MEGTÉRÉS ÉS BŰNBOCSÁNAT

E heti tanulmányunk: 2Mózes 34:1-10; Ézsaiás 61:10; Hóseás 6; Máté 22:1-14; ApCsel 3:18-19; Róma 6:23

Oly távolinak tűnt az ígéret földje a pusztában a felhőoszlop lábánál táborozó izraeliták számára. Mózes eltűnt a vastag felhőrétegben, ami a Sínaihegy tetejét napokkal korábban elborította. Biztos nem is él már a vezetőjük, gondolták, ha nem halt éhen ennyi idő alatt, az emésztő tűz a hegytetőn biztosan végzett vele. A keverék nép (az izraeliták és az egyéb népek, akik kijöttek velük a kivonuláskor) nyugtalanná és türelmetlenné vált, készen arra, hogy elinduljon a tejjel és mézzel folyó föld felé. Bár ugyanezek az emberek néhány nappal korábban ünnepélyes szövetséget kötöttek Istennel, miszerint engedelmeskedni fognak neki, egy képre vágytak, ami az Istenüket ábrázolja, amit láthatnak. Ezért összegyűltek Áron sátra körül, és azt követelték tőle, hogy készítsen nekik bálványszobrot. Mivel féltette az életét, Áron engedett a kérésnek. 2Mózes 32–34. fejezetében láthatjuk, hogyan teljesedik ki a történet.
Ez a történet csak egy azok közül, amelyeket a Szentírásban a megtérés és a megbocsátás témájáról írtak, ami a heti témánk. Tartsd emlékezetedben a heti aranyszöveg üzenetét, miközben a napi leckéket tanulmányozod! Valóban elkövetünk bűnöket, de Jézus kereszthalálának és a megváltási tervnek köszönhetően a bűnbocsánat elérhető a bűnbánó és bűneit őszintén megvalló ember számára.

Június 6. – A kisöskerek szombatja

EGW idézet

Aki a feddhetetlenség mennyei szövőszéken készült makulátlan ruháját viseli, melyben nincs egyetlen fonál sem, amelyre jogot formálhatna a bűnös emberiség, az Isten jobbján állhat majd. Hűséges gyermekeire Isten maga adhatja fel feddhetetlenségének tökéletes ruháját. Akik üdvösséget nyernek Isten országában, semmivel sem büszkélkedhetnek; minden dicsőítésük és magasztalásuk Istenhez tér vissza. […]
Nem a bűnös békél meg Istennel, őneki csak el kell fogadnia Krisztust, mint békéjét és feddhetetlenségét. Az ember így egyesül Jézussal és az Atya Istennel. Nincs más út, amely révén az ember szentté válhatna, csak a Krisztusba vetett hit. Mégis sokan hiszik azt, hogy a megtérés egyfajta felkészülés, amit az embernek egyedül kell megvalósítania, mielőtt Krisztushoz jön, neki kell megtennie néhány lépést annak érdekében, hogy megtalálja Krisztust, aki közbenjár érte. Való igaz, hogy a megbocsátás előtt szükség van a megtérésre, de a bűnösnek már az előtt Krisztushoz kell jönnie, hogy megtalálná a megtérést. A lelket Jézus erősíti és világítja meg hatalma által, hogy a megtérés istenfélelemben és a tőle kapott erő által valósuljon meg… A megtérés Jézus Krisztus ajándéka, mint ahogyan a bűnbocsánat is. Nincs megtérés Krisztus nélkül, mivel a megtérésnek is Ő a szerzője, és csak általa igényelhetjük bűneink bocsánatát. Az embereket a Szentlélek vezeti el a megtérésre. A megbánás ajándéka Krisztustól jön, mint ahogy a megbocsátás ajándéka is; a megtérést és a bűnöknek bocsánatát pedig csak Krisztus engesztelő vére által nyerhetjük el. Akiknek Isten megbocsát, azokat előbb megtérésre vezeti. – That I May Know Him, 109. o.

Nikodémushoz hasonlóan nekünk is ugyanúgy kell életre jutnunk, mint aki első volt a bűnösök között. Jézuson kívül „nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk” (Csel 4:12). Hit által kapjuk meg Isten kegyelmét, de nem a hit az üdvözítőnk. A hit nem érdem, hanem kéz, amellyel megragadjuk Krisztust, átvesszük érdemeit, mint orvosságot a bűnre. A bűnt megbánni sem tudjuk Isten Lelkének segítsége nélkül. A Szentírás azt mondja Krisztusról: „Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izraelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát.” (Csel 5:31) A bűnbánat éppúgy Krisztustól jön, mint a megbocsátás.
Akkor tehát hogyan üdvözülünk? „Amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában” (Jn 3:14), úgy emeltetett fel az embernek Fia; és mindenki, akit a kígyó becsapott és megmart, ránézhet és élhet.
„Íme, az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit.” (Jn 1:29). A keresztről áradó fény kinyilatkoztatja Isten szeretetét. Szeretete hozzá vonz. Ha nem állunk ellent ennek a vonzásnak, akkor a kereszt lábához fog vezetni, mint olyanokat, akik megbánták bűneiket, és akikért a Megváltót megfeszítették. Ekkor Isten Lelke hit által lélekben új életet hoz létre. A gondolatok és vágyak összhangba kerülnek Krisztus akaratával. A szív, az elme újjáteremtődik annak képmására, aki azon munkálkodik, hogy egészen alárendeljük magunkat neki. Ekkor Isten törvénye beíródik az elmébe és a szívbe, és elmondhatjuk Krisztussal: „Hogy teljesítsem a te akaratodat, ezt kedvelem, én Istenem.” (Zsolt 40:9) – Jézus élete, 175. o.

