„Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége.” (Dániel 12:3)
Csak bele kell nézni az esti hírekbe, máris felismerjük, hogy valami történik Amerikában és az egész világon. Az utóbbi időben különböző természeti és emberi kéz általi katasztrófák történtek, melyek száma nem ritkul, hanem inkább szaporodik, és egyre borzalmasabbak. A legszívszorítóbb, hogy az emberek visszatérnek oda, ahol egykori házuk helyén csak egy romhalmaz áll, és azon gondolkodnak, vajon, hogy is kezdjék újra. Kotorásznak a romok közt, hátha találnak valami értékeset.
Ezután változik számomra a kép. Látom Jézust az életem romhalmaza fölött, és tudja, mindig is tudta, hogy van ott valami menthető. Most lehajol, félresepri a törmeléket, a hamut, és ott is van, megtalálja. Csillog-villog. Feláll, zsebébe teszi, amit talált, és elindul. Amit talált, visszaviszi a műhelyébe, és elkezdi újraalkotni, valami egészen csodálatossá, szebbé, mint eredetileg volt. A fény felé tartja munkáját, majd megszólal:
„Azon a napon, azt mondja a seregeknek Ura, amelyet én szerzek, tulajdonommá lesznek, és kedvezek nékik, amint ki-ki kedvez a maga fiának, aki szolgálja őt.” (Mal 3:17) Nem kell félnünk, Jézus meg tudja menteni a menthetőt (Zsid 7:25), függetlenül attól, milyen rombolást és pusztítást vittünk véghez az életünkben. Szíve tele van szeretettel és együttérzéssel mindannyiunkkal szemben, és nem akarja, hogy bármelyikünk elvesszen (2Pt 3:9). Eljött egy távoli országból, hogy megkeresse és visszavásárolja értékes tulajdonát.
Mindannyian az Ő értékes kincse vagyunk.
Túlságosan szeret minket, hogy otthagyjon, de csak a mi beleegyezésünkkel seperheti félre rólunk a világ törmelékét, hogy olyan ragyogóvá csiszoljon, amit még elképzelni sem tudunk.
Azon a napon, amikor eljön, hogy elvegye kincseit, örömmel foglalhatjuk el helyünket azok mellett, akik már átmentek a csiszolás folyamatán, és ragyognak, mint a csillagok örökkön örökké (Dán 12:3).
Sylvia S. Stark