Mit beszéljünk?

Isten bőségesen adományozott csodálatos ajándékokat az emberi családnak. Bár ezek mindegyike fontos, egyik sem lényegesebb a beszéd ajándékánál. 
Péld 18:21 – „Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van.”
Beszédünk megsebezhet vagy meggyógyíthat másokat.
Péld 12:17 – „Van olyan, aki beszél hasonlókat a tőrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság.”
Szavaink azonban nemcsak másokat sebeznek vagy gyógyítanak – árthatnak vagy segíthetnek nekünk is.
Péld 18:7 – „A bolondnak szája az ő romlása, és az ő beszédei az ő életének tőre.”
Nem csoda, hogy ezt a tanácsot kaptuk:
„Minden ajándék közül, melyeket Isten az embernek adott, egyik sem nemesebb vagy nagyobb áldás a beszéd ajándékánál, ha azt a Szentlélek megszentelte.” (The Voice in Speech and Song, 59. old.)
Bár a szavak nagy áldást jelenthetnek, széleskörű és hosszútávú károkat is okozhatnak.
Jak 3:5-6 – „Ezenképpen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Ímé csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt! A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boríttatván a gyehennától.”
A beszéd békét és egységet eredményezhet, de okozhat szakadást, elidegenedést az egykori barátok között, szíthat ellentéteket és háborúkat.
Péld 15:1 – „Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.”
Péld 16:24 – „Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.”
Szavaink gondolatainkat fejezik ki, „mert a szív teljességéből szól a száj” (Mt 12:34). Ugyanakkor azt is felfedik, hogy mit nézünk és hallgatunk, mert „nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk”. (ApCsel 4:20)
„Egy ember jellemét meglehetősen pontosan fel lehet mérni beszédmodorából.” (The Youth’s Instructor, 1895. június 13.)
Mivel szavaink felfedik jellemünket és olyan nagy befolyásuk van jó és rossz irányban egyaránt, Isten szigorúan mérlegeli az ítéletkor. Tulajdonképpen szavaink határozzák meg örök sorsunkat. Jézus mondta:
Mt 12:36-37 – „De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismertetel hamisnak.”
Nem tarthatjuk féken szavainkat úgy, hogy szűrőt helyezünk a szánk elé. 
Jak 3:8 – „De a nyelvet az emberek közül senki sem szelidítheti meg; fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes.”
Ahhoz, hogy a szavak tiszták legyenek, először azok forrását kell megtisztítani.
Mt 12:34-35 – „Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj. A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat.”
A beszédünk akkor lesz megfelelő, amikor teljes mértékben átadjuk magunkat Istennek és hallgatunk igéjére.
Isten így szól hozzánk:
5Móz 4:1 – „Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, amelyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek.”
Amikor Isten szava betölti szívünket, szánkból élő, felüdítő, gyógyító, vigasztaló víz folyamai áradnak a körülöttünk élőkre. Ez egy megkülönböztető jele a valódi keresztényeknek. 
Jak 1:26 – „Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló.”

(lásd: Megbeszélendő kérdések)
 

