APAI SZERETET

„Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira!”

Lukács 15:22

„A láb kapcsolódási pont az emberi test és a talaj között. Különösen fontos szerepet tölt be az állás, járás, futás stb. terén. Mivel a biomechanikus mozgás során a test teljes súlya a lábra nehezedik, ezért különféle nyomásnak és erőhatásoknak van kitéve. A lakosság több mint 80%-a az élet egy adott szakaszában szembesül valamilyen lábproblémával. A láb egészsége számos tényezőtől függ, mint például: tevékenységi szint, foglalkozás, bizonyos betegségek, és ami a legfontosabb – a viselt cipő, tehát nagyon fontos a helyes lábbeliválasztás.” (www.clinicapicioarelor.ro/anatomiapiciorului)

Napjainkban túlságosan sok csupasz szív és láb létezik. Túlságosan sok fiatal jár helytelen utakon, ahol veszélyek leselkednek rájuk, és amikor a tövisek megszúrják a lábukat és a szívüket, az egész testük s lelkük szenved.

„Krisztus azért mondta el ezt a példázatot, hogy megmutassa, hogyan fogadja mennyei Atyánk az eltévelyedett, de bűnét bánó embert. A fiú az atya ellen követte el a bűnt, neki mégis megesett rajta a szíve, szánakozással és megbocsátással telt el, így fogadta tékozló fiát. S most világgá kürtöli túláradó boldogságát, hogy fia, akit halottnak vélt a fiúi szeretet szempontjából, rádöbbent súlyos bűnére és hanyagságára, visszatért atyjához, nagyra becsüli szeretetét és elismeri atyai igényeit. Az apa tudja, hogy a fia, aki addig a bűn útját járta, és most bűnbánatot tart, rászorul szánakozására és szeretetére” (Ellen G. White: Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 3. köt., 103. o.).

Atyánk mára fehér ruhát és megfelelő lábbelit készített elő megfáradt és megsebzett lábunk számára. Krisztus halála előtt, az utolsó vacsorán, amit tanítványaival fogyasztott el, „vizet tölte a medencébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörölni a kendővel, amellyel körül van kötve” (Jn 13:5).

Ő ma is megmossa a bűnnel beszennyezett szíveket és lábakat, és nekünk, akik ebben a kegyelemben részesültünk, kötelességünk ma elmenni, hogy Krisztushoz vezessük az embereket.

Gondolj ma egy beteg ismerősödre, akit már régóta nem láttál! Látogasd meg, vagy legalább hívd fel telefonon! Biztosan örülni fog, ha hall felőled, vagy újra találkozik veled.

Tatiana Morariu, gyógyszerész asszisztens