„Áldjad, én lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét! Áldjad, én lelkem, az Urat, és ne feledkezzél el semmi jótéteményéről!” (Zsoltárok 103:1–2)
Ma megmentettem két nagy gilisztát. Megpróbáltak átjutni az ösvényen, ahol reggelente sétálok. A többség számára ez valószínűleg jelentéktelen esemény, de számomra épp ellenkezőleg.
Kevesen tudják, milyen fontosak a giliszták. Ők levegőztetik át a talajt, és biztosítják az eső, a levegő és más apró élőlények számára a földhöz való hozzáférést. Ha erdőben sétálsz, lehullott levelek halmait találod ősszel, de tavasszal már nagyon keveset látsz belőlük. És ez a gilisztáknak köszönhető. A földigiliszta gyakorlatilag bekebelezi a növényzetet, és humusszá dolgozza fel.
Egyik évben a kisfiam, Steve örökbe fogadott egy gilisztát, és beköltözött az egyik virágcserépbe Herman. Steve időnként kiöntötte a cserép tartalmát, és megcsodálta Hermant. Tavasszal ragaszkodtam hozzá, hogy engedjük szabadon. Steve-vel több kis tokot fedeztünk fel, melyekről kiderült, hogy mini Hermanok. Egy nagy gilisztát tettünk a cserépbe, és sok kis gilisztával távozott. Megtudtuk, hogy a bébigiliszták apró peték formájában kerülnek a talajba. Végül kikelnek, és nagy gilisztákká nőnek.
Olvastam egy férfiról, aki egy értéktelen földdarabot vásárolt. Az emberek szerint ostobaság volt, de ő nem figyelt rájuk. Felásta a földet, zöldséghulladékot ásott el, és földigilisztákat. Egy-két év múlva olyan kertje lett, amiben több élelmiszer termett, mint amennyit fel tudott használni. Így felállított egy piaci standot, és gyorsan megtérült a költsége. Hirtelen a környezete is felfigyelt a módszereire, és elismert kertészeti szakértő lett.
Ez a történet gondolkodóba ejtett. Egyetlen gondolatból gyakran apró gondolatok „kelhetnek ki”, amelyek, ha ápoljuk őket, nagyszerű, új ötletekké nőnek. Kertész barátom egyetlen gondolata minden bizonnyal sokak hasznára vált.
Bár nem hiszem, hogy Salamon írt volna a giliszták értékéről, de biztosan megtehette volna. Példabeszédek és Prédikátor könyve tele van értékes leckékkel az életre, melyeket a természetből leshetünk el. Salamon például jól megfigyelte a hangyákat. Amikor azt mondja: „Eredj a hangyához…, figyeld meg útjait, és légy bölcs!” (Példabeszédek 6:6), akkor érdemes odafigyelnünk rá.
És most már talán hozzátehetjük Salamon listájához, hogy „figyeljük meg a gilisztát” is.
Patricia Cove