Áldás ÉS ISTENFÉLELEM

Text de memorat

Aranyszöveg: „Annakokáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket; mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.” Filippi 2:12, 13

Dan édesapja fél a kígyóktól. Ez az egyik oka annak, hogy családját Alaszkába költöztette – ott nincsenek kígyók. Dan lánytestvére fél nyilvánosan beszélni. Dan a tűktől fél. Amikor néhány évvel ezelőtt megműtötték, jobban félt az intravénás injekciótól, mint magától a műtéttől! Te félsz valamitől? Lehet, hogy a félelem nem egy kellemes érzés, de időnként hasznos, például amikor visszatart attól, hogy túl gyorsan vezessünk. Azt mondják, a félelem az óvatosság anyja, az óvatosság pedig a biztonság anyja. De a félelem nem mindig segít. Ha félsz beszélni a szomszédoddal vagy kipróbálni valami újat, a félelem fogyatékossággá is válhat. A Biblia egy jófajta félelemről beszél – az istenfélelemről. Ez tesz figyelmessé minket arra, amit az Úr tanít nekünk. Ennek köszönhető, hogy komolyan vesszük a lelki életünket.

Zsid 4:1 „Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék.” Amennyiben féljük Istent, olyankor is helyesen cselekszünk, amikor senki sem lát minket. 

Fil 2:12 „Annakokáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket.”

Boldog az ember, aki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik. – Zsoltárok 112:1

Az istenfélelem megszabadít az embertől való félelemtől.
Az egyiptomi rabság idején a fáraó parancsot adott a héber bábáknak, hogy öljenek meg minden fiú újszülöttet. Azok azonban saját életük árán sem voltak hajlandóak engedelmeskedni a parancsnak, és Isten nemcsak megvédte, hanem meg is jutalmazta őket a hűségükért.
2Móz 1:21 „És lőn, hogy mivel a bábák félék az Istent: megépíté az ő házukat.”
Az izraeliták, bár rabszolgái voltak az egyiptomiaknak, látták, hogyan teljesül be Isten ígérete:
Zsolt 34:8 „Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket.”
A Biblia sok más istenfélő emberről szóló történetet is tartalmaz.
Olvasd el 1Kir 18:3-16 szakaszát! Akháb király szolgája, Abdiás félte az Urat. Amikor Jézabel megpróbálta megölni Isten prófétáit, Abdiás az életét kockáztatta azzal, hogy közülük százat barlangokba rejtett el. Josephus zsidó történész feljegyzéseiből tudjuk, hogy Abdiás eladósodott azért, hogy élelmiszert vásárolhasson a bujdosó próféták számára. De Isten megtisztelte őt azzal, hogy rá bízta Illés üzenetét – ő adta át azt Akhábnak.
Olvasd el 2Kir 4:1-7 verseit! Meghalt a prófétaiskola egyik végzőse. Mivel a megözvegyült feleség nem tudta törleszteni néhai férje adósságát, a hitelező azzal fenyegetőzött, hogy fizetségként rabszolgáivá teszi két fiát. Josephus hozzáteszi, hogy ez a férfi Abdiás volt, és azért adósodott el, mert sok ételt vásárolt a próféták számára. Amikor az özvegy Illéshez fordult segítségért, emlékeztette a prófétát, hogy néhai férje istenfélő ember volt.
„És kiálta egy asszony a próféták fiainak feleségei közül Elizeushoz, és monda: A te szolgád, az én férjem meghalt; te tudod, hogy a te szolgád félte az Urat. Eljött pedig a hitelező, hogy elvigye mind a két gyermekemet, hogy néki szolgái legyenek.”
Isten csodát tett, és módot talált az özvegy adósságának törlesztésére, megmentve ezáltal a fiait. Gondoskodott az Urat félő ember családjáról.