A beszédterápia az egészségügy egy ágazata, mely segíti a beszédproblémás embereket. A beszédterapeuták utasításokat adnak, gyakorlatokat írnak elő pácienseiknek, melyek segítik őket, hogy a lehetőségek szerint minél jobban elsajátíthassák a kommunikálás képességét. 
Elmondhatjuk, hogy Isten a Nagy Beszédterapeuta. Ő számos erőforrást bocsátott rendelkezésünkre, hogy ezekkel segítse a lelkileg beszédhibás keresztényeket. Mózesnek is voltak ilyen gondjai. Így szólt Istenhez: „Én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok.” (2Móz 4:10) Isten egy ígérettel válaszolt, ami nemcsak Mózesre, hanem ránk is érvényes.
2Móz 4:11-12 – „Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? (...) Nemde én, az Úr? Most hát eredj és én lészek a te száddal, és megtanítlak téged arra, amit beszélned kell.”
Azáltal, hogy megtanítja, mit kell mondanunk, Isten arra is rávezet, hogy hogyan szóljunk. Isten igéje telve van olyan utasításokkal, amelyek nemcsak arra vonatkoznak, hogy mit mondjunk, hanem erővel is felruháznak ezek kimondásához. Isten igéjének teremtő ereje által minden rossz beszéddel kapcsolatos szokásunkat kiiktathatjuk. 
Mózes a Sínai-hegynél vigyázott juhaira, amikor Isten megígérte neki, hogy megtanítja, mit kell mondania. Isten megtartotta Mózesnek tett ígéretét. Megtanította, mit kell mondania, és erőt adott a beszédhez. Egy év múlva Mózes már egy egész néppel, nem a juhaival tért vissza a Sínai-hegyhez. Isten pedig elmondta neki a legfontosabb utasításokat: mit mondjon a tízparancsolattal kapcsolatban. A harmadik parancsolat kimondottan a beszédünkkel foglalkozik. 
2Móz 20:7 – „Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi.”
Ugyanaz az Isten, aki ellenőrzése alatt tartotta egy szamár nyelvét és megajándékozta a beszéd képességével, a mi nyelvünket is féken akarja tartani. Megígérte, hogy Ő lesz a mi személyes lelki beszédterapeutánk. Rossz szokásaid vannak? Szenvedsz attól, hogy káromkodsz vagy a fogadkozol? Isten szavában gyógyító, átalakító erő van. Egyetlen beszéddel kapcsolatos rossz szokás sincs, melyet Isten szava ne tudna megváltoztatni. Távol tart attól, hogy olyan szavakat mondjunk, amelyeket nem kellene. 
Gondolkodjunk el egy pillanat erejéig a harmadik parancsolatról. Elmondja, melyik az egyik módja annak, hogy kimutassuk Isten iránti szeretetünket. Soha ne használjuk nevét haragosan, tiszteletlenül, ismételgetve vagy közhelyszerűen. Ez a parancsolat megtiltja, hogy értelmetlen szavakkal helyettesítsük be Isten nevét. A Biblia szerint az Isten parancsolatainak való engedelmesség nagy jutalmat eredményez. (lásd: Zsolt 19:11)
A Hetednapi Adventista Egyház egyik úttörője Joseph Bates kapitány volt. Ő elsőkézből tapasztalta meg azokat az áldásokat, amelyek ennek a parancsolatnak a betartásából származtak. 
Egy kikötővárosban nőtt fel, és tizenkét éves korában már matróz volt. A tengerészek hírhedtek káromkodásukról, és Bates is nemsokára eltanulta ezt a rossz szokást. Amint Isten elkezdett dolgozni a szívében, felismerte, hogy az átkozódás és a fogadkozás rossz dolog. Elhatározta, hogy Isten segítségével nem káromkodik többet. Mi is megtehetjük ugyanezt.
„Határozzuk el most, hogy ajkainkkal nem vétkezünk Isten ellen. (...) Nem mindig tudjuk megakadályozni a kísértő gondolatokat, de ellenálhatunk az ellenségnek, hogy ne mondjuk ki ezeket.” (Historical Sketches, 146. old.)
Isten megsegítette Bates-et, és kigyomlálta ezt a szokást a beszédéből. Idővel Bates hajóskapitány lett. Amikor hajója útra indult, bejelentette a meglepett tengerészeknek, hogy a káromkodás nem megengedett. Először néhány matróz nem örült ennek a szabálynak, de nemsokára mindannyian felismerték, hogy milyen béke és összhang uralkodik a fedélzeten, és egy kivételével mindannyian jelentkeztek a kapitány következő útjára is.

(lásd: Megbeszélendő kérdések)
 

