A BIBLIA SZEREPE

E heti tanulmányunk: Jeremiás siralmai 3:22-23; Zsoltárok 119:11; János 17:17; 1Kor 2:14; Ef 1:13; 2Timótheus 3:15-17

A Biblia. Egy példányod biztosan van belőle, de akár több is. A történelem során ezt az értékes könyvet gyakran titokban másolták, titokban terjesztették, és nem egyszer tiltották. A világ legtöbbször kiadott kiadványa, a legtöbb nyelvre fordították le, és ez az egyik legrégebbi irat. Egyesek meghaltak azért, hogy a Szentírás fennmaradjon.
Hol foglal helyet a Biblia a te életedben? Olvasod, vagy csak ott pihen az ágyad mellett, esetleg a polcodon porosodik? Túl elfoglalt vagy ahhoz, hogy időt szakíts Isten Igéjének tanulmányozására, vagy néha már túl fáradtnak érzed magad, hogy beleolvass?
Isten Szava élő és hatalommal teljes, és Isten hív: engedd, hogy a szívedhez szóljon, megerősítsen, kihívást intézzen hozzád és megváltoztasson, iránymutatást, valamint reményt adjon számodra.
A Biblia nem csupán tudományos kiadvány vagy régi történetek gyűjteménye. Sokkal inkább gyönyörű, sokatmondó beszámoló arról, miként kereste a lehetőséget a világ Teremtője, hogy magához vonjon bennünket. Ha mélyebb kapcsolatra vágysz Istennel, azzal tehetsz a legtöbbet ezért, hogy minőségi időt szánsz a napi imára, az ihletett Ige olvasására, és akaratodat aláveted tanításainak.

EGW idézet

„Vissza a tanításhoz és a kinyilatkoztatáshoz! Aki nem ezt mondja, annak nincs hajnala.” (Ésa 8:20)
Isten népének a Szentírásnál kell védelmet keresnie a hamis tanítók befolyása és a sötétség lelkeinek megtévesztő hatalma ellen. Sátán minden útonmódon igyekszik az embert elzárni a Biblia kínálta ismerettől, mert a Biblia világos kijelentései leleplezik csalásait. Minden alkalommal, amikor Isten műve új életre kel, a gonoszság fejedelmének munkája is megélénkül. Most összeszedi minden erejét a Krisztus és követői elleni végső küzdelemhez. Nemsokára szemtanúi lehetünk utolsó nagy csalásának. Az Antikrisztus szemünk láttára viszi véghez bámulatos tetteit. A hamisítvány annyira fog hasonlítani az igazságra, hogy csakis a Szentírás által lehet különbséget tenni köztük. Minden kijelentést és minden csodát a Biblia bizonyságtételével kell ellenőrizni.
Azok, akik igyekeznek Isten parancsolatainak engedelmeskedni, gúnynak és támadásnak lesznek kitéve. Csak Isten segítségével állhatnak meg. Hogy el tudják viselni a reájuk váró próbát, meg kell érteniük Isten akaratát, Igéjének kinyilatkoztatásait. Csak azok tudják megdicsőíteni Istent, akiknek helyes fogalmaik vannak jelleméről, kormányzatáról, szándékairól, és azokkal összhangban cselekszenek. Csak azok fognak az utolsó nagy küzdelemben végig kitartani, akik felvértezték értelmüket a Biblia igazságaival. Egyszer mindenki fel fogja tenni magának ezt a súlyos kérdést: Istennek engedelmeskedjeme vagy embereknek? A döntő óra már a küszöbön van. Szilárdan álle lábunk a sziklán, Isten változhatatlan Igéjén? Ki tudunke híven tartani Isten parancsolatai és a Jézus hite mellett?
Mielőtt keresztre feszítették, Megváltónk elmondta tanítványainak, hogy meg fogják ölni, de újra életre kel. Angyalok is jelen voltak e beszélgetésnél, hogy Jézus szavait bevéssék a tanítványok elméjébe és szívébe. De a tanítványok földi szabadságot, Róma igája alóli szabadulást vártak, és nem tudták elviselni azt a gondolatot, hogy akiben minden reményük összpontosult, az megalázó halált szenvedjen. Nem lett volna szabad elfelejteniük Jézus szavait, mégis elfelejtették. És amikor jött a próba, készületlenül találta őket. Jézus halála minden reményüket romba döntötte, mintha a Megváltó nem is figyelmeztette volna rá őket. A próféciák nekünk is éppoly világosan mutatják a jövőt, miként Krisztus szavai a tanítványoknak. Az Ige tisztán feltárja a kegyelemidő lezárulásához fűződő eseményeket, és azt, miként kell a nyomorúság idejére felkészülnünk. De a tömegek nem értik ezeket a fontos igazságokat, mintha Isten ki sem nyilatkoztatta volna őket. Sátán résen áll, hogy elragadjon minden benyomást, amely az embert bölccsé teheti az üdvösségre. És a nyomorúság idején sokan készületlenek lesznek. – A nagy küzdelem, 593–594. o.

Az egyik legjelentősebb támadás, amit Sátán ellened tehet az, hogy megakadályozza, hogy időt tölts Istennel és Igéjével. Az első számú stratégiája, hogy az üzleti élet, az apátia, a fáradtság vagy a kétely segítségével távol tart téged a Szentírástól. Tisztában van vele, hogy az Istennel és a Szentírással töltött idő megújulást hoz az életünkbe, felvillanyozza a lelkünket, így érthető, hogy mindent megtesz, hogy ezt megakadályozza. Ellen White azt írja, hogy „Sátán minden lehetséges eszközt bevet, hogy megakadályozzon minket a bibliai ismeretek megszerzésében; mivel azok egyszerű kijelentései leleplezik a csalásait” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2020, Advent Kiadó, 509. o.). Sátán tudja, hogy Isten hatalommal teljes Igéje erőtlenné teszi őt. Tisztában van vele, hogy az ima és a bibliatanulmányozás a leghatalmasabb fegyver, amit az ember felhasználhat ellene (Ef 6:17-18; Zsid 4:12), ezért mindent megtesz azért, hogy ne imádkozzunk és ne olvassuk a Szentírást. Tudja, hogy Isten Szava hatalommal bír, és nemcsak a világ megteremtésére volt képes vele Isten (Zsolt 33:6), hanem életre keltheti vele a halottakat (Jn 11:41-44), és általa erőt kapunk a győzelemhez (Mt 4:1-11).
Azzal, hogy távol tart bennünket a Bibliától, nemcsak arra van hatással, hogy milyen a kapcsolatunk Istennel, hanem arra is, hogy az embertársainkkal miként viselkedünk. A házasságunk feszülté válik, kiabálunk a gyerekeinkkel, nem lesz türelmünk a barátainkhoz és a munkatársainkhoz. Az élet túlzsúfoltnak fog tűnni, stresszesnek és terheltnek érezzük a napjainkat, és nem látjuk a kiutat a káoszból. És – nem meglepő – többnyire nem töltünk elég időt azzal, hogy megálljunk és lássuk, mi is történik valójában. Talán azt gondoljuk, elég közel vagyunk Istenhez, de valójában, ahogy telnek a napok és a hetek, és mi nem nyitjuk ki a Bibliát, lelkileg egyre gyengébbek leszünk.

