---

¹ És ismét beméne a zsinagógába, és vala ott egy megszáradt kezű ember.
² És lesik vala őt, hogy meggyógyítja-é szombatnapon; hogy vádolhassák őt.
³ Akkor monda a megszáradt kezű embernek: Állj elő a középre.
⁴ Azoknak pedig monda: Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? lelket menteni, vagy kioltani? De azok hallgatnak vala.
⁵ Ő pedig elnézvén őket haraggal, bánkódván szívök keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze és éppé lőn, mint a másik.
⁶ Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék őt.
⁷ Jézus pedig elméne tanítványaival a tenger mellé; és nagy sokaság követé őt Galileából és Júdeából,
⁸ És Jeruzsálemből és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tirus és a Sidon környékiek is, a mikor hallották, hogy miket mível vala, nagy sokasággal jövének ő hozzá.
⁹ És megmondá tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak néki készen, a sokaság miatt, hogy ne szorongassák őt.
¹⁰ Mert sokakat meggyógyított, úgy hogy a kiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy illethessék őt.
¹¹ A tisztátalan lelkek is, mikor meglátták vala őt, leborulának előtte, és kiáltának, mondván: Te vagy az Istennek a Fia.
¹² Ő pedig erősen fenyegeti vala őket, hogy őt ki ne jelentsék.
¹³ Azután felméne a hegyre, és magához szólítá, a kiket akar vala; és hozzá menének.
¹⁴ És választa tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje őket prédikálni,
¹⁵ És hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani és az ördögöket kiűzni:
¹⁶ Simont, a kinek Péter nevet ada;
¹⁷ És Jakabot a Zebedeus fiát és Jánost a Jakab testvérét; és Boanerges nevet ada nékik, a mely azt teszi: mennydörgés fiai;
¹⁸ És Andrást és Filepet, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot az Alfeus fiát, Taddeust és a kananeai Simont,
¹⁹ És Iskáriótes Júdást, a ki el is árulta őt.
²⁰ Azután haza térének. És ismét egybegyűle a sokaság, annyira, hogy még nem is ehetének.
²¹ A mint az övéi ezt meghallák, eljövének, hogy megfogják őt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül van.
²² Az írástudók pedig, a kik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.
²³ Ő pedig magához híván azokat, példázatokban monda nékik: Sátán miként tud Sátánt kiűzni?
²⁴ És ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország.
²⁵ És ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház.
²⁶ És ha a Sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van.
²⁷ Nem rabolhatja el senki az erősnek kincseit, bemenvén annak házába, hanemha elébb az erőset megkötözi és azután rabolja ki annak házát.
²⁸ Bizony mondom néktek, hogy minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, a melyekkel káromlanak:
²⁹ De a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó;
³⁰ Mivelhogy ezt mondják vala: Tisztátalan lélek van benne.
³¹ És megérkezének az ő testvérei és az ő anyja, és kívül megállva, beküldének hozzá, hivatván őt.
³² Körülötte pedig sokaság ül vala; és mondának néki: Ímé a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged.
³³ Ő pedig felele nékik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim?
³⁴ Azután elnézvén köröskörül a körülötte ülőkön, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim.
³⁵ Mert a ki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám.