A bűn eltávolítása

A szentély

A szent hajlék első helyiségét szentélynek nevezték, és három bútordarab volt benne. Kettőről már tanultunk – az arany gyertyatartóról és a szent kenyerek asztaláról. A harmadik a füstölőoltár volt. Fából készült és arannyal volt borítva. A teteje körül koronaszerű aranyszegély volt, sarkain egy-egy szarvval. Az első terem nyugati végében helyezkedett el, a két helyiséget elválasztó függöny közelében. 2Móz 30:1-3,6

Isten gyújtotta a tüzet ezen az arany oltáron, és egy pap minden reggel és minden este édes füstölőt égetett rajta, amely Isten különleges receptje szerint készült. Reggel és este ugyanakkor tették ezt, mint amikor a bárányokat a kinti oltáron feláldozták. Az égő tömjén illata éjjel-nappal betöltötte mindkét helyiséget, a körülöttük lévő udvart, és messzire szállt a pitvar fehér kerítése fölött. „Örök füstölő” volt a neve, ami azt jelenti, hogy az izraeliták egyfolytában érezhették az illatát (2Móz 30:7-8.). A mindennapi reggeli, esti áldozat és a füstölő égetése nagyon fontos volt az izraeliták számára, akik ezekben az időpontokban mentek a szent hajlékba istentiszteletre. A feláldozott bárány Jézust jelképezte, Aki elveszi majd bűneiket és meghal, hogy ők megbocsátást nyerjenek. A füstölő édes illata pedig az Ő tökéletes életét, amit majd értük fog élni. Jézus értünk élt élete és értünk hozott áldozata akkor még nem történt meg, tehát a zsidóknak hinniük kellett, hogy a jövőben így lesz. Ahogy imáik a füstölő illatával együtt felszálltak, Isten elfogadta őket. 

Alkalmazás: Bár mi nem alkalmazzuk ezeket a reggeli és esti szertartásokat, Isten örül, ha reggeli és esti áhítatot tartunk otthonunkban, vagy ahol éppen vagyunk. 

A szentek szentje

A füstölőoltár mögött egy vastag függöny volt, ami a szentélyt a szentek szentjétől elválasztotta. Kárpit volt a neve, mert eltakarta a szentek szentjét és Isten jelenlétének dicsőséges ragyogó fényességét. Mint minden más a szent hajlékban, ez a kárpit is Jézust jelképezte, Aki majd eljön a földre meghalni értünk. De, hogy megvédjen attól, hogy isteni jelenlétének ragyogása elpusztítson bennünket, emberi testbe rejti dicsőségét. Zsid 10:5,20

A kárpiton túl állt a gyönyörű frigyláda. Láda alakú volt, fából készült és kívül-belül arannyal volt borítva. 1,14 m hosszú, 0,7 m széles és 0,7 m magas volt. Aranyszegély futott végig a szélén, mint a füstölőoltárnak (2Móz 25:10-11). A két kőtáblát, amikre Isten a Tízparancsolatot írta, a frigyládába helyezték. A láda tetejét, ami betakarta őket, a kegyelem királyi székének hívták. Egy-egy aranyból készült angyal állt mindkét végén (2Móz 25:17-21.). Pontosan a kegyelem királyi széke fölött, a két angyalszobor között dicsőséges fény ragyogott. Shekinah volt a neve, ami azt jelentette, hogy Isten a táborban, népével van. A Shekinah (Isten dicsősége) megmutatta, hogy milyen Isten trónja a mennyben, angyalok ezreivel körülvéve, és, hogy kormányzásának alapja a szeretet törvénye. Az izraeliták megszegték ezt a törvényt, ezért meg kell halniuk. A törvény nem tudja a bűnt megbocsátani, ezért Isten segítsége nélkül nincs számukra semmi remény. A kegyelem királyi széke azonban pontosan a törvény fölött volt. Holnap majd megtudjuk, hogy miért. 

Alkalmazás: Mi volt értékesebb a szent hajlékban – az összes arany és ezüst, vagy Isten örökérvényű törvénye? Zsolt 119:72 

A bűn eltávolítása

(3Móz 16. fejezet)

Ha egy izraelita megbánta bűneit, a szent helyre vitt egy állatot, annak fejére tette a kezét, miközben megvallotta a bűneit. Olyan volt ez, mintha az ártatlan állatra helyezte volna őket és tőle függne, hogy az átveszi a helyét. Majd saját kezűleg meg kellett ölnie az állatot. A pap felfogta az állat vérének egy részét, belemártotta az ujját és a pitvarban álló réz oltár szarvaira kente. Majd bevitte a szentélybe és a füstölőoltár szarvaira is kent a vérből. Ezután imádkozott, és a bűnös bocsánatot nyert. Ily módon az izraeliták bűnei napról napra gyűltek a szentélyben. 3Móz 4:34-35

