KÉPESSÉGEINK FEJLESZTÉSE

„Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk Abban, Aki a Fej, a Krisztusban.” Efézus 4:15

Az ember minden egyes tulajdonsága hozzájárul jelleme építéséhez, mind a jelen életre, mind pedig az örökkévalóságra vonatkozóan. Napról napra fejlődik, függetlenül attól, hogy az ember tudatában van-e ennek vagy sem. A még kiforratlan jellem – torz volta miatt – komoly figyelmeztető lehet az emberre leselkedő veszélyek előtt, de olyan építmény is, amit Isten és az angyalok csodálni fognak, mivel az isteni mintával való összhangra törekszik.

Az Isten által ránk ruházott szellemi és erkölcsi képességek önmagukban még nem alkotnak jellemet. Ezeket az adottságokat igénybe kell vennünk, hogy helyesen kiaknázva őket, az igaz jellem kialakítását szolgálják. Valakinek értékes mag lehet a kezében, de önmagában a mag még nem gyümölcs. Előbb el kell ültetni, és csak azután lesz fa belőle. Az elme a kert, a jellem pedig a gyümölcs. Isten azért áldott meg minket különböző adottságokkal, hogy ápoljuk, fejlesszük azokat. Viselkedésünk határozza meg a jellemünket. Úgy kell erősítenünk e tulajdonságainkat, hogy összhangban legyenek egymással, és értékes jellemet alkossanak, és ezt a feladatot senki más nem végezheti el helyettünk (Értelem, jellem, egyéniség, 2. köt. 179. o.).

Isten nem akarja, hogy kezdők maradjatok, hanem hogy elérjétek a létra legfölső fokát, és onnan belépjetek Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk országába (uo., 426. o.).

Minden jó szándék és minden törekvés Isten ajándéka. A hit Istentől kapja azt az egyedülálló életet, amely valódi fejlődést és hatékonyságot eredményezhet (uo., 175. o.).

Az elménkben, lelkünkben és testünkben rejlő adottságok Isten ajándékai, hogy azokat a lehető legmagasabb szintű fejlődésünk elérése érdekében használjuk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy önző és kizárólagos életmódra kell törekednünk, hiszen Isten jelleme a szeretetben és a jóságban ismerszik meg. Minden tulajdonságot és tehetséget, amelyet Isten adott nekünk, az Ő dicsőségére és embertársaink üdvösségére kell felhasználnunk. Ez a törekvés képezi a keretet képességeink legtisztább, legnemesebb és legboldogabb gyakorlásához (Értelem, jellem, egyéniség, 1. köt., 361. o.).

Ellen G. White