„Ne emlékezzetek a régiekről, ne gondolkodjatok a korábbi dolgokról! Íme, én újat cselekszem. Most készül, hát nem tudjátok még? Igen, utat készítek a pusztában, és folyóvizeket fakasztok a kietlenben.” (Ézsaiás 43:18–19)
Új év volt, egy új hónap, egy új nap és egy új kezdet, mindez egyazon napon. Aznap korán ébredtem, és mikor szokásomhoz híven kitekintettem az ablakon, látványos tájkép cövekelt le. Az élénkkék égbolton kristálytisztán ragyogott a sárga hold. Fénye beragyogta a légkört és mindent közel s távol. Lenyűgözött! Különleges pillanat volt, amit csak nekem készített Isten, és hihetetlenül áldottnak éreztem magam, hogy nekem szánta.
A Szentírás szavai visszhangoztak a fejemben, hogy újat cselekszik az Úr. „Ne emlékezzetek a régiekről, ne gondolkodjatok a korábbi dolgokról! Íme, én újat cselekszem. Most készül, hát nem tudjátok még? Igen, utat készítek a pusztában, és folyóvizeket fakasztok a kietlenben.” (Ézsaiás 43:18–19) Ahogy ott álltam a pillanat bűvöletében, éreztem, milyen közel van hozzám Isten. Mély hála öntött el, és arra indított, hogy imában köszönjem meg a pillanatot, rendkívüli kegyelmét, mellyel a családommal együtt biztonságban átvezetett az előző év minden hullámvölgyén, és megtisztelt, hogy mind láthatjuk egy újabb új év beköszöntét.
82 évesen fogalmam sincs, milyen tervei vannak Istennek velem, vagy hogy akar felhasználni ebben az évben, de alázatosan átadom magam, és azért imádkozom, hogy új dolgot tegyen bennem. Szeretném, ha azzal a vággyal töltene el, hogy hűségesen követem, és bármilyen minőségben segítsen készségesen szolgálnom, amit csak kiválaszt.
Dávid király szavaival arra bátorít, hogy haladás közben bízzak benne: „Bölccsé teszlek, és megtanítalak téged, hogy melyik úton járj; szememmel tanácsollak téged.” (Zsoltárok 32:8)
Drága, mennyei Atyám, köszönöm, hogy minden vétkemet megbocsátod, és hihetetlen betekintést nyújtasz rendíthetetlen szeretetedbe irántam!
Shirley C. Iheanacho