„Hogyan mondhatod a te atyádfiának: hadd vegyem ki szemedből a szálkát, amikor a te szemedben gerenda van?” (Máté 7:4)
„Ó, de jó, hogy már péntek van! – kiáltott fel Melissa, leeresztve a könyves szatyrát. – Hétfőn Jesika megharagudott egy másik diák megjegyzésére. Ma még mindig ugyanazon a nyafk a, hamis hangon beszélt, és ez oooooolyan szörnyen megviselt... Nem tud változtatni a történteken, és egész héten csak az energiáját pazarolta a semmire. Már a gondolattól is dühös vagyok rá.”
„Tagadhatatlanul és egyértelműen megvisel” – válaszoltam. Én is tudok nagy szavakat használni.
„Azt hiszem, nem lehet helyrehozni a hülyeséget” – sóhajtott nagyot Melissa.
„Megint igazad van – mondtam –, ha a hülyeségen olyan viselkedést értesz, ami senkinek sem használ, és negatív. Csak a viselkedést tanúsító személy tudja megváltoztatni, tudja helyrehozni a hülyeséget, ahogy te fogalmaztál. Ami a dühöngésedet illeti, mi a különbség aközött, hogy Jesika dühöng, és aközött, hogy te dühöngsz Jesikára, amiért ő dühöng egy másik tanulóra?”
„Juj… Ha így fogalmazol, akkor ez égbekiáltóan nevetséges – kiáltott fel Melissa. – Ugyanazt csinálom, csak más okból. – Szünetet tartott. – Te sose teszel ilyet.”
„Bárcsak… – grimaszoltam. – Mindannyian csináljuk, legalábbis néha. Szerencsére már sokkal ritkábban, mint régebben. Sajnos épp a minap is megesett.”
„Meséld el!” – kérte Melissa keresztbe tett lábbal a figyelek-beszélgessünk pózt felvéve.
„Felzaklatott a hír, amit az autóban hallottam. Komolyan mondom. Rájöttem, hogy mit csinálok. Kihúztam a szememből a gerendát, és hálát adtam, hogy egyedül vagyok” – kuncogtam bűnbánóan.
„És mit tettél?” – kérdezte Melissa.
„Azt mondtam az Úrnak: Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmemet, és vágyat és energiát adtál, hogy megváltoztassam a gondolataimat, hogy helyrehozzam a hülyeséget, ahogy te fogalmaztál. Jesika egész héten energiát pazarolt a semmire. Te most mennyit pazaroltál el szintén a semmire?”
„Sokat! – ismerte el Melissa, és bekapcsolta az iPadjét. Egy pillanat múlva már hangosan olvasta: – Képmutató, vedd ki előbb a saját szemedből a gerendát... Hmm… Gondolom, ez már a bibliai időkben is probléma volt. Akkor én kihúzom az enyémből a gerendát. Jesika meg el tud bánni a saját szálkájával.”
„Jó döntés – helyeseltem. – Mindkettőnk számára.”
Arlene R. Taylor