„Csak vigyázz magadra, és őrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, amelyeket láttak a te szemeid, és hogy el ne távozzanak a te szívedtől teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival.” 5Mózes 4:9
Minden reggel, amikor a fiam felébred, mosollyal köszönt, amely olyan derűs, mintha a nap ragyogna. Ránézek, és újra meg újra rádöbbenek, milyen csodát hozott Isten az életembe. Nem tudom, nem feltenni a kérdést: mit kell tennem ahhoz, hogy méltóképpen gondját viseljem ennek az áldásnak?
Nosztalgiával gondolok vissza a születése utáni hónapokra. Akkoriban a dolgok kézben tartása naponkénti küzdelem volt számomra, de mára megértettem: nem önzés önmagamról gondoskodni, hanem ajándék, amit szeretteimnek adhatok. A testem – amely néha fáradt, néha éhes – nemcsak az enyém! Ez az az eszköz, amellyel szeretek, védelmezek és szolgálok, de mindenekfelett: a Szentlélek temploma! Hogyan kérhetném majd a fiamtól, hogy felnőttként fegyelmezett, mértékletes és hálás életet éljen, ha a mindennapokban tőlem nem ezt látja?
Anyai feladataim során arra is ráébredtem, hogy az egyensúly az imádat egy formája. Amikor az ételben az egyszerűséget, szokásaimban a mértékletességet, lelkemben pedig a békességet választom, azzal Istennek mutatom meg, hogy értékelem az életet, amit Tőle kaptam: nem pazarlom el, nem feledkezem meg róla, és tisztán, élőn teszem le lábai elé minden nap.
Amikor a fiamat nézem, még jobban megértem, miért kéri tőlünk az Ige, hogy „vigyázzunk és legyünk éberek”, hiszen gyermekeink látnak és követnek bennünket, továbbviszik azt, amit mi képviselünk, ahogyan élünk, amit választunk.
Azt szeretném, hogy minden egészséges ételben, amit elkészítek, minden sétában, amit a természetben megteszek, minden pohár vízben, amit megiszom, és minden este, amikor időben lefekszem, a fiam meglássa az élet iránti csendes tiszteletemet.
Nem törekszem arra, hogy tökéletes anya legyek, arra viszont igen, hogy a hitben példa lehessek a fiam számára, hogy Isten ott legyen a gondolataimban, szavaimban, legapróbb döntéseimben, s így ne csak a könyvekből, hanem szeretetem megnyilvánulásaiban, a körülöttünk lévő harmóniában és otthonunk békéjében is felfedezze Istent.
Adj egy olyan könyvet valamelyik gyermeknek, amely Isten iránta érzett szeretetéről szól!
Alexandra Theodora Chirițoiu, belgyógyász orvos rezidens