A három kísértés

A nagy hadvezérek kiválasztják a csaták helyszínét és időpontját. Az Isten és Sátán közötti nagy küzdelemben volt egy kulcsfontosságú harc, és Isten, a lelki hadviselés nagy Parancsnoka kiválasztotta a helyet ahol Fia, Jézus megvívja ezt a döntő csatát Sátánnal. 
Lk 4:1 – „Jézus pedig Szent Lélekkel telve, visszatére a Jordántól, és viteték a Lélektől a pusztába.”
Jézus, keresztsége után egy kevés ideig élvezhette csak az Atyjával való bensőséges együttlétet, mert ennek hamarosan végeszakadt. 
„Amikor Jézus a pusztába ment, az Atya dicsősége övezte. Elmerült az Istennel való közösségben, az emberi gyengeség fölé emelkedett. De a dicsőség eltávozott, Ő pedig ott maradt, hogy megküzdjön a kísértéssel.” (Jézus élete, 118. old.)
Egyesek azt gondolják, hogy ha tökéletes környezetben vagyunk, akkor nem vétkezünk. Azt hihetjük, hogy ha szüleink, tanáraink vagy barátaink tökéletesek, akkor számunkra is könnyebb annak lenni. Bár a környezet nagy segítség, Sátán és angyalai a legtökéletesebb környezetben vétkeztek, a mennyben. Ádám és Éva is tökéletes környezetben vétkeztek az Édenben. A tökéletes környezet nem változtatja meg döntésünket. Ehhez hasonlóan, egy szegényes környezet sem szünteti meg az igazság melleti kitartás döntését. 
Milyen hatalmas a különbség a nyomasztó pusztaság és Éden szépsége között.
Jézus, akárhová nézett, mindenhol a bűn romboló hatását, és az ebből adódó átok következményeit látta a földön. Ez a puszta jól jelképezte Izrael lelki állapotát.
Isten úgy alakította Izrael történetét, mint amely Jézus életének szemléltetése. Például, Izrael akkor kialakuló nemzete elhagyta Egyiptomot, mely jelképe volt annak, hogy Jézus gyermekként elhagyta Egyiptomot. Bizonyos helyzetekben, Izrael történetének egy éve egy próféta életének egy napja volt. Isten ezt Ezékiel esetével példázta.
Ez 4:6 – „És (...) viseld a Júda házának vétkét negyven napig; egy-egy napot egy-egy esztendőül számítottam néked.”
Jézus negyven napja a pusztában volt Izrael negyven éve a pusztában. Azonban ahol Izrael elbukott, ott Krisztus győzött. Ahol Izrael nem bízott Istenben a megfelelő táplálék tekintetében (2Móz 16:2), Jézus bízott Benne. Ahol Izrael kételkedett és kísértették Istent a pusztában (2Móz 17:7), Jézus bízott Benne. Ahol Izrael Sátánt imádta (2Móz 32:4, 1Kor 10:20), Jézus egyedül Istent imádta.
Bár, csak az utolsó három kísértés lett lejegyezve, ezek folyamatosan érték attól a pillanattól kezdve amikor odaérkezett és elkezdte böjtjét. Krisztus negyven napig imádkozott és elmélkedett. Negyven napig készült a Sátán elleni küzdelemre. Negyven napig imádkozott erőért az előtte álló szolgálat és küldetés teljesítésére.
Ahogy teltek a hetek, teste egyre gyengült, de hite nem hagyott alább. Bár külső embere meghervadt, belső embere napról napra felüdült. (lásd: 2Kor 4:16)
Végül, amikor már az éhhalál küszöbén állt, Sátán nyíltan megtámadta.

(lásd: Megbeszélendő kérdések)
 

