Isten szava

Nagyon nehéz megtanulni repülőgépet vezetni. Amikor a felhők közt repülünk, és nincs semmi a látóhatáron, az agy összezavarodik, és már nem tudja, hogy a gép felfelé, lefelé, jobbra vagy balra megy. Ami jónak tűnik, az lehet teljes mértékben rossz. A pilótáknak megtanítják, hogy érzékelésük nem megbízható, ezért helyesen kell tudniuk értelmezni a műszerek kijelzőjét, és bízniuk kell bennük.
Ehhez hasonlóan a keresztényeknek is meg kell tanulniuk, hogy saját érzéseik, kultúrájuk befolyása, neves tanítók magyarázatai sem föltétlenül megbízhatóak. Meg kell tanulniuk helyesen értelmezni a Bibliát, és teljes mértékben bízni utasításaiban.
Péld 14:12 – „Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.”
Mint a tapasztalatlan pilóta, aki a felhők közt repül és nem hiszi el, hogy tájékozódási képessége rossz lehet, sokan komoly hibákat követnek el, mert saját gondolataikat összetévesztik Isten hangjával. Azt hiszik, hogy Isten akarata szerint járnak el, amikor saját elképzeléseiket vagy akár Sátán álcázott hangját követik.
Jer 17:9 – „Csalárdabb a szív mindennél és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?”
Egyáltalán nem kellene bíznunk saját elképzeléseinkben, hisz rendelkezünk egy biztos irányítással.
Jer 17:7 – „Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és akinek bizodalma az Úr.”
Bízhatunk Isten ítélőképességében azzal kapcslatban, hogy valami jó vagy rossz, biztonságos vagy veszélyes-e. Ő mondta: 
Zsolt 32:8-9 – „Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak téged. Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, amelyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, mert nem közelít hozzád.”
De hogyan tanácsol minket Isten? Vágytál-e valaha arra, hogy bárcsak olyan lehetnél, mint valamelyik próféta, aki hallotta, mit mondott neki Isten? Nem kell prófétának lennünk ahhoz, hogy meghalljuk Isten szavát.
„»Tudakozzátok az írásokat«, mert azokban van Isten tanácsa, melyben Isten hangja szól a lélekhez.” (Fundamentals of Christian Education, 390. old.)
Ugyanaz az Isten, aki felhőoszlop által vezette az izraelitákat a pusztában, minket is vezet.
„A Biblia minden fejezete, minden verse és minden szava Isten üzenete az emberhez. Kössük szabályait jegyül kezeinkre és homlokunkra! Ha tanulmányozzuk és követjük e szabályokat, akkor Isten úgy vezeti mai népét, mint hajdan Izraelt – nappal felhő-, éjjel tűzoszlop által.” (Pátriárkák és próféták, 504. old.)
Bálám imádkozott Istenhez, de nem a tanácsát kérte, hanem engedélyt arra, hogy saját útján járjon. Ez egy pogány gondolkodásmód, amely Isten kiengesztelésére törekedett, mintha Ő elcsábítható vagy megvesztegethető lenne. Bálámot figyelmeztették:
4Móz 23:19 – „Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?”
Isten tanácsát azok nyerhetik el, akik keresik, tanulmányozzák, majd követik az Ő akaratát. Ha azért tanulmányozunk, hogy engedélyt kapjunk saját elképzeléseinkhez, soha nem ismerjük fel Isten útját.
Jn 7:17 – „Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajon Istentől van-é...”

