A megátalkodottság BALGASÁGA

A fáraó, aki a kivonulás idején Egyiptom uralkodója volt, elkövette a megbocsáthatatlan bűnt. Tudjátok, hogy sok bűne közül Isten melyiket nem bocsátotta meg? A napisten imádatát vagy az alattvalóitól elfogadott hódolatot? Azt, hogy tiszteletlenül beszélt Mózessel és Áronnal, rabszolgasorban tartotta az izraelitákat és megölette fiúgyermekeket? Vagy valami mást? A következőkben vizsgáljuk meg az erre a kérdésre adott választ. Mit mond a Biblia a megbocsáthatatlan bűnről? Mi az, és hogyan kerülhetjük el? Amikor a megbocsáthatatlan bűnről beszélünk, elsőként Jézus szavai jutnak eszünkbe: „Még aki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de aki a Szentlélek ellen szól, annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik.” (Mt 12:32) Mi késztette Jézust egy ilyen kijelentésre? Nem sokkal ez előtt tett egy csodát, mely istenségének megcáfolhatatlan bizonyítéka volt. „Akkor egy vak és néma ördöngőst hoztak ő eléje; és meggyógyítá azt, annyira, hogy a vak és néma mind beszél, mind lát vala.” (Mt 12:22) A farizeusok látták, hogy Jézus az, akinek mondja magát, de mivel már korábban szembeálltak vele, túlságosan büszkék voltak ahhoz, hogy beismerjék tévedésüket. Ugyanakkor féltek, hogy ez a csoda tömegeket késztet majd Jézus Messiásként való elfogadására. Ezért olyasmit mondtak,amiről ők is tudták, hogy hamis. „A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: Ez nem űzi ki az ördögöket, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével.” (Mt 12:24) Ezen borzalmas állításukkal a farizeusok elkövették a megbocsáthatatlan bűnt? Nem. Figyeljétek mit válaszolt Jézus: „Bizony mondom néktek, hogy minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, amelyekkel káromlanak: de aki a Szentlélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó.” (Mk 3:28-29) Isten minden bűnt meg akar bocsátani. Ez csodálatosan jó hír! A farizeusok tehát nem követték el a megbocsáthatatlan bűnt, amikor Jézust hamisan vádolták, azonban nagyon közel álltak ehhez. Ellenálltak annak a meggyőződésnek, hogy Ő a Messiás. Ez veszélyes döntés. „A Szentlélek gyalázásának bűne nem egy bizonyos kifejezést vagy cselekedetet jelent, hanem az igazságnak és a bizonyosságnak való elszánt és határozott ellenállást.” (The Faith I Live By, 58. old.) A Szentlélek munkássága ismeretének fényében ez logikus. „És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében.” (Jn 16:8) Amikor a Szentlélek meggyőz valakit a bűnről, az illető eldöntheti, hogy megbánja és elhagyja azt, vagy visszautasítja és ellenáll neki. Aki visszautasítja a bűnbánatot, az egyre nagyobb rabságba kerül. Ha makacsul ellenállunk, a lelkiismeret érzékeny mechanizmusa egyre jobban sérül, és egy idő után már a rosszat gondoljuk jónak, és fordítva. Ha ez a folyamat több ideig fennáll, ha valaki tudatosan ellenáll a bűnbánat késztetésének, az beleágyazódik a saját bűnébe, és ebben az esetben Isten sem tehet semmit. Kénytelen otthagyni bennünket dédelgetett bűnünkben. Látjátok, miért sürgeti Pál, hogy ma adjuk át szívünk a Szentléleknek, és ne keményítsük meg azt? „Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja.” (2Kor 6:2) „Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor.” (Zsid 3:15) Ma van az üdvösség napja. Most biztonságban átadhatjuk magunk Istennek.

Isten számos példát tárt elénk a Bibliában a megbocsáthatatlan bűn megértésére: Ézsau, Júdás, Bálám, Saul király, Koré. A legegyértelműbb példa azonban a fáraó esete. Az ő története komoly figyelmeztetés számunkra.
 
