„Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőtért.” (Zsid 12:1)
Kétezerhuszonkettőben rendezték meg az 50. „Honolulu-maratont”. Bár nem vagyok futó, elhatároztam, hogy benevezek. Miután a COVID-19 miatt virtuális formátumban vettem részt a maratonon, úgy döntöttem, hogy most már készen állok az igazi megmérettetésre – főként, hogy nem egyedül fogom mindezt végigcsinálni.
A „Honolulu Maraton Klinika” csapata márciustól decemberig, a maraton előtti hétig hetente találkozik. Különböző csoportokba osztják az embereket tapasztalat és gyorsaság szerint. Még az egészségügyi gondok – pl. szívműtét – után lábadozóknak is van egy külön csoportja. Minden héten egészségügyi előadásokat tartanak a felkészülésről. A csoportvezetők megosztják tapasztalataikat, melyeket a lefutott maratonok alatt, évek hosszú során át szereztek. Nagyszerű érzés másokkal együtt dolgozni a közös célért. Megígérték, hogy ha követjük a felkészülési tervet, rosszullét és sérülés nélkül célba érünk.
A maraton reggelén nagyon korán keltem. Annyira izgultam! Eldördültek az első indulást jelző lövések, és láttuk, ahogy a legjobb futók elhaladnak mellettünk. De eljött a mi időnk is, amikor a rajtvonalhoz állhattunk. Gyönyörködtünk a karácsonyi fényekben, ahogy az útvonal keresztülhaladt a belvároson, és megcsodálhattuk a gyönyörű napfelkeltét. Miután elértük a táv felét, visszafordultunk a rajtvonal felé, amely egyben a célvonalunk is volt, s amelyet végül mindannyian átléptünk, ahogy megígérték, ha követjük a tervet. Sosem hittem volna, hogy egyszer befejezek egy maratont, de annyira élveztem! Nagyrészt ezt azoknak köszönhetem, akik végig biztattak engem.
Sokszor olvastam Zsidók 12:1 versét, de most már át is éltem. Felkészültem és fejlesztettem az állóképességemet. A felesleges terhet letettem egy barátnál, aki az útvonal közepe táján várt rám, hogy biztasson. Tudom, hogy csak a sok segítségnek és bátorításnak köszönhetően értem célba. Megérte keményen dolgozni. És mindez csak egy földi verseny miatt! Gondolj csak bele, mennyivel nagyobb öröm lesz, amikor a mennybe érünk! Legyünk mindannyian bizonyságtevők, akik bátorítják egymást a célig!
Julie Bocock-Bliss