Megváltás: legfőbb szükségletünk

A következő leckék során néhány bibliai elvet fogunk tanulmányozni. Ezek a hit alapvető pontjai. Heti leckénk az egyik legfontosabb ilyen elméleti kérdésről, a megváltásról szól.

A „megváltott” egyik szinonimája a „megmentett”, egy hétköznapi szó. Amikor létrehozunk és megszerkesztünk egy dokumentumot a számítógépen, megbizonyosodunk róla, hogy „lementettük”. Ha egy fiatal életveszélybe kerül, és egy mentőcsapat a segítségére siet, azt szoktuk mondani, hogy „megmentették”. De mit jelent az, hogy Jézus „megmentett” minket? Egy angyal elmagyarázza nekünk: Mt 1:21 „Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.” A megváltás vagy a bűntől való szabadulás az egyik legnagyobb szükségletünk, hiszen bűnös természettel születtünk (lásd: Zsolt 51:5). Jóllehet a bűn a vesztünket okozza, mégis szeretjük. Bűneink nem tűnnek veszélyeseknek számunkra, így természetes módon nem érezzük a szükségét annak, hogy megszabaduljunk tőlük.

Zsolt 14:2, 3 „Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső? Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.” Egyedül Isten menthet ki minket a bűneinkből, csakhogy természetünknél fogva nem akarjuk ezt. De Ő nem is fogja erőszakkal megtenni ezt. Nekünk kell választanunk a megváltás és a bűneinkbe való belepusztulás között (lásd: Jn 8:24).

A törvény nyilvánvalóvá tesz
minden emberi gonoszságot.
A kegyelem megmutatja nekünk,
hogy Isten képes megmenteni
azt a személyt is, akit a leginkább
elítél a törvény.

Mivel Isten tiszteletben tartja döntésünket, már a legelső válaszunkat is tekinthetné véglegesnek és visszavonhatatlannak. Közbelépése nélkül valóban annak is számítana. Ez persze azt jelentené, hogy remény és Isten nélkül maradnánk a világon, ami halálhoz vezet (lásd: Ef 2:14).
De Isten szeret minket, és nem hajlandó véglegesként elfogadni a bűn melletti döntésünket. Tudja, hogy nem látjuk tisztán választásunk következményeit, ezért az életkörülményeinken és a Szentírás tanúságtételén keresztül igyekszik úgy vezetni minket, hogy többé ne a bűnt és a halált, hanem az engedelmességet és az életet válasszuk.
Ez 33:11 „Mondjad nékik: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útjaitokról! Hiszen miért halnátok meg, oh Izráel háza!?”
A megváltás az a folyamat, amelynek során Isten megváltoztatja bűnt szerető természetünket, amely ellenáll az engedelmességnek, és olyanná alakítja, amely szereti az engedelmességet és gyűlöli a bűnt. Ez a folyamat akkor veszi kezdetét, amikor Isten leköti a figyelmünket, és válaszolunk hívó hangjára, amely arra szólít, hogy válasszuk a számunkra valóban jó dolgot és hagyatkozzunk teljesen Rá. Amennyiben ez megtörténik, a következőket fogjuk mondani: „Uram, nem a saját akaratomat, hanem a Tiedet szeretném teljesíteni. Mi a Te akaratod velem?”
Róm 5:8, 10 „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt. (…) Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele.”

A következő leckék során néhány bibliai elvet fogunk tanulmányozni. Ezek a hit alapvető pontjai. Heti leckénk az egyik legfontosabb ilyen elméleti kérdésről, a megváltásról szól.

A „megváltott” egyik szinonimája a „megmentett”, egy hétköznapi szó. Amikor létrehozunk és megszerkesztünk egy dokumentumot a számítógépen, megbizonyosodunk róla, hogy „lementettük”. Ha egy fiatal életveszélybe kerül, és egy mentőcsapat a segítségére siet, azt szoktuk mondani, hogy „megmentették”. De mit jelent az, hogy Jézus „megmentett” minket? Egy angyal elmagyarázza nekünk: Mt 1:21 „Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.” A megváltás vagy a bűntől való szabadulás az egyik legnagyobb szükségletünk, hiszen bűnös természettel születtünk (lásd: Zsolt 51:5). Jóllehet a bűn a vesztünket okozza, mégis szeretjük. Bűneink nem tűnnek veszélyeseknek számunkra, így természetes módon nem érezzük a szükségét annak, hogy megszabaduljunk tőlük.

