„Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.” Zsoltár 36:10
Isten, a nagy „Vagyok” a teremtésbe kódolt törvények által tartja fenn az életet.
A végtelen világegyetem távoli galaxisaitól szervezetünk sejtjeiig minden Isten bölcsességének nyomát hordozza.
Szól hozzánk szavak, hallgatás, rendkívüli kinyilatkoztatások és testünk titkos ritmusa által. Álmélkodva állok a zsoltáros kijelentése előtt: „Nálad van az életnek forrása”. Feltettem magamnak a kérdést, hogy milyen kapcsolat létezhet e költői kép és például a kiválasztó szervrendszer – egy látszólag pusztán anatómiai kérdés – között? Isten teremtésében minden lelki értelemmel bír, minden kapcsolódik egymáshoz, és minden magán viseli a Teremtő keze nyomát, hogy a test és a lélek összhangban szóljon az élet nyelvén.
A víz az élet és a megtisztulás jelképe, amely elengedhetetlen része ennek a rendszernek. A vesék a rejtett forrásokhoz hasonlóan megszűrik a vért, kiiktatják a méreganyagokat és fenntartják a belső egyensúlyt. Nélkülük megállna az élet.
Ugyanígy Isten, az élet valódi Forrása nélkül a lélek kiszáradna, besötétedne. Ő nemcsak életet ad, hanem megtisztítja, megvilágosítja és helyreállítja azt. Fénye behatol legsötétebb gondolatainkba, az érzelmek és az akarat központjába.
Így imádkozik a zsoltáros: „Próbálj meg, Uram, és kisérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet” (Zsolt 26:2). Amint a vesék megtisztítják a vért, úgy tisztítja meg Isten világossága a lelket. Kitakarítja onnan a sötét gondolatokat, a terheket, a bűnt.
Az élet forrása a gyógyulás forrása is. A testnek szüksége van vízre, a léleknek pedig Istenre. Ő az a Világosság, Aki által megtanulunk tisztán látni és élni. Isten az élet valódi forrása. Nemcsak biológiai létünk, hanem a bővelkedő, gyógyító, megtisztító és fényt árasztó lét Fenntartója.
Az élet Forrása így a megtisztító, megújító és fenntartó mennyei jelenlét legmagasabb szintű jelképévé válik. Meghív, hogy ne csak igyunk a vizéből, hanem engedjük is, hogy átmosson, meggyógyítson és visszaadja lelkünk elvesztett egyensúlyát, majd mások számára is áldássá váljunk.
Használd felelősségteljesen a vizet! Légy hálás, hogy rendelkezésedre áll, és gondolkodj el azon, hogy miként segíthetnél azokon, akik a hiánya miatt szenvednek!
Cristina Groșanu, egészségügyi asszisztens