„Vigasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is.” (1Thesszalonika 5:11)
Kora reggel a környéken sétálva iskolába igyekvő diákokkal találkoztam. Rájöttem, hogy ugye, „az idegenek veszélyt jelenthetnek”, ezért gyorsan bölcsességért imádkoztam, és a következő szavak hagyták el a számat: „Élvezzétek ki a mai szuper szerdát az iskolában!” Ők csak üres tekintettel bámultak rám, majd továbbmentek. Ezután több nap is eltelt. Mikor megint ugyanezzel a gyerekcsapattal találkoztam, elmosolyodtam, és azt mondtam: „Legyen ma pompás pénteketek a suliban!” Ezúttal már mosoly derengett az arcukon, a tekintetünk találkozott, és mindannyian mentünk a dolgunkra.
Hasonló történt a következő héten is. Azt mondtam: „Jó szórakozást a mai káprázatos keddhez az iskolában!” Ezúttal már szélesen elmosolyodtak, felragyogott a szemük, és láttam, hogy valamit suttogtak egymásnak, és még jobban elmosolyodtak. Bár nem ismerem a gondolataikat vagy a szavaikat, azt tudom, hogy sok gyerek boldog, optimista búcsú nélkül indul el iskolába. Miért ne adhatnánk hát nekik – vagy akivel csak találkozunk – egy kis mennyei bátorítást, mosoly és figyelmes, jelentőségteljes szavak kíséretében?
Mókás szokásommá vált, hogy minden egyes személyt, akivel találkozom, pozitív szavakkal köszöntök. Előre látom, hogy az én mennyei legjobb barátom hogy bátoríthat rajtam keresztül másokat, és ez felélesztette a találkozásaimat másokkal. Be kell vallanom, volt néhány savanyú tapasztalatom is, de csak minimálisan, és eddig nem tartott vissza semmitől. A válasz legtöbbször egy „neked is”, amit széles mosoly és biccentés követ.
Régebben figyeltem anyát, ahogy a kisvárosi utcánkban beszélgetett az emberekkel, és csodálkoztam, hogy tudott ilyen könnyedén szóba elegyedni ismeretlenekkel. Égi jóság sugárzott belőle. Nekem is van egy nagyszerű élő példám a férjem személyében, aki az egyik legkreatívabb buzdító, akit csak ismerek. Izgalmas a nap végén elmesélni az élményeinket egymásnak. Jó érzés, amint mennyei Atyánk mosolyt csal az arcokra. Csak egy pillanatig tart, de olyan jótékony hatással lehet, ami egy életre is szólhat.
Időről időre mindannyiunknak jól jönne egy-egy bátorító szó. Ezt Jób a nagy többségnél is jobban megértette, és azt mondta a barátainak: „A szám bátorítana titeket.” (Jób 16:5, az angol NIV-fordítás alapján) Te hogy adod tovább a mennyei bátorítást másoknak? Ma mosolyogj rá valakire, és tedd szebbé a napját!
Lynn Ortel