Amint elgondolkodott a közötte és felesége között kialakult érzelmi távolságon, tudta, hogy rosszat tett. Goromba és kíméletlen volt, olyanokat mondott, amiket azóta megbánt. Mégis arra gondolt a következő pillanatban, hogy a felesége vajon nem érdemelte meg, legalább részben?
Ismerős a gondolatmenet? Gyorsan át lehet kapcsolni a bűntudat érzéséből a gondolataink és cselekedeteink igazolásába. Nem mindig könnyű bocsánatot kérni, amikor rossz fát tettünk a tűzre, miközben ez fontos, ha vissza akarjuk építeni és meg akarjuk erősíteni a kapcsolatainkat.
Mindez ránk és Istenre is igaz. A Szentlélek gyakran arra késztet, hogy elkövetett bűneinkre gondoljunk. A szívünk megindul az emlékeztetők hatására, azonban olyan könnyű elhallgattatni azt a halk, gyenge hangot, amikor igazoljuk magunk előtt, miért cselekedtünk mégis úgy, ahogy. A Szentlélek egyik szerepe, hogy „megfeddi a világot bűn… tekintetében” (Jn 16:8). Micsoda rendkívüli ajándék ez Istentől (Lk 11:13), hiszen éppen erre van szükségünk, hogy csökkentsük a távolságot, amely lopva egyre inkább közénk és Isten közé áll, ahogy haladunk az úton.

2. Olvasd el Hóseás 6 fejezetét. ! Mit veszel észre leginkább abban, ahogy Isten bemutatja önmagát a megtérésre szólító felhívásában?

Gondolkodj el a Szentlélek szerepéről a Szőlőtőkébe való beoltás folyamatában (Jn 15:4)! „Gyakran bánkódunk amiatt, hogy bűnös tetteink kellemetlen következményekkel járnak ránk nézve, ez azonban nem bűnbánat. A bűn miatti igazi szomorkodás a Szentlélek munkájának gyümölcse. A Lélek elénk tárja a hálátlan szívet, amely megbántotta, megszomorította a Megváltót, és töredelmesen a kereszt lábához vezet bennünket. Minden bűn újra megsebzi Jézust… sírunk bűneink miatt, amelyek szenvedést okoztak neki. Az ilyen sírás a bűn megtagadásához vezet” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2004, Advent Kiadó, 246. o.).
Az az igazság, hogy nem növekedhetünk az Istennel való kapcsolatunkban, amíg a magunk választotta, becsben tartott bűneink közénk állnak. Mindannyian híjával vagyunk Isten dicsőségének, de megtérhetünk (és meg is kell térnünk) bűneinkből, amikor a Szentlélek eszünkbe juttatja azokat (Ef 4:30).

Mikor hallottál utoljára feddést vagy megtérésre hívást a Lélektől? Mit válaszoltál rá? Most tölts el némi időt imában, kérve Istent, hogy lágyítsa meg a szívedet, illetve tegye nyitottá a füledet arra, amit a héten hallatni akar veled!

EGW idézet

Isten szerény körülmények között élő férfiakat ihlet majd, hogy hirdessék a jelenvaló igazságot. Sok ilyen személyt látunk majd szorgoskodni mindenfelé, akiket Isten Lelke késztet eljuttatni a világosságot a sötétben élőkhöz. Mintha az igazság tüzének vágya égne csontjaikban, hogy világosságot vigyenek a sötétségben élőkhöz. A tanulatlanok közül is sokan fogják hirdetni Isten Igéjét. Isten Lelke gyermekeket késztet majd, hogy hirdessék a menny üzenetét. Isten kitölti Lelkét azokra, akik engednek buzdításainak. Lerázzák a gúzsba kötő szabályokat és óvatosságot, és csatlakoznak az Úr seregeihez.
A jövőben a Szentlélek átlagos körülmények között élő embereket késztet majd arra, hogy feladva korábbi foglalkozásukat, menjenek és hirdessék az irgalom utolsó üzenetét. A lehető leggyorsabban készíti fel őket a munkára, hogy siker koronázza igyekezetüket. Együttműködnek a mennyei eszközökkel, mert hajlandók áldozni és áldozattá válni a Mester szolgálatában. Ezeket a munkásokat senkinek sincs joga akadályozni. Mikor útra kelnek betölteni a nagy küldetést, kívánjuk nekik, hogy Isten kísérje őket az úton. Ne gúnyoljuk őket, amikor a föld lezüllött helyein vetik az örömhír magvait.
Sem megvenni, sem eladni nem lehet az élet legbecsesebb dolgait – az őszinte odaadást, a becsületet, az igazmondást, a tisztaságot, a szeplőtlen megvesztegethetetlenséget, amelyek egyformán rendelkezésre állnak mind a tanulatlanoknak, mind a tanultaknak, bármelyik fajnak, egyszerű földművesnek vagy trónon ülő királynak. Egyszerű munkások, akik nem bíznak a maguk erejében, hanem őszinte odaadással fáradoznak mindig Istenben bizakodva, együtt örülnek majd az Üdvözítővel. Kitartó imájuk lelkeket vezet a kereszthez. Jézus együttműködik önzetlen igyekezetükkel. Ő készteti a szíveket, és tesz csodákat a lelkek megtérése érdekében. Férfiakat és nőket gyűjtenek majd be a gyülekezet közösségébe. Imaházakat építenek és iskolákat alapítanak, szívük pedig örömmel telik meg, amikor látják Isten szabadítását. – To Be Like Jesus, 225. o.

