„Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten a maga képére és hasonlóságára teremtette: férfiúvá és asszonnyá teremtette őket.” (1Mózes 1:27)
A nővérem évekkel ezelőtt mesélte el nekünk, a testvéreinek egyik élményét, amikor busszal ment a városba elintézni pár dolgot. Azon a környéken, ahol édesanyánk felnőtt, egy idősebb nő szállt fel a buszra, és a közelében foglalt helyet. Ahogy haladtak, a nővérem szerint pár perc múlva a nő ránézett, és megszólította. Egy nagyon egyszerű kérdést tett fel: „Ön Myrtle lánya? Mert pont úgy néz ki, mint ő.”
A nővérem megdöbbent, hogy a nő képes volt felismerni édesanyát a vonásaiban. Válaszával megerősítette, hogy tényleg Myrtle anya neve. A hölgy ezután arról beszélt, hogy még a beszédstílusában is mennyire hasonlít a nővérem anyukánkra fiatalabb korából. Példaként hozta, hogy még a gesztusai is olyan hasonlóak, hogy egyszerűen nem tud betelni vele.
Testvérem tapasztalata elgondolkodtatott, hogy Isten gyermekeiként miként kellene mennyei Atyánkra néznünk. Gyakran valljuk, hogy az Úr a mi mennyei apánk, és olyanoknak kellene lennünk, mint Ő – de vajon olyanok is vagyunk, mint Ő? Visszatükrözzük a tetteinkben és szavainkban Istent? Mit látnak bennünk az emberek, mikor felszállnak az élet buszára, vagy mikor találkoznak velünk az utcán? Abban a pillanatban, mikor egy ember jelenlétébe lépünk, vajon felteszik nekünk a nagy kérdést: „Te Isten gyermeke vagy?”
Ha ránk néz a világ, képesnek kell lenniük megszólítani é s azt mondani: „Pontosan úgy nézel ki, mint Ő, mindenben rá emlékeztetsz.” Amikor a családom előveszi az édesanyámról készült tinédzserkori vagy fiatal felnőttkori fotókat, mindannyian világosan látjuk, hogy csakugyan mennyire hasonlít rá a testvérem.
Azért imádkozom, hogy mi is olyannyira tükörképei legyünk Istennek, akit mennyei Atyánknak vallunk, hogy a körülöttünk lévő világ elámuljon a hasonlóságon. Ezt olvassuk: „Mi pedig az Úr dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük, és az Úr Lelke dicsőségről dicsőségre ugyanarra a képre formál át minket.” (2Korinthus 3:18)
Ehhez nincs szükség nagy erőfeszítésre. Minél több időt töltünk az Úrral, annál jobban visszatükrözzük. Szemlélés által változunk meg biztosan, és leszünk Isten hasonmásai.
Candy Monique Springer-Blackman