„Várom az Urat, várja lelkem, és bízom ígéretében.” (Zsoltárok 130:5)
Lót felesége is mindig eszembe jut Ráháb történetének olvasgatásakor. Mindketten olyan városban éltek, ami Isten teljes ítélete előtt állt, de a tanúk (az angyalok és kémek) mindkét nőnek lehetőséget adtak a menekülésre a biztos pusztulásból. Elgondolkodtató úgy tanulmányozni a bibliai elbeszéléseket, ha összevetjük és szembeállítjuk a hasonló történeteket.
Lót neje tágabb családja egyik tagját sem tudta rávenni, hogy biztonságba menjen vele. Angyalok kellettek, hogy megmentsék a közvetlen családját, és kézen fogva kivonszolják őket a városból. Ezzel szemben Ráháb valahogy meggyőzte a tágabb családját, hogy az ő otthona (a veszélyzónában a falon) az egyetlen hely a biztonságos menekülésre. Magam előtt látom, ahogy a kezükbe kapaszkodva akadályozza meg a távozásukat, mikor a Jerikó körüli menetelés véget ér, és hét napon át semmi se történik.
Úgy tűnik, Lót asszony gyermekei nem tisztelték az angyalok figyelmeztetését, ami talán a szülők, a gyermekek vagy mindannyiuk lelki téren való következetlenségét vagy becstelenségét tükrözi. Ráháb családja feltételezhetően a nő újjászületett szívére tekintettel kezdte figyelembe venni az üzenetét, mivel találkozott Isten embereivel, akiket Józsué küldött a terület kikémlelésére.
Lót felesége minden lelkesedés híján hagyta el vagyona nélkül otthonát. Régi életére visszatekintve nemcsak a jelenlegi, hanem az örök élet ígéretét is elvesztette. Ráháb mindenével együtt otthon maradt. A helyreállított életre tekintett, és utóda, Jézus, a Megváltónk által nyerte el az örök élet ígéretét.
Ráháb átment az ítéleten, és a skarlátvörös fonál miatt menekült meg: ez az egyiptomi ajtókereteken lecsorgó vér képe húsvét idején és a Jézus testén lecsorduló véré a kereszten. Hite egész családját megmentette a jerikói ítéletnél leomló falaktól. Azután Isten népeként élhettek az ígéret földjén.
Ma Ráhábhoz és Lót feleségéhez hasonlóan én is olyan városban élek, amely az Úr ítéletével és a küszöbön álló pusztulással néz szembe. Hiszem, hogy csak azok számára jön el az üdvösség, akik a skarlátvörös fonál védelme alatt állnak – vajon az én hitem is oly látható és tapintható, mint az az egykori zsinór? Összegyűlik-e a családom a mi biztonságos bárkánkban a megmentésre várva az igaz Józsué által? Azért imádkozom, hogy mindannyian megtaláljanak minket, akik imádjuk Jézust, és vágyakozó szívvel várjuk, hogy Isten népeként új életet kezdhessünk az öröklét megígért földjén.
Rebecca Turner