Azok a bűnök azonban nem maradtak örökre a szentélyben, mert évente egyszer, egy különleges napon eltávolították őket onnan. Azt a napot nagy engesztelési napnak hívták, a szertartást pedig a szent hajlék, a templom megtisztításának (Dán 8:14). A nagy engesztelési napon két kecskebakot vittek a szentélybe. Az egyik az Úr kecskebakja lett, és Jézust jelképezte. A másikat pedig bűnbaknak nevezték, és Sátánt jelképezte. Az Úr kecskebakját az összes ember bűnéért való áldozatként ölték meg, mert Jézus mindenkiért meghalt. Ez alkalommal a főpap az állat vérét bevitte a szentek szentjébe, ahol a kegyelem királyi székére hintette. 3Móz 16:15

A kegyelem királyi széke alatt volt a törvény. Minden izraelita megszegte azt, és a bűn következménye a halál. Ám a kegyelem királyi székére hintett vér azt jelképezte, hogy egy helyettes (az Úr kecskebakja, ami Jézust jelképezte) halt meg helyettük. Ezután a főpap eltávolította az összes megbocsátott bűnt a szentélyről és a Sátánt jelképező bűnbakra helyezte őket. Majd a kecskebakot kivezették a táborból és magára hagyták a pusztában meghalni. Ez azt jelenti, hogy azok a bűnök örökre eltűntek. 3Móz 16:21-22

Később még többet megtanulunk majd ezekről a fontos szertartásokról. 

Alkalmazás: Hogyan tudja Isten a bűnösöket megmenteni a bűnök megőrzése nélkül? Hogyan tudja Isten elpusztítani a bűnt a bűnösök elpusztítása nélkül? A szentély ismerete segít nekünk ezt megérteni. 

Egy különleges „szemléltető eszköz”

Amióta csak Sátán behozta világunkba a bűnt, el akarja pusztítani az embereket. Az ellene vívott harcban Isten megpróbálja megóvni őket. A szertartások segítenek megérteni, milyen módon teszi ezt. A Biblia szerint Isten megoldása a szentélyben van (Zsolt 77:13). Az első szertartáson, amiről tegnap tanultunk, a zsidó ember egy ártatlan állat fejére helyezte a kezét, majd megvallotta bűneit. Ez azt jelképezte, hogy megvalljuk Jézusnak bűneinket és átadjuk Neki őket. Mi az Ő életétől és halálától függünk. Ézs 53:6

Ezután az izraelitának sajátkezűleg kellett megölnie az állatot. Ez azt mutatta, hogy a mi bűneink ölték meg Jézust. Ézs 53:5

A bűn mindig halálhoz vezet – nemcsak az egyszeri halálhoz, hanem az örök halálhoz. Azzal a halállal halt meg Jézus, amikor átvette helyünket a keresztfán. Ha azonban mi nem valljuk meg bűneinket és nem helyezzük őket Jézusra, nekünk magunknak kell az örök halállal meghalnunk. Róm 6:23 Az izraeliták bűneinek szentélyre hárítása a bűneink mennyei templomban való nyilvántartását mutatta be. A nagy engesztelés napja messze többet jelentett, mint egy napot. De erről majd később tanulunk. Az Úr kecskebakjának feláldozása a nagy engesztelési napon Jézus értünk történt kereszthalálát jelképezte. A kecskebaknak a kegyelem királyi székére hintett vére Jézus vérét jelképezte, ami az ítéletben megmutatja, hogy az örök halállal halt meg értünk. A bűnök eltávolítása a földi szentélyről azt jelképezte, ahogy a mennyei szentély feljegyzéseiből is törlik azokét, akik igazán megbánták őket (ApCsel 3:19). Ezt nevezzük a templom megtisztításának. A bűnök másik bűnbakra hárítása Sátánt jelképezte, akinek vállalnia kell a felelősséget, mert Isten népét bűnre csábította. Ő és mindazok, akik nem bánták meg igazán bűneiket és nem fogadták el Jézus értük való halálát, végül elpusztulnak. Ez vet majd véget a harcnak, ami évezredekkel ezelőtt kezdődött a mennyben. 

Alkalmazás: Jézus most akarja megtisztítani szívünket a bűntől. Megengeded Neki, hogy a tiédet megtisztítsa? 

