„Most azért hallgass az én szavamra, tanácsot adok néked és az Isten veled lesz.” 2Mózes 18:19
A felnőttekkel ellentétben a legtöbb gyermek számára az alvás büntetésnek számít. Nem szeretnek aludni! Ilyen volt a kislányom is egészen serdülőkoráig.
Úgy nyolc-kilenc éves lehetett, amikor egyik este elmondtam neki egy mesét, majd még egyet, aztán tudtára adtam, hogy most már aludnia kellene. Kértem, hogy csukja be a szemét, mert előbb-utóbb csak megjön az álom. Felpattant: „Nem igazságos, hogy aludnom kell! Nem vagyok álmos! Tudd meg, hogy lehunyom a szemem, de az elmémben úgyis éber maradok!”
Ebben a történetben két ellentétes magatartás nyilvánul meg. Az első a szemmel kapcsolatos: néha megtörténik, hogy bár nézünk valamit, mégsem látjuk azt, mert az elménk máshol „kóborol”. Elménk szemével mást nézünk, és egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk a szemünk előtt levő valóságot. Így történhet meg, hogy nem látjuk gyermekeinket, szomszédainkat, testvéreinket. Nézünk, mégsem látunk! Ilyenkor a szükségletek kielégítetlenül maradnak, a fájdalmakról, örömökről és titkolt nehézségekről pedig senki sem szerez tudomást. Mivel az elménk szeme sokkal erősebb, mint a testi szemünk, folyton vissza kell rángatnunk magunkat a fizikai valóságba, főleg, ha szükség van a jelenlétünkre, ennek érdekében pedig gyakorolnunk kell a szülő, a testvér, a szomszéd, az ember egészséges és felelősségteljes nézését.
A másik magatartás az engedelmességgel kapcsolatos: elmémben elhatározom, hogy én magam különb leszek. Néha engedelmesek vagyunk, de nem az elménkkel hallunk, hanem csak a fülünkkel. Engedelmeskedünk, de elménkben mégis másképp cselekszünk. Ez a fajta magatartás lázadást, elégedetlenséget, haragot, önigazultságot eredményez Istennel és embertársainkkal szemben. Mivel jellemünk a magatartásunkból alakul ki, szükségünk van arra, hogy a nagy Orvos meggyógyítson minket, különben lelki szempontból elveszíthetjük azt az érzéket, amivel Isten felruházott: a jó látást – ami nem más, mint meghallani és betölteni Isten ránk vonatkozó akaratát.
Próbáljunk ma összhangot és egyensúlyt teremteni elménk szeme és testünk szeme között! Gyakoroljuk az engedelmességet a gyakorlatban és elménk szintjén is! Nem szolgálhatunk két úrnak!
Florentina Coman, pszichológus