„Mert én bízom kegyelmedben, szívem ujjong szabadításodnak” (Zsoltárok 13:5)
Az idők során mindig is keresték Istent az emberek. Hajlamosak az Úrral való találkozást a nagyívű és félelmetes dolgokban keresni, az élményt a hódítás adrenalinjával azonosítani. Általában nagyban gondolkodnak: monumentális, hatalmas és látványos eseményekben. És ezt a gondolkodásformát átviszik az imaéletükre és az Istennel való járásukra. Szükségük van égzengésre: szükségük van a Mindenható lenyűgöző jelenlétére, hogy felrázza őket.
De ahogy Éva minden lánya generációkon át megértette és megtanulta, leggyakrabban akkor mutatja meg grandiózus jelenlétét Isten, mikor a mindennapi munkában és a hétköznapi életünk látszólag hétköznapi feladataiban kísér. Az Úr a konyhai mosogatónál találkozik lányaival, ott vár a vasalódeszkánál, a mosógépnél, sőt, a WC-csészénél és a fürdőszobai mosdókagylónál is, hogy ott találkozzon velünk, ahol épp vagyunk. A jó Atya tudja, hogy elfoglaltak vagyunk, és sokszor bizony úgy érezhetjük, hogy láthatatlanok is. Isten tudja, hogy szükségünk van a jelenlétére és gyengéd gondoskodására, mivel az otthonon kívüli kötelezettségeinken felül kimerít a másokról való gondoskodás.
Nincs szükségünk grandiózusságra, csak a gyengéd pásztorra, aki szereti és gondoskodik juhairól, és a fiatalokkal van. Szükségünk van Mesterünk szeretetére, kiben nincs előítélet és gőg. Szükségünk van Megváltónk élettanításaira, melyek megerősítenek, amire oly nagy szükségünk van, miközben a napi teendőlistát pipáljuk sorra. Szükségünk van figyelő tekintetére felettünk és arra a kedves emlékeztetőre, hogy még ha más nem is vesz észre, Ő lát minket.
Vágyakozunk Üdvözítőnk eljövetelére. Úgy vágyunk arra, hogy megszabaduljunk a világ stresszétől. Vágyunk a jelenlétére, aki kihúz a porból, és gyengéden, szelíd méltósággal felemeli az állunkat. Szükségünk van Jézusra, kétségem sincs efelől. És bármennyit is hallunk szörnyűségekről és csodákról, annyira örülök, hogy mellettem áll, le tudja csendesíteni a vihart, és velem együtt mosogat, miközben hálás szívvel éneklem, hogy van erőm továbbmenni.
És mi a helyzet veled, barátom? Neked szükséged van rá? Akkor kérd Istent, hogy minden pillanatban mutassa meg a gondoskodását és vezetését, és támaszkodj rá. Legfőképpen belé kell belekapaszkodnunk. Maranatha, az Úr közel!
Yvita Antonette Villalona Bacchus