„Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.” Zsoltár 18:37
A ma reggeli szöveg megnyugtató képet tár elénk: kiszélesedett út, határozott léptek, biztos lábak. Isten nem akadálymentes életet ígér, hanem a jelenlétét, amely támogat a nehézségek közepette. Nem távolítja el minden esetben az akadályokat, viszont segít leküzdenünk azokat.
Ebben a szövegben a „lábak” szó a lelki egyensúly jelképe. Ha erős a láb, biztos a járás. Ha a láb meggyengül – elfárad, bizonytalanná válik vagy lelki gyötrelmekkel küzd –, a járás is tétova. Isten azonban stabilitást ígér: Ő nemcsak velünk tart, hanem meg is tisztítja előttünk az utat. Amikor minden szűkösnek tűnik, kiszélesíti a teret előttünk.
Ez az ígéret visszhangra talál mindennapi életünkben. A reggeli rohanásban vagy a lelki tétovázás pillanataiban helyet kell készítenünk Isten jelenlétének. Néha szükségünk van ehhez egy nyugodt pillanatra, egy egyszerű szavakban elrebegett imára, egy mély lélegzetvételre, vagy pusztán egy kis pihenésre. A lelki egyensúly befolyással van a testre, a kipihent test pedig képes támogatni az Isten felé kitáruló szívet.
A valós stabilitás nem a körülmények teljes uralmából fakad, hanem a bizalomból, hogy Isten melletted lépdel. Ő akkor is ott van, amikor te nem látsz kiutat, és előkészíti számodra a következő lépést. Nem kifogástalan útvonalra van szükséged, hanem hitre, amely az Ő állandó jelenlétére támaszkodik.
Azon az emlékezetes éjszakán Péter megtanulta, hogy a Megváltó nem azért hívta magához a vízen, hogy engedje elmerülni a habokban. Az Úr nem azért hív el a követésére, hogy magunkra hagyjon. Ha azt akarod, hogy a lábaid ne tántorogjanak, helyezd a kezedet az Ő kezébe.
Uram, erősítsd meg bennem mindazt, ami gyenge – akár a testemet, akár a gondolataimat, akár a lelkemet. Szélesítsd ki előttem az utat ott, ahol elakadok, vagy úgy érzem, hogy elfogy a levegőm, és erősítsd meg a lépteimet. Légy Te a támaszom még akkor is, amikor bizonytalanság gyötör! Ámen.
Amalia Bejan, egészségügyi asszisztens hallgató