KOZMIKUS KÜZDELEM

Text de memorat

Alapige: „És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te ma god között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.” (1Móz 3:15) 


A bibliai teológiában központi helyet foglal el a Krisztus és Sátán közötti nagy küzdelem. A Szentírás kiemelkedő témája a kozmikus harc Isten, valamint a bűnbe süllyedt, ellene fellázadó mennyei lények között (Mt 13:24­-30, 37­-39; Jel 12:7­-10). Noha ez része a keresztény tradíciónak, mégis sok keresztény elvetette, nem veszi figyelembe ezt a gondolatot.

A Biblia nézőpontjából azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni az Isten országa meg az ördög és angyalai közötti kozmikus konfliktus témáját anélkül, hogy nagy részét elveszítenénk a bibliai elbeszéléseknek. Ha csak az evangéliumokat vesszük, ott is számos utalást találunk az Istennel szembeforduló ördögre és démonokra.

A héten először is azzal foglalkozunk, hogyan lehet választ találni néhány meghatározó bibliai szakasz alapján az alábbi két kérdésre:
1)    Hol tanítja a Szentírás, hogy kozmikus küzdelem dúl Isten és Sátán között?
2)    A Szentírás szerint milyen harc ez?
EGW idézet
A bűn eredetére lehetetlen olyan magyarázatot találni, ami megindokolná létezését. De eleget tudhatunk mind a bűn eredetéről, mind végleges megszüntetéséről ahhoz, hogy világosan lássuk: Isten igazságosan és jóakarattal kezeli a bűnt. Semmit sem tanít a Szentírás világosabban, mint azt, hogy Isten semmiképpen sem felelős a bűn létrejöttéért; hogy Ő nem vonta vissza önkényesen kegyelmét; hogy nem volt hiba kormányzatában, ami alkalmat adott volna a lázadásra. A bűn „betolakodó”, amelynek jelenlétét nem lehet megindokolni. A bűn titokzatos, érthetetlen; mentegetése egyenlő volna igazolásával. Ha mentséget lehetne találni rá, vagy okot létezésére, akkor megszűnne bűn lenni. A bűnre egyetlen meghatározás van, amelyet Isten Igéje ad: „a bűn pedig a törvénytelenség”; egy olyan elv testet öltése, mely harcban áll Isten kormányzatának alapjával: a szeretet nagyszerű törvényével. – A nagy küzdelem, 492. o.
 
Lucifer irigy és féltékeny volt Jézus Krisztusra. Mégis, mikor az angyalok meghajoltak Jézus előtt, hogy elismerjék felsőbbségét, nagy tekintélyét és jogos uralmát, Lucifer is meghajolt velük, de szíve tele volt irigységgel és gyűlölettel. Isten bevette Jézust terveinek különleges tanácsába, de Lucifer nem ismerte tervét. Nem értette meg és nem is kapott engedélyt Isten szándékainak megismerésére. Krisztust azonban a menny legfőbb hatalomnak ismerte el, akinek hatalma és tekintélye ugyanaz, mint az Atyáé. Lucifer azt gondolta, hogy közkedveltségnek örvend a menny angyalai előtt. Rendkívül felmagasztalták őt, ami azonban nem indította Teremtője iránti hálára és dicséretre. Magának Istennek a magasságára törekedett. Dicsőséget talált saját fenségében. Tudta, hogy az angyalok tisztelik. Egy különleges küldetést kellett végrehajtania. Közel volt a nagy Teremtőhöz, és az örökkévaló Istent körülvevő dicső fényesség szüntelenül ragyogó sugarai különösen reá áradtak. Arra gondolt, hogy milyen nagy örömmel engedelmeskedtek neki az angyalok. Ruhái nem ragyogóan szépek? Miért kell így tisztelnie Krisztust önmaga felett? – A megváltás története, 14. o.
 
A végtelen bölcsesség még akkor sem pusztította el Sátánt, amikor már eldöntött tény volt, hogy nem maradhat tovább a mennyben. Mivel Isten csak szeretetből fakadó szolgálatot fogadhat el, teremtményei engedelmességének arra a meggyőződésre kell épülnie, hogy Isten jó és igazságos. Mivel a menny és a többi világ lakói akkor még nem ismerték a bűn jellegét és következményeit, nem látták volna meg Isten igazságos és irgalmas voltát, ha Sátánt elpusztítja. Ha Sátán azonnal megszűnt volna létezni, Istent inkább félelemből szolgálták volna, mint szeretetből. A csaló befolyása nem szűnt volna meg teljesen, és nem semmisült volna meg egészen a lázadás szelleme. A bűnnek be kellett érnie. Sátánnak az egész világegyetem érdekében, amelynek korszakai szünet nélkül peregnek, alaposabban ki kellett bontakoztatnia elveit, hogy az Isten kormányzása elleni vádját igazi megvilágításban lássa minden teremtett lény, és Isten igazságossága, irgalma és törvényének változhatatlansága örökre vitán felül álljon. – A nagy küzdelem, 498. o.
 

1. Olvassuk el Jézus példázatát Mt 13:24-27 szakaszában! Hogyan magyarázza a világban lévő gonoszság eredetét?
Jézus egy gazda történetét beszéli el, aki csak jó magot vet a földjébe, mégis konkoly nő a búza között. Amikor a szolgái ezt észreveszik, megkérdezik tőle: „Uram, nemde tiszta magot vetettél a földbe? Honnan van azért benne konkoly” (Mt 13:27, ÚRK)? Sokan hasonló kérdést feszegetnek ma is a gonoszság problémájával kapcsolatban: Ha Isten csak jónak teremtette a világot, miért van annyi rossz?
 2. Olvassuk el Mt 13:28-30 szakaszát, majd Krisztus magyarázatát is a Mt 13:37-40. versekben! Hogyan világít ez rá a nagy küzdelem jellegére?
A gazda azt feleli a szolga kérdésére, hogy „valamelyik ellenségem cselekedte ezt” (Mt 13:28, ÚRK). Jézus később elmondta: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia” (Mt 13:37, ÚRK), vagyis Ő maga. „A szántóföld pedig a világ” (Mt 13:38, ÚRK). „Az ellenség, aki a konkolyt veti, az ördög” (Mt 13:39, ÚRK). Minden félreértést kizáróan a Krisztus és Sátán közötti kozmikus küzdelemre utal. Miért van gonoszság a világon? Az ellenség (az ördög) műve, aki szembeszáll a gazdával. „Valamelyik ellenségem cselekedte ezt” (Mt 13:28, ÚRK).

A válasz elvezet a következő kérdéshez: „Akarod-e, hogy nekilássunk, és kigyomláljuk azokat” (Mt 13:29, ÚRK)? Ám a gazda azt felelte, hogy „Nem, mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt esetleg a búzát is kiszaggatjátok. Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig” (Mt 13:30, ÚRK; vö. Mk 4:29). A példázat szerint Isten egyszer majd véget vet a gonoszságnak, de ha idő előtt kitépnék a konkolyt, helyrehozhatatlan kárt okoznának a jónak.
 Milyen veszélyekkel jár, ha most akarjuk kigyomlálni a búza közül a konkolyt? Viszont ez miért nem ugyanaz, mintha elfordítanánk a fejünket a gonoszság láttán?
EGW idézet
Ennek a példázatnak a tanulsága szemlélteti, hogy miként jár el Isten az emberekkel és az angyalokkal. Sátán egy csaló. Amikor a mennyben vétkezett, még az Istenhez hűséges angyalok sem értették meg teljes mértékben a jellemét. Ezért nem pusztította el azonnal Isten. Ha Sátán akkor megsemmisül, a szent angyalok nem értették volna meg Isten igazságosságát és szeretetét. Az Isten jóságával kapcsolatos kételyük a gonoszság magvához hasonlóan a bűn és a nyomorúság keserű gyümölcseit teremte volna meg. Következésképpen Isten megkímélte a gonoszság szerzőjének életét, és hagyta, hogy jelleme kibontakozzék.
Isten korszakokon át tűrte a gonoszság munkálkodását. Azt azonban nem akarta megengedni, hogy az általa teremtett lények közül bárkit is becsapjanak a törvénytelenség atyjának hazug állításai, ezért inkább felkínálta a golgotai áldozat végtelen ajándékát, mivel fennállt annak a veszélye, hogy a konkollyal együtt az értékes búzát is kitépik. Vajon nem kellene mi is türelmet tanúsítsunk embertársaink iránt, ahogy a föld és a menny Istene tanúsított Sátán iránt? – The Upward Look, 77. o.

Krisztus… a jellem és az indítékok megítélését nem reánk bízta. Annál sokkal jobban ismer minket. Ha megpróbálnánk a gyülekezetből kiszakítani azokat, akiket álkeresztényeknek vélünk, biztosan követnénk el hibákat. Sokszor éppen azokat tartjuk reménytelen eseteknek, akiket Krisztus magához vonz. Ha gyarló ítélőképességünkre hallgatva járnánk el velük, talán reményük utolsó szikrájától is megfosztanánk őket. Számos olyan embert fog Isten elmarasztalni, aki ma hívőnek tartja magát. Sokan pedig ott lesznek a mennyben, akikről felebarátaik nem is feltételezték. Az ember a látszatból ítél, Isten pedig a szív alapján. A konkoly és a búza együtt nő az aratásig. Az aratás a kegyelemidő vége. A Megváltó szavai nagy türelemre és mélységes szeretetre tanítanak. A konkoly és a jó mag gyökereinek összefonódása példázza azt a szoros kapcsolatot, amely a látszathívők és a hű tanítványok között fennállhat a gyülekezetben. E látszathívők valódi jelleme nem mutatkozik meg teljesen. A gyülekezetből kizárásukkal megtántoríthatunk más, egyébként hűséges tagokat. – Krisztus példázatai, 71–72. o.
 
Őrizkedjünk az elvakult és türelmetlen lelkülettől. Ne különüljünk el embertársainktól olyan lelkületet tanúsítva, amely ezt hangoztatja: „Ne közelíts hozzám, mert én szentebb vagyok nálad.” Ne zárkózzunk el embertársaink elől, hanem igyekezzük megosztani másokkal is azt az értékes igazságot, ami áldást hozott a szívünkbe… Mindazonáltal legyen szilárd meggyőződésünk, hogy az embertársi kapcsolatok terén mindaz nem lehet hasznunkra, ami valamilyen módon eltérít az igazságtól, és Istent is mélységesen megszomorítja. – In Heavenly Places, 310. o.

Miért van rossz mag a szántóföldben, ha a gazda csak jó magot vetett? A példázat kérdésével párhuzamban van egy másik kérdés is: Isten csak jónak teremtette a világot, de akkor hogyan indult el itt a rossz?
3. Olvassuk el 1Móz 1:31 versét! Mit jelentett ki Isten a világról a teremtés után? Miért fontos ez?
Amikor Isten befejezte a világ teremtését, 1Móz 1:31 szerint minden „igen jó” volt. 1Mózes 1. fejezetében semmi nem utal arra, hogy bármi rossz lett volna az Isten által megteremtett bolygón. Hogyan tört be mégis a gonoszság?
4. Olvassuk el 1Móz 3:1-7 szakaszát! Ezek szerint hogyan jutott a gonoszság a földre? Hogyan világít ez rá a kozmikus küzdelem természetére (lásd még Jel 12:7-9)?
A történetben az áll, hogy a kígyó – Jel 12:7­-9 szerint maga az ördög („az ősi kígyó” [ÚRK]) – hazugságokat hintett el Isten jelleméről. Először egy kérdéssel keltett kétséget Évában Isten parancsát illetően, annak szinte épp az ellenkezőjét mondta, majd pedig nyíltan kétségbe vonta Isten kijelentését azzal, hogy „Bizony nem haltok meg” (1Móz 3:4).

Valaki, vagy a kígyó, vagy Isten hazudott Évának, akinek ekkor el kellett döntenie, hogy Isten, vagy a kígyó szavának fog-e hinni.

Itt, mint ahogy a Szentírásban másutt is, a küzdelem elsődlegesen arra irányul, hogy kinek lehet hinni, és ez szervesen kapcsolódik a szeretethez. Ez pedig azért van, mert amilyennek tartunk valakit, hogy meg lehet-e bízni benne, nagy mértékben befolyásolja, hogy szeretni fogjuk-e, megbízunk-e benne, és ebben az esetben hallgatunk-e arra, amit mond.
Olvassuk el 1Móz 3:15 versét! A Szentírás ősevangéliumának szokták nevezni ezt a részt, ahol Isten kijelenti a kígyónak, hogy az asszony Magva (a Messiás) majd a fejére tapos. Hogyan erősíti meg ez is, hogy valóságos ez a küzdelem, miközben reményt is ad nekünk?
EGW idézet
A bűn keletkezése előtt béke és boldogság uralta az egész világegyetemet. Minden tökéletes összhangban volt a Teremtő akaratával. Az Isten iránti szeretet mindent túlszárnyalt, az egymás iránti szeretet pedig tiszta volt. Krisztus, az Ige, Isten egyszülöttje egy volt az örökkévaló Atyával – természetben, jellemben és szándékban. Az egyetlen lény volt az egész világegyetemben, aki tanácskozhatott Istennel, és osztozhatott szándékaiban. Krisztus által teremtette Isten a mennyei lényeket.
„Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben… akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok” (Kol 1:16); és Krisztusnak éppúgy mint az Atyának, az egész menny a hódolatát fejezte ki. – A nagy küzdelem, 493. o.
 
Sok embert a bűn eredete és oka nagyon elbizonytalanít. Látják a gonoszság munkáját, és rettenetes következményeit: a szenvedést, a pusztulást, és azt kérdezik, miként lehetséges mindez annak a lénynek az uralma alatt, akinek a bölcsessége, hatalma és szeretete végtelen. Ez olyan titok, amelyre nem találnak magyarázatot. Bizonytalanságuk és kétkedésük vakká teszi őket, és nem veszik észre az Isten Igéjében világosan kinyilatkoztatott és az üdvösség szempontjából nélkülözhetetlen igazságokat. Vannak olyanok is, akik – miközben a bűn létezéséről kérdezősködnek – azt is meg akarják tudni, amit Isten nem nyilatkoztatott ki. Ezért nem találnak megoldást problémáikra. S mivel hajlanak a kételyre és az akadékoskodásra, mentségül hozzák fel ezt Isten Igéjének elvetésére. – A nagy küzdelem, 492. o.
 
Abban a percben, amikor az ember behódolt az ellenfél csábításainak, s azt követte el, amiről Isten megmondta, hogy nem szabad megtennie, Krisztus állt az élők és holtak közé azt mondván: „Sújtson engem a büntetés. Én állok az ember helyébe. Még egy lehetőséget nyújtok neki.”
Milyen mérhetetlen szeretet ez! Milyen csodálatos ez a leereszkedés! A dicsőség Királya fölajánlja, hogy a bukott emberi fajig alázza meg magát! Hogy Ádám lábnyomába fogja helyezni lábát. Hogy magára fogja venni az ember bukott természetét, s harcba bocsátkozik az erős ellenféllel, aki diadalt aratott Ádámon. Hogy majd legyőzi Sátánt, s ezzel utat nyit az Ádám bukása miatti gyalázat megváltásához, jóvátételéhez azoknak, akik hajlandók benne bízni. – A Te Igéd igazság, 1. köt., 1085. o.
 
Jézus azért jött a világba, hogy saját életén keresztül bemutassa Isten jellemét, félresöpörje a Sátán által kigondolt téves elgondolásokat, és felfedje Isten dicsőségét. Csak úgy mutathatta be mennyei Atyja irgalmát, kegyelmét és szeretetét, hogy az emberek között élt; ugyanis csak a jócselekedetek által tárhatta fel Isten kegyelmét. Az emberek hitetlensége mélyen gyökerezett, mégsem tudtak ellenállni isteni példaadása tanúságtételének, szeretetben és igazságban véghezvitt tetteinek. – Isten fiai és leányai, 139. o.

1Mózes 1­3. fejezete is rámutat, hogy a gonoszság létezett már Ádám és Éva bűnesete előtt. Noha még nem volt konkrét valóság az Édenben, de elvileg már feltűnt „a jó és gonosz tudásának fája” (1Móz 2:9, 17) névben is. Azután a kígyó hazugsággal vádolta Istent, amikor valójában ő hazudott. A kígyó létezése (Jel 12:9), valamint a hazugsága is azt mutatja, hogy a gonoszság ott volt. Tehát az Édenben már a bűneset előtt megmutatkozott a gonoszság.
5. Vessük össze Ez 28:12-19 szakaszát 2Móz 25:19-20 verseivel! Miért bukott el ez a teremtmény?
E szakasz szerint a mennyben kezdődött a gonoszság és a kozmikus küzdelem. Mielőtt bűnössé lett, a most Sátánként ismert lény oltalmazó kérub volt. Még azt olvashatjuk róla, hogy „Te voltál az arányosság pecsétgyűrűje, tele bölcsességgel, tökéletes szépségben. Édenben, Isten kertjében voltál” (Ez 28:12­-13, ÚRK). Ez nem mondható el Tírusz királyáról (sem más emberről). Innen tudjuk, hogy itt Lucifer bukásának a történetébe pillanthatunk bele.
6. Olvassuk el Ézs 14:12-15 verseit! Mit tudhatunk meg még ebből a szakaszból a nagy küzdelem eredetéről?
Ézsaiás 14. fejezete szerint Lucifer elhatározta, hogy felmagasztalja magát, és olyan lesz, mint Isten. Ez a vers kiegészíti az Ezékiel 28. fejezetében olvasottakat, vagyis hogy szépsége miatt szíve „felfuvalkodott” (Ez 28:17), pedig ennek inkább Isten dicsőítésére kellett volna késztetnie, hiszen Ő gyönyörűnek teremtette. Lucifer azonban felfuvalkodott, sőt Isten helyére tört, rágalmazni kezdte. Ez 28:16 versében az a héber szó, ami a fordításban „kereskedés”, még azt is jelenti, hogy „rágalmazás”. Ez is jelzi, hogyan lép fel Sátán Isten ellen – és ellenünk.
Hogyan értsük azt, hogy Lucifer, aki elbukott, eredetileg „feddhetetlen” (tökéletes) volt, „attól a naptól fogva”, amelyen teremtetett, „míg gonoszság nem lett található” benne (Ez 28:15, ÚRK)? Hogyan bukhatna el egy feddhetetlen teremtmény, ha tökéletességéhez nem tartozna hozzá az igazi erkölcsi szabadság?
EGW idézet
De volt valaki, aki visszaélt ezzel a szabadsággal. Benne – akit Krisztus után Isten a legjobban kitüntetett, és aki a menny lakói közül a leghatalmasabb és legdicsőségesebb volt – fogant meg a bűn. Bukása előtt Lucifer volt az első oltalmazó kerub. Szent volt és makulátlan. „Így szól az Úr Isten: Te valál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben. Édenben, Isten kertjében voltál; rakva valál mindenféle drágakövekkel.” „Valál felkent oltalmazó Kérub; és úgy állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál. Feddhetetlen valál utaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned.” (Ezék 28:12–15) – A nagy küzdelem,
493. o.
 
Lucifer örökké élvezhette volna Isten megbecsülését, az angyalsereg szeretetét és tiszteletét; használhatta volna nemes képességeit mások áldására és Alkotója dicsőségére. De – mondja a próféta – „szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcsességedet fényességedben” (Ezék 28:17). Luciferben lassan-lassan kialakult az önfelmagasztalás vágya. „Ollyá tevéd szíved, minő az Isten szíve.” „Ezt mondád… az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén… Fölibük hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.” (Ezék 28:6; Ésa 14:13–14) Ahelyett, hogy igyekezett volna a teremtmények Isten iránti szeretetét és hűségét a legmagasabb szintre növelni, Lucifer megpróbálta szolgálatukat és hódolatukat a maga számára megnyerni. Ez az angyalfejedelem arra a dicsőségre sóvárgott, amelyet a végtelen Atya egyedül Fiának adott, és olyan hatalomra pályázott, amelynek a gyakorlása egyedül Krisztus kiváltsága volt. – A nagy küzdelem, 494. o.
 
Sátán esete szemlélteti, hogy mit is jelent az engedetlenség, hiszen az engedetlensége miatt vettetett le a mennyből. A legmagasabb szintű képességeket és talentumokat kapta, amit teremtett lény kaphatott, ő volt az oltalmazó kerub. Bukása előtt dicsőséges pozíciót töltött be Krisztus mellett, ám mivel Istennel egyenlő akart lenni, végérvényesen megromlott. Ez a lecke arra kell késztessen bennünket, hogy rejtőzzünk el Krisztusban. Ő minden bölcsesség, értelem és minden erő forrása. Tekints Krisztus keresztjére, üdvösségünk egyedüli zálogára. Tekints a Megváltóra, amint életét adja értünk, hogy keresztényekké válhassunk! Aki igyekszik keresztényi életet élni, szembeszáll az ördög hazugságaival. Kételkedhetünk-e a nagy küzdelem végkifejletében? Isten él és uralkodik, és minden nap csodákat tesz. – This Day with God, 287. o.

Sátán el akarta foglalni Isten trónját, ami kitűnik Máté 4. és Lukács 4. fejezetében a megkísértésről szóló leírásból. Sokat megtudhatunk erről a küzdelemről Jézus és a kísértő megdöbbentő találkozásának történetéből. Itt megmutatkozik a Krisztus és Sátán közötti nagy küzdelem valósága, élesen és drámai erővel.
7. Olvassuk el Mt 4:1-11 szakaszát! Hogyan mutatkozik meg itt a Krisztus és Sátán közötti nagy küzdelem?
A Lélek „vitte” Jézust a pusztába, azzal a kifejezett céllal, „hogy az ördög megkísértse” (Mt 4:1, ÚRK). A találkozás előtt Jézus negyven napon át böjtölt. Amikor az ördög megérkezett, kísértésével arra akarta rávenni Jézust – nagy éhségére játszva –, hogy a köveket változtassa kenyérré. Ő azonban a Szentírást idézve fogadta a kísértést, és Sátán terve kudarcba fulladt.

Ezután az ördög elbizakodott tettre akarta rávenni Jézust, amikor azt mondta neki, hogy vesse le magát a templom tetejéről. A Szentírást elferdítve sugalmazta, hogy ha Jézus valóban Isten Fia volna, megóvnák az angyalok. Jézus ismét kivédte a kísértést, helyesen idézve a Szentírást.

A harmadik kísértésből világosan látszik, hogy mit is próbált elérni az ördög. Azt akarta, hogy Jézus imádja őt. Sátán az egyedül Istennek járó tiszteletet akarja bitorolni. Megmutatta Jézusnak „a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulsz előttem és imádsz engem” (Mt 4:8­9, ÚRK). Lukács evangéliuma párhuzamos igehelyén ezt is állította: „Neked adom mindezt a hatalmat és annak dicsőségét, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom” (Lk 4:6, ÚRK). Jézus ismét a Szentírást idézve szállt szembe a kísértéssel, és Sátán megint csak kudarcot vallott. Jézus mindhárom esetben a Szentírással védte ki az ellenség támadását.
 