(lásd: Megbeszélendő kérdések)

Miután Jézus a juhairól gyengéden gondoskodó jó pásztorhoz hasonlította magát, a juhokról is beszélt. Elmondta, hogyan ismerik fel pásztoruk hangját, és ez hogyan segít nekünk is felismerni Isten hangját.
Jn 10:3-5 – „Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket. És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.”
Hogyan szól hozzánk a Jó Pásztor, és hogyan lehetünk biztosak, hogy valóban az Ő hangja irányít és vezet? Háromféleképpen:
1.    A Biblia által
„Isten kijelenti nekünk akaratát igéjében, a Szentírásban.” (5T, 512. old.)
2.    A gondviselés által
„Felismerhetjük hangját gondviselése lépéseiben is – és fel is fogjuk ismerni, ha nem különítjük el a lelkünket tőle azáltal, hogy a saját akaratunk szerint járunk, ha nem megszenteletlen szívünk ösztönzéseire hallgatunk, míg az érzékeink annyira össze nem zavarodnak, hogy nem ismerjük fel többé az örökkévaló dolgokat, és az ellenség hangja annyira álcázott nem lesz előttünk, hogy Isten szavának fogadjuk el.” (I.m.)
A felhők között repülő pilóta érzékeit nagyon könnyen össze lehet zavarni. Ha figyelmen kívül hagyja műszereit és érzéseire támaszkodik, akkor fennáll a lezuhanás veszélye. Az a keresztény, aki a saját megérzéseitől függ, szintén könnyen összezavarodhat, és ilyenkor az a veszélye fenyegeti, hogy komoly hibákat követ el. 
Annak érdekében, hogy Isten hangja irányítson, át kell adnunk neki életünk vezetését. Ha minden területen alárendeljük magunkat hatalmának, a helyes ösvényen irányítja lépteinket.
Péld 3:6 – „Minden te útaidban megismerd őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.”
3.    Benyomás
„Isten szavát továbbá a Szentlélek felhívásai által is hallhatjuk, aki benyomásokat kelt szívünkben, amelyek beépülnek a jellemünkbe.” (5T, 512. old.)
A benyomások olyan dolgokat foglalnak magukba, mint a bűnről való meggyőződés, a jó cselekvésének vágya. Romlott szívünk képtelen önmagától ilyen jó meggyőződések és vágyak előállítására, de képes hamis benyomásokat és téves meggyőződéseket kelteni. Biztosak lehetünk azonban benne, hogy a késztetés, amely megegyezik a Szentírással, a Szentlélek hangja, aki lelkiismeretünkhöz szól. 
Ahhoz, hogy meghalljuk Isten hangját, el kell döntenünk, hogy életünk minden területén teljes mértékben átadjuk magunkat Neki, és semmit nem vonunk ki ez alól. Kerülünk minden olyan helyzetet, amely elgyengít, és elhatározzuk, hogy semmit nem teszünk, ami nem tetszik az Úrnak. Tanulmányozzuk igéjét, hogy felismerjük, mi az akarata. Megtanuljuk, hogy mit vár el tőlünk, és mit nem. Figyeljük, hogyan nyitja meg és zárja be bizonyos lehetőségek ajtaját. Hallgatunk a lelkiismeret hangjára, amely figyelmeztet az úton leselkedő rejtett veszélyekre. 

(lásd: Megbeszélendő kérdések)

