„Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata; este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm.”
Zsoltár 30:5
Isten haragja nem örök, létezését nem a düh határozza meg, hanem a szeretet és az irgalom. Dávid szerint Isten feddése és fegyelmezése csak időleges (nem folyamatos) büntetés, helyreállító aktus, amelynek rendeltetése, hogy Hozzá térjünk. A nehézségben bízhatunk abban, hogy Isten nem hagy el bennünket. Haragja lehet akár a felébresztett lelkiismeret „pillanata” is, viszont nem örökké tartó büntetés.
A Zsoltárok könyvének központi gondolata az isteni irgalom, ami nem múló érzelem, hanem örök jellemvonás. A „pillanatnyi” haraggal szemben az Ő irgalma „élethossziglan” tart.
Ebben szándékos aszimmetria van. A zsoltáros hangsúlyozni szeretné, hogy milyen parányi a fájdalom Isten kegyelmének végtelenségével szemben.
„Este bánat száll be hozzánk…” A sírás valóságos, de időleges. Az „este” a sötétséget, a fáradtságot és az elszigetelődést jelképezi. Dávid költői módon ismeri be, hogy időnként, nyugtalanságában, a fájdalom is helyet talál az életében, és ilyenkor a lelke képtelen szabadulni a negatív gondolatoktól vagy a szenvedéstől.
Az „este” ugyanakkor a válság, a veszteség és az ismeretlenség metaforája is. Mindannyian éltünk már át „estéket”: betegséget, veszteséget, depressziót, kudarcot, csak természetes, hogy sírunk és bánkódunk. A hit nem a szenvedés hiánya, hanem az abbéli bizalom, hogy a szenvedés nem tart örökké.
„Reggelre öröm”. Az éjszaka után öröm következik. A reggel a reménységet, a helyreállítást és Isten jelenlétét jelképezi. A sötétség után jön a világosság; szenvedés után Isten gyógyulást hoz. Íme, az evangélium lényege: a halál nem végleges, hisz következik a feltámadás.
Még ha életed „éjszakáját” éled is át, közeleg Isten reggele. Talán nem úgy, ahogy várod, de a megígért öröm valóságos, amiben akár itt, a Földön is részünk lehet, de az örökkévalóságban minden bizonnyal.
A mai szöveg kiegyensúlyozott perspektívában mutatja be a fájdalmat. Nem tagadja a létezését, de nem is hangsúlyozza túlságosan. Arra tanít, hogy Isten nem hagy bennünket a sötétségben, hanem igyekszik minél előbb elhozni a világosságot.
Uram, segíts túllátnom a fájdalom pillanatain és irgalmad reggelét várnom!
Silviu Gavrilă, gasztroenterológus szakorvos