„És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy művelje és őrizze azt.” (1Móz 2:15)
A munkára való felszólítás egyben kérés, ugyanakkor édeni áldás is, még akkor is, ha az embernek az élelmet verejtékkel kell megszereznie, és barátságtalan, átkozott földet kell megművelnie. Teremtőnk a negyedik parancsolatban édeni illatot rejtett el, és csak aki hat napon át dolgozik, az fog örülni a szombat nyugal-
mának, valamint az Úrral és az isteni szeretettel való találkozásnak.
A munka a mennyei terv része, amelynek célja boldogságunk és jólétünk biztosítása. „Édes az álom a munkásnak, akár sokat, akár keveset egyék; a gazdagnak pedig bővelkedése nem hagyja őt aludni” (Préd 5:12). „Mind boldog az, aki féli az Urat; aki az ő útjaiban jár! Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod” (Zsolt 128:1-2).
„Aki Ádámot és Évát tanította, hogy gondozzák a kertet, napjainkban is tanítani kívánja az embereket. Van bölcsesség annak részére, aki tartja az eke szarvát, aki ültet és veti a magot. A földnek megvannak a maga elrejtett kincsei, és az Úr azt szeretné, ha ezrek és tízezrek művelnék a földet, akik most nagyvárosokban zsúfolódnak és figyelik, mikor adódik esély egy kis keresetre. Sok esetben azonban az így megkeresett csekély összeget nem kenyérre költik, hanem italra, ami pedig az Isten képmására teremtett ember eszét pusztítja. Akik elviszik családjukat vidékre, olyan helyre juttatják őket, ahol kevesebb kísértéssel találkoznak. Azok a gyermekek, akik Istent szerető és tisztelő szülőkkel élnek, minden tekintetben sokkal jobb helyzetben vannak, hogy a Nagy Tanítótól tanuljanak, aki a bölcsesség kútforrása. Sokkal jobb a lehetőségük Isten országára való alkalmasságot szerezni. Küldjük gyermekeinket a nagyvárosba, és majd meglátjuk, hogy mindenféle erkölcsromboló kísértés várja és vonja őket, jellemépítésük pedig tízszer nehezebb lesz mind a szülőknek, mind a gyermekeknek” (Ellen G. White: A keresztény nevelés alapjai, 326. o.).
Sergiu Turturică, orvos