A szolgálat megszervezése

Egy szörnyű betegség

Ezernyolcszázhatvanöt augusztus 16-a volt. James és Ellen White már hosszú hónapok óta keményen dolgoztak, igazából túlságosan is keményen. Hajnali öt órakor jutottak végre egy kis pihenőhöz, és elmentek sétálni egyet reggeli előtt. Szomszédjuk földjén éppen érett a kukorica. James White letért az útról, hogy közelebbről is szemügyre vegye. És akkor történt. Ellen White furcsa hangot hallott, ezért a férjéhez fordult. Valami nyilván nincs rendben. De vajon mi? James arca kipirult és jobb karja, tehetetlenül lógott oldalán. Hiába próbálta, nem tudta felemelni. Aztán megtántorodott, és majdnem elesett. Ellen White betámogatta a szomszéd házába. James csak ennyit motyogott alig érthetően: „Imádkozzatok! Imádkozzatok!” James White-nak agyvérzése volt, és bár hamar felépült, karja és hangja is rendbejött, még sokáig gyengélkedett. A következő nehéz hónapok kihívások és csüggedések között teltek. James White számára elviselhetetlen volt a tehetetlenség, hisz mindig oly aktívan dolgozott Isten művében. Ötheti lassú javulás után White-ék több gyülekezeti taggal együtt New Yorkba utaztak egy egészségügyi intézetbe James gyógykezelésére. Kiváló bánásmódban volt ott része. Hideg- meleg vizes kezeléseket és fényterápiát alkalmaztak, egészséges, egyszerű élelmiszereket kapott, sokat tartózkodott friss levegőn és a napon. Messze jobb volt, mint amit a legtöbb orvos ajánlott. Az intézmény orvosai tudták, hogy a boldogság nagyban elősegíti a gyógyulást. Ezért színdarabokkal, táncés kártyaestekkel szórakoztatták betegeiket. A Biblia tanulmányozását és az imádságot nem szorgalmazták, mert szerintük az elszomoríthatja a pácienseket. Nem tudták, hogy a valódi boldogság forrása az Istenbe vetett őszinte hit. James és Ellen White is tudta, hogy a gyógyuláshoz nagyon fontos a boldogság. Péld 17:22

Ám azt is tudták, hogy a szórakozás nem szüntetni meg a bánatot, legfeljebb feledteti egy időre. Péld 14:13

Alkalmazás: Hogyan lehetünk valóban boldogok? Zsolt 16:11 

Újabb látomás az egészségről Az egészségközpontból hazatérve James White kissé jobban volt, de még mindig nagyon gyengélkedett. Feleségével együtt tovább imádkoztak egészségének javulásáért. Bates testvér kivételével az adventista vezetők többsége igen rossz egészségi állapotban volt. A kapitány 70 éves kora ellenére igen jó egészségi állapotnak örvendett. Réges-régen, még tengerész korában az óceánba hajította dohányát, és abbahagyta a fekete tea, a kávé, az alkohol és a hús, valamint a nehéz ételek fogyasztását is. Hívők egy csoportja gyűlt össze a New York állambeli Rochesterben James White egészségéért imádkozni. 1865. december 25-én, tíznapos imaalkalmuk idején a menny közelebb jött, és Ellen White látomásba ragadtatott. Isten megmutatta neki, mennyire fontosak voltak az egészségügyi központban szerzett tapasztalataik. Értékes útmutatást adtak neki és férjének az egészséges életmóddal és a betegségek gyógyításával kapcsolatban. Vajon miért volt annyira fontos az egészség kérdése, hogy Isten újabb látomást is adott Ellen White-nak? Azért, mert nehéz az igazságról szóló isteni üzenetet közvetíteni, ha a hírnök egészsége ingatag. Az üzenet befogadása is nehéz, ha a hallgatóság is betegeskedik. Isten elmagyarázta tervét. Azt akarta, hogy az övéi saját egészségügyi központot hozzanak létre. Olvassuk csak el Ellen White buzdító szavait! „Az Úr különleges világosságot adott nekem egy reform egészségügyi létesítmény alapítására vonatkozóan, melyben a betegek gyógyítása minden szempontból teljesen különbözik a világon létező összes ilyen intézményben folyó munka módszereitől. A Biblia elveinek alapján kell létrehozni és működtetni, és az Úr eszközének kell lennie.” Isten tervének megvalósítása lehetetlennek tűnt. Az adventisták maroknyi csoportja csupán két esztendeje szerveződött egyházzá. Honnan tudnának elegendő pénzt előteremteni? Honnan kerítenének nővéreket és orvosokat? De Isten azt mondta: „Folytassátok!” Ők pedig vezetésében bízva elhatározták, hogy engedelmeskednek. 

Alkalmazás: Szörnyű tapasztalatnak tűnt James White agyvérzése és a többi vezető betegeskedése. Mégis valami jót munkált. Róm 8:28

E tapasztalatokból megtudták, hogy nemcsak kiadót kell alapítaniuk Isten igazságainak kinyomtatására, nemcsak gyülekezeteket kell szervezniük a végidő üzenetének hirdetésére, hanem egy egészségügyi központot is létre kell hozniuk, melyben Isten egészségre vonatkozó törvényei érvényesülnek. 

