A BŰN, AZ EVANGÉLIUM ÉS A TÖRVÉNY

E heti tanulmányunk: Bírák 14; Máté 5:17-18; Máté 7:24-29; Márk 9:42-48; Róma 3:20, 28

Vitathatatlanul a bűn a legnagyobb akadálya annak, hogy közeli kapcsolatban éljünk Istennel. Nemcsak elválaszt most tőle (Ézs 59:2), hanem megcsal, árt, felemészt és végül tönkretesz bennünket. A bűn és az önző énünkkel vívott csata a legnagyobb harcunk, amiben valaha részünk lesz, mérhetetlenül nagy, sőt örökkévaló kihatással.
Egyesek elfogadják a bűnt mint az élet természetes részét. Végül is emberi természetünk része, hogy élvezni akarjuk az élet dolgait. De vajon elfogadhatóbb lesz a bűn csak azért, mert a társadalom megbékélt vele? Talán finomkodva közelítünk ehhez a témához, mert attól félünk, hogy megsértünk valakit, ha a bűnt nevén nevezzük. Csakhogy ha úgy döntünk, hogy igyekszünk kényelmesen együtt élni vele, végül annál távolabb kerülünk az Istennel való egészséges kapcsolattól. Igen, mindenki bűnös: a gondolataink, a motivációink, a cselekedeteink bántanak másokat, saját magunkat és Istent is. Végeredményben a bűn lerombolja Istennel való kapcsolatunkat, Ő azonban kinyilatkoztatta magát nekünk törvényének ismerete által, amely rávilágít életünk bűneire.
Ezen a héten megnézzük, miért adta Isten a törvényt; és ha valaki megszegi azt, és ezáltal bűnbe esik, mi vagy ki segíthet helyreállítani az Istennel való kapcsolatát.

Május 30. – A börtönszolgálat napja

EGW idézet

Dániel olyan látomást kapott, amelyben a földi hatalmakat a vadállatok szimbolizálták. Ezzel szemben a Messiás országát a bárány jelképezi. Miközben a földi hatalmak a fizikai erő tekintélyével uralkodnak, Krisztus megsemmisít minden fegyvert és erőszaktételt. Királyságát a bukott emberiség felemelése és nemesítése céljából alapította meg.
Az első áldozat bemutatása végtelenül fájdalmasan érintette Ádámot. Fel kellett emelnie a kezét olyan élet kioltására, amit csak Isten adhatott… Amikor megölte az ártatlan áldozatot, megremegett arra a gondolatra, hogy bűne miatt fog Isten szeplőtlen Bárányának vére hullani. E kép láttán mélységesebben és elevenebben tudatosult benne, hogy milyen súlyos a bűne, amit csakis Isten drága Fiának halála tehet jóvá. Csodálta azt a végtelen jóságot, amely ilyen váltságdíjat ad a bűnös megmentéséért.
Az áldozati rendszer előképei és a próféciák csak halvány és homályos ismeretet nyújtottak a zsidóknak arról az irgalomról és kegyelemről, amelynek Krisztus megjelenésével a világba kellett jönnie… A törvény egyedül Jézus által tartható meg. Ennek a törvénynek a megszegése révén az ember bűnt hozott a világba, a bűn pedig halált nemzett. Krisztus engesztelést szerzett az emberek bűnére. Jellemének tökéletességét felajánlotta az ember bűnössége helyett. Magára vette az engedetlenség átkát. Az ószövetségi áldozatok arra az áldozatra mutattak előre, amelyet neki kellett meghoznia. A megölt bárány azt a Bárányt jelképezte, aki elveszi a világ bűneit…
A törvény tökéletes összhangban van az evangéliummal. Az egyik a másik támogatására szolgál. A dicsőséges törvény felébreszti a lelkiismeretet, s arra indítja a bűnöst, hogy érezze át a Krisztusra, mint
 
a bűn kiengesztelőjére való szükségét. Az evangélium felismeri a törvény hatalmát és változhatatlanságát. „A bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által” – mondja Pál (Róm 7:7). A törvény ismerete által kialakult bűntudat Krisztushoz vezeti a bűnöst. Nyomorúságában az ember rámutathat a Kálvária keresztjén hozott hatalmas érvekre. Hivatkozhat Krisztus igazságára, mert abban minden bűnbánó bűnös részesül. – Isten csodálatos kegyelme, 15. o. (január 7.)

Az Isten törvényeinek való engedelmesség olyan szép jellemet fejleszt ki az emberben, amely összhangban van mindennel, ami tiszta, szent és szeplőtelen. Krisztus evangéliumának üzenete az ilyen ember életéből egyértelművé válik. Mivel elfogadta Krisztus irgalmát és a bűn hatalmából való meggyógyítását, Istennel való kapcsolata helyes mederbe került. Élete megtisztult a hiábavalóságoktól és az önzéstől, telve van Isten szeretetével. Az Isten törvénye iránt tanúsított naponkénti engedelmessége olyan jellemet szerez, amely biztosítja számára az Isten országában rá váró örök életet. – Isten csodálatos kegyelme, 146. o. (május 18.)

1. Olvass Sámson kísértéseiről Bírák 14. fejezetében, illetve Bír 16:1, 4, 16-17 verseiben! Isten határozott céllal hívta el Sámsont, ő azonban a szolgálat közben engedett a kísértésnek. Mi a tanulság abból, ahogyan véget ért az élete?

