„Istenem, benned bízom.” (Zsoltárok 25:2)
Mindig rabul ejt az aranyóra, különösen, ha a kertem nyugodt környezetében gyönyörködöm benne. Ahogy lágyan alábukik a nap, meleg sugarai arany és bíborvörös, gazdag faliszőnyeget festenek a világra lágy fényt árasztva, mely minden részletnek mélységet és ragyogást kölcsönöz. Az aranyóra azonban több mint puszta vizuális gyönyörűség az érzékek számára. A nappal és az éjszaka közti átmenetet szimbolizálja, az átalakulás és újrakezdés lehetőségét.
Dávidnak, Izrael királyának is meg kellett küzdenie az átalakulással és az újrakezdéssel. Megtapasztalta a kétségek és kihívások időszakát, és bizonytalan időkben kellett elnavigálnia. Minden nehézség ellenére erőt merített az Istenbe vetett hitéből, bizakodva, hogy a mennyei szándék átvezeti minden egyes kanyaron. Bátorsága és rendíthetetlen hite tette lehetővé az akadályok legyőzésére, és hogy maradandó örökséget hagyjon hátra Izrael egyik legtiszteltebb és legkedveltebb királyaként.
Dávid élete időtálló tanúságtétel az ellenálló képességről és a reményről, és örök leckét nyújt arról, miként kell bátran szembenézni a változásokkal és meggyőződéssel elfogadni az új kezdeteket. A király tisztában volt hibáival és korlátaival, de soha nem tévesztette szem elől az Isten iránti elkötelezettségét. Az a képessége, hogy személyes hibái ellenére is képes volt megőrizni tisztességét, és igazságosságra törekedett, kiemeli a fontosságát, hogy az ember maradjon hűséges az értékeihez és céljaihoz.
„Isten nem azért szerette Dávidot, mintha tökéletes lett volna, hanem mert nem dédelgetett makacs ellenállást az Úr kifejezett akaratával szemben. Lelke nem lázadt fel a dorgálás ellen... Dávid nagyot hibázott, de ugyanolyan mértékben megalázta magát, és olyan mély bűnbánata volt, mint amekkora bűne… Soha nem vesztette el Istenbe vetett bizalmát… Azért is szerette a menny, mert az Úr kegyelmében bízott, akit szeretett, szolgált és tisztelt.”*
Dávid története arra bátorít, hogy ugyanolyan bátorsággal, alázattal és hittel közelítsünk a kihívásainkhoz, mint amilyen az ő útját jellemezte. A király életéről való elmélkedés arra emlékeztethet, hogy mi is elszánt lélekkel és reményteljes szívvel haladjunk előre az életünk fordulópontjain. Élete erőteljes figyelmeztetés, hogy hittel és elszántsággal elérhető az ellenálló képesség és a remény, és arra ösztönöz, hogy bátran nézzünk szembe a változásokkal, és fogadjuk elkötelezett szilárdsággal az új kezdeteket.
Olga Valdivia
* Ellen G. White: Elder Daniels and the Fresno Church, 28. pamflet, 1890.