Hűség az iskolában

Efézus volt Kis-Ázsia leggonoszabb városa. A bűncselekmények száma egyre nőtt, mindenféle kicsapongás és erkölcstelenség virágzott. Pál, csapatával, mégis Efézusból indulva evangelizálta be Kis-Ázsiát. Az efézusi gyülekezet volt a korai keresztény egyház mikrokozmosza. Visszautasították a gonoszt és szerették a jót, odaadóak és szorgalmasak voltak. (lásd: Jel 2:1-3)
Ne hagyjuk figyelmen kívül azt a módszert, amellyel Isten azzá tette ezt a gyülekezetet, ami volt, és felhasználta, hogy általa terjessze el az evangéliumot az Ázsia nevű római provinciában. 
ApCsel 19:9-10 – „Mikor pedig némelyek megkeményíték magokat és nem hivének, gonoszul szólván az Úrnak útáról a sokaság előtt, azoktól eltávozván, elszakasztá a tanítványokat, mindennap egy bizonyos Tirannus iskolájában prédikálván. Ez pedig lőn két esztendeig; úgyannyira, hogy mindazok, kik lakoznak vala Ázsiában, mind zsidók, mind görögök, hallgaták az Úr Jézusnak ígéjét.”
Tirannus neves tanár volt, Pál evangelizációs erőfeszítései Efézusban és Kisázsiában az ő iskolája köré épültek. Erre összpontosítva tudta elérni a fiatalokat.
A szent történelemből megtanulhatjuk az evangéliumi oktatás fontosságát. Nemcsak a tanárok, hanem a diákok is ugyanúgy lehetnek evangelizátorok. Dániel könyve felfedi előttünk, hogy a „Babiloni Egyetem” volt az alap, melyet Isten felhasznált Babilon meghódítására. Négy diákja, Dániel, Ananiás, Misáel és Azariás először a király, Nabukodonozor előtt tűntek ki. 
Dán 1:17-19 – „És ada az Isten ennek a négy gyermeknek tudományt, minden írásban való értelmet és bölcseséget; Dániel pedig értett mindenféle látomáshoz és álmokhoz is. Miután pedig elmúlt az idő, amikorra meghagyta vala a király, hogy eléje vigyék őket, bevivé őket az udvarmesterek fejedelme Nabukodonozor elé. És szóla velök a király, és mindnyájok között sem találtaték olyan, mint Dániel, Ananiás, Misáel és Azariás, és állának a király előtt.”
Erőteljes befolyásuk által Nabukodonozor végül átadta magát a menny Istenének. 
Mózes is ilyen diák volt.
„Mózest azonban – ámbár lelkes tanítvány volt – semmiképpen sem tudták rávenni arra, hogy részt vegyen a bálványistenek imádásában és szolgálatában. Megfenyegették a királyi korona elvesztésével és figyelmeztették, hogy a hercegnő is ki fogja tagadni, ha továbbra is állhatatosan ragaszkodik a héberek hitéhez. Mózes azonban továbbra is kitartott elhatározása mellett, hogy az egy Istenen, a menny és a föld Teremtőjén kívül senki és semmi mást nem imád és nem tisztel. Sőt vitatkozott és érvelt a papokkal. Rámutatott arra, hogy milyen babonás balgaságot követnek, amikor élettelen tárgyakat, bálványokat részesítenek tiszteletben. Senki sem tudta megcáfolni érveit, vagy megváltoztatni véleményét.” (Pátriárkák és próféták, 245. old.)
Mózes, valamint Dániel és három barátja szorgalmasak voltak tanulmányaikban.
Péld 22:29 – „Láttál-é az ő dolgában szorgalmatos embert? A királyok előtt álland, nem marad meg az alsó rendűek között.”
Azonban nemcsak tanulmányaikban voltak szorgalmasak, hanem a Szentírásnak is engedelmeskedtek, Isten pedig megáldotta hűséges bizonyságtételüket. 
Jeroboám tanulmányai idején szintén a hűség és a szorgalom egyik bibliai példája volt.
1Kir 11:28 – „Jeroboám erős férfiú vala; és látván Salamon, hogy az ő szolgája az ő dolgában szorgalmatos, reá bízá a József háza gondviselésének egész terhét.”
Mivel Jeroboám gyorsan és hatékonyan dolgozott, ígéretes élet várt rá. Később Izrael királya lett. Bár munkamódszere lehetővé tette számára, hogy sikeres legyen, hűtlensége és lelki határozatlansága karrierje kibontakozásakor bűnbe vitte. Élettörténete, amely sikerrel végződhetett volna, kudarcba fulladt.
1Kir 14:10 – „Azért ímé én veszedelmet hozok a Jeroboám házára, és kiirtom Jeroboámnak még az ebét is, és mind a berekesztettet, mind az elhagyottat Izráelben, és kihányom a Jeroboám háza maradékait, miképpen a ganéjt kihányják, mígnem vége lesz.”
Jeroboám élete fontos tanulság számunkra. Nem elegendő szorgalmasan tanulni. Maradjunk mindig hűségesek Istenhez!

(lásd: Megbeszélendő kérdések)
 

Dániel és Mózes történetéből megtanulhatjuk, mennyire fontosak a tanulmányi éveink alatt hozott döntéseink. A hit ezen hősei megtették, amiben Jeroboám kudarcot vallott. A következő elvek vezették őket:
1.    Követni Isten igéjét még akkor is, ha ezzel egyedül vagyunk. 
Dán 1:8 – „De Dániel eltökélé az ő szívében, hogy nem fertőzteti meg magát a király ételével és a borral, amelyből az iszik vala, és kéré az udvarmesterek fejedelmét, hogy ne kelljen magát megfertőztetnie.”
2.    Nyíltan azonosulni Isten népével.
Zsid 11:24-25 – „Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Faraó leánya fiának mondják, inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét.”
3.    Értékelni az örökkévalókat, és visszautasítani a csábító pillanatnyi élvezeteket.
Zsid 11:25-26 – „Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét, Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.”
Ezzel ellentétben Jeroboám nem akart egyedül engedelmeskedni. Ugyanazt a hibát követte el, mint Roboám, aki gonosz és balga tanácsokat fogadott el.
1Kir 12:28 – „Tanácsot tartván azért a király, csináltata két arany borjút.”
Mi több, Jeroboám nem azonosult Isten népével. Ahelyett, hogy továbbra is a jeruzsálemi templomban imádta volna Istent, két szentélyt építtetett az aranyborjú imádatára. Ezt mondta a népnek:
1Kir 12:28-31 – „Tanácsot tartván azért a király, csináltata két arany borjút, és monda nékik: Sok néktek Jeruzsálembe felmennetek: Ímhol vannak a te isteneid, óh Izráel, akik téged kihoztak Égyiptomnak földéből. És az egyiket helyhezteté Béthelbe, a másikat pedig Dánba. És e dolog nagy bűnnek lett az okozója, mert a nép felment az egyik elé egészen Dánig. Azután felállítá a magas helyek templomát, és papokat szerze a nép aljából, akik nem voltak a Lévi fiai közül.”
Ahelyett, hogy a menny tiszteletét kereste volna, megelégedett azzal a mulandó elismeréssel, melyet a hitehagyóktól kapott.
A diákok, tanulók napjainkban is ugyanolyan kísértésekkel szembesülnek, mint amelyekben Dániel és Mózes megálltak, Jeroboám pedig nem. A keresztény diákok gyakran kerülnek döntéshelyzetbe, hogy Istennek vagy osztálytársaiknak, illetve tanáraiknak akarnak tetszeni. Isten megígérte: „Akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek.” (1Sám 2:31) „Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt.” (Mt 10:32)
Az Isten szavához hűséges diákok ebben a kérdésben sikeresen vizsgáznak. Szombatünneplésük nem szenved csorbát, bár szombatrontókkal vannak körülvéve, és sokszor válnak gúnyolódás célpontjaivá. Elhatározásukat, hogy mindvégig tiszták maradnak, nem tudják megváltoztatni a körülmények. Kerülik az olyan eseményeken és bulikon való részvételt, ahol Isten jelenléte nem kívánatos, az olyan zenéket és tevékenységeket, melytől az angyalok sírnak. Sajnálatos módon azonban, akik nem hisznek Isten igéjében, elbuknak. A külső nyomás közepette Mózes legyen minden fiatal példaképe.
Zsid 11:7 – „Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant.”