A nagy küzdelem valós, és mindannyian részei vagyunk. A kozmikus harc, amely a mennyben kezdődött, ma mindannyiunk életében szerepet játszik. Sátán tudja, hogy mindent be kell vetnie abban az időben, amelyben élünk, közvetlenül Krisztus visszatérése előtt, ha el akar távolítani minket az Istennel való szoros kapcsolattól. Lehet olyasvalami az életedben, ami elvonja a figyelmedet, ami önmagában egyáltalán nem tűnik rossznak, de annyi idődet és energiádat elveszi, hogy végül Istenre már alig marad. Lehet ez munka, közösségi média, vásárlás, sport vagy étel. Nagyon őszintén szembenézve önmagunkkal, látjuk majd, hogy ezek bármelyike, amivel túlzottan, kiegyensúlyozatlanul foglalkozunk, végül Istentől és másoktól veszi el az időt. Az ellenségünk nagyon jól ismeri a gyengeségeinket és a dolgokat, amelyekkel el tud téríteni az Istennel töltendő időtől. Ne feledjük, először Istent kell keresnünk (Mt 6:33), mielőtt belevágunk a napi forgatagba és mindabba, ami ránk vár.
Jézus megérti a helyzetünket, de megdorgál a közönyünkért (Jel 3:14-22). Habár Isten, emberré is lett, aki hozzánk hasonlóan a fáradtságot is megtapasztalta (Jn 4:6). Ismerte az élet terheit, amit mi is hordozunk, de könnyebbé tette azáltal, hogy gyakran félrevonult egyedül, Atyjához imádkozni (Mt 14:23; Mk 1:35; Lk 5:16; Lk 6:12). Tisztában volt vele, hogy az Atyával töltött idő a legjobb, amit tehet, ha vissza akarja nyerni az erejét a kísértések elleni harcban. Ez a legjobb és a legbiztosabb út a számunkra is.
Sámson elbukott, mert azt hitte, erős. A saját erejében bízott a kísértésekkel szemben. Minden egyes nap harcolnunk kell a bűnnel, miközben a lelkek ellensége igyekszik gyengíteni és tönkretenni a kapcsolatunkat Istennel. Ismeri gyenge pontjainkat és azokat veszi célba, hogy tompítsa az Istennel való viszonyunkat, a bűntudat és az értéktelenség érzésével árasszon el, bármivel, ami eltávolíthat a Teremtőtől. Félre akarja siklatni a gondolkodásunkat, szándékainkat és cselekedeteinket, hogy megvethesse a lábát életünk valamely területén. Ám sose feledd: hitünk segít megállni, a hit pedig Isten Igéjének hallásából származik.

Milyen küzdelmeid vannak jelenleg? Hogyan segíthet ezekben Isten Igéje?

EGW idézet

Számtalan arra vonatkozó bizonyíték áll a rendelkezésünkre, hogy Isten egyházában a konkoly együtt növekszik a búzával. A gyülekezetben vannak őszinte keresztények, de vannak lágymelegek is. Nekik is lehetőségük van megismerni az igazságot. Isten Igéje be van mutatva számukra; eljönnek a vacsorára, ahogyan Júdás is jelen volt húsvétkor, csakhogy ugyancsak Júdáshoz hasonlóan ezek az emberek nem táplálkoznak az élet Igéjéből. Senki sem kényszerítheti őket arra, hogy egyék az örök élet Igéjét és munkálják megtérésüket, hogy keresztény tapasztalatra tehessenek szert, hogy végül az igazságra alapozzanak, és abban gyökerezzenek. […]
Ne csüggedjünk el, ha a gyülekezeteben vannak jók és gonoszok is. Júdás is a tanítványok közé tartozott. Minden előnyben részesült, amit ember megkaphatott, és bár hallotta az igazságot, valamint a tisztán kijelentett elveket, Krisztus tudta, hogy mindezeket mégsem fogadta el. Nem az igazságból táplálkozott. Az igazság nem vált élete részévé. Igyekezett folyamatosan előtérbe helyezni régi szokásait és magatartását. De Krisztus semmiképp sem akarta erőszakkal eltávolítani Júdást a tanítványok közül. […]
Akik valóban igyekeznek szolgálni Istent, nehéz helyzetekbe is kerülhetnek. De ne a kudarcra gondoljatok. Ne beszéljetek a csüggedésről. Bárcsak egyesült erővel teljesítenénk mennyei Atyánk akaratát… Ha keresztények vagyunk, nem követhetjük a világ szabályait. A „meg van írva” legyen állandó mércénk. Ne azzal foglalkozzunk, hogy mit tesznek a törvénytelenségben élők. […]
Az emberek úgy viselkednek, mintha szabad utat kaptak volna hatályon kívül helyezni Isten döntéseit. A kritizáló lelkület átvette Isten helyét, átfogalmazta Isten Igéjét. A nemzetek ilyenképpen vannak arra késztetve, hogy igyák Babilon paráznaságának borát. Ezek az emberek úgy igazgatták a dolgaikat, hogy azok megfeleljenek a népszerű végidei hitehagyásoknak. Ha pedig nem tudják aláásni és helytelenül alkalmazni Isten Igéjét, ha nem tudják azokat az emberi gyakorlatokhoz igazítani, akkor áthágják azt. […]
Mindazok, akik eleget tesznek Isten Igéjének, gazdag áldásokban részesülnek. Bármilyen nehéz is a kereszt, amit hordozniuk kell, bármilyen veszteségek is érik őket, bármilyen üldözést is kell elszenvedniük, ami akár mulandó életük elvesztéséhez is vezet, bőséges jutalomban fognak részesülni, mivel olyan életet biztosítanak maguknak, amely Isten életéhez fogható. Ha Krisztusért el is veszítik az életüket, olyan életet nyernek, ami örökké tart. A világosság Atyjának vezetésében járnak, ahol nincs változás, sem változásnak árnyéka. Meg fogják látni arcát, és neve a homlokukra lesz írva. – The Upward Look, 35. o.

„Azért aki azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék” (1Kor 10:12, ÚRK). Az elbizakodottság a te vesztedet is okozhatja, mint a Sámsonét.
„…ne kürtöltess magad előtt, ahogy a képmutatók… hogy az emberektől dicséretet nyerjenek” (Mt 6:2). Ne mondd folyton mindenkinek, milyen jó vagy! Légy inkább alázatos, mint Jézus!
„Én pedig azt mondom: Mindenki, aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráználkodott vele az ő szívében. Ha pedig a te jobb szemed bűnre csábít téged, vájd ki, és vesd el magadtól, mert jobb neked, hogy egy tagod vesszen el, mintsem egész tested a gyehennára jusson” (Mt 5:28-29, ÚRK). Tégy meg mindent, hogy a parázna vágyak eltűnjenek a szívedből, mert ez komoly akadály az Istennel való kapcsolatodban!
„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítélnek meg titeket is. És amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek is” (Mt 7:12, ÚRK). Ne legyél annyira kritikus és ítélkező másokkal! Isten a bíránk, hagyd rá az ítéletet (1Kor 4:5)!
„Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket” (Mt 5:44, ÚRK). Ne gyűlöld az ellenségeidet! Amikor negatív gondolatokat táplálsz azok iránt, akik rosszul bánnak veled, ez abban a pillanatban akadályt képez az Istennel való kapcsolatodban. Inkább kezdj el imádkozni az ellenségeidért, és nézd meg, ez miként változtatja meg nemcsak az Istennel való együttjárásodat, hanem a másokhoz fűződő viszonyodat is!
„Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre” (Mt 5:22). Talán igyekszel igazolni, hogy miért kiabálsz a hozzád közel állókkal. Miként hat a dühöd az Istennel való kapcsolatodra, nem is beszélve azokról, akikre haragszol? Ez csupán néhány terület, amely a botlásunkat okozhatja.

