Általános áttekintés Isten szeretete mélységesen kapcsolati. Nem létezhet szerető, bensőséges kapcsolat Istennel anélkül, hogy az ember ne válaszolna hasonlóképpen Isten jóindulatú szeretetére.
A tanulmány témái1. Isten szeretete feltétel nélküli: Isten minden embert szeret, és kölcsönös elköteleződésen alapuló kapcsolatot akar kiépíteni mindenkivel. Szeretetének megnyilatkozása nem függ az emberek cselekedeteitől, és nem is korlátozódik egy bizonyos embertípusra. Isten minden embert értékel, és minden személyben jósággal teljes áldásainak kedvezményezettjét látja.
2. Isten szeretete feltételes kapcsolat kezdeményezésére törekszik: Isten szerető jóindulata egyetemes és feltétel nélküli, viszont különleges és mély kapcsolatra vágyik az emberekkel, ami bizonyos feltételességet hordoz magában, azaz engedelmesség és hűség formájában megmutatkozó spontán szeretetet vár válaszként arra a szeretetre, melyet tanúsít irántuk.
3. Isten szeretetének tükröződnie kell az emberek közti kapcsolatokban: Isten egyetemes szinten kölcsönös szereteten alapuló kapcsolatot keres; egy szoros kapcsolat folytatásához megfelelő válasz szükséges az emberek részéről. A szövetséget fenntartó szeretet emberre eső része magába foglalja Isten parancsolatainak megtartását és egymás szeretetét, ami Isten szeretete által támogatott emberi tevékenység.
Alkalmazás: Isten szerető kapcsolatot kíván fenntartani az emberekkel, de ehhez a kapcsolathoz szükséges az őszinte válasz és engedelmesség a részünkről. Kérd meg csoportod tagjait, hogy csendben elmélkedjenek azon, hogy milyen veszélyek leselkednek az Istennel és embertársaikkal fenntartott kapcsolatukra!
Magyarázat
Isten szeretete nem feltételekhez kötöttZsoltárok 145:8–9 versei Isten szeretetének rendkívüli és mindent átfogó valóságát emelik ki: „Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez.” A szeretet gondolatát ebben a passzusban az irgalom, könyörület, hosszútűrés és jóság fogalmai közvetítik. A lista felidézi Isten dicsőségének és jellemének Mózes számára történt kinyilatkoztatását (ld.
2Móz 34:6).
Zsoltárok 145:8 versében a héber khesed szó, amely
2Mózes 34:6 versében is megjelenik, a Károli fordításban „irgalmas”ként szerepel, más, angol nyelvű szövegváltozatok azonban „szeretet”ként, „szerető jóságként” (NASB, 1995), „kitartó szeretet”ként (ESV, NRSV), „hűséges szeretet”-ként (NET) vagy „szeretetben gazdag”-ként (NIV) fordítják. A khesed szó egymagában kifejezi a lojalitás, hűség, jóság és kegyelmesség fogalmát (Ludwig Koehler és mások: The Hebrew and Aramic Lexicon of the Old Testament, Brill, Leiden, 1994–2000, 336–337. o.), és a szeretet (a lojális, hűséges szeretet) jelentés mezejébe tartozik (James Swanson: Dictionary of Biblical Languages with Semantic Domains: Hebrew [Old Testament], Logos Research Systems, Inc., Oak Harbor, 1997).
Isten szeretetének mindent átfogó valósága jobban kifejezésre jut Zsoltár 145:9 versében, amely kiemeli, hogy „jó az Úr mindenki iránt.” Az isteni jóság e bibliaversben kijelentett egyetemes nagysága értelemszerűen rámutat arra, hogy Isten szeretete feltétel nélküli szeretet, nem függ az emberek cselekedeteitől és reakcióitól. A 145. zsoltárban az egyetemes nyelvezet a 12. versben, „az ember fiainak” leírásakor jelentkezik, akiknek hallaniuk kell Isten csodálatos tetteiről. Mi több,
Zsoltárok 145:15 verse
„mindenki szemeit”t említi, akik reménykedve tekintenek az Úrra, és „idejében” megkapják eledelüket, majd a 16. szöveg hozzáteszi: „Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élőt ingyen.” Végül a zsoltár egy általános meghívással ér véget, miszerint „az Ő szent nevét áldja minden test örökkön örökké!” (
Zsolt 145:21). Ez az egyetemes nyelvezet kidomborítja Isten szeretetének mindent átfogó valóságát és feltétel nélküli természetét. Minden teremtmény Isten irgalommal teljes áldásainak tárgyát képezi.