Sátán étel által vezette be a bűnt a világba. Sikere miatt, minden egyes embert legalább egyszer megkísértett ilyen értelemben. Számtalan módon próbált rávenni, hogy kételkedjünk Istenben az étrendünket illetően, és bálványozzuk a hasunkat. (lásd: Fil 3:19)
Sátán ennek a kísértésnek a kedvenc változatát vetette be, amikor meg tudta félemlíteni az izraelitákat azzal, hogy ha követik Jézust, éhen halnak a pusztában. (lásd: 2Móz 16:2)
Sátán 4.000 évig finomította eszközeit, hogy az étvágyon keresztül elérje az embert. Ebben annyira skeres lett, hogy azt hitte, Jézus sem tud ellenállni neki, amikor lejön a földre. Annyira bízott önmagában, hogy úgy vélte, le tudja győzni Krisztust. Sátán jól ismerte Krisztust. Ő teremtette, és lázadása előtt mindig boldogok voltak együtt.
Lázadása után Krisztus legyőzte Sátánt a mennyben, és kiűzte onnan. Ezután Sátán a földön folytatta a harcot. Az Ószövetségben sikerült néhány apróbb győzelmet aratnia, de az idők során láthatta, hogy Krisztus elkerülhetetlenül meglepte őt, és ezeket a győzelmeket komoly vereséggé alakította.
A mennyben Krisztus erősebb volt Sátánnál. Amikor azonban Krisztus emberré lett, gyengébbé vált Sátánnál, ezért volt ő biztos benne, hogy véglegesen le tudja győzni Jézust. Heródes által megpróbálta még csecsemőkorában megöletni. Barátai, családtagjai, a vallási vezetők által, és számtalan más módon próbált Fölé kerekedni gyerek- és serdülőkorában.
Sátán azonban mindig tudta, hogy eljön egy idő, amikor engedélyt kap közvetlenül megközelíteni Krisztust. Ő Krisztus keresztségekor is jelen volt, és követte Őt a pusztába. Figyelt, és várta, hogy legyengüljön a böjttől. Addig várt, ameddig Krisztus már az éhhalál küszöbén állt. Most, a biztos siker reményében, támadt.
Világosság angyalaként jelent meg, és azt állította, hogy ő akadályozta meg Ábrahámot Izsák feláldozásában. Sátán meglepődött Jézus kinézetétől. Az Atya Isten nem kellett volna jobban gondoskodjon Fiáról? Ő biztosan nem hagyta volna, hogy ennyire szenvedjen! Sátán biztos akart lenni benne, hogy Jézus valóban Isten Fia.
Mt 4:3 – „És hozzámenvén a kisértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké.”
Jézusnak, a bűn súlyosabb volt az éhezésnél. Csupán negyven nappal azelőtt hallotta Isten hozzá intézett szavát: „Ez az én szerelmes Fiam.” Ő teljes mértékben bízott Atyja szavában, és nem tett csodát annak bizonyítására, hogy Isten valóban igazat szól. Felidézte Mózes Izraelhez intézett szavait, amikor ők az éhhaláltól féltek.
5Móz 8:3 – „És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, amelyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik.”
Tétovázás nélkül ismételte el a Szentírás szavait Sátánnak. Embersége legyengítette ellenségével szemben, de Isten szava erősebb volt Sátánnál, aki el kellett ismerje vereségét.
(lásd: Megbeszélendő kérdések)
 

Bár Sátán belül forrt a dühtől, amikor Jézus ellenállt első kísértésének, ő nagyon jó színész, és továbbra is állította, hogy egy szent angyal. Mosolyogva gratulált Jézusnak, amiért átment az Atyába vetett hit próbáján, majd egy másik módszert javasolt, mely által Jézus a továbbiakban megmutassa végtelen bizalmát Istenben.
Felemelte Jézust és Jeruzsálembe repült vele, majd odaállította a templom tetejére. A hit látszatával megpróbált kételyt ébreszteni Benne egy bibliaszöveg részleges idézésével második kísértésében.
Mt 4:6 – „És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.”
Jézus újra a pusztai vándorlás egyik eseményét idézte fel. Miután Isten ellátta mannával az izraelitákat, egy víz nélküli táborba vezette őket. 
„Szomjúságukban megkísértették az Urat és azt mondták, hogy ha Ő hozta őket ide, miért nem ad nekik vizet és kenyeret.” (Spiritual Gifts, 3. köt., 257. old.)
A „ha” szócska jelezte hitetlenségüket. Ahelyett, hogy hittek volna Isten szavában és türelmesen vártak volna, mentegették engedetlenségüket, miközben elvárták, hogy Isten haladéktalanul bizonyítsa igéjét. 
„A hit igényli Isten ígéreteit, és az engedelmesség gyümölcseit termi. Az elbizakodottság is igényli az ígéreteket, de úgy használja fel őket, ahogyan Sátán: a törvényszegés mentegetésére.” (Jézus élete,  126. old.)
Jézus újra a Szentírásból válaszolt.
Mt 4:7 – „Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet.”
Látva, hogy Jézus felismerte őt, békeajánlatot tett Neki. Ecsetelte Előtte a kereszthez vezető útat, és felajánlotta, hogy visszaadja Neki az egész világot anélkül, hogy szükség legyen az önmegtagadásra és az áldozatra. Állítva, hogy ő a világ uralkodója, levitte Őt a templom tetejéről.
Mt 4:8-9 – „Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét, és monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem.”
Az egész menny figyelt. Sátán felfedte önmagát. Nem tudta palástolni büszkeségét. Valójában ő a Teremtő imádatára vágyott, de Ő nem engedett.
Mt 4:10 – „Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.”
Sátán bizonyítékot akart, hogy Jézus Isten Fia, és most megkapta. Krisztus parancsára kénytelen volt távozni. 
Bár Krisztus győzött, leesett a földre, és haldokolt, de angyalok érkeztek, és szolgáltak Neki. (Mt 4:11)
Mielőtt engedélyt kapnál valamilyen foglalkozás űzésére, le kell tenned egy vizsgát. Jézus átment a vizsgán. Mi is át kell mennünk ezen a három próbán. Amikor Jézusra támaszkodunk, Ő erőt ad nekünk ehhez.
Zsid 2:18 – „Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek.”
„Inkább meghalunk, minthogy bűnt kövessünk el.” Ezt tanítja nekünk Krisztus pusztai tapasztalata. Jézus ereje által pedig mindannyian visszautasíthatjuk, hogy áruba bocsássuk mennyei örökségünket Sátán üres ígéreteiért. A világnak pedig pontosan ilyen emberekre van szüksége. 

