Mit olvassunk?

Bár Pál egy komor börtönben volt leláncolva és tudta, hogy bármelyik nap kivégezhetik, írt egy levelet Timóteusnak az utolsó kívánságairól. A Bibliát tanulmányozva felfedezhetünk benne néhány apróságot, melyek fontos információkat tartalmaznak. Ezek a kérések Pál értékrendjébe engednek bepillantást.
Utolsó letartóztatása hirtelen és váratlanul történt. Elfogták és Rómába vitték anélkül, hogy összeszedhette volna csekély ingóságát. És melyek voltak ezek?
2Tim 4:13 – „A felsőruhámat, melyet Troásban Kárpusnál hagytam, jöttödben hozd el, a könyveket is, kiváltképpen a hártyákat.”
Nem volt pénze egy új kabátra, és nem akarta egy ilyen költséggel terhelni az egyházat. Csak abban az esetben kért pénzt a kincstárból, ha az az evangélium terjesztésére vagy a szegények megsegítésére szolgált. A kabátja mellett volt még néhány könyve és tekercse, melyek nagyon értékesek voltak, és melyeket általában mindig magával vitt. Csak találgathatjuk, hogy milyen könyvek és tekercsek lehettek, melyek bíztatást és bátorítást nyújtottak neki magányában, míg a halálra várt. Lehet, hogy közöttük voltak a Zsoltárok könyve, egy énekeskönyv, hisz tudjuk, hogy a börtönben is énekelt, hangosan és szívében is. (lásd: ApCsel 16:25, Ef 5:19)
Ezek az írások tartalmazhatták a Szentírás történelmi könyveit is. Ilyen olvasmányok mellett soha nem volt magányos.
„Isten Igéjével kezében minden emberi lény – bárhová vetné is sorsa – olyan közösségnek örülhet, amilyet csak választ. A Biblia lapjain az emberiség legnemesebb és legkiválóbb képviselőivel beszélgethet és hallgathatja az Örökkévaló hangját, amint Ő az emberekhez szól.” (Nevelés, 127. old.)
Lehet, hogy prófétai írások is voltak könyvei között, melyek által angyalok serege állt mellé ott, a börtönben.
„Miközben azokat a témákat tanulmányozza és azokon gondolkodik, »amikbe angyalok vágyakoznak betekinteni« (1Pt 1:12), az ő társaságukat élvezheti.” (I.m.)
Az is lehetséges, hogy Jézus életéről és szolgálatáról szóló iratai is voltak. 
„Követheti a mennyei Tanító lábnyomát, hallgathatja szavait, mint amikor a hegyeken, völgyekben és a tengernél tanított. Már itt a földön a menny légkörében élhet.” (I.m.)
A Timóteushoz írt levél rámutat arra, hogy Pál, élete végéhez közeledve, szorgalmasan tanulmányozott. Prófétai ajándéka nem tette érvénytelenné a bibliatanulmányozás szükségét. 
Ezzel a szokásával pedig nem volt egyedül. Dániel is figyelmesen olvasta az ihletett írásokat.
Dán 9:2-4 – „Én, Dániel, megfigyeltem a könyvekben az esztendők számát, amelyről az Úr ígéje lőn Jeremiás prófétához, hogy hetven esztendőnek kell eltelni Jeruzsálem omladékain. És orcámat az Úr Istenhez emelém, hogy keressem őt imádsággal, könyörgéssel, böjtöléssel, zsákban és hamuban. És imádkozám az Úrhoz, az én Istenemhez, és vallást tevék.”
Pál és Dániel nem voltak egyediek és különlegesek. Péter is feljegyezte, hogy „amely idvesség felől tudakozódtak és nyomozódtak a próféták, akik az irántatok való kegyelem felől jövendöltek”. (1Pt 1:10) Mi is csodálatos áldásokban részesülhetünk, miközben tanulmányozzuk az ihletett írásokat. Ézsaiás ezt tanácsolta: „Keressétek meg majd az Úr könyvében, és olvassátok!” (Ézsa 34:16)

(lásd: Megbeszélendő kérdések)
 