1. Még ha a kapcsolatunk Istennel kiegyensúlyozatlan, következetlen is, Isten csodálatosan kitartó, ahogy JSir 3:22-23 verseiben olvashatjuk. Mit veszel észre ezekben az igékben?

Bukása előtt oltalmazó kerubként (Ez 38:14-17) Lucifer hallotta Isten szavait és ismerte azok rendkívüli erejét. Ma viszont már gyűlöli ezt az igazságot, így érthető, miért válik érzéketlenné az elménk és a szívünk, amikor úgy döntünk, hogy távol tartjuk magunkat Isten Igéjétől.

Mennyire vagy hanyag vagy következetlen a lelkiek terén? Min kell változtatnod ahhoz, hogy megújuljon a lelki életed?

EGW idézet

Arról teszünk bizonyságot, amit hiszünk. Előbb azonban a szívnek úgy kell befogadnia az igazságot, ahogy Jézusban megtalálható. Ez az igazi vallás alapja. Bűnösségünkkel kapcsolatos meggyőződésünk akkor kezdődik, amikor megérezzük, hogy lelkünk a bűn betegségében szenved, és orvosra van szüksége, ezért a Názáreti elé járul megbocsátásért. Az ellenséggel harcolva Jézusra tekint, hogy megállhasson a kísértésben. Éberen őrködik imában, és kutatja az Írásokat. A Biblia igazságait új és számára érdekes fényben látja, Isten Lelke pedig feltárja előtte az Ige ünnepélyes voltát. Tanulmányozza Jézus Krisztus életét, és minél tisztábban látja az Üdvözítő makulátlan jellemét, annál kevésbé bízik saját jóságában; minél kitartóbban szemléli Jézust, annál több tökéletlenséget fedez fel önmagában. Önigazultsága eltűnik, ő pedig tehetetlenül omlik Jézus Krisztus, a Kőszikla lábai elé. A kísértő hatalmas nyomást gyakorol rá, és néha elcsügged, mert azt gondolja, hogy Isten nem fogadja el őt; ám, ha elhiszi Isten szavát, és imádkozik a biztos ígéretek teljesedéséért, akkor a sötétségből elindul Krisztus szeretete napjának ragyogó fénye felé.
„Szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.” Ha a szív valóban Krisztus kegyelmének és szeretetének kincseit őrző tárház, akkor ez megnyilvánul szavakban és tettekben is. A lélek folyamatosan vonzódik Jézus Krisztushoz. Mindenki meglesz próbálva; ezért van szükség az isteni kegyelemre, a hitre és az egészséges vallási elvekre. Az ajkat meg kell szentelni, hogy csak kevés és jól megfontolt szót szóljon.
A magukat keresztényeknek vallók sok esetben azzal gyengítik a lelküket, hogy folyton a megpróbáltatásaikról és elégedetlenségeikről beszélnek. Az állandó ismételgetéssel csak tetézik a bajt, sőt mi több, ezen tévedés megengedésével teljesen biztos, hogy elszakadnak Jézustól. Sátán igyekszik saját maguk felé fordítani a tekintetüket, azt sugallva, hogy nincsenek eléggé megbecsülve. Így jelenik meg az önsajnálat, elveszítik a Jézusba vetett hitüket és bizalmukat, aminek következtében eltávolodnak attól, aki felszólítja őket, hogy adják át Őneki a terheiket.
Az ilyen embereket bátorítanunk kell: „Ismételgessétek, hogy mit tett értetek Isten! Mondjátok Sátánnak, hogy nem a saját feddhetetlenségetekben bíztok, hanem a Krisztuséban. Őrizzétek meg elmétekben a Bibliában található értékes ígéreteket, és amikor Sátán el akar keseríteni, fogadjátok őt azzal a fegyverrel, amit Isten Igéje kínál:
»Meg van írva.« Ez majd megrontja a kísértő hatalmát, nektek pedig győzelmet szerez.” – Lift Him Up, 273. o.

2. A Biblia tekintélye és funkciója világosan kiolvasható a lapjairól. Olvasd el és másold ki 2Tim 3:15-17 verseit! Jegyezd fel, mit mond ez a szakasz a Biblia céljáról!

