Pál és Barnabás
Text de memorat
„Megszabadítván téged e néptől és a pogányoktól, kik közé most küldelek. Hogy megnyissad szemeiket, hogy setétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az énbennem való hit által.” Apostolok cselekedetei 26:17-18
Akiket először neveztek keresztényeknek (ApCsel 11:19-26)
A jeruzsálemi üldözés kezdetén sok hívő úgy döntött, elhagyja a várost. Sokfelé szétszéledtek és elvitték a Jézusról szóló jó hírt. Emiatt hívők csoportjai telepedtek le számos Izraelen kívüli, idegen országban. Sok zsidó élt a Római Birodalomban, és a hívők általában csak közöttük dolgoztak. Az evangéliumot még nem hirdették a pogányoknak. Jeruzsálemtől 500 kilométerre, északra feküdt a szíriai Antiókhia városa. Hatalmas, jómódú város volt, fontos gazdasági és kereskedelmi központ. Milyen sikerrel járt az a néhány hívő, akik odaköltözve Jézusról kezdtek prédikálni? ApCsel 11:20-21 Amikor a tanítványok Jeruzsálemben tudomást szereztek erről, elhatározták, hogy odaküldik Barnabást, hogy segítsen az új gyülekezet megszervezésében. Hogyan áldotta meg Isten az erőfeszítéseit? 23-24. v. Az antiókhiai gyülekezet növekedése során Barnabás rádöbbent, hogy több segítségre van szüksége, ezért Tarzusba ment Pált megkeresni. Tarzus Pál szülővárosa volt, ahová megtérése után ment vissza, amikor a jeruzsálemi vallási vezetők megpróbálták megölni (ApCsel 9:26-30). Amikor Barnabás megtalálta Pált, rábeszélte, menjen vele Antiókhiába, és segítsen az ottani gyülekezet megszervezésében. Így az elkövetkező esztendőben együtt munkálkodtak. Antiókhiában nevezték először keresztényeknek a Jézusban hívőket. Azért nevezték így őket, mert Krisztusról prédikáltak, Krisztusról tanítottak, róla beszéltek és a nevében imádkoztak Istenhez. Soha nem fáradtak bele Krisztus szolgálatának, halálának és feltámadásának, valamint mennyei szolgálatának tanulmányozásába. Nem csoda, hogy Krisztus követőinek, keresztényeknek nevezték őket!
A jeruzsálemi üldözés kezdetén sok hívő úgy döntött, elhagyja a várost. Sokfelé szétszéledtek és elvitték a Jézusról szóló jó hírt. Emiatt hívők csoportjai telepedtek le számos Izraelen kívüli, idegen országban. Sok zsidó élt a Római Birodalomban, és a hívők általában csak közöttük dolgoztak. Az evangéliumot még nem hirdették a pogányoknak. Jeruzsálemtől 500 kilométerre, északra feküdt a szíriai Antiókhia városa. Hatalmas, jómódú város volt, fontos gazdasági és kereskedelmi központ. Milyen sikerrel járt az a néhány hívő, akik odaköltözve Jézusról kezdtek prédikálni? ApCsel 11:20-21 Amikor a tanítványok Jeruzsálemben tudomást szereztek erről, elhatározták, hogy odaküldik Barnabást, hogy segítsen az új gyülekezet megszervezésében. Hogyan áldotta meg Isten az erőfeszítéseit? 23-24. v. Az antiókhiai gyülekezet növekedése során Barnabás rádöbbent, hogy több segítségre van szüksége, ezért Tarzusba ment Pált megkeresni. Tarzus Pál szülővárosa volt, ahová megtérése után ment vissza, amikor a jeruzsálemi vallási vezetők megpróbálták megölni (ApCsel 9:26-30). Amikor Barnabás megtalálta Pált, rábeszélte, menjen vele Antiókhiába, és segítsen az ottani gyülekezet megszervezésében. Így az elkövetkező esztendőben együtt munkálkodtak. Antiókhiában nevezték először keresztényeknek a Jézusban hívőket. Azért nevezték így őket, mert Krisztusról prédikáltak, Krisztusról tanítottak, róla beszéltek és a nevében imádkoztak Istenhez. Soha nem fáradtak bele Krisztus szolgálatának, halálának és feltámadásának, valamint mennyei szolgálatának tanulmányozásába. Nem csoda, hogy Krisztus követőinek, keresztényeknek nevezték őket!
