„Azokról gondolkozzatok, amik igazak, amik tisztességesek, amik igazságosak, amik tiszták, amik szeretetreméltók, amik jó hírűek, ha van valami erényes, és ha van valami dicséretes.” (Filippi 4:8)
Ezt az Igét a nővéremtől hosszú évekkel ezelőtt kapott naptárban olvastam. A lapokon nyomot hagyott, mennyit használtam. Sokszor nedves kézzel lapozgattam, miközben a konyhaablakban hevert a mosogató fölött. Nem csak a dátum nyomon követésében hasznos, hanem tele van bátorítással. A vers alatt a következő szavak láthatók: „Mikor az áldásaimat számolom, alig tudom, hol kezdjem! Adj hálát a mai napon. Ámen!”
Annyira megtetszett, hogy tegnap le is fényképeztem, és gondoltam, elküldöm a nővéremnek. Ma a reggeli áhítat után bementem a konyhába, és mikor megláttam a naptárat, eszembe jutott, hogy még nem küldtem el a képet Margie-nak. Azonnal elővettem a telefont, és továbbítottam. Néhány perccel később a nővérem felhívott, hogy megkapta a fotót, de túl kicsi, hogy el tudja olvasni. Megismerte, hogy ez az a naptár, amit nekem ajándékozott, és miután felolvastam neki a verset, elmondtunk néhány áldást a hétről, és még nagyon sok mindent, miért vagyunk hálásak.
A nap folyamán még több mindent vettem észre, miért lehetek hálás. Este felhívott a lánya, és elmondta, hogy a testvérem elesett, és már úton vannak a sürgősségire. Mielőtt imádkoztunk, újra elmeséltük, miért vagyunk hálásak, beleértve az esés körülményeit is.
Olyan csigalassúsággal telik az idő, míg a hírekre várunk. Azon tűnődtem, mennyire lehet súlyos Margie sérülése, és hogy bent tartják-e a kórházban. Eszembe jutott, hogy előző nap elfelejtettem elküldeni neki a képet, és nagyon örültem, hogy aznap már megtettem. Vajon a kórházba menet eszükbe jutott volna mindaz, amiért olyan hálásak voltunk, ha nem tettem volna? Nem is tudom. Dávid is arra emlékeztet, hogy „mikor félnem kellene is, én benned bízom. Istenben, akinek Igéjét dicsőítem, Istenben bízom” (Zsoltárok 56:3–4). Tizenegy órával később, egy nyugodt, éjszakai alvás után jött az üzenetet: „Bocsánat, annyira sok minden történt, hogy elfelejtettem írni. Eléggé össze van törve. De nincs törött csontja vagy bordája! Szerencsés hölgy.”
Minden nap figyeljünk a jó Isten jelenlétére, és minden áldásáért dicsőítsük Őt!
Rita Kay Stevens