(lásd: Megbeszélendő kérdések)
 

1.    Egy tökéletes környezet miért nem jelent megoldást a bűn legyőzésére?

 

2.    A lecke megemlített három esetet Izrael történetéből. Mindenik esetében, mit kellett volna az emberek tegyenek, hogy megfelelően képviseljék Jézust? 2Móz 16:2-8, 2Móz 17:1-7, 2Móz 32:1-6

3.    Miért akkor támadta Sátán Jézust, amikor Ő a leggyengébb volt? Mire számíthatsz, amikor a stressz, az éhezés vagy a fáradtság miatt legyengülsz? Milyen bátorításra lelsz a következő versekben? 1Kor 10:13, Zsid 2:18, Zsid 4:15-16, Lk 22:31-32

4.    Sátán nem tudta meginogtatni Jézusnak, az Ő atyja szavába vetett hitét. Állítsd ellentétbe Jézus hitét Éva édenbeli tapasztalatával. Lásd: 1Móz 3:1-6

5.    Miért volt fontos Jézusnak, hogy kívülről megtanuljon bibliaszövegeket gyermek-, és serdülőkorában? A bibliaversek megtanulása segít ellenállni a kísértésnek?

6.    Magyarázd meg a különbséget a hit és a feltételezések között. Hogyan kísérti Sátán ezzel a fiatalokat?

7.    A harmadik kísértésben Sátán a látszólag könnyű utat kínálta fel Jézusnak. Milyen könnyű úttal kísértett meg téged? Milyen figyelmeztetést intéz hozzánk Jézus ezzel kapcsolatban? Mt 7:13-14, Mt 16:24-27

