„Örök szeretettel szeretlek, azért vonzottalak kegyelmemmel.” (Jeremiás 31:3)
Megálltam a komód előtt, és pillantásom a fehér feliratos piros matricákra esett. Az állt rajtuk: „SZERETETT VAGYOK”. Már korábban is láttam őket, de ezúttal Isten hívta fel rájuk a figyelmemet. Ekkor megéreztem tiszta, igaz szeretetét. Oly szelíd és könnyű volt, hogy olyan nehézséget vett le rólam, amiről nem is tudtam, hogy rám nehezedik. Szeretetének szelíd jelenléte késztetett, hogy teljes odaadással adjam át magam az Úrnak. Soha többé nem akartam a világnak szolgálni. Abban a pillanatban úgy éreztem, mintha még soha nem szerettek volna, mintha most először érte volna édes szeretet a szívemet. Tudtam, hogy Isten a vele való kapcsolatra teremtett. Örökké szeretetébe burkolózva akartam maradni, de az érzés tovaszállt.
Jól emlékszem a napra, mikor a matricákat kaptam. A 13 éves lányommal a bevásárlóközpontban elhaladtunk a körhinta mellett, ahol egy középkorú férfi bemutatkozott, és megkérdezte, hogy imádkozhat-e értünk. Arra gondoltam, hogy hányszor mondták már, hogy óvakodjak az idegenektől, mégis mosolyogva beleegyeztem. Lehajtottuk a fejünket, és ő imát mondott értünk. Az ámen után
belenyúlt egy táskába, és elővett néhány piros kitűzőt és matricát fehér betűkkel, melyeken az állt: SZERETETT VAGYOK. Beraktam őket a táskám egy kis, cipzáros zsebébe, és meg is feledkeztem róluk. Csak évek múltán vettem észre, hogy a táska ott lóg a szekrény hátsó részében. Elhatároztam, hogy akkor már kipakolom az összes régi blokkot, beszáradt tollat és minden más kacatot, ami csak egy táskában összegyűlik. A matricákat megtalálva mosolyra fakasztott az emlék, és kitettem a komódra, hogy Isten szeretetére emlékeztethessenek.
Szeretném újra átélni a pillanat erejét, amikor Isten szeretete oly tisztán megmutatkozott – zajszűrő fejhallgatóval és erős szemüveggel. Ez állította be életem iránytűjének helyes északi irányát. Most, ha kísértés csábít, igyekszem észben tartani, hogy kérjem az Úr szeretetének édes erejét: védjen meg. Képzeletemben védőszárnyként jelenik meg, ahogy ígérete szerint betakar: „Tollaival befedez téged, és szárnya alatt lesz oltalmad. Pajzs és páncél a hűsége.” (Zsoltárok 91:4) Lehet, hogy a tollak nem nyújtanak sok védelmet a mindennapokban, de mikor Isten szeretete alá bújunk, a hűsége megváltoztat. Átváltozunk a szeretetétől.
Miranda Hadley