Istennel járni – 2. rész

Az áhítatnak nagy ereje van, mert bibliatanulmányozás és ima által hozzáférhetünk a menny minden erőforrásához. Mivel a Biblia Isten szava, természetfölötti erővel ruház fel bennünket. Ami az embernek lehetetlen, Isten ereje által lehetségessé válik. 
Fil 4:13 – „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.”
Gondolkodjatok el azon a sok csodálatos dolgon, amelyet fiatalok és idősek hit és az Úr szava által megtettek.
Zsid 11:33-35 – „Akik hit által országokat győztek le, igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték. Megoltották a tűznek erejét, megmenekedtek a kard élitől, felerősödtek a betegségből, erősek lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek táborait. Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat; mások kínpadra vonattak, visszautasítván a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek.”
És bár ezek ősi feljegyzések, Isten szavának ereje semmit nem gyengült az évezredek során. A fiatalok ma is képesek nagy dolgokat tenni az Úrért. Életünkben váljon a legfontosabbá és mindennapossá Isten szavának meghallgatása. Akik mernek és cselekednek Istenért, már ébredéskor keresik szavát. 
Hogyan valósítsuk meg, hogy minden reggel odaszenteljük magunkat áhítatban Istennek?
Egyeseknek nehezen megy a reggeli ébredés. Szeretnének korán felkelni, de annyira fáradtnak érzik magukat, hogy elhatározzák, majd holnap korán kelnek. Ha tartanak is áhítatot, csak sietve, nehogy elkéssenek az iskolából vagy a munkahelyükről. Ez azonban nem ruház fel az élethez szükséges természetfölötti erővel. Ha saját erőnkre támaszkodunk, garantáltan gyengén haladunk. 
Zsolt 127:1-2 – „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző. Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget.”
Nagyon nagy segítség, ha már előző este átgondoljuk a következő reggelünket. A lefekvés ideje legyen arányban napirendünkkel és alvásigényünkkel, és váljon szokásunkká megfelelő időben nyugovóra térni. Így reggel is könnyebben kelünk fel. Amikor itt az ideje, megfelelően tudjuk elkezdeni a napot. Ne forduljunk a másik oldalunkra, és ne szundikáljunk késésig. 
Péld 26:14 – „Mint az ajtó forog az ő sarkán, úgy a rest az ő ágyában.”
Isten tudja, hogy sokunknak nehezére esik a reggeli felkelés, ezért felajánlotta, hogy felébreszt minket. Kérd, hogy segítsen időben felkelni. Amikor pedig megteszi, válaszolj hívására. 
Ézsa 50:4 – „Az Úr Isten (...) fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok.”
Amikor a többiek előtt kelünk fel, egy csendes, félreeső helyen, „belső kamránkban” tarthatjuk meg személyes áhítatunkat , ahol nem zavarjuk azokat, akik még esetleg alszanak. 
Péld 27:14 – „Aki nagy hangon áldja az ő barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.”
Hogyan alakíthatunk ki egy értelmes imaéletet? Amikor két ember először találkozik, lehetséges, hogy nehezen indul a beszélgetés. Ez ugyanígy van az imával is. A következő javaslatok azonban hasznosak lehetnek.
„Kérhetjük a bűnbocsánatot, a Szentlélek kiáradását, a keresztényi jellemet, bölcsességet és erőt az Ő munkája végzéséhez, de bármilyen más ajándékot is, amit megígért. Aztán hinnünk kell, hogy megkapjuk, és meg kell köszönnünk Istennek, amit kaptunk.” (Nevelés, 258. old.)
Amint aktívan kutatjuk, hogyan lehetünk mások segítségére, mind több és több imacélt találunk. 
„Mihelyt az emberek kivonják magukat a társadalmi élet és a keresztényt terhelő kötelezettségek valamint a kereszthordás alól, mihelyt megszűnnek a legkomolyabban fáradozni Urukért és Mesterükért, ki érettük dolgozott, bármily hűséges munkások voltak is, többé nincs miért imádkozniuk, és semmi sem készteti őket áhítatra.” (Jézushoz vezető út, 101. old.)

(lásd: Megbeszélendő kérdések)
 

Elménk egyik törvénye, hogy ami érdekel bennünket, arra időt és figyelmet fordítunk. Aki a sport, a filmek vagy a videójátékok iránt érdeklődik, ezekre fordít időt és figyelmet. 
Honnan tudjuk, hogy a fiatal Jeremiás idejét és figyelmét a Biblia kötötte le? Onnan, hogy ez érdekelte. 
Jer 15:16 – „Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára.”
A Biblia azonban többet kér, mint időt és figyelmet. Megértéséhez mennyei segítségre van szükségünk. 
„Amilyen lelkülettel kezdtek neki a Szentírás tanulmányozásának, az határozza meg, hogy milyen segítség áll mellétek. A világosság honából való angyalok azokkal vannak, akik alázatos szívvel keresik a mennyei útbaigazítást. Azonban ha önelégülten nyitjuk meg a Bibliát (...), Sátán áll mellénk és elferdítve tárja elénk Isten világos kijelentéseit.” (Gospel Workers, 1892, 127. old.)
Amikor fenntartások nélkül átadjuk magunkat Jézusnak, amikor időt és figyelmet szentelünk a Bibliára, csodálatos dolog történik. 
„Az a könyv, amely azelőtt nem érdekelt bennünket, mert olyan igazságokat mutatott be, amelyek bűnös életünk ellen tettek bizonyságot, most a lélek igazi táplálékává, az élet örömévé és vigaszává lesz.” (Üzenet az ifjúságnak, 274. old.)
A Krisztusnak való odaszentelődés nem teszi szükségtelenné a szorgalmas tanulmányozást, de hatékonnyá teszi az erőfeszítést. 
„Ahogy az értékes fémek a földfelszín alatt rejtőznek, a lelki gazdagság is a Szent Könyvben van elrejtve. Isten szavának rejtett értelmét elménk erőfeszítésével és imádságos figyelemmel fedezhetjük fel.” (The Review and Herald, 1891. november 10.)
Soha ne elégedjünk meg azzal, hogy a lelkész, a szülő vagy a szombatiskolai tanító tanulmányozzon helyettünk. 
„Nektek, akik már nem vagytok a Biblia diákjai, hanem intellektuálisan ellustultatok, ezt mondanám: (...) Azonnal kezdjétek el erőfeszítésre serkenteni agyatokat. Jézus erejével jelentsétek ki, hogy tanulmányozni fogtok az örökkévalóságért, és felülkerekedtek lomha természeteteken. Ezután, addig soha nem látott őszinteséggel vessétek bele magatokat az Úr munkájába és szavának tanulmányozásába.” (The Review and Herald, 1886. április 6.)
Tanulmányozás közben saját szavaitokkal írjátok le, amit tanultatok. Ez segít összeszedni gondolataitokat, megkönnyítit az ismétlést és a tanultak megjegyzését. Ugyanakor jegyezzétek fel, hogy mely bibliai gondolatok lesznek aznap különösen segítségetekre, és ezeket a nap folyamán többször ismételgessétek. Ha alkalmatok adódik, osszátok meg másokkal, mit tanultatok, ez is segít emlékezni rá és követni azt.

(lásd: Megbeszélendő kérdések)
 

A Bibliában számos csodálatos példát találunk olyan emberekről, akik nagyra értékelték a naponkénti személyes áhítatot. Ezek a mintái azoknak az áldásoknak, amellyel Isten minket is szeretne megörvendeztetni.
Énokh háromszáz évig járt folyamatos közösségben Istennel. Bár hitehagyó társadalomban élt, hűséges maradt Hozzá. Énokh annyira kedves volt Isten előtt, hogy felvitte őt a mennybe, mintegy bemutatva a mennyei seregnek, hogy milyen lesz Isten népe az idők végén. 
Bár sikeres, virágzó vállakozást vezetett, Ábrahámnak minden reggel és este az áhítat volt a legfontosabb. Isten pedig a hűségesek atyjává tette. 
Dániel, a kitüntetett diák, lelki élete gyakorlását szakmai képzése ideje alatt sem adta fel. Ez volt sikerének titka az iskolában és egész karrierjében. Odaszentelődése, személyes áhítata annyira gazdagodott és olyan fontossá vált, hogy inkább kockáztatta a halált, mint az erről való lemondást. Példaként állhat tehát azok előtt, akik hozzá hasonlóan nehéz pillanatokat élnek át. 
A személyes áhítat, a lelki élet legnagyobb, legkimagaslóbb példája maga Jézus Krisztus. 
Mk 1:35 – „Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén, kiméne, és elméne egy puszta helyre és ott imádkozék.”
Jézus ezekből az Atyával töltött áhítati órákból nyerte erejét. Reggelről reggelre átgondolta napi teendőit. Bölcsességet kért, hogy felfedezze a leselkedő gonoszt, és erőt, hogy ellenállhasson neki. 
Dávid, pásztorként, zenészként, katonaként, bujdosóként és királyként átélt tapasztalatai során sem engedte meg soha, hogy valami akadályozza áhítatát. 
Zsolt 55:18 – „Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.”
Zsolt 63:7 – „Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem.”
Dávid felfedezte, hogy az áhítat percei készítették fel ellenállni a mindennapok kísértéseinek.
Zsolt 119:11 – „Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.”
Reggeli áhítatunk vezet és irányít a nap folyamán, hogy az igének ne csak hallagatói, hanem megtartói legyünk. (Jak 1:22)
Jak 1:23-25 – „Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.”
Dávidhoz és Jeremiáshoz hasonlóan fedezzük fel, hogy a naponkénti áhítat percei a legkedvesebbek számunkra. 
Zsolt 119:103 – „Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél édesbb az az én számnak!”

(lásd: Megbeszélendő kérdések)
 

1.    Melyek azok a tevékenységek, amelyek miatt a fiatalok este későn fekszenek le? Az alváshiány mellett még milyen károkat okoz ez?
 

2.    Gondold át napirendedet! Át kell alakítanod ahhoz, hogy időd jusson a személyes áhítatra? Ha igen, tedd meg minél hamarabb a szükséges változtatásokat, kezdve a lefekvés idejével.

3.    A Nevelés című könyv 258. oldalán olvasható általános irányelvek fényében írj egy imát saját, jelenlegi körülményednek és szükségleteidnek megfelelően. 

4.    Mit kell tenned, ha rádöbbentél, hogy nincs miért imádkoznod, és nem érzel késztetést az áhítatra?

5.    Miért annyira fontos megfelelő lelkülettel tanulmányozni a Szentírást?

6.    Miért nem vonzó a bibliatanulmányozás a megtéretleneknek? Miért vonzó a megtért hívőnek?

7.    Mit kell tenned, ha felismerted, hogy másoktól függsz a bibliatanulmányozásban?

8.    Írd le saját szavaiddal, hogyan alkalmazhatod a második rész utolsó három bekezdésében olvasható javaslatokat.

9.    Olvasd el a Jézus élete 90., 362-363. old. Gondolkodj el Jézus hitéletén. Hogyan tudnád minél jobban követni példáját?

További tanulmányozásra: Üzenet az ifjúságnak, 246-268. old.

Gyümölcsszedés – 2. rész

Ezután azt mondtam: „Ügyeltek ezekre a bogyókra, majd eljöttök velem még többet keresgélni a magas bokrokon?” Ők azonban nem voltak felkészülve a gyümölcs gondozására. Edényünk és zsákunk volt bőven, de mindent felhasználtak az élelemiszer tárolására. Belefáradtam a várakozásba és végül megkérdeztem: „Nem gyümölcsöt szedni jöttetek? Akkor miért nem készültetek fel megfelelő eszközökkel?”
Egyikük így válaszolt: „White testvérnő! Mi valójában nem számítottunk rá, hogy egyáltalán találunk gyümölcsöt, mert a környéken sok ház van, és mindenféle rendezvények, de mivel te annyira lelkes és izgatott voltál ezzel kapcsolatban, elhatároztuk, hogy veled jövünk. Gondoltuk, hogy hozunk bőven ennivalót és élvezzük a kikapcsolódást, ha nem is szedünk gyümölcsöt.”
Így válaszoltam: „Nem értem ezt a hozzáállást. Azonnal vissza kell mennem a bokrokhoz. Már így is jól eltelt a nap, nemsokára esteledik, és akkor nem szedhetünk többet.” Egyesek velem jöttek, mások a kocsinál maradtak enni. 
Az egyik helyen egy kisebb társaság szedegetett és izgatottan társalogtak valamiről, ami láthatóan komolyan lefoglalta figyelmüket. Közelebb mentem és felfedeztem, hogy egy nő karján ülő kisgyerekkel foglalkoztak. Így szóltam: „Csak egy kevés időtök maradt hátra, jobb lesz dolgozni, ameddig még lehet.” Sokan azt figyelték, ahogy egy fiatal lány és egy fiatalember versenyt futottak a kocsiig. Amikor odaértek annyira elfáradtak, hogy le kellett ülniük pihenni. Mások is leheveredtek a fűbe pihenni. Így telt el a nap, és nagyon keveset tettünk. Végül így szóltam: „Testvéreim, ti ezt egy sikertelen kirándulásnak nevezitek. Ha ez a munkamódszeretek, akkor nem is csodálkozom a kudarcon. A siker vagy a kudarc azon múlik, hogy miként állunk hozzá a munkához. Itt sok gyümölcs van, mert én találtam. Néhányan közületek hiába keresgéltek az alacsony bokrok között, másoknak sikerült találniuk is néhány szemet, de a magas bokrok mellett egyszerűen elmentetek azért, mert nem gondoltátok, hogy találtok rajtuk valamit. Láthatjátok, hogy a bogyók, melyeket szedtem, nagyok és érettek. Nemsokára minden bogyó beérik, és újra átkutathatjuk a bokrokat. Engem így tanítottak gyümölcsöt szedni. Ha a kocsi mellett keresgéltetek volna, ti is találtatok volna gyümölcsöt, ahogy én. Azok, akik csak most tanulják, hogyan kell végezni ezt a fajta munkát, lemásolják, amit ma tőletek láttak. Az Úr erre a sűrűn lakott területre helyezte ezeket a gyümölcstermő bokrokat, és elvárja tőletek, hogy megtaláljátok őket. De ti túlságosan elfoglaltátok magatokat az evéssel és különféle szórakozásokkal. Nem azzal az őszinte elhatározással jöttetek ki a mezőre, hogy gyümölcsöt találjatok és szedjetek. Ezután sokkal nagyobb lelkesedéssel és őszinteséggel kell dolgoznotok együttesen, teljesen más megközelítéssel, különben munkátok nem lesz sikeres. Ha helyesen jártok el, megtaníthatjátok a fiatalabb munkásoknak, hogy az evés vagy a szórakozás nem fontos. Nehéz munka volt az élelmiszeres kocsit idáig elhozni, és titeket jobban érdekelt az élelem, mint a gyümölcsök leszedése, melyet munkátok eredményeképpen haza kellett volna vinnetek. Legyetek szorgalmasok, és először az előttetek levő gyümölcsöket szedjétek le, majd csak azután keresgéljetek távolabbi helyeken. Visszatérve, így sikeresek lesztek.”
Gospel Workers, 1892, 330-331. old.
 