Most, a tömegáruk világában, kevés speciális termék kapható. Általában olyan dolgokat vásárolunk, ami a legtöbb igénynek megfelel. Bizonyos dolgokat azonban nem lehet szabványosítani. Bizonyos dolgoknak egyéninek kell maradniuk.
Ehhez hasonlóan Isten egyes tanácsai szabványosak, általánosak, mindenkire, mindig, minden körülmények között érvényesek. Ilyenek például a szorgalom, a becsületesség vagy az őszinteség. Az általános irányelveket az a felhőoszlop jelképezi, amely az izraelitákat vezette a pusztában. 
Isten más tanácsai azonban nagyon egyéniek. Például, egyéni tanácsra van szükségünk a pályaválasztáskor, a házastárs kiválasztásakor.
Fontos, hogy látszólag apró döntéseinkben is rendelkezzünk Isten egyéni tanácsaival, mivel ezek is komoly, előre nem látható következményekkel járnak. Isten megadja nekünk ezeket a különleges, egyéni tanácsokat.
Ézsa 58:11 – „És vezérel téged az Úr szüntelen.”
Isten tanácsait időnként a Biblia vagy a Prófétaság Lelke olvasása közben ismerjük fel. Máskor egy meggyőző prédikációban, amikor egy bizonyos bibliai részt egészen újszerű megközelítésben látunk meg. Ismét máskor egy szülői, tanári, vagy baráti tanácsban is felismerhetjük Isten vezetését. Isten szól hozzánk egy csalódás vagy látszólagos kudarc esetén is. 
Hogyan birtokolhatjuk ezt a csodálatos és folyamatos nyomkövető rendszert? A Biblia megadja a választ.
Ézsa 58:10-11 – „Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted (...) vezérel téged az Úr szüntelen.”
Az ihletett írás összegzi és megmagyarázza, hogy ha segítjük az éhezőket és nyomorultakat, az „az én alárendelésében, az Isten és emberek iránti készséges szolgálatban” nyilvánul meg. (Jézus élete, 278. old.) Más szavakkal, ha teljes mértékben szeretnénk engedelmeskedni Istennek és segíteni másokon, megkapjuk Isten vezetését és irányítását. Amikor ez a vágy folyamatos célkitűzésünkké válik, elnyerjük Isten folyamatos vezetését.
Ha keresed, hogy miként szolgálhatnád Istent embertársaidon segítve, biztos lehetsz benne, hogy Isten folyamatosan irányítani fog téged ebben az erőfeszítésben.
„A keresztényi jellem akkor éri el tökéletességét, ha a másokon való segítés vágya állandóan ott él a hívők lelkében. Ha ennek a szeretetnek lehelete veszi körül őket, akkor »élet illatává válnak az életre« és Isten megáldhatja munkájukat.” (Az apostolok története, 551. old.)
Ha úgy tűnik, hogy nem hallod Isten szavát, tedd fel magadnak a kérdést, hogy Isten hallja-e a te hangodat. Töltesz elegendő időt imában? Van valami bűn az életedben, amit nem adtál át Neki? 
Zsolt 66:18 – „Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.”
Kérd Istent, hogy vizsgálja meg szívedet és fedjen fel minden dédelgetett bűnt. Ha megmutatja neked a bűnödet, kérjed, hogy bocsássa meg, és adjon elhatározást és erőt ellenállni a kísértésnek. Add át idődet, gondolataidat, erődet és érzéseidet Jézusnak, majd pihenj meg az Ő igéjének biztonságában és erejében, mert biztos lehetsz benne, hogy hűségesen betartja, amit ígért. 

(lásd: Megbeszélendő kérdések)

1.    Bálám Isten vezetését kérte. Mire gondolt valójában? Miért gond Isten vezetését kérni, amikor valójában csak engedélyt akarunk kérni saját elképzeléseink követésére? Pátriárkák és próféták, 440-441. old.
 

2.    Olvassátok el Jer 42, Jer 43. fej. Milyen nagy hibát követtek el az izraeliták ebben a történetben, és mit mondott Isten, mi lesz döntésük következménye?

3.    Ha szeretnénk megkapni Isten tanácsait, mire kell hajlandónak lennünk? Jak 1:22-25, Mt 7:24-27, Ez 33:31

4.    Milyen három módon irányít minket Isten?

5.    Gyakran, amikor az ékszerviselésről vagy a borivásról beszélgetünk, egymásnak ellentmondó véleményeket is hallhatunk, mint például: „Nem lényeges.” „Legyünk mértékletesek.” „Teljes tartózkodjunk tőle.” Honnan tudhatjuk, melyik a helyes?

6.    Honnan tudhatjuk, hogy amit a Szentlélek hangjának gondolunk, az valóban a Szentlélek hangja? Mal 3:6, Tit 1:2 Adhat a Szentlélek valaha a Szentírással ellenkező benyomásokat?

