ÉDESANYÁM

„És monda Abimélek Ábrahámnak: Mit láttál, hogy ezt a dolgot cselekedted?” 1Mózes 20:10

Édesanyám volt a példaképem: bátor, harcos, szelíd, kedves asszony volt, mély szeretettel megáldva. Nagyon szerettem őt, és próbáltam hasonlóvá válni hozzá. Ugyancsak tőle tanultam meg az egyik legerősebb és legkevésbé vágyott emberi érzést: a félelmet! Ha megharagudott rám, nem szólt hozzám; ha édesapámra haragudott meg, napokon át nem szólt hozzá. A csend ilyenkor felkavarta a nappalaimat és éjjeleimet, és félelem lett úrrá rajtam. Már zsenge korban megtanultam figyelni édesanyám arcát, megfejteni a rajta ülő, kimondatlan üzenetet. Ha összehúzott szeme sarkában megjelentek a ráncok, tudtam, hogy haragszik. Ez azonban csak táplálta a gyermeki elmémben mélyen rejtőző félelmet. Több neve is volt ennek a félelemnek: „Nem szeret!” „Nem kedvel!” „Nem fogad el!” „Hibáztam!” „Valami nincs rendjén velem!”
Ez a felfogás lényem részévé vált, és felnőttkoromban is elkísért. Elég volt ránézni valakinek az arcára, máris levontam a téves következtetést: „Nem kedvel!”
„Nem szeret!” „Nem fogad el!” „Hibáztam!” „Valami nincs rendjén velem!” Ez a félelem uralta életemet sok évvel azután is, hogy már felnőttként kellett volna viselkednem. Mint Ábrahám, aki szintén magában hordozta a félelmet, olyan körülményeket éltem át, amelyek során egyszerűen vak voltam, és helytelenül jártam el. Még akkor is, amikor Isten helyes és tiszta elvei mindennapi életem eszméivé váltak.
Ábrahámhoz hasonlóan néztem az emberek ábrázatát, és tévedtem. Számos esetben a mellettem levő személynek nekem kellett szegeznie a kérdést: „Mit láttál, hogy ezt tetted?” Nekem pedig be kellett látnom, hogy rosszul ítéltem meg a helyzetet, és a mellettem levő személy nem az, akinek látszik, akinek az elmém hiszi. Ahhoz, hogy helyesen és igazságosan lássak, Isten szemével kell néznem. A szeretet, a békesség, az öröm és a türelem szemével, továbbá pedig újból és újból fel kell tennem magamnak a kérdést, amit Krisztus is feltett: „A te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?” (Mt 20:15).
Mielőtt az előítéletem miatt véget vetnék egy kapcsolatnak, fel kell tennem magamnak a kérdést: vajon az én szemem gonosz, és az előttem álló ember jó? Ha ez így van, akkor Uram, kérlek, gyógyítsd meg a szemem!
Segíts úgy látnom a mellettem élőket, ahogy Te látod őket, Uram!

Florentina Coman, pszichológus