A szavakat nemcsak beszédben használjuk, hanem gondolatban is. A parancsolatok, amelyek szavainkról szólnak, elménk gondolataival is foglalkoznak. Ismételjük át az egyik szöveget az első részből.
Mt 12:34 – „Mert a szívnek teljességéből szól a száj.”
Csak akkor zabolázhatjuk meg kimondott szavainkat, ha gondolatainkat is Isten tartja ellenőrzése alatt. Dávid mondta:
Zsolt 19:15 – „Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek, oh Uram, kősziklám és megváltóm.”
Nemcsak a harmadik parancsolat foglalkozik a beszéddel. A kilencedik parancsolat is lelki beszédhibáink kijavítását szolgálja. 
2Móz 20:16 – „Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.”
Minden gondolatunk vagy igaz, vagy hamis. Minden kiejtett mondatunk vagy őszinte, vagy nem. E parancsolat szerint felebarátaink iránti szeretetünket azzal mutathatjuk ki, ha helyesen gondolkodunk és igazat beszélünk. 
Péld 12:21 – „Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek; akik pedig cselekesznek hűségesen, kedvesek ő nála.”
Ahhoz pedig, hogy igazat szóljunk, nem szabad meghallgatnunk a hazugságokat. 
Péld 17:4 – „A gonosztevő hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre.”
Igéjében Isten számos gyógymódot kínál fel különböző beszédhibáinkra. Figyeljétek meg, melyiket kezeli a hálaadás. 
Ef 5:4 – „Sem undokság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás.”
Más hibákat pedig kedvességgel és együttérzéssel gyógyíthatunk.
Ef 4:31-32 – „Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt; Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.”
Isten igéjének megbecsülése és másokkal való megosztása egy másik fajta lelki beszédhibát javít ki.
Fil 2:13-16 – „Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből. Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek (...) Életnek beszédét tartván elébök.”
Mivel „kiejtett szavaink erősítik az érzéseket, melyekből születtek” (The Youth’s Instructor, 1895. június 7.), inkább ne beszéljünk, amikor haragosak vagyunk. 
Péld 29:11 – „Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.”
A bűncselekmények száma csökken, ahol ismert, hogy térfigyelő kamera van felszerelve. Ehhez hasonlóan szavaink is megváltoznak, amikor az ítéletre gondolunk és rádöbbenünk, hogy minden gondolat és szó feljegyzésre kerül. 
Zsolt 139:4 – „Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!”
Isten megígérte, hogy ha kitartóak vagyunk, győzedelmeskedünk. 
„Ne csüggedjünk, ha először kudarcot vallunk. Ha szavaink saját útjukat járják, amikor nem figyelünk oda, ne adjuk fel a harcot. Menjünk Isten elé és kérjük Tőle az erőt. Ő megadja ezt nekünk.” (The Youth’s Instructor, 1859. május 1.)

(lásd: Megbeszélendő kérdések)
 

1.    A Biblia szerint kegyelemből nyerünk üdvösséget, hit által (lásd: Ef 2:8). Magyarázzátok meg, hogy akkor Mt 12:36-37 szerint miért szavaink alapján ítéltetünk meg.

 

2.    Soroljatok fel néhány olyan jó vagy rossz bibliai történetet, melyek a szó erejét szemléltetik.

3.    A Bibliában Isten megtanít, hogy mit mondjunk és mit ne. Mit mondanak a következő versek szavainkról? 3Móz 19:16, Zsolt 15, Zsolt 89:1, Péld 10:19, Péld 12:22, Péld 26:18-19, Péld 29:11, Péld 31:26, Ef 4:29, Ef 5:3-4, Jak 1:19, Jak 3:1-12

4.    A Példabeszédek könyve sokat ír a beszéd ajándékáról. Válasszatok ki egy fejezetete a 10-31 közül, majd összegezzétek, mit mond a szavakról. 

5.    Olvassátok el 4Móz 13:25-14:38. Összegezd a hamis bizonyságtevés és a gonosz beszéd következményeit a beszélőre és a hallgatóra egyaránt. 
 

6.    „Kiejtett szavaink bátorítják az érzéseket, melyekből születtek.” Mondj egy példát, hogy te személyesen hogyan tapasztaltad meg ennek a kijelentésnek az igazságát. 

További tanulmányozásra: Krisztus példázatai, 335-339. old.

