„Kicsoda az, aki féli az Urat? Megmutatja annak az utat, amelyet válasszon.” Zsoltár 25:12
Az 1992-es barcelonai nyári olimpián a 400 méteres férfi síkfutás végén a nézők tekintetét nem a győztes, hanem Derek Redmond brit vonta magára. A futam derekán térdszalag-szakadást szenvedett és összeesett. A versenybírók próbáltak segíteni neki abban, hogy el tudja hagyni a pályát, ő viszont könnyek között utasította vissza a segítséget. Szinte mindenki rájött, hogy mi a szándéka: folytatni, sőt befejezni a versenyt. Olyan fájdalmai voltak, hogy fizikailag lehetetlen volt tovább szaladnia.
Ekkor egy szelíd tekintetű, idős, ősz hajú férfi minden szabálynak fittyet hányva behatolt a pályára… Derek azonnal az idős férfi vállára támaszkodott, aki segíteni akart neki befejezni a versenyt. Ez az ember Derek édesapja volt.
Az „életnek” nevezett versenyben mindannyian folytatjuk futásunkat. Néhányan pár pillanatra megállunk, hogy Isten Igéjének bővizű forrásából igyunk, és megújítsuk erőinket, majd folytatjuk a versenyt.
Nem tudom, hányan futnak ezen az úton könnyező lélekkel és szemmel, nem tudom, hányan teszik meg térdeiken vagy szenvedések közepette a távot, mint ahogy azt sem tudom, hogy hányan magányosak, elhagyatottak vagy alig vonszolják magukat a végcél felé, amely mintha távolodna tőlük, súlyosbítva fájdalmukat és elkeseredésüket.
Azt viszont tudom, hogy van Valaki, aki az „Út, az Igazság és az Élet”, és Ő leküzdött minden lehetséges és lehetetlen akadályt azért, hogy vérző karjával felemelhessen bennünket. Kész mellettünk haladni, tétovázó lépteinket támogatni, hogy átléphessük a célvonalat, és beléphessünk az Ő országába. Isten ma tényleg melletted áll! Csak ki kell nyújtanod a karodat, és követned kell Őt!
Ha ma találkozol valakivel, akinek támogatásra van szüksége, segítsd megtalálnia a mennyei Atya karját! Isten adjon erőt és bölcsességet, hogy eleget tegyünk ezen feladatunknak!
Alexandra Morariu, orvostanhallgató