„Nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?” (Mt 27:46)
Azonnal felkeltette az érdeklődésemet a festmény, amikor a nagy egyetemi templomban jártam. Többször is láttam már korábban, de nem fordítottam különösebb figyelmet rá mindaddig, amíg észrevettem valamit, amit azelőtt nem érzékeltem. A festmény a kereszten függő Jézust ábrázolta, és a Megváltó szenvedő arcán legördült egy könnycsepp. Ez volt az az apró részlet, amit korábban nem vettem észre.
Azonnal magam előtt láttam a szélfújta Golgotát, a koponyák hegyét, amelyen három kereszt állt. Gyakran emlegetjük a Megváltó kiontott vérét, a homlokára helyezett durva töviskoronát és a testébe vert szögeket, de a véres arcán végiggördülő, magányos könnycsepp láttán megdöbbentem.
Korábban nem szántam időt a könnyező Megváltó képén való elmélkedésre, vagy a mentális és érzelmi gyötrelemre, amit a könny rejt. Teljesen egyedül érezhette magát a szenvedésben, amikor tűrte a verést, a gúnyolódást és a keresztre feszítés iszonyatát. Elképzelnünk is lehetetlen, hogy milyen kínokat élt át Jézus, amikor kezébe verték a vasszegeket, felemelték, és a földbe mélyesztették a keresztet. Isten szeplőtelen Bárányának meggyötört, vérző testét felemelték a világért. Milyen elképzelhetetlen gyötrelmeket kellett elviselnie Sátán haragja és a szeretett Atyjától való elszakítottság miatt! Ajkai remegtek, amikor levegőért kapkodva kérdezte: „Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?” (Mt 27:46). A gonosz erőitől körülvett Jézus képtelen volt felismerni Atyja arcát abban a szörnyű órában, ezért felmerült benne a gondolat, hogy elhagyták. És mindezeket azért szenvedte végig, mert szeretett minket, és bízott az Atya szeretetében.
Egy ihletett író tollából származnak a következő gondolatok: „Amikor a férfiak és nők mélyebben megértik az áldozat nagyságát, amelyet a mennyei Uralkodó hozott azáltal, hogy meghalt az ember helyett, a megváltás terve felmagasztaltatik, a Golgota szent és nemes érzéseket vált ki a keresztény szívekben, és dicsérik majd a Bárányt” (Ellen G. White: Lift Him Up, 43. o.). Valóban különleges szeretet ez!
Cordell Liebrandt