CÉLLAL ÉLT ÉLET

„Ha valaki szól, mintegy Isten igéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ád: hogy mindenben Isten dicsőíttessék a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és hatalom örökkön örökké! Ámen.” 1Péter 4:11

Legyen célotok az életben! Burkolózzatok a fénybe és a ragyogásba, és oszlassátok el a felhőket! Törekedjetek arra, hogy friss virágok legyetek Isten kertjében, és terjesszetek kellemes illatot mindenfelé magatok körül! Ha ezt teszitek, nem fogtok egy pillanatnyival sem hamarabb meghalni, viszont ha a fájdalmat és a frusztrációt teszitek beszélgetéseitek témájává, biztosan lerövidítitek az életeteket (Értelem, jellem, egyéniség, 2. köt., 426. o.).

Az életben minden embernek saját képességei és adottságai határozzák meg a kijelölt helyét. Nem mindenki éri el ugyanazt a fejlettségi szintet, és nem mindenki végzi el ugyanolyan hatékonysággal a feladatait. Isten azonban nem várja el, hogy az izsóp elérje a cédrus méretét, vagy hogy az olajfa a pálmafa magasságáig nőjön. Mindenkinek olyan magasak legyenek a céljai, ameddig az emberi természet az isteni erővel egyesülve eljuthat (Értelem, jellem, egyéniség, 1. köt., 342. o.). Az eljövendő világért kell élnünk. Annyira pusztító dolog véletlenszerűen, értelmetlenül tölteni az időt. Egy célt követünk, egy célért élünk. Isten segítsen minket, hogy olyan emberek legyünk, akik feláldozzák magukat, megfeledkeznek önmagukról és önző érdekeikről, és nem azért tesznek jót, hogy itt, a földön szerezzenek maguknak dicsőséget, hanem mert ez életük célja és egész létezésük végső igazolása (Értelem, jellem, egyéniség, 2. köt., 417. o.).

Péter apostol mondja: „A hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, a tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet, a kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet” (2Péter 1:5-7).

Ezen egymást követő szakaszokat nem szabad előre meghatározott céloknak tekintenünk, amelyek felé kifejezetten törekednünk kell. Ha szemünk Krisztusra szegeződik, azzal az egyetlen céllal, hogy dicsőséget adjunk Istennek, akkor lépésről lépésre haladni fogunk előre a menny felé vezető úton (uo., 181. o.).

Ellen G. White