A CSELEKVÉSBŐL SZÁRMAZÓ ERŐ

„Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed!” Prédikátor 9:12

Az egészséges, növekvő keresztény nem lesz a lelki ajándékok tétlen elfogadója a hittestvérei között. Adnunk is kell, nemcsak elfogadnunk. Kegyességeink gyakorlás által gyarapszanak. Keresztény társaink tiszta légkört árasztanak felénk, és ezt belélegezve, tevékenyeknek kell lennünk. Az elvégzett keresztény munka, a megértés, az együttérzés, a bátorítások és a tanítások, amelyeket az ezekre szorulóknak nyújtunk, az önfegyelem, a szeretet, a türelem és a hosszútűrés, amelyre minden körülmény között szükség van, hitet, engedelmességet, reményt és isteni szeretetet terem bennünk (Értelem, jellem, egyéniség, 2. köt., 425. o.).

A cselekvés erőt ad. Isten mindenségét teljes összhang hatja át. A mennyei lények szüntelenül tevékenykednek, s az Úr Jézus is erre adott példát élete folyamán. Szerte járt és jót cselekedett. Isten megalapozta az engedelmes cselekvés törvényét. Teremtett dolgai hangtalanul, de szüntelenül végzik kiszabott feladatukat. Az óceán szakadatlan mozgásban van. A puha pázsit, mely ma van, és holnap a kemencébe vettetik, teljesíti hivatását, szépségbe öltöztetve a mezőt. A levelek zizegve, folyvást susognak, holott nem érinti őket kéz. A nap, a hold és a csillagok hasznosan és dicsőn töltik be küldetésüket (uo., 202. o.).

Ádámnak Isten keze alkotásaiban a mély elmélkedés tárgyai álltak rendelkezésére. Az Éden a menny kicsinyített mása volt. Isten nem csupán dicső alkotásairól való elmélkedésre teremtette az embert, hanem kezet is adott neki, hogy dolgozzon, értelmet és szívet, hogy elmélkedhessen. Ha az ember boldogsága semmittevésből állna, a szerető Isten nem adott volna Ádámnak kétkezi munkát. Az embernek tevékenykedésben és gondolkodásban kellett megtalálnia a megelégedését (uo., 234. o.).

Ha meg szeretnénk őrizni az egészségünket és az életerőnket, testi és szellemi erőnk kapacitásával arányos feladatokat kell teljesítenünk (uo., 335. o.).

Ellen G. White