„Mindazt megkapjátok, amit imádságban hittel kértek.” (Máté 21:22)
Zsiborogni kezdett az orrom hegye. Talán te is tapasztaltad már a sajgást, ami azt jelzi, hogy bizony mindjárt elsírod magad.
A válásom idején és után elköltöztem marylandi otthonomból az Egyesült Államokban, és a wyomingi Codyba kerültem. Ezen a bizonyos napon, néhány évvel később olyan hihetetlenül magányosan éreztem magam. Csak arra vágytam, hogy felpattanjak egy repülőre, és hazamenjek Marylandbe. Mennyire vágytam rá, hogy újra találkozhassak a családommal és a barátaimmal, akikkel annyira jól éreztem magam. Azokkal akartam lenni, akiket a legjobban ismerek. Potyogni kezdtek a könnyeim, és imában könyörögtem Istenhez, hogy találjon rá módot, hogy még a szülinapom előtt eljussak Marylandbe. Még miközben kértem, akkor is azon tűnődtem, ez hogy valósul meg. A munkahelyi kötelezettségeim és az anyagiak keresztülhúzták, hogy egyedül oldjam meg. Ennek ellenére tovább imádkoztam, és az Úrra bíztam a megszervezését.
Egy héttel a szülinapom előtt kimentem a garázs egyik sarkát elfoglaló, rögtönzött fazekasműhelyembe. Ott, a födémhenger alatt hevert egy doboz, amit a volt férjem hozott el, mikor legutóbb felkeresett. Még nem bontottam ki, pedig már pár év is eltelt azóta. Felnyitottam a garázsajtót, hogy több fény szűrődjön be, leültem, és úgy döntöttem, hogy végre kinyitom a dobozt, és belenézek. És ott volt: az én marylandi utazásom!
A doboz tele volt fotókkal a keleti parti életemről. Órákat töltöttem a dobozban lévő képek átnézésével. Visszarepítettek az időben a nyaralásokhoz, a családi összejövetelekre, a háziállatokhoz, eseményekre és ünnepekre, amelyeket annyira élveztem az évek alatt. Ott volt minden a kezemben tartott fényképeken. Sírtam és nevettem, és olyanokat motyogtam, hogy „Ó, hát ezt már el is felejtettem!” vagy: „Hűha! El se hiszem ezt meg azt!” és „Ó! Ez annyira jó volt…!” Túlcsordult a szívem az emlékektől.
Isten meghallgatta a könyörgésemet, és kegyesen gondoskodott arról, hogy hazajussak Marylandbe. Nem a hagyományos módon, repülőre szállva és az országot átszelve, mégis megvigasztalta a szívemet. Elégedettnek, beteljesültnek éreztem magam, akit lát és hall a menny, és hihetetlenül hálás voltam az emlékeimért. Köszönöm, Istenem, hogy kreatívan feleltél az imámra!
Barátom, hogy válaszol ma Isten a te szíved vágyakozására?
Gayle Cochran Wright