Amikor személyes bibliatanulmányozásba kezdünk, legyünk tudatában: nem várhatjuk el a Szentírástól, hogy a személyes céljainkat és látásunkat szolgálja, ami nem mindig esik egybe az Istenével. Például nem használhatjuk azt a módszert, hogy „csukott szemmel rábökünk egy igére”, mivel Isten nem így akar kommunikálni velünk. Ő nem egy bábu, akit dróton rángathatunk, hogy a szükségleteinket és a vágyainkat szolgálja. Az útjai és gondolatai sokkal magasabbak a mieinknél (Ézs 55:9), és sosem szabad megpróbálnunk irányítani a hozzánk intézett szavait. Ne is válogassuk ki a Bibliának csak azokat a részeit, amelyek nekünk tetszenek. Inkább tekintsünk egy egészként a Szentírásra ahelyett, hogy csak a könnyű és ismerős igéket szemezgetnénk, kihagyva az akaratunknak ellentmondó, nehezebb szakaszokat. Ha tényleg azt akarjuk, hogy Isten beszéljen hozzánk, a Szentírásra egészként kell tekintenünk, megbízható módszereket választva, gondosan tanulmányozva azt, bízva abban, hogy Isten megjelenti, mit kell éppen kihallanunk abból.
Jézus maga mondta: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből” (Mt 22:37). Vagyis Isten nem azt akarja, hogy kikapcsoljuk a gondolkodást, az elménket, sokkal inkább az elménkbe kívánja rejteni a hatalmas tudást és ismeretet, amit legalább részben kijelentett Igéjében. Isten beszélgetett az emberekkel, ahogyan Jézus is. Isten nem kerüli meg az emberi értelmet, hanem arra bíztat bennünket, hogy vessük azt alá az Igének és az Ő bölcsességének, amikor az „üdvösségünkön dolgozunk”.
Az emberi gondolkodás azonban mindig is emberi marad – megtéveszthető és hibás következtetésekre képes. Sosem tévedhetetlen. Mindig lehetséges, hogy az emberi értelem félreteszi Istent, hogy maga próbáljon dűlőre jutni a dolgokkal, és az önző ént egyenlővé teszi Istennel, vagy akár fölé is helyezi, miközben gondolkodik. Az ember közelíthet a Szentíráshoz arrogáns és kritikus lélekkel, gondolván, hogy tudja, amit tudnia kell. Ebben a helyzetben fontosnak, magabiztosnak érezzük magunkat, és nem látjuk, hogy egyebbre lenne szükségünk azon kívül, amink már megvan, semmibe vesszük az Istennel való kapcsolatot, és saját behatárolt tudásunkra, hamis érveinkre támaszkodunk.

EGW idézet

Krisztus tanításainak és prédikációinak tárgya Isten Igéje volt. A kérdezősködőknek egyszerűen válaszolt: „Meg van írva.” „Mit mond az Írás?” „Hogyan olvasod?” Ha barátban, ha ellenségben érdeklődés ébredt, minden alkalommal az Ige magvát hintette. Ő, aki az út, az igazság, az élet, aki maga az élő Ige, a Szentírásra mutat: „Ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam” – mondja. […]
Krisztus szolgáinak ugyanezt kell tenniük. Az emberi elméletek és feltevések ma is kiszorítják Isten Igéjének életadó igazságait, mint régen is. Az evangélium sok állítólagos prédikátora szerint nem az egész Biblia ihletett. Az egyik bölcs ember elveti az egyik részt, a másik pedig megkérdőjelezi a másikat. Saját véleményüket az Ige fölé helyezik. Az Írást csupán saját tekintélyükre építik, és megfosztják isteni hitelességétől. Így szórják szét a hitetlenség magvait, mert az emberek összezavarodnak, és nem tudják, mit higgyenek.
 
Sok olyan hittétel van, amelyet nem fogadhatunk el. Krisztus idejében a rabbik számos szentírási résznek erőszakolt, misztikus magyarázatot adtak. Mivel Isten Igéjének világos tanítása eljárásaikat kárhoztatta, megkísérelték érvényességét aláásni. Ugyanez történik ma is. Isten Igéjét titokzatosnak és homályosnak tüntetik fel, hogy Isten törvénye elleni vétségükért kimentsék magukat. Krisztus megdorgálta ezeket a törvénysértőket. Azt tanította, hogy Isten Igéjét mindenkinek meg kell értenie. A Szentírást kétségbevonhatatlan tekintélynek vallotta. Nekünk is ezt kell tennünk. A Bibliát a végtelen Isten beszédeként, minden vitás kérdés megoldójaként, hitünk alapjaként kell kezelnünk.
A Biblia tekintélyét aláásták, és ezért a lelkiségre nem helyeznek olyan súlyt… [Mégis] sokan kiáltanak az élő Istenhez, közelségére vágyakozva. […]
Krisztus Isten atyai szeretetéről és túláradó kegyelméről tanított legszívesebben. Sokat beszélt az Atya jellemének és törvényének szentségéről. Az utat, az igazságot és az életet kínálta az embereknek a maga személyében. Krisztus szolgái is ezekről beszéljenek!
Mutassák be az igazságot, ahogy az Jézusban volt látható! Tegyék világossá, mit kíván a törvény és az evangélium! Beszéljenek Krisztus önmegtagadó, áldozatos életéről, megalázkodásáról és haláláról, feltámadásáról és mennybemeneteléről! Arról, hogy közbenjár értük Isten trónjánál. Hirdessék ígéretét: „Ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket.” (Jn 14:3) – Krisztus példázatai, 38–40. o.

Az 1960-as években elterjedt a liberális teológusok között, hogy nincs is szükség Istenre a teológiához. A Time magazin 2017-ben címlapon hozott egy cikket „Meghalt az igazság?” címmel. Mindez azért érdekes, mert ez a trend éppen a társadalmunk állapotát mutatja be. Az „igazság” fogalma oly mértékben amortizálódik, hogy már senki nem tudja, mi is lenne az. A mai népszerű kultúra szerint nincs is olyan mérték, amely szerint meghatározható, nincs olyan alapja, amely állandó lenne, amely kiállná az idő próbáját. Ezzel szemben Jézus kijelentette: „Én vagyok… az igazság” (Jn 14:6). Isten Igéje Jézusról tesz bizonyságot, mint az igazságról, a maga tisztaságában.

3. Olvasd el lassan a következő három verset, majd újra olvasd el azokat! Mit veszel észre üzenetükben?

Zsolt 12:7 

Péld 30:5-6 

Jn 17:17 

A Biblia kijelenti az alapvető igazságot, Jézust, aki nem változik (Zsid 13:8). Ha Isten Igéjét olvassuk, róla és igazságáról szóló tudásunk, értelmünk növekedhet. „Az igazság bányáiban még van mit kutatniuk az őszinte keresőknek” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 5. köt. 704. o.). Amikor Ellen White az igazságról beszél, mindig arra az igazságra utal, amit Istentől az Igéje által kapunk. Kutathatjuk a Szentírást újabb igazságokat keresve, mert a Biblia sosem mond ellent a korábbi igazságainak, inkább épít rájuk.

