Semmi sem hiányzik

Ismét zúgolódás?

(2Móz 16:1-13)

Miközben az izraeliták a Sínai-hegy felé vándoroltak a sivatagon át, élelmiszerkészletük fogytán volt. Most itt volt a lehetőség, hogy gyakorolják az Úrban való bizalmat és hitet! Isten azt akarta, hogy Tőle kérjenek segítséget. Ám ők nem ezt választották, helyette panaszkodni kezdtek és ismét Mózest okolták. Isten megmondta Mózesnek, mit tegyen. Mózes biztosította a népet, hogy Isten gondoskodni fog szükségleteik betöltéséről, méghozzá olyan módon, ami ismét mindenhatóságát bizonyítja majd. Mikor Áron beszélt a néphez, rámutatott, hogy valójában Isten ellen zúgolódnak. Emlékeztetni kellett őket, hogy Isten egész idő alatt nagyon közel volt hozzájuk a felhőben, és minden szavukat hallotta. Mialatt beszélt, a nép a felhő felé fordult. Nézték, ahogy egyre fényesebben izzik, míg olyan fényes nem lett, mint a nap. Mit gondolsz, az emberek abbahagyták a zúgolódást, amint megértették, hogy az Úr valóban látja és hallja őket? Ezután Isten Mózeshez szólt. Olvassuk el, mit mondott neki! 2Móz 16:11-12

A nép valószínűleg azon tanakodott egy darabig, vajon hol található annyi hús, ami ilyen sok ember táplálására elegendő lenne. De nem kellett sokáig várniuk, hogy kiderüljön. Bizonyára mindenkinek tágra nyílt a szeme, amikor fürjek hatalmas csapata lepte el a tábort. Könnyű volt megfogni őket, és amint az Úr megígérte, mindenki jóllakott azon az estén. Annyi húst ehettek, amennyit csak kívántak. A hús utáni sóvárgásuk olyan erős volt, hogy inkább visszamentek volna Egyiptomba, ahol a húsos fazekak mellett ültek. Bár a hús nem jó eledel, az Úr megadta nekik azt, ami után sóvárogtak. Ám mit tett ez velük? Zsolt 106:13-15 

Alkalmazás: Megadja Isten néha nekünk, amit kérünk, még akkor is, ha az nem a legjobb a számunkra? Ha kérsz Istentől valamit, azt kérd, hogy az Ő akarata szerint válaszoljon imádra! 

Angyalok eledele!

(2Móz 16:14-31)

Az izraeliták nagyot lakomáztak a fürjek húsából. Másnap reggel harmatos volt a föld, de mit láttak, amikor a nap melege felszárította a harmatot? 2Móz 16:14 Milyen izgalmas lehetett, amikor megkóstolták azokat a kicsi gömböket! A táborban mindenki erről beszélt. „Manna?” - kérdezgették egymástól. A manna jelentése: „Mi ez?” Ez volt a „kenyér”, amit az Úr megígért nekik. Attól kezdve mannának nevezték azt a finom ennivalót. Csendesen hullott minden éjjel az izraeliták táborára, és a következő negyven évben – szombat kivételével – minden reggel összegyűjtötték. Isten bizonyára az angyalokat bízta meg, hogy gondoskodjanak a napi mannáról. „Angyalok eledelének” és „a menny kenyerének” is nevezik (Zsolt 78:24-25).

A zsidók megtanultak sokféle finom ételt készíteni belőle. Ehették önmagában vagy megfőzve, lisztté őrölték és süteményt sütöttek belőle, valószínűleg pirítva és sütve is fogyasztották. Csodálatos volt! (4Móz 11:7-8)

Minden nap, péntek és szombat kivételével, fejenként 1 ómert (kb 2,2 liter) szedtek. Pénteken annyit kellett szedniük, ami elég volt másnapra is, mert szombaton nem hullott. 2Móz 16:22,26,29 

Még pénteken elkészítették a szombatra szánt ételt, és az nem romlott meg. Azonban a többi napon, ha megtartották másnap reggelig, akkor megbüdösödött és megférgesedett. 2Móz 16:19-25.

Istennek, a mannáról adott rendelkezései egyszerűek voltak és könnyű volt őket betartani. Ám sokan nem igazán hitték, hogy a szombat fontos. A szombati pihenés helyett kimentek mannát gyűjteni, mint máskor. Mit találtak? 2Móz 16:27. 

Alkalmazás: Az izraeliták Isten különleges népe voltak, ahogy napjainkban mi vagyunk. Isten azt akarta, hogy az emberek tudják, mennyire fontos a szombat, és hogy mi is tudjuk. 

