Aranyszöveg: „Az Istent ne szidalmazd, és néped fejedelmét ne átkozd!” 2Mózes 22:28
(4Móz 12. fej.)
Az izraeliták elhagyták a Sínai-hegyet és úton voltak Kánaán földje felé. Még mindig nem bíztak őszintén Istenben. Ő azonban nagyon türelmes volt velük, pedig hamar visszatértek régi szokásaikhoz. Mózesnek most újabb súlyos gondja támadt. Áron és Miriám, a saját testvérei elégedetlenek voltak. Áron köztiszteletnek örvendő főpap volt, Miriám pedig zenész, költő és vezető, akit mindenki szeretett. Mindketten sokat segítettek Mózesnek az Egyiptomból való kivonulás során (Mik 6:4). Ám irigyek lettek. Áron tudatában volt saját fontosságának, és Miriám nem örült annak, hogy Mózes Cippórát vette feleségül, aki nem izraelita volt. Cippóra, aki természettől fogva kedves, nyugodt és szerény volt, valószínűleg megbántódott. A bőre egy kicsit sötétebb lehetett, mint az izraelitáké, de szerette és tisztelte Istent. A féltékenykedés akkor kezdődött, amikor Jetró, Mózes apósa meglátogatta őket és elhozta Cippórát és két fiukat, hogy újra Mózessel legyenek. Áron és Miriám úgy gondolták, hogy ők ugyanannyira felelősek az izraeliták vezetéséért, mint Mózes, és nem tetszett nekik, hogy öccsük Jetrótól vagy Cippórától fogad el tanácsokat anélkül, hogy velük tanácskozna. Miriám különösen féltékeny lett, és Áron is ugyanígy érzett. Lassan mások is tudomást szereztek erről. Mit mondott Áron és Miriám? 4Móz 12:1-3
Isten természetesen tudta mi történik, és beszélt Áronnal és Miriámmal a felhőből a szent sátorban. Miután Isten távozott, Áron meglátta, hogy Miriám hirtelen leprás lett. Elborzadtak és megalázkodtak; őszintén megbánták szavaikat. Áron kegyelemért könyörgött, és Mózes is imában kérte Istent, hogy gyógyítsa meg nővérüket. Az Úr meggyógyította, de milyen megalázó büntetésben volt még része? 4Móz 12:15.
Alkalmazás: Számunkra is fontos, amit Isten Áronnak és Miriámnak mondott? Szóljunk a próféta ellen, akit Isten adott gyülekezetünknek? Elvárja tőlünk Isten, hogy tiszteljük a vezetőket? 4Móz 12:5-8.
(4Móz 13. fej.; 4Móz 14:1-25)
Tizenegy napja hagyták el az izraeliták a Sínai-hegyet. Miriám ismét velük volt. Most Kánaánhoz közelebb táboroztak. Mikor a nép kémeket akart előreküldeni, hogy körülnézzenek az országban, Isten belegyezett. Micsoda izgalom volt, amikor a kémek negyven nap múlva visszatértek! Gyümölcsöket is hoztak magukkal, amik csodálatosak voltak. Képzeljünk el egy akkora szőlőfürtöt, amit két embernek kellett cipelnie! Hogyan jellemezték az országot? 4Móz 13:27
Aztán váratlanul megváltoztatták a beszámolót. Fallal körülvett városokról meséltek, óriásokról, akik mellett szöcskéknek látszottak! A nép boldogsága azonnal rettegésbe csapott át. Két kém, Józsué és Káleb azonban hitt és bízott Istenben. Visszaemlékeztek rá, mit tett értük a múltban, ezért tudták, hogy nem kell félniük a jövőtől. Nekünk sem kell félnünk a saját és egyházunk jövője miatt, ha nem felejtjük el, mit tanított nekünk Isten, és hogyan vezetett bennünket a múltban. Káleb bátran érvelt amellett, hogy el tudják foglalni azt a földet. Melyik jelentést fogadta el a nép? 4Móz 14:1-4
Mózes és Áron elmondhatatlanul szomorúak voltak. Káleb és Józsué ismét megpróbálták meggyőzni a népet, hogy bízzanak Istenben, de majdnem megkövezték őket. Isten is szomorú volt és újra felajánlotta, hogy Mózes családját teszi nagy néppé. Ám Mózes most is visszautasította. Tudta, hogy más népek azt mondanák, hogy Isten nem tudta elvezetni őket az országba, amit megígért nekik. Aztán emlékeztette Istent a szavára, miszerint kegyelmes és megbocsátó, és könyörgött Neki, hogy még egyszer bocsásson meg a népnek. Beleegyezett Isten? 4Móz 14:17-20.
