„Ne félj, Abrám! Én pajzsod vagyok neked, jutalmad felette igen bőséges.” (1Mózes 15:1)
Félelem. Már mind megtapasztaltuk. Kisebb-nagyobb mértékben tudjuk, hogy elkábít és elzsibbaszt a félsz, és mintha megbénulnánk. De nem mindig rossz a félelem. Néha segíthet megvédeni valamitől, ami veszélybe sodorhatja az életünket vagy a testi épségünket. Viszont még ezzel a felismeréssel együtt is igaz, hogy sose jó vagy kellemes.
Abrám és Száraj már idős volt, nagy vagyon tulajdonosa, és mindketten attól féltek, hogy nem lesz kire hagyniuk a gazdagságukat. A házaspár nagyon szenvedett a törvényes örökösök hiánya miatt, ami minden nap nyomta a szívüket. Száraj megöregedett, pedig már fiatal menyasszonyként is meddő volt. Idős korában már minden kétséget kizáróan tudta, hogy soha nem fog teherbe esni. Abrám is elvesztette a reményt, hogy egyszer még apa lesz. Ki fogja továbbvinni a családjuk vérvonalát? Kire hagyják a vagyonukat? Keserű csalódottságot éreztek.
Bár Abrámnak voltak unokaöccsei és hűséges szolgái, akik olyanok voltak, mint a fiai, ő mégis saját fiúra vágyott. Hát nem azt ígérte Isten, hogy sok nemzet atyjává teszi? De csak peregtek az évek, ő meg egyre idősödett, és még mindig nem jött el a megígért áldás. Abrám megtanult megbékélni a csalódottságával
és félelmével.
A pátriárka azonban a lehetetlen Istenének szolgált, aki számára nincsenek olyan akadályok, melyeket túl nehéz lenne legyőzni. Ő nem ismeri sem a sietséget, sem a késlekedést. Amit megígért, ahhoz hű marad. Az Úr megáldotta Szárajt: 90 éves korában teherbe esett, gyönyörű kisfiút szült, akit Izsáknak neveztek. El tudjátok képzelni, hogy ragyoghattak az örömtől? Az ígéret beteljesedett. Isten Ábrahámra és Sárára változtatta a nevüket, a csalódottságukat pedig örömre és nevetésre. A házaspár megtapasztalta a menny jó és tökéletes akaratát.
Világunkban még mindig átélünk veszteségeket és annak következményeit, hogy a gonosz által megrontott teremtés részei vagyunk. Csakhogy Jézus továbbra is itt vezeti gyermekeit. Megvédi és megóvja népét, és úgy tesz: eljön, hogy hazavigyen. Ha engedjük, hogy az Úr legyen a pajzsunk, akkor soha nem kell félnünk. Ne feledjétek Isten hűséges voltát! Ő mindenható. Nincs mitől félnünk az oldalunkon Istennel.
Sueli da Silva Pereira