„Fiam! Az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolataimat megőrizze a te elméd.” Példabeszédek 3:1
Amilyenek a szülők, nagyrészt olyanok lesznek a gyermekek is. A szülők fizikai állapotának, természetének és vágyainak, értelmi és erkölcsi hajlamainak lenyomata többékevésbé megjelenik gyermekeikben… Az apáknak és anyáknak tudniuk kell, milyen nagy a felelősségük” (Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán, 371. o.).
Szinte elképzelhetetlen, hogy szülőként legalább egyszer ne mondtad volna ki: „Életemet adnám a gyermekemért!” Ma azonban fogalmazd meg ezt a kijelentést, de kérdés formájában: „Élnéke a gyermekemért?” És nem is akármilyen életet, hanem egészséges, aktív, szenvedélyektől mentes életet, amivel példát mutathatok, és nap mint nap ajándékot adhatok a gyermekemnek.
Amióta édesanya lettem, egyre inkább tudatosult bennem a vállaimat terhelő felelősség. Azok az aprócska szemek minden tettet végigpásztáznak, minden szót rögzítenek. Azt tanulják meg, amik vagyunk igazából, és nem azt, amit mondunk nekik. Minden reakció, minden döntés és lépés, amit megteszünk, egyegy lecke számukra. Feltevődik tehát a kérdés: milyen példával akarok szolgálni? Azt szeretném, hogy erősnek, kiegyensúlyozottnak, önmagam iránt gondoskodónak lássanak, hogy ők is ezt tanulják meg.
Étkezési szokásainktól, az ülő életmódunkon át egészen addig, hogy miként reagálunk a feszült pillanatokban, és hogyan fejezzük ki az érzelmeinket, minden egyfajta támponttá válik az életükben.
Szülőként gyakran magával ragad a napi rutin, és ilyenkor úgy érezzük, hogy a munkánk nem fontos és csak ritkán értékelt. Meg kellene értenünk azonban, hogy az életre és egészségre nevelés sokkal fontosabb számos iskolai tantárgynál. Fontos, hogy amikor majd a gyermek felnő és elhagyja a szülői házat, emlékez
zen arra, hogy a szülei egészséges életelvek követésére tanították.
Állj meg egy percre, és figyeld meg, hogy mit eszel, mit iszol, hogyan beszélsz és miként reagálsz a mindennapi életben! Légy olyan szülő, aki nemcsak mondja, hanem éli is azt, amit hisz, és akkor egy napon, amikor a gyermeked majd felnő, azt fogja visszatükrözni, ami te voltál valamikor.
Corina Tămășan, diabetológus szakorvos