2. Jézus figyelmeztetett, mit tegyünk, ha a kezünk, lábunk vagy szemünk bűnre csábít bennünket. (Mk 9:42-48)

Nagyon furcsán hangzik, hogy vágd le a kezed vagy a lábad, vagy szúrd ki a szemed, ha ezek valamelyike bűnbe vinne. Pontosan az volt Jézus célja, hogy felkapjuk rá a fejünket. Mindez rámutat, hogy menynyire súlyosnak tartja a bűnt és annak hatását az életünkben. Te menynyire veszed komolyan Jézus figyelmeztetését?

EGW idézet

Az Úr ismeri a küzdelmeket, amelyeket a mai, utolsó napokban népének Sátán eszközeivel és az olyan nagy üdvösséget megvető, gonosz emberekkel kell vívnia. Megváltónk, a mennyei seregek nagyhatalmú parancsnoka, a legegyszerűbben, a legőszintébben szól hozzánk. Nem takargatja a ránk váró nehéz küzdelmeket. Rámutat a veszélyekre, elénk tárja a harci tervét. Ismerteti a ránk váró kemény, kockázatos munkát, majd int, hogy mielőtt harcba bocsátkoznánk, számítsuk ki, mibe fog kerülni. Egyúttal bátorít mindenkit, hogy ki-ki öltse magára a fegyverzetét, és várjuk a mennyei seregtől, hogy ők állítsák össze a hadakat az igazságért és életszentségért vívott küzdelemre. Az ember gyengesége emberfeletti erőre és segítségre fog találni a súlyos küzdelmekben, hogy a Mindenható cselekedeteit cselekedje. Ha kitartunk a hitben és teljesen Istenre bízzuk magunkat, a sikerünk biztos lehet.
Bár a gonoszság régi szövetsége most is felsorakozik ellenük, Isten mégis felszólítja őket, hogy legyenek bátrak és erősek, küzdjenek hősiesen, hiszen a mennyet kell elnyerniük, s az angyaloknál hatalmasabb áll soraikban, a menny seregeit vezénylő Parancsnok. Amint Jerikó elfoglalásánál történt, Izrael seregei közül senki sem dicsekedhetett, hogy a maga véges erejét használta a város falainak ledöntésénél, hanem az Úr seregeinek parancsnoka tervezte a harcot a lehető legegyszerűbbre, hogy egyedül az Urat illesse meg a magasztalás, az emberek pedig ne fuvalkodjanak fel. Isten minden erőt megígért nekünk, „mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk” (Csel 2:39).
A hit élő hatalom, mely áthatol minden akadályon, túljut minden korláton és az ellenséges tábor szívében tűzi ki lobogóját. – Isten fiai és leányai, 202. o. (július 14.)

Miután alaposan megismertük magunkat és Isten kegyelmét szilárd igyekezettel párosítottuk, győztesekké és mindenben tökéletesekké válhatunk, olyanokká, akik semmiben nem találtatnak híjával. A mostoha körülmények váltsák ki belőled azt a szilárd elhatározást, hogy leküzdöd a nehézségeket! Egyetlen akadály ledöntése képességet és bátorságot ad újabb akadályok ledöntésére. Céltudatosan haladj előre a helyes irányba, és a körülmények segíteni fognak, nem gátolni!
Az igazi keresztényt olyan céltudatosság és fékezhetetlen elszántság jellemezi, amely nem enged a világi hatásoknak és a Biblia zsinórmértékét tartja a szeme előtt… Krisztus követőjének teljesen odaszentelt életet kell élnie… Legyen készséges türelemmel, vidáman és örömmel elhordozni minden szenvedést, amelyet az Úr gondviselése kirendel számára. A végső jutalma az lesz, hogy együtt ülhet Krisztussal a halhatatlanság trónján. – Isten csodálatos kegyelme, 225. o. (augusztus 5.)

3. Hogyan határoznád meg a bűnt egy nem keresztény ember számára? Minek nevezi a Szentírás a bűnt? Olvasd el Róm 3:20 és 1Jn 3:4 verseit!

A bűn Isten törvényének áthágása (1Jn 3:4), ami a természetünkbe ágyazódott (Zsolt 51:7; Jer 17:9). A törvény rávilágít, mi is a bűn valójában. A törvény olyan, mint amikor szemüveget veszünk fel, hogy tisztán lássuk, mi zajlik körülöttünk, vagy tükörbe nézünk, hogy lássuk, milyen a külsőnk. Ettől látjuk a maga valóságában, ez győz meg minket arról, milyen is az életünk, a jellemünk, miközben azt is bemutatja, milyen Isten jelleme, mi fontos a számára.
A Tízparancsolatot Isten a saját ujjával írta le (2Móz 20:3-17). Jézus elismételte a fontosságát: „Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erőddel. Ez az első parancsolat. A második pedig ehhez hasonló: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más, ezeknél nagyobb parancsolat” (Mk 12:30-31, ÚRK). És kiegészítette: „E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták” (Mt 22:40).
Az izraelitáknak a Sínaihegyen és számunkra ma (Zsid 1:12) azt mondják el Isten igéi, hogy a törvényben minden a kapcsolatról szól. Isten azért adta a parancsolatait, hogy védje a Vele és embertársainkkal való kapcsolatunkat. Csakhogy Sátán eltorzította a törvény szépségét, így sokan tehertételként látják. A szeretet és szabadság helyett gyakran törvényeskedés kapcsolódott hozzá, miközben a Biblia így nyilatkozik róla:
„Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek” (1Jn 5:3).

