„Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él.” (Róm 6:10)
A Bibliában számos helyen olvashatunk elveszett dolgokról. Az egyik ilyen történet egy asszonyról szól, aki egy értékes pénzérmét veszített el. Sokáig kereste, és amikor szorgalmasan felsöpörte a padlót, megtalálta. Örömében összehívta a szomszédait, hogy együtt örvendjenek.
Ez elveszett juh példázatában az egyik bárányka eltévedt, és a pásztor elment őt megkeresni, otthon hagyva a többi kilencvenkilencet. Mindenhol kereste, hegyen-völgyön át, ruháját tövisek szakították fel, sáros lett, de megtalálta a bokorba szorult báránykát. Gyengéden kiemelte onnan, vállára vette és hazavitte a biztonságos karámba.
Fiatal koromban volt egy macskánk, Tessie. Egy alkalommal kölykei születtek. Az elsőt kint szülte meg, ezért bevittem őket a kényelmes, meleg mosókonyhába, ahol még egy kiscicának adott életet, az anyacica azonban folyton felállt, és megpróbált kimenni. Odafordítottam a kiscicáihoz, de ő újra az ajtóhoz ment. Végül megértettem, mit akart. Fogtam az újszülött kiscicát és kitettem az ajtó elé. Tessie megfogta, behozta, melléfeküdt, és három további kiscicának adott életet. Rádöbbentem, hogy Tessie tudott „számolni”, és neki kellett végigjárnia saját kiscicája biztonságba helyezésének folyamatát.
Amikor a fiaim kicsik voltak, sokat játszottak a szomszéd fiúkkal. Egyszer meghallottam, amint azt sugdosták egymásnak, hogy az egyik gyereket hagyják ki a játékból. Az én fiaim nem voltak ilyen magatartáshoz szokva, ezért nem tudták, mit tegyenek. „Miért ne játsszunk vele?”, kérdezték. Kimentem és elmondtam nekik, hogy mindannyiuknak együtt kell játszaniuk, és ha ezt nem tudják megtenni, akkor mindenki menjen haza. Azonnal úgy döntöttek, hogy együtt folytatják. Jézus soha senkit nem hagyott ki. Amikor a tanítványok úgy érezték, hogy a gyerekek zavarják őket, Jézus arra biztatta az édesanyákat, hogy vigyék hozzá a kicsinyeiket, majd megáldotta őket. Olvassátok el a történetet Máté 19:13-15 szakaszából!
Ó, mennyire szerettem a Megváltóhoz vinni a gyermekeimet! Ahányszor a Jézuséhoz hasonló jellemet öltünk magunkra, embereket vezetünk hozzá. Ne felejtsük el, hogy Krisztus nagykövetei vagyunk ezen a földön! Milyen csodálatos felelősség!
Gyl Bateman