---

¹ Azután elmentek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére.
² Amikor kiszállt a hajóból, egyszer csak szembejött vele a sírboltok közül egy tisztátalan lélektől megszállott ember,
³ aki a sírboltokban lakott, és akit már lánccal sem tudott megkötözni senki,
⁴ mert már sokszor meg volt kötözve bilincsekkel és láncokkal, de szétszaggatta a láncokat, a bilincseket pedig összetörte, úgyhogy senki sem tudta megfékezni.
⁵ Éjjel-nappal mindig a sírokban és a hegyek között kiáltozott, és kővel vagdosta magát.
⁶ Amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte,
⁷ és hangosan felkiáltott: Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj engem!
⁸ Jézus ugyanis ezt mondta neki: Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből!
⁹ És megkérdezte tőle: Mi a neved? Az így felelt: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.
¹⁰ És nagyon kérte őt, hogy ne űzze el őket arról a vidékről.
¹¹ Ott a hegyoldalban egy nagy disznónyájat legeltettek,
¹² ezért a tisztátalan lelkek azt kérték tőle: Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!
¹³ Ő megengedte nekik, a tisztátalan lelkek pedig kijöttek, és belementek a disznókba; a nyáj, mintegy kétezer állat a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe.
¹⁴ A legeltetők pedig elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a környékre. Erre kijöttek az emberek, hogy lássák, mi történt.
¹⁵ Amikor Jézus közelébe értek, és látták, hogy a megszállott, akiben a légió volt, felöltözve ül, és eszénél van, félelem fogta el őket.
¹⁶ Akik pedig látták, elmondták nekik, hogy mi történt a megszállottal és a disznókkal.
¹⁷ Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy menjen el a határukból.
¹⁸ Amikor azután beszállt a hajóba, kérte őt az előbb még megszállott ember, hogy vele maradhasson.
¹⁹ Ő azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad.
²⁰ Az pedig elment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus, és mindenki csodálkozott.
²¹ Amikor Jézus ismét átkelt hajón a túlsó partra, nagy sokaság sereglett köré, ő pedig a tenger partján maradt.
²² Akkor jött egy zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, aki meglátva őt, lába elé borult,
²³ és esedezve kérte: A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon.
²⁴ Jézus ekkor elindult vele. A nagy sokaság követte őt, és tolongott körülötte.
²⁵ Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt,
²⁶ sok orvostól sokat szenvedett, és mindenét rájuk költötte ugyan, mégsem látta semmi hasznát, hanem még rosszabbul lett;
²⁷ amikor hallott Jézusról, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját,
²⁸ mert így gondolkodott: Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok.
²⁹ Azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy meggyógyult a bajából.
³⁰ Jézus azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a sokaságban megfordulva így szólt: Ki érintette meg a ruhámat?
³¹ Tanítványai így feleltek: Látod, hogyan tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: Ki érintett meg engem?
³² Jézus körülnézett, hogy lássa, ki tette ezt.
³³ Az asszony pedig, mivel tudta, mi történt vele, félve és remegve jött elő; leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot.
³⁴ Ő pedig ezt mondta neki: Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!
³⁵ Még beszélt Jézus, amikor emberek érkeztek a zsinagógai elöljáró házától, és ezt mondták: Leányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert?
³⁶ Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: Ne félj, csak higgy!
³⁷ És senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, Jakab testvérének.
³⁸ Amikor megérkeztek a zsinagógai elöljáró házához, látva a zűrzavart, a hangosan sírókat és jajgatókat,
³⁹ bement, és így szólt hozzájuk: Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.
⁴⁰ Erre kinevették; de ő mindenkit kiküldve maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt.
⁴¹ Majd megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: Talitha kúmi!, ami azt jelenti: Leányka, neked mondom, kelj fel!
⁴² A leányka pedig azonnal felkelt és járt, mert tizenkét éves volt már. Azok pedig azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól.
⁴³ Jézus azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; azután szólt, hogy adjanak enni a leánykának.