7.    Ézs 58:11-ben olvassuk, hogy az Úr szüntelen vezet, a 9. vers azt mondja, hogy ha szólítjuk, Ő válaszol. Mi ezeknek az ígéreteknek a feltétele? Ézs 58:1-11

8.    Mondj el egy tapasztalatot életedből, amikor Isten különlegesen és egyedi módon vezetett.

Első látomásom – 1. rész

„Isten tehát megmutatta nekem az adventhívők zarándokútját a szent városba, megmutatta azt a gazdag jutalmat is, melyet azok nyernek el, akik Uruknak a menyegzőről való visszatérését várják. Kötelességemnek tartom, hogy közöljem veletek mindazt, amit Isten nekem kinyilatkoztatott. Isten szentjeinek sok akadállyal kell megküzdeniük. Csakhogy »ami pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nekünk; mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökké valók«. (2Kor 3:17-18) Megkíséreltem, hogy jó hírt és egy kevés szőlőt hozzak magammal a mennyei Kánaánból, amiért a gyülekezetből néhányan megköveznének, ahogy Izrael fiai is meg akarták kövezni jelentéseikért Józsuét és Kálebet. (4Móz 14:10) Azonban biztosítalak titeket, kedves testvéreim, hogy az egy jó ország, és képesek vagyunk oda bevonulni és azt birtokunkba venni. 
Mialatt a családi oltárnál imádkoztunk, Isten Szentlelke kiáradt reám, és én elragadtattam messze, e sötét világ fölé. Kerestem a földön maradt Jézust váró népet, de nem találtam. Egy hang szólt hozzám: Tekints ismét abba az irányba, de nézz egy kissé feljebb! Ismét arrafelé tekintettem és most egy keskeny, egyenes ösvényt pillantottam meg, amely magasan a világ felett emelkedett. Ezen zarándokoltak a Jézust várók a szent város felé, amely az ösvény túlsó végén volt. Mögöttük, az út kezdetén, fényes világosság volt látható, amely az angyal kijelentése szerint »az éjféli kiáltás« volt. Ez a világosság beragyogta az egész ösvényt és szövétnekül szolgált, hogy útközben meg ne botoljanak. Jézus maga haladt népe élén és vezette őket, és mindaddig, míg szemeiket Rá irányították, biztonságban voltak. Egyesek csakhamar elcsüggedtek. Ezek azt mondták, hogy a város nagyon messze van, pedig ők azt hitték, hogy sokkal hamarabb odaérnek. Jézus oly módon bátorította őket, hogy felemelte jobbját, és belőle fényesség áradt a Jézust váró hívőkre. Erre mindnyájan így kiáltottak: »Hallelujah!« Voltak azonban olyanok is, akik könnyelműen megvetették ezt a világosságot, és azt mondták, hogy nem Isten vezette őket ilyen messzire. Ezek mögött kialudt a világosság, és lábaik sötétségben botorkáltak. Megtántorodtak, elveszítették Jézust szemeik elől, és alázuhantak az ösvényről az alattuk elterülő sötét gonosz világba. Csakhamar hallottuk Isten szavát, hatalmas vizek zúgásához hasonlóan, amely közölte velünk Krisztus eljövetelét. Az élő szentek, a száznegyvennégyezer, megértették az Úr szavát, a gonoszok ellenben mennydörgésnek tartották. Midőn Isten a Megváltó eljövetelét kinyilatkoztatta, kiárasztotta ránk Szentlelkét úgy, hogy arcunk ragyogni kezdett. Isten dicsősége sugárzott szét rólunk, amiként Mózes arca is ragyogott, midőn a Sínai-hegyről alájött. 
Mind a száznegyvennégyezer el volt pecsételve és bensőséges egységben tömörültek. Homlokukra ez volt írva: »Isten«, az új Jeruzsálem és egy dicső csillag, amely Jézus nevét tartalmazta. A gonoszok bosszankodtak boldogságunk és szentségünk felett, haragjukban ránk akartak támadni, hogy kezüket ránk tegyék és börtönbe vessenek bennünket, de ha kezünket kinyújtottuk az Úr nevében, menthetetlenül a földre hullottak. Ekkor tudta meg Sátán és követői, hogy Isten szeret minket, akik egymás lábait megmostuk, és akik egymást szent csókkal köszöntöttük.” (Folytatjuk)
(Tapasztalatok és látomások, 13-15. old.)
 

