2026. október 14., szerda
BIZALMASUNK, JÉZUS
„Minden gondotokat Őrá vessétek, mert Néki gondja van rátok!” 1Péter 5:7
Kevesen becsülik meg vagy aknázzák ki helyesen az ima értékes kiváltságát, lehetőségét. Menjünk Jézushoz, és mondjuk el neki minden szükségletünket, apróbb gondjainkat és tanácstalanságunkat csakúgy, mint súlyosabb bajainkat! Bármi nyugtalanít, bármi gyötör, vigyük az Úr elé imában! Amíg tudjuk, hogy minden lépésünkhöz Krisztus jelenlétére van szükségünk, addig a Sátán kevés alkalmat talál arra, hogy kísértéseivel tolakodjék. Ellenfelünk ügyesen kigondolt mesterkedése arra irányul, hogy távol tartson minket legjobb és legmegértőbb barátunktól. Nem kellene senkit sem a bizalmunkba fogadnunk, csak egyedül Jézust (Értelem, jellem, egyéniség, 2. köt., 398. o.).
Mindenkinek egyéni és gyakorlati tapasztalatra van szüksége, hogy személyes bizalmi kapcsolat alakuljon ki közte és Isten között. Senkit se tégy meg gyóntatódnak! Isten előtt tárd ki a szíved, neki mondd el lelked összes titkát, és Ő meg fogja mutatni neked a kivezető utat. Egyedül ő adhatja meg pontosan azt a segítséget, amelyre szükséged van (uo., 399. o.).
Bízzunk mindannyian Istenben! Haladjunk át a sötétségen, amelyet Sátán vet az utunkra, és kapaszkodjunk Jézus mindenható karjába! Csendben bízzuk az ügyünket az Ő kezébe, és imádkozzunk ekképpen: „Uram, eléd tárom a kérésemet. Bízom benned, és azt az áldást kérem tőled, amelyet jónak ítélsz meg a jelenem, jövőm és örök üdvösségem számára.” Amikor felállunk térdeplő helyzetünkből, higgyük, hogy teljesedni fog a kérésünk! És ha az ellenség a sötétség erejével támadna ránk, foglaljuk énekbe a hitünket! (uo., 280. o.).
Hatalmas az igaz hit és az igaz ima ereje. Ez az a két kar, amellyel az alázatosok a Végtelen Szeretet erejébe kapaszkodnak (uo., 175. o.).
Ellen G. White