A HIT ÉS AZ ÉRZELMEK

„Jézus pedig, amint hallá a beszédet, amit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higgy!” Márk 5:36

A hit nem függ az érzésektől. Naponta oda kell szentelnünk magunkat Istennek, és hinnünk kell, hogy Krisztus megérti és elfogadja az áldozatunkat anélkül, hogy megvizsgálná, vajon olyan intenzitással élünke, amely szerintünk megfelelő a hitünk szempontjából. Nem biztosított minket mennyei Atyánk, hogy ha hittel kérjük, készségesebben részesít a Szentlélekben, mint ahogy a szülők adnak jó ajándékokat a gyermekeiknek? (Értelem, jellem, egyéniség, 2. köt., 170. o.).

A hit azt jelenti, hogy hiszünk Isten szavában. Ezt sose feledjétek el! Isten Fia mindannyiunknak helyet készít a mennyei palotákban. Adjatok hálát neki ezért! Ne gondoljátok, hogy ha nem vagytok mindig vidámak, akkor már nem vagytok az Ő gyermekei! Alázatossággal és buzgósággal kötelezzétek el magatokat arra, hogy elvégzitek azt a munkát, amelyet elvár tőletek (uo., 270. o.).

Rájöttem, hogy nap mint nap meg kell vívnom a hit jó harcát. Teljes mértékben gyakorolnom kell a hitemet, és nem szabad az érzéseimnek engednem! Úgy kell cselekednem, mintha tudnám, hogy az Úr meghallgatott, válaszolt és megáldott engem. A hit nem kellemes érzés, amely az érzelmek szárnyain lebegtet, hanem cselekedet, amellyel egyszerűen elfogadjuk Isten Igéjét, meg lévén győződve arról, hogy Ő betartja ígéreteit, hiszen egyértelműen kijelentette, hogy ezt meg fogja tenni (uo., 173. o.).

Nem bölcs dolog magunkra tekintenünk és saját érzelmeinket elemeznünk. Ha ezt tesszük, az ellenség olyan nehézségekkel és kísértésekkel fog szembesíteni minket, amelyek gyengítik a hitünket és elpusztítják a bátorságunkat (uo., 384. o.). A reménységben örvendezünk, nem az érzelmekben. Isten dicsőségének reménységében tudjuk, hogy a megpróbáltatás türelmet szül, a tapasztalat pedig reményt (uo., 424. o.).

A vallás nem csupán egyszerű érzés vagy érzelem, hanem elv, amely átitatja mindennapi teendőinket, munkánkat, kötelességünket, tetteinket. Semmilyen cselekedetünk, semmilyen vállalkozásunk nem lehetetlenítheti el ennek az elvnek a megvalósítását (Értelem, jellem, egyéniség, 1. köt. 290. o.).

Ellen G. White