„Csillapodjál le az Úrban és várjad őt!” Zsoltár 37:7
Voltak napok, amikor a hangomat csak a menny hallotta. A fájdalmas valóságként megélt hallgatás nem az én döntésem volt. A testemen uralkodó bénulás nemcsak mozgási képességemet, hanem a remény bátorságát is elvette tőlem. Azokban a pillanatokban egymást követték bennem a kérdések: Hol vagy, Uram? Kérhetek-e még valamit Tőled? Reménykedhetek még? Ajándékba kaptam egy testet, és akkor értettem meg, hogy bontásra, újjáépítésre és tisztításra van szüksége. Egyszóval: csendre.
Isten hallgatása azonban minden szónál beszédesebb volt. Abban a nyomasztó csendben az Úr megengedte, hogy megtanuljam a leckét: nem kell hallanom ahhoz, hogy higgyek, látnom ahhoz, hogy megbizonyosodjak, mozognom ahhoz, hogy Ő dolgozhasson az érdekemben.
Testben bénultan, de lélekben elevenen, teljesen átengedtem magam Isten akaratának. Imámnak nem volt hangja, de a könnyeimet elfogadta. Egy csendes, láthatatlan gyógyulás kezdete volt ez, először lélekben, majd testben is.
A 91. zsoltár lett a menedékem. Nem rejtőzhettem el a hegyekben, de megpihenhettem az Atya árnyékában. Magamban szólítottam Őt, és Ő mellettem volt fájdalmamban, félelmemben, tehetetlenségemben. A némaság tanított meg meghallgatni Istent, a mozdulatlanság bízni, a szenvedés mélyebben szeretni. Isten nem késett, akkor is dolgozott, amikor úgy tűnt, hogy nem tesz semmit. Továttűntek a nyugtalan kérdések, a félelem és a hitetlenség. A menny leszállt a földre, és amit kaptam, egész addigi életemnél szebb és értékesebb volt.
Talán nyomasztó csendbe, szótlan imába rekedtél? Ne félj! Isten nem azért hallgat, hogy megsebezzen, hanem hogy közelebb vonjon a szívéhez. Csendben dolgozik. „Csillapodjál le az Úrban és várjad Őt!” Akkor is melletted van, amikor nem érzed a jelenlétét. Egy nap majd megérted, hogy hallgatás által beszélt hozzád a legtisztábban.
Lehet, hogy nem hallod: „Kelj fel, és járj!”, de biztos vagyok benne, hogy megérted, amikor ez a felszólítás már a lelkedben cseng. Kelj fel, gyakorold a hited, hidd a lehetetlent, mert Nála minden lehetséges! Egy év telt el azóta. Most járok, néha szaladok is, lemegyek a lépcsőn, autót vezetek, és türelmetlenül várom, hogy mindezt szemtől szemben megköszönjem Jézusnak.
Mi életed legnagyobb kihívása? Határozd ma el, hogy Isten kezébe helyezed a sorsodat, és türelmesen kivárod, hogy a megfelelő időben megoldja a nehézségedet!
Cristina Groșanu, egészségügyi asszisztens