Széles e világra

Készséges szív és széleskörű befolyás Az egyház növekedése során a hetednapi adventisták egyre világosabban látták, milyen hatalmas munkával bízta meg őket Isten. Vajon a hármas angyali üzenet és az örökkévaló evangélium csupán néhányaknak szól, vagy minden embernek? Jel 14:6

Micsoda ünnepélyes, felelősségteljes megbízatás! Ez 3:17-19

Igen ösztönző lehetett a tudat, hogy Isten megígérte, mindig velük lesz és segíti őket. Mt 28:18- 20

Ezen a héten megismerjük, hogyan indultak el a különböző adventista missziómunkák. Stephen Haskell 1833-ban született és már igen fiatalon prédikálni kezdett. Hitt az adventi üzenetben, és soha nem szűnt meg Jézus közeli eljövetelét hirdetni. Amikor feleségével, Maryvel hallottak a szombat igazságáról, imádságos szívvel kutatták a Bibliát, hogy valóban igaz-e. Miután meggyőződtek róla, buzgón hirdették másoknak is. Mary Haskell rendszeresen találkozott másik három asszonnyal imádkozni családjukért, gyermekeikért, barátaikért és szomszédaikért. Ám nem csupán imádkoztak. Sok alkalmat találtak, hogy sokféleképpen segíthessenek nekik. Rövidesen már több mint negyven hölgy csatlakozott hozzájuk. Haskellék nagyon lelkesek voltak. Az asszonyok 1869-ben létrehozták az Éber Missziós Társaságot (a VMS-t), és rövidesen nyomtatványok ezreit postázták Egyesült Államok szerte, és sok más országba is. Minden költséget ők maguk fedeztek. Egyik asszony franciául tanult meg, egy másik pedig németül, hogy az anyanyelvükön írhassanak az ott élőknek. Stephen Haskell segítségével más gyülekezetek is VMS csoportokat alakítottak. Lenyűgöző volt az eredmény. Az irodalom eljutott oda is, ahová a prédikátorok nem, és emberek ezrei ismerkedhettek meg az igazsággal, akik evangelizációs összejövetelekre sosem mentek volna el. Ézs 55:10-11

Példájukat követve sok lelkész alakított hasonló csoportokat szerény, imádkozó asszonyokból, sok nyelven nyomtatott kiadványokat gyártó nyomdákat, bibliai levelezőiskolákat, közösségi szolgáltató központokat, adventista könyvesboltokat és még sok minden mást. 
Alkalmazás: Te is megteszel mindent, hogy megoszd Isten igéjét másokkal? Préd 11:1, 2, 6; Ézs 32:20 

Isten ajándékának elvetése Hannah More egész életét a missziós munkának szentelte. Először az oklahomai indiánokat, majd a libériai árvákat segítette Nyugat-Afrikában. Egyszer, amikor az Egyesült Államokban töltötte szabadságát, találkozott a Haskell házaspárral, és Marytől adventista irodalmat kapott. Visszaúton Libéria felé átolvasta őket és elfogadta a szombat igazságát, amit más misszionáriusokkal is megosztott. Csupán egyikük, Mr. Dickson döntött a szombatünneplés mellett, aki később Ausztráliába visszatérve elsőként hirdette a hetednapi adventista üzenetet. Hannah More-t a szombatünneplése miatt visszaküldte az Államokba az őt támogató felekezet. Útközben mindenütt terjesztette irodalmunkat, ahol csak tudta. Hannah More olyan emberek társaságára vágyott, akik ugyanúgy szeretik az igazságot, mint ő. Ezért 1867- ben Battle Creekbe utazott. Ám ott egyáltalán nem fogadták szívesen. Ruházata divatjamúlt és elnyűtt volt, nem tudott újat venni, mivel minden pénzét arra költötte, hogy az igazságot másokkal is megossza. Munkát és lakóhelyet keresett, de nem sok sikerrel, mert senki sem akart egy „vénlánynak” segíteni. Végül előző felekezetének lelkésze azzal a feltétellel fogadta be Michigan államban, hogy nem beszél a szombatról. Hannah More hálás volt az ajánlatért, és a hetednapi adventisták hűvös hozzáállásától összezavarodva hagyta el Battle Creeket. Ellen White megrótta az egyház vezetőit, amikor tudomására jutott az eset. Emlékeztette őket, hogy éneklésre, zenekari próbákra és más mulatságokra tudtak időt áldozni, de a szegény, lerongyolódott misszionáriusnőre, aki az igazság szeretőinek barátságára vágyott, nem. Ellen White írásának meg kellett volna érintenie önző szívüket, de senki sem akarta zavartatni magát. A hideg tél során megfelelő élelem és tüzelő híján Hannah More megbetegedett és meg is halt. Ellen White szerint „mártírhalált halt az állítólagos parancsolatmegtartók önzése és kapzsisága miatt”. Isten különleges ajándékot küldött az egyháznak. Ha szívesen fogadták volna Hannah More-t, ő már jóval hamarabb segíthetett volna nekik elindítani a külföldi missziós munkát. Ám ők elutasították Isten ajándékát. A büszkeség és önzés sok drága lélek elvesztésébe került. 
Alkalmazás: Csupán egy „vénlányt” utasított el a gyülekezet? Mt 25:43, 45

