„Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.” (Péld 22:6)
Ben csak hat hónapos volt, amikor elvittem a gyülekezetbe, és bemutattam a gyermek-szombatiskolának, remélve, hogy ez sok ideig élete fontos részét fogja képezni. A gyerekek szépen énekeltek és csilingeltek a csengettyűikkel. Mennyire szerettük énekkel köszönteni egymást! Természetesen, az anyukák többet énekeltek, mint a babák, de nemsokára már az ő vékony hangocskájuk is bekapcsolódott az előadásba.
Ben kedvenc tevékenysége a történetmondás volt, és mire kinőtt a gyülekezeti babaszobából, anyósom alig tudta elhinni, mennyi történetet ismer a Bibliából. Jól éreztem magam annak tudatában, hogy a gyermek-szombatiskola lett számára a hét fénypontja.
Biztos sokatoknak volt már része zsúfolt szombat délelőttökben. Lehet, hogy megkértek tanítani egy szombatiskolai csoportban, vagy zongorán kísérni egy éneket, vagy akár irányítani egy ügyosztályt. Emlékszem, milyen izgalommal vettem át az új tisztségemet, és minden tőlem telhetőt megtettem, hogy a lehető legjobban végezzem a szolgálatomat a gyermek-szombatiskolában, minél jobb élményt nyújtva a gyerekeknek. Órákig készítettem a foglalkozásokat és díszítettem a termet. Minden percét élveztem, és kreatívan úgy alakítottam a teret, hogy minden gyermeket különleges emlékek kössenek oda.
A gyermekünkkel együtt fejlődve lassan átkerültünk az óvodás csoportba, majd a kisiskolások közé. Az idő rohant, és nemsokára már a serdülő csoportban ült, és én elérkezettnek láttam az időt, hogy átadjam a szolgálatot a fiatalabb anyukáknak. Mindenkinek szüksége van a lehetőségre, hogy a gyerekekkel együtt énekeljen és csilingeljen a szombati csengettyűkkel.
Ebben az átmeneti időszakban azon gondolkodom, hogy vajon hol kezdhetnék új szolgálatot. Sok idő telt el, amióta nem vettem részt a felnőtt szombatiskolában. Eltelik még egy kis idő, ameddig megtalálom a helyem, de biztos vagyok benne, hogy mindig lesz tennivaló, és lesz kinek szolgálni. Tudom, hogy végül megtalálom a helyem, mert ezt választottam.
Szeretek minden szombaton az Úr házába menni. Ez vagyok én. Isten mindannyiunkat szolgálatra teremtett. Soha nem felejtem el a szombati csengettyűket.
Linda K. Wolfaardt