---

¹ Ismét tanítani kezdett a tengerparton, és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá, ezért hajóba szállva a tengeren maradt; az egész sokaság pedig a tengerparton volt.
² Sokat tanította őket példázatokban; és ezt mondta nekik tanítás közben:
³ Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni,
⁴ és történt vetés közben, hogy némely mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták.
⁵ Némelyik pedig a köves helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben;
⁶ amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt.
⁷ Más része a tövisek közé esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést.
⁸ A többi pedig a jó földbe esett, és mikor kikelt, és szárba szökkent, termést hozott: egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is.
⁹ Majd hozzátette: Akinek van füle a hallásra, hallja!
¹⁰ Amikor egyedül maradt, a körülötte lévők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt a példázatokról.
¹¹ Jézus így szólt hozzájuk: Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívül valóknak minden példázatokban adatik,
¹² hogy látván lássanak, de ne ismerjenek, és hallván halljanak, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak.
¹³ Azután így szólt hozzájuk: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit?
¹⁴ A magvető az igét veti.
¹⁵ Az útfélre esett mag: azok, akiknek hirdettetik az ige, de amikor hallgatják, azonnal jön a Sátán, és kiragadja a beléjük vetett igét.
¹⁶ A köves helyre vetett mag: azok, akik amikor hallgatják az igét, azonnal örömmel fogadják azt,
¹⁷ de nem gyökerezik meg bennük, ezért állhatatlanok, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal elbuknak.
¹⁸ Megint más a tövisek közé vetett mag: ezek azok, akik meghallják az igét,
¹⁹ de e világ gondja, a gazdagság csábítása vagy egyéb dolgok megkívánása benövi és megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést.
²⁰ A jó földbe vetett mag: azok, akik hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincannyi, a másik hatvanannyi, némelyik pedig százannyi termést hoz.
²¹ Ezután megkérdezte tőlük: Vajon azért veszik elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék?
²² Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami napfényre ne jutna.
²³ Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!
²⁴ Ezt is mondta nekik: Vigyázzatok arra, hogy mit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak.
²⁵ Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.
²⁶ Jézus ezt is mondta: Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember magot vet a földbe,
²⁷ azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, az ember pedig nem tudja, hogyan.
²⁸ Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban.
²⁹ Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert elérkezett az aratás ideje.
³⁰ Majd így folytatta: Mihez hasonlítsuk az Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk?
³¹ Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön,
³² miután pedig elvetették, megnő, és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak.
³³ Még sok hasonló példázatban hirdette nekik az igét úgy, amint megérthették.
³⁴ Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent.
³⁵ Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: Menjünk át a túlsó partra!
³⁶ Ők pedig otthagyva a sokaságot, csatlakoztak hozzá, minthogy ő már a hajóban volt; de más hajók is követték őt.
³⁷ Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni.
³⁸ Ő pedig a hajó hátsó részében a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?
³⁹ Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett.
⁴⁰ Akkor ezt mondta nekik: Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek?
⁴¹ Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?