MINT A FOLYÓVÍZ ÉS A TENGER HABJAI

„Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! Olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger habjai.” Ézsaiás 48:18

A beteg belép a rendelőbe és leül. – Mi a panasza? Fáj valamije? – kérdi tőle az orvos. A páciens vagy mosolyogva, vagy sóhajtozva válaszol: – Hol nem fáj? Tényleg tudni szeretné? – Majd beszélni kezd egészségi problémáiról… olykor egzisztenciális nehézségeiről is. Próbálom megérteni, hogy lehet kibírni ennyi kihívást az életben. Aztán rájövök, hogy a történet nem csak az övé, hanem a mienk is, a mindannyiunké! Nem kell különösebben részleteznem, hogy mit jelent betegnek lenni, hónapokon át kórházban feküdni, otthon lábadozni, vagy fogyatékkal élő gyermekről gondoskodni nap mint nap.

Gyorsan peregnek elmémben a mindennapi élet filmkockái: küzdelem az anyagiakért, az egészséges kapcsolatokért, az egzisztenciális biztonságért, közben pedig figyelnünk kell a rászorulók és a hozzátartozók szenvedéseire. Levonom a következtetést: szükségünk van Istenre!

Sokszor hajlamosak vagyunk előbb az anyagiakról gondoskodni, mert a lelkiek… majd csak megadatnak! A hit emberei azonban számos, a mindennapokhoz köthető dologról mondtak le, hogy az Urat szolgálhassák. Isten nem mindenkire bízott nagy feladatokat, de mindannyian arra hívattunk, hogy segítsünk a szükségben levőknek. Ha nem is tudjuk megoldani az emberiség összes problémáját, az emberek tekintetét a békesség és boldogság Forrására irányíthatjuk.

Nézem a velem szemben ülő beteget, és felismerem benne mindannyiunk szükségleteit: a szeretet, a vigasztalás és a magasztos dolgok iránti szükséget. „Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, amint jó dolga van a lelkednek” (3Jn 2).

A vizsgálat végén a beteg bevallja, hogy máris megszabadult terhének egy részétől, mivel valaki egy pillanatra hajlandó volt meghallgatni őt.

Bármilyen fájdalmakkal is küzdesz, Isten kész ma meghallgatni téged. Mondd el Neki, hol fáj, és hidd, hogy Nála ezernyi megoldás van ott is, ahol mi egyet sem látunk. Békessége csak így veheti át gyötrődéseid helyét. Az emberiség összes terhét cipelő válla ma a te terheidet is hordozhatja, olyan békét és boldogságot nyújthat számodra, mint a folyóvíz és a tenger habjai!

Raluca Becea, rehabilitációs szakorvos