„Mert azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.” Róma 8:18
Közeli rokonaim közül volt néhány daganatos beteg. Egyikük az apai nagytatám volt. Akkor még gyermek voltam. Nem múlt el nyári vakáció, hogy ne látogassam meg a nagyszüleimet, és ne legyek együtt az unokatestvéreimmel a nagyszebeni házban. Nagytatám mindig édes meglepetésekkel várt bennünket.
1977 tavaszán már tudta, hogy földi futása nem tart sokáig, mivel végső stádiumú hasnyálmirigyrákot fedeztek fel nála, azonban úgy érezte, hogy még meg tud örvendeztetni bennünket egy különleges kirándulással. Amíg a nagymamám két napra elutazott a nagynénémhez, nagyapám összegyűjtötté az unokákat, és autóbusszal elvitt bennünket a Bâlea-vízeséshez. Onnan aztán gyalog mentünk fel a Bâlea-tóhoz, útközben pedig megmegálltunk görögdinnyét enni.
Akkor még nem tudtam, hogy ez lesz nagytatám utolsó meglepetése számunkra. Amikor nagymamám hazatért és elmeséltük neki, hogy merre jártunk, nagyon elcsodálkozott. Nagyjából két hónap múlva nagytatám már ténylegesen készen állt arra, hogy a boldog viszontlátás reményében elbúcsúzzon ettől a világtól. Még egyszer összeszedte minden erejét, amikor az ágyánál elénekeltük a kedvenc énekét, másnap reggel pedig megpihent az Úrban.
A bölcs Isten tudja jól, hogy mikor kell elszólítania valakit, és azt üzeni Ellen White által, hogy ha ismernénk a jövőt, akkor ugyanazt az utat választanánk, amelyen Ő vezetett. Ezért tehát kötelességünk vigyázni az egészségünkre, különösen azért, mert tudjuk, hogy mit jelentett ki Isten erre vonatkozóan. Ám ha Ő megengedi, hogy némelyek közülünk súlyos betegségekkel küzdjenek meg, teljes bizodalmuk legyen, hogy nemsokára meg fogják látni az „eljövendő dicsőséget”.
Uram, segíts egészségesen élni a Te kedvedért és azért, hogy áldás legyek a családom és a körülöttem élők számára! Segíts, hogy minden napomat az öröm és a hála ünnepeként éljem meg!
Emanuela Bischin, egészségügyi asszisztens