Szedjünk rózsát

„Sokan gyakran foglalkoznak hibáikkal, gyengeségeikkel, fogyatkozásaikkal, csalódásaikkal, és szívük csüggedt. Európai tartózkodásom alatt egy ilyen lélektől levelet kaptam, melyben kétségbeesésében vigasztalást kért tőlem. A levél átvétele utáni éjjel álmot láttam. Nagy kertben jártam, melynek tulajdonosa vezetett körül mindenfelé. Én virágokat szedtem és kellemes illatukban gyönyörködtem, amikor hittestvérem, akitől az említett levelet kaptam, és aki szintén mellettem haladt, a jelentéktelen tövisekre figyelmeztetett, melyek útját állták. Szomorúan állt ott és panaszkodott. Nem követte a vezetőt a helyes ösvényen, hanem a tövisek és csalánok között botorkált ide s oda. »Nem szomorú-e – így panaszkodott–, hogy ezt a szép kertet így elcsúfítják a tövisek és a csalánok?« A vezetőnk így felelt: »Ne vesződj a tövisekkel, melyek csak megsebeznek! Szedd inkább a rózsákat, liliomokat és szegfűket!« 
Nemde ti is szereztetek már életetekben szép tapasztalatokat? Vajon nem éltetek-e már át olyan becses időszakokat, amikor szívetek örömtől repesve köszöntötte Isten Lelkét? Ha visszapillantotok a múlt eseményeire, nem jut-e sok drága és fenséges tapasztalat eszetekbe? Nem állnak-e Isten ígéretei – nyíló virágokhoz hasonlóan – életetek útján mindenütt? Akarjátok-e szíveteket örömest betölteni szépségükkel és pompájukkal? 
A tövisek és csalánok csak megsebeznek és fájdalmat okoznak; s ha ezeket gyűjtitek és másoknak is adjátok, megvetitek Isten javait, és másokat is távol tartotok az élet útjától. 
Nem bölcs dolog, ha állandóan a múlt szomorú emlékeire gondolunk, ha az élet csalódásait és igazságtalanságait idézzük emlékezetünkbe, ha mindaddig beszélünk róluk és panaszkodunk, amíg csüggedés vesz rajtunk erőt. Az elcsüggedt lelket sötétség veszi körül, mely kizárja szívéből Isten világosságát, és mások életútjára is árnyékot vet. 
Hála legyen az Úrnak a szemünk elé tárt kellemes és barátságos emlékekért! Úgy gyűjtsük egybe szeretetből fakadó ígéreteit, hogy azok minden időben szemünk előtt legyenek. Isten Fia elhagyta Atyja trónját és istenségét emberi alakba öltöztette, hogy az embert Sátán hatalmából megválthassa. Győzelme megnyitja számunkra az egeket, és bepillantást enged az isteni dicsőség birodalmába. Az elbukott emberiség megmenekülése az örvényből, melybe bűnei sodorták; Istennel való közösségének újbóli visszaállítása, amikor a Megváltóba vetett hit által kiállja a hit próbáját, Krisztus igazságát ölti magára és trónjához emeltetik fel – mindezek olyan képek, melyeket Isten azért tár szemeink elé, hogy ezekről gondolkozzunk. (...)
Az angyalok figyelik, meghallgatják, milyen jelentéseket adtok a világnak mennyei Mesteretekről. Társalgásotok róla folyjon, aki az Atya előtt közbenjár. Ha barátaitokat üdvözölve kezeteket nyújtjátok, legyen Isten dicsérete szívetekben és ajkatokon. Így azok gondolatai is Jézusra fognak irányulni. 
Mindenkit érnek megpróbáltatások, fájdalmak és szomorúságok, melyeket nehéz elviselni; kísértések környékeznek, melyeknek nehéz ellenállni. Ne egymásnak panaszoljátok el gondjaitokat, hanem vigyétek imáitokban Isten elé! Legyen életszabályotok, hogy a kétely vagy csüggedés egyetlen szavát sem ejtitek ki ajkatokon! Nagyban hozzájárulhattok mások életének felvidításához, amennyiben őket a remény és vigasz szavaival megerősítitek.”
Jézushoz vezető út, 116-119. old.
 

