„Ha szerettek engem, megtartjátok a parancsolataimat.” (János 14:15)
Izgalmas kalandot jelentett családunk Malajziába költöztetése, különösen a lányainknak, akik egy új, nemzetközi iskolába iratkoztak be. Ennek ellenére én mélységes nyugtalansággal küzdöttem anyaként. Ők eddig mindig adventista iskolába jártak. Az előző adventista suliban, ahol tanultak, és ahol én is tanítottam, ismertem a tanáraikat, és bíztam a tanulmányaikon felül kapott lelki alapban. Nem nagyon ismertem az oktatási rendszert az új környezetben, nem is voltam benne igazán, és aggódtam a lányainkat érő hatásokért.
Nem tartott sokáig rájönnünk, hogy ez mekkora kihívást jelent majd. A legtöbb, ha nem az összes, iskolán kívüli tevékenységre, a sportnapra és a koncertekre is szombaton került sor. Ennek ellenére ez nem okozott dilemmát a lányoknak, mivel megértették a szombattartás fontosságát, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy lecsúsznak a szórakozási lehetőségekről.
Egy alkalommal mindkét lányunk kvalifikált az angol olimpia nemzeti szintjére. Sokat jelentettek nekik az addigi eredményeik, de csalódottságba csapott át az izgalom, mikor kiderült, hogy az országos döntőt is szombaton tartják. Mikor reggel kitettem őket az iskolánál, tréfásan azt javasoltam, hogy döntsék el, részt akarnak-e venni a versenyen. Csakhogy a szívem mélyén buzgón imádkoztam a döntésért, hogy tiszteljék meg Istent.
Délután aztán azzal jöttek haza, hogy úgy döntöttek, visszalépnek a versenyzéstől. Döntésüket a tanáraik és osztálytársaik is hüledezve és kérdések áradatával fogadták. „Miért hagytok ki egy ilyen lehetőséget? Nem tudnátok csak most az egyszer eljönni?” – kérdezgették. Lányaink mégis kitartottak, mert megértették, hogy néha kemény áldozatokat követel az igaz hit. A világi nyomás ellenére a döntésük az elkötelezettségüket tükrözte az Isten mindenekfelett való tisztelete iránt.
Ez az élmény Dánielt juttatta eszembe, akit óriási nyomás ért, hogy alkalmazkodjon, mégis szilárdan kitartott a hite mellett. Könnyű tét nélkül kiállni a hitünk mellett, de az igazi hit gyakran megköveteli, hogy feláldozzuk, amit mindennél többre tart a világ. Márk 8:36 arra figyelmeztet: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” Olyan döntésekkel néztek szembe, amik próbára teszik a hiteteket? Ne felejtsétek el, hogy még ha nagy árat kell is fizetni, az Úr Isten tisztelete sokkal nagyobb jutalmat ígér!
Vivian C. Bana