Hogyan fogadhatod be Jézust otthonodba? Mt 25:31-46; Zsid 13:1-2 

Evangélizálás az irodalommal George King kanadai fiatalember igehirdető szeretett volna lenni. James White viszont úgy gondolta, aligha lesz belőle jó prédikátor. Ezért arra kérte barátait, engedjék meg, hogy az ifjú gyakorlásképpen az otthonukban prédikáljon. Az eltökélt fiatalember sokat dolgozott a beszédén. A barátai nappalijában álló üres székeknek szónokolva gyakorolt. Minden hajnalban kihallatszott szobájából az imádság. Prédikációja mégis kudarcba fulladt és tudta, soha nem lehet belőle prédikátor. A legtöbb fiatalember feladta volna, de nem úgy George King. Istenért akart dolgozni. Barátai is azt javasolták, hogy próbálkozzon valami mással. – Ha nem tudsz prédikálni, miért nem látogatod meg az embereket otthonukban és beszélsz nekik az igazságról? Kis füzeteket is oszthatnál nekik, amik helyetted is szólnának. Bízva abban, hogy Isten megáldja erőfeszítéseit, a fiatalember magához vett néhány traktátot és útnak indult. Hét végére mind elfogyott, sőt néhányat még el is tudott adni. Felismerte, hogy az adventista irodalom terjesztése csodálatos missziómunka, ezért folytatta a kis füzetek, újságok és egészségügyi tájékoztatók árulását. Sok megrendelést gyűjtött egy készülő, nagy terjedelmű egészségügyi ismeretterjesztő könyvre is, még annak megjelenése előtt. Az 1880-as évek elején George King arra ösztönözte az egyház vezetőit, hogy egy kötetben adják ki Uriah Smith két könyvét, a Dánieli próféciákról és a Jelenések könyvéről szólót. Hosszas tanácskozásokat követően ötezer példány kinyomtatásában egyeztek meg. De vajon ki fogja árulni, és ki veszi majd meg őket? Aggodalomra azonban nem volt semmi ok. A lelkes George King még ki sem lépett az épületből, amikor eladta az első könyvet. Nemsokára mindegyik vevőre talált. A fiatalember rövidesen már másokat is a könyvek árusítására oktatott. E könyvterjesztők közül sokan hasonló munkába kezdtek a világ más táján, számtalan országban. Ez volt a ma könyvevangelizációnak nevezett missziómunka kezdete. 
Alkalmazás: Terveink gyakran azért nem sikerülnek, hogy Isten számunkra készített jobb terve érvényesüljön. Ézs 55:8-9 

