Tűz a bokorban

Kulcsgondolat

Engedelmeskedhetek Istennek.

A tanulmány alapja

2Mózes 2:11-25, 3. fej., 4.1-14, Pátriárkák és próféták, 244–256. o.

Mózes maga mellé szólította a juhokat. Gyertek, gyertek! A gyapjas juhok odaszaladtak (beee, beee). A kis bárányok követték őket (beee, beee). Mózes mosolyogva nézte őket. Szerette a juhokat őrizni. Serdülőkorában hercegként élt az egyiptomi fáraó palotájában. Már felnőtt, és messze, messze ment onnan. Szelíd pásztor volt. A sivatagi nap forrón sütött, és a bárányok hangosan bégettek. (Tudjátok utánozni a bárányok hangját?) Szomjasak, éhesek voltak, és melegük volt. Mózes egy patakhoz vezette őket. Kedves pásztor volt. Szerette a természetet. Hallgatta a patak csobogását (liccs-loccs). A juhok őrzése közben énekelt, és Istenhez imádkozott. Egy nap, amikor a juhokkal vizet kerestek, meglátott valamit, amitől azonnal földbe gyökerezett a lába. Közvetlenül előtte egy bokor lángolt! (Ripp-ropp!) A lángok magasra törtek, és forrón izzottak. (Ripp-ropp!) Mózes közelebbről is szemügyre vette, mert bár a bokor lángolt, az ágak és a levelek nem égtek el. Mózes hirtelen meghallotta Isten hangját: „Mózes! Mózes! (…) Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, amelyen állsz!” (2Mózes 3:4-5) Isten ott volt Mózes mellett, az égő bokorban. Isten elmondta Mózesnek, hogy különleges feladata van számára. Isten népe szomorúan élt Egyiptomban. (Mutassunk szomorú arcot.) A gonosz király, a fáraó bántotta őket. Isten azt akarta, hogy Mózes vezesse ki a népet Egyiptomból. Arra kérte, hogy mondja meg a fáraónak: „Engedd el a népem!” Mózes félt. Ez nagyon komoly küldetés volt. Isten azonban megígérte, hogy végig vele lesz. (2Mózes 3:12) Mózes figyelmesen hallgatta Istent. (Füleljünk.) Isten nagyon szerette Mózest. Megígérte neki, hogy testvére, Áron a segítségére lesz. Engedelmeskedett Mózes? Igen! Mózes azt tette, amit Isten parancsolt neki. Visszatért Egyiptomba, hogy segíthessen Isten népén. Köszönjük, Istenünk, hogy Mózest választottad segítődül. (Mondjuk együtt) Nekem is segíts, hogy engedelmeskedjek Neked.

Fedezzünk fel, és alkossunk!

Menjünk ki a természetbe, és beszéljük meg, mit láthatott Mózes, miközben a juhokat őrizte. Természeti tárgyakból készítsünk apró juhokat, és mondjuk el, hogyan követték mindig Mózes szavát. Ha nincs erre lehetőségünk, nyomtassunk ki vagy rajzoljunk bárányokat, és ragasszunk rájuk vattapamacsokat.

Kapcsolódjunk!

Játsszunk szerepjátékot gyermekünkkel. Legyünk mi a pásztor, ő pedig a juh. Hívjuk magunkhoz a gyermeket. Játsszuk el, hogy iszunk a patakból, majd lefekszünk aludni. Figyeljünk a veszélyekre, és óvjuk meg „juhocskánkat”. Köszönjük meg Istennek, hogy őrködik felettünk és vigyáz ránk, mint a pásztor a juhaira.

Segítsünk!

Beszélgessünk arról, hogyan tud a gyermek segíteni az ő képességei szerint a ház körüli egyszerű feladatok elvégzésében. Magyarázzuk meg, hogy vannak olyan nehéz munkák, amelyeket mi maguk sem szeretünk elvégezni, mégis engedelmeskedhetünk, ahogy Mózes is engedelmeskedett Istennek. Bátorítsuk gyermekünket, amikor valami nehéz feladattal kell megbirkóznia.

Játsszunk!

Játsszunk az utasításokkal. Például kérjük a gyereket, hogy szaladjon körbe a szobában, miközben mi „Állj!” vagy „Indulj!” parancsszavakkal irányítjuk. A gyermeknek hallgatnia kell ránk, és teljesíteni a feladatokat. Változatosabbá tehetjük a játékot, ha suttogunk, kiabálunk, lassítjuk vagy gyorsítjuk. Beszéljünk arról, mennyire fontos engedelmeskedni a szülőknek, nagyszülőknek, tanítóknak.

Imádkozzunk!

Köszönjük meg Istennek, hogy szólította Mózest. Adjunk hálát Neki, hogy minket is segítőinek választott. Kérjük, hogy segítsen Rá hallgatni, és Neki engedelmeskedni.

A sivatagban történt, egy porosösvényen, a semmi közepén. Mózes éppen ott haladt el, és egy tüskés bokorban elképesztő, magasztos, nem mindennapi formában megmutatkozott neki Isten. Isten szent földdé tette a port, és nevén szólította Mózest. Ő a hétköznapi munka közben hívta fel magára Mózes figyelmét. „Odamegyek, hogy lássam ezt a nagy csodát” (2Mózes 3:3) – mondta Mózes. Igen, oda kellett mennie, meg kellett szakítania napi rutinját, és Istenre kellett figyelnie. Ha másfelé nézett volna, kihagyta volna a kivonulást, elmaradt volna Isten népétől és nem teljesítette volna küldetését. És te? Tartasz szünetet, hogy észrevedd Istent elfoglaltságaid közben? Képzeld el Isten hangját a nappaliban, az autóban, a munkahelyeden, képzeld el, hogy egy figyelemfelkeltő, csodálatos, szent találkozás Istennel megszakítja a napi rutinodat. Ő ott szeret találkozni velünk, ahol vagyunk. Lehet azt gondolod, hogy csak poros mindennapjaidat éled, de a te otthonod is lehet szent hely, mert a Mindenható ott van jelen. Ő megígérte: „Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam. Nem hagylak el téged, és nem is maradok el tőled.” (Józsué 1:5) Isten azt kéri, hogy vezesd Hozzá családodat. Mózeshez hasonlóan „odamész”, hogy ma Vele időzz? Nyisd meg Igéjét, beszélgess Vele, mert a világmindenség Istene szeretne ma a közeledben lenni.