SZÖVETSÉG ÉS SZERETET

Sokan úgy tanulták, hogy a görög agapé szó az egyedül Istenre jellemző szeretetre utal, míg a szeretetet jelölő többi görög szó, mint például a phileó másfélét, az agapénál némileg kevesebbet fejez ki. Vannak, akik szerint az agapé az egyoldalú szeretet, ami csak ad, anélkül, hogy kapna, teljesen függetlenül a másik fél reakciójától.

Isten Szentírásban kinyilatkoztatott szeretetének elmélyült tanulmányozása közben azt látjuk, hogy nem igazán helytállóak e széles körben elterjedt nézetek. Először is, a görög agapé ige nemcsak Isten szeretetére, hanem emberi szeretetre is utal, időnként még a nem jó felé irányuló emberi szeretetre is (2Tim 4:10; ebben a szövegben a magyarul ragaszkodásnak fordított szó a görögben az agapé). Másodszor pedig az egész Szentírásban nemcsak az agapé, hanem még más szavak is vonatkoznak Isten szeretetére. Például Jézus így tanított: „Mert maga az Atya szeret [phileó] titeket, mivelhogy ti szerettetek [phileó] engem” (Jn 16:27). Itt a phileó görög szó nemcsak az emberek közötti szeretetre utal, hanem Istennek az emberek iránti szeretetére is. Tehát ez a szó nem csupán a hiányos, nem teljes szeretetre vonatkozik, hanem Isten szeretetére is.

A Szentírás azt is tanítja, hogy Isten szeretete nemcsak egyirányú, hanem alapvetően kapcsolati, ugyanis igen sokat jelent neki, hogy az emberek viszonozzák­-e szeretetét, tükrözik­-e mások felé is.

Január 10. – A Biblia szombatja

Isten mély és igaz szeretettel van az emberi család minden tagja iránt. Egyről sem feledkezik meg, egyet sem hagy árván és megtévesztett állapotban, hogy az ellenség legyőzhesse. Akik beálltak Krisztus seregébe, felveszik Isten teljes fegyverzetét, hordják azt, és védelmet kapnak az ellenség minden támadásával szemben. Biztos ígéretük van azoknak, akik igazán arra vágynak, hogy Istentől tanítottak legyenek és az Ő útjain járjanak, mely szerint megígérte, ha valakinek nincs bölcsessége és tőle kér, akkor készségesen és szemrehányás nélkül adja. Az apostol így folytatja: „De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; a kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.” (Jak 1:5–7) Isten ott van minden ígéret mögött, és azzal hozzuk rá a legnagyobb szégyent, ha kérünk és nem hiszünk ígéretében, hanem kételkedünk és habozunk, majd pedig kimondjuk kételyeinket… Higgyük el, hogy amit Isten ígért, azt meg is cselekszi.
Szüntelenül imádkozzunk, legyünk éberek, munkálkodjunk és várjunk. Harcoljuk meg a hit nemes harcát. Szóljunk így magunkban: „Isten hívott meg. Hallotta imám. Szavát adta, hogy elfogad engem, és teljesíti ígéretét. Bízhatok Istenben, mivel úgy szeretett engem, hogy egyszülött Fia halt meg értem. Isten Fia az én Megváltóm. – A keresztény nevelés alapjai, 299. o.

Isten adta nekünk Jézust. Benne pedig Isten nyilatkozik meg. Megváltónk mondja: „Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet, és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.”
„Amit azért ti kezdettől hallottatok, az maradjon meg bennetek. Ha bennetek marad az, amit kezdettől fogva hallottatok, ti is az Atyában és a Fiúban maradtok.” Ha ismerjük Istent és Jézus Krisztust, akit elküldött, a lélek kimondhatatlan örömet élvez. Ó, mennyire szükségünk van Isten jelenlétére! – Bizonyságtételek lelkészeknek, 169. o.

 

Isten határtalanul sok jót tett érettünk. Kegyelmi trónusa vonz bennünket, mivel ezen a trónon ül az, akit Atyánknak nevezhetünk. Ám Jehova nem találta teljesnek a megváltási tervet, ha csak a szeretetét fekteti bele. Ezért az oltárra egy isteni természetet magára öltött Védőügyvédet helyezett. Krisztus közbenjárói munkássága során Isten előtt fiai és leányaiként mutat be minket. Közbenjár azokért, akik befogadják. Megváltásukat saját vérén vásárolta meg. És saját érdemei alapján jogosítja fel őket arra, hogy a királyi család tagjai, a mennyei Király gyermekei lehessenek. Az Atya pedig végtelen szeretetet tanúsítva Krisztus iránt, barátait saját barátaiként fogadja be és üdvözli. Az Atya elfogadja az engesztelő áldozatot. A Fiú testet öltése, élete, halála és közbenjárói szolgálata Istent dicsőíti. – Counsels to Parents, Teachers and Students, 14. o.

A Szentírás világosan kifejezi, hogy Isten mindenkit szeret. Ezt hirdeti a legismertebb bibliaszöveg, Jn 3:16 is: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Vannak, akik úgy gondolják, hogy őket nem lehet szeretni, talán Isten szeret mindenkit, de őket nem. A Biblia viszont következetesen hirdeti, hogy Isten minden egyes embert szeret, nincs olyan, akit ne szeretne. Ebből következően mindenkinek az üdvösségét akarja.

