Az egyház elpogányosítása

Bizonyára emlékszel, hogy Diocletiánusz császár idején milyen rettenetes üldözéseket szenvedtek el a keresztények. Sokan feladták Jézusba vetett hitüket, sokan mások azonban nem. Borzalmas szenvedés ideje volt, de Isten tudta, hogy az üldöztetés segít tisztán megőrizni az egyházat, a jólét pedig önzésre kísértheti a keresztényeket. Miközben az egyház ezekkel a gondokkal küzdött, a Római Birodalom is sok változással és kihívással szembesült. A régi pogány hitrendszerek kezdték elveszíteni befolyásukat, részben a túl sok számon tartandó istenség miatt. A kormányzat egyre korruptabb lett. A császárságra törő hadvezérek hatalmas seregekkel folytattak háborúkat egymás ellen. Egy körülbelül 120 éves időszakban hatvan férfi is császárnak, „imperátor”-nak nevezte magát, és kilenc kivételével mind annak kezétől haltak meg, aki a trónon követte őket. E hatalmi harcok miatt minden vezető arra törekedett, hogy minél több követőt gyűjtsön táborába. Mit mondott Jézus az ilyenfajta erőszakról? Mt 26:52
Mindeközben egy Konstantin nevű római katona emelkedett fokozatosan a hadsereg élére. Szokatlanul elkötelezett híve volt a pogány napistennek, más kivetnivalót azonban nemigen találhatott benne a többi tábornok. Az események a római kormányzat legmagasabb szintjére emelték, és egyszer csak versenyben találta magát öt másik császárjelölttel. Most hat császár volt, akik úgy tettek, mintha együtt dolgoznának, de titokban mindegyik azt tervezte, hogy megszabadul a másik öttől! Nagyon valószínűnek látszott, hogy Konstantint rövidesen meggyilkolják. Ehelyett azonban részben a római püspök támogatásának és segítségének köszönhetően hosszú ideig uralkodott és mindörökre megváltoztatta mind az egyházat, mind a világot.

Alkalmazás: Mi értelme van istenként tisztelni a császárt, majd megölni a tisztségéért? Mennyivel jobb lett volna, ha azok az emberek Jézust engedik uralkodni a szívükben! 

A múlt héten tanultunk róla, milyen sok minden megváltozott az egyházban, amikor a Római Birodalom abbahagyta a keresztényüldözést. Már nem ölték meg az embereket azért, mert keresztények voltak. Sokan csatlakoztak az egyházhoz, akik addig féltek. Néhányan abban reménykedtek, hogy a gyorsan terjeszkedő, egyre népszerűbb egyház tagjaként gazdagsághoz és hatalomhoz juthatnak. Ez megosztást és harcokat hozott az egyházba. A császárságban is nagy volt a zűrzavar. Római seregek harcoltak egymás ellen a következő császár kijelölésének jogáért. Az egyházban terjedő önzés és a birodalomban fennálló bizonytalanság együttese vezetett a Biblia próféciájának drámai beteljesüléséhez, miszerint megjelenik „a bűn embere”, aki felemelkedik, mert hatalmas gonoszságok jutnak be az egyházba. 2Thessz 2:1-4
Az önző egyházi és kormányzati vezetők kezdték azt hinni, hogy ha együtt dolgoznak, összefogással mindent megkaphatnak, amire vágynak. Úgy az egyház, mind a birodalom vezetői gazdagságot, népszerűséget és hatalmat akartak. Mit mond a Biblia arról, hogy a keresztények e világ főembereinek segítségére számítsanak-e? Zsolt 118:8-9
A királyok és császárok a nép feletti hatalom és ellenőrzés egyik legjobb módjaként használták évszázadokon át a pogány vallást. Abban a hitben éltek, hogy egy ország vagy egy birodalom szétesik, ha nem mindenkinek azonosak a vallási nézetei. Ezért kellett a római uralkodókat istenként tisztelni. A pogány hiedelmek azonban már nem tudták összefogni a birodalmat. Most először történt, hogy a római császár a keresztény vallás támogatására készült az egész birodalom egyesítése érdekében. Kr. u. 311-ben kezdődött a keresztény egyház támogatása. Melchiádész, a római egyház püspöke úgy döntött, segítséget kér a Római Birodalom fölötti uralomért vetekedő „császároktól”. Levelet írt Konstantinnak arról, hogy az ő területén uralkodó „császár” még mindig üldözi a keresztényeket és így könyörgött neki: „Kérlek, hadseregeddel gyere és állítsd meg a másik császárt!”

