„Én és az Atya egy vagyunk.” (Jn 10:30)
A békés, boldog menny örömmel dicsőítette a Teremtőt, és készségesen sugározta vissza dicsőségét. Egy disszonáns hang azonban megzavarta ezt a harmóniát. Az „én” szolgálata és magasztalása ellenkezett Isten tervével, balsejtelmeket ébresztett azok lelkében, akiknek Isten dicsősége volt a legfontosabb. A mennyei tanácskozó testületek kérlelték Lucifert. Isten Fia elé tárta a Teremtő nagyságát, jóságát és igazságosságát, valamint törvényének szentségét és változatlanságát. A menny rendjét Isten állapította meg; és ha Lucifer eltér attól, meggyalázza Alkotóját, magát pedig romlásba dönti. De a végtelen szeretettel és irgalommal adott figyelmeztetés csak ellenállást keltett. Lucifer hagyta, hogy a Krisztussal szembeni féltékenység eluralkodjék rajta, és még elszántabb lett.Lucifer elsőbbség után vágyott, a neki adományozott magas méltóságot nem tartotta Isten ajándékának, és nem volt hálás érte Teremtőjének. Büszkélkedett fényességével és magasztos helyével. Istennel egyenlő akart lenni. A mennyei sereg szerette és tisztelte Lucifert. Az angyalok boldogan hajtották végre parancsait, Ő volt a legbölcsebb és legdicsőségesebb közöttük. De a menny elismert Királya Isten Fia volt, akinek hatalma és tekintélye felért az Atyáéval. Isten mindig Krisztussal tanácskozott, Lucifer előtt pedig nem tárult fel Isten minden szándéka. Lucifer eltávozott Isten közvetlen közeléből. Elment, hogy elégedetlenséget ébresszen a mennyei lények között. Azt állította, hogy a törvények szükségtelen korlátokat szabnak. Lucifer arra biztatta az angyalokat, lényük szentségére hivatkozva, hogy kövessék saját akaratuk parancsait. Azzal a kijelentésével, hogy Isten igazságtalan vele, amikor a legnagyobb dicsőségben Krisztust részesíti, sajnáltatni akarta magát. Azt állította, hogy nem azért igényel nagyobb hatalmat és dicsőséget, mert önmagát szeretné felmagasztalni, hanem a menny minden lakója számára szabadságot akar biztosítani, hogy eljussanak a lét magasabb szintjére.A nagy irgalmú Isten sokáig tűrt Lucifernek. – A nagy küzdelem, 494–495. o.
Elmélkedésre: Használt-e már fel engem Sátán, hogy a családban, a barátok vagy a munkatársaim között széthúzást keltsek? Mit kell tennem, hogy ne tudjon ezen a téren sem hatni rám?