„Próbálj meg, Uram, és kísérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet.” Zsoltár 26:2
A bibliai nyelvezet szerint a vese az érzelmek és a mély érzések székhelye, a szív pedig az akarat, a gondolkodás és a hit központja. A vese és a szív az emberi test két fontos szerve, az életképesség és érzékenység metaforája, gyakorlatilag az
emberi létezés lényege. Dávid teljes körű kivizsgálásért könyörög.
Orvosi munkám során néha arra kényszerülök, hogy a patológus mellett részt vegyek az elhunyt beteg boncolásán. Az emberi szervek feldarabolása és alapos átvizsgálása számomra megmagyarázhatatlanul nagy kihívás.
A mai szöveg egy őszinte ima, amelyben a zsoltáros azt kéri Istentől, hogy vizsgálja meg legmélyebb gondolatait és érzelmeit, és tesztelje le az őszinteségét és a becsületességét. Dávid azt kéri Istentől, hogy elemezze az életét.
A „próbálj meg” kifejezés aktívabb dimenziót társít az összképhez: nemcsak a megfigyelésre korlátozódik, hanem a tesztelésre is, hasonlatosképpen ahhoz, ahogy bizonyos fémnek tűzpróba során állapítják meg a tisztaságát. Dávid készen áll a megmérettetésre, mely igazolhatja hite valódi voltát.
A zsoltáros teljes körű kivizsgálást kér: érzelmei és gondolatai tesztelését. Semmit sem titkol el, hanem teljes lényét Isten elé tárja.
Ez a bibliaszöveg az őszinte ima modellje. Arra bátorít, hogy semmit se rejtsünk el Isten elől, hanem kérjük meg, hogy mutasson rá a bennünk levő hibákra, és tisztítson meg minket. Ehhez bátorság, ugyanakkor alázat is szükséges.
Dávidnak nincsenek különleges elvárásai Istennel szemben, és nem tünteti fel magát hamis fényben. Kérése őszinte: „Uram, alaposan vizsgálj meg!” Hányan rendelkezünk ezzel a bátorsággal? Gyakran azért imádkozunk, hogy Isten másokat vizsgáljon meg, azt viszont nem hagyjuk, hogy bennünk eszközöljön változásokat. Dávid azonban nem menekül Isten elől, hanem meghívja Őt, hogy világítson be lényének rejtett zugaiba. Ilyen a világosságban élt élet: nincs rejtegetnivalója.
Szeretném ma őszinte imában kérni Istent, hogy vizsgáljon meg és tegyen próbára, utána pedig változtassa meg rejtett indítékaimat, keserűségeimet, helytelen vágyaimat, meg nem vallott félelmeimet.
Van-e kellő bátorságom azt kérni Istentől, hogy lássa meg bennem azt, amit én nem akarok meglátni?
Silviu Gavrilă, gasztroenterológus szakorvos