SZÜKSÉGÜNK VAN A FÉNYRE

„Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba!” Zsoltár 43:3

Bolygónk legfőbb fényforrása a Nap. A napfény nélkülözhetetlen az élet és az egészség szempontjából. Fénye és melege teszi lehetővé, hogy szárba szökkenjen a növény, hogy növekedjen, virágba boruljon és gyümölcsöt teremjen, így biztosítva a földi lényeknek a szükséges táplálékot. A fény életet jelent. „Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot” (Zsolt 36:10). Az ellenségtől üldözött zsoltáros abban a tudatban mondta ezt az imát, hogy az imára kapott válasz nemcsak az ő életében, hanem minden időben, minden hívő ember életében be fog teljesedni: azaz eljuthat Isten szent hegyéhez. A Szentírásban az „Isten szent hegye” kifejezés Isten jelenlétének a metaforája, az a hely, ahol megnyilvánul a népét védelmező isteni jelenlét. A zsoltáros meg van győződve arról, hogy ha eljut oda, akkor védelmet, vezetést és üdvösséget talál. Ez az a hely, ahol az isteni világosságból és hűségből részesülhet. Ezek nélkül a lelki élete elszáradna. Az isteni világosság jelenlétében azonban újjáéled a lelke, és új látásmódot nyer nemcsak e mulandó élettel, hanem az örök élettel kapcsolatosan is.

Ahogy testi szempontból a fény felfrissíti az egész szervezetet – a testet és az elmét egyaránt –, úgy hoz felüdülést az isteni világosság az ember teljes lényének.

„A szabadban, Isten alkotásai között, ahol belélegzik a friss, gyógyító levegőt, lehet a betegeknek a legjobban beszélni a Krisztusban való új életről. Itt lehet Isten Igéjét olvasni. Krisztus igaz voltának fénye itt bevilágíthat a bűn szennyezte szívekbe” (Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán, 266. o.).

Engedjük, hogy beáradjon elménkbe a fény, hogy Krisztus, feddhetetlenségünk Napja elvezethessen bennünket az Ő szent hegyére, ahol egy örökkévalóságon át örvendhetünk az Ő jelenlétének.

Elena Pridie, egészségügyi asszisztens