„Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőségesen Krisztus Jézusban.” (Filippi 4:19)
Jelentkeztem egy pszichiátriai mentálhigiénés képzésre, és kevesebb mint egy év alatt befejeztem. Példa nélküli volt, különösen olyasvalakitől, aki teljes munkaidőben dolgozik, és esténként még egy második, részmunkaidős állást is vállal. Ráadásul önkéntes alapon egy egyesület elnökeként tevékenykedtem, ami több időt igényelt, mint két, teljes munkaidős állás. Tudtam, hogy csak Isten kegyelméből sikerült sikeresen (és ép ésszel) végigcsinálnom a tanfolyamot.
Eközben nagyon szorongóvá és túlterheltté tettek a mindennapi feladataim és a fáradalmas időbeosztásom. Kegyetlen volt a tempó. Már-már elviselhetetlenné vált a leterheltség. Időnként úgy éreztem, hogy nincs meg a szellemi kapacitásom, hogy tisztán beszéljek Istennel, még az sincs, hogy elmondjam, mire van szükségem, mikor a reggeli áhítatomat próbáltam megtartani. Elfelejtettem, honnan jön az erőm forrása, és mindent egyedül szerettem volna elvégezni, mindhiába.
Felvettem a vizsgát egy adott időpontra, de áttettem, mert tudtam, hogy nem készültem fel, hogy a kitűzött napon és időpontban felügyelet mellett levizsgázzak. Egyre közeledett az új időpont, de még mindig tudtam, hogy nem hagytam elég időt magamnak a tanulásra és a szükséges információk elsajátításához. Nem volt más választásom, mint hogy megcsináljam az átütemezett vizsgát, mert már túl késő volt újra megváltoztatni.
Rájöttem, hogy már csak egy-két napom maradt a tanulásra, és elhatároztam, hogy akkor minden percet ki fogok használni. De közeledett a szombat. Ki kéne használnom tanulásra? Eszembe jutott, hogy Isten megígérte: Ő minden szükségletünket kielégíti (Filippi 4:19), és úgy döntöttem, hogy nem tanulhatok szombaton. A többi napnak is elégnek kell lennie. Követtem Isten parancsolatát, és megszenteltem a szombat napját. Így a vizsga előtti vasárnap kezdtem el tanulni.
Lányok, nyugodtan szaván foghatjuk Istent. Akkor is bízhatunk benne, mikor nem látjuk, hogy munkálkodik. A Biblia tele van hatalmas ígéretekkel, és Ő arra kér, hogy tartsunk igényt rájuk. Az egyik kedvencem: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőségesen Krisztus Jézusban.” (Filippi 4:19) Ha hűségesek vagyunk Istenhez, Ő is hű lesz hozzánk.
Végül sikeresen levizsgáztam. Mi egy élő Isten szolgálatában állunk: csak bíznunk kell benne és engedelmeskednünk neki.
Christie Simon-Waterman