Éjjeli BESZÉLGETÉS

Sokan szeretnének gazdagok lenni. Ennek azonban kettős veszélye van. Először is, a vagyon elveszi a szükség érzését, ezért Krisztus helyett ebben bízunk (lásd: Péld 30:8-9, 1Tim 6:17). Másodsorban, bár javaink időlegesek, szerethetjük őket annyira, hogy nem adunk át mindent Jézusnak.

Ezért Jézus figyelmeztette a tanítványait: „Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába.” (Mt 19:23) Egy gazdag ifjú vezető eljött Krisztushoz, hogy a megváltásról kérdezze. Emberi mércével mérve jó ember volt. Amikor azonban Jézus megkérte, hogy mondjon le javairól, nem akarta megtenni. Vágyott követni Jézust, de nem annyira, hogy mindenét odaadja érte. Ez a gazdag fiatal visszautasította Jézust, de a Biblia egy olyan történetről is beszámol, amikor egy másik gazdag ember elfogadta Őt. Nikodémus nemcsak gazdag volt, hanem tanult és tehetséges is. Ezért a Szanhedrin, a zsidó vezető testület tagja volt. Ilyen háttérrel egészen biztos volt az üdvösségében. Szívét mélyen érintette Keresztelő János prédikációja, bár soha nem merült fel benne, hogy neki is szüksége lehet egy Megváltóra. A Szanhedrin tagjai közül sokan kritizálták Jézus szavait és cselekedeteit, de Nikodémus figyelmesebb volt, és ki akarta deríteni, hogy Jézus Isten prófétája-e. Amikor a Szentlélek dolgozni kezdett Nikodémus szívében, ő hallgatott szavára és válaszolt rá. „Sok más izraelitával együtt mélységesen bántotta a templom megszentségtelenítése. Szemtanúja volt a jelenetnek, amikor Jézus kiűzte az árusokat és vásárlókat, látta az isteni erő csodálatos megnyilatkozását és a Megváltót, amint hívja a szegényeket és meggyógyítja a betegeket. Látta az emberek örömteli tekintetét, hallotta dicséretüket, és nem volt kétsége afelől, hogy a Názáreti Jézus Isten Küldötte.” (Jézus élete, 168. old.) Nikodémus azonban büszke volt és féltette hírnevét. „Őszintén vágyott egy beszélgetésre Jézussal, de attól visszariadt, hogy nyíltan felkeresse Őt. Túlságosan megalázó lett volna egy zsidó vezető számára, ha elismeri, hogy egy még alig ismert tanítóval rokonszenvez. És ha látogatása a Magas Tanács tudomására jut, tettével megvetést, vádaskodást vont volna magára.” (i.m.) Ezért Nikodémus elhatározta, hogy titokban, az éjszaka leple alatt találkozik Jézussal. János a következő szavakkal írja le beszélgetésük kezdetét: „Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere. Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.” (Jn 3:1-2) Figyeljétek meg, hogy Nikodémus nem mondta: „Tudom.” Többes számot használt: „Tudjuk.” Nem ő volt az egyetlen vezető, aki azt gondolta, hogy Jézus próféta. Ő volt azonban az első, aki ezt beismerte. És bár ezt csak bizalmasan, egy személyes beszélgetés során tette meg, a fontos az volt, hogy megtette. Jézus örült, hogy Nikodémus, büszkesége ellenére, felkereste. Ő mindig boldogan fogad minket is, amikor úgy döntünk, hogy Hozzá fordulunk.

A megtérés nem egy fele-fele munka, Isten és a Mammon szolgálata, hanem teljes mértékű Istenhez fordulás. Ez a Szentlélek munkája a szívben. – The Review and Herald, 1901. február 19.

