„Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.” Zsoltár 46:11
Reggel van, hiszen elolvasod ezeket a gondolatokat, ami azt is jelenti, hogy megkaptad az élet egy újabb ajándékát. Talán már szélesre tártad az ablakot, hogy örülhess a reggeli friss levegőnek. Lélegzel – ami természetes, és nem kell tudatos erőfeszítést tenned érte. Néha azonban tudatosul benned a lélegzés valósága, és elhatározod, hogy mélyebb levegőt veszel, hogy több oxigént juttass a tüdődbe, vagy mert bizonyos oknál vagy állapotnál fogva csak felszínesen, rövideket lélegzel, és az az érzésed, hogy elfogy a levegőd.
Légzéskor csere történik: oxigént juttatsz a szervezetedbe, amiből tested minden sejtje részesül, és széndioxidot, a sejtanyagcsere folyamán keletkezett végterméket lélegzel ki. Azt mondják, hogy az ima a lélek lélegzetvétele, és Isten arra hív, hogy élj ezzel a lehetőséggel. Helyezd a kezébe aggodalmaidat, szomorúságodat, lelked fájdalmait, és Ő békét, szabadulást és gyógyulást ad helyébe. „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Jn 14:27).
Ha imáink csak rövidek és felületesek, lelkünk nem táplálkozik megfelelően, így nem tud ellenállni a kihívásoknak, sőt, egyszerűen összeroppan azok nyomása alatt.
A Babilonba hurcolt Dániel naponta háromszor szakított időt arra, hogy a lelke ima által mélyeket lélegezzen. A Teremtővel ápolt gyógyító kapcsolatból nyert életerő révén tudta megőrizni tisztának és erősnek a szívét.
Ne fojtsd vissza a lélegzetedet! Napi munkád teendői közben lelkiismereted legyen állandó párbeszédben a Teremtővel! Ezáltal fogsz teljes bizalommal viszonyulni Isten rád vonatkozó akaratához, és boldog leszel.
Mielőtt bármit tennél, állj meg, és add meg lelkednek a lehetőséget, hogy mélyen belélegezze a mennyei levegőt!
Nușa Gherzan, pszichológus