8.    Krisztus erősebb Sátánnál. Ez az igazság hogyan bátorít, amikor kísértésekkel kell szembenézned?

Krisztus szenvedései

„Nemrégiben éjjel fölébresztettek, s megmutatták, mit szenvedett Krisztus az emberekért. Láttam áldozatát, amikor gonosz emberek nevetségessé tették, gúnyolták; láttam szenvedését a Gecsemáné kertjében, elárultatását és keresztre feszítését – mindezt élénk színekben láttam. Nagy tömeg közepén láttam őt állni. Igyekezett az emberek elméjébe vésni tanításait, ám elvetették és lenézték őt. Gyalázatot és szégyent zúdítottak rá. A jelenet láttán nagyon gyötrődtem. Könyörögtem Istenhez: Mit kellene tenni e tömeggel? Senki sem adja föl fellengzős véleményét magáról, senki sem keresi gyermekként az Urat; alázza meg szívét bűnbánattal és bűnvallomással Isten előtt? 
Majd Krisztus szenvedését láttam a Gecsemáné kertben, mikor megingott kezében a titokzatos kehely. „Atyám! Ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár” – esedezett. „Mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.” Könyörgés közben nagy vércseppek hullottak arcáról a földre. A sötétség elemei gyülekeztek a Megváltó körül, hogy elcsüggesszék lelkét. 
Fölállt, odament, ahol tanítványait hagyta virrasztani és imádkozni, nehogy kísértésbe essenek. Látni akarta, értik-e gyötrelmeit. Emberi szeretetre vágyott, de alva találta őket. Háromszor tért vissza hozzájuk, s háromszor találta őket alva. 
A Megváltó háromszor imádkozott: „Atyám! Ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár.” Az elveszett világ sorsa lebegett itt a mérleg serpenyőjében. Ha visszautasította volna a kelyhet, az emberiség sorsa örök romlás lenne. De mennyei angyal erősítette meg, hogy fogadja el a kelyhet, igya ki keserű megpróbáltatását. Mily kevesen értik meg, hogy személyesen értük viselte el mindezt. 
Mily kevesen mondják: értem történt, hogy megfelelő jellemet alakíthassak a jövő, halhatatlan életre. 
Mikor e jeleneteket oly élénken láttam, arra gondoltam, hogy soha le nem tudom úgy írni azokat, amint megtörténtek. Csak halvány képét tudom nyújtani annak, amit láttam. Mikor a Krisztus kezében reszkető kehelyre gondoltam, mikor megértettem, hogy visszautasíthatta volna, s hagyhatta volna bűnében pusztulni a világot, megfogadtam, hogy életem minden erejét arra szentelem, hogy lelkeket nyerjek meg Krisztusnak. 
Krisztus a földre jött szenvedni s meghalni, hogy ha hiszünk benne, s magunkévá tesszük érdemeit, Isten munkatársaivá lehessünk. A Megváltó terve az volt, hogy mennybemenetele után követői folytassák, amit ő elkezdett. Az emberi eszközöknek miért nem szívügye eljuttatni az evangélium üzenetét a sötétben ülőkhöz? Akadnak ugyan, akik a világ végére is készek elvinni az igazság fényét. De Isten megköveteli, hogy az igazság összes ismerője igyekezzék lelkeket nyerni az igazság szeretetének Ha nem állunk készen rendkívüli áldozatokat hozni a pusztulásra szánt lelkek megmentéséért, hogyan ítélhetnék őket méltónak belépni Isten városába? (...) 
Ha nem érzed megtiszteltetésnek, hogy részt vehetsz Krisztus szenvedéseiben; ha lelkedet nem terheli felelősségtudat a halálukon levőkért; ha nem vagy kész áldozatot hozni, hogy pénzt takaríts meg az elvégzésre váró föladatokra, nem lesz számodra hely Isten országában. Minden lépésnél vegyünk részt Krisztus szenvedéseiben és önfeláldozásában. Isten Lelke nyugodjon meg rajtunk, s vezessen el a szüntelen önfeláldozásra.” (9T, 101-103. old.)
 