Alkalmazás: Róma püspöke, aki azt állította, hogy Krisztust képviseli, háborút akart kezdeményezni, amiben emberek ezrei veszthetik életüket! Milyen nagy hibát követett el? Jer 17:5-6  

Konstantin megkapta Melchiádész levelét és elgondolkodott Róma városának megtámadásán. Tudta azonban, hogy ez nagyon kockázatos lenne. A „császárnak” nagy hadserege volt, amivel szemben az ő sokkal kisebb hadereje bizonyosan elvesztette volna a csatát. Még az életét is elveszíthetné. Konstantin nem bízott abban, hogy Melchiádész és a keresztények segítsége elegendő lenne. Mégis úgy döntött, hogy cselekednie kell, amikor Róma városa küldöttséget menesztett hozzá. Az ezt követő harcokban ezreket gyilkoltak meg. Konstantin győzött és Róma uralkodója lett. A néhány évvel azelőtt közösen uralkodó hat „császárból” már csak hárman maradtak. Harcba bocsátkozhatnak keresztények egymás ellen? Mi történik, ha ezt teszik? Gal 5:14-15
Néhány hónappal a háború megnyerése után Konstantin az egész történelem egyik leghíresebb törvényének életbe léptetésével jutalmazta a keresztényeket a segítségükért. A Milánói ediktum néven ismert törvény kimondja, hogy különösen a keresztények, de minden más ember is „szabadon megválaszthatja istentiszteletének módját.” Végre valóra vált, amit a keresztények mindig is szerettek volna! Ma lelkiismereti és vallásszabadságnak hívjuk. A vallásszabadság az „aranyszabály” része. Mt 7:12
Sajnálatos módon gyakran megtartjuk magunknak a kapott áldásokat és nem osztjuk meg másokkal. Melchiádész és barátai is ezt tették. Holnap többet is megtudunk a történtekről.

Alkalmazás: Jézus egy példázattal mutatta be azt a hibát, amit Melchiádész és más egyházi vezetők elkövettek. Olvassuk el a példázatot és próbáljuk kitalálni, mit tettek! Mt 18:23-25  

A római egyház önző vezetői valóban kedvelték Konstantint. Annyira szerették, hogy mindenféle történeteket találtak ki róla. Közülük sokat lejegyzett Euszebiosz püspök. Íme, néhány példa: Második Mózesnek nevezte Konstantint, és állította, hogy Isten tette őt császárrá. Állítása szerint azért aratott sikereket a harcokban, mert Isten küzdött érte. Azt mondta a népnek, hogy Konstantin Isten hűséges tisztelője és órákon át imádkozott Jézushoz egy külön erre a célra, a harctérre is magával vitt sátorban. Euszebiosz azt is állította, hogy maga Isten adott általános utasításokat a császárnak az elkövetkező csata haditervéhez. Euszebiosz és társai azt is állították, hogy Konstantin időnként úgy elkápráztatta szemüket, mintha mennyei angyal lenne, és az ebédlője az Új Jeruzsálem, amiről a Jelenések könyve beszél. Ez a császár fog az egész világmindenségben uralkodni Krisztus társuralkodójaként. Mindebből természetesen semmi sem volt igaz, hiszen Konstantin egyáltalán nem is volt keresztény. Valójában a pogány római vallás főpapja, a „Pontifex Maximus” volt. Miért hazudtak hát róla? Júd 16
„Hízelkedő, haszonlesésből személyimádó” emberek voltak. Mind abban reménykedtek, hogy ha a császár eléggé megkedveli őket, megadja nekik azt a hatalmat és gazdagságot, amire oly nagyon vágytak. Jézus természetesen nem így élt, és az apostolok sem így végezték munkájukat érte. Nézzük csak meg, mennyire különbözik ez Pál apostol munkamódszerétől! 1Thessz 2:3-6