Krisztus meghívása

„Nem a magatokéi vagytok. Mert áron vétettetek meg.” Mi a tiszta és szeplőtlen Bárány, Krisztus drága vérén lettünk megváltva. Micsoda összehasonlíthatatlan, végtelen ár!
És bár Krisztus váltott meg minket és meghív, hogy térjünk Hozzá, a világ még mindig csábít bennünket. Vajon az Isten vagy a világ iránti szeretet fog végül győzedelmeskedni? Sátán és gonosz angyalai az emberi szívhez vezető minden ösvényen lesben állnak keresve, hogy rákényszerítsék a lelkeket elfogadni gonosz ajánlataikat. Az ellenség megpróbál megvesztegetni, hogy megnyerjen a világnak, ahogy Krisztust is megpróbálta kísértésbe vinni a pusztában. Ha nem egy rajtunk kívül és felettünk álló erőre támaszkodunk, az ellenség tönkretehet minket. Azonban ha Jézusra nézünk, tanulmányozva az Ő életét és jellemét, ha őszintén vágyakozunk Hozzá hasonlóvá válni, gondolataink a megfelelő irányba fordulnak és egyensúlyba kerülünk. Így legyőzhetjük az önzést és választhatjuk az igazságot. Jézusra tekintve meghalljuk a szót: „Ez az út, ezen járjatok.” „Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem.”
Ki fog elfordulni minden földi csábítástól, világi szórakozástól, mely nagy előnnyel és dicsőséggel kecsegtet, és mindezeket veszni hagyja, hogy így megnyerje Krisztust? Krisztust megnyerve mindent megnyertünk. Jézus azt mondta, hogy „örök életre buzgó víznek” forrásává válik bennünk.
Kérem tehát az ifjakat: „Válasszatok magatoknak még ma, kinek szolgáltok.” Ez szükséges egy határozott választáshoz, mert Jézus mondta: „Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.” „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti.” A legbölcsebb tanács szól hozzátok. Meghallgatjátok szavát, engedelmeskedtek Neki? „Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.” Ő meghív, hogy új, magasabb szintre lépjünk, mint ahol korábban álltunk. Ha szívünk megtelik Krisztus iránti szeretettel, az bizonyítéka annak, hogy Ő erősebb minden addigi szenvedélynél, mely elnyomta nemes késztetéseinket és a lelket átengedte Sátán kísértéseinek. 
„Nem a magatokéi vagytok. Mert áron vétettetek meg.” A világnak szent kötelessége, hogy átadja az Úr Jézusnak mindazt, ami az Övé, amit Ő áron vett meg, a lelket, a testet és a szellemet. Mivel azonban az emberek figyelmen kívül hagyják Isten iránti kötelességüket és visszautasítják a megváltás hatalmas ajándékát, nincs mentségük, amiért kivonják magukat Krisztus hűséges szolgálata alól. Saját vágyaiknak szolgálva azt bizonyítják, hogy nem vetették alá magukat Isten törvényének, hanem napról napra megfosztják Őt attól, ami az Övé. Nem vágynak Krisztus gyermekeinek lenni, inkább választják Sátán rabszolgaságát. Vakságukon elképedve idézzük az apostol szavait: „Kicsoda ígézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak?”
