IGAZ BOLDOGSÁG AZ ÚRRAL

„Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.” Zsoltár 16:2

A boldogságot gyakran úgy határozzuk meg, mint jóllétet, megelégedettséget, időnként eufóriát, a belső egyensúly és béke felemelő állapotát.

Viktor Emil Frankl* szerint a boldogság önmagában nem cél, hanem inkább annak mellékhatása, hogy az ember értelmet és célt talál az életében.

Miközben az élet apró örömeiben keressük a boldogságot, Isten arra hív, hogy Őt tegyük meg életünk legfőbb céljává, hogy a Menny képviselői legyünk ezen a földön, bizonyságot téve jóságáról és szeretetéről. Amikor úgy döntünk, hogy Őt szolgáljuk, teljes mértékben átadjuk Neki az akaratunkat. Így válik Isten boldogságunk egyetlen értelmévé, miközben cselekedeteink hasonlókká válnak Urunk cselekedeteihez. Érzéseink és gondolataink teljes összhangba kerülnek Teremtőnk érzéseivel és gondolataival, és győzünk a kísértések felett, döntéseink pedig hozzájárulnak testi, értelmi és lelki fejlődésünkhöz. Minden feladat és erőfeszítés, ami eddig nehéznek tűnt, ezt követően könnyebben megvalósíthatóvá válik.

„Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik” (Zsolt 16:9). Az önzőség lelkülete eltűnik, a szomorúság és a magány szertefoszlik, lelkünket öröm és megelégedettség tölti be.

„Bár a földi élet élvezeteiben nem veszünk részt, örömmel tekinthetünk az eljövendő élet felé” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út, 59. o.).

Segítsen meg minket az Úr, hogy még ma el tudjuk dönteni: Neki szenteljük életünket, hogy hálatelt szívvel Benne gyönyörködhessünk, és részesei lehessünk az igazi boldogságnak!

Anca Turda, fogorvos

* Viktor Emil Frankl (1905–1997) osztrák neurológus és pszichiáter, egyetemi professzor, a logoterápia megalapítója.