„Mert az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és a ti útjaitok nem az én útjaim, így szól az Úr! Mert amiképpen magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál és az én gondolataim a ti gondolataitoknál!” (Ézsaiás 55:8–9)
Felszálltam a gépre, a kézipoggyászomat a fejem fölötti rekeszbe pakoltam, és elhelyezkedtem az ülésen. Amikor a légiutas-kísérő bezárta a fej feletti tárolókat, észrevette, hogy a táskám kissé túllóg a peremen, és azt mondta, hogy le kell vinnem. Nagyot dobbant erre a szívem.
Aztán megkérdezte: „Csatlakozó járattal megy?”
„Igen, Renóba” – válaszoltam. Aztán meglepetésemre a táskát a gép elejébe gurította, ahol talált egy üres tárolót az első osztály utolsó sorában, és berakta a táskámat. Visszatérve megadta az ülésszámot, ami alá a poggyászomat tette.
A kedvességnek ez az egyszerű cselekedete azt visszhangozta, gyakran hogy hat Isten kegyelme az életünkben, beleszövi azt egy nagyobb, mennyei elbeszélésbe. Súg az élet kiszámíthatatlansága közepette: egy késés, mely megvéd, egy bezárt ajtó, mely átirányít, vagy egy váratlan megoldás, ami felülmúlja eredeti terveinket.
Könnyű elcsüggedni, mikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy mi szeretnénk. Pedig ezek a pillanatok gyakran azt mutatják, Isten milyen bonyolultan munkálkodik a tervén a mi érdekünkben, amire Róma 8:28 emlékeztet. Lehet, hogy nem fogjuk fel teljesen az Úr kegyelmének áldásait, míg vissza nem tekintünk, és nem látjuk, hogyan álltak össze életünk darabkái. Jó példa erre József története Mózes I. könyvében, mikor a megpróbáltatások között egy nagyobb tervet szervezett neki Isten.
Gyakran a színfalak mögött munkálkodik a jó Atya kegyelme, és a próbáinkat győzelemmé alakítja. Ami kudarcnak tűnhet, egy nagyobb áldás előkészülete is lehet. Kihívást jelent, hogy bízzunk a jóságában és időzítésében, még akkor is, ha nem tiszta a teljes kép.
Hogy fogadjuk Isten kegyelmét a mindennapi életünkben? Hálás és bizalommal teli szívvel kezdődik. Példabeszédek 3:5–6 arra buzdít, hogy teljes szívvel bízzunk az Úrban, és ne támaszkodjunk a saját értelmünkre. Ha alávetjük neki az utunkat, Ő fogja irányítani az ösvényeinket. Ha rábízzuk magunkat Isten fennhatóságára, áldást hozó utak sokasága nyílik meg előttünk.
Atyám, még akkor is, ha látszólag az élet körülményei tévútra terelnek, tudjuk, hogy kiárad ránk kegyelmed, és bízunk abban, hogy utunk minden lépésénél mindig értünk munkálkodsz.
Florence E. Callender