Felfegyverkezve

Tudjuk, hogy napjainkban számos veszély és kísértés leselkedik fiataljainkra és értjük, hogy a bűn kiküszöbölésének minden módszerét alkalmazniuk kell. Olyan időben élünk, amikor a gonosznak való ellenállás folyamatos őrködést és imát igényel. Isten értékes szava azon fiatalok mércéje, akik hűségesek szeretnének maradni a menny Istenéhez. Tanulmányozzák a Szentírást. Tanuljanak meg bibiliaszövegeket és halmozzanak fel minél több ismeretet Isten igéjéből, majd engedelmeskedjenek ennek. Amikor próba vagy kísértés éri őket, továbbítsák Isten szavát, alázatos szívvel, hitben keressék az Urat bölcsességért, hogy felismerjék útját, és erőért, hogy azon járjanak. Az Úr szereti gyermekeit, odaadóbban, mint egy anya a gyermekét. „Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem. Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged.” 
Krisztus a mennyben is viseli a szegek kegyetlen hegét tenyerében, és elfeledkezne, mit vett meg ilyen drága áron? Zsákmányul hagyja a gyermekeket és a fiatalokat a kísértésnek és az ellenségnek? Nem, ő minden fiatalról egyenként gondoskodik, és amikor próbájukban Hozzá kiáltanak meghallgatja imáikat és minden kísértésben biztosítja számukra a kiútat. Jézus maga is volt gyermek, ismeri a gyermekkor kísértéseit és próbáit. Fiatal is volt, ismeri az ifjak aggodalmait és csalódásait. Ő sajnálja és együttérez a tévedőkkel. Golgotán szerzett sebei nyomot hagytak kezein, mellyel megáldja és megváltja a gyerekeket és fiatalokat. Ismeri válsághelyzeteiteket és tudja mit akar az ellenség. 
Tudja, hogy szívetek mélyen bánkódtok a bűn miatt és vágytok a jóra. Ő mindig mellettetek áll, hogy megadja a szükséges segítséget amikor kéritek. 
Lehet tiszta, nemes jellemetek Jézus Krisztus szolgálatában. De Józsefhez hasonlóan készítsétek fel szívetek, hogy ellenálljon már az első kísértésnek is. Csak akkor lehettek biztonságban, ha Isten szavát tanulmányozzátok. Ha elrejtitek szívetekben igéit, nem tévesztitek el a szolgálat biztonságos ösvényét. Ez az áldott könyv megtanít a becsületességre, a mértékletességre és az igazságra. Tanácsai hűséges társsá tesznek a fiatalok számára, felemelő befolyást gyakorolva, amely megtisztítja a jellemet. Ez a befolyás eltávolít a bűntől, és az igazság ösvényére vezet.
Ez az élet minden szórakozástól mentes? Ó, nem! Telve van elégtétellel, vigasszal, mert lehozzátok a mennyet életetekbe, a békességet lelketekbe, és olyan bizonyságot tesztek, mely szerint „az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölccsé teszi az együgyűt.”
Arra vágyom, hogy minden fiatal értse meg mennyire értékes adomány a mi szívünk Istennek. Mennyi szeretettel figyelik az angyalok az istenfélő, istenszerető fiatalok lépteit. Jézus név szerint ismeri őket, és példájuk más fiatalokat is jóra vezet. A fiatalok, akik szívükbe és elméjükbe rejtették Isten figyelmeztető és bátorító szavait, drága ígéreteit, melyhez mindenkor fordulhatnak, a világosság élő csatornáivá válnak. Kapcsolatban maradnak minden fény forrásával. Az Igazság Napja elküldi fényét és gyógyító sugarait a lélekbe, teljességgel beragyogva azt.
Tanácsolom az ifjaknak, ne merüljenek bele haszontalan olvasmányokba, hanem értékes idejüket használják az örökkévalóságra való felkészülésre. Az ilyen olvasmányok nem megfelelőek az elme edzésére, hogy később is élvezhesse a komoly olvasmányokat, melyek erősítik az elmét és javítják a hangulatot.
A történetek meghozzák az étvágyat a kalandokra és eltávolítják az elmét a Szentírástól, így képtelenné téve az embert a szolgálatra. Isten értékes szavát, mely mindenkinek a legmagasabb mérce kellene legyen, száraznak és érdektelennek mutatják be. Az elmét tiszta eledellel kell táplálni, hogy tiszta maradhasson. A kitalált olvasmányok elrontják az erkölcsi ízlést. 
Ifjaink fegyverkezzenek fel minden olyan szokás ellen amely eltávolítja a lelket a szolgálattól és az odaszentelődéstől. Tartsanak imaórákat, és amennyiben lehetséges, soha ne hanyagolják el ezt. Ha kiállnak rossz szokásaik ellen mielőtt még megvallották volna Krisztussal ápolt közösségüket, hamarosan elesnek és könnyú prédájává válnak Sátán eszközeinek. Isten igéjével felfegyverkezve azonban sértetlenül állnak meg Isten és ember ellenségeinek támadásaival szemben. 
Kérlek titeket, kedves ifjak, soha ne menjetek harcba lelki fegyverzet nélkül. Emeljétek magasba az igazság zászlaját, Isten parancsolatait és a Jézus hitét. Most van szükségetek a tökéletes fegyverzetre, a Lélek kardjára, melynek éle soha nem csorbul meg, de utat nyit a bűn és igazságtalanság erdejében. Ismétlem, a Biblia minden olyan fiatal mércéje, akik hűségesek akarnak maradni a menny Istenéhez. „Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” (The Youth’s Instructor, 1887. augusztus 3.)