Isten feltétlen szeretetének e képe összhangban van azzal az ezékieli gondolattal, miszerint az Úr nem gyönyörködik a hitetlen halálában, hanem azt akarja, hogy megtérjen és éljen (ld.
Ez 33:11). Ugyanezt a gondolatot tükrözi
2Péter 3:9 verse is, amely tényként hangsúlyozza, hogy Isten „hosszan tűr, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek.” Amint 1Timótheus 2:4 versében olvashatjuk, az Úr „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére jusson.”
Isten szeretete feltételes kapcsolat kezdeményezésére törekszikHabár a 145. zsoltár Isten szeretetének mindent átfogó és feltétel nélküli valóságára teszi a hangsúlyt, különbséget tesz a hűségesek (145:10–11) és a gonoszok (145:20) között. Sőt, a fejezet kiemeli a specifikusabb és kondicionált kapcsolatot Isten és az Őt keresők és szolgálók között. „Közel van az Úr minden Őt hívóhoz; mindenkihez, aki hűséggel hívja Őt. Beteljesíti az Őt félőknek kívánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket” (
Zsolt 145:18–19, a szerző kiemelése). Érdekes módon,
Zsoltárok 145:20 verse szerint a hűségesek és a gonoszok közti megkülönböztetés abban áll, hogy az előbbiek szeretik az Urat: „Megőrzi az Úr mindazokat, akik Őt szeretik; de a gonoszokat mind megsemmisíti.” Jóllehet Isten szerető jóindulata egyetemes és feltétel nélküli, minden emberrel különkülön szerető kapcsolatot kíván fenntartani, és ez a kapcsolat egy bizonyos kondicionalitást hordoz magában, azaz nem jöhet létre mindaddig, míg nincs pozitív, szerető válasz az ember részéről Isten szeretetére. Kétségtelen, hogy Isten jótevő szeretete feltétel nélküli és mindent átfogó, de az Istennel fenntartott, szereteten alapuló kapcsolatnak feltételei is vannak, ugyanis nem létezhet szeretetkapcsolat Isten és ember között, ha az ember nem válaszol szeretettel Isten szeretetére. Más szavakkal, az igazi szereteten alapuló kapcsolat bizonyos fokú kölcsönösséget feltételez.
A kölcsönösség fogalma a szereteten alapuló kapcsolatban lényeges az Isten és népe közti szövetségi kapcsolat megértéséhez. Mindenekelőtt ez a kapcsolat Isten feltétel nélküli szeretetén alapszik.
5Mózes 7:6–8 szakasza megjegyzi Izrael népére vonatkozóan: „Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy neki, minden nép közül e föld színén. Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok; hanem mivel szeretett titeket az Úr.” Mindezek ellenére, jóllehet Isten szeretete nem azon nyugszik, hogy ki az Ő népe, és mit tett, az Isten és Izrael közötti szövetségi kapcsolatban szükséges egy bizonyos kölcsönösség, válaszként Isten szeretetére. Isten kétségkívül hűségesen megtartja a rá eső részt, és irgalmat gyakorol ebben a szövetségben. A nép részéről a megfelelő válasz erre az, hogy szeresse Istent és tartsa meg a parancsolatait.
„Az Úr, a te Istened, Ő az Isten, a hűséges Isten, aki megtartja szövetségét és az irgalmasságot ezeríziglen azok iránt, akik Őt szeretik, és az Ő parancsolatait megtartják” (
5Móz 7:9).
Isten szeretetének tükröződnie kell az emberek közti kapcsolatokbanHa szerető Istenünkkel a kapcsolat feltételhez kötött (nem Isten szeretete önmagában, amely örök [ld.
Jer 31:3]), ez a kapcsolat elveszthető, ha szem előtt tartjuk a kapcsolat emberi tényezőjét.
Hóseás 9:15 verse például megjegyzi, hogy Izrael gonoszsága és törvénytelen élete miatt az Istennel fenntartott szeretetkapcsolat nem létezik többé. Hasonló gondolatnak ad hangot
Jeremiás 16:5 verse is.