A félelem legtöbbször annak az eredménye, hogy azt hisszük, el fogunk veszíteni valamit, amit nagyra értékelünk, például az egészségünket, a hírnevünket vagy a javainkat. A legnagyobb félelmet olyankor tapasztaljuk, amikor veszélyben van az életünk. A félelem egyenesen rabszolgákká tehet minket. Pál így beszélt azokról, akikben ez a fajta félelem él:
Zsid 2:15 „És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának.”
De nem mindenki fél a haláltól. Egyesek olyan távol vannak Istentől, hogy hamis biztonságérzet miatt egyáltalán nem félnek a haláltól. Dávid így ír erről az embercsoportról:
Zsolt 73:3, 4 „Mert irigykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét. Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejük állandó.”
De amikor Isten megmutatja a hatalmát, a gonoszok is félnek. Amikor kihirdette a Tízparancsolatot, az emberek a bűntudat miatt attól féltek, hogy rögtön szörnyet halnak. Ez a félelem arra késztette őket, hogy elkerüljék az Urat. Ez nem istenfélelem. Az istenfélelem arra késztet, hogy elkerüljük a bűnt.
2Móz 2:20 „Ne féljetek; mert azért jött az Isten, hogy titeket megkísértsen, és hogy az ő félelme legyen előttetek, hogy ne vétkezzetek.”
Észrevetted a kétféle félelmet a fent olvasott versben?
A hitetlen félelme arra készteti az embert, hogy Ádámhoz és Évához hasonlóan elmeneküljön Isten elől. (Lásd 1Móz 3:8.) Az istenfélelem azonban arra késztet, hogy egyenesen Istenhez meneküljünk.
Péld 14:26 „Az Úrnak félelmében erős a bizodalom, és az ő fiainak lesz menedéke.”
Ha nem látjuk Isten bűnnel szembeni haragját, akkor megtörténhet, hogy egyáltalán nem félünk. Ha csak Isten igazságosságát látjuk, akkor a bűntudat félelme munkál bennünk. De ha látjuk, ahogyan igazságossága párosul az irgalmával és a megbocsátásával, istenfélelem lesz bennünk.
Zsolt 130:4 „Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!”

Az Urat félni azt jelenti, hogy csodálod és annyira tiszteled Őt, hogy félsz a bűntől, és értékeled a megbocsátását.
Péld 16:6 „Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.”
A bűn elveszi az Úr félelmét, és esztelen daccal helyettesíti azt. Ilyenkor félelem nélkül, bátran viseljük az engedetlenség következményeit. Sátán első kísértése abban állt, hogy eltávolítsa Évából az Úr félelmét. Azt mondta neki, hogy nem kell félnie a halálra vonatkozó figyelmeztetéstől, ha eszik a tiltott gyümölcsből. (Lásd 1Móz 3:4, 5)
Az evangélium első feladata helyreállítani az emberben az istenfélelmet. János apostol látomásban látta, amint az evangéliumot az egész világon hirdetik.
Jel 14:6, 7 „És láték más angyalt az ég közepén repülni, akinél vala az örökkévaló evangélium, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangéliumot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek, ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája.”
Ez az üzenet világossá teszi, miért kell „félnünk Istent”. Az ítélet idején élünk. Valóság az, hogy meg fognak ítélni minket. Ahogy Salamon mondta:
Préd 12:15, 16 „A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga! Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.”

Ha soha nem feledkeznénk meg arról, hogy Isten látja, hallja és pontosan nyilvántartja minden szavunkat, tettünket, és mindezekről számot kell adnunk, akkor félnénk vétkezni. – Pátriárkák és próféták, 217. old.

