„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16)
Az 1930-as években, mikor még egészen kicsik voltunk a nővéremmel együtt, mindig nagyon vártuk karácsony ünnepét. Fogalmunk se volt arról, hogy kapunk-e ajándékot, vagy sem. Azonban mindig megírtuk a szokásos kívánságlistánkat, és átadtuk egyedülálló anyukánknak: diót, néhány doboz cukorkát, egy-egy narancsot mindkettőnknek és talán egy pár fényes lakkcipőt kértünk, amit a Sears katalógusban láttunk. Ez volt a mi listánk. Tényleg?
Az ószövetségi kánon lezárása és Kr. e. 3 között eltelt négyszáz év alatt a zsidó népnek is volt egy listája. Imádkoztak a szabadítóért, valakiért, aki megmenti őket a római hatalom zsarnoki elnyomásától. A négyszáz év végén egy angyal jelent meg egy szűznek, és közölte vele, hogy áldott, és arra lett kiválasztva, hogy Isten Fiának anyja legyen (lásd: Lukács 1:26–38). Majd a jegyesének, Józsefnek is megjelent az angyal ugyanezzel a kijelentéssel, és azt mondta: „Nevezd Őt Jézusnak, mert Ő szabadítja meg népét bűneiből. ” (Máté 1:20–21) Valóban?
Harminchárom évvel később ezt az ígéret gyermekét letartóztatták, és megvádolták, hogy szombaton gyógyít, halottakat támaszt fel, a római kormány megdöntésével fenyegetőzik, és Isten Fiának adja ki magát. Mielőtt megölték volna, még kegyetlenül meg is verték. A kereszten viselte bűneinket, és meghalt, hogy nekünk ne kelljen. „Az ő sebei árán gyógyultunk meg.” (Ézsaiás 53:5) Örökre meg vagyunk váltva! Tényleg? Tényleg!
Anyukámnak sokba került, hogy feláldozta csekély keresetét, és teljesítette a kívánságlistánkat. De szeretett minket. Isten végtelenül jobban szeret bennünket. Az, hogy odaadta a Fiát, hogy meghaljon bűneink bocsánatáért, sokkal drágább volt. Mivel a mi bűneink miatt került fel a keresztre, a kívánságlistánkon figyelembe kell vennünk azt a felismerést, hogy a be nem vallott bűneink mindig elválasztanak minket Istenünktől (lásd: Ézsaiás 59:2), mert a bűn sérti Jehova Istent (lásd: 2Korinthus 7:1; 1Mózes 6:11–13).
Atyám, hálásak vagyunk neked! Add, hogy örökre felismerjük, mennyire utálatos számodra a bűn. A bűn miatt szenvedett a Fiad úgy, ahogy senkinek sem lenne szabad szenvednie. De Ő ezt azért tette, mert szeretett minket. És igazán!
Helen O. Byoune