---

¹ Vajha elszenvednétek tőlem egy kevés balgatagságot! Sőt szenvedjetek el engem is.
² Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé.
³ Félek azonban, hogy a miként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől.
⁴ Mert hogyha az, a ki jő, más Jézust prédikál, a kit nem prédikáltunk, vagy más lelket vesztek, a mit nem vettetek, vagy más evangyéliomot, a mit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek.
⁵ Mert én azt gondolom, hogy semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál.
⁶ Ha pedig avatatlan vagyok is a beszédben, de nem az ismeretben; sőt mindenben, mindenképen nyilvánvalókká lettünk előttetek.
⁷ Avagy vétkeztem-é, mikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hírdettem néktek az Isten evangyéliomát?
⁸ Más gyülekezeteket fosztottam meg, zsoldot vévén, hogy néktek szolgáljak; és mikor nálatok voltam és szűkölködtem, nem voltam terhére senkinek.
⁹ Mert az én szükségemet kipótolták a Macedóniából jött atyafiak; és rajta voltam és rajta is leszek, hogy semmiben se legyek terhetekre.
¹⁰ Krisztus igazsága bennem, hogy én ettől a dicsekvéstől nem esem el Akhája vidékén.
¹¹ Miért? Hogy nem szeretlek titeket? Tudja az Isten.
¹² De a mit cselekszem, cselekedni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalomkeresők elől; hogy a mivel dicsekesznek, olyanoknak találtassanak abban, mint mi is.
¹³ Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, a kik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat.
¹⁴ Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává.
¹⁵ Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; a kiknek végök az ő cselekedeteik szerint lészen.
¹⁶ Ismét mondom: ne tartson engem senki esztelennek; de ha mégis, fogadjatok be mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.
¹⁷ A mit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül a dicsekvésnek ezzel a merészségével,
¹⁸ Mivelhogy sokan dicsekesznek test szerint, dicsekeszem én is.
¹⁹ Hisz okosak lévén, örömest eltűritek az eszteleneket.
²⁰ Mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki felfal, ha valaki megfog, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arczul ver titeket.
²¹ Szégyenkezve mondom, mivelhogy mi erőtelenek voltunk; de a miben merész valaki, esztelenül szólok, merész vagyok én is.
²² Héberek ők? Én is. Izráeliták-é? Én is. Ábrahám magva-é? Én is.
²³ Krisztus szolgái-é? (balgatagul szólok) én méginkább; több fáradság, több vereség, több börtön, gyakorta való halálos veszedelem által.
²⁴ A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján.
²⁵ Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem;
²⁶ Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt;
²⁷ Fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való bőjtölésben, hidegben és mezítelenségben.
²⁸ Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja.
²⁹ Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék?
³⁰ Ha dicsekednem kell, az én gyengeségemmel dicsekszem.
³¹ Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom.
³² Damaskusban Aretás király helytartója őrzette a damaskusiak városát, akarván engem megfogni;
³³ És az ablakon át, kosárban bocsátottak le a kőfalon, és megmenekültem kezei közül.