A Biblia ezt mondja: „És megparancsolta nékünk az Úr, hogy cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon.” (5Móz 6:24) A Szentírás ebben és sok más versben is összeköti az istenfélelmet az áldással.
Zsolt 145:19 „Beteljesíti az őt félőknek kívánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket.”
Zsolt 111:5 „Eledelt ad az őt félőknek; megemlékezik az ő szövetségéről örökké.”
Péld 10:27 „Az Úrnak félelme hosszabbítja meg a napokat; az istenteleneknek pedig esztendeik megrövidülnek.”
Péld 22:4 „Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet.”
Szükséged van valakire, aki könyörül rajtad, mint egy gyengéd édesapa, aki gondoskodik szenvedő fiáról vagy lányáról?
Zsolt 103:13 „Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.”
Szeretnéd megérteni az olyan összetett bibliai tanokat, mint a szövetségek vagy más bibliai titkok?
Zsolt 25:14 „Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket.”
Amikor az emberek istenfélők, a családjaik áldásban részesülnek.
Zsolt 128:1-4 „Mind boldog az, aki féli az Urat; aki az ő útjaiban jár! Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod. Feleséged, mint a termő szőlő házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül. Ímé, így áldatik meg a férfiú, aki féli az Urat!”
Vagyis azok részesülnek minden jóban, akik „félik az Urat”, és „rettegnek az Ő beszédére” (lásd Ésa 66:5). Tehát amikor Isten arra szólítja a világot, hogy féljék Őt, tulajdonképpen arra hívja őket, hogy tapasztalják meg az elégedettséget, és bízzanak abban, hogy gondoskodik minden szükségletükről. A gazdagoknak, akik nem félik az Urat, sohasem lehet részük abban, amiben az istenfélő szegények részesülnek.
Préd 8:12, 13 „Bár meghosszabbítja életét a bűnös, aki százszor is vétkezik; mégis tudom én, hogy az istenfélőknek lészen jól dolgok, akik az ő orcáját félik; a hitetlennek pedig nem lesz jó dolga, és nem hosszabbítja meg az ő életét, olyan lesz, mint az árnyék, mert nem rettegi az Istennek orcáját.”
Ahhoz, hogy az ember félje az Urat, „új szívvel” kell rendelkeznie. Ha részesülni akarunk a sok áldásban, erre kell igyekeznünk. Új szívvel képesek leszünk „mindig” megtartani Isten „minden” parancsolatát. Milyen szép áldásokat küld nekünk Isten!
5Móz 5:29 „Vajha így maradna az ő szívük, hogy félnének engem, és megtartanák minden parancsolatomat minden időben, hogy jól legyen dolguk nékik és az ő gyermekeiknek mindörökké!”
Nem csoda, hogy az utolsó evangéliumi üzenet arra szólít, hogy féljük az Urat. Ez a félelem szent óvatossághoz vezet, Isten megbocsátásának értékelése kíséri, és engedelmességet eredményez.

I. RÉSZ
1. Mit kellene félnünk megtenni Zsid 4:11 szerint?

Hogyan maradtak le az izraeliták a megígért nyugalomról? Zsid 3:7-19

2. Hasonlítsd össze a következő két igeszakaszt, melyek szerint az engedelmesség fontos része az Úr félelmének!
Mitől lesznek bölcsek és értelmesek az izraeliták 5Móz 4:5, 6 szerint?

Péld 9:10 szerint melyik két dolog azonos a bölcsességgel és az istenfélelemmel?

3. Szükségük volt-e az istenfélő embereknek Pál jelenlétére ahhoz, hogy hűek tudjanak maradni Istenhez? Fil 2:12

Vajon csak akkor kell engedelmeskednünk, amikor olyan emberek figyelnek minket, akiknek a véleményét nagyra tartjuk?

II. RÉSZ
4. Mit tanítanak nekünk Préd 12:13, 14 versei „az Úr félelméről”?

III. RÉSZ
5. Olvasd el Dán 2:1-23 és Zsolt 25:14 verseit! Milyen összefüggést látsz közöttük?

6. Sorolj fel néhány olyan áldást, amelyben azok részesülnek, akik félik az Urat!

7. Biztosítja-e Préd 8:12 verse, hogy az Istent félő embereknek jó életük lesz ezen a földön?

Összhangban van-e a következtetésed Zsid 11:32-40 szakaszával?

