„Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe!” (Mt 25:23)
Gyönyörű és eredményes napot zártunk. Anglia minden tájáról érkeztek a nők, hogy részt vegyenek ezen a közösségápoló találkozón. Amikor a célról, vagy bármilyen, a célhoz kapcsolódó témáról beszélünk, először a tévhiteket igyekszünk elemezni és eloszlatni. Ezek gyakran akadályozhatják a nőket abban, hogy felismerjék: mindannyian isteni céllal lettünk teremtve. A cél témájának bemutatása után az értekezlet kérdezz-felelek szakasza következett.
Az egyik hölgy így kezdte: „Dr. Nadine, hallom, hogy erről a »cél« dologról beszélsz. Valamennyire hiszek abban, hogy Isten nagy, nemes célok elérésére rendelt minket, de nem egészen világos nekem: hobbira vagy szenvedélyre utalsz? Vagy pedig olyasmire, amit teljes munkaidős karrierként végezhetek?”
Izgatott voltam, mert ezt a kérdést annyiszor hallottam már szerte a világon, személyesen és interneten keresztül is. A nők gyakran küzdenek (néha tudat alatt) azzal a hiedelemmel, hogy mások álmainak támogatására születtek, de a valóság az, hogy azért hozta Isten erre a világra őket, hogy valami jelentőségteljes dolgot tegyenek. Valamit, ami számít.
Sokan, akik tudatában vannak annak, hogy Isten nagyobb célra hívta el őket, belső konfliktusokkal küzdenek, mert Isten hívása nem illeszkedik az elképzeléseikhez, vagy kívül esik a komfortzónájukon.
A világ megannyi gondjának megoldása akár a te kezedben is lehet, de közülünk túl sokan hallották már, hogy otthon van a helyünk, ne hangoztassuk a véleményünket, és az ötleteinket tartsuk meg magunknak. Isten azonban azt szeretné, ha tudnánk: nem véletlenül vagyunk itt! Részei vagyunk Isten tervének. Lényeges küldetésre hívattunk el, és igenis számít, hogy milyen céllal születtünk.
És ha már megszabadultál ezektől a téves képzetektől, kérdezd meg magadtól: mi akadályoz meg abban, hogy előrelépj az Isten által rád bízott munkában? A Magasságos Isten lányaiként egy napon meghalljuk majd a szavakat: „Jól van, jó és hű lányom! Menj be a te Uradnak örömébe!” (Máté 25:23).
Nadine A. Joseph-Collins