„Krisztusért járva tehát követségben, mintha Isten kérne általunk…” (2Korinthus 5:20)
Mikor Diana nővérem felhívott, és megkérdezte, hogy vagyok, nem azt mondtam, hogy „jól”, hanem rázúdítottam a teljes igazságot. Elmondtam, milyen stresszes vagyok, mivel egy munkahelyi eseményre kellett készülnöm, és kész mártírnak éreztem magam, majd felkiáltottam: „Valaki igazán állíthatna ezért nekem emléktáblát!”
A rendezvényem napján, mikor megláttam, hogy egy férfi jön el az irodám ablaka előtt kezében egy csodálatos virágcsokorral, azonnal tudtam, hogy Diana küldte. Igazam is lett, kivéve, hogy a kártyán nemcsak a „Diana” felirat szerepelt, hanem az édesanyám, a másik öt testvérem, a két unokaöcsém és az unokahúgom neve is.
Lenyűgöző volt! Kivéve egy dolgot, hogy a kártyán ez állt: „Úgy tűnik, sosem csodálsz minket”. Újra elolvastam. „Ez biztos csak tévedés” – dünnyögtem. Azért azon a legutóbbi telefonbeszélgetésen tényleg hosszasan beszéltem magamról… Talán többet kellett volna kérdeznem, és jobban kellett volna érdeklődnöm a többiek iránt.
„Megjöttek a virágok, és egyszerűen gyönyörűek! – mondtam Diana hangpostájára. – Ez csak rád vall, hogy ilyen figyelmes vagy! De hmm… a kártyán az áll, hogy úgy tűnik, sosem csodállak titeket, pedig én tényleg mindannyiótokat csodállak, és a jövőben igyekszem majd jobban kifejezni!”
Nem sokkal később visszahívott: „A kártyán az kellett volna legyen, hogy »soha nem szűnsz meg lenyűgözni minket«.”
„Óóóó…!” – nevettem el magam, de ez nem mulattatta őt:
„Telefonálok, és megkérem őket, hogy küldjék el rendesen!” – kiáltott fel.
„Ne aggódj – biztosítottam. – Ebből nagyszerű történet lesz!”
„De én nem egy jó sztorit akartam, csak megerősítő sorokat küldeni neked!”
Néhány nappal később egy nagy, gyönyörű képeslapot kaptam a virágüzlettől. Ezúttal is, és nem viccelek, ez állt rajta: „Úgy tűnik, sosem csodálsz minket!” Eltartott egy ideig, mire Diana meglátta a humort az egészben, de aztán már gyakran nevettünk ezen. Azt is felismertük, milyen romboló lett volna, ha nem kérdezem meg tőle az üzenetet, hogy megtudjam a valódi szándékát.
Isten arra hívott, hogy az ő virágkötője legyek, és továbbítsam az üzenetét a világnak. Vajon helyesen járok el az életemmel és a szavaimmal?
Cheri Corder