Nem hiábavaló annak az embernek a könyörgése, akit őszinte vágy indít imára. Az Úr teljesíti szavát és elküldi Szentlelkét, aki az embert az Atya iránti bűnbánatra, és Jézus Krisztus iránti hitre vezeti. A hívő vigyázni és imádkozni fog, és elhagyja bűneit, és az Isten parancsolatainak megőrzésére való odaadó igyekezettel kinyilvánítja őszinteségét. Hitét imával elegyíti, és nemcsak hisz, hanem a törvény előírásainak is engedelmeskedik. Krisztus oldalán állónak vallja magát és elutasít minden olyan szokást és kapcsolatot, amely elvonná szívét Istentől.
Aki valamikor Isten gyermekévé lesz, annak el kell fogadnia azt az igazságot, hogy a bűnbánatot és bűnbocsánatot nem kevesebb, mint Krisztus engesztelő áldozata által nyerheti el. Ebben megbizonyosodva a bűnösnek erőfeszítéseket kell tennie az érte végzett munká 
val összhangban, és fáradhatatlan esedezésekkel a kegyelem trónjához folyamodni, hogy Isten megújító ereje a lelkébe térhessen.
Isten csak a bűnbánó embernek bocsát meg, de azt, akinek megbocsát, először bűnbánatra indítja. Isten biztosította a feltételeket – Krisztus örökkévaló igazsága minden hívő lélek számláján megjelenik. A drága, makulátlan ruha, mely a menny szövőszékén készült, biztosítva van a töredelmes, hívő bűnös számára, aki így szólhat:
„Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemnek; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül…” (Ésa 61:10) – Szemelvények E. G. White írásaiból, 1. köt., 393. o.

 

A szekuláris világ folyton a függetlenség, engedékenység és önfényezés üzeneteivel bombáz bennünket, amelyek éppen ellentétei Isten országa alapelveinek. Érdekes módon nagyon hasonlóak Keresztelő János és Jézus első feljegyzett szavai a Bibliában. János azt mondta: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa” (Mt 3:2). Jézus pedig így szólt: „Betelt az idő, és elközelített az Istennek országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1:14-15, ÚRK; lásd még Lk 24:46-47). János és Jézus is hívta a hallgatóit, hogy térjenek meg, mert közeleg Isten országa. Lehetséges, hogy ez az üzenet napjainkban sem veszített aktualitásából?

3. Olvasd el ApCsel 3:18-19 verseit! Miért annyira fontos a megtérés a lelki növekedés folyamatában? Mit jelent a „felüdülés ideje”?

Isten kedvessége és jósága váltja ki bennünk a bűnbánatot (Róm 2:4). Ez két lépésből áll: 1) őszinte fájdalom és szomorúság érzése a bűneim miatt; 2) határozott döntés arról, hogy szakítok a bűnnel. A Bibliában a bűnbánat szinte mindig kapcsolódik a bűnbocsánathoz. Mi őszintén megtérünk, Isten pedig megbocsát. Hadd adjak két példát: 1Jn 1:9 és Jel 3:19. „Nem késik az ígérettel az Úr, még ha némelyek késedelemnek tartják is, hanem hosszútűrő irántatok, nem akarva, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson” (2Pt 3:9, ÚRK). Miközben készülünk Krisztus második eljövetelére, Isten időt ad, hogy megtanuljuk helyreállítani a kapcsolatunkat vele.
Jézus szenvedett, meghalt, majd feltámadt, így amikor megtérünk, kegyelme csodát tesz az életünkben. A világ azt mondja, hogy nem kell megváltozzunk, ezzel ellentétben Isten arra kér, térjünk vissza hozzá és higgyünk benne (ApCsel 20:21), életünket minden téren helyezzük a kezébe, hogy jellemünket „megmetszegethesse”, gyönyörű, új formát adhasson neki, amely Őhozzá hasonló és róla tesz bizonyságot (Jn 15:2, 8). Ekkor növekedni fogunk és gyümölcsöt termünk, ami összhangban van a megtéréssel (Mt 3:8). „Nem őszinte az a bűnbánat, amely nem eredményez teljes megújulást. Krisztus igazságossága nem köpeny, amellyel eltakarhatók a meg nem vallott és el nem hagyott bűnök; sokkal inkább egy olyan életelv, amely átalakítja a jellemet, és a magatartást befolyásolja” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2004, Advent Kiadó, 466. o.).

A megtérés az Istenben való növekedés elengedhetetlen tartozéka. Melyik rész jelenti a legnagyobb kihívást számodra ebben a folyamatban: önmagad alávetése, a megtérés, engedni Istent, hogy „megmetszegessen”?

