„Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki segítsen.” Zsoltár 22:12
Képzelj el egy elnéptelenedett harcmezőt, ahol egy katona sebzett térddel bandukol, a szíve összevissza kalapál, és csak saját lélegzetvételének visszhangját hallja. Ilyen körülmények között kiáltott Dávid Istenhez: „Ne légy messze tőlem!”
Ez a szöveg nem egy palotában született, hanem a lélek mély gödrében. Egy őszinte ima, amelyben nem jut szerep a szép szavaknak.
A 22. zsoltár csodálatos módon ablakot nyit az Úr Jézus kereszthalálának szenvedései felé, ugyanakkor azon lelkek kiáltásainak visszhangja is, akik úgy érzik, hogy már senkijük sincs, és a hallgatás is túlságosan nehéz.
Isten nem veti meg a megtört szívet. Dávid kérése – „Ne légy messze tőlem!” – nem szemrehányás, hanem a teljes függőség megvallása. Szíve egymagában nem képes dobogni, az életerő forrása nélkül elhal. Isten nélkül a lélek kiszárad.
Szívünk, ez a fáradhatatlan szerv, amely közel 100.000-et dobban naponta, az élet szimbóluma. Amikor rendeltetésszerűen dobog, észre sem vesszük, ha viszont elhanyagoljuk, elkezd vészjelzéseket küldeni: fáradunk, szédülünk, szorongunk, fájdalmat érzünk a mellkasunkban. Pontosan ez történik a lelki életünk szívével is. Nagyon sokan próbálunk automata üzemmódban működni, aztán egy nap utolér a baj, a diagnózis, a betegség, az elválás, a veszteség. Ilyenkor tesszük fel a kérdést: „Hol vagy, Uram?”
Szívünk rémült gyermek módjára elkezd hevesen dobogni. Van azonban egy jó hírem: Isten ott van a lélegzésünkben, a könnyeinkben és a suttogásainkban, melyeket senkinek sem mondhattunk el. Amikor hallgattunk, a szívünk beszélt helyettünk, és Isten meghallotta a szavait.
Urunk azt szeretné, hogy szívünk a menny ritmusára dobogjon. Töltődjön fel élettel, és nyugodjon meg az Ő kegyelmében.
Szánj ma legalább 30 percet az elcsendesedésre, telefon és képernyők nélkül! Csak te és Isten. Lélegezz mélyeket! Mondd el, ami nyomja a lelkedet! Használj egyszerű, keresetlen szavakat! Mondd: „Uram, jöjj közel hozzám! Add, hogy a szívem békességben dobogjon!” Határozd el, hogy fizikailag is vigyázol a szívedre! Sétálj, táplálkozz egészségesen, és aludj egy órával többet! Ne feledd, Isten szíved minden dobbanása felett őrködik!
Alina Codițoiu, orvostanhallgató