KRISZTUS KEZE

„És kinyújtván kezét, megilleté őt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg!” Máté 8:3

Tapintással érzékeljük azokat az ingereket, amelyek a bőrön keresztül szolgáltatnak információkat a környezetünkről. A tapintásnak fontos szerepe van mind a gyermekek mind pedig a felnőttek érzelmi fejlődésében. Hozzájárul a ragaszkodás kialakulásához, az érzelmek szabályozásához és az erőteljes embertársi kapcsolatok kiépítéséhez. A kézfogás, a simogatás vagy az ölelés csökkenti a stresszt és a szorongást. Ilyenkor az agyban boldogsághormonok szabadulnak fel, például az oxitocin.

A történet szerint a második világháború idején az egyik városban bombatalálat ért egy Jézusszobrot. A romok láttán az emberek elszomorodtak, mivel ez a szobor volt hitük és Isten jelenlétének jelképe. Háború után részben sikerült helyreállítani a műalkotást, csakhogy a szobor keze annyira összeroncsolódott, hogy már nem volt lehetőség a restaurálására. Ezért eldöntötték, hogy a szobrot kezek nélkül hagyják, a talapzatára pedig elhelyeznek egy táblát a következő felirattal: „Ti vagytok az Én kezem.”

Mit jelent Krisztus kezének lenni? Ha megfigyeljük életét, nem látunk mást, mint két kezet, amelyet kinyújtott az ember vigasztalására, simogatására, áldására, gyógyítására, imára, adományozásra, végül pedig a legnagyobb áldozathozatalra…

„Jézus mindig készen állt arra, hogy másokat szolgáljon… Életét önzetlenség, báj, udvariasság jellemezte… Ő, aki szavának erejével világokat tartott fenn, most lehajol, hogy egy sebesült madáron segítsen. Figyelme semmit sem került el, a legkisebbnek is szolgált” (Ellen G. White: Jézus élete, 68, 74. o.).

Hogy néz ki egy nap az életedből? Mennyi időt használod a kezed arra, hogy örömöt szerezz másoknak? Hányszor kulcsolod össze imára? Mennyi könnyet törölsz le vele? Hány kezet szorítottál meg bátorításként? Mennyit adsz? Milyen gyakran ölelsz? Ha ezek még nem váltak mindennapi szokásaiddá, akkor itt az ideje, hogy Krisztus keze légy a körülötted élők számára.

Semida Mărginean, egészségügyi asszisztens