2. Olvassuk el Ez 33:11, 1Tim 2:4 és 2Pt 3:9 verseit! Mit találunk ezekben az igékben Isten üdvözítő akaratát illetően?

Jn 3:16 után ez a vers következik: „Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa” (Jn 3:17). Amennyiben egyedül Istenen múlna, minden ember elfogadná szeretetét és üdvözülne. Csakhogy az Úr nem fogja senkire rákényszeríteni a szeretetét, az emberek szabadon elfogadhatják vagy vissza is utasíthatják.
Isten pedig soha nem szűnik meg szeretni az embereket, még azokat sem, akik elfordulnak tőle. Jer 31:3 versében így szól népéhez: „Örökkévaló szeretettel szerettelek téged, ezért terjesztettem reád az én irgalmasságomat.” A Biblia másutt is, újból és újból azt tanítja, hogy Isten szeretete örökké tart (lásd pl. 136 . zsoltár), soha nem fogy el, örök. Ezt nem könnyű megérteni, mert nekünk gyakran könnyebb nem szeretni az embereket, ugye?
Ám ha egyénileg megtanulnánk tapasztalni szeretetének valóságát – vagyis mi magunk megismernénk Isten szeretetét –, mennyire másként élhetnénk és bánhatnánk a többiekkel!

A menny megváltási terve olyan széles, hogy átfogja az egész világot. Isten szeretné az élet leheletét lehelni a porba sújtott emberiségbe. Nem engedi, hogy bárki is csalódjon, aki őszintén sóvárog valami szebb és nemesebb után, mint amit a világ tud kínálni. Isten állandóan küldi angyalait azokhoz, akik – miközben a legcsüggesztőbb körülmények között élnek – hittel imádkoznak azért, hogy náluk erősebb hatalom vegye birtokba őket, szabadulást, békességet hozzon. Isten különböző utakon nyilatkoztatja ki önmagát, és olyan helyzetet teremt, amely bizalmat ébreszt bennük Krisztus iránt, aki önmagát adta váltságul mindenkiért, „hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait” (Zsolt 78:7). […]

Így szól Isten: „Vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává. Ezeket a dolgokat véghez viszem, nem mulasztom el.” (Ésa 42:16) – Próféták és királyok, 377–378. o.

 

Istenünk szavára hallgat a menny és a föld, s Ő pontosan tudja, mire van szükségünk. Mi csak rövid távolságot látunk be magunk előtt, de „nincsen olyan teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szeme előtt, akiről mi beszélünk” (Zsid 4:13). Az Úr magasan trónol a föld nyugtalansága fölött. Isteni tekintete előtt nincs titok. Nagy és zavartalan örökkévalóságából rendeli el, amit jónak lát.

Az Atya tudta nélkül egyetlen veréb se hull a földre. Sátánt Isten iránti gyűlölete arra vezeti, hogy az állatteremtményeket is pusztítsa. Csak Isten védő gondoskodása óvja meg a madarakat, hogy öröménekükkel vidíthassanak bennünket. A verebekről sem feledkezik meg: „Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.” (Mt 10:31) – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 8. köt., 272–273. o.

 

Isten Igéje megszenteli minden emberi kapcsolatunkat. Az igazság kovásza nem kelti fel a versengés szellemét, az érvényesülés és az első hely utáni vágyat. Az igazi szeretet, amely a mennyben született, nem önző és nem állhatatlan. Nem emberi elismerés függvénye. Aki elfogadja Isten kegyelmét, annak szívében túlárad a szeretet Isten és azok iránt, akikért Krisztus meghalt. Nem harcol az elismerésért. Nem azért szeret, mert őt szeretik, és kedvében járnak. Nem azért szeret másokat, mert elismerik érdemeit, hanem azért, mert azok Krisztus megváltottai. Akkor sem gerjed haragra, ha indítékait, szavait, tetteit félreértik vagy kiforgatják, hanem megőrzi nyugalmát. Kedves és figyelmes. Nem tartja sokra önmagát, de tele van reménységgel. Szüntelen bízik Isten irgalmában és szeretetében. – Krisztus példázatai, 101. o.

A Biblia gyakran a családi, rokoni kötelék hasonlataival ábrázolja Isten szeretetkapcsolatát velünk, például a férj és a feleség vagy az anya és gyermeke képével. Ezek a metaforák kimondottan az Isten és szövetséges népe közötti különleges viszonyt érzékeltetik. A szövetségi szeretet kapcsolata ez, amelynek nemcsak Isten népe iránti szeretete a része, hanem az elvárás is, hogy a nép elfogadja és viszonozza azt, és szeressék az embertársaikat is.

5Móz 7:9 bemutatja Isten különleges szeretetét szövetséges népe iránt, ami részben attól is függ, hogy hűségesek maradnak­e hozzá. Isten szeretete nem feltételhez kötött, de népéhez fűződő szövetségi kapcsolata igen.
5Móz 7:9 versében a hesed szó (a fordításban „irgalmasság”) már önmagában példázza az isteni szeretet szövetségi jellegét – és még sokkal többet. A hesed gyakran jelöli Isten kegyelmének, jóságának és szeretetének nagyságát. Utal még az irgalomra, a kölcsönös szeretetkapcsolaton belül az egymás iránti állhatatos szeretetre. Isten azt várva kezdeményezi a kapcsolatot, hogy a másik fél ilyen szeretettel viszonozza majd.
Isten hesede azt mutatja, hogy jósága különösen megbízható, állhatatos és kitartó. Ám a hesed áldásaiban való részesedés feltételhez kötött, attól függ, hogy a nép kész­e engedelmeskedni és tartani magát a kapcsolat rá eső feléhez (lásd 2Sám 22:26; 1Kir 8:23; 2Krón 6:14; Zsolt 25:10; 32:10).
Isten hűséges szeretete az alapja minden szeretetkapcsolatnak, de mi soha nem érhetünk fel ehhez a szeretethez. Isten szabad akaratából teremtett meg minket, Krisztus önként áldozta fel magát értünk. „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért” (Jn 15:13). Isten szeretetének vitathatatlanul az volt a legfőbb kinyilatkoztatása, amikor az Úr „megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig” (Fil 2:8).

A hiteles keresztény próbája Isten Igéje. Jézus ezt mondja: „Ha szerettek engem, tartsátok meg a parancsolataimat.” És: „Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak”… És: „Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.”

