1De lesznek még annyian Izráel fiai, mint a homok a tengerparton, amelyet nem lehet megmérni, sem megszámolni. Akkor ahelyett, hogy ezt mondanák nekik: Nem vagytok népem! – ezt fogják mondani: Az élő Isten fiai vagytok!
2Összegyűlnek majd Júda fiai és Izráel fiai, és egyetlen fejedelmet választanak maguknak. Eljönnek az országból, mert nagy lesz még Jezréel napja.
3Mondjátok fivéreiteknek: „Népem!” és nővéreiteknek: „Van irgalom!”
4Pereljetek anyátokkal, pereljetek, mert ő nem a feleségem, és én sem vagyok a férje! Tüntesse el arcáról a paráznaság jelét, és melléről a házasságtörés jelét!
5Különben levetkőztetem, és olyan meztelenné teszem, amilyen születésekor volt. Olyanná teszem, amilyen a puszta, olyanná változtatom, amilyen a szikkadt föld, és hagyom, hogy szomjan haljon.
6Fiainak sem irgalmazok, mert paráznaságból születtek.
7Hiszen paráználkodott az anyjuk, gyalázatos volt szülőjük, mert ezt mondta: Elmegyek a szeretőim után. Ők adnak nekem kenyeret és vizet, gyapjút és lent, olajat és italt.
8Azért most elrekesztem az útját tövissel, kerítést húzok elé, nem talál rá ösvényeire.
9Futkos majd a szeretői után, de nem éri el őket, keresi őket, de nem találja. Ezért azt mondja: Visszamegyek első férjemhez, mert jobb dolgom volt akkor, mint most.
10Nem ismerte fel, hogy én adtam neki gabonát, mustot és olajat. Ezüstöt is bőven adtam neki, meg aranyat, amit ők Baalra költöttek.
11Azért elveszem tőle a gabonát aratás idején, a mustot is szüret táján. Letépem róla a gyapjút és a lent, amely szemérmét takarja.
12Most leleplezem csupasz testét szeretői szeme láttára, senki sem menti meg tőlem.
13Megszüntetem minden örömét, ünnepét, újholdját, szombatját és minden ünnepnapját.
14Elpusztítom szőlőjét és fügefáját, amelyekről azt mondta: Az én keresetem ez, amelyet szeretőim adtak. Hagyom, hogy elvaduljanak, hadd pusztítsa a mezei vad.
15Megbüntetem azokért a napokért, amelyeken a Baaloknak tömjénezett, gyűrűvel és nyaklánccal ékesítette magát, úgy ment a szeretői után, engem pedig elfelejtett – így szól az Úr.
16Azért most én csábítom őt: elvezetem a pusztába, és szívhez szólóan beszélek vele.
17Azután visszaadom szőlőjét, és az Ákór-völgyet a reménység kapujává teszem. Ott majd úgy válaszol nekem, mint ifjúsága idején, mint amikor kijött Egyiptomból.
18Azon a napon férjednek fogsz hívni – így szól az Úr –, és nem hívsz többé a Baalodnak.
19Kiveszem szájából a Baalok nevét, nem emlegetik többé nevüket.
20Azon a napon szövetséget kötök javukra a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a földön csúszó-mászó állatokkal. Kiirtom az íjat, a kardot és a háborút az országból, és biztonságban élhetnek.
21Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával.
22Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Ur at.
23Azon a napon meghallgatom – így szól az Úr –, meghallgatom az eget, az meghallgatja a földet,
24a föld is meghallgatja a gabonát, a mustot és az olajat, azok pedig meghallgatják Jezréelt.
25Mert bevetem vele a földet, és akit „Nincs irgalom”-nak hívnak, ahhoz irgalmas leszek, a „Nem népem”-nek ezt mondom: Népem vagy, ő pedig ezt mondja: Én Istenem!