1Ezután ismét a zsinagógába ment. Volt ott egy sorvadt kezű ember.
2Figyelték Jézust: vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene.
3Ekkor ezt mondta a sorvadt kezű embernek: Állj ki középre!
4Hozzájuk pedig így szólt: Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani? De azok hallgattak.
5Ekkor haragosan végignézett rajtuk, szomorkodva szívük keménysége miatt; majd így szólt ahhoz az emberhez: Nyújtsd ki a kezedet! Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze.
6A farizeusok pedig kimenve, a Heródes-pártiakkal együtt azonnal arról tanácskoztak, hogyan végezzenek vele.
7Jézus pedig tanítványaival együtt visszavonult a tengerhez, ahová nagy sokaság követte Galileából, Júdeából
8és Jeruzsálemből, sőt Idumeából, a Jordánon túlról, Tírusz és Szidón környékéről is nagy sokaság ment hozzá, amikor hallottak arról, milyen nagy dolgokat tett.
9Jézus pedig szólt tanítványainak, legyen készen számára egy csónak a sokaság miatt, hogy ne tolongjanak körülötte.
10Mert sokakat meggyógyított, úgyhogy akiknek valami bajuk volt, hozzá tódultak, hogy megérinthessék.
11Amikor pedig meglátták őt a tisztátalan lelkek, leborultak előtte, és így kiáltoztak: Te vagy az Isten Fia!
12Ő azonban szigorúan rájuk parancsolt, hogy ne fedjék fel, kicsoda ő.
13Azután felment a hegyre, és magához hívta, akiket akart; ők pedig odamentek hozzá.
14Tizenkettőt pedig, akiket apostoloknak is nevezett, kiválasztott arra, hogy vele legyenek, és azután elküldje őket, hogy hirdessék az igét,
15és hogy a tőle kapott hatalommal kiűzzék az ördögöket.
16Kiválasztotta tehát a tizenkettőt: Simont, akinek a Péter nevet adta,
17Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét, akiknek a Boanérgesz nevet adta, ami azt jelenti, mennydörgés fiai;
18továbbá Andrást és Fülöpöt, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot, Alfeus fiát, Taddeust és Simont, a Kananeust
19és Júdás Iskáriótest, aki el is árulta őt.
20Azután hazament, és ismét összegyűlt a sokaság, úgyhogy ők még enni sem tudtak emiatt.
21Amikor ezt meghallották a rokonai, odamentek, hogy megfogják őt, mivel azt mondták: megzavarodott.
22A Jeruzsálemből érkező írástudók pedig azt mondták, hogy Belzebub van benne, és hogy az ördögök fejedelmével űzi ki az ördögöket.
23Jézus odahívta őket, és példázatokban szólt hozzájuk: Hogyan űzheti ki a Sátán a Sátánt?
24Ha egy ország meghasonlik önmagával, nem maradhat fenn az az ország;
25és ha egy háznép meghasonlik önmagával, az a háznép sem maradhat fenn.
26Ha tehát a Sátán önmaga ellen támad, és meghasonlik, akkor szintén nem maradhat meg tovább, hanem vége van.
27Viszont az erős ember házába sem törhet be senki, és nem rabolhatja ki, hacsak előbb meg nem kötözi az erős embert, és akkor kirabolhatja a házát.
28Bizony mondom nektek, hogy az emberek minden bűne meg fog bocsáttatni, még a káromlások is, bármennyi káromlást is szóljanak,
29de aki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké.
30Mert azt mondták róla, hogy tisztátalan lélek van benne.
31Ekkor megérkeztek anyja és testvérei; kint megállva beküldtek hozzá, és hívatták őt.
32Sok ember ült körülötte, és azok szóltak neki: Íme, anyád és a testvéreid odakint keresnek téged!
33De ő így válaszolt nekik: Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?
34És végignézve a körülötte ülőkön, így szólt: Íme, az én anyám és az én testvéreim.
35Mert aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem és az én anyám.