1. Egytől ötig terjedő skálán mennyire becses számodra az élő Ige (és annak része, a törvény)?

2. Amikor Isten törvényére gondolok, tiltás jut eszembe, vagy inkább valami, ami megerősít? Hogyan érthetném meg jobban a törvény szerepét, ha inkább tiltásnak látom?

3. Mi történne, ha az Isten és az embertársaim iránti szeretet isteni törvénye kerülne a középpontba az életemben, a családomban és a gyülekezetben? Mi változna meg az életemben és a kapcsolataimban?

EGW idézet

A Szentírás az Ótestamentumot éppúgy magában foglalja, mint az Újat. Egyik a másik nélkül nem teljes. Krisztus kinyilatkoztatta, hogy az Ótestamentum igazságai éppoly értékesek, mint az Újtestamentum igéi. Krisztus a világ kezdetekor ugyanaz a Megváltó volt, mint ma. Még mielőtt istenségét emberi természetbe öltözve eljött világunkba, Ádám, Séth, Énok, Mathusélah és Nóé már tolmácsolta az evangéliumi üzenetet. Kánaánban Ábrahám, Sodomában Lót hirdette az üzenetet, és nemzedékről nemzedékre hűséges hírvivők beszéltek az Eljövendőről. […]
Amit Krisztus életéről, haláláról és közbenjárásáról a próféták megjövendöltek, az apostolok tettek bizonyságot. Krisztus alázatosságáról, tisztaságáról, szentségéről és utolérhetetlen szeretetéről beszéltek. A teljes evangélium prédikálása nemcsak a földön élő és tanító Megváltó hirdetését jelentette, hanem az ótestamentumi próféták által megjövendölt és az áldozati szolgálatban szimbolizált Krisztus bemutatását is. […]
Az igazság minden korban újabb szakaszába lép: Isten üzenetét viszi a kor népének. A régi igazságok mind fontosak. Az új igazság nem független a régitől, hanem annak újabb megnyilatkozása. Az új igazságokat csak akkor foghatjuk fel, ha a régieket megértettük. Amikor Jézus Krisztus meg akarta értetni tanítványaival feltámadásának igazságát, elkezdte „Mózestől és minden prófétáktól”, és „magyarázza vala nékik minden írásokban, amik Őfelőle megírattak” (Lk 24:27). Az új igazság kitárulkozásából sugárzó fény szebbé teszi a régit. Aki elveti vagy mellőzi az újat, valójában nem ismeri a régit sem. Számára elvész éltető ereje, és csupán élettelen formasággá válik.
Vannak, akik vallják ugyan, hogy hiszik és tanítják az Ótestamentum igazságait, de közben elvetik az Újat. Krisztus tanításainak megtagadásával azt tanúsítják, hogy nem hisznek abban sem, amit a pátriárkák és próféták mondtak. […]
Az Ótestamentum elvetésével tulajdonképpen elvetik az Újat is, hiszen a kettő egymástól elválaszthatatlan. Senki sem tudja helyesen feltárni Isten törvényét az evangélium nélkül, sem az evangéliumot a törvény nélkül. A törvény a testet öltött evangélium, az evangélium a törvény kibontása. A törvény a gyökér, az evangélium pedig a törvény illatos virága és gyümölcse.
 
Az Ótestamentum fényt hint az Újtestamentumra, az Újtestamentum pedig az Ótestamentumra. Mindegyik Isten Krisztusban való dicsőségének kinyilatkoztatása. Mindkettő olyan igazságokat mutat be, amelyek mindjobban kitárulkoznak a buzgó kutató előtt. – Krisztus példázatai, 126–128. o.

Régi bűneinket nem tudjuk jóvátenni, és saját erőnkből nem szentelődhetünk meg. Isten azonban ígéri, hogy Krisztus által mindezt megcselekszi értünk. Mi hisszük ezt az ígéretet. Beismerjük bűneinket, és átadjuk magunkat Istennek. Akarunk neki szolgálni. Mihelyt ezt cselekesszük, Ő is azonnal teljesíti ígéretét. Ha hiszünk az ígéreteiben, hisszük, hogy bűneink megbocsáttattak és megtisztulunk, a gutaütötthöz hasonlóan mi is meggyógyulunk összes bűnünkből és betegségünkből. Mindez megtörténik, ha hiszünk.
Ne várj addig, amíg érezni fogod, hogy meggyógyultál, hanem mondd: „Hiszem, hogy így van, nem azért, mert érzem, hanem mert Isten megígérte.” – Jézushoz vezető út, 51. o.

Jézus nagyon határozottan és lényegre törően magyarázta el, mit gondol a törvényről.

4. Mit mondott Jézus a törvényről Mt 5:17-18 verseiben?

Ahogy egy családban a gyermekeknek szabott határokból jól látszanak a szülők által képviselt értékek, Isten törvénye azt mondja el, milyen Isten jelleme, és ténylegesen mi fontos a számára. Azért adta a törvényt, hogy védje a vele és egymással kialakítandó kapcsolatainkat, tudva, hogy törvényei az élet minden területén vezetnek bennünket, hogy növekedhessünk Őbenne. Végtére is ki ne szenvedett volna már a bűnnek, a törvény áthágásának szörnyű következményeitől?
A törvény középpontja, lényege Jézus szeretete: „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartjátok” (Jn 14:15). Amikor őszintén szeretjük Jézust, természetes belső indíttatásból tartjuk be törvényét. Világosan értve parancsolatait, ösztönzést érzünk arra, hogy még jobban szeressük Őt. Az Isten iránti szeretet táplálásának legjobb módja, ha folyton szemünk előtt lebeg a kereszt és Jézus helyettes áldozati halála.
Ez az oka, hogy az evangélium és a törvény kéz a kézben jár. Ez azt is jelenti, hogy ha hiszünk a törvényben és a megtartásának fontosságában, muszáj tudnunk azt is, hogy jogilag a parancsolatok csak elítélnek bennünket Isten előtt. A törvény sosem bocsát meg, tesz igazzá és biztosít engesztelést. Ellenkezőleg, éppen a törvény mutat rá, miért van szükségünk megbocsátásra, megigazításra, engesztelésre. Tehát a törvény mellett – sőt, a törvényről alkotott felfogásunk alapjaként – ott áll az evangélium: Krisztus értünk vállalta a halált, és így képes arra, amire a törvény nem: igazzá nyilvánít Isten előtt.