4. Olvasd el Zsolt 33:4-5, Ef 1:13 és 1Thessz 2:13 verseit! Mit üzennek ezek nekünk?

Ki kell mondanunk, hogy a Biblia és csakis a Biblia képezheti az alapját és forrását annak, amit igazságként fogadunk el. Minden más forrást meg kell próbálnunk, le kell tesztelnünk Isten Igéjének kijelentéseivel. Minden egyébként teljesen „értelmes” érvet is alá kell vetni e próbának.

Egyesek azzal érvelnek, hogy nincs igazság. Mitől ellentmondásos ez a kijelentés? Vagyis amikor azt mondjuk, hogy nincs abszolút igazság, akkor miért próbáljuk ezt igazságként feltüntetni – ami így önellentmondássá lesz?

EGW idézet

Jézus Kapernaumban lakott, amikor éppen nem utazott az országban szerteszéjjel, és ezért azt „az Ő városaként” emlegették. […]
Kapernaum városa nagy átmenő forgalmat bonyolított le. Számos országból haladtak át utasok a városon, s pihentek meg jártukbankeltükben. Jézus itt minden nemzetiségű, rangú emberrel találkozhatott, a gazdaggal és a hatalmassal csakúgy, mint a szegénnyel és alacsony sorsúval, tanításait más országokba, soksok otthonba vitték el. Ez ösztönözte az embereket a próféciák tanulmányozására; a figyelem a Megváltóra irányult, és küldetése feltárult a világ előtt.
Bár a Magas Tanács Jézus ellen tevékenykedett, a nép élénk figyelemmel kísérte küldetésének kibontakozását. Az egész menny érdeklődése is ide irányult. Angyalok készítették elő szolgálatának útját, megindították az emberek szívét, s a Megváltóhoz vonták őket.
Kapernaumban a királyi ember fia tanúsította Krisztus hatalmát, akit meggyógyított. Az udvari tiszt és házanépe örömmel tettek bizonyságot hitükről. Amikor megtudták, hogy maga a Tanító közöttük van, az egész város megmozdult. Tömegek igyekeztek színe elé. Szombaton annyi ember özönlött a zsinagógába, hogy sokaknak viszsza kellett fordulniuk, mert nem fértek be.
Aki csak hallotta a Megváltót, csodálkozott „az ő tudományán, mert beszéde hatalmas vala” (Lk 4:32). […]
Jézus nem avatkozott a zsidók közti különféle vitatott kérdésekbe. Feladata az igazság feltárása volt. Szavai fényt árasztottak a pátriárkák és próféták tanításaira, a Szentírás új kinyilatkoztatásként hatott az emberekre. Hallgatói azelőtt soha nem érzékelték az isteni Ige jelentésének ilyen mélységeit.
Jézus otthonukban találkozott az emberekkel, jól ismerte problémáikat. Kedvessé tette az igazságot, mert közvetlenül, egyszerűen mutatta be. Nyelvezete olyan tiszta, finom és egyszerű volt, akár a csobogó patak. Hangja zeneként hatott azokra, akik azelőtt a rabbik monoton beszédét hallgatták. Bár tanítása egyszerű volt, mégis úgy beszélt, mint akinek hatalma van. Ez a jellegzetesség élesen megkülönböztette tanítását mindenki másétól. A rabbik fenntartással, kétkedve beszéltek, mintha az Írásokat így is, meg ellenkezőképpen is lehetne értelmezni. A hallgatók napról napra bizonytalanabbak lettek. Jézus azonban kétségbevonhatatlan tekintéllyel tanította az Írásokat. Bármiről beszélt, hatalommal tette, mint akinek szavát nem lehet vita tárgyává tenni… Bármiről beszélt, Istent nyilatkoztatta ki. – Jézus élete, 251–254. o.

 

Mi lehetne más az otthonotokban, ha a Bibliához fordulnátok, amikor nagy döntésekkel, kapcsolati problémákkal vagy kihívásokkal néztek szembe? Mi változhatna a munkahelyeteken vagy a gyülekezetetekben, ha az Ige valóságos lencsévé válna, amelyen keresztül nézitek a világot, és így hoznátok meg a döntéseiteket, amely szerint éltek? A Biblia írói tisztában voltak az írott Ige valóságos értékével. Nincs még egy olyan könyv, amely így szólna hozzá az életetekhez, mint a Szentírás. Az igék maradhatnak a Biblia lapjain is, de mit tehetsz inkább, hogy a szívedbe költözzenek?

Mit tanácsol Dávid Zsolt 119:11 versében, és miként követhetjük a tanácsát (lásd még Zsid 4:12)?

A Biblia egyik önmagáról tett kijelentését Zsid 4:12 versében olvashatjuk. A kétélű kard erős és éles, a Biblia azonban olyat is megtehet az emberi lélekkel, amit az emberi eszközök nem. A Biblia úgy írja le önmagát, mint ami élő. Kérdezheted, hogy miként lehetséges ez, hiszen évezredekkel ezelőtt írták, Jézus azonban kijelenti: „A beszédek, amelyeket mondtam nektek, lélek és élet” (Jn 6:63, ÚRK). Amikor a szíved összetörik, és az életed darabokra hull, Isten képes beleszólni az életedbe Igéje által, és a dolgok megváltoznak körülötted. Az Ótestamentum is úgy mutatja be Isten Szavát, mint ami kifejezetten aktív, sosem stagnál vagy passzív (Ézs 55:11). Dávid arról írt, miként hatott az Ige az életére:
„Ez a vigasztalásom nyomorúságomban, mert beszéded megelevenít engem” (Zsolt 119:50, ÚRK).
Talán éheztél életed egy bizonyos pontján, vagy böjtöltél, esetleg valamilyen diétát kellett követned. Az éhezés után mennyire ízlett az étel? Lelki értelemben a Biblia a lelkünk tápláléka. Ha a lelked üres vagy éhezik, nyisd meg az élő Igét! Olvasd el Jer 15:16, Mt 4:4 és 1Pt 2:2 verseit!
Isten igéi ízletesek az elmének és a szívnek, és amikor olvassuk, feltöltenek és megtartanak bennünket, ahogyan Isten megígérte. Az Igének, a Szentírásnak az üzenetei magától Istentől származnak. Kifejezetten nekünk és mindenki másnak is, akik keresik Őt, küldte őket. Ha imádkozó és nyitott szívvel olvassuk, sosem vesznek el.