Fontos jelképek

A manna csodálatos ennivaló volt, amivel az angyalok látták el az embereket. Szombat kivételével minden reggel gyűjteniük kellett, mert soha nem maradt meg a következő napra, hanem megromlott. Ám az a manna, amit szombaton ettek, különleges csoda volt. Pénteken szedték, és éjszaka nem romlott meg. Ez azért volt, hogy megtanítsa őket a szombat fontosságára. Az Úr még nem beszélt a Tízparancsolatról, de ők már ismerték ezeket a törvényeket, mielőtt a Sínai-hegyhez értek volna. Néhányan már megtagadták Isten törvényeinek és parancsolatainak való engedelmességet, különösen a szombat parancsolatát. 2Móz 16:28

A manna a mennyből jött és Jézust jelképezte. Jézus azt mondta, hogy Ő az „élő kenyér”, ami a mennyből jött, és hogy „ennünk” kell Őt. Aztán elmagyarázta, hogy a szavak, amelyeket szólt, „kenyér” (Jn 6:51,63).

Szava a Bibliában található, és úgy „eszed”, hogy tanulmányozod és elhiszed. Olvasd el, mit írt Jeremiás az örömről, amit az Úr szavainak „megevésétől” kapott: Jer 15:16. 

Ha nem töltünk elég időt a Biblia tanulmányozásával, Sátán rossz gondolatokat ad nekünk, és Jézus győztes oldala helyett az ő oldalára állít bennünket a háborúban. Az izraelitáknak minden nap enniük kellett a mannát, és nekünk is szükségünk van rá, hogy minden nap „együk” Isten szavát. Úgy válhatunk hasonlóvá Jézushoz, ha imádkozunk és tanulmányozzuk a szavát minden nap. Az élete a szavában van, és amint tanulmányozzuk, Őbenne leszünk, és Ő bennünk fog élni (Jn 6:56). 

Alkalmazás: Pál apostol segít ezt jobban megérteni. Azt írta, hogy az élete már nem az övé, hanem a benne élő Jézusé. Nem ő él már, hanem a benne lévő Jézus. Így lehet velünk is. Milyen csodálatos! Olvassuk el: Gal 2:20 . 

Újabb megpróbáltatás

(2Móz 17:1-7)

A zsidók megérthették már, hogy az Úr szereti őket és semmi sem lehetetlen számára. A manna csodája után megígérték, hogy szeretni fogják, bíznak Benne és engedelmeskednek Neki. Így is tettek? A következő hely, ahol letáboroztak, Refidim volt. Megint választás elé kerültek: zúgolódnak, vagy az Úrban bíznak. Mi volt a gond? Mit választottak? 2Móz 17:1-3

Mózes azt tette, amit az izraelitáknak is tenniük kellett volna: az Úr elé vitte a problémát, aki azonnal megmondta, mitévő legyen. 2Móz 17:4-6.

Az emberek bizonyos távolságból követték az elől haladó Mózest és néhány vezetőt. Az Úr megígérte, hogy mellette lesz, és egy fényes felhőbe burkolózva valószínűleg ott volt a kősziklánál, amit Mózesnek meg kellett ütnie. Ha a felhő nem rejtette volna el az Urat, az emberek nem tudták volna elviselni a fényességet, és az megölte volna őket. Mindenki nagyon csendes lehetett, míg nézték, hogyan emeli fel Mózes a botját és sújt a sziklára. Csapást mért Isten a zúgolódókra? Nem! Könyörületes volt velük. Azonnal friss, hűvös víz folyama ömlött ki a sziklából és folyóként zúdult át a sivatagon. Negyven éven keresztül ehhez hasonló csodákat tett az Úr (Zsolt 78:15-16).

Ezután az Úr újabb próbát engedett meg. A harcos amálekiták megtámadták őket. Valójában rokon nép voltak, mert Amálek leszármazottai voltak, aki Ézsau, Jákob (Izrael) ikertestvérének unokája volt (1Móz 36:12).

Az amálekiták már hallottak az Úr félelmetes hatalmáról. Tudták, mit tett Egyiptomban, és hogyan vezette át a népet a Vörös-tengeren. Azt is tudták, hogy vízbe fullasztotta az egyiptomi hadsereget és azóta is sok bámulatos csodát tett. Mégis úgy döntöttek, hogy gúnyt űznek az Úrból, bebizonyítva, hogy pogány isteneik erősebbek! Megfogadták, hogy mind egy szálig elpusztítják az izraelitákat. 

Alkalmazás: Mit kell tenned, ha gondban vagy, és nem tudod, hogy mit tegyél? Péld 3:5-7; Jak 1:5 

Az első csata

(2Móz 17:8-16)

Mózes hatalmas seregeket vezetett annak idején Egyiptomban. Tudta, hogyan kell az ellenséggel harcolni. Mikor az amálekiták megtámadták az izraelitákat a Sínai-hegy felé vezető úton, megkérte Józsuét, egy bátor, hűséges vezetőt, hogy erős férfiakat válasszon ki a különböző törzsekből és vezesse őket harcba. Az izraeliták valószínűleg elég sok kardot és dárdát gyűjthettek össze a Vörös-tengerbe fulladt egyiptomi katonáktól, de nem sokat tudtak a hadviselésről. Ezért az egész tábor aggódhatott, amikor Józsué és katonái harcba indultak az amálekiták ellen. Mózes, Áron és Húr (egy másik hűséges segítő) felmentek egy hegyre, ahol Mózes imádkozhatott és láthatta az alattuk zajló csatát. Botját felemelve könyörgött, hogy az Úr segítse győzelemre a népet. Mózes és kísérői hamar észrevették, hogy amikor a kezei fenn voltak, az izraelita katonák visszaverték az ellenséget. Ám amikor leengedte őket pihenni, az amálekiták verték vissza az izraelitákat. Áron és Húr egy követ vittek oda, hogy Mózes leülhessen, és két oldalról tartották a kezeit. Így naplementéig tudott imádkozni. Addigra az izraeliták győztek, és a legyőzött amálekiták elfutottak. Ez megérttette a zsidókkal, hogy meg kell tenniük a tőlük telhető legtöbbet, és bízni benne, hogy az Úr hatalmas ereje segíti őket. Amikor nem bíztak hatalmában, erőfeszítéseik mind kudarcot vallottak, és legyőzettek. 

