„Mert azért jött az Emberfia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (Lukács 19:10)
Jerryvel, a férjemmel a Colorado állambeli Lamarban, a lelkészképző befejezése utáni első lelkészi körzetünkben éltünk. Jerry egy napra elment látogatni. Én otthon maradtam a két gyerekünkkel és egy másik kisfiúval, gyülekezeti testvérek fiával, aki átjött játszani a srácainkkal. A két négy- és ötéves kisfiú a házunkkal szembeni üres telken játszott. Egy zsákutcában laktunk, ahol nincs forgalom, és ők boldogan turkáltak a földkupacok között.
Mindent megtettem, hogy szemmel tartsam őket, miközben a kisbabánkra is vigyáztam. Egy idő után kinéztem az ablakon, de senkit nem láttam az üres telken. Kerestem őket az udvaron és a környéken. Egy autónk volt, és ez még jóval a mobiltelefonok előtt történt, így meg kellett várnom Jerry hazaérését, mielőtt végre körbe tudtunk menni és tovább keresni a két kisfiút. Felhívtuk a vendégfiú anyukáját, aki szintén keresni kezdte őket, és végül értesítettük a rendőrséget. Ők is megkezdték a keresést. Ahogy leszállt az este, és vihar közeledett, a rendőrség már rádiós közleményt adott ki.
Egy másik felekezet lelkésze is hallotta a bejelentést a rádióból, és úgy döntött, hogy csatlakozik a kereséshez. Nem sokkal később meglátott két kisfiút, akikre ráillett a rádióban hallott leírás: boldogan játszottak egy templomkertben. Hazahozta őket a nagyon megkönnyebbült szülőkhöz! És ők milyen magyarázattal álltak elő? Kellett nekik egy lapát a másik kisfiú garázsából. Azzal már nem törődtek, hogy majdnem egy mérföldet kellett gyalogolniuk, és át kellett menniük egy forgalmas autópályán, hogy odaérjenek. Persze az is igen jó ötlet lett volna, ha beszélnek velem a tervükről!
Erre az esetre gondolva eszembe jut Jézus története az egyetlen elveszett juhát kereső pásztorról (Lukács 15:17) és ezek a szavak: „Minél sötétebb és viharosabb az éjszaka, minél veszélyesebb az út, a pásztor annál jobban aggódik, és annál nagyobb igyekezettel keres.”* Semmi más nem számított, míg az az egyetlen kisbárány biztonságban vissza nem került a nyájba. Mivel tudom, mit éreztem, mikor épségben megpillantottam a két kisfiút, kicsit segít megértenem, mit érezhet Jézus, a jó pásztor, mikor épségben hazakerülnek juhai a nyájba. Azt mondja: „Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat!” (Lukács 15:6)
Sharon Oster
* Ellen G. White: Krisztus példázatai, Advent Kiadó, Budapest, 1983, 187. o.