„Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam. Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!” Zsoltár 30:23
Kétezerhuszonegy januárjában, amikor az orvos meglátta a szövettani vizsgálat eredményét, kijelentette: „Minél előbb el kell kezdenünk a kezelést”. Arról a bizonyos durván hangzó diagnózisról volt szó, amitől mindenki retteg, és ami hatással van arra, aki megkapja: a rákról.
A magát legyőzhetetlennek képzelő személyből olyan ember lett, aki attól a pillanattól kezdve tehetetlennek érezte magát és minden szempontból megingott. Pontosabban fogalmazva, összeomlott a világa.
A küzdelem hónapokon át tartott, de az Úr az Ő végtelen jóságában tudta, hogy mi következik. Ezt a legsötétebb időszakot a legdicsőségesebb életszakasszá változtatta. Kezdett minden értelmet nyerni, mint egy játékfilmben. Felismerhetővé váltak Isten közbelépései és az a türelem, amit lázongó gyermekére várva tanúsít.
Az énnel, az erkölcstelenséggel és az évek óta tartó bűntudattal folytatott küzdelem fontos leckékre tanít meg e fájdalmas tapasztalat során.
Talán felteszed a kérdést: Miért van szükség ennyi szenvedésre? Miért engedi meg mindezt Isten? Lehet, hogy nem mindenkinek van szüksége ilyen keserű tapasztalatokra, ám egyesek számára, mint például számomra is, vajon nem ez volt az egyetlen módszer, ami által holt lelkemet életre kelthette?
A szenvedésen sosem kell egyedül átmennünk, mert Ő megígérte, hogy mellettünk lesz és vigasztal, hogy elmondhassuk: „Öröm számomra melletted szenvedni, Uram.” Mindannyiunkat érnek nehézségek, viszont teljes bizonyossággal tudjuk, hogy Isten csak annyit enged meg, amennyit elhordozhatunk, és azt is tudjuk, hogy „akik Istent szeretik, minden a javukra van” (Róm 8:28). Engem csodálatba ejt, hogy Isten a hatalmánál és bölcsességénél fogva a nehézséget hatalmas áldássá tudja változtatni.
Bízzunk tehát Benne, engedjük, hogy vezesse életünket, és higgyük el, hogy az Ő módszerei a legjobbak! Isten létezik! Csodálatos Királyunk van!
Kívánom, hogy egy az üdvösség örömével teljes napunk legyen! Imában arra kérem Istent, hogy úgy formálja a szívünket, hogy minden napnak örvendjünk, még azoknak a napoknak is, amelyeken rossz híreket kapunk!
Iulian Tărăbuță, kinetoterapeuta egyetemi hallgató