„Ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégezi Krisztus Jézus napjáig.” (Filippi 1:6)
Folyamatosan változtatásra sarkalló információkkal bombáznak, hogy legyünk önmagunk legjobb változatai – jobbak, mint valaha. Már biztos te is láttál ilyen üzeneteket.
Mikor elhatároztam, hogy itt az ideje változni, elkezdtem az összes hangra odafigyelni. Néhányan azt mondták, hogy naplózzak. Kipróbáltam, de rájöttem, hogy képtelenség naponta betartanom. Mások a meditációt javasolták. De nekem nem tetszett a keleti gondolkodású meditálás.
Végül megértettem, hogy nem tudok külső segítség nélkül változtatni magamon. Ezért az Úrhoz fordultam, és Ő arra emlékeztetett, hogy először én is legyek az övé. Ő teremtett olyannak, aki szabadon dönthet, és csak arra várt, hogy segítséget kérjek.
Most hadd valljak be valamit: mindig nekem kell irányítani. Az Úr mégis arra emlékeztetett, hogy ha igazán változni akarok, nem fog menni egyedül. Mindenképpen el kell engednem, és hagynom kell, hogy Ő irányítson. Felszabadító volt rájönni, hogy nem kell egyedül megoldást találnom. Mindent el fog intézni, amit hajlandó vagyok a kezébe tenni. „Mert nap és pajzs az Úr Isten, kegyelmet és dicsőséget ad az Úr. Nem vonja meg a jót azoktól, akik feddhetetlenül élnek.” (Zsoltárok 84:12) Itt egy újabb beismerés: bár jól tudom, hogy ez így van, mégis nap nap után kihívást jelent engednem, hogy Ő legyen az Isten.
Felbátorít, hogy az Úr sem változtat meg egy csapásra. Szerintem ezt képtelen lennék elviselni. Ő minden nap velem járva engedi, hogy önmagam legyek, és ez néha azt jelenti, hogy megment magamtól. Szeretem, hogy soha nem mondja, hogy „én megmondtam”. Sőt, csendes perceimben megkérdez, hogy mit tanultam a tapasztalataimból.
Mivel még nem jött vissza értünk, úgy várom a napot, mikor befejezi a munkát bennem! Dicsőítéssel fogom tölteni az örökkévalóság végtelen korszakait, és köszönetet mondok a szeretetéért, türelméért, és a helyért, amit nekem készített. Már nincs sok hátra, barátaim! Már nincs sok hátra. Alig várom, hogy ott találkozzunk!
Wilma Kirk Lee