Alkalmazás: Téged kereszténynek hívnának az emberek, ha annak alapján ítélnének meg, amiről a legtöbbet beszélsz?
Elhívás a szolgálatra (ApCsel 11:27-30; 13:1-4)
Pál és Barnabás már egy éve együtt munkálkodtak Antiókhia városában az új keresztény gyülekezet felépítésén. Akkor Agabus, egy jeruzsálemi próféta érkezett hozzájuk, és szörnyű éhínséget jövendölve prédikált. Hogyan segítettek az antiókhiai keresztények a jeruzsálemi hívőkön? ApCsel 11:29-30 Pál azonban tudta, hogy nem a zsidóknak szóló prédikálás a legfontosabb feladata. A damaszkuszi úton Jézus azzal bízta meg, hogy a pogányoknak prédikáljon (ApCsel 26:15-18). Egészen addig nem tettek szervezett erőfeszítéseket arra, hogy az evangéliumot a pogányoknak is hirdessék. Most azonban elérkezett ennek is az ideje, és a Szentlélek különleges üzenetet adott néhány antiókhiai hívőnek. Mi volt az üzenet, és mit tettek ezek a hívők? ApCsel 13:1-3 Isten elhívását az egyház elismerte, majd Pál és Barnabás elindult első missziós útjára. Antiókhiát elhagyva hajóra szálltak, és több mint 220 kilométer utazás után a Ciprus szigetének keleti partján fekvő Szalamisz városába érkeztek. Ezen a szigeten nőtt fel Barnabás (ApCsel 4:36). Egy János Márk nevű fiatalember is Pállal és Barnabással tartott. Barnabás rokona volt, akinek édesanyja kereszténnyé lett. Jeruzsálemben élt, és megnyitotta otthonát a keresztények előtt. Márk szerette volna elkísérni őket a missziós útra, akik ezt meg is engedték neki. Szalamisztól Pál és Barnabás 160 kilométert haladt nyugat felé, és útközben a zsinagógákban prédikáltak. Végül Paphos városába értek, ami Ciprus nyugati partján található.
Pál és Barnabás már egy éve együtt munkálkodtak Antiókhia városában az új keresztény gyülekezet felépítésén. Akkor Agabus, egy jeruzsálemi próféta érkezett hozzájuk, és szörnyű éhínséget jövendölve prédikált. Hogyan segítettek az antiókhiai keresztények a jeruzsálemi hívőkön? ApCsel 11:29-30 Pál azonban tudta, hogy nem a zsidóknak szóló prédikálás a legfontosabb feladata. A damaszkuszi úton Jézus azzal bízta meg, hogy a pogányoknak prédikáljon (ApCsel 26:15-18). Egészen addig nem tettek szervezett erőfeszítéseket arra, hogy az evangéliumot a pogányoknak is hirdessék. Most azonban elérkezett ennek is az ideje, és a Szentlélek különleges üzenetet adott néhány antiókhiai hívőnek. Mi volt az üzenet, és mit tettek ezek a hívők? ApCsel 13:1-3 Isten elhívását az egyház elismerte, majd Pál és Barnabás elindult első missziós útjára. Antiókhiát elhagyva hajóra szálltak, és több mint 220 kilométer utazás után a Ciprus szigetének keleti partján fekvő Szalamisz városába érkeztek. Ezen a szigeten nőtt fel Barnabás (ApCsel 4:36). Egy János Márk nevű fiatalember is Pállal és Barnabással tartott. Barnabás rokona volt, akinek édesanyja kereszténnyé lett. Jeruzsálemben élt, és megnyitotta otthonát a keresztények előtt. Márk szerette volna elkísérni őket a missziós útra, akik ezt meg is engedték neki. Szalamisztól Pál és Barnabás 160 kilométert haladt nyugat felé, és útközben a zsinagógákban prédikáltak. Végül Paphos városába értek, ami Ciprus nyugati partján található.
Alkalmazás: Pált Isten azzal a különleges munkával bízta meg, hogy a pogányoknak hirdesse az evangéliumot. Téged mire hívott el azon a helyen, ahol éppen most vagy? Megteszel mindent, hogy felkészült legyél bármire, amit Isten a jövőben kérhet tőled?
