„A tanítványok pedig álmélkodának az ő beszédén; de Jézus ismét felelvén monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, kik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni! Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.” (Márk 10:24–25)
A menny terve szerint a gazdagságot megfelelően kell felhasználni a rászorulók megáldására és Isten munkájának előmozdítására szétosztva. Ha az emberek jobban szeretik a gazdagságukat felebarátaiknál, jobban szeretik Istennél vagy az ő Igéjének igazságainál, ha a szívük a gazdagságuk körül forog, akkor nem lehet örök életük. Ez a lelkek próbája, és sokan a gazdag ifjúhoz hasonlóan szomorúan mennek el, mert nem lehet vagyonuk és mennyei kincsük egyszerre. (…)
„Istennél minden lehetséges.” (Márk 10:27) Az igazság, amit Isten Lelke juttat el a szívekhez, kiszorítja a gazdagság szeretetét. Nem lakhat ugyanabban a szívben Jézus szeretete és a pénz szeretete. Az Úr szeretete olyannyira felülmúlja a pénz szeretetét, hogy a tulajdonos szakít a gazdagsággal, és szeretetét Istenre ruházza át. Ez a szeretet arra készteti, hogy a rászorulók szükségleteinek kielégítését és Isten ügyének megsegítését szolgálja. Legfőbb öröme, hogy helyesen gazdálkodjon Urának tulajdonával. Semmit, amije csak van, nem tartja sajátjának, és hűségesen teljesíti kötelességét, mint Isten sáfára. Így lehetséges, hogy egy gazdag ember is bemenjen a mennyek országába. (…)
Vannak, akik a feleslegükből adnak, mégsem érzik annak hiányát. De ők ezzel még nem gyakorolnak önmegtagadást Krisztus ügyéért. Bőkezűen és szívesen adakoznak, mégis megvan mindenük, amit csak kívánhatnak. Isten látja ezt. Szigorúan Ő minősíti a cselekedetet és az indítékot, és nem fogják elveszíteni jutalmukat.
De akiknek kevesebb eszközük van, nem menthetik fel magukat azért, mert nem tudnak annyit megtenni, mint egyesek. Te csak tedd meg, amit tőled telik. Tagadj meg magadtól valamilyen cikket, amit nélkülözhetsz, és áldozd Isten ügyére. Mint a szegény özvegyasszony, dobd be a te két filléredet. Valójában ezzel máris többet fogsz adni, mint akik a bőségükből adnak; és tudni fogod, milyen édes dolog megtagadni magad, adni a rászorulóknak, áldozatot hozni az igazságért és kincset gyűjteni a mennyben. – The Review and Herald, 1884. szeptember 16.