Most rögtön meg kell tanulnunk valamit, ami egyáltalán nem kellemes. Ahhoz, hogy teljesen megértsük az egyház és a császárság kapcsolatát, közelebbről is meg kell ismerkednünk Konstantin életével. Nagyon sokan az első keresztény császárnak tartják őt. Kétségtelen, hogy nagy hatással volt a római egyházra annak növekedése során, miután az üldöztetés már a múlté volt. A Biblia szerint „a gyümölcseikről ismeritek meg őket” (Mt 7:16). Kérdésünk tehát, mi volt Konstantin befolyása? Milyen gyümölcsöt érlelt az élete? Vajon istenfélő életet élt? A válasz, sajnálatos módon, ahogy valószínűleg vártad is: nem! Konstantin életének legelhíresültebb eseménye egy „látomás” volt, amit állítólag egy fontos csata előtti napon kapott. A történet szerint éppen a közelgő összetűzésen járt az esze, amikor egy fényesen ragyogó keresztet látott az égen lebegni és egy hangot hallott, ami a következőket mondta: „E jellel győzni fogsz!” Állítólag e meghatározó tapasztalata után fogadta el a kereszténységet, mégis csak közvetlenül a halála előtt keresztelkedett meg. Valóban így történhetett? Nem túl valószínű. Euszebiosz szerint Konstantin egy álomban látta mindezt még Galliában (Franciaország), néhány héttel azelőtt, hogy Rómába ment volna. Euszebiosz azonban pár évvel később átírta a történetet és látomásként állította be, ami fényes nappal történt közvetlenül Róma mellett 40 ezer katona szeme láttára. Valamilyen oknál fogva a 40 ezer „szemtanú” közül soha egy sem említette ezt a látomást. Konstantin életének más eseményeiről viszont valóban tudhatjuk, hogy megtörténtek. Mint például hosszú főpapi szolgálata a pogány vallás élén. Tudjuk, hogy elfogadta és gyakorolta a pogány mágiát, hogy megölte sógorát, Licíniuszt, az egyetlen még élő „császárt”. Tudjuk, hogy megölte fiát, Crispust és később feleségét, Faustát is. Tudjuk róla, hogy továbbra is a napistent imádta és a nap napjának megszentelését helyezte előtérbe.

Alkalmazás: Sokan az első keresztény császárnak tartják Konstantint, mások pedig felismerik, hogy életének gyümölcsei egyáltalán nem vallanak arra, hogy keresztény lett volna. Hogyan segít a Biblia felismernünk, hogy Konstantin hűséges, igaz keresztény volt-e, vagy sem? Mt 7:15-20; Gal 5:19-25 

A Kr. u. 300-as évek elején a római egyház vezetői hatalmas támogatóra leltek a császár személyében. Akkoriban Konstantinnak mindenkinél nagyobb befolyása volt az egyház életére. Sajnálatos módon ez a befolyás szinte minden alkalommal összeegyeztethetetlen volt az egyház valódi küldetésével. Lk 11:23
Ennek ellenére az egyház vezetői sajnos örömmel vették a császár befolyását, mert mindig ügyelt arra, hogy támogassa azokat, akik őt is támogatták. Mivel egyes vezetők vágytak a segítségére, a császár egyre nagyobb szerepet játszott a keresztények között felmerülő vitás kérdések rendezésében. Konstantin sokat tett az emberek ösztönzésére, hogy kereszténnyé váljanak. De nem adott bibliatanulmányozó leckéket és nem tartott evangelizációs összejöveteleket, ahogy gondolhatnánk. Inkább egy darabig minden megtérőnek fehér öltözéket és húsz aranypénzt ígért. A püspökök, vének és diakónusok munkáját is sokkal látványosabbá, s a nép számára vonzóbbá tette. Rendeletet adott ki, hogy ezek a vezetők mentesek bizonyos kötelességek alól. Ennek hatására az ajándékok és egyes állampolgári kötelezettségek alóli felmentés reményében rengeteg megtéretlen ember sietett elnyerni azokat a tisztségeket. A császár valószínűleg nagylelkűnek tartotta magát. Nem számít azonban, mit gondolt, befolyása szörnyű hatással volt az egyházra. Kapzsi emberek kerültek olyan pozíciókba, amelyekre teljesen alkalmatlanok voltak. Honnan tudhatjuk, hogy alkalmatlanok voltak? Mt 6:19-21, 24 
A császár befolyásának talán az volt a legrosszabb következménye, hogy mivel oly sok megtéretlen ember csatlakozott az egyházhoz, az már szinte teljesen képtelen volt a világnak Jézus jellemét bemutatni. Szinte ismeretlen volt a gondolat, hogy: „Itt egy keresztény, aki olyan életet él, amilyent Jézus élt.” A kereszténység nem egy életforma, sem kegyes jellem nem volt, hanem csupán egy elnevezés, ami már szinte semmit sem jelentett. 

