„Mert az ő alkotása vagyunk Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtetve, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.” (Efezus 2:10)
A zsákutca fülhallgatóval a fülemen sétálva tökéletes helyet kínált edzésre, miközben meditatív zenét hallgattam. Több szomszédom is felvetette már, hogy nem csatlakoznék-e egy sétacsoporthoz, a Nature Gurlzhöz. „Köszönöm, de nem – válaszoltam. – Nyugdíjas vagyok, és reggel fél 9-kor valahova odaérni túlságosan hasonlít ahhoz, mintha munkába sietnék.” Azonban több mint két év elszigeteltség után csaknem kiürült a tankom, és már nagyon jó ötletnek tűnt a Nature Gurlzzel való séta.
Így hát időre beállítottam az ébresztőt, hogy imádkozzak, felöltözzek, harapjak valamit, és elautózzak a helyszínre. „Uram, kérlek, adj új bizonyságtételre lehetőséget!” – imádkoztam. Odaértemkor már 41 hölgy állt körben, egymást köszöntve, nyújtásra, imádkozásra, csoportkép készítésére és a Nature Gurlz dalának eléneklésére készen. Milyen csodálatos! Majd a magunk tempójában 3,5 kilométert gyalogoltunk a festői természetvédelmi övezetben.
Sok kedves hölggyel beszélgettem már, köztük egy nyugdíjas egyetemi lelkésznővel is is. Az Egyesült Államok szenátusának 42. káplánja, Barry Black a tervek szerint a mi imaházunkban tartott beszédet, és elmeséltem neki is. Nagyon izgatott lett! Telefonszámot cseréltünk, és megemlítettem, hogy mi szombaton tartunk istentiszteletet. Semmi gond! Volt egy közeli barátja, aki szombaton járt gyülekezetbe a Tennessee állambeli Nashville-ben, így már ismerte a felekezetemet. A következő két hétben együtt sétáltunk, és gyakran beszélgettünk az Úr áldásairól.
A családommal és a barátaimmal imádkoztunk, hogy jöjjön el a gyülekezetbe, és kapjon áldást az istentiszteleten. Mindkét ima meghallgatásra talált. Köszönöm, Jézus! Azóta elolvasta Black káplán egyik könyvét, tetszett neki a szombat délutáni étkezés, és több szombati istentiszteletet is megnézett az interneten, például a Breath of Life Ministriesét. A hitünkről is fenntartás nélkül kérdezgetett.
Amikor olyanok bibliai történetére gondolok, mint Eszter és József, és életük véletlennek tűnő eseményeire, eszembe jut, hogy az Úr bármit bármikor és bárhol ki tud alakítani a dicsőségére. Ha készek vagyunk, hogy felhasználjon, még akkor is, ha nem látjuk át elejétől a véget, képzeljük csak el, mit tehetne életünk látszólag hétköznapi pillanataiban! De a kérdés a következő, amit fel kell tennünk magunknak: hajlandók vagyunk rá?
Shirley Sain Fordham