Egy hírvivő varjú

Bárcsak meg se születtem volna” – mondta Sukanya*, miközben visszagondolt arra a napra, amelyen megváltozott az élete. Azon a reggelen vörös volt a szeme a sok sírástól, miközben súrolta az edényeket, és sepregetett a házban. Szomorú volt, mert a férjével durva szavakat mondtak egymásnak. Az alábbiakban Sukanya maga osztja meg a történetét: Aznap reggel anyósom is csatlakozott a veszekedéshez, és ötéves kisfiunkat elragadva tőlünk a következőket mondta: „Magammal viszem a fiadat, és nem engedem, hogy hozzáérj, amíg nem hozol több hozományt a szüleidtől.” Úgy gondoltam, hogy a gyermekem nélkül nem érdemes élni. Amikor lefoglaltak a teendők, jobban éreztem magam, ezért körülnéztem, van-e még elvégzésre váró feladat. Úgy döntöttem, hogy hozok vizet a bivalynak. A vízpumpához vezettem az állatot, és amíg vártam, hogy igyon, észrevettem, hogy egy varjú a hátára szállt. Először nem gondoltam semmit az esetről, mert gyakran szállnak varjak a bivalyokra, hogy leszedjék róluk a kullancsokat. De ahogy egy második pillantást is vetettem rá, megláttam a csőrében valamit, ami egy kis könyvre hasonlított. Kíváncsian közelebb léptem, hogy lássam, mi lehet az. De még mielőtt a közelébe értem volna, a varjú felszállt, eldobva a füzetet. Felvettem, és elkezdtem olvasni. Jézus történetét tartalmazta. Mire a bivaly befejezte az ivást, én is befejeztem a könyvecske olvasását. Házasságom hat éve után először éreztem békét. Elrejtettem a füzetet a zsebembe, és visszamentem a házba. Egy árnyékos fa alatt egy karóhoz kötöttem a bivalyt, leültem és újraolvastam a füzetet. Gyorsan elrejtettem, mielőtt a férjem hazaért volna a mezőről, és készítettem neki néhány pogácsát. Ahogy telt az idő, valahányszor anyósom szidott, vagy a férjem részegen és dühösen jött haza, Jézus történetének olvasásával nyugtattam meg magam. Néha ébren feküdtem éjszakánként, és kérdések kavarogtak a fejemben. Szerettem volna többet megtudni Jézusról, de nem kérdezhettem meg a rokonaimat. Ellenezték volna a kereszténység iránti érdeklődésemet. Egyszer az egyik barátom mesélt nekem egy lelkészről, aki előadásokat tartott egy szomszédos faluban. Amikor lehetőség adódott rá, a barátom megmutatta, kiről van szó, és rájöttem, hogy minden nap elhalad a házunk előtt. Egyik reggel, amikor senki sem volt a közelben, megállítottam a lelkészt, és elmondtam neki, hogy szeretnék többet megtudni Jézusról. A lelkész beleegyezett, hogy több információt mondjon el nekem, amennyiben meglátogatom az otthonában, ahol a feleségével együtt anélkül tanulmányozhatnak velem, hogy a család vagy a szomszédok megzavarnának minket. Örömmel elfogadtam a meghívását. Nagyon értékesek voltak ezek az alkalmak számomra, és alig vártam, hogy megtudjam mindazt, amit a Biblia tanít. Hónapokig kérleltem a lelkészt, engedje meg, hogy a gyülekezet tagjává legyek, de habozott. Tudta, hogy a kereszténnyé válás még inkább meg fogja nehezíteni az életemet, ha megtudja a családom. Amikor a férjem és az anyósom több napra elutaztak, megkeresztelkedtem. Miután csatlakoztam az egyházhoz, úgy döntöttem, többé nem fogom titkolni, hogy tanulmányozom a Bibliát és imádkozom. A férjem észrevette a változást, de nem ellenkezett. Amikor a gazdaságunk fejlődésnek indult, azt mondta nekem, hogy ez az én imáimnak köszönhető. Miután megismertem és megszerettem Jézust, béke volt a szívemben, többé nem vitatkoztam az anyósommal, és sokkal boldogabb lett az életem. Azóta mindig elmosolyodom, valahányszor varjat látok leszállni a bivalyra. Vajon lehetséges, hogy ugyanez a madár hozta el nekem a béke és a remény üzenetét?