Amikor Nikodémus Jézushoz jött, a Megváltó nagyon kimerült volt. Pihenésre volt szüksége, mint ahogy nekünk mindannyiunknak. Mivel egész nap keményen dolgozott, az éjszakai órákban alvásra volt szüksége. Mégsem küldte el a kutató farizeust. Jézust jobban érdekeljük mi, mint ahogy minket érdekel Ő.
„Amikor leszállt az éjszaka, Jézus, hosszú munkájától sápadtan és kimerülve pihenésre és nyugalomra vágyott az Olajfák hegyén. Itt kereste fel Nikodémus, hogy beszélgessen vele. Ez az ember gazdag volt, és nagy tiszteletnek örvendett a zsidók körében. Egész Jeruzsálemben ismert, és híres volt vagyonáról, tudásáról és jóakaratáról, de különösen bőkezű adományairól a templomi szolgálat részére. Ugyanakkor a nemzeti tanács kiemelkedő tagja volt. Mégis, amikor Jézus jelenlétébe került, furcsa izgatottság és bátortalanság vett erőt rajta, amit higgadtsággal és méltósággal próbált leplezni.” (The Spirit of Prophecy, 2. köt., 126. old.)
Jézus átlát félénkségünkön. Nincs értelme nagy önbizalommal takargatni azt. Sőt, félénkségünk, szívünk alázatossága érték a szemében. Az alázatos ember, aki aggódik és szomorkodik saját bűnössége miatt, pontosan az, akit Jézus szeretne megvigasztalni. „Mert így szól a magasságos és felséges, aki örökké lakozik, és akinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.” (Ézsa 57:15)
Jézus eltölthetett volna hosszabb időt is Nikodémussal, hogy megismerje őt, hogy elbeszélgessenek a nép dolgairól és a Szanhedrinről. Megoszthattak volna egymással történeteket és barátságot köthettek volna. Jézus azonban egyetlen percet sem veszteget el. A Mester első mondata zavarba hozta a vezetőt. Krisztus azt szerette volna, ha Nikodémus felismeri szükségét. „Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.” (Jn 3:3)
Ez a kijelentés meglepte Nikodémust. Lehetséges lenne, hogy ő ne lássa meg az Isten országát? Végtére is talán nem Ábrahám fia, izraelita, ráadásul vezető?
Ismerős ez a gondolkodásmód? Gondoltál-e valaha arra, hogy te biztosan felkerülsz a mennybe, mert gyülekezeti tag vagy, vagy mert a szüleid keresztények? Bár ez egy vonzó gondolat, egyáltalán nem igaz. Fontos, hogy ezt mi is megértsük, ahogy Nikodémusnak is meg kellett értenie.
Nikodémusnak értenie kellett volna, hogy Jézus nem a fizikai újjászületésről beszél. Következő kérdése mégis arra enged következtetni, hogy nem igazán értette, miről is van szó. „Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?” (Jn 3:4)
Jézus megdorgálhatta volna Nikodémust ezért a kérdésért, ehelyett azonban nagyon kedvesen beszélt hozzá. Ebben a személyes beszélgetésben mondta el a Biblia egyik legegyszerűbb és legközvetlenebb evangéliumi kijelentését.

Jézus elmondta Nikodémusnak, hogy a Szentléleknek csodálatos módon meg kell változtatnia az embert, hogy bekerülhessen Isten országába. Megmagyarázta, hogy az újjászületés lehet nagyon titokzatos és nyilvánvaló is egyidőben. Ahogy a szelet is onnan érzékeljük, hogy megmozgat bizonyos tárgyakat, a szív megváltozása is az ember életében bekövetkezett változásokból lesz látható.
Jézus Nikodémushoz intézett egyik mondata a Biblia egyik legismertebb szövegévé vált. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.” (Jn 3:16-17)
Ha valaki megkérdi: „Mit jelent, hogy Isten odaadta a Fiát?”, az előző versekben megtalálja a választ. Itt Jézus egy nagyon érdekes ószövetségi történetre világított rá. „És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3:14-15)
Ebben a történetben Izrael népe közül sokan meghaltak a mérges kígyók marása miatt. Isten utasította Mózest, hogy egy rézkígyót emeljen fel egy póznára. Aki arra ránézett, csodálatos módon meggyógyult. (lásd: 4Móz 21:5-9)
Jézus elmondta Nikodémusnak, mi ennek a történetnek a tanulsága. Jézus felemeltetik a keresztre. Minden bűnös, aki elhiszi a jó hírt, felnézhet a keresztre, és gyógyulást nyer bűneire. „Az izraeliták közül sokan semmiféle segítséget sem láttak abban az orvosságban, amelyet a menny kínált számukra. Mindenfelől halottak és haldoklók vették körül őket, és tudták azt, hogy isteni segítség nélkül elkerülhetetlen a végzetük. Mégis tovább folytatták jajveszékelésüket fájdalmaik és biztos haláluk tudatában, amíg erejük el nem fogyott és szemük meg nem üvegesedett, miközben egy pillantással azonnal meggyógyulhattak volna. Ha tudatában vagyunk szükségleteinknek, akkor ne a panaszkodásra fordítsuk minden erőnket. Miközben rájövünk, hogy Krisztus nélkül milyen tehetetlen állapotban vagyunk, ne engedjük át magunkat az elkedvetlenedésnek, a csüggedésnek, hanem támaszkodjunk a megfeszített és feltámadott Üdvözítőnk érdemeire. Nézz reá és élsz! Szavát adta, hogy ő mindazokat megmenti, akik hozzá mennek. Bár milliók vetik el felajánlott irgalmát, akiknek gyógyulásra lenne szükségük, de azok közül, akik bizodalmukat az ő érdemeibe vetik, egyetlen egyet sem hagy elveszni.” (Pátriárkák és próféták, 432. old.)
Jézus sok mindent meg akart osztani Nikodémussal, de ez volt a legfőbb. Az egyetlen lehetőség az életre: elhinni mindent, amit Isten mondott Jézusról. Az embereknek szükségük volt felnézni Isten Bárányára. A dolgok most sem változtak. Ahogy Jézus hajlandó volt személyesen találkozni Nikodémussal, velünk is hajlandó ezt megtenni. Ahogy Jézus figyelmeztette őt az újjászületés szükségletére, minket is figyelmeztet. Ahogy Mózes történetében: ha abbahagyjuk bűneink gyászolását és élünk a gyógymóddal, meggyógyulunk. „Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.” (2Kor 3:18)