Megbeszélendő kérdések
 

1.    Miért fontos tanulmányozni, és kívülről megtanulni a bibliaszövegeket?
 

2.    Mit tesz Jézus minden fiatalért, aki szorongatott helyzetében, próbáiban segítségül hívja az Ő nevét?

3.    Magyarázzátok meg, hogy miért nem feledkezik meg soha rólunk Jézus, és miért érti meg tökéletesen helyzetünk.

4.    Milyen értelemben jó példa József a fiataloknak?

5.    Egyesek azt hiszik, hogy az Istennek való szigorú engedelmesség megfoszt minden szórakozástól. Miért nem igaz ez?

6.    Kik azok a fiatalok, akik a világosság élő csatornáivá válnak?

7.    Miért ne olvassunk kalandos történeteket, kitalációkat?

8.    Mit gyakoroljanak fiataljaink?

9.    Mi azon fiatalok mércéje, akik hűségesek maradnak a menny Istenéhez?

Isten helymeghatározása – 2. rész
Barnabas Hope, AFM misszionárius, Törökország

Bizonyos kihívások miatt nem tudtam fenntartani a barátságot Kutluval, és testvérével Rashattal. Isten azonban újra és újra eszembe juttatta ezeket az embereket, akiket nagyon érdekeltek a bibliai igazságok.
Egy nap, Nevzat, a lakóközösség kertésze és karbantartója keresett meg. Szorgos munkás volt, bár kicsit csibész, mert folyton tartozásai voltak és néha véres sebek borították a kocsmai verekedések miatt. Aznap éppen vidékről érkezett egy teli teherautó görögdinnyével.
„Barnabas” – kezdte. „Tegnap hazamentem a szülővárosomba, hogy leszüreteljem a dinnyét. Ott találkoztam egy Kutlu nevezetű emberrel, aki azt mondta, hogy ismer téged.”
„Igen, így van” – hagytam jóvá elképedve.
Nevzat komoly hangnemben folytatta. „Figyelj. Én fogyasztok alkoholt, és segítségre van szükségem. Te adtál Kutlunak egy könyvet. Szerinted az a könyv nekem is segíthet? Nekem is kell adnod egyet.” Még soha azelőtt, és azóta sem kért még tőlem senki ilyen szenvedéllyel Bibliát. Azon gondolkoztam, hogy vajon meg is rángat, ha nemet mondok? Innen tudtam meg, hogy Kutlu még mindig beszél arról, amit tanult.
Néhány év múlva, egy nap egy nagy gazdálkodó piacon vásároltam. Volt ott egy ember, aki cserépkemencében sütött kenyeret árul nem messze az otthonomtól. Egyik este én vittem haza, amikor az autója lerobbant, és azóta emlékszik rám. Üdvözölt, átnyújtott egy szelet kenyeret és így szólt: „Ez ajándék neked. Barnabas, te ismered Kutlut és Rashatot? A rokonaimat látogattam meg egy hegyi faluban amikor találkoztam velük és mondták, hogy ismernek téged.”
Egy három milliós lélekszámú városban lakom. Ezek az emlékezések nem véletlenek. A Jó Pásztor nem szeretné, ha elfelejteném Kutlut és Rashatot. Később, egy alkalommal a Jó Pásztor időzítése percre pontos volt, amikor Kutlu autója az enyém mellé került egy milliónyi útkereszteződéssel büszkélkedő városban. Felismerve egymást gyorsan leparkoltuk autóinkat, kiugrottunk, és erősen megöleltük egymást. Kutlu azon a héten egy másik városba költözött, így telefonszámot cseréltünk. Ha nem találkoztunk volna, soha többé nem tudtam volna felvenni vele a kapcsolatot. Csak néhány órára jött a városomba, ahol rokonokat látogatott. 
Másnap, pénteken, csengett a telefon. Rashat volt. Elmondta, hogy a hétvégén a városomba látogat és szeretne találkozni velem. Mondtam, hogy még aznap este meglátogatom.
Néhány órát beszélgettünk. Erős hitű, de nyitott gondolkodású muzulmánok voltak. Hangsúlyozták, hogy egy család vagyunk, akik hisznek a Teremtő Istenben. Soha nem találkoztam még olyan muzulmánnal, aki a Teremtő szót használta volna, ahogy ők tették. Beszélgetésünk végén Rashat ezt mondta: „Mész holnap gyülekezetbe? Szeretnék veled menni.”
Így csatlakozott hozzánk Rashat szombaton a szombatiskolán és az istentiszteleten. A közös ebéd után megkérdezte: „Az én közelemben is van ilyen csoport vagy gyülekezet?”
Átadtam neki egy török nyelvű szombatiskolai tanulmányt, majd így szóltam: „Természetesen. Te alapítod meg!”
Isten mindannyiunkat különleges nyomkövető rendszerrel áldott meg, hogy kapcsolatban maradjunk a nyájjal. Nem ismerem jövőbeli terveit ezekkel a bárányokkal kapcsolatban. Kutlu és Rashat még mindig távol laknak tőlem, de Jó Pásztoruk vezeti őket jó legelőkre. Imádkozom, hogy az Úr segítsen hűséges pásztorsegéd lennem az Ő iskolájában.