Zsolt 14:2, 3 „Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső? Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.” Egyedül Isten menthet ki minket a bűneinkből, csakhogy természetünknél fogva nem akarjuk ezt. De Ő nem is fogja erőszakkal megtenni ezt. Nekünk kell választanunk a megváltás és a bűneinkbe való belepusztulás között (lásd: Jn 8:24).

A törvény nyilvánvalóvá tesz
minden emberi gonoszságot.
A kegyelem megmutatja nekünk,
hogy Isten képes megmenteni
azt a személyt is, akit a leginkább
elítél a törvény.

Mivel Isten tiszteletben tartja döntésünket, már a legelső válaszunkat is tekinthetné véglegesnek és visszavonhatatlannak. Közbelépése nélkül valóban annak is számítana. Ez persze azt jelentené, hogy remény és Isten nélkül maradnánk a világon, ami halálhoz vezet (lásd: Ef 2:14).
De Isten szeret minket, és nem hajlandó véglegesként elfogadni a bűn melletti döntésünket. Tudja, hogy nem látjuk tisztán választásunk következményeit, ezért az életkörülményeinken és a Szentírás tanúságtételén keresztül igyekszik úgy vezetni minket, hogy többé ne a bűnt és a halált, hanem az engedelmességet és az életet válasszuk.
Ez 33:11 „Mondjad nékik: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útjaitokról! Hiszen miért halnátok meg, oh Izráel háza!?”
A megváltás az a folyamat, amelynek során Isten megváltoztatja bűnt szerető természetünket, amely ellenáll az engedelmességnek, és olyanná alakítja, amely szereti az engedelmességet és gyűlöli a bűnt. Ez a folyamat akkor veszi kezdetét, amikor Isten leköti a figyelmünket, és válaszolunk hívó hangjára, amely arra szólít, hogy válasszuk a számunkra valóban jó dolgot és hagyatkozzunk teljesen Rá. Amennyiben ez megtörténik, a következőket fogjuk mondani: „Uram, nem a saját akaratomat, hanem a Tiedet szeretném teljesíteni. Mi a Te akaratod velem?”
Róm 5:8, 10 „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt. (…) Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele.”

Láttuk, hogy Jézus azért jött, hogy elvegye bűneinket. De mi is pontosan a bűn? A Biblia nem engedi, hogy bizonytalanok legyünk egy ilyen fontos kérdésben. Azt írja: a bűn „törvénytelenség” vagy „törvényszegés” (1Jn 3:14).
Jézus azért jött, hogy kiszabadítson minket az engedetlenségből, és helyette engedelmességet hozzon. De egyes keresztények azt állítják, hogy már nem kell tiszteletben tartanunk a törvényt.
Ennek első oka, hogy egyes keresztények „legalizmusnak” nevezik az engedelmességet.
Mit gondolsz az alábbi válaszról, amit egy tinédzser adott az édesanyjának, aki arra kérte, hogy sepregessen össze?
„Drága anyukám, szeretlek, de nem akarok annyira törvényes kapcsolatot ápolni veled, hogy össze kelljen sepregetnem. Tudom, hogy enélkül is szeretsz.”
Bár a fiatalember azt állítja, hogy szereti az édesanyját, vajon tényleg így van? Megelégedne bármely édesanya ilyen szeretettel? Te is tudod a választ. A szeretet az engedelmességben látszik meg. Jézus azt mondta:
Jn 14:15 „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”
Az engedelmesség sohasem törvényeskedés. Valójában a legalista (aki cselekedetekkel próbálja kiérdemelni az üdvösséget) a törvényszegő (lásd Mt 5:20). Az Isten törvényének való engedelmesség a Krisztus iránti szeretet eredménye. Tehát nem tudjuk egyszerre igazán szeretni Istent, és közben megtagadni a törvényének való engedelmességet.
Második ok: Egyesek azért tagadják a törvénynek való engedelmesség szükségességét, mert „nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt” (Róm 6:14). Más szóval azt állítják, hogy most már szabad vétkezni.
De vajon a kegyelem valóban megengedi a bűn elkövetését? A válaszhoz olvasd el az igevers első felét, amelyet általában nem szoktak idézni:
Róm 6:14 „Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.”
A következő versben pedig Pál kihangsúlyozza, hogy:
Róm 6:15 „Mit is tehát? Vétkezzünk-é mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen.”
Mi tehát a kapcsolat a törvény és Isten kegyelme között?
Először is, az Úr kegyelme teszi lehetővé a törvény megtartását. Valaki egyszer azt mondta: „A kegyelem nem szabadság arra, hogy megtegyük, amit akarunk, hanem hatalom arra, hogy azt tegyük, amit kell.”
Zsid 12:28 „Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel.”
Másodszor, Isten kegyelme teszi lehetővé a megbocsátást:

Róm 8:1 „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.”
Isten törvénye arról tanúskodik, hogy Jézus sohasem vétkezett, és erkölcsi tisztasága szeplő nélküli. A kegyelem azt mutatja be, hogy halála nem volt hiábavaló, hanem ez volt az egyetlen módja annak, hogy Isten „igazságos” maradjon, ugyanakkor megbocsáthasson a bűnösöknek (lásd Róm 3:25, 26).
Mivel a kegyelem az egyetlen reményünk, Istennel szembeszegülni a legnagyobb bűn.
Zsid 10:29 „Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?”
Zsid 2:2, 3 „Mert ha az angyaloktól hirdetett beszéd erős volt és minden bűn és engedetlenség elvette igazságos büntetését: Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy üdvösséggel? amelyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, akik hallották, biztosítottak számunkra.”
Összefoglalva: A Biblia azt tanítja, hogy Isten azzal indítja el a megváltási folyamatot, hogy megkeres minket. Minden Tőle telhetőt megtesz azért, hogy meggyőzzön, hagyjuk el az önpusztítás útját, és válasszuk a Neki való engedelmesség és boldogság útját. Megváltásunk nem volna lehetséges csodálatos szeretete nélkül, amelyet értünk hozott keresztáldozatával mutatott ki irántunk. Isten nagyon vágyik arra, hogy megmeneküljünk, és Ő szenved a legtöbbet, amikor nem adjuk át magunkat Neki.
A Biblia azt tanítja, hogy a törvény és a kegyelem összefonódnak. A törvény bemutatja, hogyan kellene élnünk, a kegyelem pedig erőt ad ahhoz, hogy a törvény szerint éljünk – bármilyen gyengék is vagyunk. A törvény Jézus tökéletes tisztaságára mutat. A kegyelem a bűnbocsánaton keresztül teszi elérhetővé ezt a tisztaságot. A törvény bűnösöknek talál minket. A kegyelem rávilágít arra, hogy Isten képes megmenteni még azt a személyt is, akit a törvény a legrosszabbnak minősít.
Róm 5:20 „A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik.”
A törvény és a kegyelem egyaránt megtanít arra, hogyan éljünk.
Tit 2:11, 12 „Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon.”
Ez a kegyelem, a cselekvő szeretet és az igazi megváltás a gyakorlatban.

I. RÉSZ
1. Olvasd el Mt 1:21 versét! Miből akar(t) kimenteni minket Jézus?

Bűnösökként milyen a kapcsolatunk Istennel? Róm 5:10

2. Miért akart Isten már akkor megmenteni minket, amikor még az ellenségei voltunk? Ef 2:1-7

3. Amennyiben Isten gyermekei vagyunk, hogyan bánunk az ellenségeinkkel? Mt 5:43-48; Lk 6:27-36

Gondolj valakire, aki kegyetlenül bánt veled! Mit tehetsz azért, hogy bemutasd neki, milyen Isten?

II. RÉSZ
4. Hogyan erősíti vagy cáfolja meg Tit 2:11, 12 szakasza a következő idézet igazságát: „A kegyelem nem szabadság arra, hogy megtegyük, amit akarunk, hanem hatalom arra, hogy azt tegyük, amit kell”?