Ő csak annyit kér, hogy adjuk át magunk Neki, hogy az Ő legjobb belátása szerint állítson munkába. Ameddig nem jutunk el az átadás ezen pontjára, nem dolgozhatunk boldogan, hasznosan vagy sikeresen. – S.D.A. Bible Commentary, 6. köt., 1101. old.

I. RÉSZ
1. Miért nehéz a gazdagoknak bejutni a mennybe?

Ha a családod nem gazdag, az milyen előnnyel jár számodra? Péld 30:8-9

2. Miért kérte Jézus a gazdag fiatal vezetőt ilyen nagy áldozatra?

Mit kell tennünk, mielőtt Jézus követője lennénk? Mt 16:24-26, Gal 2:20, Gal 5:24

3. Nikodémusnak társadalmi, vallási és politikai előnyei voltak. Miért nehezítette ez meg, hogy Jézus nyílt követője lehessen?

II. RÉSZ
4. Kikkel lakik Isten és mit tesz értük? Ézs 57:15

5. Miért kezdte Jézus egy olyan igazsággal a beszélgetést, amellyel zavarba hozta Nikodémust?

6. Miért érezte feszélyezve magát Nikodémus, amikor Jézus azt mondta, hogy újjá kell születnie?

7. Miért van szükségünk az újjászületésre? A megváltás egy ajándék, amit szüleinktől örökölhetünk?

III. RÉSZ
8. Olvasd el a Pátriárkák és próféták 428–432. oldalait, majd válaszolj az alábbi kérdésekre.

Miért ne fordítsuk minden erőnket bűneink gyászolására?

Mi a megváltás egyszerű feltétele?

Miért utasítják el sokan, hogy hittel Jézusra nézzenek, habár látják, mit tett Ő másokért?

További tanulmányozásra: Jézus élete, 167–177. old., Jézushoz vezető út, 17–22. old.

Amikor elértünk Atticaba (New York), a hó már teljesen elolvadt az útról, gyalogolnunk kellett tehát, hogy a lónak ne a puszta földön kelljen húznia a szánt. Hat hét távollét után jó egészségben és jókedvűen értünk Rochesterbe.

