„Ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Korinthus 12:9)
Meddőséggel küzdöttem. Imádkoztam, böjtöltem, megfelelően táplálkoztam, és edzettem. Odafigyeltem a városi legendákra, és beszedtem a gyógyszereket. Végül megadtam magam. Így imádkoztam: Még három hónapot adok, Uram! Ha nem ez a te akaratod, kímélj meg a teherbeeséstől, és adj békességet.
Az első hónapban semmi nem történt. Sírtam… A második hónapban még mindig semmi nem változott. Szomorkodtam. A harmadik hónapban már jól voltam. Elfogadtam és nem dühösködtem. Egyszerűen készen álltam továbblépni az életben. Miközben kipakoltam a termékenységi szekrényemet, megnéztem az utolsó két terhességi tesztet az egyre csökkenő halomban. Nos, ezzel vége is. Akkor már el is használhatnám őket… Megcsináltam. És a teszt pozitív lett…
13 évvel később: a kislányom már egy éve állandóan betegeskedett, és egyre romlott az állapota. Az orvos azt mondta, hogy a műtét lesz a legjobb megoldás. Bár nem oldaná meg a problémát, de megállítaná a hanyatlást, csakhogy talán fájdalmat okozna. Mivel egyre súlyosbodott a helyzete, azonnal műteni kell. Ezután még nagyjából egy évig otthon kellene tanulnia, és újra meg kellene tanulnia járni. És mondtam már, hogy még mindig lehetnek fájdalmai? – Hogy lehetne ez a megoldás? Nem! Alig hittem el, mi történik. Oldd meg, Istenem!
Sokszor mi is így érzünk. Az Úr megáld, csakhogy az élet a feje tetejére állítja a dolgokat, és aztán már átkozottnak érezzük magunkat. Az álommunka annyira stresszel, hogy kihullik a hajad. Az a jóképű pasi, akihez hozzámentél, csupa nyomorúság. Már csak teher a szolgálati területed a gyülekezetben, amiért imádkoztál, hogy megkapd. A dolgok változnak, az emberek is változnak, és most börtönbe zár a rettegés, és Istentől követeled a szabadulást. Hozd helyre, Uram! – kiabálod folyamatosan. – Erre én képtelen vagyok! Akkor Isten kitárja a karját, és megvigasztal: „Minden rendben, kislányom. Elég neked az én kegyelmem. Megtartalak. Az én erőm a te erőtlenséged által ér célhoz. Itt vagyok, és mindig itt leszek neked. Minden rendben lesz.”
Az élet nehéz, de vigaszt adhat, hogy soha nem vagyunk egyedül, mert az Úr Jézus megígérte, hogy nem hagy el, és nem megy el tőlünk. Nem kell egyedül cipelned a terheidet. Amikor elsüllyedéssel fenyeget az élet, fordulj Krisztushoz, támaszkodj rá, és hagyd, hogy átvigyen az élet próbáin.
Kathy-Ann Best