ÁLDÁS VAGY ÁTOK?

„És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Bőrt bőrért; de mindent, amije van, odaad az ember az életéért. Azért bocsásd ki csak a te kezedet, és verd meg őt csontjában és testében: avagy nem átkozé meg szemtőlszembe téged?” Jób 2:45

Rák! Kiléptem az orvosi rendelőből, és megálltam a klinika lépcsőin. Egyszerűen összerogytam. Könnyek és átkozódás nélkül, erőtlenül. Szemem előtt peregtek le az előttem álló napok képkockái: orvosok, műtéti beavatkozások, arcom megcsonkítása, visszataszító volta. Szörnyű szenvedés vár rám, utána pedig a halál! Eszembe jutott édesanyám, aki beletörődve, méltóságteljesen fogadta a szörnyű szenvedést és a véget, majd láttam a testvéremet, aki úgy múlt ki, hogy már lélegezni sem tudott. Láttam egy másik testvéremet, aki mindannyiunknál többet szenvedett. Kínzó fájdalom és tehetetlenség gyötört, hogy semmit sem tehettem értük, míg végül eljött az a nap is, amikor azon gondolkodtam, hogy vajon mi a jobb számukra, az élet, vagy a kínoktól megszabadító halál?

Nem tudom, mennyi időt töltöttem a lépcsőn. Azt sem tudom, mi adott erőt és bátorságot, hogy továbbmenjek. Nem tudom, kit hívtam fel és ki támogatott. Semmire sem emlékszem abból, ami azon a napon és a következő napokon történt. Most viszont tudom: bezárkóztam saját elmémbe, és előre menekültem a következő napokba. Elképzeltem, hogy mi vár rám, újra átéltem szeretteim szörnyű szenvedésekkel telt napjait, és nagyjából tudtam, hogy mire számíthatok. De nem így történt! Elmentem egy másik klinikára, és újabb vizsgálatokat végeztettem el. Reméltem, imádkoztam és vártam. Amikor megérkezett az eredmény, mindenre fel voltam készülve. Nem volt bennem sem átkozódás, sem elkeseredés, csak remény, elfogadás és félelem! Az újabb eredmény azonban nem igazolta a korábbi diagnózist. De még ha nem is így történt volna, akkor sem átkoztam volna meg Istent a „bőrömért”.

Vess gátat a gondolataidnak, ha azok a holnap kérdéseit feszegetik! Ha félelmetes diagnózist kapsz, kérj második véleményt is! Olyan személyhez folyamodj segítségért, aki melletted lehet! Imádkozz, reménykedj és várj! De még ha be is következik az, amitől rettegsz, határozd el, hogy azért fogsz imádkozni, hogy ne átkozd meg Istent, aki meghalt érettünk! Hiszen Isten a szeretet!

Florentina Coman, pszichológus