„A görbe nem egyenesíthető ki, és ami hiányzik, az nem számlálható meg.” (Prédikátor 1:15)
A csütörtöki kora reggelem meglehetősen muzikálisra sikeredett, miközben a szokásos útvonalon haladtam. Friss és üde volt a levegő, a nap felemelkedett az égen, hogy bőséges meleget és aranyló szépséget árasszon. Miközben a természetben gyönyörködtem, és ebben csak nagyon kevésszer zavartak meg a járművek, a fülem egy távoli csörgés-zörgésre lett figyelmes. Egyre közelebb és közelebb jött a csattogás, és egy tárgy került a látómezőbe, amely az ellenkező irányba haladt. Még mindig furcsa hangokat adott ki, kúszott-mászott, táncolt és forgolódott, miközben reggae stílusú táncmozdulatokkal ugrált.
Ahogy most már közvetlenül a látómezőmben lefékezett az öreg, bordó furgon, észrevettem a tettest: a bal hátsó kereket. A gumiabroncs rémes állapotban volt. A felni, amely majd szétesett, elgörbült, ringatózott, és heavy metal zenét szolgáltatott, ahogy az aszfalthoz csapódott. Hű teste foltosan, behorpadva, karcosan és zúzódásokkal tele ugrándozott és ficánkolt haladás közben, ahogy néha 15 centivel is az út fölött pattogott.
A sofőr továbbra is a lehető legbiztosabb kézzel kormányozta a furgont. Feltételeztem, hogy a szervizbe igyekszik. Körülbelül 1,5 kilométerre volt a legközelebbi. Néztem, ahogy az ütött-kopott felni kínjában üvöltve visít, ahogy csíkot húz maga után az úton. Csak három kerék vitte a terhelést ezen a szegény, ferde hátú járművön. A kerékcsalád egyik tagja teljesen eltűnt. A felnit már nem lehetett kiegyenesíteni, nem volt kerék, nem volt gumiabroncs, és nem volt benne levegő. Azonnali életmentésre volt szüksége: szív- és tüdő-újraélesztésre a bal hátsó keréken.
Mialatt a sofőr továbbhaladt az úton kerék, gumiabroncs, felni és segítség után kutatva, elgondolkodtam az előttem lejátszódó leckén. Hiányzik vagy elgörbült a testünk, a családunk vagy gyülekezetünk egyik tagja? Mit teszünk, hogy visszaszerezzük elveszett barátainkat? És mi a helyzet velünk? Van elég levegő az életünkben? Tele vagyunk karcolásokkal, zúzódásokkal? Gyötrődünk? Milyen nyomot hagyunk magunk után? Milyen nyomokat hagytunk már? Mindannyiunknak szüksége van rá, aki helyreállít, és mindent újjá tesz. Ő ad célt nekünk. Ha hiányzó részekkel próbáljuk folytatni, nem fogunk optimálisan működni. Felismerjük, hogy hol van hiányunk? Jézus ma teljesen helyre tud állítani. Szeretné, mert tudja, hogy senki sem helyettesíthet minket. Menjünk hát hozzá. Csak Krisztus adja meg, amire szükségünk van.
Pauline A. Dwyer-Kerr