5. Szánj időt a 2Móz 20:1-17 verseiben található Tízparancsolat elolvasására! Milyen konkrét területeken segített neked Isten kegyelme abban, hogy engedelmeskedj a törvénynek ahelyett, hogy a saját kedved szerint cselekedtél volna?

6. Tegyük fel, hogy a gyengeség egy pillanatában csalsz egy vizsgán. Mivel a kegyelem munkálkodik benned, a lelkiismereted megdorgál. Melyik lenne a nagyobb bűn: a csalás, vagy az, hogy megtagadod Isten kegyelmének sugallatát, amely arra késztet, hogy becsületes legyél?

III. RÉSZ
7. Mi az evangelizálás legjobb módja? 1Kor 2:2

Miért? 1Kor 1:18

8. Milyen témáknak kellene betölteniük a gondolatainkat és a beszélgetéseinket e bibliaszövegek szerint?

A vak misszionárius

Priyának* hívnak. Hét éves koromban megvakultam egy szörnyű himlőjárvány következtében. Nagyon megviselt. Szorgalmas tanuló voltam, és szerettem volna többet megtudni a világról, de hirtelen teljes sötétségben találtam magam. Csak a zajok alapján tudtam megkülönböztetni a nappalt az éjszakától, és egy bot segítségével jártam.

Később, húsz éves korom körül vérzésem volt, ami nem akart elállni. Imádkoztam a hindu istenekhez gyógyulásért, de nem segítettek rajtam. Orvosokhoz mentem, de az állapotom egyre csak rosszabbodott. Végül találkoztam egy keresztény lelkipásztorral, aki azt mondta nekem, hogy minden nap imádkoznunk kell az élő Istenhez. Nem tudtam, hogyan kellene imádkoznom, de azért megpróbáltam. „Keresztények Istene, vak vagyok. Sohasem fogok férjhez menni. Beteg vagyok. Ha azt akarod, hogy haljak meg, vedd el az életem. Ha azt akarod, hogy éljek, akkor kérlek, gyógyíts meg, és egész életemben szolgálni foglak a Te egyházadban.” Napi egyszeri evéssel böjtöltem, és negyven napig imádkoztam. A negyven nap végére teljesen meggyógyultam! Mivel meggyógyultam, úgy döntöttem, betartom a keresztény Istennek tett ígéretemet. De hogyan tudnám ezt megtenni? Késztetést éreztem arra, hogy imádkozzam a beteg emberekért. Elhatároztam, hogy házról házra fogok járni, beteg embereket keresve. Egyik nap egy olyan otthonba kerültem, ahol az édesanyát rákkal diagnosztizálták. Az orvos szerint legfeljebb öt hónapja volt hátra. Megkérdeztem tőle:

– Imádkoztál már az összes istenhez, akiről csak tudsz?

– Igen – válaszolta.

– Szeretném bemutatni neked a Nagy Orvost. Szeretnéd, hogy megvizsgáljon? Végül beleegyezett. Aztán elmagyaráztam neki:

– Az orvos nincs a faluban, de még csak a városban sem, hanem pontosan itt van, ebben a szobában. Elhiszed? Igennel válaszolt. Imádkoztam érte, és azon az éjszakán nyugodtan aludt – elmúltak a fájdalmai! Hónapokon keresztül naponta elmentem hozzá és imádkoztam érte. Hamarosan elég jól érezte magát ahhoz, hogy a gazdaságban dolgozzon. Elkezdett dolgozni a farmon, ahol a betegség előtt is tevékenykedett. A fia el akarta vinni egy szakemberhez, hogy megértse, mi történt. Ugyanaz az orvos, aki öt hónapot adott neki, alaposan kivizsgálta, és nyomát sem találta a ráknak. Teljesen meggyógyult. A csodálatos gyógyulást követő húsz évben továbbra is imádkoztam a betegekért. Egész idő alatt templomba jártam vasárnaponként. Aztán egyik nap eljött a Gospel Outreach egyik evangelistája a falunkba, és előadásokat tartott. Mindegyiken ott voltam. Sőt, az alkalmakon én vezettem a zenei szolgálatot. Meggyőződtem arról, hogy meg kell tartanom a hetedik napi szombatot. Megkeresztelkedtem, tagja lettem a Hetednapi Adventista Egyháznak, és tovább imádkoztam a betegekért. Találkoztam a faluban egy hindu hölggyel, akinek súlyos vérzése volt. Imádkozott az összes hindu istenhez, és több orvoshoz is fordult, de az egészsége tovább romlott. Annyira legyengült, hogy még járni sem tudott. Ezután az egyik szomszédja mesélt neki a hölgyről, aki betegekért imádkozik, és azok meggyógyulnak. Ekkor azonnal értem küldött. Ez a nő egy hithű hindu volt a brahminok, India legmagasabb rendű kasztjából. Hét napig kitartóan imádkoztam azért, hogy Isten gyógyítsa meg. A hetedik napon teljesen meggyógyult! Elismerte, hogy a keresztény Isten ereje felülmúlja a hindu istenek hatalmát. Ennek eredményeként megtisztította a házát minden bálványtól és amulettől. Megkértem egy evangélistát, hogy tanulmányozza vele együtt a Bibliát, és végül a keresztség mellett döntött. Mi jobbat tehetett volna egy vak misszionárius, mint hogy imádkozik a betegekért? 

*Álnév 

Ha szeretnél többet megtudni a Gospel Outreachről vagy arról, hogyan segíthetsz Isten Igéjének terjesztésében a 10/40 földrajzi ablak északi szélességén, látogass el a goaim.1.org oldalra, vagy hívd az 1-509-525-2951 telefonszámot. 

Jézus drágagyöngyei

Azokat, akik hittel elfogadják Krisztust, a menny értékes gyöngyöknek tekinti, melyekért a kereskedő óriási árat fizetett, azok pedig, akik megtalálják Krisztust, felismerik, hogy mennyei kincsre bukkantak. Szívesen eladnak majd mindent, amijük csak van azért, hogy megvegyék a földet, amelyben a kincs rejtőzik.

