„Mielőtt kiáltanának, én már válaszolok, még beszélnek, és én már meghallgattam őket.” (Ézsaiás 65:24)
Diplomás egyetemi hallgatóként sokszor tapasztaltam Isten keze munkáját a beosztásomnál és a feladataimban. A beiratkozásnál történt, hogy várólistára kerültem egy tantárgy két szemináriumára. A regisztrációs iroda értesített, hogy melyikbe kerültem, de hiszem, hogy Abbá választotta ki a megfelelő csoportot nekem. Az első tanítási héten az oktató tájékoztatott, hogy az értékeléshez szükséges felmérést a tavaszi szünet első vasárnapjára tűzték ki. Figyelmeztetett, hogy írjuk be a naptárba, mert a részvétel kötelező, ha mediátori képesítést akarunk szerezni.
A minősítés vasárnapján hallottam, ahogy az egyik osztálytársam azt magyarázta a másiknak, hogy a kurzus másik szekciójában előző nap volt a kiértékelés, és ők csak fél 3-ra végeztek már délután. Ekkor jöttem rá, hogy Abbá alakította úgy az órarendemet, hogy én abba a csoportba kerüljek, ahol vasárnap van a felmérés, nem pedig abba, amelyikben szombaton.
Egy péntek este sietettem haza, mert már alig vártam, hogy elkezdhessem a szombati előkészületeket. Még megálltam, hogy segítsek egy barátomnak, akinek napnyugta előtt be kellett fejeznie egy feladatot, és elfelejtettem, hogy még két e-mailt is el kell küldenem a mentoraimnak, hogy a következő héten alkalmas lesz nekem a jövő heti vizsgálatok időpontja. Még percekkel napnyugta előtt az egyik mentor írt egy e-mailt, hogy megkérdezze, érdekelne-e a hétfő reggeli 8:30-as alkalom, és hogy ráérek-e ebben az időpontban. Igennel válaszoltam, és a szemináriumon még további három lehetőséget is felajánlott nekem ugyanarra a hétre.
Viszont az egyik ülést le kellett mondani, mivel egy résztvevő nem jött el rá. De a várakozás közben szerzett információk pontosan azok voltak, amelyekre szükségem volt, hogy megalapozott döntést hozhassak, hogy melyik nyári egyetemi kurzusra jelentkezzek.
Ez a három eset arra emlékeztetett: milyen fontos, hogy aggódás helyett imádkozzunk. Ha bízunk Istenben, Ő képes meghallgatni imáinkat és szívünk vágyait. A belé vetett hitünk és bizalmunk aztán lehetővé teszi számára, hogy mindent a javunkra fordítson.
Desrene L. Vernon