Isten megbocsátott nekik, de ez nem változtatta meg választásuk következményeit, hogy nem bíztak Benne. Nem bízni Istenben egyenlő azzal, hogy Sátán oldalára állunk a közdelemben. Ebben az esetben természetesen Isten nem tud segíteni rajtunk.
Alkalmazás: Nagyon gondosan meg kell válogatnunk szavainkat. Amit mondunk, bátoríthatja az embereket, hogy bízzanak Istenben, vagy arról győzi meg őket, hogy ne bízzanak Benne.
Az izraeliták azt választották, hogy annak a tíz kémnek hisznek, akik szerint lehetetlen bevenniük Kánaán földjét. Sírtak és azt kívánták, bárcsak a pusztában maradtak volna. Még arról is beszéltek, hogy új vezetőt választanak Mózes helyére – valójában Isten helyére – és visszamennek Egyiptomba, a rabszolgasorba! Másnap Isten azt mondta nekik, hogy vissza kell menniük a pusztába. Attól kezdve, hogy elhagyták Egyiptomot, addig, amíg gyermekeik bemehetnek Kánaán földjére, ugyanannyi év fog eltelni, ahány napot a kémek távol voltak: negyven év! Káleb és Józsué, valamint a húsz évesnél fiatalabb izraelita gyermekek kivételével mindnyájan a pusztában fognak meghalni. 4Móz 14:34 és Ezék 4:6 segít nekünk megérteni, hogy a bibliai próféciákban egy nap általában egy évet jelent. Mi történt a tíz kémmel, akik a rossz jelentést hozták? 4Móz 14:37
Mikor az emberek meghallották ezt, beismerték, hogy bűnt követtek el. Azt mondták, hogy azonnal elindulnak és leigázzák azt a földet, amit Isten ígért nekik. Isten és Mózes azonban tudta, hogy bűnbánatuk nem őszinte. Olyanok voltak, mint a gyermekek, akik hirtelen úgy döntenek, „jók” lesznek, mert el akarják kerülni a büntetést. Isten azt mondta, vissza kell menniük a pusztába. Tehát amikor úgy döntöttek, hogy harcba szállnak a kánaánitákkal és az amálekitákkal, megint megtagadták az engedelmességet. Mózesen keresztül Isten figyelmeztette őket, hogy semmiképpen nem tudnak csatát nyerni az ellenségeik felett. Hittek neki? Mi történt? 4Móz 14:41-45.
A kánaániták féltek az izraelitáktól, mert hallottak a csodákról, amiket Isten értük tett. Legutóbb is győztek az amálekiták ellen, mert Isten segített nekik.
Alkalmazás: Mit gondolsz, mit éreztek a második ütközet után? Továbbra is félni fognak tőlük a népek?
(4Móz 16-17. fej.)