(lásd: Megbeszélendő kérdések)
 

Bár késznek kell lennünk egyedül kiállni a biblia igazságért, egyik legnagyobb segítségünk, ha keresztény barátokkal vagyunk körülvéve. Dániel és három barátja együtt álltak ki elhatározásuk mellett. Szobatársak voltak, együtt étkeztek és együtt imádkoztak.
Dán 1:11-12 – „És mondá Dániel a felügyelőnek, akire az udvarmesterek fejedelme bízta vala Dánielt, Ananiást, Misáelt és Azariást: Tégy próbát, kérlek, a te szolgáiddal tíz napig, és adjanak nékünk zöldségféléket, hogy azt együnk, és vizet, hogy azt igyunk.”
Dán 2:17-18 – „Ekkor Dániel haza méne, és elmondá e dolgot Ananiásnak, Misáelnek és Azariásnak, az ő társainak: Hogy kérjenek az egek Istenétől irgalmasságot.”
Dán 2:49 – „És Dániel kéré a királyt, hogy Sidrákot, Misákot és Abednégót rendelje a babiloni tartomány gondviselésére; Dániel pedig a király udvarában vala.”
Isten szeretné, ha fiatalokból álló csapatok dolgoznának együtt misszionáriusként. Jézus nem egyedül küldte ki tanítványait a szolgálatba.
Mk 6:7 – „Majd magához szólítá a tizenkettőt, és kezdé őket kiküldeni kettőnként, és ada nékik hatalmat a tisztátalan lelkeken.”
Ha szeretnél misszionárius lenni a kampuszban élő diáktársaid számára, keress istenfélő barátokat, akikkel együtt dolgozzatok.
„A fiatalok menjenek dolgozni Jézus nevében! Egyesüljenek rendszeres, tervszerű munka elvégzésére. Vajon nem tudnátok összeállítani egy csoportot, és nem tudnátok meghatározott időt szentelni a közös könyörgésre, kérve az Urat, hogy részesítsen kegyelmében és segítsen meg együttes munkátokban? (...) Vajon akarnak-e az igazságot hívő fiataljaink valódi misszionáriusokká lenni?” (Üzenet az ifjúságnak, 197. old.)
Dániel időskori imaszokásai már fiatal korában kialakultak, és ezt barátai és ellenségei is ismerték. És bár úgy tűnt, hogy pontosan e miatt kerül bajba, tulajdonképpen ez szabadította meg a veszélytől. (lásd: Dán 6.)
Az oroszlánok nem jelentettek újdonságot Dánielnek. Neki az egész világ oroszlánok verme volt.
1Pt 5:8 – „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen.”
Tizenéves korában, naponkénti imáira válaszul angyali védelmet kapott. Amikor idős emberként egy éjszakát az oroszlánok között kellett eltöltenie, ugyanolyan nyugodtan tudott aludni, mintha csak egy puha ágyon lenne egy biztonságos várban.
Isten igéjének ígéretei, melyeket Dániel hívott segítségül, ma is minden fiatalnak a rendelkezésére állnak, még ha a körülmények Babilonba is kényszerítik őket.
„Fiataljaink számára tökéletesen biztonságos lenne az országunk főiskoláira való beiratkozás, ha mindennap megtért állapotban lennének. Ha azonban csak egyetlen napra is szabadnak érzik magukat a gyeplő elengedésére, Sátán azonnal felállítja csapdáit, ők pedig legyőzetve, hamis ösvényekre kerülnek. Tiltott ösvényekre lépnek, melyeket nem az Úr jelölt ki számukra.” (Szemelvények E. G. White írásaiból, 3. köt., 231. old.)
Az a célkitűzésünk, hogy tanújaként tiszteljük Istent, segítségünkre lehet az iskolában.
„Dániel tudta, hogy meg kell dicsőítenie Izrael Istenét a babiloni nép előtt. (...) Bátran kiállt vallásos elvei mellett mindenki előtt, mert Isten tanúja volt.” (The Youth’s Instructor, 1900. november 1.)