Az egészségügyi munka kezdete Az egyház buzgó lelkesedéssel haladt az egészségügyi intézmény létrehozása felé. 1866 tavaszán vásároltak egy telket házzal együtt, és ősszel már meg is megnyitották a központot. Nyugati Reform Egészségügyi Központ volt a neve, később Battle Creeki-i Szanatórium néven vált ismertté. Miben különbözött ez az intézmény másoktól, az olyanoktól, amiben James White is volt New Yorkban? A legfontosabb különbség annak felismerése volt, hogy az egészség Istentől származik, aki nyolc csodálatos alapelvet adott nekünk. Ha megtesszük a magunk részét, és azok szerint élünk, megáld minket. S ami a legjobb, ezek az elvek teljesen ingyenesek és mindenki számára elérhetők. Az egészségügyi központ volt az a hely, ahol a betegek megismerhették ezeket a fontos alapszabályokat és megtanulhatták, hogyan éljenek velük. Nézd meg a kis képet, és jegyezd meg a NEWSTART szót! Az alapelvek angol elnevezésének kezdőbetűiből ös�- szeállított mozaikszó magyarul azt jelenti: ÚJ KEZDET. (Nutrition – táplálkozás, Exercise – testmozgás, Water – víz, Sunshine – napfény, Temperance – önuralom, mértékletesség, Air – levegő, Rest – pihenés, Trusting in the Lord – lelki egyensúly, bizalom Istenben) Isten megáldotta az egészségügyi intézményt, amely ismertté és elismertté vált. Az emberek fizikai egészségének helyreállítása azonban csak az egyik célja volt a központnak. Létezik olyan fajta betegség is, amit csakis Isten gyógyíthat meg. Mk 2:3-12

Minden egyes ember a bűn betegségében szenved. Az intézet dolgozói megosztották a betegekkel Isten szeretetének és megbocsátásának csodálatos igazságait is. 

Alkalmazás: Te élvezed Isten áldását az egészség természetes törvényei által? Élvezed bűneid bocsánatának áldását? Isten azt akarja, hogy mindkettőt megtapasztald. 3Jn 2 

Az első adventista iskola John Byington biztos volt benne, hogy semmivel sem fog egyetérteni, amit olvas, amikor 1852-ben adventista ismerősétől kapott egy példányt az Adventszemle és Szombathírnökből. Elvégre is metodista lelkész volt és úgy hitte, nagyon jól ismeri a Bibliát. Alapos tanulmányozás után azonban mégis meggyőződött arról, hogy a szombat a hetedik nap. Bár még nem cselekedett meggyőződése szerint, tudta, hogy a szombatot kellene ünnepelnie. Röviddel ezután tragédia érte. Két kislánya is megbetegedett és meghalt. Szombaton tartott temetésük közben érte a felismerés: „A szombat a hetedik nap!” A megtört szívű lelkész aznap ismét teljesen átadta életét Istennek és megfogadta, hogy a következő szombatot megszenteli. John Byington megtartotta ígéretét. Nem csüggedt el annak ellenére sem, hogy rövidesen elveszítette állását. Szomszédaival, barátaival és gyülekezetének tagjaival együtt tanulmányozta a Bibliát. Sokan vele tartottak a szombatünneplésben. Mivel nem volt gyülekezet, ahová eljárhattak volna, otthonokban gyűltek össze. A kis szombatünneplő csoport tagjainak sok gyermeke volt. A szülők féltek állami iskolába küldeni gyermekeiket. Olyan iskolát szerettek volna, melyben a Biblia elvei képezik az oktatás alapját. Ez segítene a gyermekek erős jellemének kialakításában, a helyes munkavégzési szokások elsajátításában és misszionáriusi képességeik kifejlesztésében. Ézs 54:13

1853-ban elhatározták, hogy iskolát alapítanak. Mindenki örömmel segített. John Byington leánya, Márta vállalta a tanítást. A gyülekezet egyik tagja felajánlotta otthonát. Más önkéntesek az iskolapadok elkészítését vállalták. Az első tanítási napon 17 diák jelent meg. Jó iskola volt. A diákok közül később ketten is misszionáriusok lettek egy távoli országban. Tíz esztendővel később John Byington lett a Hetednapi Adventista Egyház első hivatalos elnöke. 

