„Nagyobb örömöt adsz így a szívembe, mint amikor sok az ő búzájuk és boruk.” (Zsolt 4:8)
A 4. zsoltár örök igazságokat helyez egymással ellentétbe. 3.000 évvel ezelőtt íródott, és napjainkra is érvényes pontossággal mutatja be az anyagi világ jellemzőit, amelyek most is fogva tartják az embereket. A világban végbement széleskörű változások ellenére az emberi lélek ugyanolyan könnyen beleesik a gondtalan élet ígéretének csapdájába, mint a Dávid idejében. Az „itt és most” örömöt és elégtételt jelent az embereknek. Nem hiszem, hogy rossz dolog örülni az élethez szükséges dolgoknak, de ha számunkra ez jelenti a „mindent”, vagy olyan eszmény, amely az időnk nagy részét lefoglalja, akkor mi is a hiábavalóságot és a hazugságot kedveljük. Így a lelkünk mindig elégedetlen és szomjas marad. Ez oda vezet, hogy mind többet és többet próbálunk megkaparintani a világból, és soha nem hagyjuk abba a békesség és boldogság keresését.
Van azonban egy másik út, amelyet a lelkek ellensége gondosan elrejtett a szemünk elől, és amely a világ forgatagában szinte elképzelhetetlennek tűnik: „Nagyobb örömöt adsz így a szívembe, mint amikor sok a…” – ide behelyettesítheted, hogy mi az, amivel bőven rendelkezhetünk.
Mit jelent ez az öröm? Figyeljük meg egy gazdag ember örömét, aki azonban nem az „itt és most” jelszó szerint élt. „Ábrahám, a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült.” (Jn 8:56) Ennek az embernek az életét Krisztus világmegváltó eljövetelének ígérete irányította. Tudta, hogy részese ennek az évezredes tervnek. Megértette küldetését, és elfoglalta azt a csodálatos helyet, amelyet Isten kijelölt számára, hogy a hívők atyja legyen. Ő pedig megtisztelte azzal, hogy megmutatta neki a végső nemzedék győzelmét, amely kimondhatatlan örömmel és boldogsággal töltötte el szívét.
Ma magunkról is szólnunk kell. Hol horgonyoz az életünk? Mi ragadja meg a figyelmünket, és mi az életünk célja? Isten minket is hív, hogy foglaljuk el a kijelölt helyünket az Ő tervében. Nagy annak az öröme és boldogsága, aki megtalálta ezt. A többi pedig mind mellékes.
Pálffi Miklós