„Tekintsetek az égi madarakra: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e sokkal különbek náluk?” (Máté 6:26)
Kiléptünk a frissítően csípős, harmatos, reggeli légbe. Könnyű szellő simított végig az arcomon. Olyan jó érzés volt sétálni! Ez lett a kedvenc napszakunk. A 3,5 kilométeres gyaloglás felpezsdítette a nap hátralévő részét, és erősebbnek éreztük magunkat tőle. Serkentően hat a testmozgás, és köztudottan sokféle jótékony hatással van a testre és az elmére. Fokozza a vérkeringést, ami növeli a pulzusszámot, erősíti a tüdőt, serkenti az immunrendszert, és feldobja a hangulatot, hogy csak néhányat említsek az előnyök közül.
Az első lejtőn felfelé sétálva kicsit lassítottam, hogy levegőhöz jussak, amikor észrevettem egy madarat. Láttuk, hogy repülés közben valamit fog a csőrében.
„Reggelizik” – mondtam a férjemnek.
„Hát ismered a mondást – válaszolta. – Aki korán kel, ez esetben bogarat lel.” De ez nem féreg volt, hanem egy darabka étel. Azt hittük, talán a fészekbe viszi a táplálékot, hogy megetesse a fiókáit. Miközben a repülő madarat követtük, észrevettük, hogy egy lefűrészelt fatörzsre ül, és bármi is volt a csőrében, a tuskóra helyezi. „Nézd csak – szólaltam meg –, még asztala is van!” A madár tovább ette a reggelijét a fatönkön.
Férjemmel elámultunk, ahogy kibontakozott előttünk a jelenet. A madár a fát használta asztalnak. Isten adott a madárkának élelmet, sőt, még asztalt is, amelyen kényelmesen üldögélhetett és eszegethetett.
Egyszerre kezdtük el idézni a 23. zsoltárt: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm… Asztalt terítesz nekem ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal. Csordultig van a poharam.” (Zsoltárok 23:1, 5)
Milyen vigasztaló, hogy Isten, aki gondoskodik a verebekről, bizonyára rólam is gondot visel. Ma számba veszem, hogy hányféleképp gondoskodott mindenről az Úr, amire szükségem van. Arra kérlek, csatlakozz hozzám, és tedd ugyanezt. Hány áldást tudunk megszámolni? Milyen csodálatos dolgokat tett Jézus a mindennapi szükségleteinkért? És miként fogjuk ma dicsérni Őt mindezért?
Gloria Barnes-Gregory