Irány Kalifornia Gondoltad volna, hogy volt idő, amikor az adventisták Kaliforniát is missziós célterületnek tartották? 1868-ban ezerdolláros költségvetéssel hatalmas sátrat vásároltak, és misszionáriusként odaküldték John Loughborough-t és Daniel Bourdeau-t. Akkoriban olyan volt Kaliforniába eljutni, mint a világ túlsó felére utazni. Az út több mint három hétig tartott. Érkezésükkor Ellen White levele várta őket. Azokat az utasításokat írta le benne, amiket Isten adott neki a sikeres kaliforniai evangelizációhoz. Egy keresztény férfi is várta őket, aki imádkozás után látomást kapott, amiben utasították, hogy egy nagy sátrat szállító két misszionáriust keressen! Arra is utasították, hogy lakóhelyére, Petaluma városába hívja meg őket. Isten vezetésének tudatában Loughboroug és Bourdeau felállították a sátrat és megtartották az összejöveteleket. A közösség lelkészei megpróbálták leállítani őket, de erőfeszítéseikkel még inkább az összejövetelek hírverését segítették elő. A sorozat végére húszan fogadták el az igazságot. A következő előadássorozatot Windsorban tartották. Ott tért meg Abram La Rue. Még senki sem tudta, hogy ő lesz az első adventista misszionárius Kínában! Egy J. F. Wood nevű férfi is látogatta az előadásokat. Azért költözött Kaliforniába, hogy megszabaduljon a szomszédjától, aki folyton a szombatról beszélt neki. Most elfogadta a szombatot, majd visszatért Washingtonba, ahol ő maga is előadásokat tartott és gyülekezetet szervezett. Isten sikeressé tette misszionáriusai munkáját. Ez annyira feldühített egy férfit, hogy elhatározta, megöli John Lougborough-t, mikor szombaton az előadása helyszínére tart. Ám a prédikátor sokkal korábban haladt el arra, mint a merénylő várta volna. Az összejövetel kezdete előtt Loughborough látta a golfütőt és kést rejtegető férfit. Isten védelméért hálásan így szólt: „Remélem, jól érzi majd magát, miközben az út mentén rám várakozik.” 
Alkalmazás: Isten gyakran óvja meg gyermekeit ismeretlen veszélyektől. Zsolt 91:9-11; 97:10

Eszedbe jut olyan eset, amikor téged is megőrzött? 

Az első tengerentúli misszió A Hetednapi Adventista Egyház vezetői éveken át kapták a könyörgő leveleket Európából, hogy küldjenek hozzájuk misszionáriusokat, akik megosztják velük az igazságot. Az egyház azonban addig még nem küldött misszionáriusokat külföldre. Ellen White arra buzdította az egyházat, adjanak tágabb teret elképzeléseiknek. Szerinte terveik túlságosan behatároltak voltak. Misszionáriusokat kell szétküldeni. Az igazságot minden városba és minden faluba el kell juttatni. Még az sem tarthatja vissza őket ettől a fontos munkától, hogy nagyon költséges. Az 1874-es Generál Konferencián az egyház vezetősége határozatot hozott arról, hogy misszionáriusokat küldenek Európába. A legmegfelelőbb embernek kell mennie, vagyis John Andrewsnak. Tudták, milyen jó esze van. Kívülről megtanulta az egész Újszövetséget. A vezetőség biztos volt benne, hogy az európai nyelvek elsajátítása sem okoz majd gondot neki. Két hónap múlva John Andrews elindult Európa felé. Magával vitte két gyermekét is, a 16 éves Charles-t és a 12 esztendős Maryt. (Felesége két évvel azelőtt meghalt.) Hosszú utazás után telepedtek le új otthonukban, Svájcban. Tudták, nem lesz könnyű franciául megtanulni. A legjobb módszer, ha egyáltalán nem beszélnek angolul. Ezért elhatározták, hogy napi egy óra kivételével egymás között is kizárólag franciául fognak beszélgetni. Később, amikor németül kezdtek tanulni, teljesen felhagytak az angol nyelv használatával. Utána olaszul tanultak meg. Charles és Mary is segített apjának az első francia nyelvű folyóirat szerkesztésében és kiadásában. Les Signes des Tempes (Az idők jelei) volt a címe. Bár képesek voltak megalapozni az európai munkát, a megfelelő élelem és fűtés hiányában a hideg tél legyengítette Mary egészségét. Tuberkulózist kapott, és mindössze 17 esztendősen belehalt. Leánya ápolása közben John Andrews is elkapta a betegséget, és öt év múlva ő is belehalt. 
Alkalmazás: John Andrews és gyermekei nagy áldozatot hoztak Isten művének terjedéséért. Ó, milyen kedvesek voltak Isten szemében! Zsolt 116:15; 126:6 

