„Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vittek hozzá, akit házasságtörésen értek, és középre állították…” (János 8:3)
A nőt látjuk középen. Minden tekintet őt fürkészi. Milyen gyakran kerülnek nők középre kiállítva, közszemlére téve, reflektorfénybe állítva, tárgyiasítva a reklámokban és a médiában? A történetben szereplő alak esetében sincs ez másképp.
Mindenki körülötte áll és bámulja, vádlón mutogatva rá. Mint mutatvány áll középen, ahogy minden porcikáját megbámulják, és a megjelenése legapróbb vonását is megfigyelik. A tette felháborító. Meg kell büntetni. Nincs más út. Hova jutnánk, ha hagynánk elmenni?! És tovább ítélkeznek a középen álló, rémült nő felett. Igaza volt Mózesnek, hogy az ilyen dolgokat szabályozta. Már csak meg kell győznünk ezt a Jézust. Ha Ő a Messiás, akkor ezt már nem hagyhatja annyiban. A házasságtörés a legnagyobb bűn. A járókelők nem szólították meg az asszonyt. Anélkül beszéltek róla, hogy szóltak volna hozzá. A nő kiközösítve, kirekesztve és elítélve érezhette magát.
Te tudsz azonosulni a középen álló hölggyel? Vagy vittél már ki valakiket középre? Beszéltél róluk, ahelyett, hogy velük beszéltél volna? Volt már olyan, hogy a teljes kép ismerete nélkül ítélkeztél? Ilyenkor mi sem vagyunk különbek a farizeusoknál és az írástudóknál...
De nézzünk csak Jézusra! Ő teljesen más. A kitartó kérdések firtatására és a bűnösökkel való foglalkozásra vonatkozó követelésekre válaszul egyszerűen csak lehajol, és írni kezd a homokba. Miközben ír, azt mondja: „Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.” (János 8:7) Felháborító! Miért védi?! Ahogy a feldühödött járókelők egymás után olvassák el Krisztus szavait, sorban tűnnek el, míg magára nem marad az asszony. Már nem veszik körül a vádlói, most már szemtől szemben láthatja Jézust, és mekkora a különbség: Ő tisztelettel és méltósággal bánik vele. Felmenti a halálbüntetés alól, mert bár egyedül Ő bűntelen, Ő megbocsát neki, és nem ítéli el.
És nem sokkal később már Ő áll a gúnyolódó és köpködő tömeg közepén. Megostorozták és elítélték, töviskoszorúval koronázták meg, és végül érte és értünk szegezték középen keresztre. Megváltónk átvette a helyünket, és középre állt, hogy mindannyiunkat megváltson.
Dagmar Dorn