*Álnév

Istenfélelem

A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme.” Fiataljaink közül sokan nem érzik szükségét annak, hogy erejüket megszilárdítsák szigorú gyakorlás révén annak érdekében, hogy a legjobbat nyújtsák mindenkor és minden körülmények között. Nem tartják szem előtt az istenfélelemet, gondolataik nem tiszták és emelkedettek. A menny ismer minden gondolatot és cselekedetet. Lehet, hogy a társaid nem látják a tetteidet, de az angyalok mindegyiket szemmel tartják. Megbízatást kaptak arra, hogy segítsenek mindazoknak, akik igyekeznek legyőzni minden rossz szokást, és igyekeznek távol tartani magukat Sátán csalásaitól. Sokszor alábecsüljük az apró, de gonosz cselekedetek és a kis következetlenségek erejét a jellemformálásra nézve. Isten Szavában feltárulnak előttünk a legnagyszerűbb és a legmagasabb alapelvek. Azért kaptuk őket, hogy megerősítsenek minden jóra irányuló erőfeszítést, vezessék és egyensúlyban tartsák az elmét, hogy magas színvonalra vezessenek minket. József, Dániel és társaik történetében láthatjuk, hogyan kötheti az igazság aranylánca Isten trónjához a fiatalokat. Nem lehetett arra kísérteni őket, hogy letérjenek a tisztesség útjáról. Nagyobbra értékelték Isten pártfogását az uralkodók dicséreténél, az Úr pedig szerette és megvédte őket. Feddhetetlenségük és abbeli szándékuk miatt, hogy Istent minden emberi hatalom felett tiszteljék, az Úr megtisztelte őket az emberek előtt. A teremtményei felett, az égen és a földön egyaránt hatalommal bíró Isten tisztelte meg őket. Ezek a fiatalok nem szégyellték vállalni önmagukat. Még a király udvarában is kifejezték a menny Istenébe vetett hitüket szavaik, szokásaik, tetteik által. Nem voltak hajlandók meghajolni egyetlen olyan földi megbízatás előtt sem, amely sértette volna Isten becsületét. Egyenesen a mennyből kaptak erőt ahhoz, hogy hűségesek maradjanak. Kövesd eme nemes fiatalok példáját! Sohase szégyelld vállalni azt, aki vagy! Tárd fel a meggyőződésedet emberek és angyalok előtt egyaránt. Ne engedd, hogy eluralkodjon rajtad a hamis szerénység vagy a hamis körültekintés, mert ezek az említett tanáccsal ellentétes cselekvést sugallnak. Válaszd meg a szavaidat, cselekedeteid legyenek következetesek, képességeiddel, igazlelkűségeddel vallj a hitedről, abban az elhatározásban, hogy Krisztust engeded uralkodni a lelked felett. Tedd fenntartás nélkül a lábai elé képességeidet, hogy a szolgálatába állítsa azokat. A jelenlegi és az eljövendő örök élet szempontjából az a legjobb, ha teljesen elkötelezed magad a jó oldal mellett, hogy a világ is tudja, hol állsz. Sokan nem kötelezik el teljesen magukat Isten ügye mellett, ingadozó helyzetük a gyengeség forrása és megbotránkozás köve lehet mások számára. Meghatározott elvek és odaszentelődés nélkül a kísértés hullámai elsodorják őket attól, amiről tudják, hogy helyes, mert nem tesznek szent erőfeszítést minden rossz legyőzésére, és nem tökéletesítik a jellemüket Krisztus igazsága révén. A világnak joga van tudni, mit lehet elvárni minden intelligens emberi lénytől. Aki a szilárd, határozott, igaz alapelvek élő megtestesülése, élő hatalommá lesz társai felett, és kereszténységével befolyásolni fog másokat. Sokan nem veszik észre és nem értékelik, hogy milyen nagy befolyása van mindenkinek a jóra vagy a rosszra. Minden tanulónak meg kellene értenie, hogy az általa elfogadott alapelvek élő és átalakító hatást gyakorolnak a jellemre. Aki elfogadja Krisztust személyes Megváltójának, szeretni fogja Őt és mindazokat, akikért meghalt, mert Krisztus az örök élet forrása lesz benne. Fenntartás nélkül fogja átadni magát Neki.
Tedd életed törvényévé, hogy tiszteled Istent, és elhatározásodtól nem fordít el semmiféle kísértés vagy érdek: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
Mivel megváltottakként szabadok vagyunk, Isten felszólít minket, hogy érvényesítsük azt, és a Tőle kapott erőnket a menny országának szabad alattvalóiként használjuk. Ne légy többé a bűn uralma alatt, hanem a királyok Királyának hűséges alattvalójaként bizonyítsd hűségedet Istennek. Jézus Krisztuson keresztül mutasd meg, méltó vagy arra a szent bizalomra, amellyel az Úr megtisztelt, amikor életet és kegyelmet adott neked. Vissza kell utasítanod a gonosz hatalmat. Krisztus katonáiként tudatosan és értelmesen el kell fogadnunk az üdvösség feltételeit, ápolnunk kell magunkban a helyes elveket és azok szerint kell cselekednünk. Az isteni bölcsességnek lábaid szövétnekévé kell válnia. Légy hű önmagadhoz és Istenhez! Minden, ami megingatható, ingadozni is fog, de ha az igazságban gyökerezel, a megingathatatlan dolgok között maradsz. Isten törvénye rendíthetetlen és megváltozhatatlan, mert Jahve jellemének kifejeződése. Döntsd el, hogy sem valamely szó, sem befolyás hatására nem fogod a legkevésbé sem meggyalázni a tekintélyét!
– The Youth’s Instructor, 1893. február 2.