Miközben csodálják Isten szeretetét, kibontakozik előttük a megváltás terve, és Krisztus jóságának titka világosabbá válik az értük meghozott áldozata láttán. Többé nem találnak semmi olyan értékes dolgot, amelyről ne tudnának lemondani Jézusért. Minél tovább érintkeznek Isten csodálatos szeretetével, az annál nagyobb lesz, mígnem dicsőségének fénye túlságosan erős lesz az emberi szem számára. A mennyek Ura összegyűjtötte a teljes világegyetem gazdagságát, és az elveszett emberiség gyöngyének megvásárlásába fektette azt. Az Atya Krisztus kezébe adta minden isteni erőforrását azért, hogy a menny leggazdagabb áldásai áradhassanak a bukott emberi fajra. Nem fejezhetett volna ki nagyobb szeretetet annál, hogy szeretett Fiát a világnak adta. Az ember azért kapta ezt az ajándékot, hogy meggyőződhessen: Isten mindent megtett, és fenntartás nélkül egyetlen ajándékba összpontosította a teljes mennyországot, majd felkínálta az emberiségnek. Az ember jelenlegi és jövőbeli boldogsága attól függ, hogy elfogadja-e Isten szeretetét és megtartja-e a parancsolatait. Krisztus a Megváltónk. Ő a testté lett Ige, aki közöttünk lakott. Ő a forrás, amelyben megmosakodhatunk és megtisztulhatunk a bűneinktől. Ő az a drága áldozat, amelyet az emberrel való megbékélésért hoztak. Sem az égi Univerzum, sem az el nem bukott világok, sem a bukott világ, sem a gonosz szövetségesei nem mondhatják, hogy Isten bármi mást megtehetett volna még az ember megmentéséért. Ajándékát sohasem lehet felülmúlni, és nem lehet ennél nagyobb szeretetet kimutatni. A Kálvária az isteni munka koronája. Az ember feladata az, hogy válaszoljon erre a nagy isteni szeretetre azáltal, hogy elfogadja a megváltást, amely Isten áldása révén vált lehetségessé az ember számára. Mutassuk ki nagyrabecsülésünket Isten csodálatos ajándéka iránt és osztozzunk az isteni természetben, megmenekülve így a romlástól, melyet a világias vágyak okoznak. Fejezzük ki nagyrabecsülésünket az Úr iránt azáltal, hogy Jézus Krisztus munkatársaivá válunk, és az Ő jellemét képviseljük a világban. Nagy irgalmában az Úr eltávolította trónja mellől a ködöt, amely megakadályozott minket abban, hogy a szeretet Istenének lássuk. Mózes meg akarta érteni Isten jellemét, ezért így imádkozott: „Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet!” Az Úr így válaszolt: „Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét: És könyörülök, akin könyörülök, kegyelmezek, akinek kegyelmezek. (…) Az Úr pedig leszálla felhőben, és ott álla ő vele, és nevén kiáltá az Urat: És az Úr elvonula ő előtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a bűnöst büntetlenül.” Fel kell ismernünk Jézus Krisztus minden szavában és tettében az örökkévaló szeretet hangját és jellemét, „mert ez az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” Az Úr követőit el kellene árasztania Atya szeretetének ismerete. Isten drágagyöngyöknek tartja az emberi lelkeket. Krisztus érdemei által nagy értéket kell tulajdonítanunk másoknak, és minden lehetséges erőfeszítést meg kell tennünk azért, hogy együttműködjünk Krisztussal a drágagyöngyök megmentésében – Isten dicsőségére. Sátán arra törekszik, hogy az emberek ne figyeljenek fel az isteni tulajdonságokra, angyalait pedig a fény angyalainak álcázza, hogy megtévessze a lelkeket és romlást hozzon rájuk. Az Úrnak részesülnie kellene mindazoknak a támogatásában, akik Őt szolgálják. Úgy kell bemutatniuk Jézus szeretetét, hogy egyértelmű legyen a különbség Sátán és Krisztus jelleme között.
Mindig legyünk figyelmesek, nehogy Sátán előnyt szerezzen velünk szemben, és hamis lelkiséget keltsen bennünk. Krisztus értékes gyöngyöknek tekint minket, de Sátán folyamatosan dolgozik azon, hogy megfosszon erkölcsi értékünktől. Bár az Úr mindent megtett az ember jellemének átalakítása érdekében és azért, hogy Hozzá hasonlóvá legyen, továbbra is tombol a gonoszság, és emiatt sokakban meghidegül a szeretet. Sátán világi és érzéki dolgokra irányítja az ember figyelmét, hogy azokban elmerülve veszítse el Isten ismeretét, és lelke ne nemesedjék Krisztus értékeinek gondolatától.
Az Úr nem szándékozik csoportokban megmenteni minket. Egyénileg kell meghoznunk a döntést. Fogadja el mindenki Isten kegyelmét, mert nem választhat utat senki a másik helyett. Az Úr azt mondja: „félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket; mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.”
Azok, akik úgy döntöttek, hogy elfogadják Krisztust, munkatársaivá válnak a körülöttük élő lelkek megmentésében. Ők maguk is növekednek Isten és Krisztus ismeretében azáltal, hogy bemutatják a hozzájuk közel állóknak. Ha felmagasztalják Krisztust, jobban megértik az emberi családdal való viszonyát. Bölcsekké lesznek, és valahányszor alkalom adódik, szelíden és alázattal mutatják be a megpróbált és nehéz helyzetben lévő lelkeknek Isten üdvözítő kegyelmének magasztos valóságát. – The Youth’s Instructor, 1895. október 17.

Isten drágagyöngyöknek tartja az emberi lelkeket. Krisztus érdemei által nagy értéket kell tulajdonítanunk másoknak.

MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK
1. Mennyit adományozott Isten az elveszett emberiség megmentésére? Miért?

2. Mi az egyetlen módja annak, hogy valaki most a jelenben és majd az örökkévalóságban egyaránt boldog legyen?

3. Hogyan fejezzük ki megbecsülésünket és hálánkat Istennek az üdvösség nagyszerű ajándékáért?

4. Mivel Isten világossá tette, hogy a szemében minden ember milyen sokat ér, hogyan kellene viszonyulnunk másokhoz, és mit kellene tennünk értük?

