„Kiálts hozzám, és felelek, nagy dolgokat mondok neked és megfoghatatlanokat, amelyeket nem tudsz.” (Jeremiás 33:3)
Nem igazán értek hozzá, hogy tárjam ki mások előtt a szívemet, de nyitott könyv vagyok, mikor arról van szó, hogy Istennek beszéljek az érzéseimről és a gondolataimról. Júliusban egy hétvégi táborozásra mentem a La Fargue Középiskolába a Saint Lucia-szigeti Choiseulben. Ez volt életem egyik legnagyobb kalandja. Bár először nagyon vonakodtam, és csak az utolsó pillanatban döntöttem a részvétel mellett, örültem, hogy ott lehettem.
Mindig gyönyörű és nyugodt a vidéki táj, és mindannyiunknak meg kell ragadnunk a lehetőséget, hogy a legteljesebben kiélvezhessük a természetet. Erre emlékeztet Dávid is a Zsoltárok könyvében: „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és keze munkáját hirdeti az égboltozat.” (Zsoltárok 19:2) A távollétem alkalmat adott, hogy elgondolkodjak Isten jóságán, és a szívem megnyíljon az Úrral való közösségtől.
Nemrég szövetségre léptem Istennel, hogy mindenben hűséges leszek hozzá, amire csak utasít. Szombat reggel kiöntöttem neki a szívemet. Egy ideje már küzdöttem egy döntéssel, amit meg kellett volna hoznom. Éreztem, hogy arra kér: építsem az otthonomat, de küzdöttem, mert arra vágytam, hogy visszamenjek az iskolába. Bármelyik mellett is döntök, hatással lesz az életemre, és meg akartam bizonyosodni, hogy Istent dicsőítem a döntésemmel.
Ahogy az erkélyemről kitekintettem a Gros Piton-hegyre, a menny kinyilatkoztatta az akaratát nekem. Ott, a teremtése szépségében és csendjében meghallottam a hangját, amint azt suttogja: „Itt az ideje, hogy kiköltözz vidékre.” Tudtam, hogy ez mit követel majd tőlem, és fáradságos erőfeszítéssel így válaszoltam, miközben nehezen kapkodtam levegő után: „Igen, Uram, megteszem!”
Hálát adok Istennek, hogy mindig kinyilatkoztatja akaratát az életemről. Abban a pillanatban minden eddiginél jobban ráébredtem, hogy egyedül vele oszthatom meg szívem vágyait. Ő ismerte az akadályokat, amelyekkel szembesültem, és a kihívásokat, amelyekkel szembe kellett néznem. Válaszolt csendes kéréseimre, és békét adott. Biztosított, hogy végig fog vezetni az utamon.
Barátaim, ma öntsétek ki előtte a szíveteket! Ő szeret benneteket. Meghallgat, és válaszol, mikor hívjátok.
Rosemary Kasandra Lucien