„Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.” (Zsolt 23:1)
Két kis gyermekünkkel misszionáriusként utaztunk Kenyába, Kelet-Afrikába. Susie hamarosan családunk tagjává vált. Az az év különösen nehéz volt számára: az apja meghalt, az anyját pedig megmarta egy kígyó, aminek következtében elvesztette az egyik lábát. Karácsony előtt volt, a magas, piroslevelű poinsettia-bokrok és a kék virágú jacaranda-fák is jelezték az ünnepi időszakot.
A karácsony előtti napon megtömtük az autót a Susie családjának szánt ennivalóval. Az autó tetején levő csomagtartóra egy nagy zsák kukoricát és egy zsák lisztet pakoltunk, amit a helyi malomban őröltünk. A hátsó csomagtartóban főzőolaj, só, cukor, gyufa, banán és szappan volt. Susie az „otthoni” karácsonyi dobozokból odatett néhány ruhát és játékot a kistestvérei számára. Karácsony reggelén a férjem korán reggel kiment a kertbe céklát, paradicsomot, sárgarépát és avokádót szedni, amit ananásszal, naranccsal, papayával, tojással és friss kenyérrel pótoltunk ki.
Salomé, Susie édesanyja kukoricát és babot ültetett, amit éjjel-nappal őrzött a vaddisznóktól. Ez hatalmas feladat volt egy féllábú nő számára. Azt azonban csak az érkezésünk után tudtuk meg, hogy a betörők ellopták a teljes betakarítását. A család három héten keresztül csak gyomot és gyökeret evett.
Amikor sárból és nádból készült házuk előtt megálltunk, három sovány kislány lépett ki a kunyhóból. Ahogy elkezdtük lepakolni a megrakott autót, megjelent Salomé is az ajtóban, s az arcán patakokban folytak a könnyek, miközben folyton hálálkodott.
Pár pillanat múlva Susie meggyújtotta a tüzet. Amikor elkészült az ugali (kukoricalisztből készült kenyai étel), Salomé meghívott minket enni. „Előbb ti egyetek! A lányaid nagyon éhesek!”, válaszoltuk, de ő ragaszkodott hozzá, hogy vendégek lévén mi együnk előbb. Megkértük a gyermekeinket, hogy csak keveset egyenek, és azt is gyorsan! Csak utánuk ehettek Salomé lányai, és ó, milyen éhesek voltak!
Amikor beléptünk a kis házba, a falon volt a bibliaverssel ellátott kép, amelyet korábban adtam nekik. A Jó Pásztort ábrázolta, és a következő szöveg állt rajta: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.” Salomé egész éjjel ébren volt, és ételért imádkozott. És karácsony lévén, teljesültek a kérései!
Dorothy Duncan