„Megsegíti őket az Úr, az ő Istenük azon a napon, Ő tereli népét, mint egy nyájat; és mint a korona ékkövei, úgy ragyognak földjén.” (Zakariás 9:16)
Láttatok már drágakőcsiszolót munka közben? Nekem van egy drágakőcsiszoló barátom. Egyszer felkereshettem a műhelyében, és ott megcsodáltam a munkáját. Amint beléptem a bemutatótermébe, új világ tárult ki előttem. Ott voltak a drágakövekkel gyönyörűen díszített vitrinek, és a drágakövek, mint a jáspis, zafír, topáz, ametiszt, lapis lazuli és még sok más. Különböző formájúak és méretűek voltak, és némelyik nagyon drága arany-, platina- vagy más nemesfém foglalatba került. A megvilágítás ragyogóvá tette a köveket a tárolókban. Elképesztő látvány volt!
Aztán beszélgettünk a drágakövek sajátos tulajdonságairól, arról, hogy hol találhatók, és hogy lesz fényük. Még soha nem láttam ehhez foghatót. Majd megkértem, mutassa már meg, hogy néz ki egy megmunkálatlan drágakő. Átmentünk a műhelyébe, és azonnal észrevettem a két helyiség közti különbséget. Semmi különös nem volt látható, csak egy átlagos, poros, koszos műhely volt. És minden olyan hétköznapinak tűnt… Sok-sok polcot pillantottam meg rengeteg dobozzal, bennük kövekkel és nyers kődarabokkal, amik szürkék voltak, és szögletesek, csúnyák, egyáltalán nem szépek. Kicsit csalódott lettem.
De aztán kivett egy követ a dobozából. Még mindig semmi különöset nem láttam azon a darabon. Majd dolgozni kezdett rajta: óvatosan megvágta a követ, az egyik oldalát lefaragta, a másikat megcsiszolta, és még itt-ott levágott belőle valamennyit. Úgy tűnt, mintha találomra fogott volna hozzá. De egykettőre megláttam, hogy a csúnya, szabálytalan kő gyönyörű drágakővé változik. Csodálatos volt!
És akkor hirtelen megvilágosodtam. Isten, a kiváló művész és drágakőcsiszoló is vágni, formálni és csiszolni szokott. Ő nem a csúnya sziklát, az értéktelen követ látja. Nem, Ő már a tökéletes drágakövet látja, melyet gyengéden csiszolgat és fényesít. Látja, hogy egy napon majd én is vitrinbe kerülök. Mi a hiányosságainkat, vakfoltjainkat, gyengeségeinket, szorongásainkat és szentségtelenségünket nézzük, de a Mindenható már az érintésétől átformált drágakövet látja.
Még mindig a drágakőcsiszoló poros műhelyében élve várjuk a napot, mikor Jézus visszatér, mert Ő azt mondja: „azon a napon… különleges kincsemmé teszem őket” (Malakiás 3:17, egyszerű fordítás). Akkor az ő dicsőséges bemutatótermében drágakövekként fogunk ragyogni örökké!
Dagmar Dorn