Most, hogy Hiram Edson hazatért, nekem az öreg Charlie hátán kellett mennem 50 mérföldet Orangeportig, hogy elvegyem a kocsit, amit decemberben otthagytunk. 1852-53 telén egy hangos, féktelen férfi csatlakozott a rochesteri csoporthoz. Bizonyságtétele is ugyanolyan heves volt: „Eljuthatunk arra a pontra, ahol már nem érhetnek kísértések.” Ez kicsit furcsán hangzott számomra, és White lelkész, valamint felesége tekintetéből ítélve nem gondoltam, hogy helyeselték ezt a tant. A következő szombaton ez a férfi arra buzdított, hogy lépjünk magasabbra, ahol szabadok leszünk a kísértéstől. A tetőpontot a harmadik szombaton érte el. Így kiáltott: „Testvérek, gyertek fel ide, ahol én állok. GYERTEK FEL! GYERTEK FEL!” White lelkész felállt, és nagyon nyugodtan így szólt a férfihez: „Arról beszélsz, hogy valamiféle magaslaton állsz. Ez egy kis termetű embert juttat eszembe Krisztus idejéből, aki látni akarta a Megváltót, és felmászott egy eperfügefára. Amikor a Megváltó odaért, így szólt hozzá: Zákeus, gyere le. Ha van egy hely, ahol nem érnek többé kísértések, tudnunk kell, hogy jutunk oda. Mondom neked, te az ördög zsámolyán ülsz, ha azt gondolod, hogy minden ihleted az Úrtól származik. Ez bűnre vezet.” A férfi tiltakozott, hogy ez egyáltalán nem így van, de hat héttel később a feleségénél sokkal fiatalabb hölggyel jelent meg otthonában. Amikor belépett, így szólt a feleségéhez, aki éppen kéthónapos kisbabájukat ringatta: „Az Úr mondta, hogy vesd el a jobbágynőt az ő gyermekével, mert annak fia nem örökölhet a szabadokkal.” Ezután távozásra szólította fel a feleségét, értésére adva, most már az új nő a ház úrnője. Mivel a felesége nem volt hajlandó gyermekével együtt kimenni a hideg, szeles utcára szállást keresni, nem tett eleget a felszólításnak. Nem sokkal ezután a férfi peres ügybe keveredett, amely véget vetett a harmadik angyal üzenetéről szóló magyarázatainak. 1852-53 telén White lelkész megírta 80 oldalas tanulmányát a szentélyről és a 2300 éves próféciáról. Ezt a kézi nyomdagépen nyomtatták ki 1853 tavaszán. A nyomdának nem volt sem tűző-, sem szegélyező gépe. White lelkész, mivel minél hamarabb terjeszteni akarta a füzetet, összehívta a rochesteri tagokat, hogy segítsenek összehajtogatni a 100 példányt. Én lyukasztottam ki őket egy cipész árral, a testvérnők pedig összevarrták tűvel és cérnával. Mary Patten tette fel a borítót, és Uriah Smith egyenesítette le a szegélyeket zsebkésével. White testvérnő csomagolta, White lelkész pedig megcímezte és a postára vitte őket. Nagyon boldogok voltunk, mert ez volt az első könyv, amit egy hetednapi adventista nyomdában adtak ki. Szolgálatom korai éveiben Sullivan Heath elsőnapi adventista lelkésszel dolgoztam együtt, aki nem sokkal azután Illinoisba költözött. Clarksoni rokonai elfogadták a jelenvaló igazságot, és mivel szerették volna, hogy ő is megismerje a jó hírt, pénzt kezdtek gyűjteni számomra, hogy meglátogassam őt. White lelkész azt javasolta, hogy ahelyett, hogy egyszerűen odamennék és visszajönnék, útközben keressek fel egy csoportot Fredoniaban (N.Y.) és Milanban (OH), Michiganben is álljak meg, majd találkozzak velük Jacksonban június 21-én. Ezzel a szándékkal indultam tehát el májusban. 1853-ban eldöntötték, hogy ajánlólevelet adnak a lelkészeknek, amellyel mindenhol bemutatkozhatnak egyházunk tagjainak. Én 1853 januárjában kaptam meg az enyémet, melyen ez állt: „Loughborough testvér Rochesterből (N.Y.), akit ajánlunk a testvéreknek, bárhová megy. 
Az egyház részéről, (aláírás) James White és Joseph Bates vezető lelkészek.”