Alkalmazás: Az Istent őszintén szerető szülők és tanárok „szorgalmasan” fogják tanítani a gyermekeket a Bibliából. Mindig is ez volt a valódi oktatás és képzés egyetlen eszköze. 5Móz 6:6-9 

 Az első főiskola Goodloe Bell 1867-ben 37 esztendős volt, amikor megbetegedett. 19 éves kora óta tanárként dolgozott, de betegsége most megakadályozta munkája folytatásában. Tudomást szerzet a Nyugati Egészségügyi Központról és odament gyógyulni. Megtanulta az egészség alapszabályait és változtatott szokásain. Miközben fokozatosan visszanyerte erejét, a szombatról és a Jézus visszajöveteléről szóló igazsággal is megismerkedett. Legjobban mégsem ez érintette meg Goodloe Bell szívét. Szobatársa egy adventista beteg volt, aki esténként, amikor azt hitte Bell már alszik, hangosan imádkozott érte. De Bell nem aludt. Mindez olyan nagy hatással volt rá, hogy az intézet elhagyása után megkeresztelkedett és a Hetednapi Adventista Egyház tagja lett. Rövidesen iskolát alapított Battle Creekben az adventista gyermekek számára. Az iskola gyors ütemben fejlődött, és az egyház is felfigyelt sikereire. 1872-ben egy hivatalos adventista iskola beindítására kérték fel Bellt. Később az lett a Battle Creeki- i Adventista Főiskola, a ma Andrews Egyetem néven ismert adventista felsőoktatási intézmény. Jó néhány nehézséggel kellett szembenézniük. A szülők nem mindig értékelték a gyermekeik oktatásához szükséges fegyelmezést. A saját útjukat járni akaró diákoknak sem tetszettek az iskola szabályai. Sátán romba akarta dönteni Isten keresztény oktatásra lefektetett terveit. Az intézményt 1882-83-ban be is kellett zárni egy esztendőre. Egy ideig úgy tűnt, az adventista oktatás megbukik. Goodloe Bell azonban nem akarta feladni. Nagyon sok fontos tapasztalatot szerzett Battle Creek-ben. Massechusetts államba költözött, ahol újabb iskolát alapított. Az intézményt ma Atlantic Union College néven ismerjük. 

Alkalmazás: Te szorgalmasan tanulsz az iskolában? Naponta hűségesen tanulmányozod a Bibliát? Illedelmesen viselkedsz szüleiddel és tanáraiddal? Tiszteletben tartod az iskolai szabályokat? Milyen ígéret szól a bölcsesség keresőinek? Péld 1:7; Péld 2:1-6 

Az első szombatiskola A szombattartó adventistáknak 1850-ben még nem volt szombatiskolájuk, de még csak gyermek bibliatanulmányuk sem. James és Ellen White látta, hogy valamit tenni kell ez ügyben. 1852-ben megkezdték az Ifjúság oktatója című lap kiadását, melyben kifejezetten gyermekek számára írott cikkeket, történeteket, verseket és bibliatanulmányokat jelentettek meg. Az egyik első tanulmány Dániel könyvéről és a mennyei szentélyről szólt. A gyermekek és szüleik nagyon örültek ezeknek a bibliatanulmányoknak. James White időnként utazás közben, a lovas kocsin írta a tanulmányokat. A ringatózó bricskában ülve kigondolhatta, miről írjon. Amikor pedig megálltak ebédelni és a lovakat abrakoltatni, le is írhatta ötleteit. Kalapja vagy az elemózsiás kosár tetejét használta asztalnak. Következő lépésként James White megszervezte az első szombatiskolát, amit rövidesen több is követett. Az egyik éppen akkor indult be, amikor John Byington felépítette az első hetednapi adventista imaházat a New York állambeli Buck’s Bridge-ben. Külön termet tervezett a gyermekek számára. Nem voltak színes segédanyagok, énekeskönyvek, sem pedig természetről, vagy missziós történetekről szóló képeskönyvek, de együtt tanulmányozhatták a Bibliát, és kívülről tanulhattak belőle igéket. A következő tizenöt év során nem sok újabb szombatiskola alakult. Aztán 1869-ben Goodloe Bell – nagyon szerette a gyermekeket és tapasztalt tanító volt –, lett „Az ifjúság oktatója” című lap szerkesztője. Azonnal két bibliatanulmány- sorozatot írt. Egyet a fiataloknak, egy másikat pedig a kisebb gyerekeknek. Tanítóknak szóló segédanyagokat is írt, és áldozatos munkával sok újabb szombatiskolai osztályt is szervezett. Íme, két érdekesség a szombatiskola történetéből. Az első óvodásoknak szóló osztályt a Michigan állambeli Battle Creek-ben szervezték, „Madárfészek” volt a neve. Az első, gyermekek számára kiadott énekeskönyvet James White húga, Anne állította össze „Zsoltárok fiataloknak és gyermekeknek” címmel. A szombatiskolai missziós felajánlásokat 1885-ben kezdték gyűjteni. Az Észak-Amerikában összegyűlt adományokból néhány esztendő múlva megépítették a Pitcairn-nak (egy Csendes- óceáni szigetről) elnevezett missziós hajót, aminek segítségével a Csendes- óceán déli részének sok szigetére is elvihették az evangéliumot. 

Alkalmazás: Jézus örül, ha a gyerekek és a fiatalok tanulmányozzák a Bibliát és Neki adják a szívüket. Mt 19:13-15 Te is így teszel?