Itt találjuk azokat a feltételeket, amelyek szerint történik minden lélek kiválasztása az örök életre. Az Isten parancsolatai iránti engedelmesség fogja bizonyítani a szentek közötti örökséghez való jogot a világosságban. Isten kijelölt magának bizonyos jellembeli minőséget, és mindenki, aki Krisztus kegyelme által eléri követelményét, gazdagon jut be az országába. Mindenkinek, aki el akarja érni ezt a jellemszintet, használnia kell az Isten által e célra adott eszközöket. Ha örökölni akarjuk azt, ami megmarad Isten gyermekei számára, akkor munkatársaivá kell válnunk. Arra kaptunk kiválasztást, hogy viseljük Krisztus igáját, hogy hordozzuk Krisztus terhét és vigyük keresztjét. Igyekeznünk kell „kiválasztásunkat és elhívásunkat erőssé tenni” (vö. 2Pt 1:10). Kutassuk az Írásokat, és meg fogjuk látni, hogy Ádám egyetlen fiát vagy leányát sem választották ki az üdvösségre Isten törvénye iránti engedetlenségben. A világ Isten törvényét semmissé teszi, azonban a keresztények az igazság iránti engedelmesség által történő megszentelődésre lettek kiválasztva. Ha viselni akarják a koronát, akkor hordozniuk kell a keresztet. – A keresztény nevelés alapjai, 125. o.

 

Amint János az Atyának a pusztuló emberek iránti szeretetének magasságát, mélységét és szélességét szemlélte, csodálattal és tisztelettel telt meg. Nem talált megfelelő szavakat, hogy kifejezze e szeretetet, hanem felszólította a világot, hogy szemléljék: „Látjátok, milyen szeretettel szeret minket az Atya, hogy Isten fiainak hívnak.” Mily értékessé is teszi ez az embert! A bűnbeeséssel az emberek fiai Sátán alattvalói lettek. Krisztus kimondhatatlan áldozatán át, s a nevébe vetett hit által Ádám fiai Isten fiaivá lehetnek. Krisztus azzal, hogy emberi természetet öltött magára, magas polcra emeli az emberiséget. A bukott embernek második lehetőséget, alkalmat nyújt, s olyan helyzetet teremt neki, ahol a Krisztussal való kapcsolat által nevelni, javítani, emelni tudják magukat, hogy valóban méltók lehessenek az Isten fiai névre.

Ez páratlan szeretet. Jézus elvárja, hogy akiket élete árán megvásárolt, a lehető legjobban használják ki a nekik adott tehetségeket. Egyre növekedjenek az isteni akarat ismeretében, s javuljanak szellemileg és erkölcsileg, míg el nem jutnak a jellem tökéletességére, mely alig marad el az angyalokétól. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 4. köt., 563. o.

 

Isten mindenkit bensőséges szeretetkapcsolatba hív magával (lásd Mt 22:1­-14). A meghívására adott helyes válasz része, hogy engedelmeskedjünk parancsának: szeressük Őt és a többi embert (lásd Mt 22:37-­39). Attól függ, hogy élvezzük­-e a vele való kapcsolat áldásait, hogy önként elfogadjuk vagy inkább elutasítjuk szeretetét.

Többek között ezek a versek is azt mutatják, hogy az Istennel való szeretetkapcsolat áldásainak élvezése függ attól, hogyan reagálunk az Úr szeretetére. Azonban nem eshetünk abba a hibába, hogy azt gondoljuk: a szeretete valaha is megszűnik irántunk. Amint olvastuk, Isten szeretete örök. Hós 9:15 versében ugyan ezt mondja népéről az Úr: „Nem szeretem őket többé”, de fontos észben tartani azt is, amit ugyanennek a könyvnek egy későbbi részében kijelent: „Szeretem őket ingyen kegyelemből” (Hós 14:5). Hós 9:15 tehát nem jelentheti azt, hogy többé már nem fogja szeretni népét. Ez inkább arra utal, hogy az Istennel való szeretetkapcsolat bizonyos konkrét aspektusa feltételhez kötött. A kapcsolat folytatása szempontjából pedig meghatározó, hogy mi hogyan válaszolunk a szeretetére. „Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak” (Jn 14:21). Jézus azt is elmondta a tanítványainak, hogy „mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki” (Jn 16:27).
Ezek és még más igehelyek is azt tanítják: az Istennel való szeretetkapcsolat áldásainak megtartása attól függ, hogy elfogadjuk­e Isten szeretetét (és ennek részeként készek vagyunk-e közvetíteni is). Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szeretete valaha véget érne. Azt nem tudjuk megakadályozni, hogy a nap süssön, de elzárhatjuk magunkat a sugarai elől, hasonlóképpen Isten örök szeretete ellen sem tehetünk semmit, azonban a vele való kapcsolatot véglegesen elutasíthatjuk, elzárva ezáltal magunkat annak minden áldásától, legfőképpen az örök élet ígéretétől.

A törvényt soha nem semmisítjük vagy fosztjuk meg méltóságától akkor, amikor Krisztust emeljük magasba, mint az erő egyedüli forrását, és bemutatjuk páratlan szeretetét az emberi bűnök büntetésének kiegyenlítésében, valamint az embernek tulajdonított igazságosságát. Sőt, ilyenkor a törvény olyan helyre kerül, ahol az azt megillető fény világíthatja és ragyoghatja körül. Ez egyedül a Kálvária keresztjéről származó világosság fényében lehetséges. A törvénynek egyedül a megfeszített és feltámadt Üdvözítőtől származó világosság fényében van csorbítatlan szerepe és helye a megváltási tervben. Ez csak lelkileg érthető meg. Krisztus nekünk tulajdonított igazságossága tüzes hitet, reményt és örömet gyújt az Őt szemlélő szívében. Ebben az örömben egyedül azok részesülhetnek, akik szeretik és megtartják Jézus szavait, melyek Isten szavai. – Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 3. köt., 176. o.