Nem minden könvy egyformán értékes. Vannak nagyon jó könyvek, de a bolti kínálat tele van olyan olvasmányokkal, melyeknek nincs erkölcsi értéke. Már Salamon napjaiban is voltak olyan írások, melyekre nem volt érdemes időt fordítani.
Préd 12:14 – „Mindezekből, fiam, intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek.”
Az Apostolok Cselekedeteiben azt olvassuk, hogy a keresztények egyes könyveket annyira veszélyesnek tartottak, hogy nyilvánosan elégették őket.
ApCsel 19:19 – „Sokan pedig azok közül, kik ördögi mesterségeket gyakoroltak, könyveiket összehordva, mindeneknek láttára megégetik vala.”
Amikor Pál azt mondta Timóteusnak, hogy „legyen gondod a felolvasásra” (1Tim 4:13), elsősorban a Szentírás nyilvános felolvasásársa gondolt. De utasításai ugyanúgy érvényesek lehetnek a személyes olvasásra is. 
Gondosan válogassuk meg, mit olvasunk, mert ezek a könyvek irányítják gondolatainkat és befolyásolják elménket. Vannak olyan olvasmányok, amelyek kételkedést ébresztenek bennünk Istennel szemben. Vannak olyanok, melyek csökkentik a biblitanulmányozás és ima iránti érdeklődésünket. Vannak könyvek, amelyek komolyan károsítják képzeletünket, sőt, gondolatmenetünket. Vannak könyvek, melyek erkölcstelen gondolatokra és vágyakra serkentenek. Milyen gondolatokkal van tele elménk? Milyen gondolatokat kellene kiiktatnunk?
Fil 4:8 – „Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok.”
Mi élelemmel tápláljuk testünket, és olvasással, nézéssel, hallgatással, gondolkodással elménket. Ahogy a szemét-étel (junk food) károsítja a testet, ugyanúgy a szemét-olvasmányok az elmét.
„A gondolatok olyanok, mint az étel az elmének.” (The Youth’s Instructor, 1902. október 9.)
Péter azt tanácsolja a keresztényeknek, hogy övezzék fel elméjüket (1Pt 1:13). Ez azt jelenti, hogy fegyelmezzük gondolatainkat, és ne engedjük őket elkalandozni. Pál azt mondja, hogy ejtsük foglyul gondolatainkat, hogy engedelmeskedjenek Krisztusnak (2Kor 10:5).
John Bunyan, klasszikus allegóriájában, A Szent Háború-ban a szemet, szem-kapunak nevezi. Sátán a „szem-kapun”, a „fül-kapun”, az „ízlelés-kapun” és az „érzék-kapun” keresztül keresi a bejáratot elménkbe, hogy elpusztíthassa lelkünket. Megpóbálja magára irányítani figyelmünket, felkelteni érdeklődésünket, hogy ártson nekünk. Nemcsak Isten ihlet írókat. Sátán is ihlet tehetséges szerzőket, hogy írjanak olyan szavakat, melyek az érzékek, az élvezet központját serkentik az agyban, ezért egyesek számára függőséget is okozhatnak. Az élvezetserkentő gondolatokba olyan gondolatokat és elméleteket kevernek, melyek károsak, mivel ellentmondanak Isten szavának. 
„Sátán műve ez, aki folytatásos történetekkel és regényekkel akarja elvarázsolni az érzékeket és kiégetni belőlünk az Isten szava utáni vágyat.” (5T, 517. old.)
A néha nyílt, de legtöbbször rejtett filozófiák és gondolatok egy ideig csak szunnyadnak, de az elvetett maghoz hasonlóan előbb-utóbb kicsíráznak, a gondolatok és cselekedetek olyan aratását eredményezve, mely megkeseríti az életet és lecsökkenti a fiatalok lehetőségeit egy világ-megváltoztató életre. 

