„Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útjait, és légy bölcs!” Példabeszédek 6:6
Ki az, aki kedveli a tikkasztó nyári hőséget, amikor a házból kilépve úgy érezzük, hogy a forró levegő szinte megfullaszt és mindent megolvaszt körülöttünk? Én biztosan nem szeretem. Mindezek mellett az idei évre elhatároztam, hogy naponta sétálni fogok. Ha egy napon mégsem sikerül teljesítenem ezt a célt, akkor igyekszem a következő napokban bepótolni a mulasztásomat.
„Az ülő foglalkozásúaknak – az időjárástól függően – télen-nyáron naponta kellene a szabad levegőn mozogniuk. A lovaglásnál vagy a járművezetésnél előnyösebb a gyaloglás, mert jobban igénybe veszi az izmokat. A tüdő egészséges működésre kényszerül, mivel lehetetlen mély légzés nélkül szaporán lépdelni” (Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán, 240. o.).
Egyik sétám során elképzeltem, milyen szállító eszközöket vett igénybe Jézus. Csónakot, szamarat… és saját lábait. Minden bizonnyal az izraeli forró nyár hevében is utazott, hogy minél több emberhez eljusson. Bőrből készült lábbelije, amit használt, távolról sem volt olyan kényelmes, mint a ma rendelkezésünkre álló, memóriahabos cipők, s utazását a göröngyös, poros, köves út sem tette kellemesebbé. Mindez mégsem hátráltatta Jézust. Ment előre, miközben Igére szomjazó tömeg követte Őt. Bejárta Galileát, Samáriát és Júdeát, néhányszor felment Jeruzsálembe is, prédikált és gyógyította az embereket, hogy ők is járni tudjanak. Még akkor sem állt meg, amikor a keresztjét cipelte a Golgotára, s mindeközben vadul korbácsolták. Éretted és érettem járt, hogy megszerezze üdvösségünket. Megváltásunkból eredően tartozunk Hozzá, Aki oly sokat tett érettünk.
„Avagy nem tudjátoké, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szentléleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi” (1Kor 6:19-20).
Este, amikor csökken a levegő hőmérséklete, indulj el sétálni!
Mara Duliba, orvostanhallgató