„Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az ő szentséges hajlékában. Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.” (Zsolt 68:6-7)
Édesanyám egy éjjel azt álmodta, hogy egy angyal két kislányt mutatott neki, és azt mondta, hogy ezek lesznek a gyermekek, akiket Isten két éven belül nekem ad. Húszas évei végét taposó, egyedülálló nő voltam, így kedves ígéret volt ez nekem Isten részéről. Ahogy teltek a napok és a hónapok, és nem alakult ki új romantikus kapcsolatom, megfeledkeztem édesanyám álmáról, aki közben részt vett egy nevelőszülő-képzésen. Mivel közös háztartásban éltünk, minden együtt lakó felnőttel interjút készítettek, így velem is. Az interjúm során a szociális munkásnak megemlítettem, hogy foglalkoztat az örökbefogadás kérdése.
Két évvel később egy újszülött ikerpárt hagytak hátra a kórházban. A szociális gondozó, aki felkeresett minket, ugyanaz volt, mint aki két évvel azelőtt interjút vett tőlünk. Megkérdezte, hogy érdeklődöm-e még az örökbefogadás iránt, és ha igen, magamhoz venném-e ezeket a kislányokat? Úgy éreztem, mintha valaki egy képernyőt tett volna elém, és lepörgette volna a két évvel azelőtti jelenetet. Tudtam, hogy ők azok a gyermekek, akikről édesanyám álmodott. Könnyek közt hitért imádkoztam, hogy bízzak Isten terveiben. Két nappal később két „két és fél” kilós boldogságcsomagot hoztunk haza a kórházból.
Az elkövetkező hónapokban a barátaim figyelmeztettek, hogy ne éljem bele magam túlzottan, mivel nem volt garancia arra, hogy a lányok egyáltalán örökbefogadhatók lesznek, és még ha úgy is alakulna, egyedülálló nőként kevés az esélye, hogy örökbe adják nekem őket. Én azonban a szívemben ragaszkodtam Isten ígéretéhez, és bíztam benne, hogy elrendezi a dolgokat. Három év és számos isteni „véletlen” után a bíró aláírta a papírokat, így jogilag mi lettünk a család, akit Isten évekkel korábban eltervezett. Minden egyes alkalommal, amikor ránézek a lányokra, eszembe jut, hogy Isten még mindig foglalkozik az árvákkal, és csodálatos módon családokba helyezi őket. Gondoskodik rólunk és vezet minket, ami sosem múló szeretetét tükrözi.
Melissa Martinez