„Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül!” (Mt 10:29)
Kislánykoromban a nagynénémnél és a nagybátyámnál laktam, aki a hadseregben szolgált. Az otthonuk közelében található iskolába jártam. A nagybátyám minden nap elvitt biciklivel az iskolába, majd továbbhaladt a munkahelyére. Iskola után szintén ő vitt haza a kerékpárján. Így vette ki a részét a nevelésemből, s én is megtettem a rám eső részt.
Hallottam a nagymamámtól olyan emberekről, akik gyermekeket rabolnak el, de sohasem gondoltam volna, hogy egyszer én is hasonló helyzetbe kerülök. Egy esős napon a nagybátyám szokás szerint elvitt az iskolába, majd továbbment a munkahelyére. Meglepetésemre üresen találtam az iskolát. Senki sem tudta a családból, hogy aznap nincs tanítás. Nem tetszett a gondolat, hogy órákon át várakozzak ott egyedül. Mivel a nagybátyám rendszerint csak késő délután ért vissza, úgy döntöttem, hogy hazasétálok. Hátamra vettem a hátizsákot, kezembe a vizes palackot, és elindultam hazafelé.
Aztán a visszaút egy pontján érezni kezdtem, hogy követ valaki. Megfordultam, és egy férfit láttam, akinek egy zsák volt a kezében. Céltudatos lépéseket tett felém. A szívem kihagyott egy ütemet, és felgyorsítottam a lépteimet. Észrevettem, hogy az idegen is gyorsabban halad, és feszülten néz rám. Futásnak eredtem. Kihalt volt az utca. Még egy pillantás, és ráeszméltem, hogy nemsokára utolér. Urrá lett rajtam a pánik. Aztán magam elé néztem az úton, és szinte a semmiből előbukkant a nagybátyám háza! Lehetséges, hogy már odaértem? Olyan volt, mintha egy ismeretlen hatalom az utolsó pillanatban légi szállítás útján biztonságba helyezett volna!
Amikor kikerültem az idegen látóteréből, megkönnyebbülten lélegeztem fel, és az égre néztem. Szó szerint éreztem Isten védelmező jelenlétét magam körül. Ez az eset is megerősített abban a hitben, hogy Istennek mindannyiunkkal terve van. Sőt, a Bibliában ezt olvassuk: „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek” (Jer 1:5).
Rita Das