„Ugyanaz megy végbe mindazok lelkében, akik nem becsülik meg a világosságot, s nem járnak halogatás nélkül a sugaraiban, ami a fáraó szívében történt. Isten nem pusztít el senkit, a bűnös pusztítja el önmagát megátalkodottságával. Aki egyszer nem engedelmeskedik az Isten Lelkétől származó hívásoknak, figyelmeztetéseknek és intéseknek, megbénítja a lelkiismeretét, s amikor újra feddés éri, még nehezebben tud engedelmeskedni, mint azelőtt. S így megy ez tovább, minden egyes ismétlődéskor. A lelkiismeret Isten hangja, amelyet az emberi szenvedélyek csatazaján keresztül hallunk. Ha ellene állunk, megszomorítjuk Isten Lelkét.” (5T, 120. old.) Jézus földi szolgálatának idején, a fáraóhoz és magához Luciferhez hasonlóan, sok vallási vezető elkövette a megbocsáthatatlan bűnt. Isten még Jézus megöletését is megbocsátotta volna nekik, és utolsó esélyként elküldte hozzájuk az apostolokat. Ők azonban üldözték azokat, akik az Ő feltámadásáról és mennybemeneteléről tettek bizonyságot, és folyamatosan ellenálltak a Szentlélek erőteljes késztetésének. Végül szívük annyira megkeményedett, hogy Isten sem talált módot megmentésükre. „És az Úr, az ő atyáiknak Istene elküldé hozzájok követeit jó idején, mert kedvez vala az ő népének és az ő lakhelyének. De ők az Isten követeit kigúnyolták, az ő beszédeit megvetették, és prófétáival gúnyt űztek; míglen az Úrnak haragja felgerjede az ő népe ellen, s többé nem vala segítség.” (2Krón 36:15-16) Ezekkel a szomorú történetekkel szöges ellentétben áll Dávid király esete. Ő is borzasztó bűnöket követett el: gyilkolt és paráználkodott. „Nagy” bűnöket, melyeket egyesek megbocsáthatatlannak minősítenek. Mégis, amikor Nátán próféta szembesítette ezekkel, mit válaszolt? Mit tett ekkor Isten? „Monda azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! És monda 59 Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette a te bűnödet, nem fogsz meghalni.” (2Sám 12:13) Dávid bűnbánata őszinte volt. Elfogadta a dorgálást és a fenyítést. Amikor tudatosította gonoszságát, vágyott a megbocsátásra, a megigazításra, a megtisztulásra, Isten megtette ezt. „Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.” (Zsolt 51:12) Aki Dávidhoz hasonlóan elfogadja a dorgálást, megbánja bűneit és vágyik az igazságra, nem követte el a megbocsáthatatlan bűnt. Hallgassuk Isten csodálatos ígéreteit a bűnösöknek: „Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre.” (Ézsa 44:3) „Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.” (Mt 5:6) „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1Jn 1:9) „Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.” (Ézsa 55:6-7) A megbocsáthatatlan bűn tehát nem valami borzalmas tett, amelyet Isten nem hajlandó megbocsátani. Ilyen nincs. Inkább a Szentlélek meggyőző erejének, bűneink elismerésének, megbánásának és elhagyásának ismételt elmulasztása. Vétkeztél? Szükséged van a Megváltóra? Akkor térj Jézushoz! Ő örömmel befogad. Megígérte: „Azt, aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem.” (Jn 6:37)

Emlékeztek még rá, milyen meleg szeretettel fogadta a tékozló fiú apja visszatérő fiát? Ez a megható történet segít magunk elé képzelni, hogyan fogad Isten minden bűnöst, aki Hozzá tér. Megváltónk nem azért áldozott annyit egy bűnös lélek megmentéséért, hogy majd ugyanazt a lelket visszautasítsa.