Krisztus meghívja magához a bűnöst. Milyen szeretettel kérleli őket! Amikor szavai érintik az ember szívét, aláveti akaratát Isten akaratának, már nem önző érdekei vezetik, mert megtörik Sátán rabigája, és a lélek aláveti magát Krisztusnak. A Megváltó hosszútűrésétől, együttérzésétől, türelmétől, végtelen, mérhetetlen szeretetétől áthatva, a bűnbánó lélek felismeri saját érdemtelenségét és vétkeit. Aláveti akaratát Isten akaratának és vágyik arra, hogy bemutassa Krisztus iránti hűségét, keresve az alkalmakat, hogy beszéljen az Úr jóságáról és szeretetéről. Meglátja Jézusban azt az összehasonlíthatatlan szeretetet, mely teljesen áthatja szívét. Megízlelte Krisztus szeretetét, és szíve háláját úgy fejezi ki, hogy másoknak is elmondja az Úr jóságát. A mennyei természet részesévé válik. (The Youth’s Instructor, 1892. október 27.)
Drága gyermekek, Jézus meghív, hogy nyissátok meg szívetek ajtaját, és engedjétek be Őt. Mit tesztek? Megvizsgáljátok szívetek, megnézitek mi az, amit megengedtek magatoknak, illetve amit féltve őriztek, és ami nem kedves Jézus előtt, ami csukva tartja az ajtót a drága Megváltó előtt? Vajon ez a büszkeség, a világ szeretete vagy az önzés? Ne tartsátok tovább Jézust az ajtó előtt. Vessétek ki ezeket a dolgokat szívetekből. Imádkozzatok kegyelemért, győzedelmeskedő kegyelemért. Haljatok meg ezeknek a vétkeknek, és boldogan cseréljétek ki mindezt Jézus jelenlétére, szeretetére és erejére. Ő mondta: „Ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.” Halljátok Jézus szavát? Válaszoltatok Neki? Megváltó üzenete áthatotta lelketek és átformálta életeteket? Vagy hagytátok, hogy drága hangját elnyelje a világ zaja? Hallhatjátok szavát, ha akarjátok. Először hallgatózzatok figyelmesen, halljátok meg hangját, majd üresítsétek meg szíveteket az ott rejtőző bűnöktől, hogy helyet készítsetek Jézusnak, hogy bejöhessen és veletek lakhasson.
Gyermekek, ha győzedelmeskedtetek az ostromban, imádkozzatok és tartsatok önvizsgálatot. Isten kegyelme elegendő nektek. Elegendő a gyengének és az erősnek, mert mindannyian ugyanattól a kegyelemtől függünk, másképp elveszünk. Ennek a kegyelemnek az elnyerése érdekében be kell mennünk belső kamránkba és imádkoznunk Istenhez.
„Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.” Legyünk őszinték és komolyak. Imádkozzunk buzgón. Amikor szívünk mélyén érezzük, hogy Isten segítsége nélkül elveszünk, Ő megjelenik előttünk.Ha éhezzük és szomjazzuk az igazságot, Jézus betér hozzánk, velünk vacsorázik és mi Ővele. Hitünket gyakran megpróbálják a különböző nehézségek, de ne csüggedjünk. Legyünk fáradhatatlanok erőfeszítéseinkben. Bízzunk Istenben, és szívünk megtelik a megbocsátás örömével és Megváltónk iránti szent bizalommal. (The Youth’s Instructor, 1857. október 1.)