Róma 11:22 aláhúzza a gondolatot, miszerint az Istennel való szeretetkapcsolat fenntartása az ember magatartásától függ, akinek meg kell maradnia a kegyességben. Ebben az általános perspektívában Júdás apostol levelének 21. verse felhívást intéz a hívekhez, mondván: „Tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében!” A szeretetkapcsolat Istennel az emberek részéről a parancsolatok megtartását (
Jn 14:21) és az egymás iránti szeretet gyakorlását feltételezi (1
Jn 4:7). Ezek nemcsak emberi cselekedetek, hanem tulajdonképpen a minket előbb szerető Isten szeretete által felhatalmazott emberek cselekedetei (1
Jn 4:19; vö. 1
Jn 4:7).
Az irgalmatlan szolga példázata
Máté 18:23–35 szakaszában rámutat arra, hogy az Isten és köztünk lévő szeretetkapcsolat elveszíthető, ha Istenünk szeretete, amelyet előbb ajánlott fel nekünk, nem mutatkozik meg az embertársainkkal való kapcsolatunkban. A példázat összehasonlítja a gazda szolgája irányában gyakorolt megbocsátó gesztusát ugyanazon szolgának egy másik szolgával szembeni irgalmatlan követelőzésével. A két megnyilvánulás közti különbség fényében Jézus azt tanítja, hogy Isten szerető megbocsátása, amely előbb történik meg, felebarátaink iránti megbocsátó magatartásunk függvénye. Más szavakkal, Istennel való kapcsolatunknak tükröződnie kell embertársainkkal való viszonyainkban (ld.
Jn 15:12; 1Jn 3:16;
Jn 4:7–12), ellenkező esetben elveszítjük a kapcsolatunkat Istennel. Ezt a szomorú lehetőséget ne rideg feltételszabásként értelmezzük Isten részéről, mivel itt arról van szó, hogy az ember az, aki félreérti Isten szerető irgalmának mélységét. Amint azt
Lk 7:47 verse kiemeli, tudatosulnia kell bennünk Isten megbocsátása mértékének, és ha ez megtörtént, annak embertársaink iránti szeretetünk kinyilvánításában is jelei lesznek. Következésképpen, ha nem szeretjük felebarátainkat, akkor még nem értettük meg igazán, nem értékeltük eléggé Isten irántunk való szeretetének mélységét.
Alkalmazás Isten minden embert feltétel nélkül szeret. Ha elfogadjuk a szeretetét és válaszolunk rá – megengedjük, hogy szeretetkapcsolat legyen köztünk és Isten között –, a magunk során – az Istennel fenntartott kapcsolatunk gyakorlati hatásaként – érezni fogjuk a vágyat, hogy másokkal is szeretetkapcsolatot létesítsünk. Következésképpen Isten nemcsak szeretetet áraszt teremtményeire, hanem meg is engedi nekik, hogy saját akaratuk szerint döntsenek (pozitív vagy negatív módon) arról, hogy miként válaszolnak a szeretetére, továbbá kész segíteni minden embernek, hogy kifejezze szeretetét iránta és embertársai iránt. E gondolat mentén beszéljétek meg a csoportban az alábbi kérdéseket!
1. Hogyan fejezhetjük ki feltétlen módon a szeretetünket és a tiszteletünket az emberek iránt, függetlenül attól, hogy milyen társadalmi pozíciót töltenek be, milyen egyéni tulajdonságokkal rendelkeznek, vagy milyen megvalósításokat tudnak felmutatni?
2. Gondolj egy történetre, amely a feltétlen szeretet és a feltételekhez kötött kapcsolat közötti különbséget szemlélteti! A példa, amit megosztasz a csoportod tagjaival, hogyan illusztrálja a feltétel nélküliség és a feltételesség fogalmát Isten szeretetének és velünk való kapcsolatának magyarázatában?
3. Istennel fenntartott szeretetkapcsolatunk meggyőz minket, hogy jót tegyünk másokkal, és ez örömöt szerez nekünk, ami ellentétben áll az emberi szükségletek iránti közömbösséggel. Istennel való kapcsolatunk hogyan változtatja meg a viszonyulásunkat családtagjainkhoz, munkatársainkhoz, szomszédainkhoz?
4. Hogyan szerethetsz valakit feltételek nélkül, ha az illető nem hajlandó szeretni és tisztelni téged? Szerinted a kitartó, feltétlen szeretet megváltoztathatja-e ennek a személynek az érzéseit? Magyarázd meg a válaszodat!
5. Mit tehetnénk azért, hogy feltétlen szeretetet és tiszteletet tanúsítsunk gyülekezetünk ifjai iránt? Hogyan támogathatnánk őket? Hogyan építhetnénk ki pozitív kapcsolatokat a nemzedékek között?