 

A hívő ember számára hatalmas titok az a tény, hogy Jézus végtelen nagy áldozatot hozott a megváltása érdekében. Alázattal és remegő ajakkal jelenti ki: „Ő szeretett engem, és önmagát adta érettem. Szegénnyé lett, hogy az Ő szegénysége által én meggazdagodjak. A fájdalmak férfia nem vetett meg, hanem végtelen és megváltó szeretetét árasztotta rám, hogy a szívem megtisztuljon, utána pedig visszavezetett engem a parancsolatai iránti hűség és engedelmesség útjára. Irgalma, alázata és kereszthalála a megváltási terv legnagyobb csodái. Az a tény, hogy bűntelenül meghalt a bűnösért, az emberi szeretet bármilyen megnyilvánulását meghaladja. Azért tette mindezeket, hogy felkínálhassa számomra a feddhetetlenséget, hogy én is megtarthassam a törvényt, amit korábban áthágtam. Ezért dicsőítem Őt, és ezt fogom hirdetni minden bűnösnek. Így kiáltok: »Íme, Istennek Báránya, aki elveszi a világ bűneit!«” – Adventist Review and Sabbath Herald, 1888. október 11.

 

Kezdetben a teremtés egész műve Istent nyilatkoztatta ki. Krisztus volt az, aki kiterjesztette az egeket, és lerakta a föld alapjait. Keze függesztette helyükre a térben a világokat, és Ő formálta meg a mező virágait. Ő az, „aki hegyeket épít erejével” (Zsolt 65:7), „akié a tenger, és Ő alkotta is azt” (Zsolt 95:5). Ő halmozta el a földet szépséggel, Ő töltötte meg a levegőt dallammal, és Ő írta oda mindenre a földön, a levegőben és az égbolton az Atya szeretetének üzenetét. A bűn megrontotta Isten tökéletes művét, de keze írása továbbra is olvasható rajta. A teremtett dolgok még mindig hirdetik kimagasló voltának dicsőségét. Nincs sehol semmi – az önző emberi szíven kívül –, ami önmagának élne… A virágok illatot árasztanak, és áldásul tárják fel szépségüket a világnak. A Nap világok ezreinek örömére ontja sugarait. – Jézus élete, 20. o.

 

Isten szeretete örök, és senki nem az érdemeiért kapja, de az ember visszautasíthatja. Lehetőségünk van rá, hogy elfogadjuk vagy elutasítsuk, csak azért, mert Isten már azelőtt ingyen szeretett bennünket tökéletes, örökkévaló szeretetével, hogy mi bármit is tettünk volna (Jer 31:3). Isten iránti szeretetünk válasz arra, amit már azelőtt árasztott ránk, hogy kérhettük volna.

5. Olvassuk el 1Jn 4:7-20 szakaszát, különösen figyelve a 7. és a 19. versekre! Mit tudhatunk meg ebből a részből is Isten szeretetéről?

Mindig Isten szeretete az első. Ha nem szeretett volna bennünket már előbb, nem viszonozhatnánk a szeretetét. Isten a szeretet, és a szeretet képességével teremtett meg bennünket, de minden szeretetnek Ő maga az alapja és a forrása. Mi választhatunk, hogy elfogadjuk-e, aztán pedig tükrözzük­e a szeretetét az életünkkel. Erre utal Krisztus példázata az adós szolgáról (lásd Mt 18:23-­35).
A példázatbeli szolga semmiképpen nem tudta volna megadni a tartozását a gazdának. Máté 18 szerint tízezer talentummal volt adós. Egy talentum nagyjából hatezer dénárt ért, és egy napi munkáért általában egy dénár járt fizetségül (vö. Mt 20:2, ÚRK). Tehát egy átlagos munkásnak hatezer napig kellett dolgoznia, hogy egy talentumnyi pénzt keressen. Tegyük fel, hogy a munkaszüneti napokat leszámítva a munkás évi háromszáz napot dolgozott, és így háromszáz dénárt keresett egy év alatt, tehát nagyjából húsz évig kellett volna dolgoznia, hogy visszafizessen egy talentumot (hatezer dénárt). A tízezer talentum megfizetéséhez pedig kétszázezer év kellett volna. Röviden: soha nem lett volna képes megadni a tartozását. A gazda mégis megkönyörült a szolgáján.
A kegyelemben részesült szolga viszont nem volt hajlandó eltekinteni szolgatársa sokkal, de sokkal kisebb adósságától, ami csak száz dénár volt, inkább börtönbe küldte. Az eset hallatán a gazda haragra gerjedt és visszavonta kegyelmét, az adósság elengedését. A szolga elveszítette gazdája szeretetét, már nem volt számára bocsánat. Isten könyörülete és kegyelme ugyan végtelen, de az ember végleg visszautasíthatja, sőt el is veszítheti kegyelmének és irgalmának áldásait.

A példázatbeli adós halasztásért könyörgött, megígérve, hogy „mindent megfizet”; és a király visszavonta az ítéletet. Az egész adósságot elengedte. E szolgának nemsokára alkalma nyílt arra, hogy kövesse gazdája példáját a megbocsátásban. Amikor kiment, találkozott az egyik szolgatársával, aki adósa volt egy kis összeggel. Neki a király elengedte tízezer talentumnyi tartozását. Az adósa csak száz dénárral tartozott. De a szolga, akivel ura olyan irgalmasan bánt, egész másként viselkedett szolgatársával. […]
Amikor az adós szolga könyörgött urának, hogy legyen türelmes, nem is fogta fel, milyen hatalmas összeggel tartozik. Nem is gondolt arra, hogy képtelen megfizetni. Azt hitte, hogy le tudja törleszteni adósságát. „Légy türelemmel hozzám – mondta –, és mindent megfizetek néked.” Sokan reménykednek abban, hogy saját cselekedeteikkel kiérdemlik Isten kegyét. Nem fogják fel, milyen tehetetlenek. Nem fogadják el Isten kegyelmét ingyen ajándékként, hanem saját jó cselekedeteikben bíznak. Szívüket nem szomorítja el és nem alázza meg a bűntudat. Ezért másokkal szemben követelőzők és könyörtelenek. Isten ellen elkövetett bűneik úgy aránylanak azokhoz a bűnökhöz, amelyeket testvérük követett el ellenük, mint a tízezer talentum a száz dénárhoz – majdnem egymillió az egyhez. Mégis ők azok, akik nem bocsátanak meg. – Krisztus példázatai, 245. o.