Nikodémussal folytatott beszélgetésében Krisztus a legfontosabb elveket fektette le. Meghatározta a megváltás feltételeit és hangsúlyozta az új élet fontosságát. Krisztus rámutatott, hogy ha egy ember áldás akar lenni környezete számára és élvezni akarja az örök élet örömeit, akkor újjá kell születnie a mennyei Lélektől, aki megváltoztatja gonosz szívünket, új szívet, erényes jellemet és Isten parancsolatai iránti önkéntes engedelmességet ad a helyébe. Aki Krisztus nevében elhatározta, hogy a szelíd és alázatos Megváltót követi, újjá kell születnie. Ha ezt elfogadják és betartják, olyanokká válnak, mint ragyogó fény az éjszakában, kivezetve a tévelygő lelkeket a tökéletes napvilágra. Isten megváltottaiként szövetséget kötöttünk, hogy Krisztussal dolgozzunk az Ő mennyei szolgálatában, nem természetes hajlamaink szerint, hanem Isten Lelkével összhangban. Az ember élete azonban telve van bűnnel. A kísértéseknek engedve meggyengült az engedelmesség ereje. De „csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az.” Bűnben vagyunk, és saját erőnkből semmi jót nem tehetünk. Ahhoz, hogy elfogadhatóan szolgáljuk Istent, „újjá kell születnünk.” Természetes hajlamainknak, melyek ellentétben állnak Isten Lelkével, háttérbe kell szorulniuk. Új emberré kell válnunk Krisztus Jézusban. Az új életnek kell helyet kapnia, amely telve van szeretettel, bizalommal, engedelmességgel. Azt gondoljátok, hogy nincs szükség erre a változásra Isten országa érdekében? Hallgassátok meg a menny Fejedelmének szavait: „Szükség néktek újonnan születnetek.” Ha nem térsz meg és nem leszel olyan, mint egy kisgyermek, nem léphetsz be Isten országába. Ha ez a változás nem következik be, nem szolgálhatjuk megfelelően Istent. Munkánk telve lesz hibákkal, világi tervekkel, idegen tűzzel, amely nem Istennek ad tiszteletet. Életünk szentségtelen, nyugtalan és zavaros lesz. Az újjászületés által jelképezett változás csak a Szentlélek munkája nyomán következhet be. Egyedül ez tisztíthat meg minket minden tisztátalanságtól. Ha megengedjük, hogy formálja és alakítsa szívünket, felismerjük Isten országának jellegét és tudatosítjuk, hogy milyen változásokat kell megtennünk, mielőtt belépést nyernénk oda. A büszkeség és az önfelmagasztalás ellenáll Isten Lelkének, minden természetes hajlam ellenkezik Krisztus szelídségével és alázatosságával. Azonban, ha az örök életre vezető ösvényen szeretnénk járni, ne hallgassunk a belső suttogásra. Alázatosan és bűnbánattal adjuk át magunkat mennyei Atyánknak. „Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.” Amint megkapjuk a mennyei világosságot és együttműködünk a mennyei lényekkel, újjászületünk, és Krisztus erejével felszabadulunk a bűn átkától. Krisztus azért jött világunkba, mert látta, hogy az ember elveszítette Isten képét és természetét. Látta, hogy eltévelyedtek a békesség és tisztaság ösvényétől, és maguktól soha nem találnák meg a visszautat. Eljött, és teljes, tökéletes megváltást hozott, hogy kőszívünket hússzívre cserélje, hogy bűnös természetünket az Ő hasonlatosságára változtassa, hogy részesei lehessünk a mennyei természetnek, és beléphessünk a mennyei udvarokba. Ő bőségesen eláraszt minket minden jóval. Nézzünk Rá! Ő a mi igazságunk és mindent átfogó áldozatunk. Amikor hittel elfogadjuk az Ő kegyelmét, megtisztulunk. Ha hiszünk Benne, aki életet ad a léleknek, új életre születünk, melynek legnagyobb öröme a Mester szolgálata. Az én eltűnik, és Krisztus költözik szívünkbe. Mindannyian, akik lelketek megmentése érdekében Jézushoz fordultok segítségért, halljátok ugyanazt, amit Nikodémusnak mondott: „Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.” Ő kopog szívünk ajtaján bebocsátást kérve. Vágyik arra, hogy megújítsa szívünket, és betöltse azt a tisztaság és igazság iránti szeretettel. Vágyik arra, hogy megfeszítse magát értünk, hogy új életre ébredjünk Őbenne. Nikodémus megtért a Jézussal folytatott beszélgetés nyomán. Mi lesz veled? Krisztus vajon hiába kopogtat a szíveden? Nem engeded be Őt? Vagy befogadod, mint nagytiszteletű vendéget? Ne utasítsd vissza, mert az Ő szeretete értékesebb számodra az egész világnál. Annak hosszúsága, szélessége, magassága és mélysége felbecsülhetetlen. Megtisztítja szíved, megújítja elméd és új képességekkel lát el, hogy megismerd és szeresd Istent. Ne tétovázz, amikor meghallod a kérést: „Szükség néktek újonnan születnetek.” Ne félj teljes mértékben átadni magad Krisztusnak. Fenntartások nélkül helyezd életed az Ő irányítása alá. Tanuld meg, mit jelent elhagyni a bűnt, új szívet kapni. Ahogy Krisztust szemléled, éned jelentéktelenségbe süllyed és átváltozol az Ő képére, „dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.” – The Youth’s Instructor, 1897, szeptember 2, 9.

MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK

1. Sorolj fel néhány dolgot, amit Jézus tett Nikodémussal folytatott beszélgetése alatt.

2. Minek kell megtörténnie, mielőtt bárki is áldás lehetne a világnak és beléphetne az örök életbe?

3. Miért kötöttünk szövetséget, hogy Isten Lelkével összhangban dolgozzunk?

4. Mennyi jót tehetünk önerőből?

5. Sorold fel, milyen változásokat eredményez az újjászületés, amelyek képessé teszik az egyént elfogadhatóan szolgálni Istent.

6. Hogyan érhető el az újjászületés?

7. Mi a természetes hajlamunk?

Miért ne hallgassunk a belső suttogásra?

8. Miért jött le Jézus földünkre?

9. Mikor tisztulunk meg a bűntől?

10. Mit vágyik tenni Krisztus a mi érdekünkben?

11. Miért értékesebb Isten szeretete az egész világnál?

Ahogy fatörzsből készített kenumból a sötét vizet néztem, rengeteg halat láttam a sűrű növényzet között úszkálni. A víz sekély volt.

Kidőlt fák hevertek ennek a kis mellékfolyónak a partján, és a víz alá került ágaik rengeteg trópusi állatfajnak adtak otthont. Új barátom, Ivenilson, az ariaui kis dzsungelfalu baptista lelkésze a vízben állt, és engem is hívott, hogy csatlakozzak az „ebédhalászathoz”. „Itt nincsenek anakondák?” – kérdeztem, kétkedve méregetve a vizet. „De, de nem zavarnak” – válaszolta. Kissé félve csusszantam a vízbe, feltettem búvármaszkomat és elkezdtem a víz alatt úszni vele, kerülgetve a faágakat és álmélkodva a víz alatti világ csodáin. Lándzsájával Ivenilsonnak sikerült felszúrnia négy nagy pávasügért, én azonban egyet sem fogtam. Ivenilsonnal való barátságom napról napra erősödött, és a barátságos evangelizálásnak köszönhetően ő és a felesége is elfogadták, hogy tanulmányozzák velem a Bibliát. Minden nap eljöttek, és két másik emberrel együtt nyitottuk meg a Szentírást, hogy felfedezzük belőle Isten igazságait: a szombatot, a tiszta és a tisztátalan étkezést, a szentély üzenetét, természetesen mindent Isten irántunk való szeretetének fényében. Ivenilson felesége, Paula, ennek a kis, nyolcszáz tagú falunak a kormányzati egészséggondozója volt. Kevesebb, mint egy hónapnyi képzés után, örömmel fogadta, hogy csapatunk egy hónapig ott tartózkodik. Majdnem naponta hívott mindenféle ügyekben: diagnosztizálás, varrás, stb. Egy este a zseblámpa fényénél varrtam össze egy majdnem teljesen levágott lábujjat, és magamban elismételtem a művelet lépéseit, ahogy az Egyesült Államokban végzett tanfolyamon tanultam. Milyen sok minden történt azóta! Kilenctagú csapatunk egy egész hónapig tartott bibliatanulmányokat a naponta összegyűlt mintegy hatvan személynek. Ugyanakkor estéről estére evangelizációs sorozatot is tartottunk a kis közösségben. Egész mostanig nem volt még hetednapi adventista gyülekezet a faluban. Az egészségügyi misszió révén ismerkedtünk, barátságokat kötöttünk, és bemutattuk ezeknek a csodálatos embereknek Isten Igéjének igazságait. Lina naponta négy órát tartotta nyitva a fogorvosi rendelőt, és tanította őket a dentálhigiénére, amiről addig nem is hallottak. A hónap utolsó hetében egy műholdas antenna segítségével bekapcsolódtunk Mark Finley brazíliai evangélizációs kampányába. Minden este felállítottuk kis vetítőnket, és egy áramgenerátor által ellátott laptopról vetítettük az előadást azokról az igazságokról, melyekről addig soha nem hallottak. A hónap végén tizenöt személy adta át életét Istennek keresztség által, és hárman hitvallással. Egy kis gyülekezet már épül is a faluban, a tető is majdnem kész. A következő szombaton az új hívők már az új imaházukban találkozhatnak. Még sok lélek van, akiket összegyűjthetünk Isten országába. Mindannyian naponta találkozunk olyanokkal, akiknek bizonyságot tehetünk Isten szeretetéről. Legyünk emberhalászok!

Brad Mills az Amazon Lifesavers (’Amazonas-i életmentők’) projekt koordinátora, és az Outpost Centers International (OCI) tagja. Szolgálatáról többet is megtudhattok az 1-423-236-5600 telefonszámon, vagy a www.amazonlifesavers.org honlapon.