„Vénségetekig én vagyok az, és megőszülésetekig én visellek.” (Ézs 46:4)
Most, hogy én is megőszültem, itt az ideje megosztanom veletek, hogyan gondoskodott rólunk az Úr, és miként áldott meg engem és családomat az évek során.
Férjem egyéni vállalkozású favágó volt, és általában egyedül ment az erdőbe dolgozni, három mérföldnyire az otthonunktól. Én a nap későbbi részében csatlakoztam hozzá. Egy nap két- és ötéves lányaink is velem jöttek. A közelben várakoztunk, míg a férjem egy nagy fenyőfa kivágásán fáradozott. Hirtelen felkiáltott: „Drágám, azt hiszem, eltört a lábam!” A fa nem a kiszámított helyre dőlt a meredek domboldalon. Odarohantunk hozzá, segítettünk neki beszállni az autóba, és elindultunk a legközelebbi kórház felé. Micsoda áldás volt, hogy pont ott voltam, és segíthettem neki, amikor szüksége volt rám! Mivel nem volt egészségügyi biztosításunk, a kórház nem akarta őt ellátni, azonban amikor a betegfelvevő megtudta, hogy háborús veterán, intézkedett egy mentőről, ami elvitte a legközelebbi veteránkórházba. Ez a fejlemény olyan áldássá vált, amely kihatott egész hosszú életére, mivel ezután mindig biztosítva volt számára az egészségügyi ellátás.
Néhány évnyi felépülés és kevesebb munka után úgy véltük, több időt szánhatnánk önkéntes szolgálatra egy a mexikói hegyek közt működő misszióiskolában. Gyermekeink élvezettel jártak az ottani iskolába, örültek, hogy két nyelvet tanulva nőhettek fel és segíthettek a szombatiskolai programok lebonyolításában a közeli falvakban. Mi is segítettünk: hordozható fűrészmalmunkkal fát vágtunk a gyülekezetek építéséhez a közeli kisvárosokban.
Ezek az évek áldásként szolgáltak számunkra és az iskola számára. Amikor legfiatalabb gyermekünk is egyetemre ment, több időt töltöttünk Kaliforniában. Lányaink ápolók lettek, majd egyikük orvos. A fiunk pedagógiát tanult, és végül ugyanabban a mexikói iskolában tanított, ahová gyermekként ő is járt.
Nemsokára az unokáink is részt vettek a nyári missziós utakon! A mögöttünk jövő második generációt orvosi asszisztensek, ápolók és gyógytornászok alkotják. Köszönjük, Urunk, hogy hű Istenünk vagy, és minden áldással elárasztasz, egészen „megőszülésünkig”!
Betty J. Adams