A történtek után az izraeliták egy darabig nem panaszkodtak, de változatlanul lázongó érzelmeik voltak. Az egyik legfontosabb lévita lelkében a féltékenység és a lázadás magvai növekedtek fel. Kórénak hívták, Mózes és Áron egyik unokatestvére volt. Úgy érezte, hogy neki sokkal inkább joga van főpapnak lenni, mint Áronnak. Két másik fontos ember, Dátán és Abirám is lázadókká váltak. Úgy gondolták, több joguk van a népet vezetni, mint Mózesnek, mert ők Rúben törzséből származnak, aki Jákob elsőszülött fia volt. Ez a két ember összefogott Kóréval, és hamarosan 250 további vezető csatlakozott hozzájuk. Mivel együttéreztek a panaszkodó izraelitákkal, a legtöbbjüket sikerült a saját oldalukra állítaniuk. Mikor biztosak voltak benne, hogy véghez tudják vinni terveiket, nyíltan szembeszálltak Mózessel. Hogyan reagált ő erre? 4Móz 16:4
Mózes imájára válaszolva Isten elmondta neki, mit tegyen. Kórénak, Dátánnak és Abirámnak, valamint a 250 vezetőnek másnap reggel kellett visszatérnie a füstölőikkel, amiben tüzet hoznak. Kóré már ott volt, de mivel Dátán és Abirám nem jött el, Mózes értük küldött. Remélte, hogy ők már megbékéltek. De mit üzentek vissza? 4Móz 16:12-14.
Másnap mindnyájan bátran eljöttek a szent sátorhoz a füstölőikkel. Kóré odament Dátánhoz és Abirámhoz, a nép pedig követte. Mózes figyelmeztette őket, hogy távolodjanak el azoknak az embereknek a sátraitól. Azután mondott valamit, ami a három lázadó kivételével mindenkit megfélemlített. Olvassuk el a 4Móz 16:28-34. verseit! Milyen büntetés várt a többi 250 vezetőre, akik a lázadás szításában segítettek? 4Móz 16:35.
Az emberek megrettentek, de vajon megváltoztak? Nem. Másnap már azzal vádolták Mózest, hogy megölte „az Úr embereit”! Ezután Isten egy csodát tett, hogy megmutassa, kit választ vezetőnek. 4Móz 17:1-11
Isten teljesen egyértelművé tette, ugye? Áron vesszejét a rügyekkel és mandulákkal a bizonyság ládája elé helyezték a szentélyben. Ez majd mindig emlékezteti a népet arra, kit választott Isten.
Alkalmazás: A csoda és a lázadók büntetése emlékeztette az izraelitákat – és minket – arra, milyen veszélyes Isten egyházának vezetői ellen dolgozni.
Attól kezdve, hogy az izraeliták elhagyták Egyiptomot, addig, amíg beléphettek Kánaán földjére, negyven év telt el. Abból harmincnyolc, pusztai vándorlással. De Isten nem feledkezett el róluk. Bárhová is mentek, a szent sátor mindig ott volt a tábor közepén. A naponkénti áldozatbemutatás folytatódott, ahogy a manna és a friss, tiszta víz csodája is (5Móz 2:7). A pusztai vándorlás során már minden ember, aki a kádesi lázadásban részt vett, meghalt. Mózes, Áron, Miriám és a két hűséges kém kivételével mindenki hatvan évesnél fiatalabb volt. Mózes kb. 120 éves volt, Áron és Miriám még annál is több (5Móz 2:14.).
Most elérkezett az ideje, hogy ismét elinduljanak Kánaán földje felé. Ismét Kádésbe mentek, ahol akkor voltak, amikor vissza kellett térniük a pusztába. Ki halt meg ott? 4Móz 20:1 Az volt a tervük, hogy Edom földjén keresztül mennek. Isten megígérte, hogy az edomiták (Ézsau leszármazottai) nem fognak harcolni ellenük, és az izraeliták élelmet és vizet vásárolhatnak tőlük (5Móz 2:2-6). Így már nem volt szükségük a sziklából ömlő vízre. A megérkezésük előtt a víz elapadt. Ez volt a jele, hogy hamarosan elhagyhatják a pusztát, és ennek boldoggá kellett volna tennie őket. Így volt? 4Móz 20:2-5 Ismerősen hangzanak a szavak? Ez egy próba volt mind a nép, mind Mózes számára, és mindnyájan megbuktak. Olvassuk el, mit mondott Isten Mózesnek, mit tegyen? Mit tett valójában? Találunk különbséget? 4Móz 20:7-11.