EGW idézet

A megtérés fogalmát sokan rosszul értelmezik. Azt hiszik, hogy csak akkor járulhatnak Krisztus elé, ha előbb megtérnek, merthogy a megtérés készíti elő a bűnök bocsánatát. Igaz, hogy a megtérés megelőzi a bűnbocsánatot, mivel csak az összetört és alázatos szív érzi, hogy szüksége van a Megváltóra.
Vajon a bűnösnek meg kell várnia, míg megtér, hogy csak azután jöjjön Jézushoz? A megtérés feltétele akadályt jelenthet a bűnös és a Megváltó között? Jézus így szólt: „És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok.” Krisztus szüntelenül vonzza magához az embereket, miközben Sátán minden igyekezetével és minden elképzelhető eszközével próbálja eltávolítani őket Megváltójuktól. Krisztust úgy kell bemutatni a bűnösöknek, mint a világ bűneiért meghalt Üdvözítőt, és miközben szemlélik a golgotai kereszten haldokló Isten Bárányát, az elméjük előtt kitárulnak a megváltás titkai, Isten jósága pedig megtérésre vezeti őket.
Habár a filozófus mélységeiben tanulmányozza a megváltási tervet, egy gyermek számára mégsem annyira érthetetlen, hogy ne tudná felfogni. Krisztus a bűnösökért adta az életét, felfoghatatlan szeretetet tanúsított, és ezt a szeretetet szemlélve a szív meghatódik, a lelkiismeret felébred, és a lélek felteszi a kérdést: „Mi is a bűn, hogy csak ilyen nagy áldozat árán váltható meg a bűn kárvallottja?” Pál apostol tanítást adott a megváltási tervvel kapcsolatosan. Kijelentette: „Semmitől sem vonogattam magamat, ami hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként, bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől.” János pedig a következőket jelentette ki a Megváltóról: „És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincsen bűn.” […]
A bűnösöknek Krisztus elé kell járulniuk, mert Ő a Megváltójuk, egyedüli segítségük, ami képessé teszi őket a megtérésre. Ha nélküle is megtérhetnének, akkor üdvösséget is nyerhetnének nélküle. A Krisztustól eredő erény vezeti el őket az igazi megtérésre… A megtérés éppen úgy az Ő ajándéka, mint a megbocsátás, és nem születik meg abban a szívben, amelyben nem munkálkodott Jézus. Krisztus Lelke nélkül nem tudunk megtérni, mivel a Lélek rázza fel a lelkiismeretet. Megbocsátásban sem részesülhetünk Krisztus nélkül. A kereszten kinyilvánított szeretetével Krisztus önmagához vonzza a bűnöst, áldozata meglágyítja a szívet, meghatja az elmét, és bűnbánatra, megtérésre készteti a lelket. – To Be Like Jesus, 37. o.

Amikor érezzük bűneink súlyát, és engedjük, hogy a Szentlélek a kereszt lábához vezessen, kérhetjük Isten bocsánatát, tudva azt, hogy „irgalmas és könyörülő az ÚR, késedelmes a haragra, és nagy a kegyelme” (Zsolt 103:8, ÚRK). Ugyanez a vers Isten szájából is elhangzott, nemsokkal azután, hogy a választott nemzet megszomorította (2Móz 34:6).

4. Olvasd el 2Móz 34:1-10 verseit! Milyen létfontosságú igazsággal találkozunk itt?

Az Úr kegyelmes, irgalmas, késedelmes a haragra és bőséges a kegyelmében. Pontosan ez az oka annak, hogy miért halt meg Jézus a kereszten – így a kapcsolatunk Istennel újra helyes mederbe kerülhet.
Ez történik, amikor készek vagyunk felismerni és bevallani bűnünket; amikor azt mondjuk: „Ó, Uram, íme, újra itt vagyok, »Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek!«” (Lk 18:13), Jézus – aki már bennünk és értünk dolgozik a Lélek által, még mielőtt hozzá kiáltottunk volna – látja a terheket, amelyeket hordunk, és leveszi a vállunkról. Terheink lekerülnek rólunk a Golgotán, és Jézus nagyon közel van, amikor hozzá térünk, sőt már előtte keres minket, az ajtóban áll és kopog (Jel 3:20). Ne tartózkodjunk távol a kereszttől, csak messziről szemlélve Istent! Fussunk Jézushoz, hogy bűneinket és terheinket az Ő igazságára cseréljük (Zak 3:4)!

5. Olvasd el lassan a következő verseket! Írd le a saját szavaiddal, mit mondanak neked Isten kegyelméről!

„Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm 6:23).

„A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék. De ahol megnövekedett a bűn, ott bővebben áradt a kegyelem, hogy amint uralkodott a bűn a halál által, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm 5:20-21, ÚRK).

„Isten pedig a hozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk” (Róm 5:8, ÚRK).

EGW idézet

Elizeus, a Megváltóhoz hasonlóan, akinek előképe volt, az emberek közötti szolgálatában a gyógyítás munkáját összekapcsolta a tanítással. Hosszú és eredményes munkásságában mindig odaadóan és fáradhatatlanul támogatta és segítette a prófétaiskolák által végzett fontos nevelési munkát. […]
A Gilgálban alapított iskolában tett egyik látogatása alkalmával meggyógyította a mérgezett főzeléket. […]
Szintén Gilgálban történt, amikor még tartott az éhség, hogy Elizeus száz embert táplált egy „Baal Sálisából” jövő férfi ajándékából. Ezeket hozta: „Első termésből készült kenyeret: húsz árpakenyeret meg friss gabonát a tarisznyájában.” […]
Milyen kegyelmes volt Krisztus, hogy szolgája által csodát művelt emberek éhségének kielégítésére! Az Úr Jézus azóta is újra és újra – ha nem is mindig ilyen feltűnően és kézzel foghatóan – betöltötte az emberek szükségletét. […]
Isten áldása nyomán lesz a kicsi mennyiség elegendő. Isten keze meg tudja százszorozni a keveset. Készleteiből asztalt terít a kietlenben. Keze érintésével meg szaporítja a szűkös élelmet, hogy elég legyen mindenki számára. Az Ő hatalma szaporította meg a kenyeret és a gabonát a prófétaifjak kezében. […]
 
