A TEST TÁPLÁLÁSA ÉS A LÉLEK ENGEDELMESSÉGE

„Fogadást tőn Jákob, és mondá: Ha az Isten velem leénd, és megőriz engem ezen az úton, amelyen most járok, és ha ételül kenyeret s öltözetül ruhát adánd nékem…”

1Mózes 28:20

A fenti bibliaversben Jákob elismeri, hogy az egyszerű, hétköznapi kenyér Isten ajándéka. Nem kér ínyencségeket, hanem csak a napi szükségletet: táplálékot és öltözetet. Mai, kedvtelésre ösztönző világunkban Jákob arra emlékeztet, hogy a kenyér maga áldás, nem pedig a lét természetes velejárója.

A tegnap letettem az utolsó vizsgát az orvosi egyetemen. Annyi év tanulás, kimerültség, túlhajszoltság és rendszertelen táplálkozás után új megvilágításban látom, hogy mekkora kegyelemnek minősül egy nyugodt étkezés. Nem két kurzus között bekapott néhány falat, hanem sietség nélkül elfogyasztott táplálék, amit ajándékként fogadok, és hálás vagyok érte.

Túl gyakran eszünk kapkodva, sietve, sokszor unaloműzésként, kísértéssé silányítva ezt a csodálatos ajándékot. Visszaélünk az étellel, ahogy sokszor a kegyelemmel is: megfontolás, lelkiismeret, hála, fegyelem nélkül táplálkozunk. Ahelyett, hogy tisztelettel, alázattal ülnénk asztalhoz, teret engedünk a féktelen étvágyunknak. Az étkezés így oltár helyett az önmarcangolás csataterévé válik.

Mi lenne, ha minden étkezést egy hálaadó oltárként fognánk fel? Mi lenne, ha a „Köszönöm!”-öt nemcsak szavakban, hanem táplálékunk kiválasztása által is kifejeznénk? A tudatosan, felelősségteljesen megválasztott étrend több mint életstílus. Általa alázatosan mondjuk Isten előtt: „Elég nekem a Te kenyered!”. A túlzások világában a mértékletesség a hit megnyilvánulása.

Álljatok meg ma egy percre, és nézzetek a tányérotokra, majd tegyétek fel magatoknak a kérdést: „Áldás vagy visszaélés, amit ezzel az étkezéssel művelek? Az előttem lévő étel a mennyei erkölcs légkörében tart?”

Kívánom, hogy minden étkezésünk egy csendes ima legyen. Isten ad kenyeret, fogadjuk hálás szívvel, felelősen, imádságos lélekkel!

„Hit és ima volt az, ami által Jákob, a gyenge, bűnös ember, Istennel küzdve győzött. Így válhattok ti is szent és magasztos szándékú, nemes szívű férfiakká és nőkké, akiket semmi sem térít el attól, ami igaz, jó és igazságos” (Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán, 511. o.).

Segíts, Uram, hálásnak lenni a tőled kapott eledelért!

Adrian Leichiță, orvostanhallgató