Alkalmazás: Velünk is így van. Mikor Sátán arra csábít, hogy valami rosszat tegyünk, ellen kell állnunk neki és igyekezni a jót tenni (Lk 13:24). Jak 4:7

Minden igyekezetünk sem elég a Sátán feletti győzelemhez, ahogy Józsué küzdelme sem volt elég önmagában. Imádkoznunk és az Úr erejében kell bíznunk, ahogy Mózes tette. Mindkettőre szükség van. Zsolt 37:3-5 

Boldog, reményteljes egyesülés (2Móz 18. fej.) Az amálekitákon aratott győzelem után Mózes jó híreket kapott. Az izraeliták táborhelyétől nem messze volt apósának, Jetrónak a lakhelye, aki hallotta hírét, hogyan vezette ki Isten a népet a rabszolgaságból. Tudta, itt az ideje, hogy Mózes ismét együtt legyen a családjával. 2Móz 18:6

Milyen boldog volt Mózes, amikor Jetró, a felesége és két fiuk megérkezett hozzá! Sietve ment eléjük és a sátrába vezette őket. Oly sok mesélnivalójuk volt, és oly sok mindenért adhattak hálát az Úrnak! Mit mondott Jetró? 2Móz 18:10-12. 

Mikor másnap Mózesnek vissza kellett mennie dolgozni, Jetró is vele ment. Figyelte, ahogy Mózes hosszú órákon keresztül hallgatja a különböző problémákat, és tanácsot ad az embereknek, hogyan rendezzék el azokat Isten szerint. Hamar rájött, hogy ez nem mehet így tovább, napról napra abban az óriási táborban a több millió emberrel, ezért így szólt: 2Móz 18:17-18.

Jetró bölcs, praktikus tanácsot adott. Mózesnek meg kell osztania a munkáját másokkal. Azt mondta neki, válasszon bölcs, becsületes férfiakat, akik szeretik Istent és bíznak Benne, és tegye őket segítőivé. 2Móz 18:24-26.

Elég alázatos volt Mózes, hogy megfogadja valaki más tanácsát? Igen, és micsoda változást hozott ez! Mózes bizonyára szerette volna, ha apósa tovább marad, de nagy vigasztalás volt neki, hogy ismét együtt lehetett feleségével és fiaival. Refidimből a felhőoszlop a Sínai-hegyhez vezette őket. Menetoszlopuk mérföldeken keresztül húzódott. Az emberek és állataik sora lassan kígyózott, mint egy folyam a sziklás hegyek között. Végül egy átjárón áthaladva megpillantották a Sínai-hegy magas, meredek homlokzatát a távolban. 

Alkalmazás: Mit teszel, ha útmutatást, vagy feddést kapsz? Mi a bölcs viszonyulás? Péld 8:33; Péld 15:32

Tanulmányozásra

2Mózes 16-18. fej.; Pátriárkák és próféták, 294-303. old.  

 

Egészítsd ki az alábbi mondatokat, megnevezve az áldásokat, amiket az izraeliták Istentől kaptak!

1. Isten kihozta őket a sz______________________________ házából. (2Móz 13:14)

2. Isten a mennyei k_______________________-rel élelmezte őket. (Zsolt 105:40)

3. Isten nekik fogja adni K_____________________ földjét (2Móz 6:4)

4. A f_______________oszlop folyamatosan vezette őket. (2Móz 13:21-22)

5. Egy felhőoszlop, amely mindig v___________________ őket. (2Móz 13:21)

6. Egy felhőoszlop, amely f___________________-t adott nekik éjszaka. (2Móz 13:21)

7. Esténként Isten m_____________________-t adott nekik enni. (2Móz 16:12, 15, 31)

8. Isten 6 napon át ellátta őket m____________________-val. (2Móz 16:12, 15, 31)

9. Isten vizet adott nekik a sz__________________-ból. (2Móz 17:6)

10. Isten azért adta nekik a Szombatot, hogy p________________-ni tudjanak(2Móz 16:30)

11. Isten volt az ő sz_________________________-juk. (Zsolt 106:21)

12. Isten adta nekik a sz_______________________-ot.(2Móz 16:29)

13. Hallották az Úr h_________________-ját.(2Móz 15:26)

14. Isten gy_________________________-et adott nekik ellenségeik felett. (2Móz 17:13)

Most sorolj fel néhány áldást, amit te kaptál Istentől!