KIMONDHATATLANUL SOK

„Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, de többek, semhogy elszámlálhatnám.” Zsoltár 40:6

Visszaemlékszem egy 2024-es forró, augusztusi reggelre. Előző éjjel majdnem egyáltalán nem aludtam, órákig imádkoztam és próbáltam megnyugodni. Reggel a férjemmel együtt mentünk autóval a kórházba, és én éppen az aznapi áhítatot olvastam, amely az anyák gyermekeik miatti aggódásáról szólt. Könnyekben törtem ki, és végre nyugalom költözött a szívembe, mert az alapige biztosított arról, hogy a kormánykerék Isten kezében van. Az volt az a nap, amikor a férjemmel szülőkké váltunk.

A kórházban töltött napok álomként tűntek tova: kimerült voltam, egész testem sajgott, és teljes figyelmemet a karjaimban pihenő csöpp kis gyermekre összpontosítottam. Nem tudtam felfogni, hogyan lehet egy időben ennyi fáradtságot és hálát érezni.

A valósággal a hazaérkezés után szembesültem: ott volt mellettem egy aprócska ember, akinek az életben maradásáért én voltam a felelős, és mindenben tőlem függött. Bár jól ismerem az emberi test felépítését, csak akkor gondolkodtam el mélyebben a bennünk zajló, életünket fenntartó folyamatokról. Figyeltem, ahogy minden lélegzetvételnél megmozdul, hallgattam gyors, egyenletes szívverését. Vékony ujjacskái azonnal belekapaszkodtak mindenbe, ami a tenyeréhez ért, és teljesen összegömbölyödött, amikor ölbe vettem. Tágra nyitott szemmel kezdte figyelni a világot. Hogyan képes egy újszülött az önálló légzésre? Hogyan képes keresni az anyját táplálékért és biztonságért? Hogyan alkalmazkodik a fényes, zajos, meleg vagy hideg világhoz? Nem tudod úgy átélni egy új élet csodáját, hogy észre ne vedd Isten csodálatos munkáját. Milyen elbűvölő, és mégis annyira törékeny egyensúlyt állított fel minden egyes testben ezen a földön!

Anyává válásom előtt nem értettem meg igazán Isten rengeteg csodáját. Naponta hihetetlen dolgokat élünk át anélkül, hogy tudatosítanánk ezeket. Lehetséges, hogy a mai napon semmi különlegesre sem figyelünk fel, de létezésünk egyszerű ténye is azt bizonyítja, hogy Isten csodálatos, és soha nem hagy el minket.

Uram, nyisd meg ma a szemem, hogy meglássam a csodáidat, melyeket oly nagy szeretettel teszel az életemben!

Alexandra Theodora Chirițoiu, belgyógyász orvos rezidens