Mennyi időt fordítasz naponta a Biblia tanulmányozására, és miként töltöd el ezt az időt? Mit tehetnél, hogy lelkileg a legtöbb hasznod legyen ebből?

EGW idézet

A gyámság alatt levő gyermekekhez hasonlóan, napról napra csak annyit kapunk örökségünkből, amennyire szükségünk van; ezért mindennap kérnünk kell: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” Nem szabad elkedvetlenednünk, ha Isten egyszerre nem ad feleslegesen a következő napra is. Biztosított bennünket ígére 
tében: „Nem hagylak el, és nem feledkezem meg rólad.” Dávid is így szólt: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.” (Zsolt 37:25) […]
Krisztus könnyített özvegy anyjának gondjain és terhein, segítségére volt a názáreti háztartás vezetésében; részvétet érez minden anya iránt, aki nehéz munkával keresi meg gyermekei kenyerét. Ő, aki megkönyörült a tömegen, „mert elbágyadt és elerőtlenedett”, ma is részvétet érez a szenvedő szegények iránt; kezeit állandóan kinyújtja feléjük, sőt még imájában is figyelmeztet, amellyel tanítványait oktatta, hogy emlékezzünk meg a szegényekről. […]
Könyörgésünk a mindennapi kenyérért nem csak a testünknek naponta szükséges táplálékot foglalja magában, hanem a lelki táplálékot is az örök élet elnyerése céljából. Jézus megparancsolta:
„Munkálkodjatok, ne az eledelért, mely elvész, hanem az eledelért, mely megmarad az örök életre.” „Én vagyok amaz élő kenyér, mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké.” (Jn 6:27, 51) Üdvözítőnk az élet kenyere, s ha szeretetét felismerjük, magunkba fogadjuk Őt, ekkor az a kenyér táplál bennünket, amely a mennyből szállt alá.
Krisztust szavai által fogadhatjuk magunkba; Isten azért adta nekünk Szentlelkét, hogy igéit megértesse velünk, hogy igazságait szívünkbe vésse. Imádkozzunk naponta, amint olvassuk a Szentírást, Isten pedig elküldi majd a Lelkét, hogy kijelentse azokat az igazságokat, amelyek megerősítenek bennünket, lelkünket pedig felkészíti a szükség napjára.
Isten a mi javunkra úgy rendelkezett, s arra is tanít, hogy naponként imádkozzunk mind a testi, mind a lelki hiányok kielégítéséért. Azt szeretné, ha belátnánk, hogy állandóan az Ő gondviselésétől függünk. Ezért kíván velünk mind szorosabb kapcsolatba lépni. Ha Krisztussal közösségbe jutunk az ima és a szent igazságok kutatása által, akkor mint éhezőket táplál, és mint szomjazókat üdít fel az élet vízéből. – Gondolatok a hegyibeszédről, 110–113. o.

 

6. Az a képességünk, hogy elfogadjuk Isten tanácsait (Jób 22:22), nagyban függ attól, milyen állapotban van a szívünk, amikor a Szentíráshoz fordulunk. Miként magyarázza ezt a helyzetet 1Kor 2:14 verse?

A lelki ítélőképesség azt jelenti, hogy lelki belátással és megértéssel rendelkezünk. Így érthető, miért van az, hogy a lelkileg nyitott személyek egészen más következtetésre jutnak a Biblia olvasásakor, mint a lelkileg nem elfogadók. Aki bolondságnak gondolja a Szentírást, nem az igazságot fogja keresni a lapjain.

7. Ezért nem mindegy, milyen elgondolással állunk a Bibliához, milyen módon olvassuk, mert ettől függ, hogy növekszünke az Istennel való kapcsolatunkban. Miként magyarázza ezt el Pál 1Thessz 2:13 versében?

Amikor hittel állunk hozzá, Isten Szava munkálkodik bennünk. Amikor kinyitod a Szentírást, és hiszed, hogy Isten valamit mond neked Igéje által, Ő biztosan beszélni fog hozzád, és munkálkodik az életedben. Nagyon sok múlik a hiteden és az elvárásaidon. A jó hír az, hogy amennyiben a hited csekély, Isten segíthet, hogy növekedjen (Mk 9:24), még ha oly picinyke is lenne, mint egy mustármag (Lk 17:6).
A Biblia egyik nagy célja, hogy kimondja az igazságot arról, milyen állapotban van a kapcsolatunk Istennel, és miként erősíthetjük azt. Ha a szíved nyitott a Szentlélek előtt, ha alázattal közelítesz a Szentíráshoz, mindig változni fog benned valami, habár nem feltétlenül látod ezt azonnal, mivel ez a változás és a növekedés gyakran kis lépésekben történik.
Ám ha közömbösek vagyunk, ragaszkodunk a bűneinkhez és nem vagyunk hajlandóak a változásra, a Biblia olvasása nem sokat használ. A Szentlélek arra ösztönöz, hogy közelebb kerüljünk Jézus Krisztushoz. Szeretnél közelebb lépni hozzá? Ha igen, Isten igéi „bölccsé tehetnek az üdvösségre” (2Tim 3:15, ÚRK), és olyan dolgokat látsz majd, amelyeket korábban elképzelni sem tudtál volna.

Milyen állapotban van a szívem és az elmém, amikor a Szentíráshoz fordulok? Csak a véleményemmel jövök, hogy igazolást nyerjek a Bibliából, vagy nyitott elmével és szívvel közelítek, gyermeki hittel, hogy lássam, mit akar nekem mondani Isten ma? Miért fontos az, hogy mit válaszolok erre a kérdésre?