5. Olvasd el a következő verseket: Róm 3:28, Róm 4:13-16, Gal 2:16, Gal 3:13 és Fil 3:9! Mi az, ami segít hívőként betartani a parancsolatokat anélkül, hogy törvényeskedőkké válnánk?

EGW idézet

A törvény rámutat az ember bűneire, de nem gyógyítja ki belőlük. Míg életet ígér az engedelmeseknek, kijelenti, hogy a törvényszegő osztályrésze: halál. A bűnöst csak Krisztus evangéliuma szabadíthatja meg a bűn szennyétől és a kárhozattól. A bűnösnek meg kell bánnia bűneit Isten előtt, akinek a törvényét áthágta; hinnie kell Krisztusban és engesztelő áldozatában. Így kap bűnbocsánatot „az előbb elkövetett bűnök”re és isteni természet részesévé lesz. Ő Isten gyermeke; a fiúság Lelkét kapta, aki által így kiált: „Abba, Atyám!”
Vajon az ember most már szabadon áthághatja Isten törvényét? Pál ezt mondja: „A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-e a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük.” „Akik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban?” János pedig kijelenti: „Az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az Ő parancsolatait; az Ő parancsolatai pedig nem nehezek.” (Róm 3:31; 6:2; 1Jn 5:3) Az újjászületés által a szív összhangba kerül Istennel és törvényével. E hatalmas változás nyomán a bűnös átment a halálból az életbe; a bűnös szent, a törvényszegő és lázadó pedig engedelmes és hűséges lett. Véget ért a régi, az Istentől elidegenedett élet; megkezdődött az új, a megbékélt élet, a hit és szeretet élete. „A törvénynek igazsága” pedig „beteljesül… bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.” (Róm 8:4) S az ember szívből kiáltja: „Mely igen szeretem a Te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!” (Zsolt 119:97)
„Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket.” (Zsolt 19:8) A törvény nélkül az embernek nincs igazi fogalma Isten tisztaságáról és szentségéről, sem pedig a maga bűnösségéről és tisztátalanságáról. Nem látja be igazán bűnös voltát, és nem érzi a megtérés szükségességét. Az ember megsértette Isten törvényét, és ezért elveszett állapotban van. De mivel nincs elveszett állapotának tudatában, azt sem ismeri fel, hogy szüksége van Krisztus engesztelő vérére. A megváltás reménységét szívének gyökeres megváltozása és életének megújulása nélkül fogadta el. Szép számmal van ilyen felszínes megtérés, és tömegek csatlakoznak az egyházhoz, akik soha nem forrtak össze Krisztussal. – A nagy küzdelem, 467–468. o.

Sokan, akik azt állítják, hogy hiszik és tanítják az evangéliumot, hasonló hibát követnek el. Félreteszik az Ótestamentumi írásokat, amelyekről Krisztus kijelentette: „Ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam.” (Jn 5:39) Az Ó elvetésével tulajdonképpen elvetik az Újat is; hiszen a kettő egymástól elválaszthatatlan. Senki sem tudja helyesen feltárni Isten törvényét az evangélium nélkül, sem az evangéliumot a törvény nélkül. A törvény a testet öltött evangélium, az evangélium pedig a kibontakoztatott törvény. A törvény a gyökér, az evangélium pedig a törvény illatos virága és gyümölcse. – Krisztus példázatai, 128. o.

A hegyi beszédben Jézus sokat foglalkozik a kapcsolattal, amit vele és egymással tartunk fenn. Elgondolkodtató dolgot említ az üzenete vége felé: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: »Uram, Uram!«, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” (Mt 7:21, ÚRK).
Megváltónk arra hívja fel a figyelmet, hogy egyesek hozzá kiáltanak, olyanok, akik sokat tudnak róla, anélkül, hogy valójában ismernék Őt. Alapvető, hogy növekedjünk a róla való ismeretben, a Biblia is figyelmeztet, hogy Isten népe elveszhet, ha nem ismeri Istenét, vagy ha figyelmen kívül hagyja, amit tud róla (Hós 4:1, 6, 10). Sose becsüljük le az időtálló bibliai igazságokat! Ám ha a tudás nem változtat meg, ha nem válunk általa sokkal elkötelezettebbé, és nem járunk szorosabban Istennel, semmi haszna nincs.
„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Jn 17:3). Jézus kijelenti: a mennybejutás alapfeltétele, hogy Isten akaratát cselekedjük, vagyis megismerjük Őt – mivel nem cselekedhetjük az akaratát anélkül, hogy ismernénk valójában. Ez a döntő és nagyon ésszerű elvárás. Ha a gyereked azt mondja, hogy szeret, és általában megteszi, amit kérsz, a cselekedetei a szeretetének és a tiszteletének mélységéről árulkodnak. Ugyanígy, ha szeretjük Istent, vágyunk az akarata szerinti életre, mert tudjuk, hogy ez a legjobb, amit tehetünk. A válaszunk, az engedelmességünk a szeretetünkből fakad, és a vele való kapcsolatunk igaz természetét mutatja.

6. Jézus szívbe markoló kihívással zárja a hegyi beszédet. Mi volt ez? Olvasd el Mt 7:24-29 verseit!

Ha igazán odafigyelünk Jézus szavaira, elkerülhetetlen, hogy azok kihívás elé állítsanak és átformáljanak bennünket. Mindenekelőtt legyen nyitva a fülünk és befogadó a szívünk, hogy a tervrajz, ami alapján szoros kapcsolatban élhetünk Istennel, minden levegővétellel egyre mélyebben bevésődhessen a lelkünkbe. Az életünk Sziklára épülhet fel, Isten tökéletes terve alapján.
Az Istennel való közvetlen kapcsolat tervrajza nem titok, megtalálható az ihletett bibliai szövegekben. Kinek-kinek személyes döntése, hogy elfogadja-e azt hittel, igényt tartva Krisztus tökéletes igazságára, amit aztán megél a mindennapokban.

