„Minden szőlővesszőt lemetsz, amely nem terem bennem gyümölcsöt, mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok a beszéd által, amelyet szóltam nektek.” (János 15:2–3)
Az egyik kedvenc leírásom, hogy mit jelent Krisztusban lenni, az a hasonlat, hogy a Megváltó a szőlőtő, mi pedig az ágak vagyunk. Ez egy különleges kapcsolatról beszél. Mindig is gyümölcshozó vessző akartam lenni, nem pedig olyan, amit a végén tűzre vetnek.
Boldogsággal töltenek el az ablakom előtti virágaim. Amikor reggel felhúzom a redőnyöket, mindig nagy örömmel pillantom meg a színes virágokat. Ahhoz azonban, hogy továbbra is szépen virágozzanak, le kell szedegetnem az elhervadt virágokat, vagy meg kell metszenem a nem nyíló növényeket. Tudom, hogy meg kell tenni, de mindig érzelmi küzdelmet okoz. Elgondolkodtam, vajon nem ártok-e ilyenkor a növénykéimnek. Bátran bevallom, hogy szoktam beszélni hozzájuk. Számomra ez olyan, mint mikor régebben kijavítottam a gyerekeim rossz viselkedését. „Nekem ez jobban fáj, mint nektek” – mondtam nekik. Szerettem őket, és nem akartam kellemetlenséget okozni nekik. Sosem esik jól a dorgálás, de néha pontosan erre van szükségünk.
A megmetszett növények bőségesebben ontják a virágokat vagy termést a metszés után. Miért van így? Azért, mert a metszés egy tisztító folyamat, mely előkészíti a növényt az édesebb gyümölcsökre vagy a gyönyörűbb virágzásra.
Hetven éven át olvastam János 15. fejezetét, mielőtt fizikai értelemben is magamra alkalmaztam volna. Mindig csak lelki megtisztulásként fogtam fel. De most már testi értelemben is látom. Éveken át küszködtem éjjel-nappal gyötrő fájdalommal. Író vagyok, de nem szedhetek gyógyszert, vagy nem csinálhatom az előírt protokollt, ami egyeseknek segít a fájdalmon. Soha nem kérdeztem meg Istentől a miértet. Csak kérem, hogy adjon megkönnyebbülést.
Ez a 15. fejezet most segít megértenem, hogy a gazda, Isten megmetsz, hogy továbbra is szolgálhassak. Megengedte, hogy magas kort érjek meg, és írás közben megbirkózzak az állandó fájdalommal. Ez eltereli a gondolataimat a fájdalomról, és mikor az írásomon keresztül szolgálok, szebb virágokat és édesebb gyümölcsöket termek, melyek mások áldására vannak: sokkal több áldásra időskoromban, mint korábban. Ahogy Ő megmetsz, örülök a kiváltságnak, hogy az Úr dicsőségére virágozhatok.
Betty Kossick (†)