„Az Úr ad erőt népének, az Úr megáldja népét békességgel.” Zsoltár 29:11
Épp egyedül tartózkodtam otthon, amikor hirtelen zajt hallottam a raktárépület felől. Fogtam a telefonomat, és kimentem, hogy lássam, mi történik. A szokásosnál sűrűbb volt a sötétség, ráadásul a telefonkészülékem sem világított megfelelően. Elrebegtem magamban egy imát, és elindultam a hátsó udvar irányába.
Ekkor mintha a kert felől is zajokat hallottam volna.
Félni kezdtem, és csupa sötét gondolat járt a fejemben. Mi történhet velem? Ekkor döbbentem rá, hogy mennyire nem bízom Istenben. Hát nem kértem Őt, hogy tartson velem? Nem elég erős ahhoz, hogy kimentsen bármilyen helyzetből? Miért félek?
Eszembe jutott egy bibliavers: „A hit pedig a remélt dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés” (Zsid 11:1). Elhatároztam: elhiszem, hogy tényleg mellettem van az Úr angyala. Amint a képzelőerőm már nem csatangolt kényekedvére, elmém azonnal az Úr ígéretei felé fordult, és a félelemem elszállt. A zaj eredetét kutatva felfedeztem, hogy valójában a szél csapkodja az egyik nyitva hagyott ajtót, és fel-alá sodor egy kint felejtett vödröt. Elmosolyodtam és hálát adtam Istennek, hogy békét küldött a szívembe, és bátorságot és erőt adott ahhoz, hogy csak hozzá forduljak segítségért. Az egyedül töltött napok alatt megtanultam nyugodt maradni, hiszen az Úr képes megoldani bármilyen nehéz helyzetet.
A bizalom Istenben csak a megpróbáltatásban mutatkozik meg. Amikor a bűn belépett a világunkba, megjelentek a félelem, a betegség és a halál. Akár elismerjük, akár nem, egymagunkban gyengék vagyunk, és tele vagyunk félelmekkel, de minél közelebb húzódunk Istenhez, annál több erőt, bátorságot és békét nyerünk.
Ne negatív gondolatokkal és érzelmekkel tápláljátok elméteket, hanem csupa jóval töltsétek fel azt. „És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Fil 4:7).
Monica Dobănoaia, egészségügyi asszisztens