(lásd: Megbeszélendő kérdések)
 

Isten országának egyik megkülönböztető jellemvonása az igazság szeretete. Akik hűségesek Istenhez, semmiképp nem adják fel az igazságot. Sátán és követői azonban túlságosan szigorúnak tartják ezt.
Jn 8:44 – „Nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.”
Sátán egyik kedvenc útja elménk eléréséhez a kitalált irodalom. Izgalmas, életszerű jeleneteket, erőszakos megnyilvánulások leírását, veszélyt, izgatottságot, románcot használ fel az érzelmek felkorbácsolására, a pillanatnyi örömszerzésre. Ez a fajta kedvtelés azonban káros és a bűnbe visz. (lásd: Zsid 11:25)
„A regények, a sikamlós és izgalmas mesék aligha jelentenek kevésbé átkot az olvasóknak. A szerző talán azt állítja, hogy erkölcsi tanítást ad, és művébe végig belesző vallási nézeteket, de az esetek nagy többségében Sátánról van szó angyali álcában, hogy minél hatékonyabban csábíthasson.” (Colporteur Ministry, 143. old.)
Az elképzelt történetek olvasása, nézése vagy hallgatása rövid kikapcsolódást nyújthat az élet valóságából. Azonban, az alkoholhoz hasonlóan, ez a kikapcsolódás is csak illúzió. Befogadóját nem elégíti ki, sőt, még több ilyen jellegű ingerre vágyik. (lásd: Péld 23:35)
Sátánnak ezernyi, látszólag veszélytelen álcája van a figyelmetlen keresztények behálózására. 
„Még az a regény is káros, amely nem sugall erkölcstelenséget, és amely talán kiváló elveket akar tanítani. A mese iránti puszta érdeklődés kapkodó, felületes olvasáshoz szoktat. A logikus gondolkodásról viszont leszoktat.” (A Nagy Orvos lábnyomán, 445. old.)
Van értelme Istentől megtiltott könyveket olvasni „kiváló elvek” tanulása érdekében? Ez ugyanaz a kísértés, mint a jó és gonosz tudásának fájánál. Ha rendelkezünk az élet vizének forrásával, miért innánk szennyezett kutakból? Jeremiás így kiáltott fel:
Jer 2:13 – „Mert kettős gonoszságot követett el az én népem: Elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy kutakat ássanak magoknak; és repedezett kutakat ástak, amelyek nem tartják a vizet.”
Miközben kerüljük a valótlanságot, vannak igaz történetek is, melyeket a keresztényeknek szintén kerülniük kellene. Vannak valós leírások háborúkról, vérontásokról, visszaélésekről és erkölcstelenségről. Azzá válunk, amire időt fordítunk. (lásd: 2Kor 3:18) Amennyire lehetséges, ne összpontosítsuk gondolatainkat a világban történő rosszra. Pál mondta:
Ef 5:3 – „Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is neveztessék ti közöttetek, amint szentekhez illik.”
Az ilyen dolgok ne váljanak beszédtémánkká. Ha folyamatosan ilyen gonoszságokról gondolkodunk olvasmányaink miatt, biztosan beszélgetéseinkben is helyet kapnak, „mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk”. (ApCsel 4:20)
A pápaság által elkövetett bűntényekkel kapcsolatban pedig ezt olvashatjuk: „Titkos tanácskozásaikon Sátán és angyalai befolyásolták a gonosz embereket, de láthatatlanul köztük volt Isten angyala is, és félelmetes feljegyzést készített méltánytalan intézkedéseikről és tetteikről. E feljegyzések túl iszonyatosak ahhoz, hogy az ember elhordozza őket.” (A Nagy Küzdelem, 59. old.) A francia forradalom gonosz eseményeivel kapcsolatban Ellen White kijelentette, hogy Franciaország „már annyira megtelt bűnnel, hogy az már le sem írható a borzalmai miatt”. (A Nagy Küzdelem, 286. old.)
Válasszunk olvasnivalót a rengeteg rendelkezésünkre álló kiváló és értékes könyv közül. Ott vannak az Istenért munkálkodó emberek életrajzai, a missziós erőfeszítések történetei, tudományos, egészségügyi és más kiadványok, ahol a hozzáértő szerzők pontosságra és értékes gondolatok megosztására törekednek. Bármit olvasunk is, biznyosodjunk meg róla, hogy kiállja a Fil 4:8 tesztjét. 

(lásd: Megbeszélendő kérdések)
 

1.    Dániel kijelentette, hogy az értelmes bibliatanulmányozás és -ismeret lesz a végidei igazak egyik jellemvonása. (Dán 12:4) Mit mond ez arról, hogy milyen olvasmányokat részesítsünk előnyben ezekben az utolsó napokban?