Márk hazatér (ApCsel 13:6-13)
Pál és Barnabás első missziós útjuk során a Ciprus szigetének nyugati partján fekvő Paphos városába érkeztek. Ebben a városban élt a sziget római helytartója, Sergius Paulus. Kétségtelenül hallott már Pálról, Barnabásról és az üzenetről is, amit hirdettek. Most személyesen is hallani szerette volna mondanivalójukat. Volt azonban egy Elimás nevű ember, aki nem akarta, hogy Sergius Paulus meghallja az evangéliumot. Ki volt ő, és mit csinált? ApCsel 13:6-8 Pál tudta, hogy Sátán dolgozik Elimás által, hogy a Jézusról szóló jó hír lerontsa. Azt is tudta, hogy Isten lehetőséget akar adni a kormányzónak, hogy Jézust megismerje. A Szentlélek arra indította Pált, hogy ítéletet hirdessen az ördöngős férfi felett. Mi volt az? 9-11. v. Ez méltó büntetés volt. Elimás úgy döntött, becsukja szemét a Pál által hirdetett igazság előtt, és most a természetes szemeivel sem látott. A kormányzóra nagy hatást gyakorolt ez a csoda, és úgy döntött, hisz Jézusban. Paphosi munkájuk végeztével Pál, Barnabás és Márk a közel 300 kilométerre, északnyugatra fekvő Perga városába hajózott. Márk rájött, milyen nehéz úttörő misszionáriusnak lenni. Gyakran voltak fáradtak, sokszor éheztek és fáztak. Útközben sokszor kerültek veszélyes helyzetbe. Míg néhányan örömmel fogadták munkájukat, sokan mások inkább akadályozták azt. Márk felismerte, hogy a jövőben még több nehézséggel és üldözéssel kell majd szembesülniük. Bátorságát elveszítve otthagyta Pált és Barnabást, és visszatért Jeruzsálembe. Isten azonban nem hagyta el Márkot. Barnabás később magával vitte egy másik missziós útjára, és a fiatalember Isten értékes munkásává vált (2Tim 4:11).
Pál és Barnabás első missziós útjuk során a Ciprus szigetének nyugati partján fekvő Paphos városába érkeztek. Ebben a városban élt a sziget római helytartója, Sergius Paulus. Kétségtelenül hallott már Pálról, Barnabásról és az üzenetről is, amit hirdettek. Most személyesen is hallani szerette volna mondanivalójukat. Volt azonban egy Elimás nevű ember, aki nem akarta, hogy Sergius Paulus meghallja az evangéliumot. Ki volt ő, és mit csinált? ApCsel 13:6-8 Pál tudta, hogy Sátán dolgozik Elimás által, hogy a Jézusról szóló jó hír lerontsa. Azt is tudta, hogy Isten lehetőséget akar adni a kormányzónak, hogy Jézust megismerje. A Szentlélek arra indította Pált, hogy ítéletet hirdessen az ördöngős férfi felett. Mi volt az? 9-11. v. Ez méltó büntetés volt. Elimás úgy döntött, becsukja szemét a Pál által hirdetett igazság előtt, és most a természetes szemeivel sem látott. A kormányzóra nagy hatást gyakorolt ez a csoda, és úgy döntött, hisz Jézusban. Paphosi munkájuk végeztével Pál, Barnabás és Márk a közel 300 kilométerre, északnyugatra fekvő Perga városába hajózott. Márk rájött, milyen nehéz úttörő misszionáriusnak lenni. Gyakran voltak fáradtak, sokszor éheztek és fáztak. Útközben sokszor kerültek veszélyes helyzetbe. Míg néhányan örömmel fogadták munkájukat, sokan mások inkább akadályozták azt. Márk felismerte, hogy a jövőben még több nehézséggel és üldözéssel kell majd szembesülniük. Bátorságát elveszítve otthagyta Pált és Barnabást, és visszatért Jeruzsálembe. Isten azonban nem hagyta el Márkot. Barnabás később magával vitte egy másik missziós útjára, és a fiatalember Isten értékes munkásává vált (2Tim 4:11).
Alkalmazás: Te mit tettél volna Márk helyében? Gondold ezt át alaposan! Hajlandó vagy a nehézségek és az üldözés ellenére is beszélni másoknak Jézusról?
