„Ezek azok, akik követik a Bárányt, ahova megy.” (Jelenések 14:4)
Két kutyánk van: egy Frankie nevű pitbull és Tillie, a német juhász. Gyakran viccelődünk, hogy képtelen vagyok bárhová menni a házban anélkül, hogy ne követnének. Ha azelőtt becsukom az ajtót, hogy besurranhatnának velem, levertek és szomorúak lesznek, míg vissza nem jövök a szobába, és újra a közelemben nem lehetnek. Ha el kell mennem, jutalomfalatot kell kapniuk, és akkor addig figyelnek, míg haza nem érek. Lefekvéskor meg kell kapniuk a „jó éjt” jutifalatokat, és addig-addig táncikálnak, míg el nem érik a célukat. Még az idősebb macskánkra, Pogóra is olyan hatással voltak, hogy azt hiszi, ő is kutya, és most már ő is ragaszkodik a saját „jó éjt” nasijaihoz.
Bár vicces, hogy mindenhová követnek, de néha bosszantó is, különösen, ha irányt váltok hirtelen, és valamelyikükben megbotlom. Pogo mindig a közelemben akar lenni, mikor leülök. Most is az ölemben fekszik, és a bal karomhoz simul, miközben próbálok gépelni. Ezek az állatok szeretnek, és tudják, hogy én is szeretem őket: ezért követnek mindenhová.
A Jelenések könyve arról szól, hogy Isten népe követi a Bárányt, ahová csak megy. Ennek az az oka, hogy szeretik, és a lehető legszorosabb közelségben akarnak lenni vele. Amikor Jézus megkérte a tanítványokat, hogy kövessék, ők nem haboztak. Otthagyták a munkájukat és a családjukat a Mester követéséért, bárhová is vezesse őket. Szeretetük elmélyült és megerősödött, még úgy is, hogy szörnyű üldöztetést szenvedtek el a követés miatt. Önzetlen szeretettel, keményen munkálkodtak, hogy másokat is bevonjanak Krisztus szeretetkörébe.
A vezetői képességgel felruházott emberek vonzóak, csodáljuk őket, különösen, ha úgy gondoljuk, hogy őszinték, becsületesek, és abba az irányba mennek, amerre mi is szeretnénk. Nincs jobb vezető Jézusnál a világegyetemben. Ő soha nem fog rossz felé vezetni minket. Soha nem fog bosszankodni, mert túlságosan hozzá simulva követjük. Nekünk közel kell maradnunk hozzá. Soha nem ígért problémamentes életet a követőinek, hanem az ellenkezőjét jelezte: „Azért mondtam ezeket nektek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok, én legyőztem a világot.” (János 16:33)
Hűségesen szegezzük a tekintetünket Jézusra, és kövessük, akárhová megy. Ő soha nem fog félrevezetni, és egy nap majd hamarosan hazavisz bennünket.
Mona Fellows