EGW idézet

Krisztus élete, mely életet ad a világnak, Igéjében rejlik. Jézus szava által gyógyított betegségeket és űzött démonokat, szavára csendesedett le a tenger, támadt föl a halott, és az emberek tanúsították, hogy szavában hatalom van. Isten Igéjét szólta, amikor az Ószövetség összes prófétája és tanítója által szólt. Az egész Biblia Krisztus megnyilatkozása, s a Megváltó az Igéhez akarta erősíteni követőinek hitét. Amikor látható jelenléte visszavonul, az Ige lesz erejük forrása. Mesterükhöz hasonlóan nekik is minden Igével kellett élniük, „amely Istennek szájából származik” (Mt 4:4).
Amiképpen fizikai életünket az élelem tartja fent, azonképpen lelki életünket Isten Igéje élteti. Minden léleknek Isten Igéjéből kell életet kapnia saját maga számára. Ahogyan magunknak kell ennünk, hogy táplálékhoz jussunk, úgy magunknak kell bevennünk az Igét is. Ne pusztán más értelmének a közvetítésével kapjuk meg. Gondosan tanulmányozzuk a Bibliát, kérjük Istentől a Szentlélek segítségét, hogy megérthessük Igéjét. Vegyünk egy verset, és agyunkat összpontosítsuk a feladatra, hogy megbizonyosodjunk a gondolatról, melyet Isten a versbe helyezett számunkra. Addig időzzünk a gondolat felett, míg sajátunkká nem válik, s megismerjük, „mit szól az Úr”.
Ígéreteiben és figyelmeztetéseiben Jézus engem tart szem előtt. Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy ha én hiszek Őbenne, el ne vesszek, hanem örök életem legyen. Az Isten Igéjében feljegyzett tapasztalatok az enyéim. Enyém az ima és az ígéret, a parancs és a figyelmeztetés. „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem.” (Gal 2:20) Amint a hit így elfogadja és magába szívja az igazság alapelveit, azok a személyiség részévé és éltető erővé válnak. A lélek által befogadott isteni Ige formálja a gondolatokat, megindítja a jellem fejlődését.
Ha hitszemünket szilárdan Jézusra szegezzük, megerősödünk. Isten a legdrágább kijelentésekkel fogja megajándékozni éhező, szomjazó népét. Krisztust személyes Megváltónak ismerik meg. Amikor Igéjével táplálkoznak, rájönnek, hogy az lélek és élet. Az Ige lerombolja a természetes, földi természetet, és új életet ad Krisztus Jézusban. A Szentlélek Vigasztalóként hat a lélekre. Kegyelmének átalakító ereje által Isten képmása formálódik a tanítványban: új teremtés lesz. Szeretet veszi át a gyűlölet helyét, a szív isteni hasonlatosságot nyer. Ezt jelenti élni „minden igével, amely Istennek szájából származik” (Jn 4:4). Ez a kenyér elfogyasztása, amely a mennyből száll alá. – Jézus élete, 390–391. o.

Krisztusi élet, „Isten tekintélye örökké megmarad” című fejezet, 60. o. (február 15.)

Ha arra gondolsz, miket mondtál az elmúlt huszonnégy órában, miként értékeled a szavaidat? Szerető, kedves, örömteli, felemelő, esetleg frusztráló, fáradt, ideges, dühös szavakat szóltál, pletykáltál, rosszindulatú voltál? A Biblia azt mondja: „Mert a szívnek teljességéből szól a száj” (Mt 12:34). Ha a szívünk hordalékkal van tele, akkor az jön ki a szavainkkal. […] Ezzel szemben, amikor a szívünk szeretettel teli valaki iránt, az kivirágoztatja a szavainkat. Isten Szava pont ugyanígy szól a szívéből, ránk vonatkozó szándékairól. Csodálatos belegondolni, hogy ezek a szavak közvetlenül Isten szívéből érkeznek, és ugyanakkor a Bibliában kaptak helyet. Igazán rendkívüli látni, milyen hatalma volt Isten Szavának a történelem során. „Egy dolog a Bibliát pusztán jó erkölcsi útmutatóként kezelni, amelyet annyiban kell figyelembe venni, amennyiben az összhangban áll a kor szellemével és a világban betöltött helyünkkel; és egészen más úgy tekinteni rá, amilyen valójában – az élő Isten Igéjeként, amely életünk része, és amelynek formálnia kell a tetteinket, szavainkat és gondolatainkat. (Ellen G. White: Education. 260. o.).

Ne feledd! A Biblia élettel és erővel teljes könyv, olvasása, tanulmányozása elengedhetetlen Istennel való kapcsolatunk ápolása szempontjából. Nemcsak Isten csodálatos jelleméről és emberiséggel való kapcsolatáról tanulhatunk belőle: Isten mindannyiunkhoz személyesen szól az Igén keresztül, ha alázattal olvassuk és kutatjuk.

Naponkénti tanulmányozásra:

1Krónikák 23

1Krónikák 24

1Krónikák 25

1Krónikák 26

1Krónikák 27

1Krónikák 28

1Krónikák 29;

Ellen G. White: Étrend és táplálkozás, 11. fejezet, az „Amikor az egészségügyi megújulás eltorzul” alcímtől a fejezet végéig

1. Hány éves kortól szolgáltak az Úr házában a léviták?

2. Mivel „prófétáltak” Asáf, Hémán és Jedutun fiai?

3. Miért esett Salamonra az Úr választása?

4. Milyen szívet kért Dávid az Úrtól Salamon számára?

5. Mi az oka az egészségügyi megújulásban bekövetkezett nagy hitehagyásnak?

Általános áttekintés

Isten Igéjének elsődleges és legfontosabb szerepe az, hogy lelkileg táplálja és életben tartsa olvasóját, hallgatóját. Az izraeliták ezt a fontos lelki tanulságot sajátították el, amikor fizikai éhségnek voltak kitéve a pusztában. Mózes mannára vonatkozó értelmezése ezt az igazságot tükrözi: „Hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik” (5Móz 8:3). Jézus is éhes volt a pusztában, amikor ezt az elvet hirdette kísértőjének (Mt 4:4). Ugyanez a gondolat sejlik fel Péter levelében is, ahol Isten Igéjét az apostol a tápláló és erőt adó tejhez hasonlítja, „hogy azon növekedjetek az üdvösségre” (1Pt 2:2; vö. Zsid 5:13). Ezek a bibliai példák egy fontos feltételre ébresztenek rá minket, amelynek meg kell felelnünk ahhoz, hogy Isten Igéjéből mint lelki táplálékból részesülhessünk. Úgy kell közelednünk az Igéhez, hogy tudatában vagyunk lelki szükségünknek. „Éhesen” és „szomjasan” kell megjelennünk Isten Igéje előtt, különben nem fogjuk értékelni a lelki táplálék létfontosságú szükségletét, s a legnagyobb valószínűség szerint örömöt sem fogunk találni benne, sem pedig hasznot húzni belőle.
E heti tanulmányunkban megpróbáljuk megérteni a lelki táplálék két alapvető igazságát: (1) miért és (2) hogyan táplálja életünket Isten Igéje? Tanulmányunk alapja 2Timótheus 3:14–17 lényeges fontossággal bíró szakasza. Az első kérdés lehetővé teszi számunkra, hogy bibliai perspektívából vizsgáljuk azokat a különleges jellemzőket és hatásokat, amelyek a Timótheusnak címzett második levelet oly erőteljes és életet megváltoztató szöveggé teszik. A második kérdés módszereket javasol a Szentírás olvasásához. Ezek a módszerek lehetővé teszik életünkben a csodát, hogy Isten Igéje tápláljon bennünket.