Megbeszélendő kérdések
 

1.    Mire törekszik Sátán?
 

2.    Milyen módszerrel tudjuk legyőzni az önzést, és választani az igazságot?

3.    Mire késztet Jézus hangja?
 

4.    Mi válik bizonyossá, amikor az emberi szív megtelik Krisztus szeretetével?
 

5.    Mi a világ és az egyén szent kötelessége?

6.    Írjátok le, milyen változásokat tapasztal egy ember, aki válaszol Krisztus szeretetteljes kérlelésére.

7.    Milyen cserét kell boldogan végrehajtanunk?

8. Mit tegyünk annak érdekében, hogy legyőzzük gyengeségeinket és elnyerjük Isten kegyelmét?

Új hit – 1. rész
Daba Sharma, AFM misszionárius, India

„Nem mehetsz oda ma este” – üvöltötte a hatalmas termetű férfi a motorbiciklin. „Nem ismered az utat, nem tudod mi a falu neve, és már sötétedik. Azon kívül, ahova menni akarsz, az a Naxal övezetben van. Tele van naxalokkal, akik hirhedt gyilkosok és emberrablók. Nemrég is történt ilyen eset.”
Húsz perccel korábban intettem búcsút barátaimnak, amint elindultak a következő állomásuk felé. Pahari barátaim egy csoportja, szomszédaik és én nemrég együtt hagytuk el észak-indiai behavazott hegyi falunkat, hogy a száraz, forró Gangesz-medencébe menjünk. Számukra ez az utazás részben vakáció, részben lelki zarándokút volt. Velük tartottam, hogy minél jobban megismerjem a hindu hitet és kultúrát. Több mit 1 000 mérföld megtétele után kiszálltunk mikrobuszunkból egy aprócska kis városban, dél-közép Biharban. Barátomra, Chotura gondoltam, aki leszerződtetett gyermekmunkás volt, és már négy éve dolgozott inasként főbérlőnk házában. Hat hónappal korábban a bihari gyermekcselédek testvéreiből és nagybátyjaiból álló küldöttség érkezett városunkba, hogy hazavigyék családtagjaikat. A házigazdák nem szívesen engedték el szolgáikat, és a bér visszatartása volt a leghatékonyabb taktikájuk, amellyel plussz munkát csikarhattak ki ezektől a gyerekektől és szerencsétlen sorsú családjuktól. Hálásan köszönjük a többi AFM misszionárius jótékonyságát, akik adományaikkal támogatták misszióterületünket, és ezáltal anyagi segítséget is tudtunk nyújtani Chotunak, hogy elmehessen. Mindanyian megsirattuk, amikor végleg elbúcsúzott. A csekély anyagi segítség mellett egy memóriakártyát is adtam neki a telefonjába, melyre feltöltöttem hindu nyelven a hangos Bibliát. Elmenőben hozzátette: „Hallgatni fogom a történeteidet.”
Chotu faluja nem itt van a közelben? – tűnődtem. Vajon mi történt vele? Hallgatta a hangos Bibliát? Otthoni élete vajon jobb, mint amikor dolgozott? Több embertől is megkérdeztem a városban, hogy tudják-e, merre van az a falu.
„Ó, ez háromórányi járásra van északra.”
A szívem majd kiugrott az izgalomtól annak gondolatára, hogy találkozhatok a barátommal. Odamentem a csoportomhoz, miközben kezdtek visszaülni a buszra és indultak következő állomásukra. „Én itt maradok még két napig, és később találkozunk” – mondtam nekik. A barátaim meglepődtek, de látták elszántságomat. Áldásukat adták rám, és elindultak, engem pedig a kemény szavú motorossal hagytak. 
Gyilkos, emberrabló naxalok? A férfi szavai visszacsengtek elmémben és kételkedni kezdtem tervemben. „Menj holnap reggel” – folytatta. „Szerzek neked egy taxit. Amikor odaérsz, kaphatsz fegyveres rendőri kíséretet a faluba. Este pedig már jöhetsz is vissza.”
Aznap este, amikor felhívtam telefonon a feleségemet, együtt imádkoztunk ezért az ügyért, és éreztük Isten késztetését, hogy elmenjek abba a faluba. 
Másnap reggel, pirkadat előtt felmentem a szálloda tetejére és kiöntöttem szívem Istennek. Ő betöltött békességgel és éreztette, hogy vezet és velem lesz az úton. Péterre, Pálra, Silásra és a többi apostolra gondoltam. Isten vezette őket. Volt, amikor megszabadította őket, máskor szenvedésük által dicsőítették Őt. „Drága Istenem!” – imádkoztam könnyes szemmel. „Vigyázz rám, és vezess engem. Ha az az akaratod, hogy szenvedjek, imádkozom, hogy a Te neved dicsőíttessék meg szenvedésem által. Életemben és halálommal is a Te nevednek akarok dicsőséget szerezni. Alávetem neked akaratomat. Tégy velem, amit jónak tartasz.” (Folytatjuk)