Sátán azonban szeretne távol tartani a Megváltótól, és azzal a gondolattal próbál megfélemlíteni, hogy már elkövetted a megbocsáthatatlan bűnt, reménytelen eset vagy. De te ne hallgass rá! Hidd el, hogy Jézus szeret téged és kész megbocsátani neked! „Sátán majd azt mondja, hogy bűnös vagy, hogy egy ilyen vétek elkövetése után nincs értelme imádkozni és bocsánatot kérni, de megmondhatod Sátánnak, hogy pontosan azért van szükséged Megváltóra, mert bűnös vagy. Fordulj az Úrhoz, és mondd: Bocsásd meg bűneim. Kezedbe teszem a kezem. Te segíts nekem és bocsáss meg, mert másképp elveszek.” (The Review and Herald, 1892. október 11.) Amikor vétkezel, hivatkozhatsz erre a csodálatos ígéretre: „Mert te Uram jó vagy és kegyelmes, és nagy irgalmasságú mindazokhoz, akik hozzád kiáltanak.” (Zsolt 86:5) De semmiképp ne gondoljuk azt, hogy mivel Isten kész megbocsátani, nyugodtan lehetünk engedetlenek. Sátán azzal ámít, hogy bármikor visszatérhetünk bűnös utunkról. De ez nem így van. Amikor valamelyik bűnhöz ragaszkodunk, az mély sebet hagy lelkünkben. „Ha valaki makacsul megmarad a gonoszság melengetése mellett, ha szántszándékkal semmibe veszi az isteni szeretet kérlelését, akkor elveszti a jó iránti szeretetét, Isten utáni vágyát, sőt azt a képességet is, hogy befogadja a mennyei fényt. A kegyelem hívása még mindig szeretetteljes, a világosság még mindig olyan fényesen ragyog, mint mikor először virradt a bűnös lelkére; de a hang süket fület, a világosság vak szemet talál.” (Gondolatok a Hegyibeszédről, 92. old.) Ha a bűn útját választod, Isten folyamatosan hív a megtérésre. Ezek a hívások azonban egyre nehezebben érthetőek lesznek, ha szándékosan haladunk előre saját utunkon. Ezért mondta Jézus: „Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: Nem tudjuk helyesen felmérni a bűnt. El kell fogadnunk Isten ítéletét, és ez nehéz. – The Signs of the Times, 1894. április 9. 60 és aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.” (Jn 12:35) Miért ragaszkodunk a bűnhöz? Engedjük el most, és kérjük Istent, hogy cserélje újra kemény szívünket. Ő megígérte, hogy megteszi: „És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.” (Ez 36:26) És veled mi a helyzet? A Lélek már régóta szól hozzád, de szíved mindig zárva találta? Kérd Őt ma, ameddig még szól hozzád. Kérj ma egy új szívet Istentől. Add át magad ma a Szentléleknek. Az első győzelem, amelyet ma kivívsz egy dédelgetett bűnnel szemben, talán csak nagy harcok árán valósul meg. De miután egyszer győztél, a következő alkalommal sokkal könnyebben megy. „Minden önfeláldozás megkönnyíti a továbbit. Minden kivívott győzelem utat nyit a további győzelemhez.” (Üzenet az ifjúságnak, 96. old.) Legyünk bátrak, és Jézus erejével irányítsuk lépteinket a menny felé ma!

I. RÉSZ
1. „A Szentlélek ellen tanúsított első ellenállás utat nyit a további ellenállásnak, így keményedik a szív és a lelkiismeret.” (Üzenet az ifjúságnak, 96. old.) Milyen cselekedetektől és magatartástól kell őrizkedned, amely végül a megbocsáthatatlan bűn elkövetéséhez vezethet?

2. Mit tett Félix, amit mi soha ne tegyünk meg? ApCsel 24:24-25

II. RÉSZ
3. Hogyan követte el a fáraó a megbocsáthatatlan bűnt?

4. Isten Nátán próféta által szembesítette Dávidot bűneivel. Sorolj fel néhány módszert, amelyek által mi szembesülhetünk bűneinkkel.