 „Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk,hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának urai ellen, a gonoszságnak lelkei ellen, amelyek az ég magasságában vannak” (Ef 6:12, ÚRK). Nem kell félelemben élnünk, viszont miért fontos mindig tudatában lennünk a körülöttünk dúló küzdelemnek?
EGW idézet
„Majd elvitte őt az ördög egy igen magas hegyre, és onnan megmutatta neki a föld minden birodalmát egy szempillantás alatt és így szólt hozzá: Néked adom mindezt a hatalmat és gazdagságot, mert nekem adatott az s én annak adom, akinek akarom. Ha tehát engem leborulva imádsz, mindez a tied lesz.” Jézus így felelt neki: „Távozz el Sátán, mert meg van írva: az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.”
Sátán a legvonzóbb megvilágításban tárta Jézus elé a világ minden birodalmát; felajánlotta, hogyha Jézus hajlandó őt imádni, akkor lemond a föld birtoklásának igényéről. Sátán jól tudta, hogyha Jézus végrehajtja a megváltás tervét, s meghal az emberiség megmentése érdekében, akkor hatalma korlátozódik, s végül teljesen el is veszíti azt, sőt még az életét is. Ezért jól megfontolt tervét az képezte, hogy meghiúsítsa – ha lehetséges – Isten Fiának nagy művét, amit éppen megkezdett. Ha az emberiség megváltásának terve elbukik, akkor Sátán megtartaná uralmát, melyet igényelt. Azzal áltatta magát, hogyha terve sikerül, akkor a menny Istenének akarata ellenére is uralkodni fog a világ felett. […]
Ámde Jézus így feddi meg a kísértőt: „Távozz tőlem Sátán!” Ő csak mennyei Atyja előtt borul le. – Tapasztalatok és látomások, 157. o.
 
Sátán tulajdonának igényelte a föld minden királyságát, s megértette Jézussal, hogy megkímélheti magát a sok szenvedéstől; nem szükséges meghalnia azért, hogy a földnek birtokába jusson. Ha hajlandó őt imádni, elnyeri a föld minden birodalmát, és dicsőségesen uralkodhat felettük. De Jézus állhatatos maradt. Jól tudta, hogy eljön az az idő, midőn élete árán váltja meg az országot Sátántól, és egy kevés idő után neki hódol mindenki mennyben és földön egyaránt. Inkább választotta a szenvedéssel teljes életet és a rettenetes halált, az Atyától számára kijelölt utat, csakhogy jogos örököse lehessen a föld országainak, és örökös birtokában tarthassa azt meg. Majd akkor Sátán is kezeibe adatik, hogy halál által végleg megsemmisüljön, s többé sohase nyugtalanítsa Jézust, avagy a dicsőségben lakozó szenteket. – Tapasztalatok és látomások, 157. o.
 
Jézus nem biztatta őket könnyű munkával, ellenben megmutatta, hogy a gonosz milyen szörnyű fegyverekkel száll szembe velük. Küzdeniük kell majd „fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, az élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak” (Eféz 6:12). Ebben a harcban azonban nem lesznek egyedül, mert Ő velük van, és ha hittel haladnak előre, a Mindenható pajzsa fedezi be őket. Meghagyta nekik, hogy bátran és állhatatosan küzdjenek, mert a mennyei seregek vezetője küzd velük egy sorban, aki hatalmasabb mindenkinél. – Az apostolok története, 29. o.

Megnéztünk olyan bibliai szakaszokat, amelyek az Isten és Sátán közötti kozmikus küzdelemről szólnak. Hogyan lehetséges egyáltalán ez a küzdelem? Hogyan szállhat bárki szembe a végtelen hatalmú Istennel? Amennyiben csupán erő kérdése volna, a harc már azelőtt véget ért volna, hogy elkezdődött. Ezért másfajta konfliktusról lehet szó. A Szentírás kinyilatkoztatja, hogy a küzdelem Isten jelleme körül dúl – hiszen az ördög súlyos rágalmakat terjeszt Istenről, hogy például Ő nem csak jóságos és szeretettel teljes. Az ilyen állításokat nem lehet erővel vagy brutális hatalommal cáfolni, hanem csak a két fél jellemének összehasonlításával.

„Isten igazságosan kezelte a bűnt. Sátán viszont azt a módszert alkalmazta, ami Istentől távol állt: a hízelgést és a csalást. Meg akarta hazudtolni Isten szavát, és az angyalok előtt hamis színben tüntette fel kormányzási módszereit. Azt állította, hogy Isten nem jár el igazságosan, amikor törvényeket és szabályokat ró a menny lakosaira; hogy a meghódolás és engedelmesség megkövetelésével csupán a maga dicsőségét keresi. Ezért be kellett bizonyítani a menny lakói és az egész világegyetem előtt, hogy Isten kormányzása igazságos, törvénye tökéletes. Sátán úgy tüntette fel, hogy egyedül ő akarja a világegyetem javát szolgálni. Mindenkinek meg kellett azonban látnia a bitorló jellemét és valódi céljait. Időt kellett adni ahhoz, hogy gonosz cselekedeteivel leleplezze önmagát” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2020, Advent Kiadó, 428. o.).
8. Olvassuk el Jn 8:44-45 és Jel 12:7-9 verseit! Mit tudhatunk meg ezekből a szövegekből az ördög jelleméről és stratégiájáról?
Kezdettől fogva az volt az ördög terve, hogy megpróbálja elhitetni a teremtményekkel: valójában Isten nem igazságos és szeretettel teljes, és a törvénye az elnyomás eszköze, ami ártalmukra van. Nem is csoda, hogy Jézus ezt mondta róla: „hazug és hazugság atyja” (Jn 8:44). Önmagáról azonban így vallott: „Azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról” (Jn 18:37). Az volt a célja, hogy nyíltan szembeszálljon Sátán hazugságaival és rágalmaival, legyőzze, majd pedig végleg elpusztítsa az ördögöt és minden hatalmát (Zsid 2:14; 1Jn 3:8).

