„Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának.” (Ef 5:20)
Édesanyám arra tanított engem és öt fiútestvéremet, hogy minden karácsonyi és születésnapi ajándékért küldjünk köszönőlapokat, nekünk pedig nem kellett kétszer mondani, egyszerűen rutinunkká vált. Az évek során a kézírásos képeslapokról átváltottunk az elektronikus változatokra. Ott volt például a „TY” rövidítés (thank you – köszönöm), amelyet azoknak küldtünk, akik tettek valamit értünk. Az is gyakori, ha valaki e-mailben ír egy „Köszönöm szépen!”-t bizonyos információkért vagy kedves gesztusért.
Amikor a gyerektörténetet mondom a gyülekezetben, mindig bátorítom őket, hogy gyűjtéskor köszönjék meg az embereknek az adakozást. Mindenki szereti, ha értékelik, akkor is, ha csak néhány pénzérmét dob a kosárba. Egy kedves mosoly és egy barátságos „Köszönöm szépen!” bátorítja az adakozókedvet.
Sajnos az évek során a jó modor kihalt. A hálátlanság mindig szomorú. Képzeljétek el, hogy érezheti magát Isten, ha nekünk, embereknek is fáj az önzőség! A Biblia arra tanít, hogy mindig legyünk hálásak, különösen Istennek, aki minden jó és tökéletes ajándék adományozója (Jak 1:17). Mivel tudjuk, hogy ha az Atya akarata szerint imádkozunk, meghallgat minket (1Jn 5:14-15), lehet, hogy másképp kellene megfogalmaznunk az imáinkat. Ahelyett, hogy azt kérnénk: „Atyánk, mentsd meg a gyermekeinket!”, inkább mondjuk ezt: „Atyánk, köszönjük, hogy mindent megteszel annak érdekében, hogy gyermekeinket közelebb vond magadhoz.”
Lehet, hogy furcsának tűnik előre megköszönni Istennek, hogy az érdekünkben cselekszik. Ő azt szeretné, ha elhinnénk, hogy meghallgat minket, és a legjobbat teszi értünk. Az is lehet, hogy válasza meglep majd minket, de higgyük, hogy Ő a legjobb módon, a legmegfelelőbb időben válaszol.
A hála jót tesz nekünk. Amikor kifejezzük köszönetünket Isten iránt, az mosolyt csal a szívünkbe és az arcunkra. „A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszárítja a csontokat” (Péld 17:22). A hálás szív nemcsak a megajándékozottat, hanem az ajándékozót is megvidámítja. Ne felejtsünk el tehát minél gyakrabban köszönetet mondani a körülöttünk levőknek, és mindenekelőtt Istennek.
Sharon Clark Mills