---

¹ Azokban a napokban, amikor ismét nagy sokaság vette körül, és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk:
² Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük;
³ ha pedig éhesen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött.
⁴ Tanítványai így feleltek: Hogyan tudná bárki is ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában?
⁵ Megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Ők ezt válaszolták: Hét.
⁶ Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre, azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy tegyék eléjük. Ők pedig a sokaság elé tették.
⁷ Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük.
⁸ Ettek és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét kosárral,
⁹ pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket,
¹⁰ és azonnal hajóba szállva tanítványaival együtt elment Dalmanuta vidékére.
¹¹ Kimentek hozzá a farizeusok, és vitatkozni kezdtek vele, mennyei jelt követelve tőle, hogy kísértsék őt.
¹² Jézus pedig lelke mélyéről felsóhajtva így szólt: Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony mondom nektek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek.
¹³ Ezzel otthagyta őket, ismét hajóba szállt, és elment a túlsó partra.
¹⁴ De elfelejtettek kenyeret vinni, és csak egyetlen kenyér volt náluk a hajóban.
¹⁵ Jézus figyelmeztette őket: Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától!
¹⁶ Ők pedig tanakodni kezdtek egymás között, hogy nincs kenyerük.
¹⁷ Amikor ezt Jézus észrevette, így szólt hozzájuk: Miért tanakodtok, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem veszitek észre és nem értitek? Még mindig keményszívűek vagytok?
¹⁸ Van szemetek, mégsem láttok? Van fületek, mégsem hallotok? És nem emlékeztek,
¹⁹ amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal? Így feleltek: Tizenkettőt.
²⁰ És amikor a hét kenyeret megtörtem a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal? Ezt mondták: Hetet.
²¹ Ő pedig megkérdezte tőlük: Még mindig nem értitek?
²² Amikor Bétsaidába érkeztek, egy vakot vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg.
²³ Ő pedig a vakot kézen fogva kivezette a faluból, azután szemére köpve rátette kezét, és megkérdezte: Látsz-e valamit?
²⁴ Az felnézett, és így szólt: Látom az embereket, amint jönnek-mennek, de mintha fákat látnék.
²⁵ Azután Jézus ismét rátette a kezét a szemére, ő pedig körülnézett, és meggyógyult, tisztán látott mindent.
²⁶ Jézus ekkor hazaküldte őt, és azt mondta: Még a faluba se menj be!
²⁷ Jézus pedig elindult tanítványaival együtt a Cézárea Filippi mellett levő falvakba. Útközben megkérdezte tanítványaitól: Kinek mondanak engem az emberek?
²⁸ Ők így feleltek: Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások pedig egynek a próféták közül.
²⁹ Jézus tovább kérdezte őket: Ti kinek mondotok engem? Péter így válaszolt neki: Te vagy a Krisztus.
³⁰ Jézus pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek se beszéljenek őróla.
³¹ És tanítani kezdte őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, és el kell vettetnie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.
³² Jézus nyíltan beszélt erről. Péter ekkor félrevonva őt feddeni kezdte;
³³ ő azonban megfordulva tanítványaira tekintett, megfeddte Pétert, és ezt mondta: Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.
³⁴ Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!
³⁵ Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.
³⁶ Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, de élete veszendőbe megy?
³⁷ Mert mit is adhatna az ember váltságdíjul az életéért?
³⁸ Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.