„Nagyok az Úrnak cselekedetei, kíváncsian vizsgálják mindenek, akik gyönyörködnek azokban.” Zsoltár 111:2
Azok találják meg Istent, akik kitartóan keresik Őt. Jézus mondta: „Megtaláltok, ha teljes szívetekből kerestek engem.” A drágagyöngyöket sem a poshadó, sekély vizekben találjuk. Kitartó erőfeszítés kell ahhoz, hogy a föld mélyéből felszínre hozzuk őket. Immanuel Kant mondta: „Két dolog tölt el csodálattal: a csillagos ég fölöttem és az erkölcsi törvény, ami bennem van.” Sikerült Istennek minket is elámítania?
Az Úr kérdései nem csupán kihívások, hanem elmélkedésre szánt témák. „Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudodé; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt? Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegletkövét? […] És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, amikor előtűnt, az anyaméhből kijött, mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sűrű homályt? Mikor rávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje” (Jób 38:4–6; 8–10).
„Parancsoltálé a reggelnek, amióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?” (Jób 38:12). „Áttekintettedé a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod? Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?” (Jób 38:18–19). „Eljutottálé a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?” (Jób 38:22).
„Ismered-e az ég törvényeit?” (Jób 38:33). „Vadászol-e prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-e, mikor meglapulnak tanyáikon, [és] a bokrok közt lesben vesztegelnek? Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?” (Jób 39:1–3).
„Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?” (Jób 39:1–2). „A te rendelésedre szállé fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?” (Jób 39:30).
„És szóla Jób az Úrnak, és monda: Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a számra teszem…” (Jób 39:36–37). „Tudom, hogy te mindent megtehetsz” (Jób 42:2).
A csodálattal teli csend előtt mondjuk el ma is: „Nagyok az Úrnak cselekedetei, kíváncsian vizsgálják mindenek, akik gyönyörködnek azokban!” (Zsolt 111:2).
„Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a Te törvényednek csodálatos voltát!” (Zsolt 119:18). Nyisd meg ajkamat, és én „méltóságod dicső fényéről és csodálatos dolgaidról elmélkedem” (Zsolt 145:5).
Grigore Turda, fogorvos