„És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet.” Zsoltár 40:3
Anemalin miopátia ritka genetikai izombetegség, amely károsítja a légzést végző izmokat, amelyek annyira elgyengülhetnek, hogy a csecsemő képtelen
a spontán lélegzésre, ami rövid idő alatt halált is okozhat, ha nem alkalmaznak mechanikus ventilációt. Amikor tudomást szereztem ezekről az információkról, azonnal eszembe jutott, hogy mennyire hasonlít ez az állapot az Istennel való kapcsolatunkhoz.
Isten nélkül egy lépést sem tehetünk, nem lélegezhetünk. Ezt tudjuk, mint ahogy azt is, hogy Őbenne tapasztalható meg az öröm, a siker és az igazi szeretet. Tudjuk, hogy az Ő akarata és támogatása nélkül semmi sem növekszik, és ezt szívesen beismerjük, amikor nem érnek megpróbáltatások és nem kell döntéseket meghoznunk.
Ennek ellenére mégis sokszor megfeledkezünk róla. A feszültségekkel teli pillanatokban, amikor az érzelmek és az ösztön veszi át fölöttünk az uralmat, szeretjük azt hinni, hogy mi jobban tudjuk a megoldást, uraljuk a helyzetet és megfelelő döntést hoztunk. Aztán végül összeomlunk az érzelmek, a fájdalmak és a kínok súlya alatt, kimerítenek a próbák és a kudarcok. De még akkor is ott van Valaki, aki kinyújtja a karját, és megtanít járni. Ahogy Dávid is megfogalmazta: „És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet.”
Dávid királynak az volt a nagy történelmi pillanata, amikor a „pusztulás gödrében” tudatosult benne törvénytelenségének súlyos volta és következménye. Noha Dávid elesett, az Úr felemelte őt. Most már szoros közösségi kapcsolatban állt Istennel, és hálás volt, mert az Úr az Ő jóságában kivonta őt a „sáros fertőből, és sziklára állította fel a lábait”.
Isten melletted volt már akkor is, amikor megtetted az első lépéseket, először mosolyogtál és kicsordult az első könnyed. Melletted van, amikor sikert érsz el, de akkor is, amikor hibázol, elesel és süllyedsz. Történjék bármi, Ő minden pillanatban tanít, megbocsát és mindenek felett szeret téged.
Uram, segíts mindig emlékeznem arra, hogy amikor elesek, Te kinyújtod felém a karod, és megvárod, hogy beléd kapaszkodjak, és általad újra erőt nyerjek!
Anca Simina Gireadă, orvostanhallgató