„Ő az Úr, akiben reménykedtünk, örüljünk és örvendezzünk szabadításának!” (Ézsaiás 25:9)
Még ha végigfuttatjuk is az ujjunkat a meglátogatandó érdekes városok listáján, nincs két olyan város, ami az összes utazónak tetszene. Néhány város a parkjaira, szabadtéri koncertjeire vagy történelmi helyszíneire büszke. A szerencsejátékot szerető turisták a városokat választják abban a reményben, hogy majd nyerni fognak a játékasztaloknál. A vidéki környezethez vonzódó, kalandvágyó síelők havas lejtőket és hangulatos klubokat keresnek fel. Egyes városok híresen vonzzák a látogatókat, hogy az utcáikon elérhető dekadenciának hódoljanak.
Az Ószövetség sok mindent elárul Isten jövendő városáról. Az Atya megígérte, hogy le fogja győzni az újjáteremtett földön az ember építette, gőgös városokat (lásd: Ézsaiás 26:5). Ézsaiás könyvén keresztül a próféta végig úgy írja le a mennyet, hogy többször is használja az „örvendezik”, „öröm” és „boldogság” szavakat. Boldog városnak nevezi földi létünkhöz képest az új Jeruzsálemet.
A fátyol is eltűnik az aranyozott utcák és a csillogó kapuk oldalán. Feloldódik az Isten és ember közti szakadás. Úgy fogjuk látni az Urat, amint van. Meghonosodik a békéje és igazságossága. A föld szépsége helyreáll. A próféta még hozzáteszi, hogy többé sírás hangja sem lesz hallható (lásd: Ézsaiás 65:19). Végül az Urat szerető emberek már könnyeket sem fognak hullatni (lásd: Jelenések 21:4).
Szerintem az a legnagyobb különbség a városban, hogy diadalmasan eltörli a halált (lásd: 1Korinthus 15:54–55). Ha az emberi életet nézzük, a halál a bánatunk legfőbb forrása a mennynek ezen az oldalán. A halál megakadályozása meghaladja a képességeinket. Bár katartikusak lehetnek a könnyek, mégis egy ösztönös kiáltással tör fel szívünk mélyéről a halál fájdalmából fakadó sírás. Ézsaiás az ártatlanok halála miatt érzett fájdalomra emlékeztette olvasóit, Dávid pedig az igazak halálát gyászolta.
Hála Istennek, hogy egy nap hamarosan örökre megszűnik a fullánk, mikor Krisztus örökre legyőzi a bűnt és a szenvedést. Miután az Úr egyesülni fog népével, maga az igazságos bíró fogja letörölni a könnyeinket, és gyógyulás lesz szárnyai alatt (lásd: Malakiás 4:2). És ekkor az igaz halottak újra élni fognak: „Megelevenednek halottaid, és holttestük föltámad. Serkenjetek föl és ujjongjatok, akik a porban laktok!” (Ézsaiás 26:19)
Bátorság, barátaim! Már majdnem otthon vagyunk!
Elinor Harvin Burks