„Mi a ti életetek? Bizony pára az, amely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik.” (Jakab 4:14)
Az első androidos telefonomat az egyik barátnőmtől kaptam ajándékba. Mennyire szerettem két éven át! Egyik este feltöltöttem, és másnap reggel már nem akart bekapcsolni. Végül a szervizben elmagyarázták, hogy az akkumulátora felmondta a szolgálatot. A telefon, ami este még jónak és működőképesnek tűnt, most leállt. Csak úgy.
Ez egy barátommal folytatott WhatsApp-beszélgetésre emlékeztetett. „Szia, hogy van a gyomrod?” – érdeklődtem. Nem sokkal később felugrott egy értesítés, újra megnyitottam a chatet, és életem legnagyobb megdöbbenése zuhant rám: „Szia, itt X. unokaöccse. Sajnos tegnap délután hirtelen meghalt.” Azonnal a gyász, tagadás, düh és depresszió hullámai közé zuhantam. Mély szomorúságba süppedtem. A barátom elment. Csak úgy…
Annyira jó barát volt! Olyan, akivel mindenről lehetett beszélni. Szerettünk mókás videókat és vicceket küldözgetni egymásnak. A csevegési előzményeinket áttekintve észrevettem, hogy az utolsó üzenete épp egy nappal korábban érkezett. Nehezen tudtam elhinni, hogy valaki, akivel épp az imént még beszélgettem és viccelődtem, már eltűnt. Csak úgy.
Nem lehet megszokni, milyen hirtelen változik vagy szakad meg az élet. Még az olyan emberek váratlan halálhíre is megdöbbent és elszomorít, akiket nem is ismertünk közelről. Jakab 4:14 arra emlékeztet, hogy az élet olyan, mint a pára, és Shakespeare a Hamlet című darabjában „csipetnyi porként”* írja le az embert. Az életben semmi sem biztos. A telefonomhoz hasonlóan sokan látszólag jól vannak, de lefekszenek, és soha nem ébrednek fel. A szívük akkumulátora lemerül. Csak úgy. Ezért kell minden napból a legjobbat kihoznunk és Istenért élnünk. Zsoltárok 90:12 arra int, hogy „számoljuk napjainkat”, vagyis gondoljunk az élet rövidségére, és éljünk bölcsen.
Ahogy továbbgörgettem a barátommal folytatott korábbi beszélgetéseinket, észrevettem, mit tanácsolt: „Élvezz ki minden pillanatot. Soha ne élj dühvel, haraggal, gyűlölettel, megbánással vagy bármivel, ami akadályoz, hogy örülj minden percnek, amit a jó Istentől kaptál. Úgy lehet a legjobban élni, ha minden pillanatot megélsz.” Bölcsességét a szívembe zárom: az élet csak pára, ezért úgy döntök, Istenért élek, és minden pillanatot élvezek. Azért imádkozom, hogy mindannyian így tegyünk!
Judelia Medard-Santiesteban
* William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi, ford.: Arany János, 2. felvonás, 2. szín, 308. sor,