„És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.” (Zsolt 50:15)
Egyik volt mianmari tanítványom, aki Thaiföldön járt egyetemre, meghívott az esküvőjére, amelyet Kalemyo városában, Mianmarban tartottak. A Gin Suan esküvőjén való részvétel lehetőséget adott arra, hogy meglátogassam az országot, amelyről már sok missziós történetet hallottam. Imádkoztam, hogy az utazással kapcsolatban legyen meg Isten akarata. Egyik éjjel azt álmodtam, hogy egy buszon utazom, amely egy gyors sodrású folyón átívelő, keskeny hídon halad át. Az álmot zöld jelzésként értelmeztem, és elkezdtem szervezni az utazást.
Gin Suan nagynénje, Flora a yangoni reptéren találkozott velem. A köszöntések után Flora odasúgta nekem: „Beszélnünk kell.” Komoly volt a hangja, éreztem, hogy valami gond van. „A Kalemyóba tartó repülők és buszok karácsonyig le vannak foglalva – túl későn érkeznél az esküvőre.” Elhallgatott és az arcomat figyelte, amíg feldolgoztam a hírt. „Mit szólnál, ha Yangonban maradnál és városnézéssel töltenéd az időt mindaddig, amíg vissza kell térned Bangkokba?” – kérdezte.
„Várj!”, mondtam, miközben gyorsan útmutatásért imádkoztam. „Istenem, nem azért jöttem ide, hogy Yangont nézzem meg. Az esküvőre jöttem. Kérlek, segíts, hogy eljussak Kalemyóba.”
Visszafordultam Florához. „Fel kell hívnom valakit”, mondtam. Telefonáltam Rodrigónak, egy másik volt diákomnak, aki szintén Kalemyóba készült. Gondoltam, hogy vele utazom, de egy nappal előbb érkeztem Bangkokból. Elmagyaráztam neki a helyzetet. Rodrigo felhívta a barátait, akik véletlenül éppen ugyanazon a repülőtéren tartózkodtak, mint én. Kapcsolatba hozott velük, és találkoztunk. Javasolták, hogy menjek a két órával később induló busszal. Egyikük családjáé volt a busztársaság, és elmondta, hogy a sofőrök mindig tartottak egy helyet sürgősségi esetekre. Azon a helyen utaztam én.
A tizenkilenc órás út érdekes tapasztalatokkal szolgált. Vadidegenek voltak kedvesek hozzám. A legmeghatóbb pillanat az volt, amikor a busz áthaladt egy gyors sodrású folyó felett átívelő keskeny hídon, pont úgy, ahogy az álmomban láttam. Isten velem volt az utazás kezdetétől a végéig, és kegyelmének köszönhetően sikerült minden csatlakozást elérnem és célba érkeznem.
Bienvisa Ladion Nebres