„Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást.”
Zsoltár 4:9
Az élet gondjai gyakran zaklatottsággal, félelemmel, kétellyel töltik be szívünket. Az ilyen helyzetek felkavarják a lelkünket, s a békességünk tovatűnik. A világjárvány általános nyugtalanságot teremtett, bizonytalanságot, félelmet, rettegést hagyva maga után.
Visszaemlékszem a napra, amikor a testvérem megbetegedésének híre eljutott hozzám. Tüdőgyógyász lévén, naponta kockáztatta a megfertőződését. Állapota napról napra súlyosbodott, ami mindannyiunkat nagy aggodalommal töltött el. A távolság és a megszorítások elszakítottak egymástól, megfosztva a vigasztalás és az együttérzés közvetlen kifejezésének lehetőségétől. Kétségbeestem, mert megértettem a helyzet komolyságát. Bezárkóztam a szobámba, térdre rogytam, és isteni beavatkozásért könyörögtem. Kértem az Urat, hogy adja vissza a testvérem egészségét, és mentse meg az életét.
Azokban a szenvedéssel, bizonytalansággal és rettegéssel teli napokban a lehető legmélyebben megtapasztaltam az ima erejét. A lekvés előtti esti órák teltek a legnehezebben, amikor is a nyugtalanság teljes lényemet hatalmába kerítette, s az éjszaka árnyai mintha szertefoszlattak volna minden reményt. A kitartó ima azonban megtanított arra, hogy a mennyei Atya, ha kérjük, kész békességgel és nyugalommal betölteni zaklatott lelkünket. Isten az Egyedüli, Aki megnyugtatja az összezúzott szíveket.
Élete napokig a gépektől függött, mi pedig folyamatosan a nagy Orvoshoz imádkoztunk gyógyulásért. A Szentírás vigasztaló szavai bátorítottak és megerősítettek, hogy lássuk a fényt az alagút végén. „Ahogy a zsoltáros is kijelenti: egyedül Istennek köszönhetjük életünk biztonságát, még éjjel is. Mekkora bizalom az a tudat, hogy őriz bennünket, és a felismerés, hogy csak egyedül Ő adhat nyugalmat! Annak a kereszténynek, aki osztozik a zsoltáros bizodalával, sem az éjszakai álom, sem a nappali teendők, sem a megszorítások idején nem kell félnie” (Ellen G. White: Bizonyságtételek, 7. köt. 251. o.).
A békesség akkor áraszt el, amikor átadjuk a vezetést. Minden reggel ébredjünk a következő gondolattal: „Uram, ma nem én irányítok. Te vagy életem kormánykerekénél!”
Laura Pantilin, egészségügyi asszisztens