„A szeretet türelmes, a szeretet kedves.” (1Korinthus 13:4, az angol NIV-fordítás alapján)
Utolsó éves gimnazistaként éltem át a szeretet legdrágább megnyilvánulását. Lois és Bob Pratt, az Adelphian Akadémia igazgatói Hollyban (Michigan, USA) befogadtak az otthonukba, és ez örökre megváltoztatta az életemet, mert szerettek, és stabilitást adtak.
Sok olyan alapvető dolgot tanultam meg náluk, mint például az asztalon levő terítő levevését és az egész asztallap letörölgetését, nem csak a terítő körül. Bob megengedte, hogy felolvassak a bibliaóráján. Elámultam, mennyire megbízott bennem, hogy a saját dolgozatomat osztályozhattam. Lektorként hozzá tudtam járulni a taníttatásom költségeihez. Pratt anyu elvitt vásárolni, és tetőtől talpig felöltöztetett az érettségi hétvégéjére. Nagy bölcsességgel elvittek az Emmanuel Missziós Főiskolára (ma: az Andrews Egyetemre) aznap, mikor befejeztem az akadémiát. Az első héten egy 30 oldalas levelet küldtem nekik, annyira hiányoztak…
1958-ban ők adtak össze minket az esküvőmön, és visszahoztak az otthonukba, míg a férjem a hadseregben szolgált, én pedig a második babámat vártam. Pratt anyu szabadságot vett ki az ápolónői munkahelyén, és segédkezett Steven szülésénél abban a kórházban, ahol régebben a szülészet vezetőjeként dolgozott. Addig meg a lányaik vigyáztak otthon az ötéves kislányomra, Sharilynre. Mikor zátonyra futott a házasságom, ők akkor sem hagytak magamra.
Egész életemben vágytam az anyai szeretetre, amit a saját veszteségeitől szenvedő édesanyám nem adott meg. Egyfolytában csak próbáltam elnyerni a szeretetét, de sose sikerült. Édesapám szeretete is hiányzott, aki elhagyott. Négyéves koromban váltak el a szüleim, és 17 éves koromig nem találkoztam vele.
Eldöntöttem, úgy definiálom a szeretetet, hogy kórházi segédlelkész leszek, és önkéntes lelkipásztori feladataimmal Isten szeretetét tükrözöm vissza. Úgy értelmeztem a szeretetet, hogy együtt vacsoráztam egy barátnőmmel, és kis lélegzetvételhez juttattam haldokló unokája ágya mellől. A szeretet azt jelentette nekem, hogy csekély tehetségemet tanácsadásra használtam rászorulóknak. A szeretet azt jelentette, hogy új ruhát vettem egy akadémiai diáklánynak, és telefonkártyát, rágcsálnivalót és ágyneműt adtam a kollégiumi szobájába a Cedar Lake Akadémián.
Köszönöm, Istenem, azokat az embereket, akik gyakorlatiasan határozták meg számomra a szeretetet, és gondoskodásod és vigasztalásod megnyilvánulásaival töltötték meg az életemet! Add, hogy mindannyian így értsük a szeretetet!
Patricia Hook Rhyndress Bodi