2026. november 17., kedd
ISTEN HOZOTT!
„Miképpen adnálak oda, Efraim, szolgáltatnálak ki, Izráel!? Miként adnálak oda, mint Admát, tennélek olyanná, amilyen Seboim?! Megesett bennem az én szívem; fellángolt minden szánalmam!” Hóseás 11:8
Átjutottam az iskola díszes kapuján, és megkerestem a tanári szobát. Bemutatkoztam, és elmondtam, hogy mit szándékozom tenni a következő időszakban. Ekkor az egyik sápadt ábrázatú kolléganő halk hangon ezt mondta: „Isten hozott a pokolban!”, majd kiment a tanáriból. Pokol? Tényleg ez vár rám? Egy másik kolléga ekképpen jellemezte a diákokat: a tejért és a kifliért jönnek, nem tanulnak, kétszer vagy háromszor kell évet ismételniük, aztán otthagyják az iskolát. Az órákon beszélgetnek, énekelnek, táncolnak és ételt követelnek.
Beléptem a hetedikesek osztályába. Jóindulatú kollégám azt javasolta, hogy azokkal foglalkozzam, akik gyakran zavarják az órát. Megnevezett néhány fiút, és megkérte őket, hogy tartsanak velem a rendelőbe. Nálam magasabb, bátrabb és szókimondóbb fiúk követtek. „Uram, mit kezdjek velük? Hogy szólíthatom meg a szívüket?”
Hányszor kértem már ezt Istentől? Hányszor álltam már olyan gyerekek előtt, akiknek nem ismertem sem az életüket, sem a fájdalmaikat, sem a kudarcaikat? Mindenekelőtt megkértem őket, hogy meséljenek magukról, családjukról, álmaikról, fájdalmaikról. Az óra lejárt, de a beszámolók még nem értek véget. Kollégám kíváncsian lépett be a rendelőbe: „Mit csináltál velük, hogy ilyen nyugodtak? Arra számítottam, hogy meglincselnek téged!”
Rájöttem, hogy szükségük van arra, hogy valaki elmondja nekik: egy bizonyos dologban jók, értékesek, és tisztelik, becsülik őket. Megláttam a szemükben Istent:
„Amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg” (Mt 25:40). Aznap úgy távoztam az iskolából, hogy súlyos kérdések gyötörték lelkemet: Hová lett az emberi együttérzés? Hová tűnt a jóság? Hol van az a gyötrődés, amit Isten is átélt: „Miképpen adnálak oda…?” Aznap megfogalmazódott bennem a súlyos kérdés: „Valójában hol is van a pokol?”
Ha szeretnéd behozni életedbe a mennyországot, akkor imádkozz, hogy legyél együttérző, vidám, tisztelettudó, elfogadó és szelíd, hogy másoknak is adhass, és az itteni poklot mennyországgá tudd változtatni!
Florentina Coman, pszichológus