„Te fakasztottál forrást és patakot, te szárítottál ki bővizű folyókat. Tied a nappal, az éjszaka is a tied. Te formáltad a világító testeket és a napot. Te szabtad meg a föld határait; te szereztél nyarat és telet.” (Zsoltárok 74:15–17)
Hosszú árnyak vetültek a kopár, téli kertre a reggeli fény nyomán. A levelüktől megfosztott, kusza bokrok és a frissen hullott hótól lehajló faágak megfáradtan és kísértetiesen hatottak. A kert is mintha visszhangozta volna az elégedetlenségemet. „Szánalmas...” – morogtam kabátomat szorosan magam köré tekerve, miközben végigcsörtettem a havas tájon. Hirtelen megállított a hajamban érzett éles rántás. Valaki meghúzta a hajamat!
Megfordultam és rájöttem, hogy a kert bejáratánál lévő, egyik boltívet díszítő, tüskés új hajnal futórózsa fogságába estem. Szándékosnak tűnt a belém kapaszkodás. Mintha maga a természet szidna, hogy figyeljek már föl csendes rezilienciájára. A rózsabokor, amely most nyári pompájától megfosztva ágaskodott, az idő múlására emlékeztetett. Bár nem voltak virágai, bimbói vagy szirmai, göcsörtös ágai a megújulás és az eljövendő szépség csöndes ígéretét hordozták.
Ahogy küszködtem, hogy kiszabadítsam a tincset a rózsa tüskés szorításából, emlékek áradata tört rám, és visszarepített a tavaszi és nyári virágoskertekbe. A végtelen égbolt alatt ugyanez a növény pompás rózsaszín virágokat hozott, és megtanított, hogy a természetben minden a saját idejét követi, türelmesen várva a megfelelő pillanatra, hogy előbújjon, és felfedhesse pompáját.
A zsoltáros bölcsessége arra emlékeztet, hogy minden évszaknak megvan a maga célja (lásd: Zsoltárok 74:15–17). Az élet hullámzásában, ahol gyakran szíven üt a bizonytalanság és a vágyakozás, Isten ígéreteinek rendületlensége támogat. A Szentírás bölcsessége arra int, hogy mindennek megvan a maga ideje az ég alatt. Ez a mélységes igazság rámutat, hogy életünk minden pillanatát isteni tervezéssel egy nagyobb cél szolgálatába állítottuk. Miközben életünk különböző időszakaiban navigálunk, reménységünk horgonya az Úr ígéretei. Megingathatatlan az örök életre és a megváltásra vonatkozó bizonyosság, és közvetlen küzdelmeinken túlmutató vigaszt nyújt. Tartsunk ki Isten változatlan ígéretei mellett. Ezek jelentik azt a szilárd alapot, amire hitünket építjük. Ígéretei mindvégig megtartanak.
Olga Valdivia