(lásd: Megbeszélendő kérdések)
 

1.    Hasonlítsd össze Mózest és Dánielt. Milyen hasonlóságokat találsz tapasztalatukban, amikor egy pogány királyi udvarban éltek?

2.    Dániel és három barátja magasra emelték a keresztényi mércét. Hogyan befolyásolta ez Babilon és Perzsia királyait? Dán 1,3,6

3.    Tegyük fel, hogy olyan iskolába jársz, ahol a tanulók nagy része nem keresztény. Ha nem próbálod meg elrejteni Isten iránti hűséged, hogyan könnyíti ez meg kiállásodat ebben a veszélyes lelki környezetben? 

4.    Milyen tanulságokat vonhatunk le Jeroboám életéből, melyek segítenek hűségesnek maradni Istenhez az iskolai évek alatt is?
 

5.    Olvassátok el a Bizonyságtételek, 1. köt., 303-304, 318. old. Sorold fel, hogyan tudod megvallani Krisztust otthonodban és az iskolában ahelyett, hogy megtagadnád Őt!

6.    Gondolj Dániel és társai példájára. Miért szeretné Isten, hogy az istenfélő fiatalok együtt dolgozzanak a missziómunkában?
 

7. Hogyan dolgozhatsz ki egy komoly tervet, mely alapján bizonyságot tehetsz az embereknek az iskolában, ahol most tanulsz?

Az elsüllyeszthetetlen hajó

Kedves M. testvér, ihletett álmot kaptam az éjjel. Láttam, hogy egy erős hajón, viharos vizeken hajóztál. A hullámok sokszor átcsaptak fölötted, és te elmerültél a vízben. Ezt mondtad: „Le kell szállnom. Ez a hajó elsüllyed.”
„Nem” – mondta, aki a kapitánynak nézett ki. „Ez a hajó befut a kikötőbe. Soha nem fog elsüllyedni.”
Te azonban ezt válaszoltad: „Lesodródom a fedélzetről, és mivel sem kapitány, sem másodkapitány nem vagyok, kit fog ez érdekelni? Megpróbálkozom azon a másik hajón, amott.”
A kapitány azonban így válaszolt: „Én nem engedlek át oda, mert tudom jól, hogy az zátonyra fut, mielőtt még a kikötőbe érne.”
E szavak hallatán te is összeszedted magad, és derűlátóbban válaszoltál: „Ez a hajó roncs lesz, ezt már most tisztán és világosan látom.”
A kapitány átható tekintettel nézett rád és határozottan kijelentette: „Nem engedem meg, hogy elveszítsd életed azon a másik hajón. Annak a deszkáit megette a szú, s gyakorlatilag egy romhalmaz. Ha jobban értenél hozzá, észrevennéd a különbséget a valódi és a hamis, a szent és a romlásra kárhoztatott között.”