EGW idézet

Az evangélium hirdetésével párhuzamosan munkálkodnak olyan elemek, melyek hazug lelkek médiumai. Sokan puszta kíváncsiságból kontárkodnak bele ilyesmibe, de amint bebizonyosodik, hogy emberi erő fölötti dologról van szó, egyre inkább elcsábulnak, míg a sajátjukénál erősebb akarat befolyása alá kerülnek. Rejtélyes hatalmából nem tudnak menekülni.
A lélek védőbástyái leomlanak. Az ember nem tud sorompót állítani a bűn útjába. Ha egyszer valaki áthágja Isten Igéjének korlátait, s visszautasítja Szentlelkét, nem tudhatja, hogy a romlásnak milyen mélységeibe süllyedhet. Titkos bűn vagy uralkodó szenvedély tarthatja rabságában, s ő éppoly tehetetlen, mint a kapernaumi megszállott volt. Állapota mégsem reménytelen.
Ugyanúgy győzhetjük le a gonoszt, ahogyan Krisztus győzött: az Ige hatalmával. Isten nem irányítja értelmünket beleegyezésünk nélkül, de ha tudni akarjuk akaratát, ígérete a miénk is: „Megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” (Jn 8:32) „Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról.” (Jn 7:17).Az ígéretekbe vetett hit által bárki megszabadulhat a tévelygés kelepcéjéből és a bűn hatalmából.
Mindenki szabadon megválaszthatja, hogy milyen hatalom uralkodjék rajta. Senki sem bukhat olyan mélyre, senki sem olyan gonosz, hogy ne találhatna szabadulást Krisztusban. A megszállott ember ima helyett csak Sátán szavait tudta kiejteni, a szív kimondatlan kérése mégis meghallgatásra talált. Nincs olyan kiáltása a rászoruló léleknek, még ha nem is tudja szavakba önteni, mely észrevétlen maradna. Aki kész szövetségi kapcsolatra lépni a menny Istenével, azt Ő nem hagyja Sátán hatalmában, sem saját természetének gyöngeségeiben. Hívja a Megváltó: „Fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem!” (Ésa 27:5) A sötétség szellemei minden lélekért harcolnak, aki egyszer már uralmuk alatt állt, ám Isten angyalai győzedelmes erővel vívnak ugyanazért a lélekért. Az Úr így szól: „Elvétethetik-e a préda az erőstől és megszabadulhatnak-e az igazak foglyai? […] Így szól az Úr, az erőstől elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fiaidat.” (Ésa 49:24–25) – Jézus élete, 258. o.

Maranatha, „Az igazság diadalt arat” című fejezet, 18. o. (január 10.)

Nem kellene meglepnie bennünket annak, hogy a törvény témáját is annyira eltorzíthatják és félreérthetik, hiszen Sátán Isten elleni legfőbb támadása éppen a törvényre irányult.
Egyesek azt hitték Jézus napjaiban, hogy a törvény félreállítsa miatt jött, de ettől semmi nem áll távolabb az igazságtól. Jézus megvilágította a törvényt és Isten gyönyörű jellemét, azért jött, hogy betöltse azt (Mt 5:17-18), megmutatva ezáltal, milyen is valójában Isten. „A népnek csak akkor lehetett reménye arra, hogy be tudja tölteni a menny szándékát, ha az Isten Igéje iránti tiszteletet ápolja szívében. Az Isten törvénye iránti megbecsülés adott erőt Izráelnek Dávid uralkodása alatt és Salamon uralkodása kezdetén. Az élő Igében való hit által ment végbe a reformáció Illés és Jósiás idejében. Ugyanezekre a szentírási igazságokra, Izráel gazdag örökségére hivatkozott reformtörekvéseiben Jeremiás” (Ellen G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó, 289. o.).

Ne feledd! Életünket beszennyezi a bűn, amely elválaszt minket Istentől. Urunk azonban arra hív minket, hogy teljes szívünkkel, lelkünkkel, elménkkel és erőnkkel ismerjük meg és szeressük Őt. Ha ezt tesszük, másokat is jobban fogunk szeretni. Az Isten és embertársaink iránti szeretet benne foglaltatik Isten törvényében, amelyet azért kaptunk, hogy megvédje és megőrizze a kapcsolatunkat Vele és a körülöttünk élőkkel. Isten törvénye gyönyörűen tükrözi az Ő jellemét, és ha megértjük azt, a Vele való kapcsolatunk megerősödik.

Naponkénti tanulmányozásra:

2Krónikák 29

2Krónikák 30

2Krónikák 31

2Krónikák 32

2Krónikák 33

2Krónikák 34

2Krónikák 35;

Ellen G. White: Étrend és táplálkozás, 15. fejezet

1. Miért volt az Úrnak haragja Júdán és Jeruzsálemen?

2. Hogyan reagáltak az Efraim és a Manassé földjén lakók a hírvivők üzeneteire?

3. Miért kiáltoztak Sénakhérib szolgái zsidó nyelven Jeruzsálem népe ellen? 

4. Mikor találták meg az Úr törvénykönyvét?

5. Mit kell felhasználniuk a gyülekezetek tagjainak és miért?

Általános áttekintés

Két ikerfiúról mesélik, hogy gyermekkoruktól fogva arra tanították őket, hogy ódzkodjanak az örömöktől is, mivel bűnre viszik őket. Minden cselekedetüket szigorú szabályok korlátozták: Ne olvassátok ezt a könyvet, mert bűn!; Ne egyétek ezt az ételt, mert bűn!; Ne nevessetek, mert bűn!; Ne menjetek oda, mert bűn! Amikor felnőttek, a fiúk különböző utakon indultak el az életben. Egyikőjük nagyon félt a tiltott dolgoktól, alig merte elhagyni a házat, mert attól tartott, hogy olyan hatások érik, amelyek erkölcsileg és fizikailag bemocskolják. Még a szobája ablakait is félt kinyitni, a piacon vásárolt termékekből is csak keveset mert enni. Végül a túlzott önmegtartóztatás miatt fiatalon meghalt. A testvére azonban épp az ellenkező utat választotta: erős vonzódást érzett a tiltott dolgok iránt. Kipróbálta az alkoholt és a drogokat, és erkölcsileg megvetendő helyeket frekventált. Megszerette a gyermekkorában tiltott ételeket. Nem sokkal később fiatalemberként megbetegedett, és a túlkapásai miatt meghalt.
Ennyire rossz volt a fiúk nevelése? Végső soron nem kellene mindent megtennünk annak érdekében, hogy elkerüljük a bűnt? Nevelésükben az volt a legegyértelműbb hiányosság, hogy soha nem tanulták meg, hogy valójában mi a bűn. Még azt sem értették, miért rossz dolog vétkezni, ezért arra sem voltak felkészülve, hogy harcoljanak a bűn ellen. E heti tanulmányunkban megtanuljuk, hogy mi a bűn, és hogyan lehet küzdeni ellene.

