2025. november 18., kedd

Istené az utolsó szó

„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak.” (Róm 8:28)

 

Amikor rádöbbentem, hogy nem mutathatom be a projektemet egy európai kongresszuson, panaszkodni kezdtem Istennek. „Ez nem igazságos, Uram! Az enyém volt az eredeti ötlet, most pedig mások fogják felhasználni, és én még csak nem is vagyok jelen. Kizártak!” Az Úr meghallgatta az imámat, és álomban válaszolt. Rövid volt, de mély benyomást tett rám: az egy évvel ezelőtti Adventist Review egyik oldala jelent meg előttem. Másnap reggel megkerestem a folyóiratot, és megtaláltam az oldalt, amelyet álmomban láttam. Egy nagyon érdekes utazási reklám volt.

Ez azt jelentette, hogy készülnöm kell az utazásra. Senkinek nem mondhattam el a tervemet, mert az eredetihez hasonlóan ez is szertefoszlott volna. Pontosan fel kellett ismernem, kiben bízhatok az engem körülvevő emberek közül, mert tudtam, hogy segítségre lesz szükségem. Akkoriban még nem volt e-mail, az internet is csak gyerekcipőben járt, és a lakhelyem erdős térségében elérhetetlen volt. Valakinek el kellett mennie a 80 km távolságra fekvő városba, és át kellett vennie a munkások leveleit, az enyémeket is beleértve. Szerencsére voltak hűséges, megbízható barátaim.

Néhány hét múlva Angliába repültem. Amikor a repülő ereszkedni kezdett a főváros fölött, és leszállt a Heathrow repülőtéren, így imádkoztam magamban: „Ó, Uram, Londonban vagyok! Köszönöm Neked!” Néhány próbálkozás után végül eljutottam Bracknellbe, és érkezésem után nem sokkal beiratkoztam a Newbold College nyári tanfolyamára. Mivel két nappal a kezdés előtt érkeztem, részt vehettem az adventista könyvtárosok kongresszusán. Csodálatos volt, mert nemcsak angol tanár vagyok, hanem iskolám könyvtárosa is.

Newboldban remek volt a szállás és finom az étel, az ország különböző látványosságaihoz szervezett kirándulások pedig egyenesen lenyűgözőek. Hazaérve meghívtak az állami egyetemre tanítani.

„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukra van” (Róm 8:28). „Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani” (1Móz 50:20). Barátaim, Istené az utolsó szó, mert Ő hatalmas!

 

Het Jane Silva Carvalho