2.    Az a kijelentés, hogy a próféták maguk is gondosan és figyelmesen tanulmányoztak, mit árul el a bibliatanulmányozás fontosságáról?

3.    Hogyan károsítják az olvasókat a kitalált szerelmi történetek és az izgalmas kalandmesék?

4.    Milyen tanulságot rejt a mag példája a megfelelő olvasmány kiválasztásának fontosságáról? Gal 6:7-8

5.    Az elképzelt dolgok valóságosak? Mit mond Fil 4:8 a valótlanságokról? Gondolkodj el a szövegben említett többi kérelemről, majd keresd ki egyenként a szavakat egy szótárból. Mitől válhat egy nem kitalált témájú könyv is elfogadhatatlanná a keresztények számára?

6.    Hogyan alkalmazhatóak ezek az elvek más dolgokra, például a filmekre?

7.    Olvasási szokásad kiállják Fil 4:8 tesztjét? Milyen könyveket és folyóiratokat ne nyiss meg mostantól kezdve?
További tanulmányozásra: Boldog otthon, 410-418. old., Üzenet az ifjúságnak, 270-290. old. Írj egy listát azokról az irányelvekről, melyek segítenek jó olvasmányokat kiválasztani. Leírhatod a jó olvasmányok hasznos következményeit, illetve a rossz olvasmányok kárát is. 

A két út

Az 1856. május 27-án tartott Battle Creek-i konferencián látomást kaptam az egyházat érintő általános kérdésekről. Elvonult előttem Isten nagysága és dicsősége. Az angyal így szólt: „Rettenetes az Ő fensége, ti mégsem veszitek tudomásul. Rettenetes az Ő haragjában, ti mégis naponta vétkeztek Ellene. »Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.«”
Az utak különbözőek, különállóak, és ellentétes irányba vezetnek. Az egyik az örök életre, a másik az örök halálra. Láttam az utak közötti különbséget, valamint a rajtuk haladók közötti különbséget is. Az utak ellentétesek. Az egyik széles és sima, a másik keskeny és egyenetlen. A rajtuk haladók is ellentétesek jellemben, életvitelben, öltözködésben és beszédtémában.
Akik a keskeny úton mennek, arról beszélnek, milyen öröm és boldogság vár rájuk útjuk végén. Tekintetük gyakran szomorú, mégis szent, kegyes örömtől sugárzó. Nem úgy öltöznek, beszélnek vagy cselekszenek, mint a széles úton járók. Példaképük van. A fájdalmak férfija, a szenvedés ismerője nyitotta meg előttük azt az utat, és maga is végigjárta. Követői látják lábnyomát, mely vigasztalással és örömmel tölti be szívüket. Ő biztonságban áthaladt rajta. Akkor ők is megtehetik, ha követik lábnyomát. 
A széles úton mindenki a saját személyével, ruházatával, kedvtelésével van elfoglalva. Belemerülnek a hangos jókedvbe és vidámságba, nem is gondolva rá, hogy útjuk végén a biztos pusztulás vár rájuk. Naponta közelebb kerülnek pusztulásukhoz, mégis egyre jobban sietnek. Ó, mennyire elszomorított ez a látvány!
Sokat láttam a széles úton haladni, akiken ezek a szavak álltak: „Meghalt a világnak. Minden dolgok vége elközelített. Te is légy készen.” Pontosan úgy néztek ki, ahogyan a körülöttük levő hiú emberek, kivéve arcuk szomorúságát, mely szemembe ötlött. Beszélgetésük ugyanolyan volt, mint a körülöttük lévő élvhajhászó meggondolatlanoké, de olykor mély megelégedéssel mutattak a ruhájukra varrt betűkre, és a többieket is felszólították, hogy ugyanolyat viseljenek. A széles úton álltak, mégis azt állították, hogy a keskeny úton járókhoz tartoznak. Ezt hajtogatták a körülöttük levőknek: „Nincs különbség köztünk. Egyformák vagyunk. Egyformán öltözködünk, beszélünk és viselkedünk.”
Majd visszairányítottak az 1843 és 1844-es évekbe. Akkor a megszentelődés lelkülete élt, ami ma hiányzik. Mi történt Isten hitvalló, különleges népével? Láttam, hogy alkalmazkodnak a világhoz, nem akarnak szenvedni az igazságért. Láttam, hogy nem vágynak engedelmeskedni Isten akaratának. Visszatekintettem Izrael gyermekeire az Egyiptomból való kivonulás után. (...) Láttam, hogy sokan, akik azt állítják, hogy hisznek az utolsó napok igazságában, érthetetlennek tartják Izrael fiai zúgolódását vándorlásaik idején, hogy miután Isten oly csodálatosan gondoskodott róluk, annyira hálátlanok voltak, hogy elfeledték, amit értük tett. Az angyal megszólalt: „Ti még rosszabbul viselkedtek.” 
A próbák idején egyesek elkezdenek visszatekinteni, és azt gondolják, hogy nehéz sorsuk van. Egyesek Isten hivatásos szolgái közül nem tudják, mit jelent a tisztító próba. Időnként maguknak alakítanak ki vagy képzelnek el próbákat, és annyira könnyen elcsüggednek, megsértődnek, elveszítik méltóságukat, hogy kárt okoznak magukban, másokban és Isten ügyében. Sátán felnagyítja előttük próbáikat és olyan gondolatokat ültet elméjükbe, amelyeknek, ha utat engednek, tönkreteszik befolyásukat és hasznukat. (...)
Félelmetes dolog Isten ellen panaszkodni. Ők nem fogják fel, hogy az út, amelyen járnak, egy rögös, önmegtagadó, önfeláldozó út, és nem várhatják el, hogy minden simán menjen, mintha a széles úton járnának.
Testimonies for the Church, 1T, 127-129. old.
 

