„Nem késik az ígérettel az Úr, még ha némelyek késedelemnek tartják is, hanem hosszútűrő irántatok, nem akarva, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.” (2Péter 3:9)
Mikor egy fizikoterápiás főiskolán tanítottam, arra bátorítottam a diákjaimat, hogy minden nap jöjjenek be a szobámba, ha valamit nem értettek, amit az előadáson vettünk. Sokan álltak sorba az órák után, hogy kérdezhessenek.
Egyik este egy diákkal találkoztam, aki türelmesen várt, hogy mindenki elmenjen. Szólni akart, de habozott. Megtörtem a csendet, és megkérdeztem, hogy halad a tanulmányaival. Könnyek gördültek le az arcán. Nem tudott válaszolni. Szeretettel átkaroltam. Szorosan átölelt, és keservesen sírni kezdett. Gazdag családból származott, de elfoglalt szülei soha nem foglalkoztak vele. Szeretetre vágyott, és egy házas férfival való bonyolult viszonyban kereste. Tudta, hogy rossz, és kétségbeesett szüksége volt segítségre, hogy véget vessen ennek. Megkért, hogy imádkozzak érte. Nagyon együttéreztem ezzel a fiatal nővel, és elkezdtem tanácsadást tartani neki. Ahogy időt töltöttem vele, és folytattam az imádkozást érte, jól reagált, és nagyon fogékony volt az igazságra. Olyan boldogító pillanat volt, mikor már a változás jeleit mutatta. Én pedig újra felfedeztem a jézusi küldetés teljességét. Istent mélyen érdekli minden ember üdvössége a világon.
A Mindenható azt mondja: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, mielőtt kijöttél az anyaméhből, megszenteltelek.” (Jeremiás 1:5) Az Úr soha nem szűnt meg munkálkodni értünk. Hív, hogy legyünk tanúk a kárhozat felé menetelőknek, akik nem ismerik Őt. Arra vágyik, hogy felhasználhasson minket. Mikor bizonyságot teszünk, és az elveszettekért érzett lelki teherrel imádkozunk, mindig történik valami. Annyira fontosak Istennek az igazságot nem ismerő emberek, hogy mikor megtalálja őket, az egész mennyország örül és ünnepel! Nagyobb az öröm egyetlen bűnös miatt, aki Jézushoz jön, mint a 99 ember miatt, aki már a nyájban van. Ha ennyire fontosak az elveszettek Istennek, akkor számunkra is ennyire fontosnak kell lenniük. Hajlandók vagyunk mindent megadni, hogy eljuthassunk az elveszettekhez?
Barátaim, tartsuk meg a hitet, beszéljünk róla és imádkozzunk. Emberek élnek a bűn fogságában körülöttünk, a kétségbeeséstől fulladozva, és megváltás után sóvárognak. Kérlek, imádkozzatok velem együtt: „Itt vagyok, küldj el engem, ó, Uram!”
Esther Synthia Murala