„Maga az Atya szeret titeket.” (János 16:27)
Nem a kövek kiáltanak, hanem az üveggyűjteményem súgott egy csodás, új gondolatot. Akkor fogtam hozzá a gyűjtéshez, mikor néhány élénk színű üveget bevittem az egyébként unalmas irodámba, és kipakoltam a széles ablakpárkányra. Az emberek felfigyeltek az üvegekre, és elkezdtek még többet hozni. A magas, karcsú, lila palackot a fiamtól, a formába ágyazott, virágokkal díszített halványrózsaszínt pedig a lányomtól kaptam. Ott van az élénkkék darab, aminek az oldalára a Golden Gate hidat karcolták, vagy egy bordó, zsinóralap alakú. Egy másik a nővérem parfümös üvege, és van egy, ami pedig görögdinnyére hasonlít, és a gyerekkori kempingezéseinkre emlékeztet.
Az egyik hallgató egy antik, narancssárga színűt hozott nekem bocsánatkérésként, amiért az előző héten tiszteletlenül beszélt velem. Egy másik tanuló, aki egy történelmi temető takarításában vett részt a közmunkaprojektjén, egy lila üveg törött darabjait hozta el. Azonnal tiszteletreméltó helyet találtam a temetői piszokkal borított darabkáknak!
„Valami még hiányzik! – mondta egy egyetemi tanácsadó, miután végigpillantott a gyűjteményemen. – Egy piros sincs köztük!” A beszélgetés során ráismertünk egymásra: évekkel azelőtt ő volt az egyik szakmai vezetőm az akadémián. Mikor legközelebb az egyetemre jött, egy impozáns, piros üveggel érkezett.
„Corder asszony, találtunk valamit, amiről ön jutott az eszünkbe! – A fiatal nővérek ezzel rontottak be az irodámba, és meg se próbálták leplezni, mennyire izgatottak. – Ezt találtuk a kukában a lakókocsiparkunkban!” Őszintén szólva egy nagyon csúnya, barna, még mindig whiskytől bűzlő üveg volt, de olyan nagy örömmel hozták, hogy külön helyet találtam az egyik ablakpárkányon neki.
Ez csak néhány történet a sok közül, amit az üvegeimről mesélhetnék. Ha megmutatnám őket, önkéntelenül is felkiáltanék: „Hát nem gyönyörűek? Mindegyiket nagy becsben tartom.”
Istennek is van kollekciója, csakhogy nem üvegekből: Ő embereket gyűjt. Néhányan elegánsak és lenyűgözőek. Mások töröttek és piszkosak. Megint mások olyanok, mintha egy kukában hagyták volna ott őket. Az Úr kész mindannyiukat beemelni a gyűjteményébe. Örömét leli benne, hogy mind egyediek vagyunk, ismer minden történetet, és nagy becsben tartja az összeset.
Cheri Corder