Egy üzenet fiataljainknak

Vannak életbevágó fontosságú könyvek, amelyeket fiataljaink nem olvasnak. Elhanyagolják, mert nem annyira érdekfeszítőek, mint az ő könnyű olvasmányaik. 
Ajánljuk ifjaink figyelmébe ezeket az olvasmányokat, mint amelyek elengedhetetlenül fontosak a keresztény jellem kiépítéséhez. Hitünk leglényegesebb pontjainak bele kell vésődniük a fiatalok emlékezetébe. Már találkoztak ezekkel az igazságokkal, de nem ismerik annyira, hogy ez irányítsa tanulmányozásukat. A fiatalok olvassanak olyan dolgokat, amelyek egészséges, megszentelő hatással vannak elméjükre. Erre szükségük van ahhoz, hogy józanul elkülöníthessék és felismerhessék az igaz vallást. Van sok jó, de nem megszentelő olvasmány. 
Most van az ideje és az alkalma a fiatalokért dolgozni. Mondjátok el nekik, hogy válsághelyzetben vagyunk és tudnunk kell felismerni az igaz kegyességet. Fiataljainknak segítségre, felemelésre, bátorításra van szüksége, de megfelelő módon. Lehet, nem úgy, ahogy ők szeretnék, de mindenképp úgy, hogy megszentelt elméhez segítsük őket. Mindennél nagyobb szükségük van jó, megszentelő vallásra. 
Nem számítok rá, hogy sokáig élek. Munkám majdnem kész. Mondjátok el fiataljainknak, hogy szeretném, ha szavaim olyan életmódra bátorítanák őket, amely a legvonzóbb a mennyei seregek előtt, és a legnemesebb befolyást gyakorolja a körülöttük élőkre. 
Éjszakánként kiválogattam és félretettem azokat a könyveket, amelyek nem előnyösek a fiataloknak. Válasszunk ki nekik olyan könyveket, melyek őszinteségre ösztönöznek, és az ige megnyitására serkentenek. Ez elém tárult a múltban, és gondoltam, bemutatom nektek, és biztonságba helyezem. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy haszontalan olvasmányokat adjunk a fiatalok kezébe. Olyan könyvekre van szükség, amelyek áldására válnak az elmének és a léleknek. Ezt nagyon könnyelműen kezeljük, ezért népünknek ismernie kell, amit mondok.
Nem hiszem, hogy több bizonyságtételt írhatok még ezután. A határozott gondolkodású emberek tudják, mi a megfelelő a munka felemelésére és előrevitelére. Isten szeretetével szívükben, mélyebbre kell ásniuk Isten dolgainak kutatásában. Aggódok azért, hogy fiataljaink megfelelő olvasmányokat kapjanak kézhez, és természetesen az idősek is. Figyeljünk az igazság vallásos vonzerejére. Tartsuk nyitva elménk Isten szavának igazságai előtt. Sátán akkor érkezik, amikor az emberek vigyázatlanok. Ne elégedjünk meg azzal, hogy egyszer elhangzott a figyelmeztetés. Ezt újra és újra hangoztatnunk kell. Kezdjünk el egy olyan olvasóprogramot, amely sokakat vonz és befolyásol. Ha nem kell tovább dolgoznom, szívesen besegítek a fiataloknak való könyvek előkészítésében.
Olyan munkát kell végezni a fiatalokért, amely kihat az elméjükre, hogy Isten megszentelő igazsága formálhassa őket. Őszintén kívánom, hogy fiataljaink ismerjék fel a hit általi megigazulás és a jellem tökéletesítésének valódi értelmét, mely felkészíti őket az örök életre. Nem számítok rá, hogy sok ideig élek, és ezt az üzenetet hagyom az ifjaknak, hogy kitűzött céljaikban sikerre jussanak. 
Kérem testvéreimet, hogy bátorítsák a fiatalokat Isten kegyelmének és értékének magasba emelésére. Folyamatosan imádkozzatok és dolgozzatok az igaz vallás értékéért. Helyezzétek előtérbe Isten kegyelmének és szentségének áldását és vonzerejét. Tehernek éreztem ezt, mert tudtam, hogy elhanyagolt téma. 
Nincs biztosítékom arra nézve, hogy még sokáig élek, de érzem, hogy az Úr elfogadott. Ő tudja, mennyit szenvedtem miközben tanúja voltam az úgynevezett keresztények alacsony életszínvonalának. Úgy éreztem, hogy kötelező, hogy az igazság meglátszódjék életemben, és bizonyságtételem eljusson az emberekhez. Szeretném, ha minden tőletek telhetőt megtennétek, hogy írásaimat a külföldön élők kezébe adjátok. Mondjátok el a fiataloknak, hogy számos lelki kiváltságban részesültek. Isten azt szeretné, ha őszinte erőfeszítéssel mutatnák be az igazságot az emberek előtt. Különleges feladatom, hogy ezeket elmondjam nektek. 
The Review and Herald, 1915. április 15.

