„Hallgasd meg kiáltásomat, Istenem, figyelj könyörgésemre!” (Zsoltárok 61:2)
Sok nő vágyik a gyermekvállalásra, különösen, ha szerelmes, és boldog házasságban él. A férjemmel majdnem 10 éve házasodtunk össze, és valamivel később mi is úgy döntöttünk, hogy családot alapítunk. Nem sokkal ezután a két csík látványa a terhességi teszteken az egyik legnagyszerűbb érzés volt. Semmi korábbihoz nem hasonlított a szívünket átható öröm és remény.
Hat héttel később vérezni kezdtem, és az orvosom ultrahangra küldött. Könyörögtem a jó Istenhez, hogy mentse meg a babámat. Az ultrahangon a szakember közölte, hogy nincs szívhang, de ezt majd az egyhetes kontrollon fogják megerősíteni. A szívem összetört, és egy héten át könyörögtem csodáért. A kedvenc igeverseim jutottak eszembe: „A föld széléről kiáltok hozzád, mert elepedt a szívem. Vigyél engem innen a sziklára, hiszen az magas nekem!” (Zsoltárok 61:3) Még mindig bíztam benne, hogy az Úr meghallgatja imáimat.
Az újabb vizsgálaton aztán meghallottam a rémisztő hírt: „magzatelhalás”. Miért hagyott cserben? Mit tettem, hogy ezt érdemlem? Azt hittem, hogy már nem törődik velem Isten... Fájdalmamban az Igéhez fordultam, és tanulmányoztam, hogy birkózott meg Anna a meddőségével. Isten elé vittem a kérésemet, és Annához hasonlóan megígértem, hogy gyerekemet az ő szolgálatára ajánlom, ha teljesíti a kérésemet. A vetélésem után nem sokkal ismét teherbe estem. A menny bizonnyal meghallgatta az imámat, akárcsak Annáét.
Nyolc héttel később újra pecsételő vérzésem lett, és ismételten elvetéltem. Megint feltörtek bennem a kérdések. Ez idő alatt egy termékenységi központra bukkantam, mely a meddőség kiváltó okának megtalálására specializálódott. Végül újból állapotos lettem, és ki tudtam hordani a babámat. A terhesség alatt naponta imádkoztam: gyermekem életét Istennek szenteltem, és micsoda áldás lett a kislány!
Utólag már látom, hogy az Úr időzítése tökéletes. Bár úgy érezhetjük, mint Márta, és azt gondoljuk, hogy túl későn jön Isten válasza, akkor is bízhatunk benne, ha nem azt adja, amit és amikor szeretnénk. „Amikor Jézus megkapta az üzenetet… így szólt: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia.”*
Bármilyen nehéz is a gyötrelem pillanataiban belátásra jutni, de a jó Isten tudja, mi a legjobb mindannyiunknak. Nyugodtan bízhatunk szeretetében, függetlenül attól, hogy Ő hogyan akar dicsőséget szerezni az életünkben.
Jerlyn Richards
* Ellen G. White: Jézus élete, Advent Kiadó, Budapest, 1989, 526. o.