„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.” (2Kor 5:17)
Kétezeröt július 7. volt a londoni merényletsorozat napja, amely örökre bevésődött az emlékezetembe. Március 1-jén érkeztem Londonba kétéves munkavállalásra szóló vízummal, mint a legtöbb ausztrál akkortájt. London északi külvárosában éltem, és metróval jártam a belvárosbeli kórházba, ahol dolgoztam. Július 7-én szokás szerint szólt az ébresztőm, de úgy döntöttem, hogy pihenek még néhány percet. Furcsamód nem szólalt meg újra az ébresztő, ezért elaludtam. Jaj, ne! El fogok késni a munkából! Sietve elkészültem, majd rohantam a metróállomás felé, remélve, hogy még időben odaérek.
A peronon szokatlanul sok ember állt. Aztán hallottam egy bejelentést arról, hogy a hatóságok felfüggesztették a vonatok közlekedését. Egy nyilvános telefonfülkéből betelefonáltam a munkahelyemre, és elmagyaráztam, hogy nem tudok eljutni a munkába. Hazaúton elhaladtam egy üzlet mellett. Televíziókészülékek voltak a kirakatban, és megdöbbentett, amit a képernyőkön láttam. Mentőautókés mentőszemélyzet mindenütt, a síneken összetört vonatok részei, mindenütt vér és letakart emberi testek. Nem értettem, hogy mi történik, ezért ahogy hazaértem, bekapcsoltam a tévét. Felkaptam a mobilomat, amelyet korábban otthon felejtettem, amikor a vonathoz siettem. Nyolcvanegy nem fogadott hívásom volt, az otthonról érkező nemzetközi hívásokat is beleértve. Aztán beütött a valóság. Épp az a vonat robbant fel, amellyel minden reggel munkába járok! Fékezhetetlen sírásban törtem ki. Isten közbelépett, hogy megmentse az életemet.
Csak nemrég, vonakodva kezdtem el gyülekezetbe járni két lakótársammal, noha keresztény családban nőttem fel. Bár továbbra is kételkedtem Istenben, Ő irgalmasságában megtalálta a módját, hogy visszahívjon magához. Emellett értésemre adta, hogy törődik velem, célja van az életemmel, valamint reményt és jövőt akar adni nekem (Jer 29:11). Az a tizenhét évvel ezelőtti nap fordulópont volt az életemben. Bátran kijelenthetem, hogy visszataláltam az Úrhoz. Elképzelésemen felül megáldott a karrieremben és a magánéletemben. Mindig gondoskodik rólam. Remélem, tudod, hogy veled is törődik!
Jenny Rivera