Magyarázat

A Szentírás „miértje”

Miért van a Szentírásnak életfenntartó ereje? Pál két választ ad erre a kérdésre. Az első az apostol kitüntetett tiszteletével kapcsolatos, amelyet a Szentírás és annak szent jellege iránt tanúsít. A második válasz a Szentírás hatásával, befolyásával, nevezetesen azzal a változást előidéző erejével kapcsolatos, amelyet Timótheusnak az életében gyakorolt (2Tim 3:15), akit Pál „Isten emberének” is nevez (1Tim 6:11).
1. A Szentírás minősége. A Bibliát alkotó írásokat általában „szentnek” tartották. A Pál által használt „szent írások” (2Tim 3:15; görögül: hiera grammata) szókapcsolat csak itt jelenik meg az Újszövetségben. Ez a kifejezés a torah sebbiktav („írott törvény”) metanyelvi megnevezést tükrözi, amely az ókori judaizmusban az ihletettnek tartott szövegeket jelölte, ellentétben a nem ihletettnek tartott „szóbeli törvénnyel” (torah sebbe‘al pe). Ezzel a kifejezéssel Pál itt az Ószövetségre utal, egy címre, amelyet egyes keresztények később pejoratív kifejezésként használtak, hogy általa alacsonyabb rendű (vagy akár érvénytelen) ihletettségre utaljanak.
Pál számára az Ószövetség volt az egyetlen Szentírás. Abban az időben az Újszövetség még nem létezett, nem képezhette részét a Timótheusnak átadott tanításnak. Azért nevezték ezeket az írásokat „szentnek”, mert theopneustosnak, „ihletettnek”, szó szerint „Isten által leheltnek” tartották őket. A passzív szerkezet itt azt sugallja, hogy Isten a cselekvő alany. Ugyanez az ige jelenik meg a teremtés leírásában is, amikor Isten „lehelt vala az [ember] orrába életnek leheletét” (1Móz 2:7). Ebből a perspektívából tekintve Pál nemcsak a Szentírás emberre gyakorolt hatására vonatkozó tanulságokat von le, hanem azt is feltárja, hogy miként kell viszonyulnunk Isten Igéjéhez.
2. A Szentírás hatása, befolyása. Nem véletlen a Szentírás ihletettsége és az ember teremtése közötti párhuzam. Arra utal, hogy Isten Igéje maga az élet: életet ad azoknak, akik befogadják, ahogy Ádám is életet kapott a teremtéskor Alkotójától. Pál szerint a Szentírás „bölccsé tehet” (2Tim 3:15), amivel nem azt akarja mondani, hogy egyfajta mechanikus hatással van dolgunk, miszerint akik befogadják a Szentírást, azonnal és varázslatos módon bölcsességgel lesznek felruházva. Pál emlékeztet bennünket, hogy az általa említett bölcsesség Jézus Krisztusba vetett hitből fakad, a következő versben pedig elmagyarázza, hogy ez a bölcsesség négy különböző módon gyakorol befolyást a hívő életében:
•    A Szentírás első szerepe hitelvi: „hasznos a tanításra”. Tanít és irányít az igazság megtalálásában és megértésében.

• Második szerepe a feddés: tudatosítja bennünk azokat a hibákat, amelyeket személyes életünk során nemcsak a tanításban, hanem a magatartásunkban is elkövettünk.

• Harmadik szerepe a „megjobbítás”: nem elég csupán felismernünk a hibáinkat; meg is kell értenünk, hogyan javíthatunk az életünkön, és miként találhatjuk meg a helyes irányt. 

•  A Szentírás negyedik és egyben utolsó szerepe „az igazságban való nevelés”. A „szent írások” végső soron a Lélek által bűnbánatra és engedelmességre vezetnek minket. Pál azzal a megállapítással zárja gondolatmenetét, hogy Isten Igéjének célja egy kiegyensúlyozott személyiség kialakítása. Pál gyakorlati tanáccsal és cselekvésre hívással fejezi be tanítását. Következtetése: a Szentírás „minden jó cselekedetre” felkészít minket (2Tim 3:17).