Jel 12:9­10 verseinek azonosítása szerint Sátán a 1) „régi kígyó”, 2) aki a mennyben vádolja Isten népét, és 3) ő a sárkány, aki elhiteti az egész földet. Az „ördög” szó görög megfelelője azt jelenti, hogy „rágalmazó”. Ez is mutatja: a küzdelem akörül forog, hogy ki mit hisz – még Isten jelleméről is.
EGW idézet
Mivel Isten kormányzatának alapja a szeretet törvénye, az összes teremtett lény boldogsága azon múlt, hogy tökéletes összhangban vannak-e a törvény nagyszerű elvével, az igazságossággal. Isten szeretetből fakadó szolgálatot kíván minden teremtményétől – olyan hódolatot, amely Isten jellemének megértéséből fakad. A Teremtő nem talál örömet a kikényszerített engedelmességben. Mindenkinek szabad akaratot ad, hogy önként szolgálhasson neki. – A nagy küzdelem, 493. o.
 
A hatalmasságok és a sötétség erői összegyűltek a kereszt körül, és a hitetlenség pokoli árnyékát vetették az emberek szívébe. Amikor az Úr ezeket a lényeket teremtette, hogy királyi széke előtt álljanak, akkor szépek és dicsőségesek voltak. Kedvességük és szentségük megfelelt magasrangú állásuknak. Isten meggazdagította őket bölcsességével, és körülövezte őket a menny teljes vértezetével. Az Úr szolgái voltak. Ki tudná azonban felismerni a bukott angyalokban a dicsőséges szeráfokat, akik egykor a mennyei udvarokban szolgáltak?
A sátáni erők összeesküdtek a gonosz emberekkel, és arra igyekeztek rávenni a népeket, hogy Krisztust tartsák a bűnösök vezérének, a legnagyobb bűnösnek, és tegyék Őt a megvetés tárgyává. Azokat, akik kigúnyolták Krisztust, mikor a kereszten függött, az első nagy lázadó lelkülete befolyásolta és töltötte el. Az első nagy lázadó aljas és felháborító beszédekkel árasztotta el őket, és ő ihlette gúnyolódásaikat. Mindezzel azonban Sátán semmit sem ért el. […]
Krisztus lehajtotta a fejét és meghalt, de rendíthetetlenül megtartotta hitét és Isten iránti engedelmességét. „És hallék nagy szózatot az égben, amely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség és az erő és a mi Istenünk országa és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt.” (Jel 12:10) – Jézus élete, 760–761. o.
 
Isten azért adta törvényét, hogy szabályozza a nemzetek, a családok és az egyének életét. Nincs olyan ember, aki akár a legapróbb és legtitkosabb gonoszságot követi el, mégis megmenekül a törvény vádjai alól. A hazugság atyjának minden ténykedése fel van jegyezve a mennyei könyvekben, és akik Sátán szolgálatára adják magukat, hogy tanításaikkal és gyakorlatukkal a hazugságait képviseljék az emberek előtt, a cselekedeteik alapján lesznek elítélve. Az Isten ellen elkövetett legapróbb támadásról is számot kell adni. Amikor majd az Úr kézbe veszi az igazság kardját, akkor azt a munkát fogja elvégezni, amit csak a menny szenvedő Istene tud megtenni. Lesújt igazsággal, mivel Isten messzemenően gyűlöli a bűnt.
Az igazság úgy, ahogy Jézusban található, fontos leckékre tanít bennünket. Megmutatja, hogy Isten szeretete mennyire széles, mély és végtelen, és megmutatja, hogy Isten hajthatatlan, és meg fogja büntetni a lázadókat, akik lábbal tiporták törvényét. Ez az isteni szeretet együtt munkálkodik az Ő igazságával. Képes mélyre nyúlni az emberi szenvedés és romlás mélységeibe, hogy fölemelje az elesetteket és elnyomottakat, akik hittel és megtérő szívvel ragaszkodnak az igazsághoz. – Lift Him Up, 158. o.

További tanulmányozásra: Ellen G. White: A nagy küzdelem, „A bűn eredete” c. fejezet, Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 5. köt., „Vallási és tudományos nevelés” című fejezet; Isten csodálatos kegyelme, „A csatamező” című fejezet.

„Semmit sem tanít a Szentírás világosabban, mint azt, hogy Isten semmiképpen sem felelős a bűn létrejöttéért; hogy Ő nem vonta vissza önkényesen kegyelmét; hogy nem volt hiba kormányzatában, ami alkalmat adott volna a lázadásra. A bűn »betolakodó«, amelynek jelenlétét nem lehet megindokolni. A bűn titokzatos, érthetetlen; mentegetése egyenlő volna igazolásával…
Ha Sátán azonnal megszűnt volna létezni, Istent inkább félelemből szolgálták volna, mint szeretetből. A csaló befolyása nem szűnt volna meg teljesen, és nem semmisült volna meg egészen a lázadás szelleme. A bűnnek be kellett érnie.
Sátánnak az egész világegyetem érdekében, amelynek korszakai szünet nélkül peregnek, alaposabban ki kellett bontakoztatnia elveit, hogy az Isten kormányzása elleni vádját igazi megvilágításban lássa minden teremtett lény, és Isten igazságossága, irgalma és törvényének változhatatlansága örökre vitán felül álljon” (A nagy küzdelem, 492–499. o.).
1.     Kik számára tiszta minden, és kik számára nem tiszta semmi?
2.    Hogyan viselkedjenek a szolgák az ő uraikkal szemben?
3.     Ki írta a saját kezével: „Én megfizetem?”
4.     Miért szükséges annál is inkább a hallottakra figyelmeznünk?
5.    Mi a bizonyítéka annak, hogy a diakónia szolgálatának megszervezése Isten akaratát tükrözi?
Mélyítsd el a tanultakat, és válaszolj az online-kérdésekre: adventist.ro/reconsacrare

Általános áttekintés

Az egyetemes konfliktus naponta minden embert érint, nincs nap, hogy a világegyetem ne szenvedne miatta. Sátán megpróbálja önhatalmúlag, erőszakosan kisajátítani az imádatot, amely Istent illeti meg, de Isten végül legyőzi őt.
 
