„Mindent szépen alkotott Isten a maga idejében.” (Prédikátor 3:11)
A gyülekezetünkben a ghánai kultúránkból már megtanultuk, hogy „mindenki mindenki őrizője”. Ez azt a hatást kelti, mintha mindannyian egy családhoz tartoznánk. Valójában persze „Isten családjához” tartozunk, és mint ilyenek, összetartunk. Szeretünk minden alkalmat különlegessé tenni mindazok számára, akik szülinapot, házasságkötést vagy bababemutatót ünnepelnek. Szeretnénk, ha úgy éreznék, hogy látjuk, szeretjük őket, és boldogok. És akkor is összefogunk, ha valaki gyászol.
Tipikus ghánai módra elmegyünk az ünnepelthez vagy a gyászolóhoz, hogy elvégezzük az összes hagyományos szertartást, és örömzenével, tánccal és hajnalig tartó evéssel tetézzük. Ilyenkor nevetgélünk, beszélgetünk, és igen, ha kell, sírunk is. Milyen gyakran összefonódik a nevetés és a könny az életünkben! Bárcsak ti is tanúi lehetnétek egy ilyen alkalomnak, hogy megértsétek, milyen csodásan érezzük együtt magunkat!
Tavaly egy esküvőt és egy születésnapot is bejelentettek az imaházban. Kettős ünnepet fogunk ülni! Boldog voltam, de azért kicsit feszélyezett a dolog. Miért is? Mert az ünnepségek legfontosabb része, hogy az esemény végén valami különlegeset, ajándékot vagy pénzt adunk az ünnepelteknek. Nem tudtam, hogy mit vigyek, és pénzem se volt, amit adhatnék. Kicsit aggódni kezdtem, mert minden ajándékot fel szoktak jegyezni, így a megajándékozott később felhívhat, hogy kifejezze a háláját. Ha nem adsz semmit, a jegyzetekből kiderül, hogy üres kézzel érkeztél. Bár senki sem fog kritizálni vagy kérdőre vonni, állandóan kísérteni fog az érzés, hogy alulmaradtál. Tehát nagyon rám telepedett az anyagiak hiánya. Aggodalmaimat elhallgattam a férjem, Adjei elől, tudva, hogy mennyei Atyánk, aki életünk minden részletével törődik, majd gondoskodik róla.
Végül elérkezett a pillanat. Már indulnunk kellett az ünnepélyre, és nekem még mindig nem volt mit adnom. Ahogy az esküvőre öltöztünk, Adjei átnyújtott egy borítékot, amit egy testvér adott neki a gyülekezetben. Kinyitottam, és annyi pénzt találtam benne, hogy az esküvőre és a születésnapra is adhattam belőle. Bár nem lepődtem meg, mégis megdöbbentem. Isten megint megcsinálta! Fogta a szorongásomat, és „mindent szépen összehozott a maga idejében”.
Ki ez a tökéletes és jóságos Isten? A Megváltó, aki minden gondolatunkat, minden gondunkat ismeri! Tudod, ugye? Ő mindent meg akar szépíteni számodra. Húzódj közelebb hozzá! Meg fogod találni Őt.
Mabel Kwei