A Szentírás megközelítése 

 Miként gyakorolhat a Szentírás ilyen rendkívüli hatást az életünkre? Hogyan képes elvezetnie minket jelenlegi helyzetünkből az igaz, bűntelen életre, az ezzel járó „jó cselekedetekkel” együtt? A kérdés megválaszolása érdekében négy tanulságot vagy alapelvet vonhatunk le Pálnak a Szentírás megközelítésével kapcsolatban adott tanácsából:
1.    A teljes Szentírás. A bibliai szövegek megközelítésének első és legfontosabb alapelve, hogy „szent” és ihletett jellegük a Szentírás egészére vonatkozik. Pál hangsúlyozza, hogy „a teljes Írás Istentől ihletett” (2Tim 3:16, a szerző kiemelése). Tanulmányozásunk során és Isten kinyilatkoztatásának kutatásában a Biblia teljes szövegét figyelembe kell vennünk. Pál kijelentése arra ösztönöz, hogy azzal a meggyőződéssel olvassuk a Bibliát, hogy szent szövegei útmutatást nyújtanak az isteni igazság és az életünkhöz szükséges gyakorlati tanácsok keresésében. A Biblia egyetlen könyvét vagy szakaszát sem szabad más könyvek vagy szakaszok rovására előnyben részesíteni. A teljes Szentírás minden egyes könyve, passzusa ugyanolyan érdeklődést és figyelmet érdemel. Pál itt egy olyan megközelítést javasol, amelyre „kanonikus megközelítésként” hivatkozunk. Ennek értelmében egyegy szöveget más bibliai szakaszok fényében kell elemezni, amelyek utalhatnak vagy hivatkozhatnak rá. Ezt nevezzük az intertextualitás elvének.
2.    Tanulás és ismeret. Pál nagyra értékeli a tanulás és az ismeret megszerzésére irányuló erőfeszítéseket (2Tim 3:14–17), szerinte a Szentírás ismeretének hiánya vagy a Biblia felületes olvasása komoly hatással lehet a jelenünkre és az örök üdvösségünkre egyaránt. Ebben az összefüggésben az apostol tanulásra és ismeretszerzésre történő felhívása azt jelenti, hogy nagy figyelmet kell szentelnünk a tanulmányozott bibliai szövegnek. Ellen G. White emlékeztet minket: „A Szentírás alapos ismerete kutatásának fontosságát nem lehet túlbecsülni. »A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos […] az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes, minden jó cselekedetre felkészített legyen Isten embere« (1Tim 3:16–17).
A Könyvek Könyve tehát megérdemli legnagyobb figyelmünket és tiszteletünket. Nem elégedhetünk meg felületes ismeretekkel, hanem ellenkezőleg, törekednünk kell az igazság üzenete teljes értelmének megértésére, és szomjasan innunk a szent próféciák lelkületéből” (Advent Review and Sabbath Herald, 1883. október 9.).
3.    Hűség. Pál Timótheushoz intézett kérése – hogy maradjon meg az igazságban, amelyről tanulás útján szerzett tudomást (2Tim 3:14) – az Úr Jézus felhívását visszhangozza: „Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok” (Jn 8:31). Ugyanaz a görög ige, a meno („megmaradni”) szerepel mindkét versben. Nem elég egyszer megtanulni a bibliai igazságot; újra és újra fel kell azt fedezni. Egy zsidó közmondás szerint az, aki megtanul egy leckét, de nem ismételgeti és gyakorolja is azt, hasonlatos ahhoz a földműveshez, aki vet, de nem arat. Timótheus és sok keresztény számára a tanulás nem egyszeri esemény, hanem a „gyermekségében” kezdődik (2Tim 3:15), és egész életén át folytatódik. Amikor az Ige kitartó kutatására buzdít, Pál nem csupán bizonyos elvont igazságok és hitelvi tanítások ismételgetésére ösztönöz. Azt kéri Timótheustól, hogy legyen következetes az Ige kutatásában, és mindenkor gyakorolja a benne felfedezett igazságokat. Jakab is ugyanezt az gondolatot fejti ki, amikor a hit és a cselekedetek kapcsolatáról beszél (Jak 2:14–26).
4.    A tanítók befolyása. Önerőből képtelenek vagyunk hozzáférni az isteni igazsághoz. Mivel a Biblia szerint az igazság kinyilatkoztatás útján jut el hozzánk, szükségünk van azok tanúságtételére is, akik ezt a kinyilatkoztatást igaznak fogadták el. Ezért kellenek a tanítók. Izrael történelmének kezdetétől fogva Isten arra buzdította népét, hogy tanítsák gyermekeiket (5Móz 6:7). Pál is utal erre az elvre, amikor azokról az emberekről ír Timótheusnak, akiknek egykor elfogadta a tanításait (2Tim 3:14): elsősorban Timótheus édesanyjára, Eunikára, valamint Timótheus anyai nagyanyjára, Loisra gondol, de önmagára és a keresztény közösség számos további „tanújára” is (2Tim 2:2). Pál tehát nemcsak a tanulókhoz vagy a gyermekekhez szól, akik tartoznak szüleiknek és tanáraiknak, hanem a tanítókhoz és a szülőkhöz is, akiknek felelősségük megosztani mindazt, amit tanultak.

Alkalmazás

Tanács a tanító számára: Hogyan alkalmazhatjuk a Szentírást az életünkben? A következő tevékenységek ebben segítenek nekünk. Kérj meg valakit a csoportból, hogy olvassa fel az alábbi, elmélkedésre szánt gondolatot! Ösztönözd a csoport tagjait, hogy a hét folyamán valósítsanak meg egy vagy több tevékenységet a lentebb felsoroltak közül, majd a következő szombaton osszák meg a tapasztalataikat a csoportban! Kérd meg őket, hogy írják le részletesen, miként erősítette az illető tevékenység a Szentírás megértését, illetve hogyan mélyítette el az Úrral való kapcsolatukat!
Elmélkedésre: Fennáll a veszélye annak, hogy félreértjük, miként kell alkalmaznunk a Szentírást az életünkben. Ez nem azt jelenti, hogy szabadon értelmezhetjük Isten Igéjét, hogy ily módon a magyarázatunkkal saját érdekeinket, hajlamainkat igazoljuk, hanem kizárólag azt, hogy életünket a Szentírás tanításaihoz kell igazítanunk.
1.    tevékenység: naponkénti elmélkedés
Egy héten keresztül minden reggel olvass el egy rövid bibliai szakaszt, amely kapcsán áhítatot tartasz a családodnak! Fedezd fel, hogy milyen jelentéssel bír ez a szakasz a maga kontextusában! Légy kreatív! Kutass új gondolatok és tanulságok után minden áhítat alkalmával!
2.    tevékenység: egy bibliavers memorizálása
Minden hónapban válassz ki egy bibliaverset az elmélkedésre szánt igei szakaszból, és ismételgesd minden reggel, míg meg nem tanulod kívülről!
3.    tevékenység: mások tanítása
A legjobb módja annak, hogy megőrizzük emlékezetünkben a tanultakat, az, ha megosztjuk a Szentírásban felfedezett igazságokat házastársunkkal, családtagjainkkal, barátainkkal. Keressünk valakit, akivel megbeszélhetjük újonnan szerzett ismereteinket!
4.    tevékenység: alkalmazás a gyakorlatban
Nem elég csupán megtanulni egy igeverset. A legfontosabb az, hogy alkalmazzuk és gyakorlatba is ültessük. Jézus maga mondta: „Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket” (Jn 13:17). Amikor olvasod és tanulmányozod az Igét, imádkozz, hogy a Szentlélek adjon bölcsességet neked, hogy tudd, miként alkalmazhatod és gyakorolhatod az igazságot az életedben!