„Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem.” (Ézs 49:15)
Az édesanyák Isten ajándékai. Saját képmására teremtette őket, és elültette bennük a feltétel nélküli szeretetet, gyengédséget és önfeláldozást. Édesanyám, Varadhamma már idős volt, amikor méhnyakrákot diagnosztizáltak nála. Éjszakákon át sírtam és virrasztottam, gyógymódot keresve, bár végső stádiumban volt. Ajurvédikus gyógyszert adtunk neki, de nem volt hajlandó szedni, mert égette. Nem akart kórházba kerülni, de valahányszor vérezni kezdett, be kellett vinnünk vérátömlesztésre. Nehéz időszak volt. Ő Bangalore-ban élt, míg mi Hosurban, egy órányi távolságra. A fiunk, Pavan gondoskodott a szükségleteiről, a lányunk, Punithain Oman pedig mindig érdeklődött a jólléte felől, és imádkozott érte. A férjem biztatott minket, hogy legyünk bátrak, és bízzunk az Úrban.
Amikor a COVID-19 világjárvánnyá nőtte ki magát, és Indiába is eljutott, a kijárási tilalom idejére minden leállt. Nem utazhattunk egyik államból a másikba. Édesanyám ekkor abbahagyta az evést, és már csak némi folyadékot vett magához. Állandóan aludt. Rövid időn belül kiszáradt, és vérszegény lett.
Átköltöztettük Hosurba, hogy mellettünk legyen. Körülbelül tizenöt napig volt ágyhoz kötve, amikor kapkodni kezdte a levegőt. Aznap este, hetvennyolc évesen elhunyt.
Mivel a kijárási tilalom továbbra is érvényben volt, a gyülekezet segítségének köszönhetően megengedték, hogy a hosuri temetőbe temessük. Ezúton köszönjük a támogatásukat. Hálásak vagyunk Istennek azért, hogy az Ő nagy családjához tartozunk. Édesanyám szeretete, szorgalma, mosolya és őszintesége kedves emlék. Gyakran eszünkbe jut, és nagyon hiányzik nekünk, Isten szavai mégis vigaszt nyújtanak.
„Mint férfit, akit anyja vigasztal, akként vigasztallak titeket én” (Ézs 66:13). Az anyai szeretet segít megértenünk Isten szeretetét, amely még az édesanyák szereteténél is nagyobb. Nincs hozzá fogható!
Eshwaramma Peter