„Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcsesség nincs a Seolban, ahová menendő vagy.” (Préd 9:12)
Mihelyt felmelegedett az idő, az idősek otthona lehetőséget adott a lakóknak arra, hogy rövid látogatások keretében fogadják szeretteiket. A Betegségellenőrzési és Megelőzési Központ irányelveinek megfelelően bevezettek bizonyos korlátozásokat azért, hogy mindenki biztonságban legyen. Járvány tombolt a világban, amely főleg az idősek, kiszolgáltatottak és az egészségügyi intézmények lakói közül szedte áldozatait.
A személyzet egyik tagja beszámolt arról, hogy az ápolók hiánya miatt a lakók néha megpróbáltak maguk segíteni egymáson. Ez hozzájárulhatott a vírus terjedéséhez.
Megbeszéltem egy találkozót az egyik idős családi barátommal. Úgy tűnt, hogy Nita örül nekem, és élénk beszélgetésbe kezdtünk. Korábban meglátogatta az unokaöccse, aki hozott neki a kedvenc cukorkájából. Megosztotta velem a Reese’s Peanut Butter Cups csokoládéját. Megdicsértem szépen manikűrözött körmeit.
A személyzet egyik fiatal tagja barátságosan kezet nyújtott felém. Nem voltam hajlandó kezet fogni a fiatalemberrel. A járvány terjedése olyan mértékű félelmet és pánikot keltett az emberben, hogy még egy olyan egyszerű gesztustól is kényelmetlenül érezte magát, mint a kézfogás.
„Valószínűleg az én kezem a legtisztább itt”, közölte széles mosoly kíséretében az ápoló. Továbbra sem nyújtottam kezet neki. Később tudtam meg, hogy ő volt a „pelenkás ember”, mert az ő feladata volt az ilyen típusú szolgáltatást igénylő lakók ellátása. Valamit hatalmadban van cselekedni – a fiatalembert pelenkázással bízták meg, és nem voltak aggályai a feladattal kapcsolatban. Az intézet csapattagjaként ez egyszerűen része volt a munkájának.
Néhány hónappal azután, hogy meglátogattam, a kilencvenkét éves Nita elhunyt. Szorgalmas nő volt, aki szerette az Urat. Szívesen töltött időt a természetben és bundás barátaival. Jézus második eljöveteléig nyugovóra tért.
Fartema Mae Fagin