Megbeszélendő kérdése

1.    Miért hajlamosak a fiatalok elhanyagolni a számukra létfontosságú olvasmányokat?

2.    Milyen befolyást gyakorolnak a megfelelő könyvek elménkre? Minden jó könyv betölti ezt a szerepet?

3.    A fiatalok mindig elfogadják azt a segítéget, ami a legjobban a javukra válik?

4.    Mire van mindennél nagyobb szükségük?

5.    Milyen tulajdonságokra kell figyelniük azoknak, akik előkészítik a fiatalok olvasmányait?

6.    Nem minden fiataloknak való könyv éri el az isteni mércét. Soroljátok fel, mire kell figyelnetek olvasmányaitok kiválasztásánál.

7.    A szerző szerint mi a legértékesebb? Mi az áldásos és vonzó?

8.    Istennek feladata van az ifjak számára. Mi az?

9.    Ez a cikk volt White testvérnő utolsó üzenete az ifjúságnak, halála előtt csupán három hónappal jelent meg. Mondjátok el saját szavaitokkal a fiatalokkal kapcsolatos szemléletét és óhaját. Szerintetek miért fektetett akkora hangsúlyt a minőségi olvasmányokra? 

Dorothy és az iPod
Joelle Thea, AFM misszionárius, Dél-kelet Ázsia

Miközben a konyhában mosogattam, hallottam a mellettem levő házból kiszűrődő szorgalmas felolvasást, amely tulajdonképpen hangsúlyos szótagolás volt. A szomszédom, Dorothy, a hatvanas éveiben járt, gyülekezetünk tagja volt, és szerette olvasni a Bibliát. Nem tudott folyékonyan olvasni, mert soha nem volt lehetősége iskolába járni. 
Miközben hallgattam, hogy Dorothy szavanként, szótagonként küszködik az olvasással, hirtelen eszembe jutott, hogy meg kellene ajándékoznom egy digitális hangos Bibliával. A következő napokban megpróbáltam vásárolni egy digitális lejátszót, de nem kaptam minőségit. Telt az idő, a munka, a tanítás és más teendőim annyira összezsúfolódtak, hogy nem volt időm elmenni a szomszédos országba egy jó minőségű lejátszót vásárolni.
Az egyik szombat délután imádkozás közben eszembe jutott Dorothy szükséglete egy hangos Bibliára: „Uram, nem volt időm elmenni és vásárolni egy lejátszót!” – próbáltam mentegetni kudarcomat.
„Mid van?” – éreztem a kérdést. Pillantásom ráesett a mellettem álló könyvespolcon levő iPod-ra. „De Uram, ez a szép iPod-om! Azért vettem, hogy hallgathassam a Bibliát, énekeket, prédikációkat. Tudod, hogy nekem is szükségem van lelki táplálékra.”
„Te könnyűszerrel tudod olvasni a Bibliát, ugyanakkor a számítógépedről és a telefonodról is tudsz lejátszani hanganyagot. Tudod, hogy nem használod sokat az iPod-ot, és Dorothynak nálad nagyobb szüksége van rá. Ő is az én gyermekem.”
