„Szeresd felebarátodat, mint magadat!” (Mk 12:31)
Huszonhat éven keresztül egy kis Alabama állambeli városban éltünk a férjemmel, az Amerikai Egyesült Államokban. Egy nap arra lettem figyelmes, hogy egy hozzánk közeli üres telken emberek dolgoznak, mintha lakóházat építenének. Minden nap figyeltem a munka haladását. Amikor végre elkészültek, alig vártam, hogy megismerjem új szomszédainkat. Napokig nem láttam senkit, még autót sem a felhajtón. Egy napon, ahogy arra sétáltunk a férjemmel, egy fiatal hölgyet láttam kimenni a postaládához. Megálltunk és bemutatkoztunk. Mosolygott és ezt mondta: „Az én nevem is Elaine. Deborah Elaine!” Rákérdeztem a hiányzó autóra, és beszámolt a balesetéről. Elmondta, hogy már nem képes vezetni. Tudtára adtam, hogy elég gyakran járunk be a városba, és bármikor velünk jöhet, amikor szüksége van rá. Telefonszámot cseréltünk, és utána gyakori utasunkká vált. Örültem, hogy segíthettem.
Megtudtam, hogy nagyon sokat szenvedett a balesete után. Közeli barátok lettünk, és segítettem neki a ház körüli munkában. Gyülekezetbe is elhívtam, és sokszor el is jött. Az idő múltával látáskárosult férjem megbetegedett. Elmagyaráztam Debnek, hogy ennek ellenére neki is segíteni fogok, amikor tudok. Pete végül kórházba került, és egy hónapig bent maradt. Amikor végre hazajöttünk, elhaladtunk Deb otthona előtt, és észrevettük, hogy az ajtaja csukva van, ami nem volt rá jellemző. Arra mentünk párszor, de az ajtó még mindig be volt csukva, úgyhogy megálltam és bekopogtam. Nem jött válasz. Eldöntöttük, hogy meglátogatjuk a nővérét, és megkérdezzük, hogy minden rendben van-e. A nővére olyan tekintettel válaszolt, amiből tudtam, hogy nagy a baj. Elmondta, hogy a karácsonyi ünnepek alatt Deb elhunyt. Könnyekre fakadtunk, ahogy megosztotta velünk a részleteket.
A Bibliám azt mondja, hogy „szeresd felebarátodat, mint magadat” (Mk 12:31). Kik a felebarátaink? Bárki, akivel kapcsolatba lépünk. Bár nagyon nehéz volt segíteni Deborah-n, amíg a férjemről is gondoskodtam, Isten mindig mellettem volt.
Istenünk, kérünk, segíts együttérzést tanúsítanunk felebarátaink iránt. Amikor ez túl soknak tűnik, emlékeztess, hogy te nem a harcra felkészülteket hívod el, hanem felkészíted a harcra azokat, akiket elhívsz.
Elaine J. Johnson