„Uram, kicsoda tartózkodhat sátorodban, kicsoda lakozhat szent hegyeden? Aki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szívében.” Zsoltár 15:12
A rég letűnt korok embere ég felé emelt kézzel, száraz, szomjas földhöz hasonló szívvel kereste mindenütt a természetfelettit, hogy betöltse lelkében az űrt, rút életét széppé tegye, és kiűzze szívéből a félelmet. A mezopotámiaiak égbetörő zikkuratok építésével próbálkoztak, hogy az istenek lejöhessenek azokon közéjük; az egyiptomi piramisok lépcsőzetes formában épültek, hogy azokon az emberek felmehessenek az istenekhez; a görög hősök megpróbáltak feljutni az Olimposzhegyre; a hindu istenek avatárok formájában szálltak alá a halandó emberek közé. Az ember mindenütt az ő istenei közt akart lakozni, érezni kívánta a jelenlétüket a világban. A zsidók álma az volt, hogy Istennel járjanak, mint Énok, aki 300 éven át örvendett Isten társaságának, majd vissza sem tért a halandók közé. A mai szövegben provokatív kérdés hangzik el: Ki az, aki Istennel jár?
A válasz egyszerű és érthető: nem az erősek, nem a gazdagok, nem a tehetségesek, nem a kékvérűek és nem azok, akiknek a családfája az ország történelménél is mélyebbre nyúl vissza. Ez nem dogmák vagy szertartások függvénye, hanem valóságos „életterv”. Az jár Istennel az egyenes úton, aki az igazságban jár, és nem használ rövidítéseket. Daniel Barenboim, híres zongoraművész írta emlékirataiban: „Vannak rövidítések, amelyek segíthetnek abban, hogy időt takarítsunk meg, és ez nemcsak a zenében van így, viszont veszélyes elindulni egy rövidítésen úgy, hogy nem tudjuk, mi van a hosszabbik úton.”
A 15. zsoltár szerint a helyes út a hosszabb és a keskenyebb: ez az út az igazság, az Isten szabályaihoz való igazodás és az őszinteség útja („igazat szól az ő szívében”).
Richard Nixon elnök és közeli munkatársai tagadták, hogy közük lenne a Watergatebotrányhoz. Aztán amint napfényre kerültek a bizonyítékok, Nixon kénytelen volt többször is változtatni a vallomásán. Egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a vallomásai nem egyeznek, ezért végül le kellett mondania.
„Mindig mondj igazat, és akkor nem kell észben tartanod, hogy mit mondtál!” (Mark Twain).
Uram, segíts, hogy szavaim, tetteim és egész életem által az igazságot közvetítsem!
Robert Ancuceanu, gyógyszerész professzor