„Szeretett barátom, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki jót cselekszik, az Istentől van, aki pedig rosszat cselekszik, nem látta Istent.” (3János 1:11)
Isten ajándéka az üdvösség. Nem érdemeljük ki a tetteinkkel és viselkedésünkkel. Nincs pirospontos táblázat a mennyben, mely a jó szokásainkat listázná. Az Úr rendszere nem az igazságosság mérlegeként működik a jó és a rossz közötti súlyokkal.
Nemrég felkerestem egy barátomat és családját. A hatéves kisfiáról ő jutott eszembe hasonló korában. Észrevettétek, hogy gyakran öntudatlanul is tükröt tartunk szüleink és rokonaink elé? Minél több időt töltünk együtt, annál inkább hasonlítunk egymásra.
Ugyanígy ahogy egyre közelebb kerülünk Jézushoz, arra vágyunk, hogy megismerjük és utánozzuk Őt. Ez nem egy szempillantás alatt vagy egy csettintésre történik. Napról napra, pillanatról pillanatra döntjük el: Krisztust választjuk, vagy nem.
Néhány éve új munkahelyre kerültem. Egyetemen kezdtem tanítani 28 év felnőttoktatás után. Már alig vártam a megtiszteltetést, hogy tanárokat oktathassak a tanításra. Két évvel a lányom előtt érkeztem az egyetemre, hogy őt oda felvették. Ezt a kis történetet mesélte pár héttel a tanévkezdés után:
„Egyszer a tornaórán egy új barátommal beszélgettem. Ahogy dumáltunk, furcsán kezdett méregetni. Mondat közben félbeszakítottam:
– Jól vagy? – kérdeztem.
– Mi a vezetékneved? Várj, ne mondd meg! Te dr. Laughlin lánya vagy.”
Az én Kaiti Annem erre elmosolyodott:
„– Igen-igen, tetőtől talpig.”
Ő sem lett egy pillanat alatt olyan, mint én. Azt hiszem, idővel alakult így öntudatlanul, ahogy együtt éltünk és dolgoztunk. A természet és a nevelés keveredett benne. Ez percről percre történik meg.
Mi kell ahhoz, hogy az emberek félbeszakítsanak mondat közben, hogy megkérdezzék, Isten gyermekei vagyunk-e? Meglátják bennünk az Atyánkat? Van családi hasonlóság köztünk a szavainkban, tetteinkben, cselekedeteinkben? Több időt kéne vele töltenünk? Beszélgessünk vele útközben, dolgaink intézése közben?
Jézus, nem akarsz velem jönni, míg lecserélem az olajat? Jövő héten átmegyek a lányomhoz, Uram. Szeretnél beülni velem a hátsó ülésre?
Faith Ann Laughlin