Ha az Úr úgy bánt volna az emberi családdal, ahogy az emberek bánnak egymással, megsemmisültünk volna. Ő azonban hosszan tűr, irgalmas és kegyelmes, megbocsátja törvénytelenségeinket és vétkeinket. Ha teljes szívvel keressük, akkor beköltözik hozzánk.
Jézus Krisztus irgalma, amit az emberek bűneinek megbocsátása terén tanúsít, arra tanít, hogy minden visszatartás nélkül meg kell bocsátanunk embertársaink ellenünk elkövetett tévedéseit és bűneit. Krisztus azért adta tanítványainak ezt a leckét, hogy helyreigazítsa a Szentírás akkori magyarázói által terjesztett téves tanításokat és gyakorlatokat. Az ember csak Isten jóindulatának köszönhetően nyerhet üdvösséget, miután megbocsáttattak a bűnei. Azonban azok, akik irgalmának áldásában részesülnek, hasonló engedékeny és megbocsátó lelkületet kell tanúsítsanak az Úr családjához tartozók iránt. – The Upward Look, 43. o.

 

Isten atyai szíve hosszan tűr gyermekiért. Kitartó irgalmat és szeretetet tanúsított Izráel fiai iránt is. Türelemmel világított rá a vétkeikre, és várta, hogy beismerjék tévedéseiket. Amikor megtértek és megvallották bűneiket, megbocsátott nekik, és bár sokszor visszaestek bűneikbe, Isten részéről nem hangzottak el korholó szavak.

Krisztus határozottan kijelentette, hogy meg kell bocsátani annak az embernek, aki ismételten, még hetvenszer hétszer is vétkezik, de megtér. – The Upward Look, 298. o.

A szolga soha nem fizethette meg az adósságát a gazdának, és mi sem tudjuk megadni Istennek, amivel tartozunk neki. Nem dolgozhatunk meg a szeretetéért, nem érdemelhetjük ki. „Az Isten pedig a mihozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt” (Róm 5:8). Csodálatra méltó szeretet! 1Jn 3:1 versében ez áll: „Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!” Amit viszont megtehetünk és meg is kell tennünk, hogy a tőlünk telhető legjobban tükrözzük, továbbadjuk Isten szeretetét másoknak is. Hatalmas kegyelemben részesültünk, ezért nekünk is mennyivel inkább könyörülettel, megbocsátással kell viseltetnünk mások iránt! A kegyelmet kapott szolga elveszítette a gazda jóindulatát, az adóssága elengedését, mert ő nem úgy járt el a szolgatársával. Aki igazán szereti Istent, mindenképpen szeretettel fordul az emberek felé.

Nem sokkal Jn 15:12 verse után Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek” (Jn 15:14). És mit parancsolt meg? Többek között azt hagyta meg nekik (és nekünk is), hogy úgy szeressék az embereket, ahogyan Ő szeret. Az Úr itt és másutt is arra szólít, hogy szeressük Istent és egymást. Röviden: fel kell ismernünk, hogy Isten végtelen nagy adósságot engedett el nekünk, amit soha nem tudnánk törleszteni, csak a kereszten lehetett azt megfizetni értünk. Ezért tartozunk szeretettel neki, ezért áldjuk Őt, szeretettel és kegyelemmel fordulva az emberek felé. Lk 7:47 verse azt tanítja, hogy akinek sokat engedtek el, az nagyon szeret, „akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret” (ÚRK).
Mivel az Isten iránti szeretetnek része az emberek iránti szeretet, szóval és tettekkel is hirdetnünk kell Isten szeretetének üzenetét. Segítsünk az embereknek hétköznapi dolgaikban itt és most, legyünk Isten szeretetének közvetítői, és mutassunk rá Jézusra is, aki örök életet ígér az új földön és új égen, a teljes egészében újjáteremtett világon, ahol többé már nem pusztít az Isten szeretetének elutasítása miatti bűn és halál!

Akik szoros közösségben élnek Krisztussal, bizalmi pozíciót nyernek. A szolga minden tőle telhetőt megtesz Uráért, így befogadást nyer annak családjába, akinek a parancsolatai iránt engedelmességet tanúsít. Kötelességünk hűséges teljesítése közben egyesülhetünk Krisztussal, és ha megtartjuk Isten parancsolatait, szabadon beszélhetünk az Úrhoz. Aki mennyei Urával beszélget úgy, mint egy baráttal, felsőbbrendű ismeretet szerez fenségéről, és a parancsolatok legengedelmesebb megtartójává válik.

„Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek… Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek… Barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.”

Annak a jelleme, aki hittel járul Isten elé, arról tesz bizonyságot, hogy a Megváltó uralja és vezérli mindenben az életét. Az ilyen ember folyton felteszi a kérdést: „Megváltóm, ez a te akaratod is?” Szüntelen Jézus Krisztusra, hitének szerzőjére és bevégzőjére szegezi tekintetét. Minden cselekedetével kapcsolatosan szem előtt tartja mennyei barátja akaratát, mivel tudja, hogy ez a bizalom az ő ereje. És bármilyen nehézség közepette szívét mindig Istenhez emeli. – That I May Know Him, 296. o.

