„Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését.” (Tit 2:13)
Jézus követői az Újszövetség óta reménykednek az Ő visszatérésében. Egyházunk úttörői az országot járva szüntelenül a második eljövetel áldott reménységéről beszéltek, prédikáltak és tanítottak. A szívükbe volt vésve ez a remény.
1844. október 22-én sok adventista hívő összegyűlt William Miller farmján, New York államban, hogy az eget kémlelve Jézus visszatérését várják. Keserűen csalódtak, amikor látták, hogy a Megváltó nem érkezett meg azon a napon. Mégis, néhány hűséges ember szívében tovább élt a hit.
Az 1800-as évek végén utazó evangélisták sátrakat állítottak fel, és hirdették, hogy Jézus hamarosan eljön. Dédszüleim egy ilyen sátoros összejövetelen vettek részt, megtértek, és csatlakoztak azokhoz, akik várták Őt, és életük végén a „boldog reménységbe” vetett hitben hunytak el. A dédszüleim, a nagyszüleim és a szüleim is úgy hitték, hogy Jézus az ő életük idejében jön el, de végül ők is megpihentek.
Négy évig tartó iskolai tanulmányaim során a tanáraink gyakran figyelmeztettek minket, hogy az idő rövid, és Jézus valószínűleg még a diplomaosztás előtt visszatér. Azóta is több mint ötven év telt el.
A „Nagy Csalódás” után 150 évvel férjemmel és gyermekeimmel William Miller farmján jártam, és az égre néztem; próbáltam elképzelni, hogy mit érezhettek hitünk úttörői. Emlékszem, én azt kívántam, bárcsak még aznap eljönne Jézus!
Ugyanakkor Péter második levele emlékeztet minket arra, hogy Isten nem a mi időnk szerint cselekszik. Nála egy nap ezer év, és ezer év egy nap. Jézus többször is mesélt a késlekedésről – a vőlegényről, aki késlekedik, és a gazdáról, aki nem tér vissza időben. Tehát továbbra is várunk, figyelünk, még akkor is, ha úgy tűnik, Isten várat magára. Nem akarja, hogy bárki is elvesszen, hanem hogy mindenki elfogadja az Ő megváltását.
Ne hagyjuk, hogy elnyeljen minket a világ, mert minden, ami ezen a földön körülvesz minket, hamarosan elmúlik. Azért imádkozom, hogy vágyunk mindig az legyen, hogy Jézust és visszatérésének reménységét másokkal is megosszuk.
Beth Davis Nelson