„Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a sötétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél. És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy.” (Ézs 58:10-11)
Amikor az Úrért dolgozom, mindig érdekes kalandokban van részem. Évekkel ezelőtt a két newarki (New Jersey állam) adventista gyülekezet számára készítettem elő evangelizációs sorozatokat. Az egyikben hatalmas állásbörzét szerveztek, amely több mint kétezer látogatót vonzott oda. Több mint ezer példányt osztottunk ki Ellen White A világ reménye és a Jézushoz vezető út című könyvéből, és háromszáz érdeklődő adatait kértük el, hogy a továbbiakban is tartsuk velük a kapcsolatot. Egy fiatal hölgy nagyon örült, hogy bátorítottuk és imádkoztunk érte. Egy lakásban lakott a testvérével, valamint öt unokaöccsével és unokahúgával. Sok tragédiát éltek át. A következő öt évben rendszeresen látogattam őket, és ketten közülük bibliaórákra járnak.
Eszembe jutott egy hálaadásnap, amikor Isten arra késztetett, hogy bevásároljak nekik. Ez volt életem legemlékezetesebb hálaadásnapja. Átnyújtottak nekem egy listát a számukra szükséges dolgokról, amelyeket örömmel vásároltam meg és adtam át nekik. Ezt követően azonban történt valami, ami szíven ütött. Éppen a felvonóra vártam, amikor ez a fiatal hölgy kilépett a lakásból öt, három és tizenöt év közötti unokaöccsével és unokahúgával. Felsorakoztak a folyosón, majd egyenként megöleltek, és megköszönték, amit értük tettem.
Könnyes szemmel léptem be a liftbe. Amikor az autómhoz értem, megköszöntem Istennek, hogy ismét válaszolt az imámra. Naponta kérem Őt, hogy lehessek szivárvány valaki felhőjében, és Ő soha nem okoz csalódást.
Egy nap, kora reggel a következő e-mailt kaptam ettől a fiatal hölgytől: „Lehet, hogy anélkül halok meg, hogy elköszöntem volna tőled, de naponta hálát adok Istennek, hogy életem legboldogabb időszakát ajándékoztad nekem.”
A világ kincsei nem annyira értékesek, mint az a tudat, hogy Isten kegyelméből könnyítettél valakinek a terhén.
Jean P. Good