„Egy szamáriai asszony jött vizet meríteni, s Jézus azt mondta neki: Adj innom!” (János 4:7)
Van egy gyönyörű barátom, akit annyira szeretek és csodálok. Szívbeli, igaz testvérnek tartom Zvonkát, a barátomat. Mi egyidősek vagyunk. Bár sok mindenben különbözünk, mégis közös az Isten iránti szeretetünk. Mindenesetre úgy tapasztaltam, hogy ezek a különbözőségek csak erősítik a kapcsolatunkat. Az ő látásmódja ellentétes az enyémmel, és rajta keresztül új, más szemüvegen át látom Istent és a világot. Erősödöm általa, és az Úr arra használja fel az életemben, hogy frissességet csempésszen a szívembe.
De még ezt a csodálatos embert is cserbenhagytam, akit szeretek. Hagytam, hogy az életem ügyei, a „most” nyomása miatt kiessen a fejemből, és a közösségem peremére szoruljon. „Akartam volna, tudtam volna, kellett volna”: a legszomorúbb, legközhelyesebb mondatok, de oly sokszor igazak. Ha csak követtem volna Istenünk elillanó sürgetését, hogy keressem meg, ahelyett, hogy megpróbáltam másokra hárítani a felelősséget a támogatásában… Ha jobb és kitartóbb barát lettem volna… De nem voltam.
A barátom nagylelkű és kedves. Jól szeret, és szomorúan felismerve és bánatos szívvel már tudom, hogy a jó Atya továbbra is örömmel, nevetéssel, közös távlatokkal, szeretettel és gyönyörű napokkal tölti meg a barátságunkat, hogy a közös örömünk hűs, frissítő vizében ússzunk.
Ha úgy érzed, hogy túlterhel a „jelen” az életben, a barátságaid feszültek, belső életed kiszáradt és kimerült, talán akárcsak az az asszony, akivel Jákób kútja mellett találkozott Jézus, akkor hallgasd meg, mit mondott neki a Megváltó: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, aki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert az a víz, amelyet én adok, örök életre buzgó víz forrása lesz benne.” (János 4:13–14)
Az Úr olyan jó és nagylelkű! Hozzánk is szól: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja neked: »Adj innom!«, te kértél volna tőle, és Ő adott volna neked élő vizet.” (János 4:10) Ha Ő van életünk középpontjában, akkor a vele és másokkal kötött barátságunkból áradni fog jelenvaló Paradicsomának friss, élő vize. Dicsérjük érte Istent!*
Gail Wettstein
* A szerző engedélyével közzétéve a familytexts blog bejegyzése: 2024. augusztus 12.,
https://familytexts.wordpress.com/2024/08/12/august-12-2024/