Az evangéliumot hirdetve (ApCsel 13:14–44)
Márk távozása után Pál és Barnabás észak felé folytatták útjukat a 160 km-re fekvő pisidiai Antiókhiába. Mivel kezdték ottani szolgálatukat? ApCsel 13:14 Miután felolvastak az Írásokból, a zsinagóga vezetői, akik a szombati szolgálatokért feleltek, felkérték Pált, hogy szóljon a gyülekezethez. Pál boldog volt, hogy a Jézusról szóló jó hírről beszélhet. Röviden összefoglalta a zsidó nemzet történetét. A zsidók nagyon szívesen hallgatták ezt a történetet, ezért teljes figyelmüket Pálnak szentelték. Pál kihangsúlyozta, hogy Jézus pontosan betöltötte a Messiásról szóló próféciákat. Bátran kijelentette, hogy a jeruzsálemi vallási vezetők halálra adták, pedig semmiben sem találták bűnösnek. Isten azonban feltámasztotta a halálból, és sokan találkoztak vele feltámadása után. Miután világosan bizonyította, hogy Jézus a Messiás, Pál felhívást intézett hallgatóihoz. Mi volt az, és milyen figyelmeztetés hangzott még el? 38-41. v. A Szentlélek hatott a jelenlévők lelkére. Sokan várták már régóta a Messiás eljövetelét. Most pedig Pál beszámolójából meggyőződhettek róla, hogy Jézus betöltötte a próféciákat, Ő a megígért Egyetlen. A Pált hallgató pogányok nagyon örültek, hogy a megváltás jó híre nem kizárólag a zsidóknak, hanem mindenkinek szól. Olyan izgalomba jöttek, hogy mindenkivel meg akarták osztani ezt a jó hírt. Ezért megkérték Pált, hogy a következő szombatnapon is prédikáljon róla. Egész héten terjesztették a jó hírt, és meghívták rokonaikat, szomszédaikat és barátaikat Pál beszédének meghallgatására. Mi történt a következő szombaton? 44. v.
Márk távozása után Pál és Barnabás észak felé folytatták útjukat a 160 km-re fekvő pisidiai Antiókhiába. Mivel kezdték ottani szolgálatukat? ApCsel 13:14 Miután felolvastak az Írásokból, a zsinagóga vezetői, akik a szombati szolgálatokért feleltek, felkérték Pált, hogy szóljon a gyülekezethez. Pál boldog volt, hogy a Jézusról szóló jó hírről beszélhet. Röviden összefoglalta a zsidó nemzet történetét. A zsidók nagyon szívesen hallgatták ezt a történetet, ezért teljes figyelmüket Pálnak szentelték. Pál kihangsúlyozta, hogy Jézus pontosan betöltötte a Messiásról szóló próféciákat. Bátran kijelentette, hogy a jeruzsálemi vallási vezetők halálra adták, pedig semmiben sem találták bűnösnek. Isten azonban feltámasztotta a halálból, és sokan találkoztak vele feltámadása után. Miután világosan bizonyította, hogy Jézus a Messiás, Pál felhívást intézett hallgatóihoz. Mi volt az, és milyen figyelmeztetés hangzott még el? 38-41. v. A Szentlélek hatott a jelenlévők lelkére. Sokan várták már régóta a Messiás eljövetelét. Most pedig Pál beszámolójából meggyőződhettek róla, hogy Jézus betöltötte a próféciákat, Ő a megígért Egyetlen. A Pált hallgató pogányok nagyon örültek, hogy a megváltás jó híre nem kizárólag a zsidóknak, hanem mindenkinek szól. Olyan izgalomba jöttek, hogy mindenkivel meg akarták osztani ezt a jó hírt. Ezért megkérték Pált, hogy a következő szombatnapon is prédikáljon róla. Egész héten terjesztették a jó hírt, és meghívták rokonaikat, szomszédaikat és barátaikat Pál beszédének meghallgatására. Mi történt a következő szombaton? 44. v.
Alkalmazás: Téged is annyira felvillanyoz a szombati prédikáció, hogy alig várod, hogy megoszthasd másokkal? Emlékszel egyáltalán, miről szólt a legutóbbi? Miért ne kérnéd Istent, szóljon hozzád a következő szombatnapon és adja áldását, hogy megoszthasd azt barátaiddal?