Tedd életed törvényévé, hogy tiszteled Istent, és elhatározásodtól nem fordít el semmiféle kísértés vagy érdek.

 

MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK

1. Kiket kell segíteniük az angyaloknak?

2. Melyik az a három alapelv, amelyet megtalálhatunk az Igében?

3. Miért tisztelte meg Isten Józsefet és Dánielt? 1Sám 2:30

4. Hogyan készülhetsz fel József és Dániel példájának követésére?

5. Mi jelenti a gyengeség forrását sok ember számára?

Milyen hatással van ez a kísértésnek való ellenállás képességére?

6. Hogyan lehetsz a jóság élő példája a barátaid körében?

7. Mi az, aminek az életed törvényének kellene lennie?

Hogyan lehetsz határozottabb ebben a döntésben?

8. A cikk szerint Isten felszólít minket arra, hogy érvényesítsük a szabadságunkat. Mi az, aminek ne legyünk a hatalma alatt?

9. Melyik az a három dolog, amelyet meg kell tennünk Krisztus katonáiként?

Nem véletlen: rákok

A szivacsráknak tíz lába van, mégsem mozog valami gyorsan. De nincs is szüksége erre a hátán található álcának köszönhetően. Ezt a nagy, 20 cm hosszú rákot úgy teremtették, hogy képes legyen kivágni egy darab élő tengeri szivacsot a zátonyból, a megfelelő méretűre formázni, hogy a hátára illeszthesse! Ezután két hátsó lábával rögzíti a szivacsot, és oldalirányban változtat helyet a többi lába segítségével. Ahogyan a rák nő, a szivacs is növekszik. Szükség esetén levág belőle, hogy a mérete megfelelő legyen. Ha tüskés szivacsot választ, melyet más tengeri élőlények elkerülnek, ez megvédi a támadástól, és biztonságban haladhat. Alkotója úgy tervezte meg, hogy a két hátsó lábán kívül semmi másra ne legyen szüksége ahhoz, hogy a megfelelő pozícióban tudja tartani a szivacsot. Ez egy bölcs, nyilvánvalóan nem véletlen tervezés! Az alábbi képeken az apró integetőrák látható. Ezek a rákok mocsárban vagy homokos helyeken élnek, valamint az óceánok melletti mocsaras árapály-zónában. Nevüket annak a mozdulatnak köszönhetik, amit étkezés közben végeznek. A hímeknek nagyobb az egyik ollójuk. Ezt a nagyobbik ollót többek között egy másik hímmel való harcban használják azért, hogy megmutassák az erejüket és lenyűgözzék a nőstényeket. Olyasmi, mint a szkander, tehát nem azért teszik, hogy megsebezzék egymást. Az integetőrákok ollóik segítségével válogatják ki az élelmet az iszapból, iszaplabdákat hagyva maguk után. Olyankor is készítenek iszaplabdákat, amikor kiássák az odújukat, vagy jelölik a területük határait. Amikor ilyen labdákat látsz egy üreg közelében, tudhatod, hogy egy rák tartózkodik a közelben. Vagy talán több száz vagy több ezer rák, mivel kolóniákban élnek. A kis rákok kopoltyúinak nedveseknek kell maradniuk, ugyanakkor levegőre is szükségük van, ezért közvetlenül a dagály előtt az odújukba menekülnek, és az egyik iszaplabda-dugóval gyorsan eltorlaszolják a bejáratot. Így lesz egy légzsákjuk mindaddig, amíg a dagály visszavonul. Mit gondolsz, honnan tudják, mikor van a dagály ideje, és ezért be kell tömniük az odú bejáratát? Talán te és én nem tudjuk ezt kitalálni. De nem véletlenül programozta beléjük a Teremtő. Isten gondosan megtervezett minden rákfajtát. Ugyanezt tette akkor is – sőt még többet is ennél –, amikor minket teremtett. Nemcsak gondosan megtervezett minket, hanem még a saját képére és hasonlatosságára is alkotott! Ez aztán igazán különleges! A szerző, Juanita Kretschmar engedélyével.