Növekedés a kegyelemben

„Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében.” A fiatalok kiváltsága, hogy Jézusban növekedve, gyarapodjanak kegyelemben és ismeretben. A Szentírás tanulmányozása által egyre többet tudunk meg Jézusról, és megismerjük az igazság útját.
Akik folyamatosan növekednek kegyelemben, szilárdan állnak hitükben és haladnak előre. Minden, magát Jézus Krisztus tanítványának valló fiatal szívében legyen ott az őszinte vágy, hogy elérje a legmagasabb keresztényi mércét, és Krisztus munkása legyen. Ha céljául tűzi ki, hogy azok között lesz, akik makulátlanul állnak majd meg Isten trónja előtt, akkor folyamatosan haladnia kell. Csak úgy maradhatunk szilárdak és határozottak, ha naponta fejlődünk lelkiekben. A hit növekszik, amikor felülkerekedik a kételyeken és az akadályokon. Az igazi megszentelődés fokozatos. Ha növekedünk kegyelemben és Krisztus ismeretében, minden alkalmat és lehetőséget kihasználunk, hogy minél több ismeretet szerezzünk Jézus életéről és jelleméről. 
A hit növekszik, amikor jobban megismerjük Megváltónkat, hosszasan tanulmányozva tiszta életét és végtelen szeretetét. A legnagyobb tiszteletlenség Istennel szemben, ha tanítványainak nevezzük magunkat, mégis távol vagyunk Tőle, és nem engedjük, hogy Szentlelke tápláljon és gyarapítson. Amikor növekedünk a kegyelemben, akkor örömünket leljük a vallásos összejöveteleken való részvételben, boldogan teszünk bizonyságot Krisztus szeretetéről a gyülekezet előtt. Isten, az Ő kegyelme által elővigyázatossá teheti a fiatalokat, ismerettel és tapasztalatokkal ajándékozva meg gyermekeit. Így növekedhetnek naponként a kegyelemben.
Ne mérjétek érzelmeitekkel a hiteteket. Vizsgáljátok meg szíveteket, és Isten iránti szereteteteket. Tegyétek fel magatoknak a kérdést: A mai nap értékes perceit saját szükségleteim kielégítésére, saját szórakoztatásomra fordítottam, vagy kerestem, hogyan tehetnék másokat boldoggá? Segítettem a körülöttem levőket, hogy kapcsolatba kerüljenek Istennel és értékeljék az örökkévaló dolgokat? Gyakoroltam vallásomat otthonomban, kinyilatkoztattam Krisztus kegyelmét szavaim, magaviseletem által? Kötelességtudó engedelmességgel tiszteltem szüleimet, betartva ezzel az ötödik parancsolatot? Jókedvvel végeztem apró, mindennapi teendőimet, és megtettem mindent, hogy könnyítsek mások terhén? Megtartóztattam ajkaim a gonosztól, és nyelvem a hamis beszédtől, dicsőítettem Krisztust, Megváltómat, aki életét adta, hogy elérhetővé váljon számomra az örök élet?
A nap kezdetén, kedves ifjak, ne hanyagoljátok el az őszinte imát! Jézus felruház erővel, kegyelemmel, hogy ellenálljatok az ellenség kísértéseinek, bármilyen formában is környékeznek meg. Ha őszintén, hittel, a lélek alázatosságával kéritek, az Úr meghallgatja imátokat. Legyetek figyelmesek az imában. Jézus mondta: „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. Avagy ki az az ember közületek, aki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki? És ha halat kér, vajjon kígyót ád-e néki? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?!”
A gyerekek és a fiatalok forduljanak Jézushoz terheikkel, aggodalmaikkal, mert Ő meghallgatja kéréseiket és megadja nekik, amire szükségük van. Legyünk őszinték és határozottak. Hivatkozzunk Isten ígéreteire, majd kételkedés nélkül higgyünk Benne. Ne várjuk, hogy valami különlegeset érezzünk, mielőtt megérkezik az imára kapott válasz. Ne határozzuk meg, milyen sajátos módon dolgozzon értünk, hogy elhiggyük, hogy megkapjuk, amit kértünk. Egyszerűen bízzunk szavában, és helyezzük kezébe ügyünket. Teljes hittel higgyük, hogy meghallgatja imánkat, és a legmegfelelőbb időben és módon adja meg a választ, mert mennyei Atyánk mindig a javunkat nézi. Éljük meg imáinkat. Járjunk alázatosan, és haladjunk előre, a cél felé. 
„Mert nap és paizs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, akik ártatlanul élnek.” „Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert akik őt félik, nincs fogyatkozásuk. Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.” „Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől. Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt. Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán; Az Úr orcája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa emlékezetöket a földről. Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket. Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.”
Íme, számos ígéret azoknak, akik eltávolodnak a gonosztól és megtanulnak jót cselekedni. Tűzzünk ki magas célokat, mint József, Dániel és Mózes, majd vegyük figyelembe a jellemépítés árát, és építsünk az örökkévalóságnak. Sátán ellenkezni fog erőfeszítéseinkkel. Ösvényünk nem lesz mindig egyenes és akadálymentes, de Isten ígéreteiből bátorítást nyerünk. Az Úr a szavát adta, hogy az igazságért tett minden erőfeszítésünkben megsegít. Mi gyengék vagyunk, és nem rendelkezünk bölcsességgel, de Ő ezt mondja: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.”
Soha ne engedjük el Isten karját, maradjunk meg az Ő szolgálatában, és a Bárány vére által győzedelmeskedünk. Ha megtesszük ezt magunkért, befolyásunk a körülöttünk élőket is érinti. Mennyire kellemesek a helyén mondott, megfelelő szavak! Milyen sok erő származik a reménység, bátorítás szavaiból a megfelelő időben azok számára, akik csüggedésra hajlanak. Határozzuk el, hogy magasba emeljük Isten elveit, és jó irányba befolyásoljuk környezetünket. A jó cselekedeteknek semmi nem szab határt. Ha Isten szava életünk irányítója, ha ez vezérli cselekedeteinket és céljainkat, akkor áldássá és nem átokká válunk mások számára, és siker koronázza erőfeszítéseinket. Kapcsoltba maradunk Istennel, világosssággá válunk másoknak és abban a kiváltságban részesülünk, hogy Jézus munkatársai lehetünk. Nem érhet minket nagyobb megtiszteltetés Jézus hozzánk intézett szavainál: „Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.”
The Youth’s Insructor, 1886. szeptember 1.