Magyarázat

Mi és miért rossz a bűn?

A bűn azonosításának képtelensége: Ha nem azonosítjuk pontosan a bűnt, azzal csak tovább súlyosbítjuk magát a bűn problémáját. Például, ha nem nevezzük bűnnek a házasságtörést, számolnunk kell azzal, hogy minimalizáljuk annak súlyosságát, sőt, ami ennél is rosszabb: normalizáljuk a bűnt.
A bűn egyértelmű azonosításának hiánya napjainkban számos kultúrában különösen elterjedt probléma. A világi társadalomban több okból is kerüljük a „bűn” kifejezés használatát. Először is, a szekularizált társadalom azért ódzkodik magának a „bűn” kifejezésnek a használatától, mert annak vallási konnotációi vannak. A legtöbb világi ember számára a bűn nem létezik; olyan dolgot feltételez, amit Isten vagy a vallás tilt. A hitetlenek számára, akik nem igazítják életüket a vallás erkölcsi normáihoz, nincs olyan dolog, amit bűnnek nevezhetnének. Hibákról, bűncselekményekről, etikai vagy társadalmi szabályszegésekről beszélnek, de nem „bűnökről”. Ezért irreleváns számukra a bűnről való beszélgetés, sőt, olykor a szabadságuk megsértésének is tekintik. Csakhogy a bűn elismerése elutasításának egyik súlyos következménye a gonosz tudatosításának hiánya. Ilyen értelemben a szekuláris gondolkodásmód számára a „hibák” elkövetésétől való tartózkodás motivációja nem az, hogy valamely „hiba” rossz vagy bűnként elvetendő lenne, hanem hogy a bűn elkövetésétől való tartózkodásnak mindössze társadalmi vagy polgári szempontjai vannak. A világi gondolkodásmódot követő elme nem tudja, hogy bűnt követ el, mivel nincsen tudatában annak, hogy mi az, amit a Biblia „az Úr félelmének” nevez.
Amikor Ábrahám idegen országba utazott, attól tartott, hogy igazságtalanul fognak bánni vele, mivel az ottani emberek szívét nem az istenfélelem vezérelte (1Móz 20:11), azaz a „bűn” fogalma idegen volt számukra. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a bűnt figyelmen kívül hagyók nem felelősek a döntéseikért. Ugyanaz az Isten fogja megítélni azokat is, akik nincsenek tudatában bűneiknek, és nem hisznek Izrael Istenében, mint Aki a saját népét is megítéli (Ám 1:2). Isten megígéri azoknak, akik tudják, hogy vétkeznek, de nem hajlandók ezt beismerni – sőt, állítják, hogy ők nem követtek el bűnt –, hogy igazságát bizonyítani fogja velük szemben (Jer 2:35).
A bűn mint torzulás: A bűnt jelölő héber kifejezés a kht’, amely szó szerint azt jelenti, hogy „elvéteni a célt”. A bűn az eredeti, helyes útól való eltérésként vagy torzulásként értendő. Prédikátor könyve az emberi állapotot tragikusan görbének, helyrehozhatatlannak írja le: „Az egyenetlen meg nem egyenesíthető” (Préd 1:15). Ezért a bűn elkövetésének cselekedete a felejtés problematikájához kapcsolódik; egy múltbeli, orvosolhatatlan, az idő múlásával helyrehozhatatlan szituációra utal. Ezért számos bibliai szakaszban a próféta arra buzdítja Isten népét, hogy ne felejtsen, nehogy öntudatlanul bűnbe essen (5Móz 6:12; 32:18; vö. Jak 1:24).
Az Isten elleni bűn: Az ókori Izraelben a bűn olyan vallási cselekedet volt, amely közvetlenül érintette Istent, mint például a bálványimádás (5Móz 9:16) vagy az Istennel szembeni engedetlenség (5Móz 1:41). Az emberek viszonylatában az igazságtalanságok vagy etikai vétségek szintén Isten ellen elkövetett bűnöknek számítottak. Amikor József ellenállt
 
Potifár felesége buja közeledésének, a nő ajánlatát – azon túl, hogy Potifár ellen kitervelt gonoszságként könyvelte el – mindenekelőtt Isten ellen elkövetett bűnnek tekintette (1Móz 39:9). Vagy vegyük a Dávid esetét: miután házasságtörést követett el Bethsabéval, és elintézte Bethsabé férje, a hettita Uriás meggyilkolását, Dávid megértette, hogy vétkezett az Úr ellen (2Sám 12:13). Az ószövetségi próféták elítélték a nemzeteket és Izraelt az erőszakos bűncselekmények és a másokat sértő etikátlan cselekedetek miatt (Ám 1:11; 2:6–8). Mikeás egészen addig ment el, hogy az etikai kötelességnek a vallási rituálékkal szembeni felsőbbrendűségét hangsúlyozta (Mik 6:6–8).
Az Újszövetségben is folytatódik ez a szemléletmód. Az Úr Jézus szerint, ha vétkezünk embertársunk ellen, vagy nem gondoskodunk róla, olyan, mintha Isten ellen vétkeznénk, vagy elhanyagolnánk Őt (Mt 25:45). Pál szerint, amikor testvéreink ellen vétünk, „Krisztus ellen vétkezünk” (1Kor 8:12). Még akkor is, amikor saját magunk ellen – önnön testünk ellen – követünk el bűnt, Isten ellen vétkezünk. Ennek a fordítottja is igaz: az első bűn, amit az ember Isten ellen követett el, hatással volt az ember életére és környezetére (1Móz 3:17–19). A bűn minden ember halálának az oka (1Móz 2:17), és ez az elv többször is megismétlődik a Bibliában (Péld 8:36; Ez 18:4; Róm 5:12). Mivel testünk a Szentlélek temploma, ha testünk ellen vétkezünk, Isten ellen vétkezünk (1Kor 6:18–19).

Hogyan harcolhatunk a bűn ellen?