Az evangélium elutasítása (ApCsel 13:45–52)
A pisidiai Antiókhia pogány lakóit annyira felvillanyozta a Pál első prédikációjából hallott jó hír, hogy a következő szombatnapon szinte az egész város megjelent az apostol meghallgatására. Hálásan fogadták, hogy a Jézusról szóló jó hír üzenete nem korlátozódik a zsidókra, hanem a pogányokra is vonatkozik. Azonban nem mindenki örült. Hogyan reagáltak a zsidók, amikor látták a sok pogányt, akik Pál meghallgatására érkeztek? ApCsel 13:45 Milyen szomorú, hogy így álltak hozzá! Dicsőíteniük kellett volna Istent, amiért ilyen sokan készek meghallgatni a megváltás jó hírét. Látván mi történik, Pál néhány nagyon világos, közérthető szóval szólt a zsidókhoz. Elmondta nekik, hogy mivel ők elutasították a Jézusról szóló jó hírt, Barnabással együtt mostantól a pogányok felé fordítják a figyelmüket. 46-47. v. A zsidók ellenállásának dacára Pál és Barnabás munkája nagyon sikeres volt. Sok pogány ember döntött Jézus és az általa való üdvösség mellett, és „beteljesedtek Szentlélekkel.” Pál és Barnabás végül mégis kénytelen volt elhagyni a környéket. Elcsüggedés helyett azonban eszükbe jutott, amit Jézus az üldözésről a hegyi beszédben mondott. Olvassuk el: Mt 5:11-12 ! A pisidiai Antiókhiát elhagyva Pál és Barnabás leporolták lábukat. Miért tették ezt? Jézus mondta tanítványainak, hogy ezt tegyék, amikor olyanok házából távoznak, akik elutasították a megváltás üzenetét. Mt 10:14-15 Ez majd bizonyság lesz ellenük az ítélet napján, mert hallották a Jézusról szóló jó hírt, de elutasították azt.
A pisidiai Antiókhia pogány lakóit annyira felvillanyozta a Pál első prédikációjából hallott jó hír, hogy a következő szombatnapon szinte az egész város megjelent az apostol meghallgatására. Hálásan fogadták, hogy a Jézusról szóló jó hír üzenete nem korlátozódik a zsidókra, hanem a pogányokra is vonatkozik. Azonban nem mindenki örült. Hogyan reagáltak a zsidók, amikor látták a sok pogányt, akik Pál meghallgatására érkeztek? ApCsel 13:45 Milyen szomorú, hogy így álltak hozzá! Dicsőíteniük kellett volna Istent, amiért ilyen sokan készek meghallgatni a megváltás jó hírét. Látván mi történik, Pál néhány nagyon világos, közérthető szóval szólt a zsidókhoz. Elmondta nekik, hogy mivel ők elutasították a Jézusról szóló jó hírt, Barnabással együtt mostantól a pogányok felé fordítják a figyelmüket. 46-47. v. A zsidók ellenállásának dacára Pál és Barnabás munkája nagyon sikeres volt. Sok pogány ember döntött Jézus és az általa való üdvösség mellett, és „beteljesedtek Szentlélekkel.” Pál és Barnabás végül mégis kénytelen volt elhagyni a környéket. Elcsüggedés helyett azonban eszükbe jutott, amit Jézus az üldözésről a hegyi beszédben mondott. Olvassuk el: Mt 5:11-12 ! A pisidiai Antiókhiát elhagyva Pál és Barnabás leporolták lábukat. Miért tették ezt? Jézus mondta tanítványainak, hogy ezt tegyék, amikor olyanok házából távoznak, akik elutasították a megváltás üzenetét. Mt 10:14-15 Ez majd bizonyság lesz ellenük az ítélet napján, mert hallották a Jézusról szóló jó hírt, de elutasították azt.
Alkalmazás: Felelősek vagyunk mindenért, amit tudunk, és azért is, amit megismerhettünk volna, ha alaposabban tanulmányoztuk volna Isten igéjét. Mindig döntsünk amellett, amiről tudjuk, hogy jó!
