„Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.” (Lk 2:12)
Amikor az angyal elmondta a pásztoroknak, hogy a Megváltó megszületett Dávid városában, honnan tudták, merre kell menniük? Ti hova mentetek volna, Jeruzsálembe vagy Betlehembe, hisz mindkettőt Dávid városának nevezik? Talán abban rejlik a magyarázat, hogy a pásztorok úgy gondoltak Dávid királyra, mint pásztorfiúra, aki egykoron a betlehemi dombon őrizte a nyáját. A második jel, amire számítottak, hogy a kisgyermeket egy jászolban fogják megtalálni.
A jászol állatoknak készült etetőhely. A jászlak nem úgy néztek ki, mint a mi, fából készült dobozaink, mivel Júdeában kevés volt a fa. Mélyedést faragtak a hatalmas kövekbe, hogy az állatok takarmányát beletegyék. A kis Jézus a születésekor egy kőlapon feküdt (az istállóban), ami előrevetítette, hogy halála után egy másik kőlapra fogják fektetni (a sírba).
A pásztorok nem vártak reggelig. Valószínűleg lihegve futottak egyik háztól a másikig, mindenhova bekopogtak, ébren tartották a várost, hogy megtudják, született-e valahol a közelben kisgyermek, és van-e valaki a jászolban. Így terjesztették a Megváltó születésének hírét.
Ha én is pásztor lettem volna azon az éjszakán, lehet, hogy tiltakoztam volna. „Már megbocsáss, magasságos angyal! Jól értettem, azt mondtad, hogy a megígért Megváltó, a Messiás ünnepi ceremóniák nélkül jött le a földre, méghozzá a lehető legmegalázóbb, legkoszosabb s talán legbűzösebb helyre, egy istállóba, és oda van lefektetve, ahol a teremtményei táplálkoznak? Azt akarod mondani, hogy meghívod őket, hogy szabadon fogyasszanak a testedből és a véredből? Ez lenne a jó hír? Egy áldozatra váró bárányhoz hasonlít. Számomra nem így néz ki a győztes Messiás!”
A kőjászol a pásztorok számára is jel volt; a bárányokat jászolban etetik. Néhányuk végül páska idején az ünnepi asztalra került. Felismerték-e a kis Jézusban az Isten Bárányát, aki később azt mondta az utolsó vacsora alkalmával: „Vegyétek, egyétek; ez az én testem” (Márk 14:22)?
Amikor elfogadom Jézust, mint a húsvéti Bárányt, Ő lesz a Megváltóm. Ő vezet ki a sötétségből és a bűn zsarnokságából. Ő ad nekem kenyeret a jászolnál. Ez a kőlap a megváltásom sziklája, az erőm, a tornyom, a menedékem és a váram. „Áldott legyen a Sziklám!” (Zsoltárok 18:46).
Rebecca Turner