Egy hihetetlen misszionárius Abram La Rue 1822-ben született. Amint felnőtt, tengerész lett és a világ sok kikötőjében megfordult. Miután abbahagyta a hajózást, Kaliforniába költözött. A következő években pásztorként és favágással kereste kenyerét. Adventista irodalmat is olvasott és John Loughborough windsori előadássorozatának végén, 46 esztendős korában keresztelkedett meg. Attól fogva mindenkivel megosztotta az igazságot, akivel csak találkozott. Hamarosan két ismerős család is hetednapi adventistává lett. Egyikük William Grainger tanár volt. Később ő lett a Healdsburg College, a mai Pacific Union College elnöke. Abram La Rue Kínában szeretett volna missziós munkát végezni. Az egyház szerint viszont már túl idős volt a nehéz kínai nyelv elsajátításához. Inkább egy csendes- óceáni szigetet javasoltak neki. Így a Healdsburg College-ban töltött idő után La Rue Hawaii-ra utazott. Az idős tengerész megtanulta értékelni az irodalom terjesztését, ezért szorgalmasan árulta az adventista könyveket. Munkája olyan sikeres volt, hogy az egyház nemsokára evangelizátort küldött oda gyülekezetet szervezni. Abram La Rue 1888-ban Hawaii-ról Hong Kongba hajózott és Ázsia számos kikötőjében folytatta missziós munkáját. A tengerészek kedvelték Abram La Rue-t. A kocsmabeli ivászat és fogadások helyett sokan elmentek meghallgatni őt. Abram La Rue 80 éves korában meghalt, de munkájának hatása tovább élt. Az újságok és könyvek, amiket szétosztott, a világ sok országába eljutottak és segítették a misszionáriusokat a gyülekezetek, kórházak és iskolák alapításában. 
Alkalmazás: Abram Le Rue-nak nem volt tehetsége a prédikáláshoz, könyvíráshoz vagy idegen nyelvek megtanulásához, hitének fényét mégis a világra sugározta. A te világosságod hogyan fénylik? Mt 5:14-16

Mit mond a Biblia a missziós munkáról?
Igaz, vagy hamis?

1. Minden népből, nyelvből és ágazatból lesznek megváltottak. Jel 5:9

2. Pál apostol kifejezetten azoknak hirdette az evangéliumot, akik már ismerték Jézust. Róm 15:20

3. Ha őszintén szeretjük Jézust, senki sem akadályozhatja meg, hogy másoknak is beszéljünk róla. ApCsel 4:20

4. Isten utolsó figyelmeztetése minden néphez, nemzethez, nyelvhez és ágazathoz el fog jutni. Jel 14:6-7

5. Isten csodálatos dolgairól csak az Ő népének kell tudnia. 1Krón 16:23-24

6. Isten arra utasította Jónást, hogy prédikáljon Ninive gonosz népének és megtérésre hívja őket. Jónás 3:1-4

Válaszolj röviden a kérdésekre!
8. Mit mondott Jézus a tanítványoknak, hogy hová menjenek, és hol tegyenek tanítványokká mindenkit?
Mt 20:18-20; Mk 16:15; Lk 24:46-48

9. Minek kell megtörténnie még a világ vége előtt? Mt 24:14

10. Miért kell hirdetnünk az evangéliumot azoknak, akik még soha nem hallották? ApCsel 26:17-18

11. Hány embert akar Isten megváltani? 2Pét 3:9

12. Mit kíván Isten minden egyes ember számára? 1Tim 2:3-4

13. Kik fognak üdvözülni? Róm 10:13-15; Ézs 45:22

14. A mi felelősségünk a gonoszok figyelmeztetése. Mi történik, ha nem tesszük meg? Ez 3:17-19