Amikor feladattal bíz meg, senki se vizsgálgassa, hogy ésszerű-e a parancs, vagy mit eredményezhet engedelmes fáradozása. A kezében levő készlet talán sokkal kevesebbnek tűnik, mint amennyire szükség van, de az Úr kezében a szükségesnél is többnek bizonyul majd. A szolga „odaadta… nekik, azok pedig ettek, és még hagytak is belőle, ahogyan az Úr megmondta”. […]
A hálaadással és áldáskéréssel hozzá vitt ajándékot megsokszorozza, amint megszaporította a prófétaifjaknak és az elcsigázott tömegeknek adott táplálékot. – Próféták és királyok, 240–243. o.

 

A szép ruha igen gyakran a viselője gazdagságára mutat világunkban. Egyesek azt mondják: „Azért öltözöm így, hogy megmutassam, ki vagyok.” A menny szemében azonban elhomályosul minden az Istennel való kapcsolatunkon kívül (Mt 6:19-21). Jézus tökéletes igazságának köntöse kell, hogy betakarja, elfedje személyiségünket.

6. Olvasd el a példázatot Mt 22:1-14 szakaszában, amelyben Jézus mindezt elmagyarázza! Milyen üzenetet találsz a példázatban?

Az esküvői ruha nélkül megjelent embert Jézus „barátomnak” nevezte, és annak ellenére, hogy ő nem felelt, bizonyára volt közöttük kapcsolat. A férfi biztosan tudott a köntösről, csak úgy döntött, nem veszi fel. Jézus jelleme tökéletes és hibátlan, és felajánlja mindenkinek, „hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba” (Jel 19:8), amelyen nincs „szennyfolt vagy ránc vagy valami hasonló” (Ef 5:27, ÚRK).
A fehér ruha „Krisztus igazsága, hibátlan jelleme, amelyben hit által mindenki részesül, aki elfogadja Krisztust személyes Megváltójaként” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 2010, Advent Kiadó, 212. o.).
Ádám és Éva lágy fénnyel tündöklő fehér ruhát viseltek a bűnbeesés előtt. Miután viszont vétkeztek, rájöttek, hogy meztelenek (1Móz 3:7), és a fügefa leveleiből készítettek öltözetet maguknak. Ezután Isten az általuk készített „ruhát” állati bőrökre cserélte le. Az új ruha áldozati állatok bőréből készült. Hasonlóképpen, amikor elfogadjuk Jézus áldozatát, az általa felkínált igazság köntösét vesszük át. „Szégyellve mezítelenségüket, egymáshoz varrt fügefalevelekkel próbálták a mennyei öltözéket pótolni… Az ember nem találhat ki semmi olyat, amivel ártatlanságának elvesztett palástját helyettesíthetné. Akik Krisztussal és az angyalokkal együtt ülnek a Bárány menyegzői vacsoráján, nem viselhetnek fügefalevél-öltözéket sem köznapi ruhát. Csak a Krisztus által kínált ruha teheti az embert alkalmassá arra, hogy megjelenjen Isten előtt. Ezt az öltözéket – saját igazságának palástját – helyezi Krisztus minden bűnbánó, hívő lélekre” (i. m. 213. o.).

Beszéljük meg: Mindennap fel kell öltenünk Krisztus igazságának palástját. Mit jelent ez valójában? Hogyan lehet ezt megtenni?

EGW idézet

Amikor az ember nem az emberi hiányosságokat, hanem Jézust látja, a jelleme átalakul. Tekintetét Krisztusra szegezi, akire úgy tekint, mint Isten dicsőségét sugárzó tükörre, és szemlélve elváltozik dicsőségről dicsőségre az Úrnak Lelke által. […]
Ne keresd mások hibáit, hanem határozottan tekints Krisztusra. Tanulmányozd alázatos szívvel az Ő életét és jellemét. Ne csak arra törekedj, hogy még inkább megvilágosodjál, hanem arra, hogy legyél lelkesebb, hogy megláthasd az előtted álló lakomát, ahol eheted és ihatod Isten Fiának testét és vérét, ami az Ő Igéje. Az élet Igéjéből és az élet Kenyeréből táplálkozva megízlelheted az eljövendő világ erejét, és új teremtéssé válhatsz Jézus Krisztusban. Ha elfogadod ajándékait, megújulsz a szentségre, és kegyelme gyümölcsöt fog teremni számodra Isten dicsőségére.
A Szentlélek kinyilatkoztatja Krisztust az elme számára, a hit pedig szorosan Krisztusba kapaszkodik. Ha Krisztus a személyes Megváltód, akkor tapasztalatok által felismered a golgotai kereszten érted hozott nagy áldozat értékét. Krisztus Lelke munkálkodik a szívedben, átváltoztat az Ő képmására, mivel a Lélek krisztusi modell alapján fáradozik. Isten az Ige munkálkodása, az Ő gondoskodása és lélekben véghezvitt munkája révén hasonlóvá teszi a lelket Krisztushoz.
Szíved birtokolja Krisztust, ez legyen elsőrendű feladatod, utána pedig olyannak kell megismerned Őt, mint aki teljes mértékben üdvözítheti azokat, akik Őhozzá járulnak. Az Úrért szívből végzett szolgálatod az Ő nevét magasztalja és a szent dolgokra összpontosít, miközben elméd befogadja a szent Ige által kinyilatkoztatott létfontosságú igazságokat. A jóság, az alázat, a szelídség, a türelem és a szeretet krisztusi jellemtulajdonságok. Ha Krisztus Lelke lakozik benned, akkor a jellemed az Ő jelleme alapján átalakul. – That I May Know Him, 94. o.