5. Mondd el egyszerű szavakkal a megbocsáthatatlan bűn bibliai meghatározását.

Honnan tudod, hogy nem követted el?

III. RÉSZ
6. „Azonban ha ellenállunk a kísértéseknek, ez megkönnyíti további ellenállásunkat.” (Üzenet az ifjúságnak, 96. old.) Milyen cselekedetek és magatartás bátorít, hogy soha ne kövesd el a megbocsáthatatlan bűnt? 2Kor 6:1-2, Zsid 3:7-13, Gal 6:7-8

7. Mit tesz Jézus, ha egy bűnös Hozzá fordul megbocsátásért és békességért? Ézs 1:18, Ézs 55:7, Mt 11:28, Mik 7:7-9, 18, 19

Első sikereim ellenére még mindig rettegtem egyedül kiállni prédikálni. Miután néhány hetet otthon töltöttem, újra elindultam Thompson úr környékére. Útközben felhívtam Lamson urat Clarksonban, és megkérdeztem, hogy nem kísérne-e el valaki, aki énekel és levezeti az összejöveteleket, de senki nem jelentkezett. Végül Lamson úr kísért el néhány mérföldnyire, vitte a bőröndömet, és bátorító szavakkal erősített. Miután elváltunk, mentem még egy darabig, majd leültem az út szélén a bőröndömre, és addig sírtam, ameddig megkönnyebbültem. Ezután továbbmentem és felhívtam Thompson urat és családját. Örültek a találkozásnak, és leszerveztek egy összejövetelt aznap estére. Az iskolához érve egy csoport faragatlan, goromba emberrel találtuk szembe magunkat, élükön egy univerzalizmus- hívő tanárral, akik nagy bajkeverőknek néztek ki. Amikor korábban ott jártam, abba a tanításomba kötöttek bele, hogy a halhatatlanság egyedül Krisztus által lehetséges. Amikor elkezdtem prédikálni, először sugdolóztak, majd elkezdtek hangosan beszélni. Amikor megszólítottam őket ezért, száraz kukoricával, söréttel és pekándióval kezdtek dobálni. Ezektől nem sérültem meg, de hihetetlen erővel és zajjal csapódtak a mögöttem levő táblának. Úgy döntöttem, hogy nincs értelme folytatni, ezért lezártam az összejövetelt. Thompson barátom és mások is javasolták, hogy tegyek feljelentést a fiúk ellen, de visszautasítottam. Amikor az esetet elmondtam Phineas Smith lelkésznek, aki megkeresztelt, meghívott, hogy kísérjem el őt Morganville-be és Elbába. Ezt meg is tettem, és csodálatos képzésnek bizonyult számomra. Májusban az Adams Basinben élő bátyám elkapta a maláriát, és megkért, hogy betegsége idejére menjek, és vegyem át helyét az üzletben. A hidegrázások egész nyáron kínozták, ezért ez idő alatt nem prédikáltam, hanem kétkezi munkát