Felébredtem, és ennek az álomnak a margójára írom neked ezeket a sorokat. Éppen ezekről a dolgokról gondolkodtam, amikor kaptam egy levelet, melyben az állt, hogy te „nagy kísértéseknek és próbáknak” vagy kitéve. Mi történt M. testvér? Sátán újra kísért téged? Isten megengedte, hogy ugyanoda juss el ismét, ahol korábban már elestél? Megengeded, hogy a hitetlenség birtokba vegye lelkedet? Minden alkalommal elesel, mint Izrael gyermekei? Isten segít ellenállni a gonosznak, hogy hited minden próbájából erősebben kerülj ki.
Mozogj óvatosan! Helyezd biztos ösvényre lábadat! Zárd be az ajtót a hitetlenség előtt, és legyen Isten a te erőd! Ha összezavarodtál, maradj veszteg! Ne indulj el a sötétben! Komolyan aggódom lelkedért. Ez lehet az utolsó próba, melyet Isten biztosít számodra. Egyetlen lépést se tegyél a pusztulásba vezető úton. Várj, és Isten megsegít. Légy türelmes, és megjelenik előtted a tiszta világosság. Ha engedsz a nyomásnak, elveszíted a lelked, amely nagyon nagy érték Isten szemében.
A Nagy Küzdelem első kötetét írom, és nagyon elkomolyodtam azoknak a nagyon fontos témaköröknek az átismétélésekor, mint a teremtés, valamint a Sátán bűnbeesésétől az Ádám és Éva bűnbeeséséig történt események. Miközben írok, nagyon közel érzem magamhoz az Urat, és erősen érint ennek a küzdelemnek minden eseménye a kezdetektől napjainkig. A sötétség erőinek munkái tisztán és világosan állnak előttem. A legmegpróbálóbb időszakok még előttünk állnak, és az angyalruhába öltözött Sátán ilyen kísértésekkel áll a lelkek elé, ugyanúgy, mint ahogy Jézussal tette a pusztában. Ő a Szentírást idézte, és ha életünk nincs elrejtve Krisztussal Istenben, biztosan hitetlenségbe taszítja a lelkünket.
Az idő nagyon rövid, és a tennivalókat gyorsan el kell végezni. Az angyalok tartják a négy szelet, és Sátán kihasznál minden alkalmat, amikor valaki nem gyökerezik teljes mértékben az igazságban. Minden léleknek át kell mennie a próbán. A jellem minden hibája, ha nem győztük le Isten Lelke segítégével, a pusztulás biztos eszköze lesz. Eddig soha nem éreztem ennyire szükségesnek, hogy népünk megerősödjön a Lélek igazságában, mert Sátán mindenkit tőrbe csal, akinek nem Isten az ereje. Az Úrnak sok elvégeznivalója van. Ha megtesszük, amit ránk bízott, akkor a mi erőfeszítéseink által cselekszik. (Testimonies for the Church, 5. köt., 571-573. old.)
 