A hívőt az igazi szentség egyesíti Krisztussal és embertársaival a kedves szeretet kötelékében. Ez az egység azt eredményezi, hogy a szívben szüntelen a Krisztus szeretetéhez hasonló szeretet él, és folyamatosan kiárad mások irányába.
Fontos, hogy minden ember olyan tulajdonságokkal rendelkezzen, amely meghatározta Krisztus tökéletes jellemét – szeretet, türelem, együttérzés és jóság. […]
Végzetes tévedés azt feltételezni, hogy az ember rendelkezhet az örökkévalóságba vetett hittel anélkül, hogy szeretné embertársait, és anélkül, hogy rendelkezne Krisztushoz hasonló szeretettel. Aki szereti Istent és embertársát, az világossággal és szeretettel van tele. Isten őbenne és embertársaiban lakozik. A keresztények azért szeretik embertársaikat, mert értékes lelkek ők is, akikért Krisztus meghalt. Nincs szeretet nélküli keresztény, mivel „Isten a szeretet”. – This Day with God, 272. o. (szeptember 20.)

A Biblia gyakran használ mezőgazdaságból vett képeket a lelki állapotunk bemutatására. Hós 10:12 jó példa a héten tanultak elmélyítésére:
„Vessetek magatoknak igazságot, akkor kegyelmet arathattok! Szántsatok magatoknak új szántást, mert ideje keresnetek az URat, amíg eljön, hogy az igazság esőjét adja nektek” (ÚRK).
Vetünk, aratunk, feltörjük a kemény talajt és keressük Istent, hogy közel kerüljünk hozzá. A talajt, a szívünket elő kell készíteni az érkező esőre (Szentlélek). Isten megadhatja nekünk a vágyat, hogy előkészítsük a talajt, de a kapcsolat Istennel végső soron partneri viszony (lásd Fil 2:12-13). Felé kell fordítanunk tekintetünket, keresnünk kell Őt, ragaszkodnunk Hozzá, és Ő elvégzi bennünk a változás munkáját.

Ne feledd! Bűneinknek a Szentlélek indítására történő felismerése, valamint a bűnbánatban való teljes megadásunk az Istennel való élő kapcsolat elengedhetetlen feltétele. Annak bizonyossága, hogy teljes bocsánatot nyertünk, és az Úr Jézus igazságának ruhája borít be minket, az ember számára az egyik legmélyebb átalakító tapasztalat. Nem csupán azt éljük át, hogy a bűn terhe lehull rólunk, hanem azt is, hogy Isten szeretete körülölel minket, amikor közeledünk Hozzá. Ez a tapasztalat Megváltónkhoz köt minket, lelkileg megerősít, és arra indít, hogy egész lényünkkel szeressük Őt.

Naponkénti tanulmányozásra:

2Krónikák 36

Ezsdrás 1

Ezsdrás 2

Ezsdrás 3

Ezsdrás 4

Ezsdrás 5

Ezsdrás 6;

Ellen G. White: Étrend és táplálkozás, 16. fejezet

1. Uralkodása hányadik évében engedte meg Círus a zsidóknak a hazatérést?

2. Mit kellett adniuk a helybélieknek Isten népe maradékának?

3. Mit énekeltek a papok, amikor dicsérték az Urat?

4. Zorobábel és Jésua révén kik támogatták még Isten házának építését?

5. Miért nem a legjobb módszer a világ kívánságainak élő betegeket hirtelen szigorú étrendre fogni?

Általános áttekintés

Jelen tanulmányunkban folytatjuk a bűn természetéről szóló múlt heti témát, amikor is a bűnös állapotunkból fakadó reménytelenség kérdésével foglalkoztunk. Ezen a héten Istennek az emberi bűn problémájára adott válaszát vizsgáljuk meg.
A bűnbeesés után a mennyben lakó Isten nem maradt távol az embertől, nem viszonyult közömbösen nyomorúságos állapota iránt. A kijelölt időben Jézus, Isten Fia emberi formában lejött a Földre, hogy egy megmentő akció során megváltson minket. Isten az Ő Fia személyében a bűneink miatt életét áldozta értünk. A kereszten Krisztus megfizette üdvösségünkért az igazság által megkövetelt végső árat. Azóta közbenjár értünk a mennyben, hogy biztosítsa helyünket maga mellett az Ő országában. Most, az idők végén, Krisztus a Szentlélek által jár közben értünk: arra hív minket, hogy változtassuk meg bűnös, halálba vezető életmódunkat, és fogadjuk el helyette az örök élet ajándékát. A bűn problémájának egyetlen megoldása ez: válaszoljunk Isten bűnbánatra szólító hívására (Hós 6)!
A múlt héten megtanultuk, hogy bűnösökként Krisztus nélkül elveszettek vagyunk, és emiatt sötétségben járunk (1Jn 1:6). Ezen a héten azt fogjuk megtanulni, hogy miként jöhetünk ki a sötétségből Isten csodálatos világosságára (1Jn 1:7). Isten Jézus Krisztus által megnyilvánuló irgalma nélkül bűneink megbocsáthatatlanok lennének, mi pedig végérvényesen a bűn és a halál rabszolgái lennénk (1Móz 2:17; Róm 5:12). Azt is vizsgálni fogjuk, hogyan maradhatunk életben Krisztusban, Isten kegyelmének csodálatos Ajándékában (2Móz 34:1–10). E nélkül az Ajándék nélkül olyanok lennénk, mint Ádám és Éva a bűnbeeséskor: szégyellnénk mezítelenségünket (1Móz 3:7). Ezen a héten azt is megnézzük, hogyan fedez be minket Isten kegyelme, amely betakarta a bűnbánó Ádám és Éva mezítelenségét (1Móz 3:21; Jel 7:13–17; Mt 22:12).