A tiszteletlen papok

Mikor Áron, a főpap, a szentek szentjébe lépett, kék kelméből készült különleges palástot viselt. Szegélyén körben kék, bíbor és karmazsinszínű gránátalmák voltak arany csengettyűkkel váltakozva, amelyek lágyan csilingeltek, ha Áron megmozdult (2Móz 39:24-26). A kék palást fölött egy rövidebb, gallér nélküli ruhadarab, az efód volt. Ennek vállain egy-egy drágakő, a tizenkét törzs nevével belevésve. A törzsek nevei külön drágakövekre is rá voltak vésve, egy mellvértre erősítve közel a szívéhez (2Móz 39:6-8, 14.). Jézus is a szívéhez közel tart bennünket. Azt mondja, hogy még a tenyerébe is bele vagyunk metszve. Mikor ez a küzdelem véget ér, az összes sebhelyünk eltűnik majd, de Jézus sebhelyei, amiket a kezét átütő szegek okoztak, örökre megmaradnak. Örök emlékeztetőül tartja meg őket, hogy azért halt meg értünk, mert annyira szeret bennünket. Ézsa 49:16 Miután Áront és négy fiát pappá szentelték, magukért és a népért is áldozatokat hoztak. Aztán Isten dicsősége megjelent, és tüzet küldött elégetésükre (3Móz 9:24). A papok soha nem hagyták azt a tüzet kialudni. Szent tűz volt, és kizárólag azt használhatták az áldozati és a füstölőoltár meggyújtására. Ám egy napon Áron két fia a szent tűz helyett közönséges tüzet használt. Nádáb és Abihu volt a nevük. 3Móz 10:1-2

Milyen megrázó! Áron nem mert bánatot vagy együttérzést mutatni, mert tudta, hogy fiai megérdemelték, ami velük történt. Isten szavának áhítattal és tisztelettel kell engedelmeskedni. 3Móz 10:3.  

Alkalmazás: Nádáb és Abihu bort ittak aznap, és ez úgy megzavarta elméjüket, hogy nem tudtak a jó és a rossz között különbséget tenni. Ennek következtében olyan súlyos bűnt követtek el, amit Isten azonnali halállal büntetett. Mit tanít ez nekünk bármilyen alkoholos ital fogyasztásáról? 

Útközben

(4Móz 10:11-36; 11. fej.)

Izgalmas nap volt, amikor a fenséges felhő felemelkedett a szent hajlékról és kürtzengés jelezte, hogy ideje elhagyni a Sínai-hegyet és folytatni útjukat Kánaán földje felé. Most már jól szervezett nép voltak, felkészülve a pusztai vándorlásra. A léviták sátrai voltak a legközelebb a szent hajlékhoz, mert ők szolgáltak ott. A papok is ebből a törzsből származtak, ahogy Mózes, Áron és Miriám is. Lévi fiainak, Gersonnak, Kéhátnak és Merárinak az utódai voltak felelősek mindenért, ami a szent sátor szállításával kapcsolatban felmerült. Kéhát fiai ügyeltek a szentély bútoraira. Először egy pap letakart minden egyes darabot, majd a kéhátiták vitték őket a vállukon a hozzájuk illesztett hosszú rudakon. Ökrös szekerek vitték a szent hajlékot, beleértve a tető borítását, a függönyöket, az oszlopokat, a deszkákat és a tartozékokat. Olyan sok időt töltöttek el a Sínai-hegynél, hogy mármár otthonuknak érezték, de most elindultak az ígéret földje felé. Ha akarod, elolvashatod kivonulásuk sorrendjét a következő igeversekben. 4Móz 10:11-28

A felhő, ami vezette őket, a sivár hegyek felé mozdult. Az út egyenetlen volt, és sziklás szurdokokon keresztül kellett menniük a szekerekkel és a sok állattal. Hamarosan zúgolódni kezdtek, és Mózest okolták mindenért. Ez nagyon rosszul esett neki. Aztán felidézve az egyiptomi táplálkozást, a sokaság húsért kezdett siránkozni. Panaszkodtak a mannára, amit az angyalok hűségesen küldtek nekik. Ez a zúgolódás ragályos volt és mindenfelé elterjedt. Mózes még jobban elkeseredett. Azt mondta az Úrnak, hogy az izraeliták vezetésének terhe már túl nehéz neki, még azt is kérte, hadd haljon meg. Az Úr azt válaszolta, hogy kiárasztja hetven vénre a Lelkét, és ők majd megosztják Mózessel a terheket. Azután hogyan válaszolt a húsra vágyók kiáltozásaira? 4Móz 11:31-34

Egyszer aztán, amikor a Kánaán felé vezető útjukon letáboroztak, történt valami, amitől Mózes ismét nagyon szomorú lett. Jövő heti leckénkben tanulunk majd róla. 

Alkalmazás: Az emberek gyakran gondot okoznak vezetőiknek. Elbátortalanítják őket, gyengítik bizalmukat Istenben. Mi hogyan tudjuk segíteni őket? 

Tanulmányozásra

2Mózes 30:1-8; 25:10- 22; 3Mózes 16. fej.; 10:1-7; 4Mózes 10. és 11. fej.; Pátriárkák és próféták, 352-382. old.; A nagy küzdelem, 423- 432. old.