Ó, nehéz volt a harc. Tudtam, hogy Isten szólt szívemhez. Tudtam, hogy oda kell adnom az iPod-ot, de nehéz volt. Miért volt annyira nehéz? Végtére is egy iPod semmi Jézus áldozatához képest, és én mégis harcoltam. Ekkor eszembe jutott egy idézet, amely a dolog gyökeréhez vezetett és rámutatott bűnömre: „Isten szemében egyetlen bűn sem csekély. (...) Mily sokszor dorgálás nélkül hagyják a büszkeséget, az önzést, a kapzsiságot és az irigységet. Holott Isten szemében ezek a bűnök különösen bántóak.” (Jézushoz vezető út, 30. old.)
Tudtam mit kell tennem. Vasárnap reggel levettem szép, kék iPod-omat a polcról, letöröltem róla a port, majd a számítógépemre csatlakoztattam. Átmásoltam, majd letöröltem róla a prédikációkat, nyelvleckéket és más angol nyelvű anyagot. Nem hagytam rajta mást, csak a Bibliát, a helyiek nyelvén. A beállításokat, amennyire tudtam, leegyszerűsítettem. Azon a délután átvittem az iPod-ot és egy pár hangfalat Dorothynak. Alig hitt a szemének. Leültünk egy szőnyegre, és mindent beállítottam neki. Beindítottuk, és Máté evangéliumának szavai, az ő nyelvén, betöltötték a szobát. Csodálkozva, örömmel hallgatta. „Ez annyira csodálatos!”  – kiáltott fel. Elővette megviselt Bibliáját és megmutatta, honnan kezdett olvasni Ézsaiás könyvét tizennyolc hónappal korábban. Most éppen elkezdte a Jelenések könyvét. Szótagról szótagra. Ez az igazi odaadás.
Előrevittem a Jelenésekig, és Dorothy a hangszóróra meredve hallgatta, megilletődve, olyan óvatosan fogva az iPod-ot, mintha a legkisebb fuvallat is ártana neki. „Most már sokkal könnyebben megértem a Bibliát. Olvastam, olvastam és olvastam, és annyira nehezen értettem. Erősen próbálkozom, de annyira feledékeny vagyok. Most már hallgathatom, és értem, és a férjem is hallgathatja. Valamilyen mértékben halláskárosult, és a gyülekezetben nem mindig hallja jól a prédikációt. Ezek a hangszórók azonban elég hangosak, hogy ő is gond nélkül megértse. Nagyon fogja értékelni.”
Önzésemre dorgálás volt Dorothy öröme. 
Kérlek, imádkozzatok Dorothyért és a többi helyi gyülekezeti tagért. Sokuk nagyon kevés oktatásban részesült, de szeretnének tanulni, majd gyakorlatba ültetni ismereteiket. Imádkozzatok, hogy Isten továbbra is ihlessen és segítsen, hogy legjobb tanúbizonysága lehessek.