A tanulmány témái

1. A kozmikus konfliktus nem a mindenható erők dualista csatája. Az egyetemes harc középpontjában Isten jellemének erkölcsi tökéletessége áll. A konfliktus nem két, egyformán független hatalom véget nem érő összecsapása, mivel egyrészt Lucifert Isten teremtette, másrészt pedig Lucifer döntött úgy, hogy helyet ad szívében a kételynek a Teremtő jellemét illetően.

2. Isten népe része ennek az egyetemes konfliktusnak. Az egész univerzum érzi ennek a nagy küzdelemnek a hatásait. A mennyben Krisztus volt Lucifer lázadásának célpontja. A pusztában Sátán megkérdőjelezte Jézus Istenfiúságát, de minden kísértés ellenére Jézus győzött, és hatalmában áll Isten fiaivá és leányaivá tenni bennünket.

3. Az egyetemes konfliktust nem lehetett korábban lezárni. Eljön majd a nap, amikor Isten véget fog vetni a bűnnek. Időközben azonban a gonosznak lehetősége volt érettségre jutnia, hogy az isteni kormányzás elleni hamis vádjairól lehulljon a lepel minden teremtett lény előtt.

Alkalmazás: Naponta szembesülünk a kozmikus konfliktus hatásaival. Ennek köszönhetően hogyan vágyhatunk tudatosan arra, hogy minden pillanatban Istentől függjünk?

Magyarázat

A kozmikus konfliktus nem a mindenható erők dualista csatája

A különböző vallások és filozófiai körök a kozmikus konfliktus eltérő változatait hirdetik. Egy ilyen befolyásos, nem keresztény változat a dualizmus. C. S. Lewis szerint „a dualizmus az a hit, amelynek értelmében minden dolog mögött két, független, egyenlő erőt képviselő hatalom áll szemben egymással; az egyik fél a jó, a másik fél pedig a rossz; továbbá a világegyetemünk a küzdőtér, ahol ezt a véget nem érő harcot vívják egymással.” Azt állítani, hogy ezek a hatalmak egyformán függetlenek, azt feltételezi, hogy „mindkettő örök idők óta létezik” (Mere Christianity, The Macmillan Co., New York, 1960, 33–34. o.). A Szentírás azonban nem ilyen dualista konfrontációról tanúskodik. A Biblia perspektívájában Lucifert „Isten teremtette; valamikor jó volt, de aztán rossz útra tért.” A dualizmushoz hasonlóan a keresztény szempont az, hogy a „világegyetem háborúban áll”, viszont a dualizmustól eltérően a kereszténység „nem hisz abban, hogy ez független hatalmak összecsapása lenne. Ez egy egyetemes polgárháború, egy lázadás, és mi az univerzum egy lázadók által elfoglalt részében élünk” (Mere Christianity, 36. o.).

Következésképpen szó sincs arról, hogy két független, mindenható hatalom küzdene egymással egy egyetemes konfliktusban, itt a teremtett lényeknek a Teremtő elleni lázadásával van dolgunk. Annak értelmében, amit 1Mózes 3. fejezetéből megtudunk a hitegető kígyó szerepéről, a nagy küzdelem Isten jellemére összpontosít, ahogyan azt a Tízparancsolat tükrözi. Más szavakkal: méltó Isten a bizalomra, bízhatunk a szavában? E két kérdés nyilvánvalóan lényeges a vele való szeretetteljes kapcsolat tekintetében. Gyakorlatilag lehetetlen szereteten alapuló, mély kapcsolatot kialakítanunk valakivel, akiben nem bízunk meg.
Lucifer Isten elleni lázadása az egyetemes konfliktus kezdetét jelzi a mennyben, erről olvashatunk Ézsaiás 14:12–15 és Ezékiel 28:12–19 szakaszaiban. Egészítsük ki ezeket az igei részeket 1Mózes 3. és Jelenések 12. fejezetével! Habár az említett ézsaiási és ezékieli igék közvetlenül utalnak Babilon, illetve Tírus királyára, „mindkét igei passzusban tetten érhető az átmenet a földi uralkodók konkrét, helyi, történelmi területéről a természetfeletti, mennyei szférába, amely bemutatja Lucifert/ Sátánt és a nagy küzdelem kezdetét” (Richard Davidson: „Cosmic Narrative for the Coming Millennium”, Journal of the Adventist Theological Society, 11/1–2, 2000, 107. o.). Lucifer/Sátán lényegében Isten szintjére akar felemelkedni, pontosabban el akarja bitorolni Isten magas státuszát és hatalmát anélkül, hogy szerető jellemét is el akarná sajátítani. Lucifer „kereskedése bősége”, rágalmazás (Ez 28:16) és hazugság (1Móz 3:4; Jn 8:44) útján próbál meg hatalomra jutni.

Isten népe része az egyetemes konfliktusnak A nagy küzdelem Lucifer Isten elleni lázadásával kezdődött a menny­ ben, majd az egész világegyetemre kiterjedt. Pontosabban, Lucifer elhitette a mennyei angyalok egy részét, majd elhitette az embert is, „az egész föld kerekségét” (Jel 12:7–9; 1Móz 3). Mivel Éva elbukott az ördög kísértése nyomán, és Ádám önszántából követte őt, földünk az egyetemes viaskodás színterévé vált. A bűnös világban az ember életét is a nagy küzdelem jellemzi. Más szavakkal, az emberek naponta szembesülnek a kozmikus viaskodás létével és hatásaival. Nyilvánvaló módon ez a forgatókönyv valósul meg Isten népe történetében is, amit a teljes Szentírás bemutat nekünk.
Ha Krisztus már a mennyben Lucifer támadásának a célpontja volt (Jel 12:7; ld. Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, 1. fejezet [„Miért engedte meg Isten a bűnt?]), a földi megváltói státuszából kifolyólag, és mivel Isten népe új képviselőjeként, a második Ádámként lépett a nagy küzdelem színterére (Róm 5:14; 1Kor 15:22, 45), a testet öltött Krisztus ellen Sátán még erőteljesebb támadást intézett a pusztai megkísértés alkalmával.

