„Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt.” Zsoltár 34:7
A szegény vagy nyomorult ember helyzetét elemezve rájöttem, hogy mi, emberek két különböző állapotba kerülhetünk.
Az első állapotba az az ember jut, aki nem ismeri fel, hogy nyomorult, szegény, vak és mezítelen, és úgy gondolja, hogy magasztos lelki életet él: elégedett, azt hiszi, hogy semmire sincs szüksége, lelkileg immár érett, ami lehetővé teszi, hogy elvárásokat támasszon másokkal szemben, jó az önmegítélése, és úgy véli, hogy saját erejéből jobbá válhat.
A másik állapotban az ember felismeri a korlátait, ezért amikor nehéz helyzetbe kerül, tudja, hogy nem mentheti meg magát, így hát Istenhez fordul segítségért, különben elveszne.
Jó hír, hogy az Úr hallja és látja a mindkét csoporthoz tartozók szükségleteit. Az első kategóriához tartozóknak azt tanácsolja, hogy vegyenek tőle „szemgyógyító írt” (Jel 3:18), hogy megláthassák a valós állapotukat. Így készíti fel őket a későbbi ajándékokra – a tűzben megpróbált aranyra és a feddhetetlenség fehér
ruhájára –, csak el kell fogadniuk ezt az ingyen ajándékot.
A második kategóriához tartozók lépteit az Úr kíséri, bátorítja és vigasztalja őket, szívüket pedig reménységgel tölti be, megszabadítja őket minden nehézségtől, és új életet ad nekik.
Az ihletett író szavai szerint „legyen imánk bensőségesebb, és hitünk szilárdabb! Ha saját erőnkben kételkedünk, annál inkább bízzunk Megváltónk hatalmában” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út, 64. o.).
Csak akkor győzhetünk, ha Őt szemléljük. Uram, segíts hálásnak lennünk az erőért, amit azért adsz nekünk, hogy legyőzzük életünk nehézségeit, illetve a bölcsességért, hogy el tudjuk fogadni azokat a próbákat, amelyekre emberileg nincs magyarázatunk!
Anca Turda, fogorvos