Listrában és Derbében (ApCsel 14:1–26)
Miután el kellett hagyniuk a pisidiai Antiókhiát, Pál és Barnabás a keletre, a mintegy 150 km-re fekvő Ikóniumba ment. Ott is először a zsidók zsinagógájában kezdtek prédikálni, aminek hatására zsidók és görögök nagy sokasága hívővé lett. Ott is sok zsidó utasította el a jó hírt, és okozott gondot nekik. Mi történt ezután Ikóniumban? ApCsel 14:2-6 Pál és Barnabás ezután Listra városába ment, ami kb 30 km-re, délnyugatra volt Ikóniumtól. Beszéde közben Pál észrevett egy születésétől fogva béna férfit, aki nagyon figyelmesen hallgatta őt. Mit mondott neki Pál? 8-10. v. Listra pogány város volt, ahol sokan más isteneket imádtak. Pál és Barnabás szorgalmasan tanították őket az egyetlen igaz Istenről. Amikor az emberek látták, hogyan gyógyította meg Pál a béna férfit, istenekként akarták tisztelni őt és Barnabást. Mire készültek? 13. v. Pál és Barnabás természetesen elborzadt, és alig sikerült leállítaniuk az embereket. Nemsokára zsidók érkeztek Listrába Pisidiából és Ikóniumból, akik arról győzködték a népet, hogy a férfiak, akiket istenként akartak tisztelni, valójában halált érdemelnek. Mit tettek azután? 19. v. A hívők szomorúan gyűltek Pál élettelen teste köré. Mennyire meglepődtek, amikor Pál váratlanul felállt! Másnap Barnabással együtt a Listrától 65 km-re délkeletre fekvő Derbébe indultak. Miután egy ideig Derbében szolgáltak, Pál és Barnabás elhatározta, hogy visszafordulnak, és meglátogatják az összes gyülekezetet, amit addig alapítottak. Ezért visszamentek Listrába, Ikóniumba, a pisidiai Antiókhiába és Pergába. Mindenütt segítettek a gyülekezeti élet szervezésében. Majd hajóval visszautaztak Antiókhiába, ahol körútjukat kezdték.
Miután el kellett hagyniuk a pisidiai Antiókhiát, Pál és Barnabás a keletre, a mintegy 150 km-re fekvő Ikóniumba ment. Ott is először a zsidók zsinagógájában kezdtek prédikálni, aminek hatására zsidók és görögök nagy sokasága hívővé lett. Ott is sok zsidó utasította el a jó hírt, és okozott gondot nekik. Mi történt ezután Ikóniumban? ApCsel 14:2-6 Pál és Barnabás ezután Listra városába ment, ami kb 30 km-re, délnyugatra volt Ikóniumtól. Beszéde közben Pál észrevett egy születésétől fogva béna férfit, aki nagyon figyelmesen hallgatta őt. Mit mondott neki Pál? 8-10. v. Listra pogány város volt, ahol sokan más isteneket imádtak. Pál és Barnabás szorgalmasan tanították őket az egyetlen igaz Istenről. Amikor az emberek látták, hogyan gyógyította meg Pál a béna férfit, istenekként akarták tisztelni őt és Barnabást. Mire készültek? 13. v. Pál és Barnabás természetesen elborzadt, és alig sikerült leállítaniuk az embereket. Nemsokára zsidók érkeztek Listrába Pisidiából és Ikóniumból, akik arról győzködték a népet, hogy a férfiak, akiket istenként akartak tisztelni, valójában halált érdemelnek. Mit tettek azután? 19. v. A hívők szomorúan gyűltek Pál élettelen teste köré. Mennyire meglepődtek, amikor Pál váratlanul felállt! Másnap Barnabással együtt a Listrától 65 km-re délkeletre fekvő Derbébe indultak. Miután egy ideig Derbében szolgáltak, Pál és Barnabás elhatározta, hogy visszafordulnak, és meglátogatják az összes gyülekezetet, amit addig alapítottak. Ezért visszamentek Listrába, Ikóniumba, a pisidiai Antiókhiába és Pergába. Mindenütt segítettek a gyülekezeti élet szervezésében. Majd hajóval visszautaztak Antiókhiába, ahol körútjukat kezdték.
Alkalmazd a gyakorlatban: Milyen sok ellenállással találkozott Pál és Barnabás a missziós út során! Te hűséges maradtál volna az ő helyükben? Hűséges vagy most otthonodban vagy a barátaid között Jézushoz?
Studiul 8, 16-22 február
