„Nem emberi erőn felüli kísértés esett rajtatok, mert Isten hű, és Ő nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek, sőt, a kísértéssel együtt a kimenekülést is megadja majd, hogy el tudjátok hordozni.” (1Korinthus 10:13)
Mindannyiunk életében vannak kisebb-nagyobb krízishelyzetek. Gyakran akkor érnek, mikor a legkevésbé számítunk rájuk. Én mostanában többször is megtapasztaltam egyiket a másik után. Nagyon nagy stresszt okoztak, és az egészségemre is kihatással voltak. A férjemmel nem született gyerekünk, de Isten szeretettel a szívemre helyezte, hogy gondoskodjak a Fülöp-szigeteki családtagjainkról. A bátyámnak öt gyerek édesapjaként nem volt állandó munkája. Miután meghalt, felelősséget kellett vállalnom értük, különösen pénzügyi téren. A gyerekeket keresztény iskolába küldtük, hogy befejezzék főiskolai tanulmányaikat.
Egy másik szigeten a nővérem négy gyermekének oktatásáról gondoskodtunk. Majdnem minden megtakarításunkat felhasználtuk, azonban ellenségünk, Sátán pontosan tudja, mit kell tenni, hogy kárt okozzon Isten gyermekeinek. Az unokaöcséimet és unokahúgaimat használta fel, hogy mélyen megsebezzen. Szinte az egész család belekeveredett az ügybe. Már több mint 30 éve élek Németországban, és kezdettől fogva segédkeztem családom ellátásában. Mióta az ördög a családomat kezdte használni az elcsüggesztésemre, részben rájöttem, vajon min ment keresztül Jézus azért, hogy megajándékozzon a szeretetével.
A Megváltó betegeket gyógyította, enni adott az éhezőknek, és gyakran hálás köszönet nélkül nyújtott reményt és boldogságot. Később ugyanazok a szájak, akik azt zengték: „Halleluja a királynak!”, és dicsőítették, azt kiabálták: „Feszítsd meg!” A rómaiak arcon ütötték, tövist nyomtak a fejére, és nehéz keresztet cipeltettek vele. Mikor a katonák lándzsát döft ek az oldalába, senki sem lépett elő, hogy segítsen rajta. Jézus bűntelenül és ártatlanul halt meg – érted és értem. Elszenvedte a tüzes olvasztótégelyt, és eldöntötte, hogy nem menekül el belőle. Ó, dicsérjétek az Urat, amiért legyőzte a világot!
Ő a mi példaképünk és erőnk. Általa adhatunk hálát, bármilyen olvasztótégely is kerüljön elénk. Ha ezt tesszük, kicsit részesei leszünk Krisztus szenvedéseinek, tudva, hogy az erejével győzhetünk. Szegezzük rá a tekintetünket, és minden nap maradjunk kapcsolatban vele, mert hamarosan meglátjuk. Bármilyen olvasztótégelybe kerültetek, ragaszkodjatok a hitetekhez, kedveseim, míg Jézus vissza nem jön.
Loida Gulaja Lehmann