Megbeszélendő kérdések
 

1.    Hogyan tudhatunk meg többet Jézusról?

2.    Hogyan maradhatunk határozottak és szilárdak a hitben?

3.    Mi a legnagyobb tiszteletlenség Istennel szemben?

4.    Mit kérjünk Istentől a nap kezdetén?

5.    Isten ígéretei hogyan segítenek a jellempítésben?

6.    „Siker koronázza erőfeszítéseinket” – milyen feltételek köthetők ehhez az ígérethez?

7. Mi a legnagyobb megtiszteltetés, amit egy személy kaphat?

A kórház – 2. rész
Barnabas Hope, AFM misszionárius, Törökország

Van egy rész az evangéliumokban, amit minden író figyelmen kívül hagyott: hogy érezhették magukat a tanítványok, amikor az a sok beteg ember köréjük zsúfolódott, hogy Jézus közelébe kerüljenek? Az eltorzult arcú és testű, mindenféle betegségben megrokkant, piszkos emberek állandó gyűrűt alkottak Jézus körül.
Természetesen voltak ott tiszta, ápolt emberek is. Akik a tetőn keresztül engedték le barátjukat Jézushoz, biztosan ilyenek voltak. De tudom, hogy a rokkantak és a betegek gyakran magányosak, ezért nagy részük piszkos és ápolatlan. Hogy viszonyultak ehhez a tanítványok? Vajon úgy érezték magukat, mint én a helyi kórházban?
Az elmúlt héten bementem a kórházba meglátogatni egyik gyülekezeti tagunkat. Sadaatin, a majdnem vak bibliamunkásunk már tíz napja volt benn. Azt mondta, olyan jól érezte magát ott, hogy akár tovább is maradt volna. Egy koszos kórházban? Beteg emberekkel összezsúfolva? Hogyan lehetséges ez?
Sadaatin azért érzte jól magát, mert a tíz nap alatt végig bizonyságot tett Jézusról. „Mind többet és többet mondtam.” Első nap, amikor bementem hozzá, épp nem volt látogatási idő, ezért kijött, és pizsamában megállt a lépcsőkön. Aznap, gondviselésszerűen, mielőtt még tudtam volna, hogy a kórház felé megyek, betettem egy kis üveg olajat a zsebembe. Hirtelen eszembe jutott, hogy nálam van, és elmondtam Sadaatinnak, hogy megkenem olajjal és imádkozom érte. Volt nálam egy kis, zsebméretű török nyelvű Újszövetség, amit átadtam neki két másik adventista kiadvánnyal együtt, hogy adja oda valakinek, hisz ő nem tudja elolvasni. Amikor három nappal később ismét meglátogattam, Sadaatin bemutatott egy kerekesszékben ülő embernek. „Ez a férfi látta, hogy imádkoztál értem és megkérdezte, milyen jó barátom van, aki megteszi ezt értem. Azt is tudni akarja, látogathatná-e gyülekezetünket.” Azt is elmondta, hogy az egyik nővér meglátta az Újszövetséget az ágya mellett és elkérte magának. Széles mosollyal mondta, hogy mindenhol beszélt Jézusról, és átadott egy listát, hogy milyen könyveket, és hány darab Bibliát vigyek még be neki. Két orvosának bemutatta Ben Carson Áldott kezek címú könyvét török nyelven. Ottléte végére annyira fellelkesedett, hogy az egész folyosót lázba hozta evangelizálásával. 
Hogyan tudott Sadaatin olyan vidám maradni abban a piszkos kórházban? A titok, hogy majdnem vak. Nem látta a falon a vérfoltokat, a mocskot a padlón, a gyűrött, pecsétes ágyneműt. Látta viszont a láthatatlant, az emberek szívét, akiknek szükségük volt valamire. El tudtok képzelni egy 2 000 ágyas kórházat, ahol csak egyetlen egy ember keresztény? Sadaatin meglátta ezt a kihívást, ezt a lehetőséget, és bentléte tíz napját áldásos tapasztalattá változtatta. Úgy képzelem el, hogy Jézus is ezt látta, amikor lejött a földre. Azt hiszem, hogy lassan a tanítványok is kezdtek az Ő szemszögéből látni. 
„Mert minden ti érettetek van, hogy a kegyelem sokasodva sokak által a hálaadást bőségessé tegye az Isten dicsőségére. Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2Kor 4:15-18)
Istenem, kérlek, vakíts meg, hogy láthassak!