Az Úr szeret téged, és míg Jézus lábnyomát követed, biztonságban vagy. Fontos, hogy minden Krisztus nevét viselő lélek csak az igaz úton járjon. Hogy miért? Azért, mert aki sántikál, az könnyen letéríthető az útról. Szörnyű dolog rossz példát nyújtani egy léleknek, és ezzel az általad is járt téves útra vezetni őt.

Merítsetek szüntelen Jézus kegyelmének gazdagságából, hogy bőséges tartalékra tehessetek szert. – The Upward Look, 275. o.

 

Akinek az érdekei teljes mértékben megegyeznek Krisztus érdekeivel, vágyódik Őt szolgálni, és minél többet dolgozik Ura munkájában, áldást szerezve másoknak, Jézus annál több világosságot és szeretetet áraszt rá, hogy azt továbbadhassa. Vigyázzatok, csak azt tanítsátok másoknak, amit magatok is tanultatok Krisztus iskolájában. Ismételgetnünk kell a tőle kapott leckéket, és az Ő jóságát, türelmét, kedvességét és szeretetét tanúsítsuk mások iránt. De csak azt oszthatod meg másokkal, amivel te magad is rendelkezel. Őrizzétek meg szívetekben Isten világosságát és szeretetét, hogy segíthessetek másoknak, hiszen sokkal több lelkesedésre, odaadásra és kitartó hitre van szükség. Legyetek éberek és imádkozzatok buzgóbban, ugyanakkor tanulmányozzátok a Szentírást, hogy megtanulhassátok a hit értékes leckéit. Őrizkedjetek attól, hogy az érzelmeiteket tekintsétek a hit feltételeinek – az érzelmek nem igazolják, hogy Isten gyermekei vagytok, ha tényleg nem vagytok az övéi. „Gyümölcseikről ismeritek meg.” Az engedelmesség és a hit egyesít bennünket Jézus Krisztussal. Meg kell tanulnotok elhinni Isten szavát. Csak így lesz szilárd talaj a lábatok alatt. – The Youth’s Instructor, 1886. augusztus 18.

„Hozzátok gondolatotokat, örömötöket, szükségleteiteket és aggodalmaitokat s mindazt, ami nyom és kínoz Isten elé! Terheiteket sohasem találja nehezeknek, soha ki nem fáraszthatjátok Őt. Ő, aki hajatok szálát is számon tartja, nem közömbös gyermekei szükségletei iránt. »Igen irgalmas az Úr, és könyörületes« (Jak 5:11). Nyomorunk és jajkiáltásunk a szívéig hat. Vigyétek Őhozzá mindazt, ami a szíveteket nyomja! Semmi sem oly nehéz, hogy ne bírná el, mert hiszen Ő tart fenn világokat, kormányozza a világmindenség ügyeit. Békességünk feltételei közül egyik sem olyan jelentéktelen, hogy ne részesítené figyelemben. Élettapasztalatunk egyetlen fejezete sem annyira homályos, hogy el ne olvasná; nem lehet olyan nehéz helyzetünk, hogy meg ne oldhatná. Legkisebb tanítványát sem érheti kár, nem kínozhatja gond a szívünket, nem érhet öröm és őszinte ima nem hagyhatja el ajkunkat, amely iránt ne viseltetne közvetlen érdeklődéssel. »Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket« (Zsolt 147:3). Isten és minden egyes lélek között oly gyengéd és bensőséges a viszony, mintha kívüle más lélek nem volna, akiért szeretett Fia életét áldozta” (Jézushoz vezető út, 74–75. o.).

1. Ki a Lélek, és mi van ott, ahol az Úr lelke lakozik?

2. Miért ne botránkoztassunk meg senkit?

3. Bánta Pál apostol, hogy az első levelével megszomorította a korinthusiakat?

4. Hogyan kellett előkészíteni az előre megígért adományokat?

5. Milyen megkülönböztető jellemvonásokkal bírtak a világ tanítói? 

Mélyítsd el a tanultakat, és válaszolj az online-kérdésekre: adventist.ro/reconsacrare

Általános áttekintés

Isten szeretete mélységesen kapcsolati. Nem létezhet szerető, bensőséges kapcsolat Istennel anélkül, hogy az ember ne válaszolna hasonlóképpen Isten jóindulatú szeretetére.

A tanulmány témái
1. Isten szeretete feltétel nélküli: Isten minden embert szeret, és kölcsönös elköteleződésen alapuló kapcsolatot akar kiépíteni mindenkivel. Szeretetének megnyilatkozása nem függ az emberek cselekedeteitől, és nem is korlátozódik egy bizonyos embertípusra. Isten minden embert értékel, és minden személyben jósággal teljes áldásainak kedvezményezettjét látja.
2. Isten szeretete feltételes kapcsolat kezdeményezésére törekszik: Isten szerető jóindulata egyetemes és feltétel nélküli, viszont különleges és mély kapcsolatra vágyik az emberekkel, ami bizonyos feltételességet hordoz magában, azaz engedelmesség és hűség formájában megmutatkozó spontán szeretetet vár válaszként arra a szeretetre, melyet tanúsít irántuk.

3. Isten szeretetének tükröződnie kell az emberek közti kapcsolatokban: Isten egyetemes szinten kölcsönös szereteten alapuló kapcsolatot keres; egy szoros kapcsolat folytatásához megfelelő válasz szükséges az emberek részéről. A szövetséget fenntartó szeretet emberre eső része magába foglalja Isten parancsolatainak megtartását és egymás szeretetét, ami Isten szeretete által támogatott emberi tevékenység.