A bűn tudatosítása: Magunktól semmit sem tehetünk a bűn ellen. A bűn problémája megoldásának első lépése tehát egyszerűen az, hogy azonosítjuk a bűnt, és beismerjük, hogy annak természete rossz. Ehhez azonban Isten törvényére van szükségünk, ugyanis „a bűn ismerete a törvény által vagyon” (Róm 3:20). Ilyen értelemben a törvény az, amely Krisztushoz vezet minket (Gal 3:24). Ahogy az ókori görög társadalomban a vezetőnek az volt a feladata, hogy a gyermeket mesteréhez vagy tanítójához vezesse, úgy Isten törvénye is Krisztushoz vezet minket. Ahogy igyekszünk az igazság törvénye szerint élni, rájövünk, milyen nehéz ez, és milyen reménytelenek vagyunk. Ekkor tudatosul bennünk, hogy egyetlen reményünk Isten kegyelmének elfogadása.
Ádám és Éva útja: Vizsgáljuk meg Ádám és Éva bűnvallomását. Egyrészt arra következtethetünk, hogy mindkettőjükben tudatosult: megszegték Isten törvényét, következésképpen elrejtőztek az igazságos Isten elől (1Móz 3:6–10). Másrészt pedig, amikor Isten megkérte őket, hogy álljanak elő, és elkezdte kivizsgálni a történteket, mindketten Őt okolták a hibás döntésükért. Ádám a mezítelenségére – Isten terve szerinti eredeti állapotára – hivatkozott (1Móz 2:25), majd az asszonyra mutatott, akit Isten adott neki társul (1Mózes 3:12); Éva a kígyót – Isten teremtményét – tette felelőssé (1Móz 3:1, 13).
Az egyetlen igei rész, mely feltárja a bűn Ádám és Éva természetére gyakorolt hatását, 1Mózes 3:22–23 szakasza, ahol Isten kijelenti, hogy Ádám és Éva kezdetben Istenhez hasonlóak voltak. Megjegyzendő, hogy a héber hayah ige – amely 1Mózes 3:22 versében „lett”ként van fordítva – „vala”ként fordítandó, mint 1Mózes 3:1 versében. A „lett” tévesen azt sugallja, hogy a bűn javított az ember állapotán és helyzetén. Ez a fordítás azt a benyomást keltheti, hogy a kígyónak igaza volt, amikor figyelmeztette Évát: Isten nem akarja, hogy ő és Ádám olyanok legyenek, mint Isten (1Móz 3:5). A valóságban Isten amiatt a tragikus valóság miatt szomorú, hogy a bűnesetet követően Ádám és Éva elvesztették az Istennel való hasonlóságukat. Egyedül Isten ismeri el a bűn emberre gyakorolt negatív hatását. Ádám és Éva nem tudták bevallani a bűnüket, mert elvesztették a kapcsolatukat Istennel. A bűnbeesés előtt Ádám és Éva Istennel ápolt viszonya lehetővé tette számukra, hogy felismerjék a bűn valóságát. Amint eltávolodtak Isten jelenlététől, elvesztették azon képességüket, hogy megkülönböztessék a jót a rossztól. Ellen G. White így fogalmaz: „A rossz és a jó összevegyítésével az ember elméjében zavar támadt, értelmi és lelki ereje megbénult. Már nem tudta értékelni a jót, amit Isten ingyen, szabadon árasztott rá” (Nevelés, 25. o.).
Az ember bukásából levonható alapvető tanulság a következő: mivel vétkeztek, az emberek elvesztették velük született ítélőképességüket, amelynek alapján megkülönböztethetik a jót a rossztól. Ebből következően, Istentől elszakítva, képtelenek helyesen ítélkezni, dönteni. Ezért adta nekünk Isten a törvényt és az evangéliumot. Szükségünk van a törvényre, hogy a helyes irányba vezessen minket, ugyanakkor szükségünk van Krisztus kegyelmére is, hogy reménnyel és szeretettel haladhassunk az Isten által kijelölt úton.

Alkalmazás

Tanács a tanító számára: Kérj meg valakit a csoportodból, hogy olvassa fel az alábbi gondolatokat a bűnről! Gondoskodj róla, hogy legyen elég időtök a kérdések megbeszélésére és a személyes tapasztalatok megosztására, az alábbiak szerint!
 
Elmélkedésre: van olyan eset, amikor a bűn nem minősül bűnnek Isten szemében?
Egy keresztény férfi házasságtörést követett el. Amikor a barátai szemrehányást tettek neki a hűtlenségéért, ő ragaszkodott ahhoz, hogy nem követett el bűnt, ugyanis szerette azt a nőt. És mivel Isten a szeretet, a férfi azzal érvelt, hogy amit tett, azt Isten jóváhagyásával tette. Később ez a férfi viszonyt kezdett egy másik nővel, majd újabbakkal. Amikor a barátai ismét szembesítették a tetteivel, megkérdezték tőle, hogy Isten még mindig jó szemmel nézi, amit tesz. A férfi azt válaszolta, hogy már nem hisz Istenben.
Megbeszélésre:
1.    Gondolj olyan esetekre a saját életedből, amikor igazoltad a bűnt, sőt, jó cselekedetként állítottad azt be! Milyen hatással van az ilyesfajta megközelítés a társadalom erkölcsi szerkezetére? Miért olyan veszélyes ez a gondolkodásmód?
2.    Gondolj olyan bibliai, történelmi vagy jelenkori esetekre, amikor egy személy bűnének eltussolása vagy dekriminalizációja még boldogtalanabbá tette őt!
3.    Milyen érvekkel segítenél valakinek szembenézni bűnei valóságával?
Elmélkedésre: a bűn és a boldogság – Az erkölcs és a boldogság kapcsolatát vizsgáló munkája nyomán Henri Baruk francia pszichiáter a következő következtetésre jutott: „Az ember másoknak jót téve találja meg a boldogságot. Nem vagyunk boldogok, ha a saját boldogságunkat keressük. Aki a boldogságot öncélúan keresi, soha nem fogja megtalálni” (Henri Baruk: Shabbat Shalom, 1996. december).
1.    Kérd meg a csoportod tagjait, hogy beszéljenek arról, mit éreztek,
amikor jót tettek másokért!
2.    Segítsetek a következő héten valakinek, aki fizikai, anyagi vagy lelki segítségre szorul!