Légy erős

„Írok néktek, gyermekek, mert a ti bűneitek megbocsáttattak az ő nevéért.” Ez a szöveg nem az életkorra vonatkozik. Azokról szól, akik az igazságban gyermekek, és fiatalok a hitben.
„Írok néktek ifjak, mert meggyőztétek a gonoszt. Írok néktek fiacskák, mert megismertétek az Atyát. (...) Írtam néktek ifjak, mert erősek vagytok, és az Isten ígéje megmarad bennetek, és meggyőztétek a gonoszt. Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.”
Ezek az elismerő szavak és utasítások minden fiatalnak szólnak, aki felöltötte az igazság fegyverzetét. A fiatalok és erősek hatalmas dolgokat tudnak véghezvinni, ha egyedül Istenben bíznak. Az idősebbek, akiket itt „atyáknak” nevez, mutatják a mércét, de ők érzik az élet terheinek súlyát, és nekik kell bátorítani a fiatalabbakat, hogy képezzék magukat a feladatok végzésére és szerezzenek tapasztalatot Jézus Krisztus megismerésében. Ha az atyák lejjebb engedik a mércét, az erős fiatalok felkapják és újra felemelik azt. 
„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.”
Sok fiatal van ebben a korszakban, akik kutatják a Szentírásban az elrejtett kincset és megtalálták az igazság ékkövét, valamint mások előtt is felnyitják az ige kincsesládáját. Minden fiatal előjoga, hogy válaszoljon Jézus Krisztus hívására. „Mert erősek vagytok” – ez nemcsak a fizikai erőnlétre utal. Azt jelenti, hogy az elmét gondolkodásra képezték, mértékletes szokások által tisztának és erősnek tartották meg. Azt jelenti, hogy a fiatalok őszintén elhatározták és eldöntötték, hogy legyőzik az ellenséget, hogy Jézus Krisztus vallását összekötik mindennapjainkkal, bevonják Jézust naponkénti feladataikba és szórakozásukba. Azt jelenti, hogy a mennyei természet részeseivé váltak. 
A fiatalok, akik Isten szolgálatába álltak, meg tudják vívni az Úr harcát. Válasszák Krisztust példaképüknek, és akkor igazságosan, szeretettel, irgalommal járnak el ügyeikben, és alázatosan járnak Istenükkel. Akkor megerősödnek, és Dánielhez, valamint társaihoz hasonlóan a lehető legjobban használják fel idejüket értékes ismeretek és tapasztalatok elsajátítására. A fiatalokban a legerősebb a ragaszkodás, a legjobb emlékezőképességgel rendelkeznek, és szívük fogékony a mennyei befolyásra. Fiatal korban kell arra képezni a mentális és fizikai erőt, hogy komoly javulást eredményezhessen a jelen világ szemléletmódjában.
Felmérhetetlen mennyiségű értékes ismeretet tudnak a fiatalok felhalmozni, de a magas mérce elérése érdekében be kell zárniuk az ajtót Sátán kísértései előtt. A fiataloknak tudniuk kell, hogy amit nem lehet arannyal megvásárolni: a tiszta célkitűzések és indítékok kedvesek Isten előtt. Képezzék elméjüket, hogy megfelelő témákkal foglalkozzanak. Tanulmányozzák az írásokat és ültessék gyakorlatba az ő irányításukra adott isteni szabályokat. Aki már felnőtt Isten szolgálatában, lehet, hogy üresnek találja elméjét bizonyos dolgokkal kapcsolatban, és a nemrég történt eseményeket elfelejti, de emlékezetéből soha nem törlődnek ki gyermekkora élményei. Ó, ha a fiatalok megértenék, mennyire fontos vigyázni elméjükre, tisztán tartani gondolataikat és megőrizni lelküket a káros szokásoktól, mert a fiatalság tisztasága vagy tisztátalansága rávetítődik az idős korra.
A fiatalok adják át teljesen a szívüket Istennek, és minden erejükkel Őt dicsőítsék. Akkor Isten megtiszteli őket ismerettel és bölcsességgel. Ezt tette Dániel is a babiloni udvarban. A pogány szokások közepette is igaz maradt elveihez. „De Dániel eltökélé az ő szívében, hogy nem fertőzteti meg magát a király ételével és a borral, amelyből az iszik vala, és kéré az udvarmesterek fejedelmét, hogy ne kelljen magát megfertőztetnie.” (The Youth’s Instructor, 1894. október 25.)