végeztem. Novemberben elintéztem, hogy elkísérhessem Sullivan Heath tapasztalt adventista lelkészt, és a telet a pennsylvaniai Erie tartományban töltsem. Előkészítettük a lovat, a kocsit és egy rakomány könyvet, majd elindultunk. Útba ejtettük Erie-t, Girardot, Washingtont és más városokat is. Mindenhol sikerrel jártunk. Pennsylvaniai barátaim megajándékoztak egy lóval és egy könnyű kiskocsival. Ezzel a felszereléssel tértem vissza áprilisban, és a nyarat New York-ban töltöttem. 1850-ben tüdővérzéssel diagnosztizáltak. Azt javasolták, hogy dohánnyal kezeljem magam, ezért elkezdtem dohányozni. 1852 szeptemberében azonban elhagytam ezt a káros szokást. Egy nap, amikor épp rágyújtottam, érzékletes képként elvonult szemem előtt a dohányzás káros hatása, ellentétbe állítva azokkal, akik majd öröklik az Új Jeruzsálemet. Hallottam, mintha tisztán és világosan egy hang szólt volna hozzám: „Tegyük fel, hogy az Úr visszatér, és téged azzal a szivarral a szádban talál. Beengednek-e így arra a tiszta helyre?” Magamban válaszoltam: „Nem! Uram, a Te kegyelmedből örökre elhagyom a dohányzást!” A félig elszívott szivart a Genesee folyóba dobtam, és attól kezdve soha többé nem érte dohány a számat. A vágy is teljesen eltűnt. 1852 nyarán Rochesterben kifestettem a házam, majd megnősültem. Mivel most már a feleségemet is el kellett tartanom, beálltam Arnold szabadalmaztatott ablakzár kis- és nagykereskedésébe. Jövedelmező állás volt, és maradt időm a vasárnapi összejövetelekre. Időközben a szentély és a Jelenések 13-ban megjelenő kétszarvú fenevad tanát tanulmányoztam. Nem találtam bizonyítékot az elsőnapi adventisták tantételének fenntartására, mely szerint a Föld a szentély, de nem fedeztem fel, hogy mi lehet a valódi szentély. Jelenések 13. tanulmányozása közben elolvastam Litch magyarázatát a kétszarvú fenevadról. „Azt hiszem, ez egy erő, amelynek még ki kell teljesednie, a pápaság kiegészítéseként.” Ezután a vasárnapünneplésre kerestem bizonyítékokat. Úgy véltem, nincs olyan mennyei utasítás, mely ennek a napnak a megtartására vonatkozna, ezért nem volt lelkiismeretfurdalásom, amiért dolgoztam. Mindezek ellenére még mindig azt hittem, hogy a törvény már nem érvényes. Közben az elsőnapi adventista vezetők közül néhányan tisztességtelenül viszonyultak hozzám, és ez részben megingatta beléjük vetett bizalmamat. 

Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is. Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.” Ha a fiatalok, akik Sátán hitetlenségének könyvét olvasták, értelmüket az elrejtett kincset tartalmazó föld buzgó kutatására fordították volna, ma már egészen más jellemmel rendelkeznének. Mennyire más bejegyzés lenne róluk a mennyei könyvekben, és mennyire más lenne a helyzet a könyvek megnyitásakor, amikor mindenki megkapja jutalmát. „És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint. (…) És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték.” Az ítélet napja nincs messze. Vállalod, hogy saját, szentségtelen függetlenségedben állj meg az ítélőszék előtt? Harcban állsz Istennel és a szent angyalokkal azon a napon, amikor minden lélek annak zászlaja alá áll, akit választott és szolgált? Megtagadod Teremtődet? Nem szeretnénk, ha továbbra is csalásban élnél, ha van hajlandóságod a jóra. Azt olvassuk, hogy Isten megkeményítette a fáraó szívét. Hogyan? Kinyilatkoztatta magát előtte Istenként, aki minden más isten fölött áll. A világegyetem kormányzója, a menny és a föld uralkodója üzenetet küldött ennek a gonosz, bálványimádó önkényúrnak, hogy bocsássa szabadon a népet. Amikor ő visszautasította Izrael népének elengedését, Isten nyilvánvalóvá tette erejét csapások, jelek és csodák által. A fáraó azonban ellenállt Isten erejének. Ez volt a magvetés ideje. Isten nem átkozza meg az embert, hogy ellenállásra kényszerítse, hanem a bizonyíték, aminek meg kellett volna győznie a fáraót, megkeményítette őt hitetlenségében, és Isten erejének minden megnyilvánulása még nagyobb ellenállásra késztette. Amikor Isten kijelölt ügynökei által fény árad a lélekbe, de azt nem fogadják el és nem használják fel, az Isten iránti megvetés és a makacs ellenállás csak növekszik a bűn meggyőzésére és az igazság felfedésére irányuló világosság jelenlétében. A fáraó esete azért jelenik meg a bibliai történetben, hogy figyelmeztesse az embereket. Makacsul ellenállt Isten minden üzenetének és figyelmeztetésének. Ha a hitetlenek ellenállnak a mennyből jövő minden fénysugárnak, makacsságuk csak növekszik, és végül szívük fellázad Isten ellen. Aki lázadást vet, lázadást arat. Isten világosságot és bizonyítékokat küld azzal a céllal, hogy meggyőzzön minden józanul gondolkodó, előítéletektől mentes elmét. Ha azonban ezt nem fogadják el, nem használják, hanem inkább visszautasítják, ellenállnak neki, akkor a Szentlélek visszavonul, és az ember megmarad a saját maga által választott konokságban. Az Úr fokozatosan visszavonta a fáraótól a korlátozást, amit a Szentlélek gyakorolt rá, és saját útjára engedte őt. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy szíve belekeményedett az Isten elleni lázadásba. Szavai és jelleme is ezt tükrözte: „Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak, és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az Urat és nem is bocsátom el Izráelt.” A fáraó életében megvolt a vetés és az aratás ideje. Ellenállást és konokságot vetett. Ő maga vetette el a magot a földbe. Isten semmiféle új erőt nem alkalmazott ehhez. A mag kicsírázott, az ember kinyilváníthatta valódi jellemét. (…) Ellenkezése annak megfelelő aratást eredményezett, és minden bizonyíték, amit Isten helyezett el a helyes ösvényen, csak arra szolgált, hogy felgyorsítsa hitetlensége és lázadása folyamatát. Mind makacsabb és makacsabb lett, ahogy minden hitetlen esetében történik egészen az idők végezetéig, ameddig már nem tehetnek mást, mint megtapasztalni elsőszülötteik halálát. A fáraó jelleme hasonló minden megátalkodott, bűnbánat nélküli ember jelleméhez. Isten egyetlen embert sem pusztít el, de egy idő múlva a gonoszokat átengedi annak a pusztulásnak, amit maguk választottak. Amikor egy ember, minden világosság és bizonyíték ellenére a saját útját választja, visszautasítja, hogy alázatos lélekkel az Úrhoz forduljon, a következő üzenetnek már kevesebb hatása lesz, mert makacssága irányítja ítélőképességét. Folyamatosan veti el az ellenállás magvait szívében, nem hagyja el saját útját, megmarad az engedetlenségben, szereti a lázadást, és végül beérnek hitetlensége gyümölcsei. A Szentlélek minden lélekért küzd. Ha ellenállsz neki, a mennyei hangnak, egyre kevesebb hajlandóságod lesz a bűnbánatra és a megújulásra. Sátán vesz gondjaiba, és ellát elegendő tennivalóval, hogy egyre jobban összhangba kerülj választott vezetőddel, és a zászlaja alá összegyűlt társasággal. Talán még elér hozzád Isten figyelmeztetése: „Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! hiszen miért halnátok meg, oh Izráel háza!?” Te azonban így válaszolt: „Nem szolgálom Istent. Nem vagyok vallásos. Miután kielégítem vágyaimat, ameddig csak akarom, majd választok egy másik vezért. Nem akarok örökre Sátán mellett maradni, csak egy ideig, ameddig elérek bizonyos dolgokat, utána majd megváltozom.” Sok mentegetőzés kezdődik így… Figyeljetek ma a Szentlélek hangjára! Adjatok hálát Istennek, hogy nincs túl késő a rossz helyrehozására! „Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja.” – The Youth’s Instructor, 1893. november 30.

