„Amit vet az ember – azt mondja Pál –, azt aratja is.” (Galata 6:7)
A Biblia gyakran használ metaforákat a bölcsesség és az igazság kifejezésére. Jó példa erre a szeretet és az igazság magvainak elvetése, amelyek később szépen kivirágoznak.
Általában vasárnap reggelente futni megyek, majd úszni az edzőterembe. Egyik héten, miután befejeztem az úszást, és a szauna felé indultam pihenni, egy fiatal hölgy haladtam el mellettem a két lányával.
Megszólított: „Ön nem Deborah?” Mikor rábólintottam, mondta, hogy több mint 25 év távlatából is felismert a dél-afrikai Butterworth-ben levő Bethel Főiskoláról. Kellemesen meglepett, és megkérdeztem, hogy az én diákom volt-e az általános iskolában. Azt felelte, hogy ennyi évvel később is emlékszik rám, mert egy bizonyos napon felkértek imádkozni a gyülekezetben, és én hogy kértem segítséget Istentől, hogy mint nép fogadjuk el azokat a dolgokat, amelyeket nem tudunk megváltoztatni, és adjon nekünk képességet a változtatásra. „Egész életemben velem maradt ez az ima” – mondta. Megdöbbentett, hogy valaki egy olyan imára emlékszik, amit én már rég elfelejtettem, de hálás voltam, hogy pozitív hatást gyakoroltak szavaim a hölgyre.
Hazafelé hálát adtam Istennek, amiért felhasznált, hogy változást hozzak egy ember életébe. Aztán elgondolkoztam, hogy ha mondtam vagy tettem valami ártót ellene, mit éreznék az újbóli találkozásnál? Fontos, hogy tudatosan lépjünk kapcsolatba másokkal. Olyan világban élünk, ahol az egymással ellentétes nézeteket vallók úgy döntenek, hogy letörik egymást, és kitörlik az embereket az életükből. Hogy akadályozhatjuk meg, hogy áldozatul essünk ennek a kórnak?
Azt hiszem, miközben belső békére törekszünk, ezt azzal kell ellensúlyoznunk, hogy jobbá tesszük a világot, hogy mindenkiben, akivel csak találkozunk, elültetjük a kedvesség magvait. Egy kedves szó, egy ima és egy szeretetteljes cselekedet hosszú utat járhat be. Az emberek személyes kihívásokkal küzdenek, ami miatt még fontosabb, hogy bölcsen bánjunk a szavainkkal, és ügyeljünk, hogy olyan magvakat ültessünk el, amelyek az örökkévalóság számára teremnek gyümölcsöket.
A kedvesség egy mag, ami ápolással növekszik. A kedvesség az a képesség, hogy tudjuk, mi helyes, és van bátorságunk is megtenni. A kedvesség reményt ad azoknak, akik egyedül érzik magukat a világban. Drága lányok, azért imádkozom, hogy továbbra is szórjuk a kedvesség magvait szerteszét, és gazdag termést arassunk az örökkévalóságban.
Deborah Matshaya