Megbeszélendő kérdések
 

1.    Mit tegyenek az erős fiatalok annak érdekében, hogy hatalmas tetteket vigyenek véghez az Úrért?
 

2.    Mit kell a fiataloknak megtenniük, amit az idősek már nem tudnak?

3.    Sorold fel, mit jelenthet az „erősek vagytok” kijelentés!

4.    Mit kell egy fiatalnak megtennie, mielőtt megharcolhatná az Úr harcát?

5.    Mit kell a fiataloknak tenniük, hogy Dánielhez hasonlóan erőssé váljanak?

6.    Mi a fiatalság előnye?

7.    Mit kell a fiataloknak tenniük a magas mérce elérésére?

8. Mikor tiszteli meg Isten a fiatalokat ismeretekkel és bölcsességgel?

Ő velem maradt – 3. rész
Braden Pewitt, AFM misszionárius, Kambodzsa

A fiatalember elképedt, látva, hogy Isten ilyen hamar válaszolt imámra és azonnali enyhülést hozott feleségének. Hozzám fordulva megkérdezte: „Mi ennek az Istennek a neve? Jézus? Hogyan nevezzem Őt?”
„Nevezheted Jézusnak, Atyának, Mesternek vagy Istennek is” – válaszoltam. Felragyogott az arca. „Mesternek fogom hívni!”
„Ez csodálatos” – mosolyogtam. „Vannak más istenek is, akiknek nincs ilyen erejük, akik gyakran megsebeznek vagy megbetegítenek. De mindig fordulhatunk a Mesterhez, mert Ő annyira szeret, hogy vágyik segíteni nekünk. Neki van ereje elűzni minden gonosz lelket, melyek bántani akarnak. A Mester egy csodálatos Isten!”
A fiatalember csak állt, bólogatott, majd megszólalt. „Szeretném, ha feljegyeznéd a telefonszámunkat. Ma hazamegyünk. Ennek a tartománynak az északi részén lakunk. Szeretnénk, ha eljönnél, és meglátogatnál otthonunkban.”
Hirtelen eszebe jutott, hogy a Világmisszió Úttörője, Sabay, havonta kétszer utazik északra, hogy bátorítsa az ott alakuló kiscsoportot. A fiatalemberhez fordulva mondtam: „Mielőtt elmennél, engedd meg, hogy bemutassalak valakinek.” Azonnal elővettem a telefonom és felhívtam Sabayt. Sabay egy fiatal, húszas éveiben járó khmer férfi. A feleségével együtt elhagyták családjukat és barátaikat, hogy megosszák az evangélium üzenetét Kambodzsa hegyvidékein. Misszionárius munkatársaink. Nemsokára meg is érkezett a kórházba. A többiek elmesélték neki az előzményeket, miközben leült mellénk az ágyra. A feleség vállára tette a kezét, majd kedvesen a férjre nézett. Úgy tűnt, azonnal megtalálta a közös hangot a fiatal házaspárral. „Szeretném megmagyarázni nektek, hogy sem nekem, sem Bradennek nincs erőnk a feleségeden segíteni” – kezdte sokkal érthetőbb khmer nyelven, mint amit én beszélni tudtam. „De a Mindenható Isten, a Mester segített a feleségeden. Ő nagyon szereti az embereket és hatalmas erejével segíthet. Szeretnék most újra beszélni Vele.”
Ezután Sabay egy csodálatos imában kérte Istent, hogy továbbra is segítsen a nőnek és családjának. Miközben imádkozott, a nézőközönség egyre nőtt. Mondhatom, hogy Sabay is erőteljesen érezte Isten jelenlétét. Mintha az Úr szólt volna hozzám abban a pillanatban. „Braden, ezt Sabayért is teszem. És érted is.” Rádöbbentem, hogy Isten minden jelenlevő szívében dolgozott. Arra gondoltam, hogy a kórterem másik ágyánál levő pnong házaspár is tanúja volt ennek a fantasztikus csodának. „Istenem – suttogtam –, kérlek, folytasd ezt a munkát! Mi hallgatunk Téged. Nyitottak vagyunk feléd. Fedd fel magad!”
Miközben Sabay megbeszélte, hogy pár nap múlva meglátogatja ezt a családot, rádöbbentem, hogy az én jelenlétem már nem szükséges. Még egyszer, utoljára megöleltem a fiatalembert, és biztosítottam, hogy továbbra is imádkozom érte. Majdnem ugrált örömében. Néhány órával később Sabay már felültette őket egy északra tartó teherautóra. „Akkorra már a nő teljesen természetesen viselkedett. Együtt dicsőítették az Urat” – mondta később.
Amikor feleségemnek, Johannának elmeséltem a történteket, hirtelen elszorult a torkom. „Az asszony folyton körbenézett a szobában és mutogatott” – próbáltam minél élethűbben magyarázni. „De látszólag nem egy bizonyos személyre mutatott. Egyszer sem nézett közvetlenül rám. Folyamatosan a bal oldalam irányába mutogatott. De senki nem volt ott. Ő azonban továbbra is arrafelé kiabált: Tanító! Ó, Tanító! Kérlek, segíts! Kérlek, Tanító, segíts rajtam! Ő mellettem volt, és a nő látta. Őt szólította. Végig mellettem maradt.” A könnyek megállíthatatlan folyama csorgott le arcomon. 
Maradjon mindig mellettem az Úr! Ó, mennyire várom azt a napot, amikor én is láthatom majd Őt!”