1. Írjátok le, milyen hatása van, ha valaki Sátán hitetlenségének könyvét olvassa.

2. A hitetlenek hogy állnak meg az ítélet napján?

3. Miért van a Bibliában feljegyezve a fáraó esete?

4. Mikor vonul vissza a Szentlélek az embertől?

5. Mit vetett a fáraó?

Mit aratott?

6. Mi történik, amikor valaki visszautasítja a bűnbánatot?

7. Hogyan válaszolnak azok, akik ellenálltak Isten figyelmeztetésének?

Az uszállyal történt eset után elkezdtünk keresi egy új alternátort. Egy olyanra volt szükségünk, amelynek külső tachométere van, hogy láthassuk a motor fordulatszámát. Leszereltük a régi alternátort és egyenesen a hajózási szaküzletbe mentünk. Az üzletvezető nevetve válaszolt: „Ilyet biztos nem kaptok ezen a szigeten.” A sorban álló egyik vevő azt javasolta, hogy nézzük meg a másik három üzletben is. Továbbmentünk a vasáru boltba. A pult mögött álló hölgy mosolyogva közölte, hogy csak egyfajta alternátort forgalmaznak, ami nem ilyen. Sokkal kisebb volt a mienknél, és 280 dollárba került. Elkezdtük felhívni a többi javasolt üzletet. Mindenhol azt mondták, hogy nincs sok esélyünk ilyet találni a szigeten. Az egyik hölgy azt mondta, hogy egy ilyen drága alkatrész soha nem fog csak úgy porosodni valamelyik polcon. Az utolsó felhívott üzletben azt mondták, hogy meg tudják rendelni egy másik szigetről, körülbelül egy hét múlva érkezik meg és 380 dollárba kerül, de tachométere nincs. Tonyval kétségbeesetten ültünk és gondolkodtunk. Mit tegyünk? Egy fiatalember, aki hallotta beszélgetésünket, javasolta, hogy próbáljuk meg az utca másik végén levő autóalkatrész boltban. Tizenöt percet gyalogoltunk a boltig. Az eladó hosszan nézte az elromlott alkatrészt, majd hátrament, hogy megnézze, mit talál a raktárban. Húsz perccel később tért vissza, kezében egy ugyanolyan alternátorral, mint a miénk. Alig hittünk a szemünknek. Összehasonlítottuk a két alkatrészt, és a rögzítés helye is megegyezett. Megfordítottuk, és láttuk, hogy van egy tachométer csatlakoztatásához való kimenete. Megkérdeztük a férfit, tud-e szolgálni ilyennel. Megvonta a vállát, közölve, hogy nem tudja, mi az, még az alternátor rendeltetésével sem volt tisztában, egyszerűen csak meglátta a raktár polcán. Még a csomagolása sem volt meg. Azt gondolta, hogy egy régi Toyota modellhez tartozik, amit már nem is gyártottak. Rettegve kérdeztem meg az árát. Leellenőrizte a számítógépében, és azt mondta, hogy 185 dollárért ideadja. Alig hittünk a fülünknek. Gyorsan kifizettük, és boldogságban úszva mentünk a csónakhoz. Felszereltük az alternátort, ami kifogástalanul működött. És a kimenet valóban tachométerhez volt kitalálva. Tony rám nézett, és megkérdezte: „Brad, melyik évben születtél?” Amikor elmondtam, hogy 1981-ben, így válaszolt: „El tudod képzelni, hogy Isten már elhelyezte itt ezt az alternátort a csónakhoz, mielőtt még megszülettél volna?” A Biblia igaz. Isten mondta: „És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam.” (Ézsa 65:24) Csodálatos Istent szolgálunk! Miközben a mindennapok gondjaival küzdesz, emeld tekintetedet Jézusra! Ne feledd, hogy Isten ezerféle módon meg tud oldani minden helyzetet, ahogy el sem képzelnénk. Bízz Istenben és gondoskodásában, hogy érezd azt a békességet, amit a világ soha nem adhat meg neked.

Brad Mills az Amazon Lifesavers (’Amazonas-i életmentők’) projekt koordinátora, és az Outpost Centers International (OCI) tagja. Szolgálatáról többet is megtudhattok az 1-423-236-5600 telefonszámon, vagy a www.amazonlifesavers.org honlapon.