„Meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek.” (1Korinthus 2:9)
Akik igazán szeretik Istent, arra vágynak, hogy gyarapítsák azokat a talentumokat, amelyeket Ő adott nekik, hogy áldássá válhassanak mások számára. Egykor majd szélesen kitárulnak előttük a menny kapui, hogy befogadják őket, és a dicsőség királyának ajkáról drága dallamként hallják az áldott szózatot: „Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.” (Máté 25:34) Így fogadják majd a megváltottakat azokban a lakásokban, amelyeket Jézus készít nekik. Ott nem földi bűnösök társaságában élnek majd, hanem azokkal, akik tökéletes jellemet alakítottak ki isteni segítséggel magukban. Krisztus vére minden bűnös hajlamot, minden tökéletlenséget eltávolított, és az ő tökéletes dicsőségének ragyogása – mely messze meghaladja a délben tündöklő nap fényességét – járta át őket. Azonban az erkölcsi szépség, Jézus jellemének tökéletessége oly mértékben fénylik az életükben, hogy az messze meghaladja ezt a külső ragyogást. Hibátlanul állnak a nagy fehér trón elé, az angyalok megbecsülésében és tiszteletében részesedve.
„Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.” (1Korinthus 2:9) Tekintettel arra a dicsőséges örökségre, amelyben valaki részesülhet: „micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért” (Máté 16:26)? Lehet, hogy szegény, mégis olyan gazdagsága és méltósága lehet, mit soha nem adhat a világ. Páratlan értéket képvisel a bűnből megváltott és megtisztított ember minden Isten szolgálatára szentelt, kiváló képességével együtt. – The Watchman, 1908. március 31.
Örökké az áldottak otthonában lakni; testben és lélekben nem a bűn és következményeinek sötét nyomait, hanem Teremtőnk tökéletes hasonlóságát viselni; örök korszakokon át fejlődni bölcsességben, ismeretben és szentségben; új és új eszmei távlatokat felfedezni; rátalálni új csodákra és gyönyörűségekre; folyamatosan növekedni a tudás, az öröm és a szeretet képességében; és tudni, hogy mindezen túl még mindig végtelen öröm, szeretet és bölcsesség fedezhető fel – ez a keresztény reménység végső célja. – Counsels to Parents, Teachers, and Students, 55. o.
Mit kért Ellen White a kísérő angyalától? - Boldog otthon, 455. o.