„A jótékonyságról pedig és az adakozásról el ne feledkezzetek, mert Isten ilyen áldozatokban gyönyörködik.” (Zsidók 13:16)
Morrisszal, a férjemmel Nigériába utaztunk, hogy részt vegyünk egyetlen, mégéletben levő nagybátyja 90. születésnapi, valamint felesége 80. születésnapjának, 62 éves házasságuknak és faluja királyaként 17 éves uralkodásának ünnepélyén.
Örömteli volt a családjával és barátaival ezen a jeles alkalmon emlékezni. Bár egész éjszaka és a nagy napon majdnem végig esett az eső, ez nem szegte kedvünket. Meglepődtem, mikor megláttam a zord időjárással dacoló több száz jóakarót, aki eljött. Az eseményt hatalmas sátrak alatt tartották az udvaron, és lenyűgözve hallgattam, ahogy az ünneplők szeretetüket és hálájukat fejezték ki a szeretett házaspár felé.
Másnap a férjemmel meglátogattuk azokat a barátokat, akik még fiatalemberként nagy hatást tettek az életére. Elöntött utakon, rögös terepen, mély kátyúkon és névtelen utcákon át vitt az utunk, hogy négy faluban felkeressük ezeket az embereket. Nagyon nehéz út volt, de annyi örömet szerzett nekik a jelenléte. Hálájukat fejezték ki férjemnek, amiért ilyen nehéz körülmények között is ilyen hosszú utat tett meg. Ő megköszönte nekik, hogy hatással voltak az életére, és ajándékokat vitt nekik. A felkeresettek között voltak kedves barátaink özvegyei, valamint egy gyermekkori barátunk is, akiről Morris felidézte, hogy még együtt játszottak gyerekként.
Morris főiskolás korában Észak-Nigériában járt, hogy a tandíja befizetésére gyűjtést szervezzen. Egy férfi otthonában szállt meg, aki a kormány hírközlési tisztje volt. Ennek a barátnak a jóvoltából Morrisnak nem kellett lakbért fizetnie vagy ennivalót vennie. Mikor eljött az ideje, hogy visszatérjen a főiskolára, barátja pénzzel segítette a tandíját. Most, évekkel később a férfi nyugdíjba vonult, agyvérzést kapott, és ágyban feküdt. Morrisnak volt szerencséje megköszönni a jószívű házaspár figyelmességét. Mekkora öröm volt mosolyt varázsolni az arcukra!
Nagyon megérintett, mikor tanúja voltam a férjem elszántságának, hogy a szörnyű időjárással és az ország belsejébe vezető hosszú, göröngyös úttal dacolva minden egyes faluba eljutott, hogy kifejezze háláját. A köszönet áldás annak, aki adja, és annak is, aki kapja. Ma mindannyian legyünk áldására valakinek a hálánkkal.
Shirley C. Iheanacho