Alkalmazás: Isten szerető kapcsolatot kíván fenntartani az emberekkel, de ehhez a kapcsolathoz szükséges az őszinte válasz és engedelmesség a részünkről. Kérd meg csoportod tagjait, hogy csendben elmélkedjenek azon, hogy milyen veszélyek leselkednek az Istennel és embertársaikkal fenntartott kapcsolatukra!

Magyarázat

Isten szeretete nem feltételekhez kötött

Zsoltárok 145:8–9 versei Isten szeretetének rendkívüli és mindent átfogó valóságát emelik ki: „Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez.” A szeretet gondolatát ebben a passzusban az irgalom, könyörület, hosszútűrés és jóság fogalmai közvetítik. A lista felidézi Isten dicsőségének és jellemének Mózes számára történt kinyilatkoztatását (ld. 2Móz 34:6). Zsoltárok 145:8 versében a héber khesed szó, amely 2Mózes 34:6 versében is megjelenik, a Károli­ fordításban „irgalmas”­ként szerepel, más, angol nyelvű szövegváltozatok azonban „szeretet”­ként, „szerető jóságként” (NASB, 1995), „kitartó szeretet”­ként (ESV, NRSV), „hűséges szeretet”-ként (NET) vagy „szeretetben gazdag”-ként (NIV) fordítják. A khesed szó egymagában kifejezi a lojalitás, hűség, jóság és kegyelmesség fogalmát (Ludwig Koehler és mások: The Hebrew and Aramic Lexicon of the Old Testament, Brill, Leiden, 1994–2000, 336–337. o.), és a szeretet (a lojális, hűséges szeretet) jelentés mezejébe tartozik (James Swanson: Dictionary of Biblical Languages with Semantic Domains: Hebrew [Old Testament], Logos Research Systems, Inc., Oak Harbor, 1997).

Isten szeretetének mindent átfogó valósága jobban kifejezésre jut Zsoltár 145:9 versében, amely kiemeli, hogy „jó az Úr mindenki iránt.” Az isteni jóság e bibliaversben kijelentett egyetemes nagysága értelemszerűen rámutat arra, hogy Isten szeretete feltétel nélküli szeretet, nem függ az emberek cselekedeteitől és reakcióitól. A 145. zsoltárban az egyetemes nyelvezet a 12. versben, „az ember fiainak” leírásakor jelentkezik, akiknek hallaniuk kell Isten csodálatos tetteiről. Mi több, Zsoltárok 145:15 verse
„mindenki szemeit”­t említi, akik reménykedve tekintenek az Úrra, és „idejében” megkapják eledelüket, majd a 16. szöveg hozzáteszi: „Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élőt ingyen.” Végül a zsoltár egy általános meghívással ér véget, miszerint „az Ő szent nevét áldja minden test örökkön örökké!” (Zsolt 145:21). Ez az egyetemes nyelvezet kidomborítja Isten szeretetének mindent átfogó valóságát és feltétel nélküli természetét. Minden teremtmény Isten irgalommal teljes áldásainak tárgyát képezi.

Isten feltétlen szeretetének e képe összhangban van azzal az ezékieli gondolattal, miszerint az Úr nem gyönyörködik a hitetlen halálában, hanem azt akarja, hogy megtérjen és éljen (ld. Ez 33:11). Ugyanezt a gondolatot tükrözi 2Péter 3:9 verse is, amely tényként hangsúlyozza, hogy Isten „hosszan tűr, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek.” Amint 1Timótheus 2:4 versében olvashatjuk, az Úr „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére jusson.”

Isten szeretete feltételes kapcsolat kezdeményezésére törekszik

Habár a 145. zsoltár Isten szeretetének mindent átfogó és feltétel nélküli valóságára teszi a hangsúlyt, különbséget tesz a hűségesek (145:10–11)  és a gonoszok (145:20) között. Sőt, a fejezet kiemeli a specifikusabb és kondicionált kapcsolatot Isten és az Őt keresők és szolgálók között. „Közel van az Úr minden Őt hívóhoz; mindenkihez, aki hűséggel hívja Őt. Beteljesíti az Őt félőknek kívánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket” (Zsolt 145:18–19, a szerző kiemelése). Érdekes módon, Zsoltárok 145:20 verse szerint a hűségesek és a gonoszok közti megkülönböztetés abban áll, hogy az előbbiek szeretik az Urat: „Megőrzi az Úr mindazokat, akik Őt szeretik; de a gonoszokat mind megsemmisíti.” Jóllehet Isten szerető jóindulata egyetemes és feltétel nélküli, minden emberrel külön­külön szerető kapcsolatot kíván fenntartani, és ez a kapcsolat egy bizonyos kondicionalitást hordoz magában, azaz nem jöhet létre mindaddig, míg nincs pozitív, szerető válasz az ember részéről Isten szeretetére. Kétségtelen, hogy Isten jótevő szeretete feltétel nélküli és mindent átfogó, de az Istennel fenntartott, szereteten alapuló kapcsolatnak feltételei is vannak, ugyanis nem létezhet szeretetkapcsolat Isten és ember között, ha az ember nem válaszol szeretettel Isten szeretetére. Más szavakkal, az igazi szereteten alapuló kapcsolat bizonyos fokú kölcsönösséget feltételez.

A kölcsönösség fogalma a szereteten alapuló kapcsolatban lényeges az Isten és népe közti szövetségi kapcsolat megértéséhez. Mindenekelőtt ez a kapcsolat Isten feltétel nélküli szeretetén alapszik. 5Mózes 7:6–8 szakasza megjegyzi Izrael népére vonatkozóan: „Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy neki, minden nép közül e föld színén. Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok; hanem mivel szeretett titeket az Úr.” Mindezek ellenére, jóllehet Isten szeretete nem azon nyugszik, hogy ki az Ő népe, és mit tett, az Isten és Izrael közötti szövetségi kapcsolatban szükséges egy bizonyos kölcsönösség, válaszként Isten szeretetére. Isten kétségkívül hűségesen megtartja a rá eső részt, és irgalmat gyakorol ebben a szövetségben. A nép részéről a megfelelő válasz erre az, hogy szeresse Istent és tartsa meg a parancsolatait.
„Az Úr, a te Istened, Ő az Isten, a hűséges Isten, aki megtartja szövetségét és az irgalmasságot ezeríziglen azok iránt, akik Őt szeretik, és az Ő parancsolatait megtartják” (5Móz 7:9).

