„És lészen, hogy minden élő állat, amely nyüzsög, valahova e folyam bemegy, élni fog; és a halaknak nagy bőségük lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement.” Ezékiel 47:9
Életem és orvosi gyakorlatom során sok ember és helyzet rögzült az emlékezetemben. Orvosként, miközben felebarátaim életét kísértem végig, két embercsoport tett rám igazán mély benyomást, emlékezetemben, lelkemben és a szívemben ma is elevenen élnek a hozzájuk kapcsolódó tapasztalataim: az éhezés miatt a halál szélére sodródott gyermekek és az életük utolsó éveit élő idős emberek. A két életkor szélsőségének két közös jellemzője van: a bőr és a szem kinézete.
A hónapok vagy évek óta folyamatos éhezés drámáját átélő gyermek bőre olyan színű és állagú lesz, mint aki már elérte az idős kort. Fiatal kora ellenére ráncai és bőre rugalmasságának hiánya kemény megpróbáltatásokról tanúskodnak. Másrészt az életétől búcsúzó idős ember szeme olyan bölcsességet, kíváncsiságot és csillogást tükröz, mint egy életerős gyermeké.
A kereső tekintetemnek és az idős emberek békés pillantásának találkozása arra késztetett, hogy elgondolkodjak a következőkön: vajon a szemük által már látják Istent, aki rájuk vár? Ahogyan sejtjeik minden évben egyre több vizet veszítenek, tekintetük egyre inkább megtelik az örök élet forrásának vizével. Ahogy az élet elszivárog a testükből, ráncokat vésve arcukba, meggörnyesztve és közelebb víve őket földi útjuk végéhez, úgy töltődik fel szemük az Istenhez fűződő kapcsolatukból származó üde, friss bölcsességgel és szépséggel.
Az emberek életében tett zarándoklatom során megtanultam keresni és befogadni az élet forrását, Jézus Krisztust és az Ő szeretetét, és tekintetembe összegyűjtöttem azokat a zamatos, nedves, életadó elemeket, amelyekkel távozom majd erről a világról, hogy találkozzam az én Istenemmel.
Bianca Voinescu, fertőző betegségek szakorvosa