„Mert az Úr, a te Istened, a te táborodban jár (…), legyen azért a te táborod szent.” 5Mózes 23:14
Az Egyiptomból való szabadulás és a pusztában töltött évek során az izraelitáknak lehetőségük volt jobban megérteni Istent, az Ő munkamódszerét, illetve azt a vágyát, hogy általuk sok népet megáldjon. Nemcsak egy hatalomért küzdő nemzetet kellett formálniuk, hanem Isten igazságtevő, kinyilatkoztató és tanító eszközeivé is kellett válniuk, hogy általuk a világ megérezze a menny ízét.
A korabeli higiéniai lehetőségek figyelembevételével Mózes folyamatosan ellátta őket a fizikai egészségük megőrzésére szolgáló gyakorlati tanácsokkal. Társadalmuk minden szempontból a mennyei ihletet volt hívatott tükrözni. Hangsúlyt fektettek a gyermeknevelésre, a fiatalok oktatására és a hátrányos helyzetűek – rabszolgák, idegenek, árvák, özvegyek – védelmére, valamint a kiváló erkölcsi tartásra. Sikerük feltétele ezeknek a tanácsoknak a tiszteletben tartása volt.
A 14. vers összegzi a nemzetalapítás lényegét, valamint a Mózes által közvetített részletes törvények célját. Az első rész azt a bizonyosságot hangsúlyozza (amellyel már rendelkeztek), hogy Isten közöttük van, életük minden vetületének tevékeny résztvevője, és továbbra is Ő vezeti őket. Ahhoz, hogy Vezérük védelmében maradjanak, be kellett tartaniuk a kapott utasításokat, ezzel fejezvén ki kormányzásába való beleegyezésüket.
Életmódunk sokat elárul arról, hogy kik vagyunk, mit szeretünk, mit tartunk értékesnek, és melyek a cselekedeteink mögött húzódó indítékaink. Abban a pillanatban, hogy elfogadjuk Isten vezetését, megkezdődik az utazás, amely tele van változatos élményekkel, megnyíló és bezáródó utakkal, valamint a világ megváltoztatására adódó lehetőségekkel. Általa felfedezzük gyengeségeinket, hiányosságainkat, de önnön értékünket is. Naponta növekedünk nyereségek és veszteségek által. Megtanuljuk értékelni a teremtett világot, bátorítani és felemelni a megfáradtakat, az Ő tanítása szerint szeretni és védelmezni a körülöttünk élőket.
Kívánom, hogy gondolataink, arckifejezésünk, szavaink, mozdulataink, tetteink bizonyítsák: Isten vezeti az életünket.
Andreea Bianca Dabu, gyermekideggyógyász szakorvos