A beszéd ajándéka

„Mert aki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot: Forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót; keresse a békességet, és kövesse azt. Mert az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak könyörgésein; az Úr orcája pedig a gonoszt cselekvőkön.”
Hogy lehetséges, hogy sokan, akik Krisztus nevében dolgoznak, mégis olyan sok hiábavaló, haszontalan beszédet szólnak? Sátán figyel, hogy előnyt szerezzen azoknál, akik meggondolatlanul beszélnek. Akik viccelődnek, tréfálkoznak, olcsó csevegéseket folytatnak, önszántukból állnak a Sátán számára hozzáférhető helyre. Ő játssza meg az élet játékát lelkükért. Csodálkozunk azon, hogy Isten szava miért figyelmeztet annyira komolyan, hogy ne vétkezzünk a beszédben?
Krisztusból kell táplálkoznunk, aki a mennyei élő kenyér. Lelkünk szomját a megváltás vizének kell csillapítania, tanulmányoznunk kell a Szentírást és gyakorolnunk az igazságokat mindennapjainkban. Akik ezt teszik, lakomázhatnak az élet kenyeréből, Isten Fiának testéből, az élő szabadítás vizéből. Ha komolyan tanulmányozzuk Krisztus szavait, ha megszívleljük tanításait, akkor az Ő testéből táplálkozunk, mert az ige testté lett, és „lakozék miközöttünk”. Krisztus mondta: „A beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet.” Amikor értelmetlen és ostoba szavakat ejtünk ki, másokat is arra kényszerítünk, hogy bekapcsolódjanak az ilyen jellegű beszélgetésekbe. Isten szemében azonban nagy bűn olyan beszédet megengednünk magunknak, ami nem tiszta, válogatott gondolatokra utal, amelyek felemelnek, nemesítenek, megszentelik jellemünket és azok jellemét, akik hallgatják. Csak tiszta szavak hagyják el ajkunkat! Senki nem tudja megmondani, milyen sok bűn származik a gondatlan, ostoba, értelmetlen szavakból. Ezek azok jellemére mutatnak rá, akik használják őket. Az érzékeny emberek szégyenlik magukat ilyen szavak hallatán, és undorodnak attól, hogy értékes idejüket ilyen könnyelműségek hallgatásával pocsékolják el. 
Ó, ha minden fiatal rádöbbenne, mennyire rossz és gonosz dolog az ostoba beszéd, és kijavítaná ezeket a szokásait! Mindenki, aki elkövette ezt a bűnt, bánja meg, vallja meg Isten előtt, és vesse el magától. Az ostoba szavak meggyalázzák Krisztus nevét, mert jellemünkben nem mutatunk helyes képet Róla. Az Ő ajkát nem hagyták el alattomos, kertelő vagy hazug szavak. A száznegyvennégyezer az Atya nevét viseli homlokán, és róluk mondja az ige: „És az ő szájokban nem találtatott álnokság; mert az Istennek királyiszéke előtt feddhetetlenek.” Ha buta, értelmetlen, hamis szavakat használtak volna, akkor nem találtattak volna feddhetetlennek Isten trónja előtt. János a továbbiakban ezt írta: „Azután látám, és ímé egy nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak; És kiáltanak nagy szóval, mondván: Az idvesség a mi Istenünké, aki a királyiszékben ül, és a Bárányé! Az angyalok pedig mindnyájan a királyiszék, a Vének és a négy lelkes állat körül állnak vala, és a királyiszék előtt arccal leborulának, és imádák az Istent, ezt mondván: Ámen: áldás és dicsőség és bölcseség és hálaadás és tisztesség és hatalom és erő a mi Istenünknek mind örökkön örökké, Ámen. Akkor felele egy a Vének közül, és monda nékem: Ezek, akik a fehér ruhákba vannak öltözve, kik és honnét jöttek? És mondék néki: Uram, te tudod. És monda nékem: Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten királyiszéke előtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában; és aki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettök. Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájok, sem semmi hőség: Mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet.”
Ó, ha minden fiatal a mennyei példa szerint formálná jellemét! Ó, ha Krisztus élő víznek forrása lenne bennetek örök életre! Kezdjétek el azonnal a lélek megtisztításának munkáját! Vessetek el magatoktól minden haszontalanságot, értelmetlenséget, és tartózkodjatok a jelentéktelen szavaktól. Minden kimondott szó egy mag, amely kicsírázva jó vagy rossz gyümölcsöt terem, jelleme szerint. Kiejtett szavaink erősítik az érzéseket, melyekből születtek. A túlzás hatalmas vétek. A szenvedélyes szavak olyan magokat vetnek el, melyből rossz termés növekszik, amit senki nem szeretne learatni. Saját szavainknak hatása van jellemünkre, de még nagyobb befolyást gyakorolnak mások jellemére. A végtelen Isten mérheti csak fel a gondatlan szavak okozta károkat. Ezek lehet, hogy egyszerűen csak kicsúsznak szánkon, amikor nem is akarunk rosszat, mégis jelzik gondolatainkat és a gonosz oldalán állnak. Milyen sok boldogtalanság származott a meggondolatlan, durva szavakból a családon belül! A durva szavak évekre beégnek elménkbe, és soha nem merülnek feledésbe. Keresztényekként mindig gondoljunk arra, milyen befolyást gyakorolnak szavaink a körülöttünk élőkre, függetlenül attól, hogy hívők vagy hitetlenek. Figyelik szavainkat és a meggondolatlan kifejezések kárt okoznak. Semmiféle későbbi korrekció nem ellensúlyozza teljes mértékben a meggondolatlan, ostoba szavak áldatlan befolyását. Szavaink a bizonyítékai, hogy mivel tápláljuk lelkünket.
The Youth’s Instructor, 1895. június 27.