Lukács evangélista Krisztus megkísértésének története előtt – keresztsége narrációja keretében – megemlíti Krisztus mennyei származását („Te vagy amaz én szerelmes Fiam, te benned gyönyörködöm” [Lk 3:22]), majd bemutatja a nemzetségi táblázatát, Jézustól, a József Fiától viszszafelé (Lk 3:23) egészen Ádámig, Isten fiáig (Lk 3:23–38). Figyelembe véve a származás paradigmája kifejezéstárának kontextusát, az evangélium figyelmes olvasója/hallgatója látja, hogyan kezdi meg Sátán a pusztában a kísértését: kétségbe vonja, hogy Jézus valóban Isten Fia (ld. Lk 4:3), ami voltaképpen annak a megkérdőjelezése, amit a mennyei szózat pár igeverssel előbb kijelentett (Lk 3:22). Ha Ádám fontos „tájékozódási pont” Jézus genealógiájában, amely közvetlenül a kísértés leírása előtt olvasható, szembeötlő hasonlóság fedezhető fel Jézus megkísértése és Éva édenkerti megkísértése között. Éva kételkedett Isten egy világos, számára és a férje számára tett közvetlen kijelentésében (ld. 1Móz 3:1, 4), amely a jó és gonosz tudása fájának gyümölcséből való fogyasztás következményeire hívta fel a figyelmüket (ld. 1Móz 2:17).

Mindenesetre, a pusztai megkísértés jó híre az, hogy Jézus – a második Ádám – által az emberiségnek egy teljesen más története van: Ádám elbukott az Édenkertben, Jézus viszont győztesként került ki a pusztai megkísértésből. Győzelme Isten fiai és leányai előtt új távlatokat nyitott meg az egyetemes konfliktusban, abban az értelemben, hogy Krisztus az új Ádám, az emberiség új családfője.

Máté evangéliumában a megkísértés narrációja rögtön Jézus keresztségének elbeszélése után következik. Míg Lukács Ádámra utalt, addig Máté úgy tűnik, hogy Izrael népére gondol. A nemzetségi táblázat Ábrahámra és Dávidra összpontosít (Mt 1:1–17), a gyermekek megölésére kiadott rendelet pedig Mózes történetét eleveníti fel (Mt 2:13–16).
Az Izrael népével való összehasonlítás jelentőségteljesebbé válik, amikor megértjük, hogy Jézus az összes válaszát a pusztai kísértő kérdéseire a Szentírásból, Izrael pusztai vándorlásának tapasztalatából merítette (5Móz 8:3; 6:16; 6:13). Röviden: ott, ahol Izrael elesett, Jézus győzött, ami új horizontot nyit meg Isten népe számára a nagy küzdelemben, amint Krisztus reprezentatív módon átveszi egy új Izrael helyét.

Az egyetemes konfliktust nem lehetett korábban lezárni

A búza és a konkoly példázata Máté 13:24–30 szakaszában az egyetemes konfliktus jelenlétét jelzi Jézus mennyországról szóló tanításaiban. Az ellenség képes elvetni a konkoly magvát a búza (a jó magvai) közé, hogy együtt növekedjen vele. A rossz magok elvetése nemcsak rossz cselekedet, hanem megtévesztő is, mivel bármilyen helyreállító beavatkozás – a konkoly kitépése – magát a búzát is veszélynek teszi ki (Mt 13:29). Ebből az okból kifolyólag a szükséges megkülönböztetésnek és különválasztásnak várnia kell egészen az aratásig vagy az utolsó ítéletig (Mt 13:30). Érdemes megjegyezni, hogy Ellen G. White Isten Lucifernek a nagy küzdelem kezdeti, mennyei szakaszában adott válaszához fűzött magyarázata is ugyanazt a bibliai elvet tükrözi, amely a búza és a konkoly példázatában is kifejezésre jut. Prófétanőnk megmagyarázza, hogy miért nem semmisítette meg Isten azonnal Sátánt: „A csaló befolyása nem szűnt volna meg teljesen, és nem semmisült volna meg egészen a lázadás szelleme. A bűnnek be kellett érnie. Sátánnak az egész világegyetem érdekében, amelynek korszakai szünet nélkül peregnek, alaposabban ki kellett bontakoztatnia elveit, hogy az Isten kormányzása elleni vádját igazi megvilágításban lássa minden teremtett lény, és hogy Isten igazságossága, irgalma és törvényének változhatatlansága örökre vitán felül álljon” (A nagy küzdelem, 499. o.).

Alkalmazás

1. Hogyan magyarázhatnád meg egy hitetlennek az egyetemes küzdelem természetét, figyelembe véve a tényt, hogy mindannyian szembesülünk ennek a konfliktusnak a hatásaival?

2. Miközben azon elmélkedünk, hogy Isten hogyan kezeli az ördög hamis vádjait, lenyűgöz szerető és bizalomra méltó jelleme. Gyülekezeti kapcsolataink hogyan tükrözik Istenünk szerető jellemét?

3. A szeretet és a bizalom valaki iránt az illető személy erkölcsi jellemétől függ. Milyen erényeket kell ápolnod az életedben, hogy meglátsszék rajtad Isten jelleme?

4. Amikor az emberek eltávolodnak Istentől, megváltozik a felfogásuk Isten jellemét illetően. Ennek a veszélynek az elkerülése érdekében hogyan lehetünk határozottabbak abban, hogy megtapasztaljuk Isten jelenlétét, és másokkal is megosszuk tulajdonságait és szerető jellemét?

Studiul 9, 22-28 februarie

Lesson image

Trimestrul 1, 2025

ISTEN SZERETETE ÉS IGAZSÁGA