Isten szeretetének tükröződnie kell az emberek közti kapcsolatokban

Ha szerető Istenünkkel a kapcsolat feltételhez kötött (nem Isten szeretete önmagában, amely örök [ld. Jer 31:3]), ez a kapcsolat elveszthető, ha szem előtt tartjuk a kapcsolat emberi tényezőjét. Hóseás 9:15 verse például megjegyzi, hogy Izrael gonoszsága és törvénytelen élete miatt az Istennel fenntartott szeretetkapcsolat nem létezik többé. Hasonló gondolatnak ad hangot Jeremiás 16:5 verse is. Róma 11:22 aláhúzza a gondolatot, miszerint az Istennel való szeretetkapcsolat fenntartása az ember magatartásától függ, akinek meg kell maradnia a kegyességben. Ebben az általános perspektívában Júdás apostol levelének 21. verse felhívást intéz a hívekhez, mondván: „Tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében!” A szeretetkapcsolat Istennel az emberek részéről a parancsolatok megtartását (Jn 14:21) és az egymás iránti szeretet gyakorlását feltételezi (1Jn 4:7). Ezek nemcsak emberi cselekedetek, hanem tulajdonképpen a minket előbb szerető Isten szeretete által felhatalmazott emberek cselekedetei (1Jn 4:19; vö. 1Jn 4:7).

Az irgalmatlan szolga példázata Máté 18:23–35 szakaszában rámutat arra, hogy az Isten és köztünk lévő szeretetkapcsolat elveszíthető, ha Istenünk szeretete, amelyet előbb ajánlott fel nekünk, nem mutatkozik meg az embertársainkkal való kapcsolatunkban. A példázat összehasonlítja a gazda szolgája irányában gyakorolt megbocsátó gesztusát ugyanazon szolgának egy másik szolgával szembeni irgalmatlan követelőzésével. A két megnyilvánulás közti különbség fényében Jézus azt tanítja, hogy Isten szerető megbocsátása, amely előbb történik meg, felebarátaink iránti megbocsátó magatartásunk függvénye. Más szavakkal, Istennel való kapcsolatunknak tükröződnie kell embertársainkkal való viszonyainkban (ld. Jn 15:12; 1Jn 3:16; Jn 4:7–12), ellenkező esetben elveszítjük a kapcsolatunkat Istennel. Ezt a szomorú lehetőséget ne rideg feltételszabásként értelmezzük Isten részéről, mivel itt arról van szó, hogy az ember az, aki félreérti Isten szerető irgalmának mélységét. Amint azt Lk 7:47 verse kiemeli, tudatosulnia kell bennünk Isten megbocsátása mértékének, és ha ez megtörtént, annak embertársaink iránti szeretetünk kinyilvánításában is jelei lesznek. Következésképpen, ha nem szeretjük felebarátainkat, akkor még nem értettük meg igazán, nem értékeltük eléggé Isten irántunk való szeretetének mélységét.

Alkalmazás

Isten minden embert feltétel nélkül szeret. Ha elfogadjuk a szeretetét és válaszolunk rá – megengedjük, hogy szeretetkapcsolat legyen köztünk és Isten között –, a magunk során – az Istennel fenntartott kapcsolatunk gyakorlati hatásaként – érezni fogjuk a vágyat, hogy másokkal is szeretetkapcsolatot létesítsünk. Következésképpen Isten nemcsak szeretetet áraszt teremtményeire, hanem meg is engedi nekik, hogy saját akaratuk szerint döntsenek (pozitív vagy negatív módon) arról, hogy miként válaszolnak a szeretetére, továbbá kész segíteni minden embernek, hogy kifejezze szeretetét iránta és embertársai iránt. E gondolat mentén beszéljétek meg a csoportban az alábbi kérdéseket!


1. Hogyan fejezhetjük ki feltétlen módon a szeretetünket és a tiszteletünket az emberek iránt, függetlenül attól, hogy milyen társadalmi pozíciót töltenek be, milyen egyéni tulajdonságokkal rendelkeznek, vagy milyen megvalósításokat tudnak felmutatni?
2. Gondolj egy történetre, amely a feltétlen szeretet és a feltételekhez kötött kapcsolat közötti különbséget szemlélteti! A példa, amit megosztasz a csoportod tagjaival, hogyan illusztrálja a feltétel nélküliség és a feltételesség fogalmát Isten szeretetének és velünk való kapcsolatának magyarázatában?
3. Istennel fenntartott szeretetkapcsolatunk meggyőz minket, hogy jót tegyünk másokkal, és ez örömöt szerez nekünk, ami ellentétben áll az emberi szükségletek iránti közömbösséggel. Istennel való kapcsolatunk hogyan változtatja meg a viszonyulásunkat családtagjainkhoz, munkatársainkhoz, szomszédainkhoz?
4. Hogyan szerethetsz valakit feltételek nélkül, ha az illető nem hajlandó szeretni és tisztelni téged? Szerinted a kitartó, feltétlen szeretet megváltoztathatja-e ennek a személynek az érzéseit? Magyarázd meg a válaszodat!
5. Mit tehetnénk azért, hogy feltétlen szeretetet és tiszteletet tanúsítsunk gyülekezetünk ifjai iránt? Hogyan támogathatnánk őket? Hogyan építhetnénk ki pozitív kapcsolatokat a nemzedékek között?