Isten igazsága

A BIBLIÁRÓL ÉS ISTEN TÖRVÉNYÉRŐL
1. Az igazság szeretete. 2Thessz 2:10
2. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai. Mk 7:7
3. Tudakozzátok az Írásokat! Jn 5:39
4. Mert e világ bölcsessége bolondság az Isten előtt. 1Kor 3:19
5. Semmit ne tégy ahhoz, és el se végy abból! 5Móz 12:32
6. De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja. 2Móz 20:10
7. Ne imádd, és ne tiszteld azokat! 2Móz 20:5

A BŰNRŐL, A MEGVÁLTÁSRÓL ÉS AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGRÓL
1. Mert te uram jó vagy és kegyelmes, nagy irgalmasságú. Zsolt 86:5
2. Mert egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Jézus Krisztus. 1Tim 2:5
3. Ki bocsáthatja meg a bűnöket, hanemha egyedül az Isten? Mk 2:7
4. A törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg… Róm 3:20
5. Megigazulván ingyen az Ő kegyelméből. Róm 3:24
6. Amely lélek vétkezik, annak meg kell halni! Ez 18:4
7. És porrá lesznek. Mal 4:3
8. Aki győz, örökségül nyer mindent. Jel 21:7

AZ EGYHÁZRÓL ÉS ANNAK VEZETŐIRŐL
1. És ne szabjátok magatokat e világhoz! Róm 12:2
2. Hanem aki nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok. Mt 23:11
3. Mert mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül. Róm 3:23
4. … a Krisztus is feje az egyháznak. Ef 5:23
5. És nincsen senkiben, másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk. ApCsel 4:12
6. Az Istent imádd! Jel 22:9 Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek. ApCsel 5:29
7. Az én országom nem e világból való. Jn 18:36
8. Ha valaki énutánam akar jőni, az … kövessen engem Lk 9:23
9. Vonjátok el magatokat minden atyafitól, aki rendetlenül él. 2Thessz 3:6.
10. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Lk 22:19

Sátán hamisítványa

A BIBLIÁRÓL ÉS ISTEN TÖRVÉNYÉRŐL
1. Gyűlöli az igazságot és szembeszáll vele.
2. Az emberi hagyományokat a Biblia tanítása fölé helyezi.
3. A Biblia tanulmányozásának és forgalmazásának betiltása.
4. A világi filozófiai irányzatok tanulmányozása a Biblia helyett.
5. Isten törvényének megváltoztatására irányuló törekvések jellemzik.
6. A vasárnap megszentelése az igaz szombat helyett.
7. Szobrok és kegytárgyak imádata és tisztelete. Máriához és a szentekhez való imádkozás bevezetése.

A BŰNRŐL, A MEGVÁLTÁSRÓL ÉS AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGRÓL
1. Azt állítja, hogy Istent ki kell engesztelni.
2. A földi papság felállítása közbenjáróként Isten és az emberek között.
3. Azt állítja, hogy emberi lények, a papok megbocsáthatják a bűnöket.
4. Az emberi munkában, vezeklésben bízni a bűnök bocsánatáért.
5. Megbocsátást ígér pénzért cserébe.
6. Az emberi lélek halhatatlanságát hirdeti.
7. A pokolban való örök szenvedéssel, kínzatással fenyeget.
8. Azt tanítja, hogy a gonoszok a purgatóriumban megtisztulva a mennybe juthatnak.

AZ EGYHÁZRÓL ÉS ANNAK VEZETŐIRŐL
1. Meghamisítja az igazságot azzal, hogy kiegyezik a bűnnel és a világhoz igazodik.
2. Az alázatosságot világi megjelenésre, ragyogásra és pompára cseréli.
3. Azt állítja, hogy az egyház, a pápa és az egyházi tanács csalhatatlan és tévedhetetlen.
4. Róma püspökét az egyház hivatalos fejévé tették.
5. Isten megnevezéseivel illetik a pápát, és azt tanítják, tőle ered a megváltás.
6. Hódolatot és engedelmességet követel a pápa személyének.
7. Az egyházi hatalmat a kormányok uralma fölé helyezi.
8. Megtiltja a vallásszabadságot.
9. Üldözi, kínozza és meggyilkolja az eretnekeket. (Az inkvizíció intézménye)
10. Azt állítja, hogy Isten testet ölt a bálványimádó áldozatban.

„Akik setétségben (…) ülnek (…) mert ellenszegültek az Isten beszédének és a Felségesnek tanácsát megutálták.” (Zsolt 107:10,11)