„Dicsérnek téged a népek, ó, Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.” (Zsoltárok 67:3)
Keresztényként többet kellene dicsérnünk Istent, mint ahogy most tesszük. Többet kellene beengednünk az ő szeretetének ragyogásából az életünkbe. Amennyiben hit által Jézust szemléljük, öröme és békessége tükröződik vissza az arcunkon. Milyen komolyan kellene törekednünk arra, hogy Istenhez kapcsolódva az ő szeretetének napfénye világítson meg bennünket. Ha a Szentlélek megeleveníti a lelkünket, akkor a befolyásunk Istenhez emeli majd azokat, akik még nem tapasztalták meg Krisztus jelenlétének örömét. – SDA Bible Commentary, 3. kötet, 1148. o.
Az Úrnak nem tetszik, ha a népe gyászolók csoportjaként él. Az az akarata, hogy bűneiket megbánva élvezzék Isten fiainak szabadságát. Akkor megtelnek az Atya dicséretével, áldássá válnak mások számára.
Az Úr Jézusról mint felkentről így szól a próféta: „Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nekik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak az ő dicsőségére!” (Ésaiás 61:3)
Hogy Krisztus Jézus „megdicsőüljön”. Ó, bárcsak ez lenne életünk célja! Amikor megszólalunk, az arckifejezésünkre, szavainkra, sőt, még a hangszínünkre is figyelnünk kell. – SDA Bible Commentary, 4. kötet, 1153–1154. o.
A dicséret dallama a menny hangulatát idézi, és amikor a menny a földdel egyesül, akkor a zene és az ének megszólaltatja a „hálaadás és dicséret” (Ésaiás 51:3) szavát. (…) Énekeljünk otthon olyan énekeket, amelyek kellemesek és tiszták, és egyre ritkábban lesz hallható az ítélkezés, és egyre gyakoribb tapasztalattá válik a vidámság, a remény és az öröm. (…)
Miközben Megváltónk Isten dicsőségében ragyogva vezet minket a végtelen színe elé, a trónt körülvevő mennyei kórus dicséretét és háláját hallhatjuk. Ahogy a földi otthonainkban visszhangzik az angyalok éneke, a szívünk közelebb kerül a mennyei énekesekhez. A földön kezdődik a mennyel való közösség, amelynek most kell megtanulnunk az alaphangját. – The Youth’s Instructor, 1904. március 29.
Mire emlékeztették Ellen White-ot a szép virágok? - Boldog otthon, 124. o.