„Dániel pedig, amint megtudta, hogy megíratott az írás, beméne az ő házába, és az ő felső termének ablakai nyitva valának Jeruzsálem felé; és háromszor napjában térdeire esék, könyörge és dicséretet tőn az ő Istene előtt, amiként azelőtt cselekszik vala.” (Dán 6:10)
Két hónappal unokám, Kalia Vivian eseménytrilógiája – első születésnapja, első hálaadásnapja, első karácsonya – előtt a lányom, Karin Elyse megkért, hogy vegyek részt karácsonyi süteménydíszítő tanfolyamán. Karin mestercukrász, süteménydíszítő, mindig újabb és újabb kihívásokkal fejleszti tudását és tehetségét. Azon gondolkodtam, miért vágott bele egy újabb tanfolyamba, amikor már amúgy is nagyon zsúfoltak a napjai. Ekkor ismertem fel, hogy a dolgok nem mindig azok, aminek tűnnek.
Ennek az anya-lánya együttlétnek sok előnye volt. Önfeledten nevettünk, amikor a süti-Rudolf orra nem akart a helyén maradni. Az idő megállt, amikor lányom segített nekem, egykori oktatójának tökéletesíteni a cukortollal végzett kézírásomat. Éjszakába nyúlva figyeltem, hogyan díszíti kislánya nevével a hálaadásnapi süteményeket.
Most, két évvel később, amikor visszagondolok azokra az alkalmakra, eszembe jutnak mennyei Atyámmal töltött perceim. A nap általában még a szemem kinyitása előtt elkezdődik. A csodálkozás a reggeli öröm-pillanatom. Ez néhány másodperc csupán, amikor megtapasztalom az ébredés valóságát. Olyan, mint értékes esőcseppek a száraz földnek. Csak annyi, hogy felébreszti a földet és kicsíráztatja a magot. Nem áraszt el, csak életre kelt.
A lányommal töltött időhöz hasonlóan az ébredés ezen pillanatai megállítják az időt, és én álmélkodom Isten csodálatos ajándékain: a légzésen, a látáson, a mozgáson, a szív és a tüdő tökéletes összhangján, a csontok erős védőrendszerén.
Jó reggelt, Uram! Köszönöm, hogy meglátogattál, és eszembe juttattad, hogy csodálatosan a Te képedre alkottál! Bár bűnös vagyok, ez a reggeli együttlét kinyilatkoztatja előttem tökéletes akaratodat, kegyelmedet, irgalmadat és szeretetedet.
Kedves barátom, Jézus a példaképünk, ezért szánjunk időt a vele való együttlétre, és legyen áldott a napunk!
Prudence Pollard