan legyetek egyértelműek, rokonérzelműek, atyafiszeretők, irgalmasak, kegyesek.” 1Péter 3:8

Sátán gyűlöli az önzetlenséget, Isten országának elvét, még a létezését is tagadja. […] Jézus azért jött el emberként, hogy életével szemléltesse az önzetlenséget. Aki elfogadja ezt a princípiumot, legyen az Úr munkatársa, és szemléltesse ezt az elvet a gyakorlati életével! Cselekedje a jót, mivel ez a helyes út! Álljon ki az igazság mellett még a szenvedés és az áldozat árán is, mert „ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságosságuk, mely tőlem van, így szól az Úr” (Ézsaiás 54:17) (Értelem, jellem, egyéniség, 2. köt., 243. o.).

Ne próbáljunk meg a saját értelmünk szerint cselekedni, hanem mindig a Szentlélekre támaszkodjunk! Bánjunk gyöngéden az emberekkel! Lelki gyöngédséggel teli szívvel építsünk utat a meggyőzött szívekbe. Mártsuk szavainkat a két olajágról folyó mennyei olajba. Szükséges aranyló olajat öntenünk az elkészített edényekbe, hogy tovább adhassuk az igazságot keresőknek. Sose feledjük, hogy „nem erővel, sem hatalommal, hanem az Én Lelkemmel, azt mondja a seregeknek Ura” (Zakariás 4:6) (uo., 74. o.).

Viselkedjetek úgy, hogy Krisztus lássék meg mindenben, amit tesztek! Hadd lássák a körülöttetek élők, hogy Krisztus élő levelei vagytok… Legyetek szeretetteljesek és könnyen megközelíthetők! Életetek nyerjen meg mindenkit, akivel csak kapcsolatba kerültök! Jelenleg túl keveset teszünk annak érdekében, hogy az igazság vonzó legyen mások számára (uo., 67. o.).

Természetünkből kifolyólag énközpontúak és önfejűek vagyunk, amikor saját véleményeink mellett kardoskodunk. De amint elsajátítjuk a leckéket, amelyeket Krisztus akar tanítani nekünk, részesei leszünk az Ő természetének, és az Ő életét éljük. Krisztus csodálatraméltó példája, a páratlan gyöngédség, amellyel részt vett mások érzéseiben, sírván a sírókkal és nevetvén a nevetőkkel, mély benyomást tesz mindenkire, aki őszintén követi Őt. Nyájas szavakkal és szívélyes tettekkel törekedni fognak simává tenni az ösvényt a fáradt vándorok lábai alatt (Értelem, jellem, egyéniség, 1. köt., 273. o.).

Ellen G. White