„Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet.” Zsoltár 40:23
Íme, két sokatmondó szöveg, amely szemlélteti, hogyan történik meg az átmenet a sötétségből a világosságra, a reménytelenségből a reményre, a félelemből a hitre.
Egy interjú során elszenvedett kudarc miatt megroggyant az amúgy is gyenge érzelmi egészségem, s mindez az ingatag hitemet is tovább gyengítette. A rettegett ítélettől való félelmem miatt beborult felettem az ég, és felgyorsult a pulzusom. Megrémített az azonnali halál gondolata, aminek azonban fizikai szempontból semmilyen alapja nem volt. Meg voltam győződve, hogy könnyűnek találtatom a mennyei mérlegen, ezért utolsó esélyként a közeli gyülekezetbe „menekültem”. A sötétség folyamát megállítani hivatott világosság egyik fegyverének a Szentírás bizonyult: gondviselésszerűen megvásárolhattam egy Bibliát. Emberi segítség hiányában csak a Szentlélek sugallatára hallgattam – „Menj és vásárolj egy Bibliát!” –, és Isten lecsillapította a félelmeimet. Feltartózhatatlan vágyat éreztem, hogy megismerjem Isten „szerelmes levelét” az emberiséghez. Le sem tudtam tenni a kezemből a Bibliát!
Az ima és az Ige naponkénti tanulmányozása által a ragyogás, „mely megvilágosít minden embert”, fényt árasztott a lelkembe, és a veszedelemben – amelyet a lelkek ellensége okozott, szörnyű hatást gyakorolva elmémre – végül felfedeztem a békességet, a reménységet, az üdvösség boldogságát és a hitet. Az Úr „sziklára állította fel lábamat”.
Az Ige bátorításai által megerősödött lépteim egyre inkább a körülöttem élők felé fordultak, hogy elvethessem elméjükbe a megmentő, felszabadító és helyreállító Ige magvait.
A mennyei kincs valóban a félelem, a szorongás, a stressz és a lélek összes nyugtalanságának ellenszere. Az én lelkem számára – a titkos imák mellett – a legjobb gyógyszernek bizonyult.
Ne engedjük, hogy egyetlen nap is elmúljon anélkül, hogy Isten Igéjét tanulmányoznánk! Csak az örökkévalóságban fogjuk megérteni, milyen fontos volt az életünkre nézve a Szentírás iránti engedelmesség.
Ionuț Crăciun, egészségügyi asszisztens