5. Bár Jézus mindent megtett azért, hogy megmentsen minket, mi történik mégis gyakran?

6. Nem üdvözülünk csapatostól csak azért, mert egy gyülekezethez vagy egy keresztény családhoz tartozunk. Mindenkinek választania kell. Hogyan hozhatjuk meg ezt a döntést ma?

Nem véletlen: a Syntomeida epilais

(Magyar megnevezése nincs, nálunk a fehérpettyes álcsüngőlepke hasonlít hozzá a legjobban.)

Ha nem hallottál még róla, nem vagy egyedül. Amikor valaki meglát egy ilyen rovart a háza előtt, hamar a fényképezőgépért szalad, hogy lencsevégre kapja ezt a gyönyörű lényt.

Kékesen foszforeszkáló teste van, néhány fehér pöttyel, potroha vége pedig élénk vörös. Feketével csíkozott kék szárnyán további fehér pöttyök találhatók, a csápjai és lábai pedig fehérben végződnek. Más okból is különleges. A Teremtő nem véletlenül ajándékozott neki olyan külsőt, amely megvédi, hiszen ez a lepke teljesen ártalmatlan, nem csíp, mint a darazsak, és nappali rovar, vagyis csak nappal repül. A ragadozók elkerülik azokat a rovarokat, amelyek csípnek, így amikor meglátják szárnyainak alakját és színét, gyorsan elrepülnek, hogy elkerüljék a feltételezett darázscsípést. Nem tudjunk pontosan, a Teremtő miért intézte úgy, hogy a nőstény teljesen másképp viselkedjen, amikor készen áll a párzásra, mint a legtöbb pillangó. Ahelyett, hogy feromonokat bocsátana ki, ezáltal jelezve jelenlétét a hímnek (amelynek pontosan ugyanolyan a megjelenése, mint az övé), ultrahangokat küld, így tudatva a távol tartózkodó hímmel, hogy melyik ágon várja. A hím egy saját jelzőkészülékkel rendelkezik, melynek segítségével képes behatárolni a nőstény pontos helyét. Ezt követően odasiet hozzá, és útközben reagál a nőstény jelzéseire. Elkezdenek jeleket cserélni egymás között – mondhatnánk, SMS-t küldenek egymásnak –, és ezt addig folytatják, amíg találkoznak. Az éjszaka folyamán ultrahangokból álló dalt bocsátanak ki, majd hajnalban párosodnak. A pillangó egy másik lenyűgöző és nem véletlen tulajdonsága a lárvaállapotában nyilvánul meg. Ebben az időszakban egy szép hernyót láthatunk a leander bokrok levelein mászni. A hernyó narancssárga színű, fekete foltok tarkítják, és szőrcsomók emelkednek ki a testéből. A leander a legtöbb élőlényre nézve mérgező növény. Az állatok tudják, hogy nem ehetnek belőle. Olyan mérgező, hogy megöli az állatokat, amelyek lakmároznak a kérgéből vagy a leveléből. Ezt a rovart azonban „leander hernyónak” is nevezik, mert ezzel a növénnyel táplálkozik, és annak mérge nincs rá hatással! Tudja, hogy a növény mely része ehető és melyik nem, mert a Tervező úgy „programozta” – nem véletlenül –, hogy csak a levélerek körül rágcsáljon. Ezek a növények kulcsfontosságúak a hernyó életben maradása szempontjából, amely egyre nagyobb és erősebb lesz, majd szép, színes pillangóvá változik. A mi testünket is úgy programozta a Teremtő, hogy növekedjen és egyre erősebb legyen, amennyiben olyasmiket fogyasztunk, amit a Tervező egészségesnek ítélt számunkra. Mi is elkerülhetjük azokat a mérgeket, amelyek néha megkísértenek. A Teremtő értelmet adott nekünk, hogy képesek legyünk kiválasztani a testünk és az elménk táplálékát, mivel nem vagyunk pillangók vagy robotok.

A szerző, Juanita Kretschmar engedélyével.