Magyarázat

Isten megtérésre hívása (Hós 6) – A héber sub ige jelentése a fizikai visszafordulás mint cselekvés. Ez az ige a bűnbánat lelki fogalmát is kifejezi, és kulcsszóként szerepel Hóseás könyvében. A bűnbánat a könyv egyik fő témája. A sub ige Hóseás próféta feleségének visszatérésére utal, aki prostituáltként elhagyta a férjét (Hós 2:7). Gómernek a házassági szövetséggel szembeni hűtlensége szimbolizálja Izrael népének Istennel szembeni hűtlenségét. Ezért a sub igét Izrael Istenhez való visszatérésének (bűnbánatának) jelölésére is használják (Hós 3:5).
A sub ige a 6. fejezet elején (1. vers) is megjelenik, ahol Izrael népének Isten iránti bűnbánatára utal, de a fejezet végén, a 11. versben is feltűnik. Ez nyilvánvalóan egy irodalmi eszköz, amely összekapcsolja Izrael népének bűnbánatát a száműzetésből való visszatérés ígéretével. A próféta valódi helyzete – házasságtörő feleségével való élete – ezúttal is vizuális metaforaként szolgál: Izrael hasonló helyzetét ábrázolja Istennel való kapcsolatában. Ebben a szakaszban a próféta emlékezteti Izraelt jelenlegi helyzetére, amelyben Isten ítélete szétszaggatja, darabokra töri (Hós 5:14), ahogy az oroszlán teszi a zsákmányával (Hós 5:14). A próféta ezután megígéri, hogy Isten a harmadik napon életre kelti Izraelt, ami utalás a nép lelki feltámadására.
Az ókori Közel-Keleten azt hitték, hogy egy személy csak háromnapos bomlás után nyilvánítható halottnak. A három napra történő utalás azt jelenti, hogy az ébredés valójában a halálból való feltámadás volt. Ugyanez az analógia vonatkozik az Újszövetségben Jézus Krisztus feltámadására is: „Feltámadott a harmadik napon az Írások szerint” (1Kor 15:4). (Megjegyzendő, hogy az ókori zsidó számítási rendszerben akkor is három napot számoltak, ha a harmadik nap csak töredékében telt el.) Az Izrael és a Krisztus feltámadása közötti párhuzam nemcsak a szöveg tipológiai értelmezését teszi lehetővé, mely összekapcsolja Izrael feltámadását (fogságból való visszatérését) Krisztus feltámadásával. Az Újszövetség távlatában a párhuzam azt a lelki tanulságot is tartalmazza, hogy a bűnbánat biztosítja Isten ígéretének teljesedését, miszerint „feltámasztja” népét, ahogy Isten is feltámasztotta az Ő Fiát (ld. 1Kor 15:20; vö. 1Kor 15:23-mal).
Isten világosságában járni (1Jn 1:5–10) – Hóseás könyvében Isten bűnbánatra, hozzá való visszatérésre szólít fel minket. János első levelében Isten felhívását halljuk, hogy járjunk az Ő világosságában. János levele „a kezdettől fogva vala” kifejezéssel indít, ami a teremtés eseményére utal: „Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Igéjéről” (1Jn 1:1). Ugyanez a társítás jelenik meg János evangéliumának bevezetőjében is, ahol a szeretett tanítvány a „kezdetben” szót használja (Jn 1:1), utalva ezzel a Teremtés könyvének első szavára (bere'sit, „kezdetben”; vö. 1Móz 1:1). János evangéliumában a fény és az élet összekapcsolódik egymással: „Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága” (Jn 1:4). Hasonlóképpen, János az első levelében szintén az élet Istenéről beszél (1Jn 1:1–2), Aki egyben a világosság Istene is (1Jn 1:5).
 
