„Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.” Zsoltár 55:23
A tanár magasba emelt egy vízzel teli poharat, majd feltette a kérdést: „Mit gondoltok, mi a súlya ennek a pohárnak?”
A diákok különféle válaszokat adtak. A tanár elmosolyodott: „A pohár pontos súlya nem lényeges. Fontos viszont, hogy mennyi ideig tartod a kezedben. Ha egy percig, akkor nem okoz gondot. Ha egy órán át megfájdul a kezed. Ha egy egész napon át tartod a magasban, elzsibbad és elernyed a karod. A pohár súlya nem változik, de minél hosszabb ideig tartod a magasba, annál nehezebb elviselni.”
Ugyanez a helyzet az élet gondjaival. Nem történik semmi, ha csak egy percig gondolunk rájuk. Ha egy órán át viseljük terheinket, elfárasztanak; ha viszont egész napon át cipeljük őket, kikezdik a működési képességeinket, gondolkodásunk ködössé válik, halogatjuk a döntések meghozatalát, és elillan minden örömünk. Önmagában a teher nem nő, viszont az órák múlásával egyre nyomasztóbbá válik, ha úgy döntünk, hogy nem engedjük el magunktól.
A mai szöveg alternatívát kínál: „Vessed az Úrra a te terhedet…” Nem kell mindent egyedül megoldanunk, de a valóságot sem szabad tagadnunk. Arra hívattunk, hogy bízzuk Jézus kezére a láthatatlan poharat. Ő az, aki a kereszten már viselt terhet. Ő nemcsak támogat, hanem megért és elkísér nap mint nap. Nem távolságtartó, hiszen jelen van az életünkben, és nemcsak jelképesen, hanem ténylegesen: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket” (Mt 11:28).
Az egészséges életmód nemcsak a táplálkozásra, az alvásra vagy a mozgásra vonatkozik, hanem az érzelmi felszabadulásra is. Tanuljuk meg elengedni azt, amin nem tudunk változtatni! Ismerjük be, hogy túlságosan kimerít, ha csak a teendőinkre gondolunk! Néha az egészségünknek nem külső változásra, hanem belső lemondásra van szüksége.
Uram, szeretnénk beismerni, hogy a lelkünk elzsibbadt. Nem akarunk mindent egyedül cipelni. Köszönjük, hogy velünk vagy és felénk nyújtod a karod! Segíts, hogy bizalommal kapaszkodjunk belé!
Szánj ma időt arra, hogy felismerd a „poharat”! Mióta tartod? Talán itt az ideje, hogy az Ő kezére bízd.
Andreea Țuțuianu, fogorvostanhallgató