Megbeszélendő kérdések
 

1.    Milyen szavak engednek Sátánnak szabad utat a beszélőhöz?
 

2.    Mi bizonyítja, hogy valaki az élet kenyerét eszi?

3.    Mi számít nagy bűnnek Isten szemében? Miért?

4.    Mit kellene tenned, ha szokásoddá vált a nem megfelelő beszéd?

5.    Írd le, milyen jellegű szavakat használt Krisztus és azok, akiket Ő a mennybe visz majd. 

6.    Minden kimondott szó: __________________

7.    Fogalmazd át a következő mondatot a saját szavaiddal: „Kiejtett szavaink erősítik az érzéseket, melyekből születtek.”

8.    Miről olvastuk, hogy komoly vétek?

9. Mit eredményeznek a rossz szavak?

Nyomtató-csoda
Laurie Erickson, AFM misszionárius, Pápua Új-Guinea

„Ó, nem. Ne pont most!” – gondoltam, miközben megpróbáltam kinyomtatni a gyülekezet pénzügyi bizottságának legutóbbi jegyzőkönyvét. Minden alkalommal, amikor a nyomtató beindult, azonnal le is állt és üzenetet küldött, hogy indítsam újra.
A férjemnek, Steve-nek, Kotale-ba kellett utaznia reggel egy bizottsági gyűlésre, és megígértem a titkárnak, hogy elküldöm a jegyzőkönyvet. Mi több, másnap nekem is szükségem volt valami nyomtatott anyagra a következő Jézushoz vezető út szemináriumhoz, melyet egy kiscsoportban tartottam Gogodalában. Ezek nélkül nem tudjuk megtartani az összejövetelt. Mivel egy félreeső helyen laktunk, vagy mi magunk javítottuk meg az elromlott készülékeket, vagy megvártuk a következő féléves utazást Port Moresby-ba. Azonnal imádkoztam, hogy Isten segítsen ebben a kérdésben, de a nyomtató csak nem akart működni. Steve a jegyzőkönyv nélkül ment el a bizottsági gyűlésre. Újra imádkoztam, és bíztam benne, hogy ha Isten akarja, hogy a csoportban áttanulmányozzuk a következő fejezetet a könyvből, akkor beindítja nekem a nyomtatót.
Másnap reggel bekészítettem egy mosást és kihasználtam az alkalmat, hogy az áramgenerátor működésben volt, hogy megpróbáljam újra kinyomtatni az anyagot. Steve már félretette a nyomtatót, hogy próbálja megjavítani, de csak portalanította, egyebet nem sokat tehetett. Beindítottam a számítógépem és a nyomtatót, újra imádkoztam, hogy Isten tegyen egy csodát csoportunk kedvéért. Lélegzetvisszafojtva nyomtam meg a gombot és vártam. Nem küldött figyelmeztető üzenetet, és elkezdett nyomtatni! Áldott legyen az Úr neve! Csodálattal néztem, ahogy egymásra sorakoztak a tökéletesen nyomtatott oldalak, és hitem megerősödött. Csoportunk tanulmányozni tudja az üzenetet a következő nap. 
Steve kidugta a fejét az irodából, hogy lássa, hogy mennek a dolgok, és megkérdezte, hogy működik-e a nyomtató. Felmutattam a kinyomtatott anyagot, és ő is ugyanúgy válaszolt: „Áldott legyen az Úr neve!” 
„A nagy küzdelem ebben a nyomtatóban zajlott!” – mondtam. 
Hiszem, hogy Isten szeretné, ha Gogodalában a kiscsoportunk meghallaná a Jézushoz vezető út című könyvben található üzenetet. Pál apostol írta: „És ez az a bizodalom, amellyel ő hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket.” (1Jn 5:14) Biztosan az az Ő akarata, hogy mindannyian megtanuljunk kapcsolatban élni Vele.