János a teremtés kozmikus eseményét használja érvként ahhoz, hogy meggyőzzön minket, járjunk Isten világosságában. Mivel Isten, az élet Teremtője és Forrása „világosság”, nekünk az Ő világosságában kell járnunk (1Jn 1:7). Ennek az elvnek a fontosságát támasztja alá az is, hogy Isten világosságától elszakadva nemcsak sötétségben vagyunk, és emiatt nem látjuk a helyes utat, hanem bűnösök is, amiért feltétlenül szükségünk van Krisztus megtisztítására és megbocsátására (1Jn 1:9). János itt hangsúlyosan kijelenti, hogy mindannyian vétkezünk, senki sem állíthatja az ellenkezőjét (1Jn 1:10).
A Prédikátor könyvében ugyanezt a figyelmeztetést találjuk. Miután rámutat a bölcsesség keresését jellemző zavarra (Préd 7:10–18), a Bölcs figyelmeztet: lehetetlen az embereknek önmagukban megtalálniuk a bölcsességet (Préd 7:23). Az egyetlen bizonyosság, amit az életben talált, az, hogy „Isten teremtette az embert igaznak, ők pedig kerestek sok kigondolást” (Préd 7:29). Ezért hangsúlyozza, hogy senki a földön nem érdemelheti meg az üdvösséget, hiszen mindannyian bűnösök vagyunk (Préd 7:20). Arra a következtetésre jut, hogy az egyetlen kiút ebből a helyzetből Istenen vezet keresztül (Préd 7:18).
Isten jelleme (2Móz 34:1–10) – Isten teszi meg az első lépést ahhoz, hogy kibékítsen minket Önmagával, Ő az, aki felkínálja nekünk a megbocsátást. Izrael népe is megtapasztalta ezt a valóságot, miután imádta az aranyborjút (2Móz 32:1–6). Ez a „nagy bűn” elválasztotta az izraelitákat Istentől, semmilyen emberi cselekedet vagy érdem nem hidalhatta át a menny és a föld közötti szakadékot. Ennek az elszakadásnak a szemléltetésére Mózes összetörte a törvénytáblákat, amelyeket Isten kezéből vett át (2Móz 32:15–16), majd Isten elé állt, kérvén Őt, hogy bocsássa meg a népnek ezt a rettenetes bűnét (2Móz 32:31–35). Isten kegyelmes megbocsátásával válaszolt Mózesnek, aki arra kérte Őt, hogy mutassa meg neki az Ő dicsőségét (2Móz 33:18–19). 2Mózes 34:1–10 szakasza ennek az ígéretnek a beteljesülését igazolja. Isten kijelentésének hangsúlya ezekben a versekben az Ő kegyelmén nyugszik, amelyet öt szó fejez ki (2Móz 34:6):
•    Az „irgalmas” szó a héber rekhem („méh”) szóból származik, és a terhes anya és a méhében lévő gyermek közti szoros köteléket idézi fel.
•    A „kegyelmes” szó arra utal, hogy valamit „fizetés nélkül” kínálnak (khinam).
•    A „késedelmes a haragra” kifejezés (jelentése szó szerint „hosszú orrú”) Isten hatalmas türelmére utal.
•    A „nagy irgalmasságú és igazságú” szókapcsolat a szeretet és az igazságosság közötti feszültséget jelöli.
 
Az ítélet napján (Dán 7:9–15; Dán 8:14) Isten kegyelme biztosítja népe számára megbocsátását és irgalmát.
Új ruhák (1Móz 3:21; Jel 7:13–17) – Ádám és Éva érezték mezítelenségük miatti sebezhetőségüket, mivel elvesztették eredeti fényruhájukat, mely beborította testüket. Ez a fényruha tükrözte a rájuk áradó isteni dicsőséget és tisztességet (Zsolt 8:6; vö. Zsolt 104:1–2).
Ádám és Éva a mezítelenség problémájára azzal a megoldással hozakodtak elő, hogy eltakarták magukat, ami tévedés volt a részükről – erre Pál apostol „a törvény cselekedetei általi megigazulás”ként utalt (ld. Gal 2:16). Ezzel a cselekedetével az első emberpár valójában Isten helyébe lépett. Ezt Isten később azzal orvosolta, hogy maga készített nekik ruhát (1Móz 3:21). 1Mózes 3:7 versében olyan kifejezések szerepelnek, amelyek az emberi ruhakészítésre emlékeztetnek. Ugyanaz a ige, ugyanabban a formában – wayya’asu/waya’as („csinálának”/„csinála”) – mindkét szakaszban szerepel. Ennek az igének a mindkét bibliaversben való használata azt hangsúlyozza, hogy egyedül Istennek van joga és képessége betakarni, elfedezni a bűnösöket. Isten ezt a tanulságot az áldozat intézményének bevezetésével vésette az emberek tudatába, amely Krisztus jövőbeli áldozatára utalt. Az, hogy Isten állatbőrt használt, azt jelentette, hogy az illető állatot megölték vagy feláldozták (3Móz 5:5–10; 7:8). Ekképpen az áldozati ruha, mely a messiási ígéretet hordozta magában, felváltotta az ember által készített ruhákat.
Tipológiai jelentőségű ez a leírás a Teremtés könyvében, jelképesen utal az igazság jövőbeli ruhájára, melyet Isten ad majd az üdvözülteknek (Jel 3:5; 3:18; 19:8), akik részt vesznek a Bárány menyegzőjén (Jel 19:9; vö. Mt 22:12).

Alkalmazás

Tanács a tanító számára: Mi a kapcsolat a szeretet és az igazságosság között? Ahhoz, hogy csoportoddal együtt elkezdjétek megvizsgálni ezt a mélyreható kérdést, kérj meg valakit, hogy olvassa fel az alábbi, elmélkedésre szánt gondolatot, majd beszéljétek meg a kérdéseket.
Elmélkedésre: szeretet és igazság – A héber tsedeq szónak a kontextustól függően „szeretet” vagy „igazság” a jelentése.
1.    Miért nem nevezhető igazságnak a szeretet nélküli igazság, és miért nem szeretet az igazság nélküli szeretet?
2.    Keressetek példákat a Bibliából, a történelemből vagy az aktuális események sodrásából, amelyek szemléltetik ezt az igazságot! Osszátok meg következtetéseiteket a csoportban!