A sziklát, amelyből a víz jött, az első alkalommal Mózes csak egyszer ütötte meg (2Móz 17:6). Most csak szólnia kellett volna, nem kellett volna ráütnie.
Alkalmazás: A szikla Jézust jelképezte (1Kor 10:4), és az egyszeri megütése azt, hogy Jézus csak egyszer halt meg értünk.
Ha bármi gond adódott, a nép az úton mindig Mózest okolta. Most, oly sok év után, türelme megingott, és mérgében megrontotta a szikla jelképét. Kétszer is ráütött ahelyett, hogy szólt volna hozzá. Amellett okot adott az embereknek arra, hogy azt gondolják, nem Isten, hanem ő vezeti őket. Vádolták is emiatt (4Móz 20:4). Amikor megkérdezte: „Hát e kősziklából fakasszunk-e nektek vizet?”, azt gondolhatták, beismeri, hogy igazuk volt. Vétkezett Mózes és Áron? Vannak bűnök, amelyek rosszabbak más bűnöknél? Isten ennek ellenére szerette őket? Nem tudott volna inkább megbocsátani nekik és elfelejteni a történteket? Hogyan válaszolnál te ezekre a kérdésekre? A bűnnek mindig következményei vannak, és ha a vezetők követnek el bűnöket, a következmények nagyobbak, mert őket sok ember tekinti példaképnek. Miriám már meghalt, és most Mózesnek és Áronnak is meg kell halnia. Nem léphetnek be Kánaán földjére azért, amit mondtak és tettek ott a sziklánál. Kádésből az izraeliták Edomon keresztül kelet felől léphettek volna be Kánaánba. De panaszkodásuk és késlekedésük miatt Isten nem keltett félelmet irántuk az edomitákban. Edom királya megtagadta tőlük az áthaladási engedélyt, ezért meg kellett kerülniük az országot. Az izraeliták elhagyták Kádést, és a Hór-hegynél táboroztak le. Látták, ahogy két fehér hajú ember és egy pap mászik felfelé a hegyoldalban. Mózes, Áron és Eleázár voltak azok. Micsoda emlékeket elevenítettek fel a közös munkáról! A hegy tetején Áron főpapi palástját levették és fiára, Eleázárra adták. Majd Mózes végig karjában tartotta Áront, amíg csöndesen meghalt. Mikor a nép látta Mózest és Eleázárt Áron nélkül visszatérni, tudták mi történt, és megsiratták. 4Móz 20:27-29
Mikor az izraeliták elhagyták a hegyet, megkerülték Edomot, és egy kietlen pusztaságban gyalogoltak. Hamarosan ismét panaszkodni kezdtek. Mi történt, amikor Isten visszavonta oltalmának egy részét? Megtudjuk a jövő héten.
Alkalmazás: Milyen fontos tanulságot vonhatunk le az e heti történetből? Zsid 3:7-19
Tanulmányozásra
5Mózes 12-14; 16; 17; 20; Pátriárkák és próféták, 382-427. old.
Igaz, vagy hamis?
Kóré, Dátán és Abirám tiszteletben tartották Isten választott vezetőit.
Rendben van, ha valaki csúnyán beszél a lelkész vagy a gyülekezet vezetői ellen.
A gyülekezet vezetői követhetnek el hibákat.
Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk Isten választott vezetőinek támogatására.
Tisztelem a szüleimet, a tanárokat és a gyülekezeti vezetőket.
Néha jó következményi vannak annak, ha nem engedelmeskedünk Istennek.