TÚLLÁTNI ÖNMAGUNKON

„Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is.” Filippi 2:4

A rákbetegséggel vívott harc az egyik leghevesebb és legfélelmetesebb küzdelem, amivel némelyek közülünk szembesülni kénytelenek. Vannak körülöttünk emberek, akik csendben, félelemmel, reménységgel vagy könnyek között vívják meg ezt a csatát. Betegek, hozzátartozók, orvosok, barátok vagy ápolók – mindenikük láthatatlan terhet hordoz.

A mai szövegben Pál nemcsak lelki tanáccsal szolgál, hanem sürgősen felszólít a tevékeny együttérzésre, arra, hogy lépjünk ki a komfortzónánkból, és támogassuk a szenvedőket.

Lehet, hogy nem tudjuk meggyógyítani a betegséget, viszont jelenlétünkkel és imáinkkal vigasztalhatunk, őszinte bátorításra nyújthatjuk ki a kezünket. Világosságot áraszthatunk a kórteremben, menedéket egy olyan személy számára, aki épp a szövettani vizsgálat eredményeire vár.

Az embertársunk érdekében végzett szolgálat, különösen, ha szenvedést él át, elengedhetetlen a keresztény ember életében. Így alakul a jellem a mennyei Atya akarata szerint, és tudatosul bennünk, hogy a mindennapi terheink sokkal könnyebbek, ha összehasonlítjuk őket az kórházakban sínylődő betegekével.

Krisztust követjük, amikor látunk, érzünk és a tettek mezejére lépünk. Imádkozzunk a betegekért, ítélkezés nélkül hallgassuk meg az embereket, kínáljuk fel gyakorlati támogatásunkat azoknak, akik ápolják őket, és vigasztaljunk ott is, ahol nehéz megszólalni. Ilyen a gyakorlatban megélt evangélium. Ez a legerősebb fegyver, amit a bűnnel teli világban bevethetünk.

Ma arra bátorítalak, hogy tegyetek valamit a rákos betegekért. Egy jó szó, egy látogatás, egy telefonhívás, egy közös ima erőt adhat a következő lépéshez, és a beteg tekintetét a menny felé emelheti.

Alexandru Crițan, orvostanhallgató