„Aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján. Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre.” (1Korinthus 1:8–9)
Keresztény nőként arra vagyunk elhívva, hogy hittel tekintsünk az Úrra, és várakozással nézzünk előre, vajon mit fog még véghezvinni.
Hogy megtaláljuk a hitben felfelé tekintés legnagyobb bizonyítékát, nézzük meg a hitről szóló részt, a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetét. A szakasz a hit meghatározásával kezdődik: „A hit pedig a remélt dolgok felőli bizonyosság és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” (Zsidók 11:1) A továbbiakban számos hithőst sorol fel a szerző: Nóét, Ábrahámot, Józsefet, Mózest, Gedeont, Dávidot és Sámuelt. Még Ráhábot is megemlíti. Bár ők mindannyian csak gyönge, bűnös emberek voltak, mint mi, mégis volt hitük. Hogy lett hitük, és miként lehet nekünk is?
Róma 12:3-ban azt olvassuk, hogy Isten mindannyiunknak ad bizonyos mértékű hitet. Ez a mennyei ajándékunk, és ha egyszer megkaptuk, arra buzdít, hogy növeljük. Jakab azt mondja, hogy próbák és kihívások által növekszik, melyek megpróbálják a hitünket (Jakab 1:2–3), de biztosak lehetünk, hogy Urunk mindezek alatt velünk van, és soha nem hagy el. Bízhatunk benne, mert Ő hűséges.
Ahogy Isten odaadására gondolunk, a szívünk megtelik hálával. Dávid a 103. zsoltárban csodálatos listát közöl azokról a dolgokról, melyekért hálásak lehetünk. Arra szólít: „Áldjad, én lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét!” (2. vers) Urunk megbocsátja bűneinket, meggyógyítja betegségeinket, megváltja életünket, szeretettel és könyörülettel koronáz meg, jó dolgokkal elégíti ki vágyainkat, megújítja ifj úságunkat, igazságot és igazságosságot cselekszik, ahogy a 3–6. versben láthatjuk. Nem hagyott cserben minket, és soha nem is fog.
Mindezen áldások mellett ígéretében Jézus felvázolta a jövőre vonatkozó legnagyobb reménységünket és várakozásunkat: „Ne nyugtalankodjék a szívetek, higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok lakóhely van, ha nem volna, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek. És ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” (János 14:1–3)
El fogjuk nyerni az áldást, ha bízunk Isten jövőre vonatkozó ígéreteiben.
Myrna Hanna