„Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom: örüljetek!... Semmi miatt ne aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt. És Isten békessége, amely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.” (Filippi 4:4, 6–7)
Nemrég hallottam ezt a történetet, amit most el szeretnék mondani. Bill keresztény építőmunkás volt, akinek nagyon pozitív hozzáállása volt, és mindig mindenért dicsérte Istent, ami csak vele történt. A munkatársai kigúnyolták állandó optimizmusa és hálája miatt minden körülmények között az Úr felé.
Egy nap, mikor pont ebédszünetre ment az építőbrigád, Bill egy árnyas fa alá ült, kinyitotta az ebédes táskáját, és behunyta a szemét, hogy hálát adjon az ételért. Mielőtt befejezhette volna az imát, egy kóbor kutya kikapta a kezéből a táskát, és elinalt. Bill a kutya után iramodott, csak vissza akarta kapni az ebédjét. Miután elég messze elfutott, hirtelen hangos robajlást hallott a háta mögött. Hátranézve hatalmas füstfelhőt látott az építkezésen. Egyértelműen valamilyen óriási detonáció történt, ami miatt a közelben levő munkások többsége súlyosan megsérült.
Bill nagyon fájlalta az esetet, és elszomorodott, hogy a kollégái nagyon megsérültek. Azonnal imádkozott értük, és megköszönte Istennek, hogy megvédte a sérüléstől a robbanásnál. Ha az a kóbor kutya nem rohan el az ebédcsomagjával, és ha nem veti magát utána, akkor ő is megsérül a szerencsétlenségben, és most neki is erős fájdalmai lennének.
Barátaim, ne feledjétek, hogy ha hiszünk és bízunk az Úrban, bármi történjen is az életünkben, Istenre bízhatjuk a végeredményt. Nem számít, hogy néz ki az adott pillanat, biztosak lehetünk, hogy a menny végül a javunkra fordítja az eseményeket. Ő ismeri a jövőt, és gondoskodik gyermekeiről.
„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert irgalmassága örökkévaló.” (1Krónika 16:34) Milyen csodálatos ígéret!
Ma mindenkit arra kérek, hogy mindig hálás magatartással legyünk mennyei Atyánk felé, aki jobban szeret, mint amennyire valaha is el tudjuk képzelni.
Stella Thomas