„Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.”
Jelenések 21:1
Tudjuk, hogy a testünk ösztönösen vágyik a pihenésre, megújulásra és gyógyulásra. Egy tengerparti vakáció – iszappakolással, sós vizes fürdőzéssel, természetjárással és napfénnyel – sokkal több, mint egyszerű kikapcsolódás: testilelki terápia. A forró homok, a sós tengeri szellő, a napfény simogatása és a természetben tett mozgás mind arra emlékeztet, hogy Isten csodálatos világával való harmóniára lettünk teremtve.
A gyógyiszap mélyre hatol, hogy rejtett fájdalmakat és idült betegségeket enyhítsen; a tenger ölelése belső egyensúlyt hoz; a természetjárás megtanít a türelemre és a kitartásra; a napfény nemcsak a bőrünket, hanem a reményünket is táplálja, azonban bármennyire csodálatosak ezek az áldások a természetben, mindössze csupán halvány tükröződései annak, amit Isten számunkra készített a mennyben.
„A mennyben senki sem lesz fáradt. Nem lesz szükség pihenésre vagy kikapcsolódásra. Nem vágyunk majd távoli tájakra, hogy változatosabb képet lássunk. Nem lesz többé szenvedés, amely újra és újra ránk nehezedik. Abban a tiszta és szent világban minden válasz lesz a szív legmélyebb vágyaira” (Boldog otthon, 548. o.). Mennyire vigasztaló tudni, hogy minden terápia, amit itt, a földön alkalmazunk, s amely enyhülést hoz, végső beteljesedését a mennyei gyógyulásban találja meg. Ott már nem lesz szükségünk kezelésre, mert betegség sem lesz. Szabadságra vagy nyaralásra sem lesz többé szükségünk, mivel Krisztus mellett örök nyugalomban élhetünk.
Ma, amikor pihenést tervezel, a testi feltöltődés mellett lásd meg a lelki felépülés lehetőségét és fontosságát is! Hadd legyen minden tengerzúgás, minden napsugár és minden lépés a természetben élő emlékeztetője annak, hogy Isten egy új eget és egy új földet készített nekünk, ahol a béke, a gyógyulás és a nyugalom teljes lesz és örök.
Giulia Pol, rehabilitációs orvos rezidens