„Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek megmaradtak vala az evők után.” (Jn 6:13)
Az Adventista Egyház korai történelmében sok olyan asszony volt, aki Isten munkájának szentelte életét. Asszonyok és férfiak döntöttek úgy, hogy elfoglalják a helyet, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. A 19. századi nők társadalmi helyzetét ismerve ez egészen szokatlan. Egy egyház, amelynek történetében fontos szerepet játszott Ellen White, sosem hagyhatja figyelmen kívül, hogy Isten minden hívőnek egyformán osztogatja az ajándékait. Az adventtörténelem színpadán feltűnő nők a bizonyságtétel valódi fellegvárát alkotják, bátorítva, hogy hagyjunk hátra minden akadályt, és a legjobbat adjuk Istennek (Zsid 12:1-2). Isten ma is kiárasztja Lelkét fiaira és leányaira.
Sokszor éreztem úgy, hogy figyelmen kívül hagyják a nőket az ötezer megvendégelésekor. Csak a férfiakat számolták, de nők és gyermekek is voltak ott. Mindenkit kiszolgáltak, majd tizenkét kosár maradékot gyűjtöttek össze. Biztos vagyok benne, hogy az asszonyok nem hagyták ott a kosarakat, hanem hazavitték és szétosztották a maradékot a faluban.
Isten ma is megáldja az asszonyok szolgálatát. Jézus maga az élet kenyere, és bőven ad belőle, és nemcsak maradékot. Mégis a nőknek sokszor a maradékkal kell boldogulniuk, de Isten megáldja az erőfeszítéseiket. Amikor Jézus találkozott a kananeus asszonnyal, az megkérte, hogy gyógyítsa meg a beteg lányát. Így érvelt: „Az ebek is esznek a morzsalékokból, amik az ő uruknak asztaláról aláhullanak” (Mt 15:27). Értésére adta, hogy figyelmének egy aprócska morzsájával is megelégszik. Az „Ó, asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint!” kijelentéssel Jézus sokkal többet adott neki a maradéknál. Teljes figyelmét neki szentelve meggyógyította a lányát.
Csak együtt munkálkodva tudjuk teljesíteni az Isten által elénk tűzött célt. Jézus
nem várta meg a kulturális viszonyok változását, hogy tisztelje és értékelje a nőket. Megengedte, hogy a bethániai Mária a lábaihoz üljön, és a magdalai Mária a feltámadását hirdesse. Bánjunk szeretettel és értékeléssel egymással, különösen a nőkkel, akik olyan csodálatos szolgálatot végeztek – és végeznek napjainkban is – az egyházban.
Hannele Ottschofski